Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Levin & Lily / Potter

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Levin & Lily / Potter   Szomb. 23 Aug. 2014 - 0:08

Lily and Levin

Imádom Roxmortsot, alig várom minden évben hogy meglegyen a kis téli kirándulásunk. És az idő is tökéletes rá, hogy a hangulatunk is meglegyen. A hó szinte vakítja előttem a tájat, és kikel pislognom a pelyheket a szememből. A barátaimmal, szinte azonnal a három seprűben kötöttünk ki, hogy átmelegedjünk. Meg ittunk egy vajsört, majd úgy döntöttünk kicsit különválunk. Ilyenkor szoktuk megvenni a másiknak a kis karácsonyi ajándékunkat. Minden évben kis semmiség, de annál személyesebb ajándékkal lepjük megy egymást. Ez idén sem lesz másképp. Ahogy egyedül leszek, visszatérnek a gondolataim. És mi az első? Jamesnek vegyek valamit? Összeszorul a gyomrom az idegességtől, és rögtön reflexszerűen körülnézek, mintha a gondolataim előhívnák őt. De nem, ma még nem láttam és nem is beszéltünk meg semmit. Ebből arra kellett következtetnem, hogy mint nekem, lehet neki is ez egy baráti program. De a fő kérdésemre nem adtam választ saját magamnak: Vegyek e neki is ajándékot. Sóhajtok, erre nincs jó válasz. Na jó szerintem, veszek, és ha úgy adódik akkor oda is adom neki. Inkább legyen meg minthogy cikis helyzetbe kerüljünk. Annyira elmerültem a gondolataimba, észre se vettem de már a falú végéhez értem. Ennyire sose merültem még bele a gondolataimba, hogy ne is figyeljem hova kerülök. De nem is rossz kicsit egyedül lennem, hisz a kastélyba bárhova megyek, mindig előkerül valaki akivel jópofiznom kell. Konkrétan az éjszaka marad csak az egyedüllétre. Bemegyek a fák fergetege mögé, ahol már tisztán lehet látni a szellemszállást. Csak megyek felé, mikor megpillantok a hózuhatagon túl egy embert, aki merően nézi az elhagyatott épületet. Majd csak annyit veszek észre, hogy átakarja lépni a kerítést... gondolkodás nélkül oda sietek.
- Én nem tenném a helyedben, tudod a szellemek... - mondom neki, természetesen kicsit viccelődve. Nem kéne, hogy bemenjen, nem kéne hogy bárki idegen bemenjen és tudomást szerezzen a helyről, hogy nem is szellemjárta. A végén mások is felfedeznék, és nem lennénk biztonságban.  Épp hogy elkezdenénk a szakkörünket, mikor valaki le is buktatna. Arról nem is beszélve, hogy Remus és főleg az aki megtalálja veszélyben lenne. Most ügyesnek kell lennem, és minden feltűnés nélkül elkel ezt a férfit űznöm innen. Nem szoktam csak így idegenekkel beszélgetni, szóval össze kell szednem magamat.
- ... sok rém történt kering, én nem kockáztatnám a helyedben. - forgatom mindent tudóan a szememet, mintha valamit tudnék amit ő nem, és nem is fog.

©



_________________


A hozzászólást Lily Evans összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 24 Szept. 2014 - 19:01-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Szomb. 23 Aug. 2014 - 0:38


Lily és Levin


Szerettem a havat, pedig alapvetően nem kötődtem az évszakokhoz és az időjáráshoz. De a hó más volt, otthonosan mozogtam benne. Persze az itteni időjárás közelébe sem érhetett a zord orosz teleknek, a szibériai fagynak. Igaz, aki még sosem járt a szülőföldemen, az nem érezhette ezt a hatalmas különbséget havazás és hóvihar között. A britek bizonyára ennyi kis szállingózó hópehelytől is odáig voltak. Bár meg kell hagyni, kivételes én is értékeltem a csapadékot.
Regulus Black átadott nekem egy térképet a Roxfortból, pontosabban egy részletes alaprajzot minden ismert rejtett járattal és titkos alagúttal együtt. A gondnoktól lopta el a Sötét Nagyúr közvetett utasítására és én voltam a közvetítő. A Nagyúrnak mindenre volt oka, ahogyan erre is, mert ő sosem cselekedik ok nélkül és meggondolatlanul. Én pedig mindent elvégeztem, amit mondott, mert csak így juthattam még feljebb a ranglétrán. És nem utolsó sorban csak így maradhattam életben.
Tüzetesen tanulmányoztam az alaprajzot és memorizáltam a részleteit – az ilyesmiben nagyon jó voltam - , hogy később nekem is hasznomra válhassanak az információk. Az egyik titkos alagút pedig ide vezetett, a Szellemszállás nevű helyre. Az igazat megvallva nem találtam rémisztőnek a helyet, hiába volt romos, sötét és minden bizonnyal szörnyen mocskos is. Utóbbi zavart a leginkább. Épp ezért minden különösebb hezitálás nélkül készültem átlépni a kerítést. Nem lett volna nehéz feladat, tekintve, hogy igencsak magasra nőttem, csakhogy valaki félbeszakította a mozdulatot.
Vörös haj. Első látásra Weasley-nek vallottam volna, pusztán emiatt, de mikor közelebb ért hozzám, a vonásai mindezt megcáfolták. Nem, a hajszíne ellenére nem a vérárulók valamelyik fattya.
- Nem vagyok ijedős – pillantottam le rá, barátságos(nak szánt) mosolyt erőltetve az arcomra. – Szeretem az izgalmas helyeket.
Nyilvánvalóan semmi motivációt nem éreztem arra, hogy itt tegyem a szépet ennek a kislánynak, de minél hamarabb le akartam rázni. Csak reménykedni mertem benne, hogy nem akar a nyakamon lógni és elmesélni azokat a bizonyos rémtörténeteket. Nem mintha problémám lett volna a rémtörténetekkel, azt leszámítva, hogy semmi ijesztőt nem találtam bennük. Én magam is egy rémtörténet voltam, és be kell ismernem, sokkal rémisztőbb, mint amelyeket tábortüzek mellett mesélnek egymásnak, összebújva és reszketve. Szellemek, élőhalottak, vérfarkasok és hasonló ostobaságok. Ugyan. Ők még azt sem tudják, hogy a legnagyobb szörnyeteg az ember és leginkább a saját fajtájuktól kéne tartaniuk. Túl naivak és gondtalanok ahhoz, hogy ezt megérthessék. Aki még nem látta, mire is képes az emberi kegyetlenség, az bizony retteg az ágya alatt lakó mumustól. Persze… mindenkinek máshol lakik a mumusa.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Szomb. 23 Aug. 2014 - 12:23

Lily and Levin

Nem mondanám, hogy az elmúlt hat és fél évem a Roxfortban unalmas lett volna. Sőt a jó tanulmányi eredményeim miatt több izgalmas dologban is lett részem. De az utolsó egy évem több szempontból is izgalmasabban ígérkezik mint az a hat év egyben. Szeretem a pörgést, nem mondom, nekem ez való, és nem az unatkozás. De kezdek kicsit elfáradni, és úgy érzem, hogy össze kell szednem magamat, mert ez csupán a kezdet. Valami folyton azt súgja a fülembe, hogy a kaland csak most fog kezdődni. Csak úgy érzem a negatív változás erősebb lesz mint a pozitív. De egy biztos, hogy Lily Evansnek esze ágában sincs feladni, az utolsó lélegzetvételéig fog küzdeni, bármi is vár rá.
A férfit megleptem, bár ez nem meglepetés. Előbb még egyedül volt itt, aztán a semmiből megszólítottam.Igen azt sejtettem hogy nem ijedős, és abban percig sem kételkedtem, hogy nem szeretné az izgalmas helyeket. Hisz az egyik "legkisértetjártább" hírű helyen áll, és épp beakart menni. Hogy őszinte legyek, ha nem tudnám a helyről immár az igazat, nekem eszem ágában sem lenne bemenni, na jó lehet a kíváncsiságom ami egyik legrosszabb tulajdonságomnak érzek, nagyobb lenne. De akkor se egyedül kísérelném meg. Oké Evans légy ügyes. Nem tudhatod hogy ki ez, nem az iskolában vagy, és ráadásul egyedül vagytok.
- Hát azt meghiszem. - mosolygok próbálok barátságos lenni. Bár az igazat megvallva kicsit félek. Nem tudhatom ki ez. És nem is ismerek magamra, hogy így megszólítom. De a barátaimat, kell megvédenem, ez elég nagy bátorságot ad.
- Tavaly is két diák megkísérelte, hogy bemegy. Az egyik a Szent Mungoban végezte. - Ez is csak egy legenda, főleg mert senki nem tudta megmondani, hogy melyik az a diák. De mivel ő biztos nem a Roxfortba jár, lehet sikeres lesz a sztorim és elhiszi. A hangsúlyom elárulhatja hogy félek, valójában tőle, de próbálom a szellemszállás számlájára írni, miközben rápislogok.
- A másikat azóta se találják. - eléggé jól " játszom" a rémültet. Nagyon remélem, hogy ennyi elég hogy elijesszem innen. Nem szeretnék balhét belőle. Mert egy biztos, hogy nem fogom oda beengedni.

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Szomb. 23 Aug. 2014 - 13:34


Lily és Levin


Szemmel láthatóan félt, de nem tudtam, hogy ezt valóban az épület számlájára kellene-e írnom vagy valami máséra. Nem értettem, miért nem akar beengedni és szokás szerint nem az volt az első gondolatom, hogy pusztán jóindulatból. Ugyan már, senki sem rohanna oda egy vadidegenhez, szakadó hóban, hogy ne lépjen be a kísértetház kertjébe.
- Igazán szomorú történet. De szerencsére én tudok magamra vigyázni – pörgettem meg az ujjaim között az almafa varázspálcámat. – Nem hinném, hogy van mitől félnem, de azért köszönöm, hogy szóltál.
A hangom a mondandóm végére érve egyre és egyre ingerültebbé vált, pedig igyekeztem barátságos hangszínt megütni. Utáltam, ha az időmet rabolták, márpedig ez a kiscsaj éppen azt csinálta. Addig viszont, amíg rám akaszkodott, elég rizikós lett volna bemenni. Nem készültem semmi illegálisra – hacsak a dohányzás ezen az ocsmány tákolmányon belül nem számít annak - , de mégiscsak gyanúra adott volna okot, ha valaki látja, ahogyan végigkutatom az épületet, a roxforti titkos átjáró után kutatva. Nem szándékoztam ki is próbálni, csak meg akartam keresni és fejben ezt is kipipálni azon a bizonyos alaprajzon.
Tehát vártam, hogy magamra hagyjon. És mivel utáltam várakozni, szinte éreztem, ahogyan egyre feljebb megy bennem a pumpa és legszívesebben elküldeném valahova. Valahogyan. Minden esetleges kellemetlenség elkerülése végett előhalásztam a zsebemből egy doboz cigarettát, majd gyakorlott mozdulattal kihúztam belőle egy szálat, a számba tettem és a varázspálcámmal meggyújtottam. Mindezt olyan rutinos mozdulatokkal, hogy nem került egy-két másodpercnél több időbe az egész művelet. Fiatalon szoktam rá, két okból. Az egyik az volt, hogy a Durmstrangban nagy kultusza volt és betegesen ügyeltem arra, hogy fenntartsam annak a látszatát, hogy én is olyan vagyok, akárcsak ők. A másik pedig az volt, hogy megnyugtatott. Nem is kifejezetten maga a cigaretta, inkább a rutinja. Előszedem, meggyújtom, elszívom, mindig ugyanaz. Szerettem az ilyen állandó dolgokat, igaz, nem sok volt belőlük az életemben. Az pedig, hogy most miért szívtam, még kiegészült azzal, hogy eszem ágában sem volt leszokni róla. Felesleges energia befektetésnek éreztem volna az ezzel való fáradozást. És mindenki más is dohányzott körülöttem, így még kisebb volt a motiváció.
- És köszönöm, de nem igénylek testőrt – tettem hozzá, sokatmondóan felvonva a szemöldököm. Reméltem, hogy ennyiből megérti a célzást.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Szomb. 23 Aug. 2014 - 21:03

Lily and Levin

Nagyon jó, ez a kalandor kedvű pasi cseppet se néz ki úgy, mint aki tágítani akarna. Egyre idegesebb leszek, hisz akkor mit fogok csinálni, ha tényleg fogja magát és elindul a szellemszállás felé? Erőszakkal visszatartani még nem nagyon tudnám, hisz az első párbajszakkörünk se volt még megtartva. Meg van benne valami, valami amitől kirázz a hideg. És ez tőle van, nem pedig a téltől. Hát Evans egyre veszélyesebb dolgokba vágsz bele. De nem félhetek mindenkitől. Biztos nem olyan...
- Igen de a történtek miatt tudod... figyelik a helyet. - jesszusom ennél jobbat nem tudtam volna kitalálni? Az igazat megvallva örülök ha most valami egyáltalán eszembe jut. Főleg miután látom a kezében a pálcáját. Egy kis lépést hátra is lépek. De csak nem fog ezért megtámadni...
- Szóval tényleg nem kéne átmenned. A minisztérium szerintem tudod mennyire komolyan veszi a szabályait. - Mintha egyre hidegebb lenne. Jobban összehúzom magamat, közbe vacogok. Kicsit jobban megnézem az illetőt, és nem tartom túl bizalom gerjesztőnek. Van benne a tél ellenére is, de valami ijesztően fagyos. Egyre jobban kezd az az érzésem lenni, hogy nem volt jó ötlet, hogy kötözködjek vele. De akkor mit tegyek? A szellemszállás Remus búvóhelye, ott váll vérfarkassá. Fent kell tartani a látszatot, hogy ne merészkedjen oda senki. Ha most oda bemegy, és meglátja hogy semmilyen szellemről nincs szó, eljár a híre, és többen mernek majd bemerészkedni. És ne adj Merlin lehet éjszaka teliholdkor. Az se annak az embernek nem lenne jó , akit Remus szétszed, se Remusnak. Szegény nem tudná elviselni.
- Nyugi nem is testőrnek jelentkezem. - mondom neki, közben minden bátorságomat össze szedem, és kicsit közelebb lépek. A zsebembe dugom a kezemet, megjátszva, nem megjátszva mintha a hideg elől tenném, de közbe megfogom a pálcámat.
- Nem akarnál inkább meginni egy vajsört ? Nagyon hideg van, és szerintem jobbat tenne, mint egy kockázatos kirándulás.  - mosolygok rá. Lehet egy randi... féleség... öhm.. jah nem randi. De hátha beválik. El kell innen kergetnem. Mit meg nem teszek a barátokért, de remélem be is válik.

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Szomb. 23 Aug. 2014 - 21:36


Lily és Levin


Egyszerűen nem bírtam megállni nevetés nélkül. Nem vidám, örömteli nevetés volt, talán helytállóbb lenne az eszelős vihogás kifejezés. Amikor más úgy igazán röhögött, akkor én csak egy halvány mosollyal nyugtáztam a helyzetet, legfeljebb Rodolphus mellett tudtam annyira lelazulni, hogy komolyan viccesnek találjak bármit. De ez most más helyzet volt. Szánalmas. Nem tudtam eldönteni, hogy miért hazudik, de annyi biztos, hogy nem akart beengedni. Szinte biztosra vettem, hogy gyerekes dolog állhat a háttérben. Épp ezért rá sem kérdeztem, miért nem akar beengedni a Szellemszállásra. Mármint a valódi oka micsoda.
- A Minisztériumban dolgozom, és nem, semmiféle rendelet sem vonatkozik erre az épületre. – Letüdőztem a kezemben tartott cigaretta füstjét, majd lassan kifújtam. Menjek el vele vajsört inni. Nagyon elhitte, hogy majd ennyivel sikerül innen elrángatnia. – Figyelj kislány, ha itt végeztem, megihatunk valamit. De most nem érek rá. Mellesleg utálom a vajsört.
Utána hajlandó lettem volna, elvégre nőből volt, fiatalabb is nálam és ugyan nem rajongtam a vörösekért, de egyszer-kétszer lehet kivételt tenni. De előbb a munka és utána a szórakozás, ez alapvető elvnek számított nálam.
Különben is vodkapárti voltam, ahogy az jó oroszhoz illik. Tudja kinek kell a vajsör…
Megfogtam a lány vállát és egyetlen határozott mozdulattal, a szó szoros értelmében arrébb pakoltam. Tekintve, hogy nem nőtt hatalmas darabra, ez nem volt nehéz. Megmondtam neki, hogy szálljon le rólam, nem tette. Pedig határozottan szépen kértem. Ha ezek után sem hagy békén, durvább felszólításra számíthat.
Nem mondom, hogy rátámadtam volna, annyi önkontrollom volt, hogy ne essek neki minden jöttment idegesítő embernek, de valószínűleg eléggé felidegesített volna. Utáltam, ha valaki feltartott vagy beleszólt a dolgaimba, ő pedig egyszerre csinálta mindkettőt.
Elnyomtam a már elszívott cigarettacsikket a kerítésen, majd egyszerűen elhajítottam. Megtámaszkodtam a deszkákon és már el is rugaszkodtam hozzá, hogy átlendüljek rajtuk a túloldalra.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Szomb. 23 Aug. 2014 - 22:37

Lily and Levin

Igen nem vagyok hülye látom rajta, hogy kínszenvedésnek találja a velem való beszélgetést. És azt is hogy kb nevetségesnek találhatja a nyomulásomat. Ezt az érdekes mosolyáról tudom következtetni. De mivel komolyan nem érdekel ez az ember, így nem is érdekel az sem, hogy mit gondolhat rólam. Csak egy célom van, méghozzá távol tartani a helytől. És úgy néz ki, hogy ez a küldetésem egyre jobban nem fog sikerülni. Az idegességtől, kezdek felmelegedni, már nem fázom annyira, de a kezem mindig a pálcát szorongatja. A minisztériumban dolgozik... hát ez ... komolyan nevetséges. Ezen már kínomban elnevetem magamat.
- Úgy látszik, akkor ez jó kis pletyka volt... - hát ez eléggé kínos. Mintha ez a fazon a két lábon járó ellenállás lenne. Eddig semmi nem jött össze amit mondtam neki, vagy ajánlottam. Hogy nem szeretheti valaki a vajsört? Oké most ez a legmellékesebb dolog. Egyre jobban ideges leszek, körbe nézek, de tényleg nem jár erre senki. Remek, nem hiszem el. Utána? Kösz, nem. Hogy őszinte akarnék lenni, és megnézném az illetőt úgy mint férfit. Hát nem az esetem, és cseppet sem jön be. Én tényleg, valóban figyelem elterelésnek szántam volna az iszogatást, hogy elhúzzam az idejét, és majd haza menjen úgy, hogy ne jöjjön vissza. A francba Evans, most mi a jó francot csinálj? Komolyan nem is tudom mikor voltam utoljára ennyire kétségbe esve, és döntés képtelen. Csak oda lépek hozzá, hirtelen döntés volt
- Ne menj oda, kérlek... - mondanám tovább, de csak megfog, és félre taszít. Csak pislogok, és azért megkönnyebbülök, hogy nem esett nekem komolyabban. Hirtelen meg se tudok szólalni, mikor fogja magát, és átlépi a kerítést. Ezt nem hiszem el! Az agyam elkezd kattogni. Pálcát nem foghatok rá... megfogok egy adag havat, és hozzá vágom. Nem vagyok jó célzó, de természetesen hol találtam el? Persze, hogy a fejét. Oké ez eléggé elhamarkodott cselekedett volt. De mit tehettem volna, hogy feltartsam? Vagy pálcát rántok, vagy ráugrok. Bár lehet a pálca rántás nem fog elmaradni...

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Szomb. 23 Aug. 2014 - 23:14


Lily és Levin


Már épp átértem a kerítés túloldalára, amikor hirtelen tarkón talált. Először csak azt éreztem, hogy előre bukik a fejem, majd ahogy a zakóm alá hullik a jéghideg hó – ugyanis kabátot azt nem vettem fel, a hideghez elég sajátos módon viszonyultam. De aki az orosz teleken edződött ugyebár…
Ez volt az a pillanat, amikor nagyon lassan megfordultam, az arcomról az eddig ráerőltetett kényszeredett mosoly is lehervadt. A vonásaim megkeményedtek, a tekintetemből pedig sütött a gyilkos indulat.
- Ez k*rvára nem volt jó ötlet.
Azzal a lendülettel átmásztam a kerítésen és megindultam a kiscsaj felé. Ha akart volna, akkor sem menekülhetett volna el, minden bizonnyal utolértem volna. Se pálcával, se puszta kézzel nem volt esélye. És most rohadtul maga alatt vágta a fát és nagyon meg fogja bánni.
Megragadtam a kabátjánál fogva, elölről és magamhoz rántottam, vészesen közel. A feje nagyjából a mellkasom magasságában lehetett, ettől még inkább fölényben éreztem magam.
- Nagyon gyorsan tűnj innen, ha nem akarod apró darabokban végezni egy utolsó, mocskos tó fenekén, világos? Ha nem kotródsz el innen most azonnal, esküszöm kivéreztetlek és élvezettel fogom végignézni, ahogy szenvedsz. – A varázspálcámat az álla alá szorítottam, egyrészt, hogy kénytelen legyen rám nézni és érzékeltethessem vele ki a főnök, másrészt pedig, hogy tudja, teljesen komolyan gondolom.
És az a legszebb, hogy valóban megtettem volna. Akár ok nélkül is, bár szórakozásból ritkán öltem varázslót vagy boszorkányt. Ilyesmire inkább muglikat használtam, mivel nem akartam idő előtt bajba kerülni. A hétköznapokban adtam a szorgalmas, gazdag és intelligens fiatal férfi látszatát. De néha, akárcsak most, kizökkentem a szerepemből és ha csak rövid időre is, de megmutattam a külvilágnak egy másik oldalamat is. Vagy talán az igazi énemet, ki tudja. Már most bántam a kifakadásomat, de pusztán büszkeségből folytattam a monológomat arról, hogy mit fogok vele csinálni, ha nem kotródik el innen, és közben továbbra is szorosan tartottam a kabátjánál fogva.
Igen, elszaladt velem a ló, néha előfordult az ilyesmi. Régebben sokkal többször, mostanra már kezdtem megtanulni, hogyan kontrollálhatom magam és az indulataimat. Ez másoknak nem okoz problémát, de az olyanoknak, mint én… A lényeg, hogy nem tudja a nevemet. Különben sem hinne neki senki. A magamfajták másik erénye, hogy remekül tudjuk manipulálni az embereket és elhitetni velük, hogy normálisak vagyunk. A magamfajták… hinni akartam benne, hogy vannak még olyanok, mint én.
Igazából nem szándékoztam bántani a lányt, ahhoz már épp eléggé elcsitult bennem az előbbi indulat, hogy ennél jobban ne essek neki. Ezzel is kellőképp ráijesztettem. Bár nem mondom, lassan ideje lett volna elugranom Rodolphussal muglilandbe. Túl feszült voltam. Szükségem volt egy kis kikapcsolódásra mugli barátaim között. Kár, hogy ők még nem tudják, milyen remekül fogunk szórakozni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James Potter
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : Tekergők
Családi állapot : wut
Lakhely : Roxfort
Foglalkozás : diák és főállású bajkeverő
Pálca : mahagóni, főnixtoll, 11 hüvelyk
Karakterlap :
Playby : Aaron Taylor-Johnson
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Szer. 24 Szept. 2014 - 17:01


Dolohov & Evans & Potter

E
ste, elég sokáig tartott, míg kijutottunk a szellemszállásra, nem tudtuk biztosan, hogy követnek-e vagy sem, de ezért nem is akartunk gondot, így csak lassan mentünk, igazán körültekintően. Persze mikor már ott voltunk nem volt gond, kiszúrtuk volna, hogy valaki van ott, ezért sem aggódtunk az éjszaka további részében, ahogy próbáltuk túlélni, mint eddig is. Túlélni... hmm... ez kicsit erős, mert én például szeretem a mi kis éjszakázásainkat. Persze igazán sajnálom Remust, amiért olyan szörnyű lehet az átváltozása, de utána sokkal érdekesebbek a dolgok. Nem tudom, hogy mennyire lett volna szoros a mi barátságunk, ha ez nincs, de biztos vagyok abban, hogy akkor is jól meglennénk, de az biztos, hogy ez fűzte közénk ezt a szoros láncot. Voltak gondok, balhék, poénok, harcok, és minden, de ott voltunk egymás mellett jóban rosszban. Mint valami esküvői fogadalom. Nana, itt még nem tartunk azért. Sőt, soha nem is fogunk tartani, ennyire azért nem szeretjük egymást, ennyire nem vagyunk szoros viszonyban, az elég furcsa is lenne.
Remus, Peter, és Sirius elindultak visszafele a kastélyba, mert most rajtam volt a sor, hogy magunk után takarítsak, mert ezt mi szépen beosztottuk. Sajnos valamilyen oknál fogva, én a múltkor leléptem mielőtt oda jutottunk volna, hogy takarítani kell, úgyhogy megjártam. Akkor Peter intézte el helyettem, de most az a bosszú, hogy 3 alkalommal én csinálom. Ez a második, úgyhogy már csak egyet kell kibírnom. Nem is igazán menekültem el akkor, csak nem akartam megcsinálni, és találtam érdekesebb elfoglaltságot, mint az, hogy takarítok. Itt ez érdekesebb alatt Lilyre gondolok, mert tudtam, hogy akkor reggel kiül az udvarra és olvas. Igen, kicsit az agyára mentem és nem hagytam olvasni, de tudom, hogy ezért szeret engem annyira, hogy simán felpofozna egy seprűvel. Lehet valami keményebbel tenné...a seprű túl könnyű tárgy, bár fel tudja sérteni az arcom. Na azt nem, az fáj, és nyoma marad.
Nem az alagúton át mentem vissza a suliba, gondoltam nem árt egy kis friss levegő, plusz már nincs olyan korán, és amúgy is....lehet vennem kellene valamit Lilynek. Persze a többieknek is, de most a legfontosabbnak Lilyt érzem. Igyekszem feltűnés mentesen kimenni, az egyik oldallyukon, ami a házon van, de ekkor valamiért oldalra kapom a fejem. Talán valami hangra, vagy akármire, amikor meglátom azt a vörös hajat, ami magával ragad, most is, mint mindig. Lily az. Mit keres itt? És ki az a férfi, aki a kabátjánál fogja? Szinte gondolkozás nélkül megyek oda, bajt nem akarok, míg Lily is itt van, így kulturáltnak akarok tűnni, de azért futok, nehogy későn érjek oda.
-Khm...szabad megkérdeznem, hogy mi is folyik itt?-a férfi háta mögött érek földet, miután átvetettem magam a kerítésen, és figyelmesen várok válaszára, magabiztosan, de aggódva is pillantok Lilyre. Remélem nincs baja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Szer. 24 Szept. 2014 - 20:58

Lily and Levin & Potter

Hát igen, nem is számítottam semmi jóra ebből a cselekedetemből kifolyólag. Alig telt el egy kis idő mikor megdobtam, gyorsan fel is dolgozza mit is műveltem vele. Pillanatok alatt ott terem előttem, és megragad. Nagyon szereti ezt a mozdulatot minden kedves nagyobb darab férfi ellenfelem. Tudtam mi fog történni, de még is megijedek mikor megtörténik, de azért próbálom magamat tartani. Mindig a köpenyem újában van a pálcám, ami a hirtelen, és erős cibálástól kiesett, és a puha hóba pottyant. Na most kezdek megrémülni. Amíg pálca van a kezembe nem nagyon szoktam ijedős lenni, hisz sok átkot ismerek, és bűbájt. De így? Gyenge vagyok, főleg mostanában, nem nagyon tudom így megvédeni magamat. Ha csak fel nem tudom valahogy kapni a pálcámat. Majd a fenyegetésére, csak ránézek harciasan, és tartom a tekintetét.
- Addig nem tűnök el, amíg te sem. Menj innen te is, és nem kell akkora fáradságot hoznod, hogy kivéreztetsz. - nem mehet be. Ha most elfutok ennek az egésznek semmi értelme nem volt, hisz ugyan úgy befog oda menni. Tegnap volt telihold, vagyis most épp valaki ott van , és rendet rak. Nem sokára lemegy a nap, és ha jól tudom ma is telihold lesz. Nem kockáztathatok. De mit mondjak neki? Ha kedves ember lenne, és nem félnék tőle, kedvesen figyelmeztetném, hogy a saját testi épségét kockáztatja azzal ha bemegy. De nem hiszem hogy az lenne, arról nem is beszélve, hogy semelyik módszerem nem vált be. Ez a tag elszántan beakar menni, és nem hinném hogy ha még rémtörténetekkel traktálnám akkor most hallgatna rám. Főleg ezután a kegyetlen fenyegetés után. Csak megragadom a karjánál, és próbálok szabadulni. Látszik, hogy nagyon felidegesítettem, és még mindig, hisz egyre erősebben ragad.
- Ez kezd fájni... - mondom neki, de csak elvigyorodik. Kétségbe esetten próbálok valamit találni, amitől szabadulhatok, és a pálcámért nyúlhatok. A csuklóján megpillantok egy furcsa tetoválást, épp próbálnám jobban megnézni, mikor erre mintha még jobban felidegesíteném.  Majd léptek hangját hallom, a léptekhez pedig valakinek a hangját, amitől megdobban hirtelen a szívem. Odatekintek kétségbe esetten, James az. Most mit mondjak? Nem mondok semmit, csak lepillantok a pálcámra, majd aggódóan rátekintek jelezve, hogy nem éppen békés beszélgetésbe elegyedtünk. Amíg nem kapcsol a másik fél se, James legyen gyorsabb. Nem akarom belekeverni, de az hogy az illető ne menjen a szellemszállásra épp az ő ügye is.

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Pént. 3 Okt. 2014 - 20:18


Lily, Potter és Dolohov


Éreztem, ahogy a fejemben minden más gondolatot kiszorít egyetlen egy érzés, mégpedig az, hogy mennyire jó lenne megölni ezt az okoskodó kislányt. Vagy esetleg beiktatni még valami mást is a programba, elvégre minél tovább tart a szórakozás, annál jobb. Sokan földhözragadtnak és fantáziátlannak tartottak, de azok az emberek mind tévedtek. Nem tudhatták, milyen kreatív és újítószellemű ötleteim támadtak, ha vérontásról volt szó. Akárcsak most, mikor egyetlen mozdulattal megölhettem volna a kis vöröshajút. Kaszabolóátok, Avada Kedavra, de akár puszta kézzel is végezhettem volna vele, figyelembe véve a fizikai fölényemet – bár ezt nyilván rangomon és társadalmi státuszomon alulinak éreztem volna.
- Fáj, igen? Ó, majd jobban is fog – horkantam fel.
A varázspálcám hegyével visszafordítottam a fejét magam felé, hogy ne a Sötét Jegyet bámulja a karomon. Büszke voltam rá, talán mindennél büszkébb, de egyelőre nem volt itt az ideje annak, hogy ezt világgá is kürtöljem. Eljön majd az a kor, amelyben ez a tetoválás egyenlő lesz a hatalommal és a kiváltságokkal.
A göndör hajú srác a legrosszabb és egyben a legutolsó pillanatban érkezett. Arra készültem, hogy pusztán emlékeztetőül hagyok egy szép kis vágást a kislány csinos kis pofiján, de éppen abban a másodpercben, amikor nonverbálisan végrehajtottam volna az átkot, megjelent az a kotnyeles kölyök.
Megfordultam, egy kézzel vöröskét tartottam a kabátjánál fogva, másikkal pedig leeresztettem a varázspálcámat, de a hegye így is a fiú felé mutatott. Jobb felkészültnek lenni, igaz, valahogy nem tudtam két roxfortos diáktól tartani.
- Csak kellemesen elbeszélgettünk, bár nem hiszem, hogy van hozzá közöd. Vagy esetleg a barátnőd? – A hangom csöpögött a gúnytól, nem volt nehéz kiérezni belőle a nem épp pozitív véleményemet az esetleges párocskáról. – Ne aggódj, nekem nem kell.
Csak mint mindig, most is úgy beszéltem a nőkről – jelen esetben erről a diáklányról - , mintha tárgy lenne, akire igényt tarthatok vagy éppen lecserélhetem, ha éppen kedvem szottyan. Kevés dolgot tanultam apámtól, de ez azok közé tartozott.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James Potter
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : Tekergők
Családi állapot : wut
Lakhely : Roxfort
Foglalkozás : diák és főállású bajkeverő
Pálca : mahagóni, főnixtoll, 11 hüvelyk
Karakterlap :
Playby : Aaron Taylor-Johnson
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Szer. 5 Nov. 2014 - 18:00


Dolohov & Evans & Potter

A
z este fárasztó volt. Mindig az, de az izgalom, a veszély, meg a tény, hogy a legjobb barátod lelki állapota függ tőled, és pusztán a jelenléteddel könnyebbé teszed valaki életét, éppen elég ahhoz, hogy ne zavarjon a fáradtság, egészen addig, amíg magadra nem maradsz a kupival, amit csináltatok. És ugyan neked kéne eltakarítanod - megint -, de te persze nem csinálod meg rendesen, mert úgysem megy oda senki. Egy ilyen este után bezzeg úgy érzed, napokig fog tartani, mire kipihened magad, és ismét használható leszel, de az élet mindig tartogat meglepetéseket.
A kép, ami fogad, azonnal felélénkít. Egy pillanat alatt elmúlik a fáradtságom, amint feldolgozza az agyam, mit is lát. Düh, félelem, aggodalom rétegeződik az elcsigázottságra és fáradtságra. Hirtelen úgy érzem, a maratont is le tudnám futni. Ehelyett átszökkenek a kerítésen, és megállok.
- Nem aggódom - mosolyodom el amolyan krokodilvigyorral, majd nekidőlök a havas kerítésnek, amin az imént átugrottam. Nyugodt arckifejezést erőltetek magamra, pedig feszült vagyok. Vállat vonva folytatom, mintha csak csevegnék két régi ismerőssel, és nem egy bizarr és nyugtalanító helyzet kialkulásának lennék szemtanúja. - Nem kell a barátnőmnek lennie ahhoz, hogy ne hagyjam, hogy úgy kezeljék, mint egy rongyot - teszem hozzá, mikor meglátom, hogy a pálcával tartja fogva Lily arcát. A lelkem mélyén ez a mondat mintha feltépne valamit. Eszembe jut az elbaltázott randink, de gondolatban megrázom magam. Most nincs itt az ideje játszani a sértődöttet.
Ellököm magam a kerítéstől, és közelebb lépek, erre a pálca vége leereszkedik, és inkább engem vesz célba. Nagyon nem tetszik nekem ez a pasas. Akkor sem tetszene, ha nem Lilyt tartaná úgy a karmai közt, mint keselyű a dögöt, de így különösen ellenszenves.
- Nem tanította meg apukád, hogy nem illik így viselkedni a lányokkal? Vagy még sosem találkoztál ilyen közelről eggyel sem?
Úgy mosolygok rá, ahogy egy csökött agyú kisfiúra szokás, csak hogy érezze: nem félek tőle, és azzal, hogy csökkentettem magunk közt a távolságot, egyértelműsítem, hogy engem nem fog ezzel a viselkedéssel lenyűgözni. Egyébként is, a tiszteletet csak annak adom meg, aki megérdemli. Egy zsiráfszerű alak, aki egy feleakkora lányt rángat, nagy eséllyel nem fogja kivívni ezt a tiszteletet, bár gondolom, nincs is rá szüksége. Nem baj. Így nem veszi talán annyira a szívére, ha meg találom átkozni, bár könnyen lehet, hogy elsírja magát. Fogalmam sincs, ki ez, de ha csak egy aprócska ártás, egy jelentéktelen kis bűbáj elhagyja a pálcáját, és Lilynek bármilyen baja esik ettől, akkor a bűnös pálca lesz az utolsó dolog, amit megfoghatott életében, mert lenyesem a kezét.
Lilyre nézek, hogy lássam, mennyire ura a helyzetnek. A múltkori félresikerült randevúnk után nem akarok lábatlankodni. Ha el tudja intézni maga is, akkor nem fogok itt maradni, csak hogy a fejemhez vághassa, hogy fel akarok vágni, vagy hogy nem hagyom békén, vagy akármi. Nem james-potterkedem el az ő buliját... De a riadt pillantás, amit sietősen rám vet, meglep, és azonnal elindít bennem valamit. Ez itt most nem játék. A tekintetemmel igyekszem megnyugtatni Lilyt, de kétlem, hogy sikerül, mert én sem vagyok kifejezetten higgadt.
Kezem, amit eddig a zsebemben melegítettem, ökölbe szorul, és rásimul a pálcámra. Tudom, hogy Lily átlagos helyzetben meg tudná védeni magát, és meg is akarná, de most úgy tűnik, fogoly, és mikor ez tudatosul bennem, érzem, ahogy a mellkasomban eszeveszettül kezd pumpálni a szívem, szétkergetve az adrenalint és a haragot az ereimben. Nem is próbálom elrejteni a mozdulatot, amivel előhúzom a pálcát; lássák csak, annál jobb. Hiszen a fickóé is ott van, nyíltan kimutatva, hogy szándékában állt használni.
- Engedd el - nézek a férfi szemébe, majd a Lily kabátját markoló kezére, és ismét vissza a pasas arcára.
Próbálok nem parancsoló lenni, mert már egyértelmű, hogy ez a tag nem normális, de a hangomból még én is kihallom a fenyegetést. - Légyszíves - teszem hozzá gúnyos szívélyességgel.
Ilyen közelről már látom, ahogy pálcája vége úgy vágott Lily nyakába, hogy bemélyedt a bőr alatta, apró, kör alakú nyomot hagyva. Reménykedem benne, hogy csak egy üres fejű, beszari fickó, aki így akar keménykedni és férfinak érezni magát, de az ösztöneim azt súgják, veszélyes. Ettől pedig még idegesebben meredek rá. Nyelek egyet, mikor rádöbbenek, hogy az előbb még éppen arra az emberre fogta a pálcáját, akiért gondolkozás nélkül letenném az enyémet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Szer. 5 Nov. 2014 - 22:40

Lily and Levin & Potter

Sok időt nem hagyott, hogy a tetoválását nézzem, de jó a memóriám, és remélem feltudom idézni a későbbiekben. Mivel a tekintetemet elsodorta a karjáról, így gondolom nem nagyon szeretné ha felismerném. Ahogy túlélem után a nézek ennek az érdekes szimbólumnak, ami egy kígyóból kijövő koponyából áll.  Ahogy megláttam James érzések áradata támadott meg. Elsőnek megkönnyebbülés, mintha szó szerint egy súly szakadt volna le a mellkasomról, és egy szó volt ami rögtön eszembe jutott, és az a "biztonság". Utána az aggodalom, hisz ez az illető egyértelmű, hogy nem éppen szelíd teremtés, valahogy Sethre és Luciusra emlékeztet. Ugyan az a kegyetlenség csillog a szemükbe, és valamiféle düh. De mire, kire dühösek ezek ennyire? És ismételten a félelem az ami úrrá lesz rajtam. James is itt van, és mi van ha történni fog vele valami, én miattam, mert most kivételesen vakmerőt játszottam, és fejjel mentem a falnak? Nem tudjuk ki ez, valószínűleg nem a mi oldalunkon áll, túlságosan negatív a kisugárzása. Na meg amiket mondott, és most tesz. Mély levegőt veszek, és azon veszem észre magamat, hogy már nem magam miatt aggódom, hanem James miatt. Mert ha esetleg engem ténylegesen nem bánt, mert tegyük fel van benne annyi tartás, hogy nőket nem bánt durvábban, azért James-el simán megtehet bármit. Erre a gyomrom összerándul.
Meglepődöm, ahogy James még ilyenkor is a tőle megszokott laza, nem törődöm stílusban beszél az elvetemült fickóval, aki egyre szorosabban tart, és látom a tekintetén, hogy nem tetszik neki James stílusa. Hát, mit mondjak ha nem vesszük a helyzetemet, még meg is érteném. Nem hallotta James amiket mondott nekem, nem tudja, hogy ez nem az a fajta fazon akivel lehet így beszélni. Megszólalni se merek végig, csak nézek felváltva James-re és az elvetemült fickóra, aki egyre szorosabban markol James minden szavára így reagálva. Tekintetem lassan, óvatosan Jamesre vándorol, és legbelül remélem, hogy létezik telepatikus képesség, és most igenis működni fog nekem.  James, hagyd ez örült! Minden szavaddal felidegesíted, ne csináld!
A helyzet egyre kényesebb. A fenébe is Evans! Ne legyél már ennyire tehetetlen. Annyira lelkiismeret furdalásom van, hisz a randink nem sikerült fényesen, vagyis a randival gond nem volt, csak velem. Kénytelen voltam ellazulni, amit James természetesen észre vett, és nem lett jó beszélgetős vége a dolognak. Annyira sajnáltam, és tényleg nem bírom kikapcsolni a védelmező pajzsomat, amit felemeltem évekkel ezelőtt ellene. Pedig úgy érzem érdemes lenne, de még is. Valami van ami nem hagyj nyugodni.
De ő itt van, pálcát ránt a védelmembe. Ez már jelent valamit, nem?  Az agyam vadul elkezd kattogni. Sajnos a pálcám eléggé messzebb van tőlünk, ha valahogy kitudnék szabadulni, még másznom kéne. Vajon addig James letudná szerelni? Egyáltalán jó ötlet lenne megpróbálkozni a szökéssel?  Mikor James nyomatékosan megkéri, hogy engedjen el, majd a kedves kérlelő szót is mögé teszi... a szívem megdobban. Egyszerűen ez nem rá vall, és valóban látom rajta hogy aggódik. Az agyam vadul kattog, nem tudom mit tegyek , hogy tegyek e valamit. Mi a helyes? Nem hiszem, hogy csak James kérésére elfog engedni, de akkor tennem kell valamit, ami nem sodor se engem, se Jamest veszélybe.

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Pént. 7 Nov. 2014 - 16:04


Lily, Potter, Dolohov


Akár el is engedhettem volna a lányt, lényegében semmi hátrányom nem származott volna belőle. Elmondta volna másoknak? Kétségkívül, de tekintve, hogy nem tudja a nevemet, ezzel nem megy valami sokra. Különben sem ölhettem meg, ez nem sem megfelelő idő, sem megfelelő hely. Persze ez nem jelentette azt, hogy ne tartottam volna észben a kis vörös arcát, ahogy az újonnan érkezett srácét is. Jobb megjegyezni, kikre kell majd odafigyelni a jövőben…
- Miért állna érdekemben elengedni? – vontam fel kérdőn a szemöldököm. – Talán megtámadsz, ha nem teszem? Ne viccelődj, nem szeretem.
A pillantásom visszatéved a lányra. Egyre inkább retteg, ez nem is kérdéses. Ha akár egy hajszálnyival is empatikusabb lennék, talán még sajnálnám is, így viszont csak a szokásos üresség töltött el. Arra gondoltam, milyen jó lehet ennek a kettőnek… Elég rájuk nézni, ahogyan itt hősködik a fiú az állítólag nem barátnőjéért, és az ember rögtön láthatja, mi van kettejük között. Bizonyára rajonganak egymásért, akármilyen bőszen is tagadják. Egész biztos, hogy rengeteg barátjuk van, talán most is épp hozzájuk igyekeznének, ha én nem lennék itt. Talán otthon egy normális, idilli kis család várja őket, mikor majd hazamennek a szünetre – vagy talán már most is szünet van? Ki tudja. Karácsonyi ajándékok, közös vacsora, hangulatos gyertyák és idióta műmosolyok a távoli rokonoknak. Legalábbis azt hallottam, ilyen egy normális karácsony. És ahogy ez végigfutott az agyamon, megmagyarázhatatlan dühöt éreztem. Mert igen, én ezt sosem tapasztaltam… Nem éreztem senki iránt azt, hogy képes lennék akár az életemet kockáztatva kiállni érte, csak mert annyira szeretem. Nem tudtam, milyen az, amikor az ember hazamegy és azt érzi, hogy végre biztos helyen lehet. Elképzelésem sem volt arról, milyen lehet egy meghitt hangulatú ünneplés vagy egy bensőséges baráti társaság. Ez volt a magyarázata a belőlem áradó haragnak, amit a lány érzett. A kegyetlenség pedig egy sokkal hosszabb történet volt, amit igyekeztem minél inkább száműzni a gondolataim közül.
Lazítottam valamennyit a szorításon, de még így is elég erősen tartottam a csajt. Nem tudtam ki ez, miért akart megállítani, és valószínűleg meg sem érdemelte, hogy bántsam, de ő vívta ki maga ellen a sorsot. Pontosabban engem, bár olykor úgy éreztem, hogy istenként rendelkezem mások élete felett. Máskor pedig azt, hogy még a sajátomat sem tudom kordában tartani.
- Mi a nevetek? – Nem volt szükségem papírra és tollra ahhoz, hogy egy életre az emlékezetembe véssem őket. Elég lesz egyszer elmondaniuk a nevüket (szinte mérget vettem volna arra, hogy mindkettő sárvérű, de legfeljebb félvér), és onnantól kezdve nem fogom elfelejteni. Az ő kárukra. Persze volt egy olyan érzésem, hogy hallani fogok még róluk. Mindig vannak ilyen kis pimasz lázadók, a mi hatalmunk idején is lesznek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James Potter
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : Tekergők
Családi állapot : wut
Lakhely : Roxfort
Foglalkozás : diák és főállású bajkeverő
Pálca : mahagóni, főnixtoll, 11 hüvelyk
Karakterlap :
Playby : Aaron Taylor-Johnson
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Pént. 7 Nov. 2014 - 20:00


Dolohov & Evans & Potter

A
hogy előhúzom a pálcám, és kimondom a cukkoló szavakat, szinte látom magam előtt, ahogy a férfi szeme lassan összeszűkül, majd fénynyaláb kíséretében megkísérel majd megátkozni. Nem tudom, miért provokálom, és mégis megteszem. Olyan ez, mintha mérges kígyó előtt táncolnál: el fog indulni feléd, ez már biztos, és a másik ember biztonságban lesz tőle, de vajon elég gyors vagy, hogy te magad megúszd a marását?
Elengedem a kérdéseit a fülem mellett.
- Elhiszem. Nem tűnsz túl szórakoztató társaságnak...
Hogy biztonságban tudjon valakit, néha egészen nagy őrültségekre képes az ember, és a saját testi épségét is kockára teszi, gondolkozás nélkül. Egyébként sem szoktam sokat gondolkozni, mikor tudom, hogy az csak időpocsékolás. Jelen esetben ez mondjuk éppen nem igaz, talán több értelme lenne végiggondolni, mi is történik, és hogyan lehetne a legkisebb károkat elszenvedni, de nem tudok ennél jobban uralkodni magamon. Minden sértettségem, minden büszkeségemet elfelejtem, és képes lennék puszta kézzel is nekimenni ennek az idegennek, és nem azért, mert unatkozom. Nem azért, hogy magamnak, Lilynek vagy bárkinek bármit is bizonyítsak. Egyszerűen csak azért, mert nem tudom elviselni a tudatot, hogy bárki is így bánjon Lily Evans-szel, és olyan haragot szít bennem az egész látvány, hogy az agyam átkapcsol valami önműködő alapállapotba.
Amint előkerül a mahagónipálcám, a testem megfeszül, a tekintetem pedig egy pillanatra sem ereszti el a szőke férfit. Úgy érzem, felkészültem bármire, elhitetem magammal, hogy az én kezemben van az irányítás, de a lelkem mélyén tudom, hogy az ilyen vadállatok előnye éppen áll, hogy talán még ők maguk sem tudják, mikor mit fognak lépni.
Nem is lepődöm meg igazán, amikor higgadtan kérdez vissza ahelyett, hogy leátkozná a bőrt a képemről.
Nem tudom, válaszoljak-e. Pár másodpercig egyszerűen csak farkasszemet nézek vele, de a szemem sarkából látom, hogy enged a szorításán, így Lily kabátja lazábban lóg a kezében. Akár el is ugorhatna onnan.
Fogalmam sincs, miért kérdezi a nevem. Nem titok, hogy ki vagyok, sőt, bárkit megkérdezne a roxfortosok közül, valószínűleg éppen olyan emberbe botlana, aki ismeri a nevem, nekem mégsem akarózik elárulnom. Talán csak a makacsságom és önfejűségem miatt hallgatok ennyit, de végül is válaszolok. Nincs értelme rejtegetni, de mégsem akaródzik teljesen engedelmeskednem, elvégre ő sem engedte el teljesen Lilyt. Ez így igazságos.
- James.
Nem kérdezek vissza, talán magától is rájön, hogy engem is érdekelne, ő vajon kicsoda. Nem torpanok meg, lassan, magabiztosan közeledem, és csak akkor állok meg, amikor már öt méter sincs köztük és köztem. Túl veszélyes közelségbe merészkedtem volna?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Pént. 7 Nov. 2014 - 22:31

Lily and Levin & Potter

Kicsit enged a szorításomon, amin fellélegzek. Nem enged el, ezt rögtön gondoltam. Az ilyenek még élvezik ha szórakozhatnak a másikkal. Viszont én, rohadtul nem élvezem. Dühös, és ideges kezdek lenni, annyira valamiért már nem félek. Csak szabadulni akarok már a fogságából, hogy egyenlő felekként játszunk. Nem tetszik a fogvatartott szerep, utálom ha tehetetlen vagyok, és másnak kéne megvédenie. Majdnem megjegyzek valamit, hogy miért kéne elengednie, de james szúrós beszólására csak forgatom a szememet. Nem fog ez segíteni rajtunk. Végig azon kattog az agyam, mivel még mindig fogva tart, mi lenne a helyes döntés. James is előveszi a pálcáját, igen fenyegetően. Ez nem lehet párbaj nélkül megúszni már érzem. Viszont bárhogy nézzük, bármi van köztem és James között, velem sakkban tartja, és tudom hogy addig úgyse mer támadni, amíg én a elvetemült karjában vagyok. Majd számomra eléggé meglepő dolog történik, ami felébreszt a terv szövögetésből. Ez az illető megkérdezi a nevünket. Gyanakodva kezdem méregetni. Miért akarná tudni valaki? Megint bevillan a tetoválása. Az agyam futószalagként kezd működni, sorba hozva az infókat, és a gondolatokat. Nem kéne megadni neki a nevünket, mert azt hiszem felakarja használni. Tudni akarja kik vagyunk, mert feljegyzi, hogy tudja kik azok akik lázadni akarnak. Lucius, Lucius is ezt mondta, ki akarják iktatni azokat, akik lázadást szítanának. És mi azok vagyunk James-el egyértelmű... problémák. Ez is a nagyúrnak dolgozik. Rá kell hogy döbbenjek. És az a tetoválás, valahova vezetni fog. Felcsigázott leszek, menni akarok, még többet megtudni! De én mindig a karjai közt vagyok. Majd James elárulja a nevét, amire kipattan a szemem. Potter... fenébe. Határozottan nem tartom jó ötletnek. De ha ő is, akkor én is esem...
- Lily - nézek rá gúnyos mosoly kíséretében, mikor beletérdelek a kínos részébe. Ezzel el is enged a szorításán, de persze nem teljesen enged el, összegörnyed, de én lökök rajta egy erőset, mire elenged, és beleesek a nagy hótakaróba. Hirtelen átjár a hideg, és elkezdek kúszni a pálcámért minden nagy hóbuckát félre lökve. Csak reménykedek, hogy jó ötlet volt, és elfogom érni... és james pedig tényleg annyira jó párbajozásból, ahogy szólnak róla a legendák.

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Szomb. 8 Nov. 2014 - 14:00


Lily, Potter, Dolohov


Álltam James – mint kiderült, ez a neve – tekintetét, nem tudott megfélemlíteni. Mégis mitől kellett volna tartanom? A Nagyúr szolgálatában túl sok mindent megéltem már ahhoz, hogy egy ilyen akár csak egy fikarcnyi félelmet is ébresszen bennem. Ahhoz viszont pont elég volt ez a gesztus, hogy még inkább felébressze bennem a nem túl mélyre temetett ösztönt. Ha a farkasszemnézés helyett a szó szoros értelmében levadászhattam volna a kényelmes kis otthonában, a vörös barátnőjével együtt, mint ragadozó a zsákmányát, akkor azt vadászösztönnek is hívhattam volna. Már nem egyszer kerültem hasonló helyzetbe és be kell vallanom, szörnyen élveztem.
Válaszolni akartam, gúnyos horkantással közölni akartam velük, nem a keresztnevük érdekelt. Az én világomban nem számított, mi áll a családneved előtt. Ha Black voltál, akkor lehettél Cygnus vagy Orion, senkit sem foglalkoztatott, akár csak az, hogy Abraxas vagy Lucius Malfoy a neved. Épp ezért nem foglalkoztatott senkit az sem, hogy én Levin Dolohov vagyok-e vagy más megjegyezhetetlen orosz név áll a Dolohov előtt. És épp emiatt nem számított a szememben semmit, hogy ő James vagy Peter-e. Engem az érdekelt, hogy a sablonos Smith vagy éppen Prewett, Rosier, Nott vagy bármilyen aranyvérű nevét viseli. Bár nem állítom, hogy megváltozott volna véleményem róla.
De már nem válaszolhattam, hála a kis vörösnek – Lilynek. Még a fájdalmat is felülmúlta egy valami: a düh. És talán azt minden ember tudja, hogy a haragnál semmi sem veszélyesebb… Kiegyenesedtem, a mozdulataimat szinte nem is én irányítottam. Kontrollt vesztettem a saját cselekedeteim felett, csak az az egy gondolat pörgött újra és újra, koncentrikusan a fejemben, hogy itt vér fog folyni. Sok vér, én pedig úszni fogok benne.
Először Lilyre szegeztem a pálcám, elvégre a dühöm elsősorban rá irányult ebben a pillanatban. Mielőtt megfoghatta volna a pálcáját, három méterrel arrébb repítettem a lányt a hóban. Azt akartam, hogy törje össze magát, hogy fájjon neki, hogy érezze magát megalázva. Indulattól hajtva megindultam felé, szinte olyan hévvel, mint bika a vörös kendőnek vagy kutya a betolakodónak.
- Ezt nagyon meg fogod bánni… - hajtogattam egyfolytában, inkább a nagyvilágba, mintsem neki célozva. – Mocsok kis sárvérű… Majd most megtanulod hol a helyed…
Nem tudtam, hogy valóban sárvérű-e, de ezek után akár Griffendél Godric egyenes ági leszármazottja is lehetett volna, az sem érdekelt volna. Oldalra fordítottam a fejem, hogy láthassam a James nevű fiú arcát.
- Gyere, védd meg a barátnődet! – Nem foglalkoztam Lilyvel, pálca nélkül aligha fog rám támadni. Ha pedig igen, azzal csak magának árt. Azért egy kislánnyal csak elbírok…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James Potter
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : Tekergők
Családi állapot : wut
Lakhely : Roxfort
Foglalkozás : diák és főállású bajkeverő
Pálca : mahagóni, főnixtoll, 11 hüvelyk
Karakterlap :
Playby : Aaron Taylor-Johnson
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Vas. 9 Nov. 2014 - 13:20


Dolohov & Evans & Potter

M
ost már egyértelmű, hogy a fickónak nincs ki mind a négy kereke, ez pedig igenis eltölt némi aggodalommal, még az adrenalinködön keresztül is. Hirtelen eszembe jutnak olyan dolgok, amiknek látszólag semmi közük a helyzethez. A nap, amikor Snape lesárvérűzte Lilyt. Lily szüleinek a halála. Az a kis "baleset", ami miatt egy negyedikes mugli származású, hugrabugos lány üstje az arcába robbant a mardekárosokkal való közös órájukon. Anyám és apám közt a nyáron elhangzó kisebb viták és beszélgetésfoszlányok Voldemortról. Eddig ezek nem foglalkoztattak. Fel sem tűntek. Miért is figyeltem volna oda, ha egyszer nekem semmi félnivalóm az ilyen eszementektől?
De ettől a gondolattól kedvem lenne szétverni a saját képem. Mi az, hogy nincs félnivalóm? Másnak viszont van. Üljek ölbe tett kézzel, és nézzem? Azt már nem. Nem az én stílusom vállat vonni, és továbbmenni.
Megvetem hát a lábam a hóban, megfeszül a kezem, az ujjaim finoman, de azért erősen szorítják a pálcámat, hogy a gyanús alakot bármikor célba vehessem vele. Nem tudnám megmondani egyébként, mi benne az aggasztó. Az, hogy egy nővel kezd kötözködni, egyszerű rosszmodorra vall. Nem kell ahhoz feltétlenül aljasnak lenni, csak ostobának és bunkónak, mégsem tudom kiverni a fejemből a tekergőző kígyó képét, amitől végigfut a hideg a hátamon.
Pattanásig feszülnek az idegeim, látva, hogy enged Lily kabátjának szorításán. Talán megenyhül, kiröhög minket, és lelép. Reménykedni mindig szabad. Nem mintha zavarna, ha párbajra kerülne a sor, de most nincs ehhez kedvem, nem vele. Nem tőle tartok, de a félelem idegen, hűvös keze rászorul a torkomra. Csak akkor döbbenek rá, hogy Lilyt féltem, amikor bevisz egy olyan rúgást, amit még a feszültségem ellenére is kis híján füttyel jutalmazok. A dolog azonban csak a másodperc egy töredékéig tud lenyűgözni, mert utána kapcsol az agyam, csak hogy nem elég gyorsan. Ahelyett, hogy megtámadnám a férfit, ő támad rá Lilyre, és úgy pattan fölé, mint ragadozó a prédára.
- LILY! - szakad fel belőlem a kiáltás ahelyett, hogy rögtön támadnék. De több már nekem sem kell. Nem is hallom meg többé a mocsadék szavait, azt se venném észre, ha a Süveg egyik köszöntőjét kezdené sellőnyelven énekelni, csak az irritáló képe lebeg a szemem előtt, meg a látvány, ahogy Lily támadása és menekülése kudarcba fullad. Az a kevés, amit mégis felfogok a mondandójából, csak olajcseppek a tűzre: megbánod, sárvérű, barátnőd...
A haragom szinte lángra lobbantja a pálcát a kezemben, amiből egy lendületes, de gyors szúrás után jégkék szikracsóva szökken a férfi felé. Már egy ideje jól megy a nonverbális varázslás, de különösen azok az átkok, amiket már nem egyszer alkalmaztam szavak nélkül. Ösztönösen, gondolkozás nélkül küldök rá egy olyan átkot, ami már számtalanszor vált hasznomra. Majd mielőtt bármit is tehetne, a legjobb védekezés a támadás alapon egy második, halványvörös fénysugarat is útjára küldök, közben pedig közelebb lépek. A félelmem nyom nélkül elpárolgott, a helyét pedig átvette az eddig számomra ismeretlen, erős érzés: a mindent elsöprő vágy, hogy emlékezetes fájdalmat okozzak a másiknak.


A hozzászólást James Potter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 9 Nov. 2014 - 20:12-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Vas. 9 Nov. 2014 - 19:11

Lily and Levin & Potter

Ahogy szabaddá válok neki indulok a pálcámért. Minden villámcsapásként történik. Ahogy neki indulok alig telik el pár pillanat, én már repülök is. Neki csapódik a fél oldalam erősen a kerítésnek jó pár méterrel odébb. Felnyögök, nem érzékelem milyen hangerővel, mert a hátamra érkeztem, és a becsapódás hirtelen kiszorítja a levegőt a tüdőmből. A nevemet hallom eszelős kiáltásban. Kapkodok levegő után, miközben a pániktól bekönnyezik a szemem. Nem akarok megfulladni. Ahogy kiköhögöm a tüdőmet, és a hideg levegő elkezdi szúrni a tüdőmet, érzékelem a többi gondot. A kerítés egy darabja beleállt a karomba. Remek. Csak annyit látok hogy a hó körülöttem vörösre színre vállt. Közbe végig hallom, hogy ez a szemét szitkozódik, és fenyeget. Felpillantok rá a sokkból lassan kijöve. Egyedül James húz vissza a valóságba, mikor meglátom hogy dühösen elkezdi szórni a férfi felé az átkokat. Csak arra tudok gondolni, hogy segítenem kell neki. Lehet elbánik vele egyedül is, és ha nem? Csak ülök a hóba, és a karomból kiálló fa darabot nézem. Könnyek közt próbálom eldönteni mi a jobb, de az biztos, hogy ez sokkban tart ha látom, mi áll ki belőlem. Egy ordítás kíséretében kihúzom a fadarabot, egy marék havat rányomok a sebre, majd gyorsan le is mosom vele. Sietnem kell, sietnem kell. Elkezdek mászni a pálcámig, ha eljutok odáig betudom gyógyítani a karomat. Nem is figyelek oda hogy a fiúk mit művelnek igazán, mert csak lelassítana. Végre oda érek, megragadom a pálcámat.
- Hippokrax  - mondom ki az igét, eléggé gyengén és halkan. Lassan elkezd gyógyulni a seb, de csak szebb lesz, nem gyógyul be teljesen. Remek. Legalább nem hagyok vérnyomot magam után. Ezek szerint már túl gyenge vagyok egy ilyen igéhez. A fájdalom nem múlik, oldalra nézek a karomra és kisebbre húzódott, ugyan úgy vérzek, de nem ömlik belőle a vér. Jobbat reméltem, de mindig jobb. Segítenem kell Jamesnek ha úgy adódik, össze kell szednem magamat. Kissé kábultan ülök a hóba és figyelem ahogy James és az ismeretlen férfi párbajozik. A szívem majd kiugrik a helyéből...

©



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Hétf. 10 Nov. 2014 - 21:13


Lily, Potter, Dolohov


Nem értek váratlanul James támadásai, mondhatni én provokáltam. Pozitívan csalódtam, arra számítottam, hogy majd hangosan üvöltözi felém a „Capitulatusokat” és a „Stuporokat”, de ehelyett nonverbálisan és sokkal változatosabban rontott nekem. Ugyan nem tettem szóvá, de egészen elismertem ezt a James gyereket. Nem a tudása miatt, nyilván. Amíg ebben az iskolában tanul és legfeljebb a béna kis barátaival párbajozgat, addig nem fogom komolyan venni a tudását. De bátor, és ez gyakran mindennél fontosabb. Ellenben most a bátorsága is gyengeségre utal; a barátnőjét védi, nem fog tisztán gondolkodni.
Hárítottam az átkait, majd megsoroztam két gyengébb kaszabolóátokkal – nem állt szándékomban sem megölni, sem megcsonkítani, bármennyire is jól esett volna - , majd egy harmadik fénycsóvával őt is hátra akartam repíteni. Nem okozhattam nekik semmilyen súlyosabb sérülést, annyi eszem azért volt, hogy ne öljem meg őket vagy ne tegyek bennük maradandó kárt. Ha megtehettem volna, mert már olyan helyzetben lettünk volna a halálfalókkal, már mindkettejüket kivéreztettem volna, mint a levágott állatot. Gyönyörködtem volna egy ideig a morbid, absztrakt foltokban a havon, aztán összetakarítottam volna magam után. Egy csepp sem emlékeztetett volna senkit arra, hogy itt jártam.
Bár az is igaz, hogy amennyiben mi lettünk volna hatalmon, nem lett volna szükség erre az egész bonyodalomra. Nem mertek volna csak úgy szembeszegülni velem. Lesznek majd olyan idők, amikor a Sötét Jegy láttán rettegni fognak még az ilyen James-féle kölykök is…
Félreértés ne essék, nem az okozott nekem örömöt, ha nőket bánthattam vagy leállhattam másokkal párbajozni. Alapjában véve jobban kedveltem a rutint, a megszokást, a csendes nyugalmat magam körül. Igen, kétségkívül voltak olyan hajlamaim, de azok egészen másban nyilvánultak meg…
- Gyerünk! Csak ennyit tudsz, James? Szedd össze magad, így nem fogod megvédeni szegény Lilyt… - Szándékosan szólítottam mindkettejüket a nevükön. Éreztetni akartam velük, hogy ostoba módon valamilyen tudás birtokosává tettek.
Ezúttal egy Cruciatust lőttem ki felé. Nem is kifejezetten azért, hogy aztán perceken keresztül kínozzam, mint ahogyan a Sötét Nagyúr büntetett minket. Nem. Én csak éreztetni akartam James-el, hogy kivel kezdett ki. A fejemet mertem volna tenni rá, hogy ő nem merne ilyesmivel próbálkozni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James Potter
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : Tekergők
Családi állapot : wut
Lakhely : Roxfort
Foglalkozás : diák és főállású bajkeverő
Pálca : mahagóni, főnixtoll, 11 hüvelyk
Karakterlap :
Playby : Aaron Taylor-Johnson
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Hétf. 17 Nov. 2014 - 0:23


Dolohov & Evans & Potter

A
főbenjáró átkokat nem lehet kivédeni. Úgy lettek kitalálva, hogy eltaláljanak valamit, akármit, amin hathatnak. Élőlény, érző és gondolkozó hús kell ahhoz, hogy megszűnjenek veszélyforrásként létezni, és kialudjon az átok fénye. Ezt a tételt hamar megtanulja mindenki a Roxfortban, mert borzongató, kellemes félelemmel tölti el a buta kisgyerekeket, akik elképzelik a szörnyű átkokat, amiket, ők azt hiszik, sosem kell átélniük.
Ha mérlegeltem volna, mielőtt cselekszem, nem próbálkoztam volna azzal, hogy megváltoztassam az átok irányát, ahhoz megfelelő szögben, elég erős ellenátkot kellett volna szórnom, és akkor nagy lett volna az esély, hogy a névtelen idegen helyett a mögötte fekvő Lilyt éri a Cruciatus átok. Nem kockáztattam volna meg. De nem volt időm mérlegelni, és az első dolgot, ami eszembe jutott, kimondtam.
A rontásom eltalálja a Cruciatust, hiszen remekül célzok, de az nem áll meg, pusztán mintha apró darabokra szakadna, és egy része elhalványulva szóródik szét, majd tűnik el. Egy vékony nyalábocska viszont megállíthatatlanul ütközik a testemnek, nyomában pedig a valaha átélt összes fájdalmam többszöröse robban bennem. A bőröm szikkadtan tapad rám, a bensőm meg mintha ripityára törne. Az izmaim görcsbe rándulnak, a szemem káprázni kezd, a bőröm lángol, a csontaim helyén mintha fagyosan izzó üvegszilánkok volnának. A világ egy percre egyetlen tüzes fájdalommá változik, soha nem tapasztalt kínt élek át, ami alatt az elmém minden kis része megszűnik létezni, és csak a szenvedésnek marad hely. De talán azért, mert lefaragtam az átokból, vagy a férfi nem akar sokáig kínozni, esetleg a félelmem helyét átvenni készülő harag ereje tehet róla, mindenesetre az átok hatása alig pár másodpercig tart, aztán megszűnik. Levegő után kapkodva, izzadtan pattanok fel a földről, ahová akkor kerülhettem, amikor betalált az átok. A lábaim alig bírnak el, a szemembe lóg a hajam, de akkor is talpra állok, izzadt kezemben szorongatva a pálcát, amit még a fájdalmas görcs alatt sem engedtem el. Szédülök is, de a dühöm csodával határos módon nem hagy helyet a félelemnek vagy a fájdalom zsibbasztó utórezgéseinek. Ehelyett az a zavaró, de teljességgel élvezetes kép lebeg a szemem előtt, ahogy ő fetreng a földön sikoltozva előttem.
- Még mindig... nem mondtad meg... a neved - sziszegem felé zihálva. A háta mögött Lily remeg, és most látom csak, hogy vérzik. Vöröslő haja hófehér, sápadt arcot keretez, körültte pedig mindent beszennyez a vér. Ez a látvány az utolsó, amit képes vagyok józanul elviselni. Nem várok választ az idegentől, és végképp nem várok arra, hogy rám vagy Lilyre támadjon, és olyan lépésre szánom el magam, amit más éppen akkor tenne meg, amikor magánál van, és nem borítja el az agyát a vörös köd: mielőtt a pasas bármit is mondhatna, szikrákat lövök az égbe, hogy mindenki lássa, itt valami történik. Ha egyedül lennék, gondolkozás nélkül üvölteném a Crucio-t, de Lily megsebesült. Ám azt is látom, hogy nála a pálcája, ettől pedig támad egy ötletem. Ha ahhoz gyenge, hogy megtámadja a férfit, magát meg fogja talán tudni védeni egy kis ideig.
Miután a vörös fények felrepültek, az ösztöneim átveszik a kezem és az agyam felett az uralmat. Nem támadom meg az idegent, tudom, hogy ilyen testi állapotban ez nem menne, igazán erős átkot nem tudnék kicsikarni magamból. Jól párbajozom, büszke is vagyok rá. De most nem menne, viszont átváltoztatni bármikor képes vagyok bármit. Mondhatni ez a specialitásom.
Az égre irányított pálcát most az idegen felé fordítom, egészen pontosan a lába elé célzok, és egy apró körkörös mozdulatot követően a pálcámból ezüstös kis fröccs hullik a hóba, ami abban a pillanatban vízből tűzzé változik. Méghozzá gyorsan terjedő, forró lángokká, amiket csak tűzzel lehet eloltani. Reménykedem benne, hogy az idegen erre nem jön rá a transzformáció jellegére azonnal, és megpróbálja őket másképp eltüntetni. Felcsapnak a lángok, és eltakarnak pár másodpercig a férfi szeme elől. Ez talán elég ahhoz, hogy Lily megkerülje, és ideérjen a saját lábán hozzám, én pedig szabadon nekiállhassak szórni bármilyen átkot a gyűlölt idegen felé, ami csak eszembe jut, nem félve attól, hogy esetleg Lilyt fogom eltalálni velük.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Hétf. 17 Nov. 2014 - 20:19

Lily & Levin & Potter

Az egész egy szürreális álomként hat. Mintha itt se lennék egészen, egy elmosódott álomként hat az egész. Viszont valóság, a fájdalom amit a érzek nyílalni a lüktető karomból. Más részemet is alaposan bevertem, érzem. Viszont az adrenalin fenntart. Csak aggódóan tekintek Jamesre.
A gyomrom görcsben van, és egyszerűen azon jár folyton az agyam, hogy mit tudnék tenni. Ha valamit utálok, az a várakozás, és jelen esetben a tehetetlenség. A tehetetlenség lebénít, gyenge vagyok, még magamat se tudtam befoltozni rendesen. Félek egy rossz mozdulat, és vissza nyílik a seb. Próbálok nyugton maradni, remegő kezembe olyan erővel szorítom a pálcámat, hogy az ujjaimat már nem is érzem. Készenlétben állok akár az utolsó leheletemig is küzdeni, és segíteni. Viszont, mikor elhallatszik az a bizonyos átok, az egyik főbenjáró átok, a szemem valósággal kipattan, és józanabb leszek, mint valaha. Elsőnek hang se jön ki a torkomon, ahogy az átok halad James felé. James megpróbálja kivédeni, de az átok töredéke eléri.
- NEE !!!  - üvöltök, legalábbis amennyi hang kitud jönni a torkomon. - HAGYD ABBA!!! - tudom semmit nem érek vele, viszont elkezdek kúszni felé. Mintha engem is ért volna az átok, a szívem majd kiugrik a helyéből, és a mellkasomból kiszorul a levegő, nem kapok levegőt. A szememből csak potyognak a könnyek, ahogy mászok a szemétláda felé. James szenvedése...  nem bírom. A torkomba csomó gyűl össze. Viszont mire elérem, abba hagyja James kínzását. A tervem mi volt, Nem is tudom, kihúzni a lábát a földből, hogy elessen és a pálca kiessen a kezéből. A lényeg, hogy James szenvedése alább hagyott. A mellkasomhoz kapok, ezzel mintha tudnék neki segíteni a levegővételben. Egy hisztérikus mosolyt, és kis nevetést ejtek mikor meg könnyebbülten látom, hogy James két talpra áll, és még meg is tud szólalni. A kúszást abba hagytam, és csak akkor veszem észre, hogy a fenébe is, ahogy sejtettem az idéglenes gyógyításom ennyi volt, ugyan is felszakadt a seb, és ismét vérzik. Remek. Fázok, a hóba fekve ez szinte természetesen, hisz a hajam is átázott, remegek, megpróbálok felállni, de sikertelenül. Majd látom James tekintete rám szegeződik, elmosolyodom magam jelezve, hogy rendben vagyok. Bár ez cseppet sem igaz. Fontos hogy tiszta fejjel gondolkodjon. Jelző fényt lövel a magasba, vagyis próbál mert annyira borús az idő, és zuhog a hó, hogy nem tudom mennyire fogják meglátni az emberek. Főleg mert a falu kicsit beljebb van, és senki nem nagyon jön a szellemszállás közelébe. Csak akkor látja meg valaki, ha nagy mázlink van. És én csak remélni tudom, hogy szerencsénk lesz. Majd hirtelen James számomra idegen, furcsa varázslatot csinál. Szinte egy választófal féleséget, ami tűzé válik. Ezzel úgy hiszem időt akar nyerni, és nekem is meg kéne most próbálnom a menekülést, ameddig rá figyel. Nem hiszem, hogy gyorsan eltudnék futni, de próba szerencse. Felállok, minden erőmet beleadok, és elkezdek sietni a fal szélére, hogy tudjak tenni egy kerülőt James felé. Viszont nem tudom mennyire vagyok gyors,mint érzem. Csak bicegek, de már hallom is a hátam mögött, ahogy ropog a hó nagyobb termete alatt...

music: How'm I Supposed to Die note: ...au Sad



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Hétf. 17 Nov. 2014 - 21:33


Lily, Potter, Dolohov


Sikerült még inkább feldühítenem James-t, és én pont ezt akartam elérni. Mindenki tudja, hogy lehet valaki bármilyen erős, okos és tapasztalt, az indulat teljesen elvakíthatja. Ennek ellenére jól reagálta le a helyzetet, különösen a Cruciatus után. Helyén van az esze, ennyi biztos, ha még sokat tanul, igazán erős mágus lesz. De itt, a Roxfortban aligha fog sokat tanulni. Legalábbis annyit, ami felvehetné a versenyt a Sötét Nagyúr tanításaival.
A lángok felcsaptak előttem, ösztönösen hátráltam egy lépést. Nem, nem egyszerű tűz volt, ez azonnal nyilvánvalóvá vált. Minden lehetséges védekezési módszert lefuttattam magamban, a víztől a különböző bűbájokon át mindent. Mikor a legkézenfekvőbb, a víz nem ért semmit, mi több, csak felszította a lángcsóvákat, ugyanazzal válaszoltam, azaz tűzzel. A két varázslat egymásba csapott, majd egyszerűen felemésztették egymást.
Ekkor vettem észre a szemem sarkából a James felé bukdácsoló, sebesült Lilyt. Nem kellett különösebben megerőltetnem magam azért, hogy elkapjam, szinte két egyszerű lépéssel utolértem és megragadtam a karját. Magamhoz rántottam, a hátát teljesen a mellkasomhoz passzíroztam. A varázspálcám hegye a nyakának nyomódott, mintha csak egy kés hegyét illesztettem volna oda. Bár, ha jobban belegondoltam, akár késként is funkcionálhatott, ha úgy akartam.
- Gyerünk James, tedd el a pálcád, ne kockáztasd Lily testi épségét… - Végighúztam a pálcát Lily nyakán, amelynek vonalán apró seb keletkezett. – Tedd le, mielőtt esetleg bántani támad kedvem a kis barátnődet.
Ezt épp úgy mondtam, mintha eddig ne tettem volna meg. De én úgy gondoltam, hogy eddig lényegében semmilyen komolyabb sérülést sem okoztam a lánynak, elvégre a karján lévő sebet is zuhanáskor szerezte, nem az én kezem által. Habár a vére most már ráfolyt a kezemre, miközben szorosan tartottam két oldalról. Az az igazság, hogy cseppet sem zavart. Szerettem ezt az érzést, szerettem, hogy ilyenkor éreztem valamit…
Lehajoltam, így a fejünk egy magasságba került Lilyvel.
- Mi a vezetékneved, kislány? És a barátodé? Én a helyedben megmondanám.
Figyelmeztetésképp ezúttal a vállán ejtettem egy sebet, ez azonban már mélyebb volt.
Tudtam, hogy nincs időm "játszadozni", mert ki tudja, hányan láthatták meg James segélykérését. De annál viszont a büszkeségem is nagyobb volt, hogy csak úgy megfutamodjak, nekik pedig egérutat adjak. Nem, előbb tudatosítani akartam bennük, hogy kivel kezdtek ki. Utána mehetnek, ahova akarnak, én is így fogok tenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
James Potter
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : Tekergők
Családi állapot : wut
Lakhely : Roxfort
Foglalkozás : diák és főállású bajkeverő
Pálca : mahagóni, főnixtoll, 11 hüvelyk
Karakterlap :
Playby : Aaron Taylor-Johnson
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Kedd 18 Nov. 2014 - 19:38


Dolohov & Evans & Potter

S
oha nem éreztem még magam ennyire rosszul, sem fizikailag, sem lelkileg, de még mentálisan is érzem, hogy szétesek. Alig tudok gondolkozni, és a szemem előtt is mintha sűrűbb volna a hóesés, márpedig az eszem tudja, hogy ez nem füst, nem köd, és nem is hó, csak a kimerültség. A végtagjaim reszketnek, a hátamon csorog a víz, a hideg bekúszik a ruhámba, hogy ráfagyassza az amúgy is össze-összeránduló bőrömre. Eközben látnom kell, ahogy Lily menekülése is kudarcba fullad. Ez a mocskos ragadozó, ez a gyilkos megragadja, és nem ereszti. Nem tudom, hogy honnan gondolom, hogy az, de tudom, hogy ennek az embernek már sok vér tapadt a kezéhez, és ettől elfog a gyűlölet mellett az undor is. Lilyt rántja magához, mintha a pajzsa lenne. Alig állok a lábamon, de akkor is kifacsarok magamból egy gúnyos, megvetéssel teli vigyort, bár a szememen biztosan látszik, hogy cseppet sem vagyok vidám. Úgy érzem, még pár másodperc, és vagy elhányom magam, vagy összecsuklok, mint egy zsinórjait vesztett marionett bábú. Egyedül a gyilkos indulatok és a Lily iránti rettegés, meg némi büszkeség tart egyenesen, nem tudom megmondani, még meddig. Ha kell, órákig is képes lennék rá, de azért érzem, hogy másodpercről másodpercre rosszabb a helyzet, még ha sikerül is úgy tennem, mint aki jól van. Most már tudom, hogy a Cruciatus valóban olyan szörnyű, mint amilyennek mondják, és nem örülök annak, hogy itt és most kellett megtanulnom ezt a leckét.
Egészen eddig nem tudatosult bennem, hogy mekkora lehet a veszély. Amíg ki nem mondta az átkot, azt gondoltam, csak valami bunkó, elkényeztetett idióta, aki szeret úgy tenni, mintha erős és megfélemlíthetetlen lenne, de most már látom, hogy nem csak úgy tesz, hanem valóban az. Mit sem törődik a fellőtt szikrákkal, és tisztában vagyok azzal is, hogy Lilyt nem pajzsnak akarja használni, hanem egyszerűen hergel. Sikerülne is neki, ha nem lennék halálosan fáradt, így viszont a gunyoros vigyorgásom is leolvad a képemről, amint meglátom, hogy pálcája nyomán vékony vércsík csurran Lily már amúgy is ijesztően sápadt bőrén.
- Ne merészeld... - kezdek bele az üres fenyegetésbe, de ahogy egy lépést tennék feléjük, a világ megbillen. Vagy én billenek meg, minden esetre nem sokon múlik, hogy egyenesen előre elterüljek a hóba, amin máris kezdenek eltűnni a nyomaink a friss lepeltől. Csak a férfi előtt sötétlik egy folt, ahol a tűz kiégette a havat, és ahová Lily karjából most is egyeneletesen csepeg a sűrű vér. Tenni akarok valamit, akármit, de a fejem is belefájdul az erőlködésbe. A férfi szemébe nézek, próbálok, de már tényleg alig látok. A vereség kínja is hozzácsatlakozik a testemben dúló ezernyi fájdalomhoz, és lassan árad szét az ereimben, miközben a szívem szétrepeszti a mellkasom.
Lily nem bírja már sokáig. Könnyek folynak a szeméből, vér a karjából, én pedig nem tudok csinálni semmit. A nagy James Potter nem képes egy másik varázslót legyőzni egy egyszerű párbajban.
A gyűlölet és undor már nem csak a férfi irányába sugárzik belőlem. Saját magamat sem tudom elviselni. A tehetetlenség megláncol, szorosan, fojtogat, nekem pedig nincs erőm küzdeni ellene. Bármelyik roxfortos kis szarost elintézem párbajban, de mégis mi értelme annak, ha nem tudok megvédeni mást olyankor, mikor az élet és halál kérdése?
A felszólításra ellenkezés nélkül eldobom a pálcám, leejtem a hóba, hiszen úgysem tudnám hasznát venni. Erőtlenül felemelem a kezem is egy pillanatra, csak hogy lássa: győzött, aztán magam mellé ejtem azt is. Legszívesebben leülnék, elfeküdnék a hóban, hagynám, hogy betemessennek a csendes hópelyhek, és soha senki ne is lásson többé. Nem vagyok képes Lilyre nézni. Cserben hagytam nem csak magamat, de legfőképpen őt.
A haragom helyét átveszi a kongó üresség, ahol már csak nyomokban van valami az ellenséges érzelmekből. Felületesen lélegzem, de nem foglalkozom vele. Jobb, ha minél előbb vége lesz ennek az egésznek. Lehajtom egy kicsit a fejem, és bár a hallásom is úgy tűnik, romlik a kimerültségtől, azért hallom, amit Lilynek sziszeg.
- Potter. James Potter vagyok - köpöm oda neki a szavakat anélkül, hogy odanéznék, megelőzve azt, hogy Lily megszólaljon. Talán ez is elég lesz neki, és nem faggatja Lilyt az ő nevéről többet, mert egyszerűen nem akarom, hogy tudja, de olyan nagyon nem bízom benne. Nem bízom már semmiben, ez az érzés, ez a legyőzöttség túl nagy fásultsággal jár, és már nem is tudom, hogy az átka maradványa, Lily sérülésének látványa, vagy az önmagamban való csalódás miatt vagyok szinte magatehetetlen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lily Evans
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél.
avatar

Származás : Mugli
Lojalitás :
Családi állapot : Se vele, se nélküle...
Lakhely : Hogwarts
Foglalkozás : Diák Prefektus
Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll
Keresem a... : ...legrégibb barátomat.
Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't."

Karakterlap : behind green eyes
Karakterzene :
I can't live, I can't breathe
&
"Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"

Playby : Karen Gillan

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   Kedd 18 Nov. 2014 - 21:56

Lily & Levin & Potter

James nincs jó bőrben, amire csak még jobban összerándul, nem csak a gyomrom, hanem az összes belső szervem, és a csomó se akar kibomlani a torkomból. Nem jött össze a szökésem, és ez miatt úgy gondolom ez most az én hibám, meg ez az egész... Jesszusom ezt nagyon elcsesztem.
Csak erre tudok gondolni, ahogy felrángat a földről, majd magához ránt. Olyan erővel ragad meg, hogy legszívesebben felsikítanék, hisz pont a sebesült karomat, és most a sebet ragadja meg. Csak potyognak a könnyeim, nem nem sikítok, nem nyögők fel semmi, ami élvezetet adna neki. Csak beleharapok az ajkamba, és tűrök. Csak merően nézem Jamest, mintha ezzel tudnék neki segíteni. Szerencsétlen alig áll a lábán, és ez mind miattam van. Nem eshet baja, neki nem. Nem is fog, hisz Ő James Potter. Ezzel a gondolattal próbálom nyugtatni magamat. Felszólítja a fogva tartóm, hogy dobja el a pálcáját, és ezt az utasítását azzal nyomatékosítja, hogy húz egy csíkot a nyakamon. Erre csak behunyom a szememet, és összeszorítom a fogamat. Nem fogok semmilyen hangot kiadni. Nem is tudom már mim fáj jobban igazából. Ahogy szorítja a sebemet kezd elzsibbadni. Ami azt illeti a szédülés is beállt. De csak Jameset nézem, és mivel látom, ő is alig van ébren, nekem muszáj lesz. Lehet segítenem kell neki. Miattam kerültünk ebbe a helyzetbe, egyfolytában ezt hajtogatom magamnak, és egyáltalán nem érzem magam jobban. Talán ez a lelki trauma jobban fáj, mint a fizikai. Legszívesebben kiszakítanám magam a karjaiból, és oda rohannék Jameshez, és ezerszer is bocsánatot kérnék tőle. Ha valami baja lesz, és én túlélem, soha nem fogok megbocsájtani magamnak. Majd a fejét érzem a fickónak a vállamon, amitől kirázz még jobban a hideg, mintha amúgy nem fáznék eléggé, és remegnél. Legszívesebben szembe köpném, de azt hiszem ezzel nem javulnának az esélyeim. Majd megkérdezi ismételten, hogy mi a nevünk, vagyis a családnevünk. Erre még mélyebb sebet ejt, a karomon, ami annyira váratlanul ér, és sokkal jobban fáj a nyakamon lévő vágásnál, hogy felsikítok. Akaratlanul is. Mély levegőket veszek,már szinte kapkodok értük. Fene se fogja elárulni neked, te sze.... Erre James elmondja. Még nagyobbra nőtt a gombóc a torkomra. James ezzel felkerült a fekete listára. Azokhoz, akikről Malfoy mesélt. Vagyis a "zavaró" tényezők a muglik mellett, akiktől meg kell szabadulni. És James most határozottan azzá vállt. Én nem mondom semmit, ha megtudja a családnevemet rögtön tudni fogja, hogy vagy félvér, vagy mugli vagyok. És akkor már azt is kifogja deríteni, és ha megtudja mi vagyok itt helyben megöl. Vagy alapból nem azt akarja? Nem akar minket megölni, mert akkor nem kérdezné a nevünket a fekete listájához. Nem tudok tisztán gondolkodni, pedig egy álnevet akarnék neki mondani, de csak ismerősök neve ugrik be, nem tudom most újat kreálni nem jut eszembe semmi. De tartom magam, nem mondok ennek a szemétládának semmit. James elmondta a nevét, és letette a pálcáját. Őt már nem fogja bántani. Nekem meg már úgy is mindegy. Szédülök, már alig látom James arcát, elfogok vérezni, és úgy is meghalok. Nem fogok neki még örömet is szerezni.

music: How'm I Supposed to Die note: ...au Sad



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Levin & Lily / Potter   

Vissza az elejére Go down
 
Levin & Lily / Potter
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Where we belong || Harry Potter új generáció FRPG
» Lily Anne Deveraux ~
» Lily Collins
» Aiden & Alicia
» Prefektusi rendszer

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Lezárt Játékok-
Ugrás: