Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 G. G. (a gondnok gatyája) - Regulus & Sani

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: G. G. (a gondnok gatyája) - Regulus & Sani   Kedd 3 Márc. 2015 - 20:41

Regulus & Sani

Megigazítom a fekete sapkát a fejemen. Szerettem volna valami puritánnal adni a hangulatnak, s a fekete nem csak praktikus egy kis éjszakai murihoz a színe miatt, de még olyan is vagyok benne, mint egy mugli betörő, ami pláne különösen viccessé teszi az egészet számomra, míg az üres klubhelységben várakozom.
Nem tartok attól, hogy valakinek éppen most támadna kedve felébredni és erre kóborolni, elég masszív éjszakai életet élek ahhoz, hogy tudjam, ebben az órában a kutya nem szokott erretévedni. Kivéve minket persze, de mi meg ugye nem vagyunk kutyák.
Némiképp türelmetlenül fonom össze mellkasom előtt karjaimat. Nem szeretek várni, sosem volt az erősségem, s Regulust csak az mentheti meg ordas haragomtól, hogy annyira késő van, hogy nem feltételezem, hogy azzal a repedt sarkúval – akinek a nevét sem vagyok hajlandó megjegyezni – hetyegve múlatja az idejét ahelyett, hogy a velem előre leegyeztetett találkáján jelenne meg.
Ledobom magam a kanapéra, bakancsba bújtatott lábaimat pofátlanul pakolom fel az előtte álló, alacsony asztalra, melyet csak azért nem nevezek dohányzóasztalnak, mert itt nem szoktak rágyújtani. Nem úgy, mint odahaza apám.
Nem tudom amúgy, hogy mit eszik a mugli dohányon, de totálisan oda meg vissza van tőle. Ő tudja igazából, én azt gondolom, hogy brutálisan büdös. Csak azért nem szólok rá soha, amikor szívja, mert Sofkát is zavarja, s nem akarom semmi olyanrok leszoktatni a világot, ami a nővéremnek nincs ínyére. Kell a bors az orra alá.
Amennyiben végre Regulus kegyeskedik megjelenni, úgy felpattanok, megigazgatom a ruhát magamon, s közelebb lépek hozzá.
- Azt hittem, hogy már sose tolod elő a képedet. – suttogom – inkább tátogom hang nélkül, annyira halk vagyok – kissé haragosan és epésen, hogy aztán megenyhülve odahajoljak hozzá, s adjak neki egy puszit az arcára. Üdvözlés. Hepp. Új hepp, ami azt illeti. Azóta művelem, hogy nekilátott kavarni azzal a nőszeméllyel. Hadd egye a lány a kefét. Nem, mintha most itt lenne, de ez lényegtelen.
Kérdőn nézek Regulusra. - Mehetünk végre?
Vissza az elejére Go down
Regulus Black
„Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
„Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked.
avatar

Származás : The Noble and Most Ancient House of Black
Lakhely : London, Grimmauld tér
Foglalkozás : diák
Pálca : Mogyoró, 12 hüvelyk, egyszarvúszőr mag
Karakterlap : Én vagyok
Karakterzene : Ez
Playby : Wade Poezyn

TémanyitásTárgy: Re: G. G. (a gondnok gatyája) - Regulus & Sani   Kedd 3 Márc. 2015 - 23:31

Regulus + Sani
Nem volt erősségem az időben érkezés, és most sem erőltettem meg magam különösebben. Kényelmes léptekkel érkeztem meg a klubhelyiségbe, ahol Sani már várt rám. Méltatlankodó megjegyzését nemes egyszerűséggel elengedtem a fülem mellett. Új üdvözlési formája kifejezetten imponált, és eszembe sem jutott volna visszautasítani a gesztust. Bal karomat a derekára simítottam, és egy kicsit közelebb húztam magamhoz, majd én is nyomtam egy puszit a homlokára. - Indulhatunk - feleltem nem túlzottan lehalkítva a hangomat. Mindenki aludt, úgysem hallotta senki.
Elvettem a kezemet a derekáról, és elindultam a klubhelyiség ajtaja felé. Halkan nyitottam ki, majd ugyanígy csuktam be Sani mögött. Csend honolt a kastély falai közt, pisszenés sem hallatszott a sötét folyosókon. A diákok rég az igazak álmát aludták hálótermeikben - kivéve persze, akik nem. Gondolom nem kell hozzátennem, ki volt az a két szabályszegő, aki éjnek évadján merényletre készült az iskola mit sem sejtő gondnoka ellen.
Óvatosan helyeztem egyik lábamat a másik után, a lehető legkevesebb zajt csapva. A klubhelyiségben nem láttam értelmét a bujdoklásnak, itt ellenben annál inkább. Nem szerettem volna okoskodó prefektusokba botlani.
Egyik kedvenc elfoglaltságom volt az éjszakai bóklászás Sanival. Mióta csak bekerültünk a Roxfortba, rendszeresek az éjszakai találkáink, melyek során a legkülönbözőbb csínyeket követjük el. Van, hogy botrányos dolgokat művelünk (amilyenre most is készülünk), de az is gyakori, hogy csak kisurranunk a birtokra és beszélgetünk. Bármit meg tudunk vitatni egymással, legyen szó akár a legkínosabb témákról is. Azt hiszem, fontos kapocs köztünk, hogy ugyanazokat az embereket utáljuk. Azaz magunkon kívül csaknem mindenkit. Van, hogy órákig szidunk valakit anélkül, hogy alábbhagyna a lelkesedésünk. Mindig megvolt köztünk az egyetértés és a teljes összhang. Más esetben viszont a legkisebb apróságokon úgy össze tudunk veszni, hogy napokig szóba sem állunk egymással. Legutóbb azon az ötödéves csajon balhéztunk, akivel smároltam a folyosón. Nem értettem, mi baja ezzel Saninak, sosem kapta fel a vizet az ilyeneken, ahogy természetesen én sem, ha róla volt szó. Ez az ötödéves csaj - akinek egyébként én sem jegyeztem meg a nevét, mert egyszerűen nem számított - is csak ugyanolyan, mint az eddigi barátnőim: teszem neki a szépet, nagy hévvel smárolunk a folyosókon, és hanyatt akarom dönteni. Bár ez utóbbira egyre kevesebb esélyt látok, így az érdeklődésem rohamosan csökken a lány iránt. Csak a szája nagy, egyébként szánalmasan gyermeteg. Hiába van jó alakja, ha nem tehetek meg vele bármit, amit akarok... Kapcsolatunk előtt nem áll nagy jövő, ez a napnál is világosabb. Ennek ellenére úgy teszem, mint aki nagyon szerelmes. Közben kitaláltam egy remek módszert, hogyan rázhatnám le a piócaként rámakaszkodó kiscsajt: olyan féltékennyé fogom tenni, hogy kicsapja a hisztit, ami tökéletes ürügy, hogy dobhassam. Csaknem minden harmadik lánynak csapom a szelet egy kicsit (családi vonás), de akit valójában kiszemeltem, hogy vele érjem el a kívánt féltékenységet, az Sani volt. Szándékomat nem terveztem közölni vele, nehogy túljátszottá váljon a dolog. Pont elég, hogy újabban puszival üdvözöl, amire még gyakran ráteszek egy lapáttal, mikor magamhoz szorítom és én is megpuszilom, majd hosszú beszélgetésbe bonyolódunk, miközben az ötödéves kiscsaj türelmetlenül ácsorog mellettünk, féltékenységtől vörös arccal. Hamarosan elszakad a cérna, és megszabadulok tőle. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Azt várja, hogy naponta százszor elmondjam: "Nem, nem vagy kövér" és "Mindennél többet jelentesz nekem." Ezeket még hajlandó is lennék előadni némi ellenszolgáltatás fejében, de hogy ennyi undorító bájolgásért még csak ne is kapjak semmit... Engem nem erre terveztek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lilleby.hungarianforum.com
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: G. G. (a gondnok gatyája) - Regulus & Sani   Szer. 4 Márc. 2015 - 21:35

Regulus & Sani



Nem vagyok egy pirulós fajta, de utólag meg kell valljam, hogy amikor Regulus először ilyen közvetlenül reagált az eredetileg dacból születő puszimra, hát isten engem úgyse’ hogyha nem lenne az arcszínem ilyen egyenletes, akkor halálra süllyedtem volna magam. Már nem lep meg, szinte ismerősként és elvártként fogadom a homlokpuszit és azt is, hogy magához húzzon. Hagyom neki, direkt elengedem magam, hogy még közelebb tudjon rántani, s mintegy véletlenül bele is omlok így a karjába. Csak röpke idő az egész, de arra pont elég, hogy az ötödévesnek az idegeire menjek vele, s arra is, hogy nekem szülessen pár jó pillanatom.
- Éppen ideje volt.
Jegyzem meg azért nem kevés éllel a hangomban. Feleslegesnek tartom, hogy rejtegessem előle, ha zabos vagyok rá, alakoskodás lenne a részemről, márpedig a barátság alapja pont nem az, hogy megjátszanánk magunkat.
- No, sikerült eldöntened, hogy kinek törünk ma borsot az orra alá?
Kérdezem, mert előttem még képlékeny. Bennem felmerült a testvére ötlete is, s beszéltünk a gondnokról, sőt, még az egyik Griffendéles prefektust is meglebegtettem, mint ötletet. Engem minden eshetőség szórakoztatna, de amiért Regulus késett, az a bosszúm, hogy neki kell dönteni. Markáns és ijesztő bosszú, igaz? Hát na, ez van, hogyha komolyan nem is haragszom, csak megszokásból szívok vért.
Halkra veszem lépteimet, úgy osonok a folyosón, akár egy macska. Rengetegszer csináltuk már ezt, szinte zsigerből tudom, hogy mennyire kell halknak lennem. Csukott szemmel is eltalálnánk szerintem a kastélyon belül akárhová, annyit jártuk már sötétben a folyosókat.
- A piócád bugyiját is ellophatjuk felőlem. Ennél közelebb úgyse fogsz kerülni hozzá.
Suttogom szemtelenül. Nem tudtam kihagyni a megjegyzést. Mosolyom angyali, de képzeletbeli glóriámat ördögszarvak tartják a fejemen.

Vissza az elejére Go down
Regulus Black
„Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
„Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked.
avatar

Származás : The Noble and Most Ancient House of Black
Lakhely : London, Grimmauld tér
Foglalkozás : diák
Pálca : Mogyoró, 12 hüvelyk, egyszarvúszőr mag
Karakterlap : Én vagyok
Karakterzene : Ez
Playby : Wade Poezyn

TémanyitásTárgy: Re: G. G. (a gondnok gatyája) - Regulus & Sani   Szomb. 7 Márc. 2015 - 11:44

Regulus + Sani
Soha nem vártam tőle, hogy lenyelje a mérgét, ahogy én sem tettem soha. Éppen ezért voltak olyan gyakoriak köztünk a mosolyszünetek, mert általában egyikünk sem engedett a maga igazából, s ellentmondást nem tűrve képviseltük az álláspontunkat. De én ezt így találtam jónak, semmi kivetnivalót nem találtam benne.
- Fricsnek - válaszoltam határozottan, csibészes mosollyal, indokolatlanul közel hajolva Sanihoz. -  Épp elégszer szabotálta már az éjszakai terveinket ahhoz, hogy igazán megérdemeljen egy leckét. - Legalább annyira utáltuk a gondnokot, mint bárki más a Roxfortban. Kiváltképp az éjjeli buzgómócsingkodásáért nehezteltünk rá, mikor a járőrözése miatt kellett elhalasszuk egy-egy akciónkat.
A gondnok szobája felé vettük az irányt, halkan haladva folyosóról folyosóra. Az volt a tervem, hogy ellopkodjuk a kis kvibli ruháit, zászlóként kiaggatva a kastély legkülönbözőbb pontjaira.
Enyhén felvontam a szemöldököm, mikor Sani szóbahozta a "piócámat." Néhány másodpercig hallgattam, aztán halkan és higgadtan válaszoltam. - Majd meglátjuk, ki nevet a végén. - Már számomra is egészen világos volt, amit Sani az imént az orrom alá dörgölt. Mégsem fogok megelégedni annyival, hogy otthagyom azt a kis "piócát." Mikor önbecsülése hamvaiban fetreng, meg fogja még bánni, hogy nem az én szabályaim szerint játszott.
Én ezt tanultam. Ezt láttam magam előtt példaként, ezt ittam magamba már az anyatejjel együtt. A kicsinyes bosszúvágyat. Ez jellemzi nem csak az egész családomat, de az egész közeget is, amibe beleszülettem és amiben felnőttem. A megalázás a véremben van. Az eritrociták, trombociták és leukociták között a bosszúra és megalázásra való hajlam is az ereimben áramlik. Ha akár csak egyszer is elgondolkoznék ezen, biztosan rájönnék, milyen rossz is ez valójában. De mégis miért gondolkoznék ilyesmin? Mégis hogyan tűnne fel a dolog természetellenes volta? Akiket erősnek láttam magam körül, mind ezt a fegyvert használták. Én mindig az erősek közé akartam tartozni, és soha nem fogadtam el a gondolatot, ami a tudatalattimban bújkált: én nem vagyok közéjük való. Mit számított az nekem, hogy valóban erősek-e, vagy csak annak mutatják magukat? Én annak láttam őket, s nem is sejtettem, hogy a látszat talán csal. Csak követtem a mintát, és tudtam: a lánynak szenvednie kell, amiért csalódást okozott nekem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lilleby.hungarianforum.com
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: G. G. (a gondnok gatyája) - Regulus & Sani   

Vissza az elejére Go down
 
G. G. (a gondnok gatyája) - Regulus & Sani
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Lezárt Játékok-
Ugrás: