Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Levin és Duncan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Levin és Duncan   Hétf. 17 Nov. 2014 - 16:53





Levin & Duncan



A látomásaim, a rémálmaim az utóbbi hetekben egy embert elevenítenek meg. Hiába szóltam az öreg Dumbledornak, nem tudták elkapni az illetőt. Vagy túl erős, vagy láthatatlan. Negyven perccel ezelőtt egy újabb látomásom volt, a megadott helyre igyekszem, megpróbálom megakadályozni a szörnyűséget. Ez a képességem vagy egy átok, vagy áldás, bár úgy hiszem anyám útmutatása lehet, hiszen amióta meghalt, azóta vannak a rémálmaim és a látomásaim is, neki köszönhetem ezt. Ráadásul esik is.
Beérek az adott helyszínre, az utca jelenleg üres. A megkönnyebbülés drogként csörtet át testemen, fellazítja megfeszülő izmaimat, megnyugtatja kattogó elmém. Nem vagyok még tökéletes helyen, jobb lenne otthon, a négy fal között, biztonságban, nyugalomban. Az utcához képest, mit lassan ellepnek a pocsolyák, és az eső elől menekülő emberek, azonban bármi jobb. Mellkasom összeszűkül, gyomrom görcsbe rándul, ahogy meglátom, felismerem a férfit. Tudom ki ő, nem mondanám, hogy jól, de ismerem a látomásokból. S higgyétek el nekem, Ő nem az a fajta, kivel az ember szívesen beszél. Pontosan tudom, milyen. Kitekerné bárki nyakát, elvágná akárki torkát, gondolkozás, megbánás nélkül. A hozzá hasonlók miatt gyűlölik a Roxfortiak a Halálfalókat. Mondhatod, hogy csak előítéletes vagyok, mert nem kedvelem, de elég csak ránézni, a szeme se áll jól. Nagyon jól tudom, milyen dögök vannak. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy néhányan az életet se érdemlik meg, nemhogy azt, hogy mások sorsa felett döntsenek. Tudom, rengetegen élnek vissza hatalmukkal, lelkiismeret furdalás nélkül. Ugyanez igaz azonban a mérleg másik felén lévőkre is. Egyikünk se különb, abban, ami igazán számít, pontosan ugyanolyanok vagyunk. Azt viszont, hogy a köztünk lévő gyűlölet, ellenszenv valaha eltűnik, naivság lenne hinni. Nem kedvelem. Zsigerből, minden porcikámmal gyűlöltem attól a pillanattól kezdve, hogy megláttam. Ez pedig nem is fog változni. Akkor se, ha kiderül, nem is olyan lehetetlen alak, mint amilyennek kinéz.

Ölt. Csak ez számít. Mindenkinek meg van a joga az élethez. Még ha más ezt nem is így ítéli meg ahogy én. Ez a csávó már itt van, az áldozata 15 percen belül itt lesz. De az ő arcát nem láttam, csak a haját és a hangját halottam. Meg kell akadályoznom a dolgok további kibontakozását.



Words: -
Tags: Levin Dolohov
Music: Let it burn

Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin és Duncan   Hétf. 17 Nov. 2014 - 18:43


Duncan és Levin


A ruhám teljesen elázott, csöpögött a zakómból a víz, de még az alatta lévő ingemből is facsarni lehetett volna. Csak egy egyszerű bűbájba került volna, hogy leperegjen rólam minden esőcsepp, vagy akár egy esernyőt is hozhattam volna. De feleslegesnek éreztem. Élveztem, ahogy a jeges cseppek végigfolynak rajtam, hogy szinte már vacogtam a hidegtől. Erre volt most szükségem. Arra, hogy érezzek. Ha fájdalmat, hát akkor fájdalmat, a semminél az is több.
Az igazat megvallva nem tudtam, mit keresek itt. És nem is érdekelt… Egyedül arra volt szükségem, hogy kizárhassam a külvilágot, hogy legalább egy kis időre felejtsek. Rombolni, törni-zúzni tudtam volna tehetetlen dühömben, amire talán semmi okom nem akadt. Igen, talán ez bosszantott a legjobban. Mégis mire számítottam? Semmi olyan sem történt, ami ilyen haragot válthatott volna ki belőlem.
Csak egy kis elismerésre vártam, törődésre, egy „Büszke vagyok rád, fiam”-ra, amit sosem kaptam meg. Nem vágytam sokra, csak egy fikarcnyi szülői szeretetre, vagy ha azt már sosem kaphattam meg, akkor figyelemre. Hogy legalább az életben egyszer elhitethessem magammal, minden rendben és normális vagyok. Erre mit kaptam? Az anyám ideges, sötét tekintetét, amely lopva folyton a karomra tévedt, noha amit keresett, azt eltakarta a ruha. Amióta magamon viseltem a Jegyet, még inkább távolságtartó és rideg lett velem szemben, habár ez nem jelentett túl sok változást azok után, hogy éveken keresztül kis szörnyetegként kezelt. Soha nem csináltam semmit. Mintagyerek voltam, olyan, akiről minden szülő álmodik. Okos, kiemelkedő, tehetséges, érettebb a társainál, akiről csak jót lehet hallani, nem szól, ha nem kérdezik és sosem hoz szégyent a családjára. Méltó örököse egy nagy múltú aranyvérű családnak. De ő mégis megérezte, hogy ez csak a felszín. Azt hiszem, mindig is gyűlölt engem, talán félt is tőlem. Sosem vette a fáradtságot arra, hogy megállítson a lejtőn.
Az apám mindig is arra törekedett, hogy olyan örököse legyek, akire méltán mondhatja, „ez az én fiam”. Megtanultam mindent, amit egy arisztokrata, elsőszülött fiúnak meg kell. Kerítettek nekem menyasszonyt, noha valószínűleg akkor még szobatiszta sem voltam, de ez nyilván nem jelentett problémát senkinek. És megtanított rá, hogy mit kell azokkal tenni, akik az utamba állnak. Semmi mást nem kaptam tőle, ha csak a pofonokat és ütéseket nem számoljuk bele, vagy a részegen odahajított mondatokat. Gyereknek szólított, mintha nem lenne nevem. Mintha nem az ő nevét viselném. Bár azt hiszem, mindezek ellenére mégis engem kedvelt leginkább a testvéreim közül. Talán épp ezért kellett csak nekem végignéznem azt a bizonyos incidenst azon a bizonyos estén, ami még mindig nem hagyott nyugodni.
Most mégis remegtem a dühtől, amiért őket kellett a családomnak neveznem. Mégis mire számítottam, miért rendeltek magukhoz? Csak a látszat miatt kellettem oda, hogy remek benyomást tegyenek egy másik pedigrés családra. A nő otromba volt, kövér, mint egy hízódisznó és úgy nevetett, mintha egy béka fuldokolna. A nála egy fejjel alacsonyabb férje próbált nagyon intelligensnek és műveltnek tűnni, de hamar felsült. Én azért illedelmesen mosolyogtam és hallgattam őket. A kapcsolatok fontosak. Miután elmentek tőlünk, a Moszkva melletti hatalmas kúriánk termetes étkezőjéből, abban reménykedtem, hogy talán majd apámék szólnak hozzám valamit. Talán megemlítik, hogy olvasták az újságban, milyen remek üzletet kötöttünk a franciákkal. Ehelyett felálltak az asztaltól és otthagytak. Nem, kétségkívül nem történt semmi. Mégis elmondhatatlan indulatok kavarogtak bennem.
A hidegtől elgémberedett kézzel előhúztam egy doboz cigarettát a zsebemből. Kiszedtem belőle egy szálat, a számba tettem, majd rutinos mozdulattal meggyújtottam. A dobozt visszasüllyesztettem a zsebembe és végigjártattam a tekintetem az utcán végigrohanó embereken. Mint hangyák a szétrombolt bolyban…
A szemem megakadt egy alacsony, törékeny külsejű, szőke nőn. Az egyik épület keskeny árkádja alatt állt, szemmel láthatóan rendesen elázott és vacogott a hidegtől. Olyan volt, mint egy törött szárnyú, vizes madár. A ragadozók is mindig a leggyengébb láncszemet ejtik el. A sántító szarvast, a borjút, sosem az erőset. Ez ösztön, nem gyengeség. És ösztön nem csak az állatokban van.
Lassan kifújtam a cigarettafüstöt. Eldöntöttem.


A hozzászólást Levin Dolohov összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 22 Nov. 2014 - 11:27-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Levin és Duncan   Szer. 19 Nov. 2014 - 17:32





Levin & Duncan



Az áldozat is meg van. Oda lépek hozzá sietve, fél szemmel a férfit nézem.
- Tűnjön el innen. -  És pillanatokkal később már meg is osztom vele azt, hogy pontosan miért.
- Megakarja ölni valaki...-  Az igazság szinte megfullasztja.Kikerekedett tekintet, majd elszalad. Igazából azt nem tudom, hogy mi célom van ezzel az egésszel. Mi lesz, ha megtudom azt, amit meg kell tudnom? Azt hiszem, hogy nem vétettem akkorát azzal, hogy megosztottam a nővel a valóság egy szeletét egy kis álcába bújtatva. Újabb közös pont, újabb megnyugvást adó tudat, hogy nem kellett viccet csinálnom magamból. A másik fiú felé fordulok. Még hogy a Sors! Ne beszéljen nekem itt senki se a Sorsról, mert ha bárki kíváncsi az őszinte véleményemre, a Sors egy megkeseredett boszorka, aki fekete csuklyás köpönyegben járja a világot, gyermekeket rabol, Álmokat tép szét, hazugsággal hoz pillanatnyi örömöt, hogy aztán egy kietlen éjszaka mögénk lopózzon és átmetssze a torkunkat egy zongorahúrral.
- Nem tudom ki vagy, halálfaló! De nem hagyom, hogy csak úgy- ból mészárolj! Mint valami hentes! - fordulok az illető felé, fürkészőn figyeltem vonásait.


Áldozat... Érdekes. Legelvetemültebb pillanataimban se tartottam magam annak, vagy akartam, hogy bárki úgy higgye, eképp látom magam. Inkább legyek esztelen elkövető, bűnös én is, mint áldozat. Az elkövető tesz, cselekszik, az áldozat csak tűr, lehajtott fejjel, ellenkezésre képtelenül. Eszemben sincs  megfutamodni. Őszinteség és kíváncsiság csillogott sötét szememben, érdekelt, miképp fog a másik erre reagálni. Meg mertem kockáztatni, hogy vérmérséklet tekintetében hevesebb, mint mások, már csak ezért is vártam, hogyan fogadja a hírt. Hogy az áldozata, már nem a nő. Hanem...Én? Őszintén remélem, hogy elmegy, bár arckifejezéséből, egész testtartásából ítélve, a gondolat közelében se járt. Szerintem ezt (se) nem gondoltam végig...




Words: -
Tags: Levin Dolohov
Music: Let it burn

Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin és Duncan   Szomb. 22 Nov. 2014 - 11:45


Duncan és Levin


Szinte láttam magam előtt, mit fogok majd tenni azzal az ismeretlen nővel. Nem tudtam ki ő, miért van éppen itt, tartozik-e valakihez, de az az igazság, hogy nem is érdekelt. Az én szememben a neve csak egy pont lett volna a hosszú listámon, egy vérfoltos emlék a sok közül.
Azonban a következő pillanatban egy fiatal férfi odalépett hozzá, beszélni kezdett, mire a kiszemeltem rémült arccal távozott. Nem értettem a jelenetet, de haragra gerjesztett. Mégis ki ez a pasi, hogy csak úgy el merje venni a szórakozásomat? Mit gondol magáról?! És ha ez nem lett volna elég, megindult felém…
Megfordult a fejemben, hogy talán ismerem, de tekintve, hogy elég jó arcmemóriával rendelkeztem, így bizonyára megjegyeztem volna magamnak. Különösen egy ilyen alkalmatlankodó embert, mint amilyennek ő is tűnt. De mikor megszólalt, úgy éreztem, mintha jeges vízzel öntöttek volna nyakon. Halálfaló, mészárlás, hentes… A szavai teljesen összezavartak.
- Nem értem, miről beszél. – Nyugalmat erőltettem a hangomra, próbáltam felölteni a legértetlenebb és legártatlanabb arckifejezésemet. – Történt valami?
Ezúttal még rá is játszottam az orosz akcentusomra, ezzel is érzékeltetve, mennyire nem értem a fennálló helyzetet. Elvégre még csak idevalósi sem vagyok… Ennek ellenére volt egy olyan érzésem, hogy ez az idegen tud valamit, amit én nem. És utáltam, ha valaki akár csak egy fél lépéssel is előttem járt, kiváltképp akkor, ha nem tudtam behozni a lemaradást. Márpedig jelen esetben nem tudtam, addig, amíg ki nem derítem, hogy ki ez az ember és honnan ismer engem.
Önkéntelenül kitapintottam a zsebemben lapuló varázspálcámat, habár úgy sejtettem, nem lesz rá szükség. Roxmorts eldugottabb részei is túl forgalmasak ahhoz, hogy akár a legkisebb rendbontásba is belekeveredjek. Az én pozíciómban az ember nem engedhette meg magának, hogy bármi is foltot ejtsen a jó hírén. A Minisztériumban sem értékelték volna, apám szeme elé sem mertem volna kerülni, de ami a legrosszabb, a Sötét Nagyúrtól is megkaptam volna a magamét a zavargáskeltésért. Talán sokan azt gondolták, hogy minket az esztelen gyilkolásért, a káoszkeltésért dicsérnek, pedig ez közel sem így volt. Összeszedett, szervezett sereg voltunk, nem holmi vérszomjas csürhe, ami akkor és azt tett, amit csak akart. Hatalmat akartunk magunknak, ahhoz pedig józanság és ész kellett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Levin és Duncan   Hétf. 24 Nov. 2014 - 17:25





Levin & Duncan




A nő elmenekült, ketten maradtunk. Én és a gyilkos fiú, a látomásaimból. És a legbosszantóbb az egészben az, hogy teszi az ártatatlant. Milyen „édes.” Hánynom kell tőle! A válasza hallatán szemöldököm az égbe szökik, bár inkább csak afféle megszokásként, nem azért, mert meglepődtem. Ez nálam olyan, mint másnak a hajba túrás… a megszokás hatalma, nah!


Egyszerűen mást se tudok csinálni, csak mogorvábbá tenni egyébként is szigorú ábrázatomat. Arcom kissé élénken árulkodik az érzelmeimről, a rosszallásomról, összevonom a szemöldököm, tekintetem ádázzá válik, mintha meg akarnám torolni, hogy ilyesmit a fejemhez vág. Kockáztatni nem szeretek. Én csakis és kizárólag nyerni szeretek, de ennek érdekében sajnos néha meg kell tennem bizonyos kevésbé kellemes lépéseket is, úgymint a kockáztatás. Mindennek, aminek tétje van, kockázata is van. Minden tettünknek következménye. Egyes következményekkel boldogan elszámolok, másokkal kevésbé boldogan. Visszakérdezésére nem kap szóbeli megerősítést. Minek? Ha nem csesz fel két percen belül, akkor a részletekről is tudni fog.
- Eddig hány ember vére szárad a kezeiden? – néztem rá kissé dühösebben, majd rámutattam.
- Nem szeretem, ha hülyének néznek! Tegnap is öltél, méghozzá két nőt! Ráadásul a mai adag megúszta! Miért teszitek ezt? Mit ártottak azok? – rántom elő a pálcám és holtra de nem érdekel, hogy ki bámul meg minket  és ki nem. Senki sem tudta elkapni, hát ennek itt most vége! Elkapom és beviszem…hova is? Majd még elválik. Lehet a kórházba…. lehet máshova.




Words: -
Tags: Levin Dolohov
Music: Let it burn

Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Levin és Duncan   Vas. 28 Dec. 2014 - 14:14


Duncan és Levin


Nem állíthatom, hogy túl sok embernek sikerült volna eddig összezavarnia, de ennek a srácnak sikerült. Nem értettem, honnan tudott mindezekről és hogyan volt bátorsága a tudás ellenére is nekem esni. Tanácstalan voltam, eddig soha, de tényleg soha sem szembesítettek azzal, amit műveltem.
Pálcát rántott, ami minden eddigi megnyilvánulásánál vakmerőbb és ostobább cselekedet volt. Magamban döbbenten konstatáltam, hogy ez az ember nem egészen normális. Értetlenségemet nevetéssel lepleztem és nem vettem tudomást a rám szegeződő pálcáról.
- Ez most valami átverés? Inkább tedd el azt a pálcát, mielőtt kárt teszel valakiben. Próbáljuk megbeszélni ezt a dolgot, bár be kell vallanom, nem igazán értem, miről hadoválsz nekem. – Az arcomra erőltettem a legkedvesebb mosolyomat, amely leginkább egy fintorként hatott jelen helyzetben.
Nem voltam együgyű, mindig is tudtam, hogy amit teszek törvényellenes, szörnyűséges és előbb-utóbb valamilyen módon bűnhődni fogok érte. De sosem számoltam azzal, hogy majd valaki az utcán fog rám rontani és az arcomba vágni minden vétkemet, amikor soha az életben nem találkoztunk és talán még ő maga sem tudja, hogy ki vagyok én.
Velem egyidősnek tűnt, így valahogy még erőteljesebbnek éreztem a szavait. Egy fiatalabbtól nevetséges vádaskodásnak találtam volna, egy idősebbtől pedig okoskodásnak. De ő egyik sem volt, persze ez nem azt jelentette, hogy ez a fiú megérthette volna a tetteimet. Senki sem érthette meg, ő nem volt a helyemben, nem érezhette, milyen nekem. Valahonnan viszont mégis tudta, hogy kiket öltem meg, ahogyan azt is, most kit akartam megölni. Mintha belelátott volna a fejembe. Vajon ha valaki egyszer tényleg belenézne, mit találna ott? Vért és keserűséget? Talán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Levin és Duncan   Vas. 4 Jan. 2015 - 9:48





Levin & Duncan



Nevet. Kinevetett.
- Jah, kandi kamerás felvétel. - húztam fel szemöldököm szavaira, nem nagyon értem, ha halálfaló, miért nem akar megölni? Most lepleztem le, illetve a fejéhez vágtam olyasvalamit, amivel szerintem tisztában van ő is. De játssza a tudatlant. Hogy ez milyen idegesítő, te jó ég...Elég erőteljesen feszegeti a határaimat a kérdés, mégsem méltatom többre némi szájrándulásnál. Hogy mi a probléma ezzel?  Macska egér harc vette kezdetét. A kérdés adott....ki lesz az egér, és ki a macska?? A falnak is füle lehet, fog itt efféle szavakkal dobálózni a nyavalya. Nem vagyok oktalan, óvatlan, s nem ma szült  anyám. Lélekben összerogyok, és a hajamat tépem. Mégis mi a faszt csinálok!? Alakulgat, alakulgat... Akkora a káosz a fejemben, mint Nérónak. Na jó, talán akkora zavar nincs, de 10-es skálán 6. Lehet, hogy a sötét …Vagy... Tanácstalan vagyok. Ezután az idő, mint olyan… megszűnik létezni. Piszokszar... ebből nem csinálok rendszert.
- Az egyetlen, aki itt megfog sérülni, az te leszel. Szóval? Válaszolsz, vagy húzzam ki belőled? Tudom jól, mi vagy, és nem épp az ártatlanság mintapéldánya! - feleltem kicsit mérgesebben, bár nem tudom meddig is tudnék elmenni, a határaim, nem ismerem az útlevelet...De le kell buktatnom...őt láttam, de ha ezt elmondanám neki, megöl...amúgy is, ha megunja és kifakad, akkor nekem annyi...




Words: -
Tags: Levin Dolohov
Music: Let it burn

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Levin és Duncan   

Vissza az elejére Go down
 
Levin és Duncan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Roxmorts-
Ugrás: