1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
A hozzászólást Lily Evans összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 16 Aug. 2014 - 22:25-kor.
Bellatrix Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : Aranyvérű Lojalitás : A Sötét Nagyúrhoz Családi állapot : Eljegyezve Lakhely : Black kúria Pálca : 12 ¾ hüvelyk, diófa, sárkányszívizomhúr, merev Idézet : Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Karakterlap : Miss Black Karakterzene : Sexy bitch Playby : Katie McGrath Kép :
Még akkor is gunyoros mosoly játszott ajkam szegletében, amikor megpillantottam Roxmorts főutcájának első házait. Már alkonyodott, az ablakokon, az elhúzott függönyök mögül halvány fény szüremlett ki. Határozott, sietős léptekkel haladtam az úton, majd célirányosan fordultam le az első sarkon, egyik kezemmel taláromat fogva össze a nyakamnál, hogy a vadul süvítő szél ne fújja le csuklyámat, aminek jótékony takarása megvédhetett volna a kíváncsi tekintetektől, ha éppen nem kihalt utcákon vitt volna végig utam. Másik kezem zsebemben nyugodott, egyrészt a jeges levegő miatt, ami csípte arcomat, másrészt szerettem, ha pálcám a kezem ügyében volt. Két ujjammal lágyan végigsimítottam a hűvös diófán, ami ma este is jó szolgálatot tett nekem. Igazán szórakoztató módon ártalmatlanítottam segítségével az utánam szimatoló Mrs. Norrist, majd gazdája sápítozását is felemelő volt hallgatni, amikor megtalálta a dögjét, és ahelyett, hogy az elkövető után eredt volna, azon nyomban rohant a gyengélkedőre. Egyszerre éreztem büszkeséget, amiért gond nélkül lógtam ki a birtokról – ami természetes nem nagy szó -, és mérhetetlen undort, amiért egy ilyen mocskos, vén kviblivel kell egy levegőt szívnom. Bár ha az elkövetkező években is Dumbledore foglalhatja el az igazgatói széket, mindez csak rosszabb lesz. El tudom képzelni, mire vetemedhet még a vénember. Határozottan nyomtam le a kilincset, és tártam ki az ajtót, hogy lépteim nyomán egy pillanatra fagyos fuvallat söpörjön végig a helyiségen, majd egy mozdulattal belöktem magam után a rozoga ajtót. Néhányan felém pillantottak szemük sarkából, de fekete, csuklyás taláromban nem tűntem ki közülük, ezért nem is foglalkoztak velem. Tekintetemmel nem túl feltűnően végigpásztáztam a helyiséget, és egy sötétebb sarokban meg is pillantottam azt, akit kerestem. Aprót biccentettem felé, de nem vártam meg míg viszonyozza köszöntésem, ha egyáltalán észrevett – bár gyanítom, hogy halálfalóként elég körültekintő ahhoz, hogy ne hagyjon figyelmen kívül. A pulthoz lépve rendeltem egy lángnyelv whiskyt, majd kézhez kapva az italt, ráérősen a kocsma hátsó részébe sétáltam, és szó nélkül helyet foglaltam Levinnel szemben. Lábaimat keresztbe fontam, majd miután lehajtottam csuklyámat, és kortyoltam egyet az italból, a férfire szegeztem hűvös íriszeimet. - Szép esténk van – mosolyodtam el halványan. És mennyivel szebb lenne, ha Frics macskája helyett a gondnokhoz hasonlókat vehetnék kezelésbe. – Van valami érdekes újságod számomra? – vontam fel szemöldököm, és hátradőltem a székben. Tudhatja, hogy mire gondolok. A Roxfortban sokszor nem jutnak el hozzám a figyelemreméltó hírek a halálfalók akcióiról, ami eléggé bosszantó tud lenni, de ha a Nagyúr így látja jónak, egy szavam sem lehet.
note: Remélem megfelel (:
Levin Dolohov A Sötét Jegy már rajtam van...
Származás : aranyvérű Lojalitás : A mágia hatalom. Családi állapot : Vőlegény, másodszor Lakhely : Moszkva Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet." Karakterlap : Itt Karakterzene : Would you be scared?
Szokás szerint percre pontosan érkeztem, igazodva a saját magamnak felállított szabályokhoz. Gyűlöltem, ha valaki pontatlan volt, ám ezúttal előre eldöntöttem, hogy elnézem Bellatrixnak a késedelmet; jó, ha kijut a kastélyból. Újra és újra meg kellett állapítanom, mennyire szánalmas a Roxfort, ha csak így ki és be mászkálhatnak a diákok, szinte minden erőfeszítés nélkül. A Durmstrangban ilyen sosem történhetett volna, onnan soha, senki nem tette ki a lábát engedély nélkül. Örültünk, ha a birtokra ki tudtunk lógni, nem hogy azon kívülre… Egy pohár vodkát vettem magamnak, többnyire csak azt ittam, abból is csak orosz márkájút és jó minőségűt. Persze azon meg sem lepődtem, hogy ebben a koszfészekben olyat nem adtak. Undorítónak találtam a Szárnyas Vadkant. Mocskos, büdös, igénytelen és az embernek ahhoz sincs gusztusa, hogy leüljön a szúette, poros székekre. Csodálkoztam, hogy még nem dőlt össze az egész tákolmány ezekkel a düledező falakkal – milyen aszimmetrikusak! – és nem omlott rá az emberekre, élükön a hely tulajdonosával. Mikor nyílt az ajtó, felpillantottam az áttetsző folyadékból. Bella. Az arcomon nem tükröződött semmilyen érzelem, ahogy a szememben sem, bár ezt valószínűleg már ő is megszokta. A legtöbb embert kirázta a hideg fekete, érzelemmentes tekintetemtől. - Ismersz. Mindenkit meg tudok lepni. – Halvány, fagyos mosolyra húztam a szám. Tipikus Dolohov vigyor, ezt Rod minden bizonnyal észrevette volna. - Mi szépet szeretnél hallani, Bella? Nyilván tisztában voltam vele, mire kíváncsi, szándékosan szórakoztam vele. Egészen kedveltem Bellát, jó halálfaló válik majd belőle. És az már egy igazán mellékes tényező, hogy mindemellett jó nő és a mentalitását is nagyra értékeltem. Rodolphuson keresztül ismertem meg nem olyan rég, és elég hamar meg kellett állapítanom, hogy a legjobb barátomnak hatalmas szerencséje van. Nekem is lett volna hozzá nem egy kérdésem, de ezeket a saját beszámolóm utánra tartogattam. Érdekeltek az iskolán belüli történések, hogy mit csinálnak odabent a leendő halálfalók és van-e bármi visszhangja ennek. A tanári kar magatartása hatalmas kihatással lehet a diákságra, ahogy az iskola meghatározó arcainak a véleménye is könnyen befolyásolhat másokat. Ez csak egyszerű politika, nincs ebben semmi különös vagy bonyolult.
Bellatrix Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : Aranyvérű Lojalitás : A Sötét Nagyúrhoz Családi állapot : Eljegyezve Lakhely : Black kúria Pálca : 12 ¾ hüvelyk, diófa, sárkányszívizomhúr, merev Idézet : Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Karakterlap : Miss Black Karakterzene : Sexy bitch Playby : Katie McGrath Kép :
Udvarias formaságokkal vesződni felesleges időpocsékolás; így szó nélkül foglaltam helyet Levinnel szemben. Asztalunk az amúgy is gyéren megvilágított kocsma hátsó felében, egy sötétebb sarokban állt, árnyékban, ha úgy vesszük. Mégis, csupán megszokásból is úgy helyezkedtem, hogy szemmel tarthassam a belépőket, de ezt csak szemem sarkából tettem, észrevétlenül és feltűnésmentesen, hogy közben teljes figyelmemet halálfaló társamnak szentelhessem, akinek megjegyzésére egy hűvös félmosoly jelent meg vörösre rúzsozott ajkaim szegletében. Nem tudom megcáfolni szavait, kétség sem férhet hozzá, hogy tetteivel meg tud lepni, ellenben viselkedésével nem hinném, hogy sikerülhet neki. Ugyanaz az érzelemmentes pillantás, a jeges, borzongató, fekete tekintet, mint mindig. Bizonyára nem sokan néznének vele farkasszemet, de természetesen én nem tartozom az ilyen emberek közé. Főleg, hogy szeretek a szemébe nézni annak, akivel beszélek. Ahogy tekintetem felkereste a férfiét, egy pillanatra eszembe ötlött a kérdés, hogy vajon melyikünk íriszei lehetnek feketébbek, de nem volt időm folytatni a gondolatmenetet, ugyanis Levin kérdésemre kérdéssel válaszolt, ami egy csapásra feledtette velem előbbi, nem túl fontos gondolataimat. Szemöldököm kissé megemelkedett, de más jelét nem adtam hirtelen fellángoló dühömnek, türelmetlenségemnek. Azon nyomban híreket akartam, és eszem ágában sem volt hagyni, hogy húzza az időt. Ezt más esetben, ha másról lett volna szó, mondjuk egy roxfortosról, könnyedén elintéztem volna egy picike átok segítségével, de Levin Dolohov halálfaló; ez az aprócska tény pedig merőben más helyzetet teremt. Halványan elmosolyodtam – mosolyom némileg inkább vicsorra emlékeztetett. - Csalódtam volna, ha nem tudsz meglepni – tértem vissza megjegyzéséhez, amire először csak egy félmosollyal reagáltam. – De ha nem tudsz mit mondani, talán mégis csalódás ér. – Ajkaimat színpadiasan lebiggyesztettem, és kissé oldalra biccentett fejjel, nagyra tárt szemekkel néztem rá. Legszívesebben nekiszegeztem volna a kérdést, amit valójában még magamban sem tudtam tisztán megfogalmazni, csak egyetlen szó zakatolt agyamban. A Nagyúr…Nagyuram. Bárcsak láthatnám. Irigyeltem Levint, amiért a közelében lehet, amiért bármikor megjelenhet a Nagyúr színe előtt, amikor Ő hívja, valódi, hasznos feladatokat kaphat, ellentétben velem, akinek a Roxfortban kell ülnie, és figyelnie az eseményeket, szemmel tartania az embereket. Csak éljem túl ezt a pár hónapot. Utána viszont jön az esküvő – kacarászott gúnyosan egy kis hang elmém rejtett zugában.
by 
