Ralph & Vicky

Vendég

Ralph & Vicky

Az, hogy végre aktív részese lettem a roxforti életnek, tagadhatatlanul nagy megkönnyebbülést okozott számomra. Mintha hirtelen minden a helyére került volna - elvégre innen már nincs több iskolaváltás, nem kell állandóan attól tartanom, hogy az apám újra kirántja alólam a világot is. Mit ne mondjak, így is elég különös volt, hogy lázadó létemre állandóan alkalmazkodnom kellett. Elismerem, a kettő nem zárja ki egymást... ugyanakkor nem a legelőnyösebb párosítás, ez tény. Sokkal megnyugtatóbb a tudat, hogy bármi történjék is, ezt az évemet már itt töltöm. Hogy végre van otthonom. Már ennyi is elég lenne ahhoz, hogy a szívembe zárjam ezt a helyet, de (természetesen) sokkal többről van szó. Imádom az eddig ismert diákokat, a szellemeket, minden egyes folyosót és minden egyes tornyot. A tavat, a klubhelyiséget, Roxmortsot... még a taláromat is, legfőképp a házam miatt. Utoljára akkor voltam ilyen büszke magamra, mikor a világ leggyönyörűbb jobb horgát mutattam be egy mocskos perverzen. És elhihetitek, az nem volt semmi.
Egyszóval nem is kívánhatnék magamnak többet a jelenlegi helyzetemnél. Ha azt vesszük, a többi már úgyis alakul magától, hisz nekem csak annyi a dolgom, hogy élem az életem. Teljesítem a kötelességeimet és felpörgetem az eseményeket, ahogyan mindig is tettem.
Jelen esetben ez annyit jelent, hogy miután kicseverésztem magamat és leráztam pár évfolyamtársamat, immáron ezredjére is elindulok felfedezni a folyosókat. Sokáig tökéletesen elboldogulok a lépcsőkkel, hisz pár mozgalmas nap után sikerült az eszembe vésnem az útvonalak többségét, csakhogy eljön az a bizonyos fordulat, aminek mindig be kell következnie, ha túl sokáig kerülnek a bajok. Ugyebár egyszer fent, egyszer lent.
Úgy belemerülök a gondolataimba, hogy csak akkor veszem észre a problémát, mikor a várt terem helyett egy addig ismeretlen folyosó tárul a szemeim elé. Ami nem mellesleg határozottan kihaltabb és hátborzongatóbb, mint az összes többi. Aha. Nem gond. Az iskola biztonságos, a kezem ügyében van a pálcám, a fejemben pedig átkok és védőbűbájok hosszú-hosszú listája. És az az őrjítő kíváncsiság, ami egyszer még a halálba taszít - épp emiatt futok előre, mielőtt még velem együtt tovább haladna a lépcső. Ennyit az ésszerű gondolkozásról.

words: 338 music: Human note: remélem megfelel:D

Tárgy: Re: Ralph & Vicky Vas. 17 Aug. 2014 - 21:29

Ralph és Vicky

A negyedik emeletről tartottam lefelé, eddig a könyvtárban görnyedtem órákon keresztül. Kevés unalmasabb dolog van, mint a Mágiatöri beadandó a koboldok jogai érdekében bevezetett reformokról, mindezt kétezer szóban. Nyilván majd meg fogom számolni, hány szót írtam egy ilyen dögunalmas témáról…
Ekkor szúrtam ki az új lányt egy másik lépcsőn. Eddig nem igazán volt alkalmam beszélni vele, noha ugyanazon az évfolyamon voltunk és ugyanazokra az órákra jártunk. Nem okozott problémát, hogy ismeretleneket szólítsak le vagy bárkivel elbeszélgessek, de eddig nem találtam megfelelő alkalmat, mindig legyeskedett körülötte valaki. Lily, Mary, vagy valamelyik griffendéles lány. Úgy pedig nem volt kedvem odamenni, hiszen úgy elkerülhetetlenné válik, hogy valaki kirekesztődjön a beszélgetésből. Azt pedig nem akartam.
Elképzelni sem tudtam, hogy mit akar a harmadik emeleten, de amikor a mozgó lépcső a „Tiltott folyosónál” állt meg, ő pedig határozott léptekkel elindult előre, még inkább összezavarodtam. Aztán arra jutottam, hogy valószínűleg nincs tisztában azzal, merre is halad ilyen magabiztosan, elvégre az újak gyakran nincsenek tisztában az ilyenekkel. Csak a legtöbben ezt elsőben megtanulják a saját kárukon, okosabbak – szerencsésebbek? – meg a másén.
Végül úgy döntöttem, utána megyek, két okból. Először is, mert nem lett volna túl fair, ha hagyom, hogy egyedül császkáljon ott és esetleg összefusson Friccsel és a rühes macskájával. Másodszor pedig ki akartam használni a helyzetet, hogy a hősies közbeavatkozás után szóval tartsam. Igazából szimpatikus volt, csak úgy ránézésre. Persze ebben biztos közrejátszott az is, hogy az újak mindig, mindenkit érdekelnek és ez alól én sem voltam kivétel. Kíváncsi voltam, miért csak most kezdte el a Roxfortot, hova járt eddig és hogy egyáltalán kicsoda ő. Minden esetre bátor lány, ha csak így egyedül nekivág az ismeretlennek. Okkal került a Griffendélbe, azt hiszem. Az ő esetében senki sem kérdőjelezte volna meg a Süveg döntését, nem úgy, mint ahogyan azt nálam tették nem egyszer. Sokan nem értették, miért a Mardekárba kerültem. Én igen.
Elindultam a harmadik emeltre vezető lépcső felé, amely nagy sokára megállapodott a Tiltott folyosó előtt. Gyorsan leléptem róla és Victoria után eredtem. Zavarta a szememet a félhomály, amely a folyosón uralkodott, de nem fáradoztam azzal, hogy rendes fényt gyújtsak. Minek? Úgysem leszünk itt sokáig, hacsak Victoriának nem feltett szándéka, hogy elintézzen magának egy életre elegendő büntetőmunkát. Frics szörnyen kreatív tudott lenni, ha arról volt szó. Még jó, hogy a tanárok legtöbbször leállították. Bár keringtek történetek a mosdó kiskefével való felsúrolásáról és hasonló gyöngyszemekről…
Viszonylag hamar utolértem a lányt, talán mert nagyobbakat léptem, mint ő.
- Nem kéne itt mászkálnod, ide nem szabad bejönni! – szóltam utána.

>

Vendég

Ralph & Vicky

Rengeteg lehetőség jut eszembe azt illetően, hogy mégis mik rejtőzhetnek itt, de a bizonyosság mégiscsak más - ezt szeretném elérni. Sosem riadtam vissza a kétséges végkimenetelű tervektől, és nem is most fogom elkezdeni, mikor ki tudja mire bukkanhatok rá. Hiányzott már egy kis igazi izgalom az életemből, hát ezzel megkaptam. Miért futnék el?
Visszafojtott lélegzettel és óvatos léptekkel haladok előre, ámbár ugyanolyan kecsesen, mintha talár helyett báli ruha, pálca helyett pedig egy pohár bor lenne a kezemben. Úgy néz ki ezt a szokásomat sosem fogom elhagyni, de hát nem is baj. Újabb előnye a származásomnak.
- Lumos - suttogom, mire a pálcám végén apró fény jelenik meg. Ezzel még nincs elűzve a folyosón uralkodó félhomály, de legalább látni fogok, ha a sötétebb részhez érek, és a biztonságérzet lehetőségéről képtelenség lemondani. Megeshet hogy így a lebukást kockáztatom, viszont ha tiltott is a folyosó, nekem senki se említette. Ez nem elég jó mentség?
Nos, nem elég jó, ugyanis valaki épp ezt a pillanatot választja rá, hogy figyelmeztessen a szabályszegésre, egyúttal keresztbe is húzza a számításaimat.
Egy sóhajtás kíséretében hátrapillantok rá a vállam fölött (kicsit a Luciussal történtekre emlékeztet a dolog), majd keserű fintorral az arcomon meg is fordulok és várom, hogy teljesen utolérjen a srác. Igaz, ez csak pár lépést jelent, és a hosszú lábait elnézve meg is értem, miért. Hmm. El kell ismernem, egyáltalán nem rossz. Ráadásul ha az emlékezetem nem csal, ő az a Mardekáros, aki állandóan a háztársaimmal lóg. Velem is lóghatna.
- Köszönöm a figyelmeztetést - mosolygok rá. - Ami azt illeti, sejtettem, hogy ilyesmiről van szó, de... Téged nem érdekel, mi lehet itt? - pillantok fel rá kíváncsiságtól csillogó szemekkel. Lily elmondása szerint az itt tanuló diákok nem ragaszkodnak túlzottan a házirend betartásához, miért ne vonatkozhatna ez rá is? Minden esetre egy próbát megér a kérdés. Legrosszabb esetben visszatuszkol és bemutat valamelyik prefektusnak, egyenlőre nincs sok veszíteni valóm. A szándék megvan, de a tettek és a rájuk utaló bizonyíték sehol.

words: 323 music: Knock You Out note: -

Tárgy: Re: Ralph & Vicky Hétf. 18 Aug. 2014 - 13:34

Ralph és Vicky

Nem úgy tűnt, mint aki különösebben tart bármilyen büntetéstől vagy attól, ami esetleg a folyosón várhatja. Bár be kell vallanom, én sem tudtam, mi van ott, még sosem merészkedtem beljebb. És most, egy pillanatra tényleg elfogott a kísértés. Végül is ez az utolsó évem… De nem szívesen kerültem volna bajba pont így a vizsgák előtt, különben sem voltam igazán balhés típus.
- Érdekel, de nem hiszem, hogy olyan jó ötlet lenne… Biztos nem véletlenül tiltott ez a folyosó…
Végigmértem Victoriat a varázspálca halovány fényében. Persze ebben a furcsa félhomályban mindketten szörnyen sápadtnak tűntünk és az árnyékok is furcsán vetődtek mind ránk, mind a falakra. Meg kell hagyni, nem nézett ki rosszul, bár ezt már messzebbről is meg tudtam állapítani, mikor másokkal láttam. Közben valahol különleges is volt, bár ezt nem tudtam volna megindokolni, egyszerűen csak annak láttam. Ja, akár vele is lóghatnék.
- Ha Frics és a dögje elkapnak minket, annak nem lesz szép vége – tettem hozzá, habár nem voltam benne biztos, hogy újként átérzi ennek a súlyát. Aki még nem került összetűzésbe egyetlen, kedvenc gondnokunkkal, az nem értheti, micsoda katasztrófa, ha rajtakap valakit tilosban járás közben. Vagy a macskája, az sem jobb semmivel. Milyen rusnya egy állat az a Mrs. Norris…
Eszem ágában sem volt a prefektusok elé rángatni, hiszen abból nekem is bajom lehetett volna. Meg aztán, miért tettem volna? Nem csinált semmi rosszat, vagy ha csinált is volna, az sem az én dolgom. És nem is akartam vele rosszban lenni, ahogy másokkal sem. Jobb a békesség.
Fél vállal, karba tett kézzel a hideg falnak dőltem és úgy vártam Victoria válaszát. Így a pálcája hegyén ülő halovány kis fénygömb sugarai már alig estek rám, kissé zavart is ez a sötétség. Igaz, az előbb sem volt sokkal jobb. Többek között ezt utáltam a Mardekár klubhelyiségében is, a hűvös levegő és az olykor érezhető dohos szag mellett. Miért nem lehettem mondjuk hugrabugos? Őket a konyha mellett szállásolják el, mennyivel praktikusabb és komfortosabb… A Griffendél torony sem rossz, a sok pirosat leszámítva.

>

Vendég

Ralph & Vicky

Minél többet nézem, annál biztosabb vagyok benne, hogy jól emlékeztem rá. Így, sötétben is ugyanolyan helyes... Viszont nem értem, mit keres itt, ha ennyire ellenzi a szabályszegést - ezzel ő is ugyanúgy bajba keverte magát, ami láthatóan nem állt szándékában. Talán utánam jött idáig? Á, nem. Nem körülöttem forog a világ, jobb, ha ezt a gondolatot még most kiverem a fejemből. Most különben sem ez a lényeg, sokkal inkább a meggyőzése.
- Rengeteg hely tiltott, mégsem veszélyes - vonok vállat. Jön vagy sem, én biztos hogy körül fogok nézni, de azért jobban örülnék a társaságának. Még úgyis, hogy ódzkodik az egésztől. Egyrészt komolyan biztonságosabb lenne ketten nekivágni, másrészt jófejnek tűnik, én pedig magányos vagyok. Tényleg. Persze, ismétlem: nem panaszkodhatok, általában még társaságom is akad, ami a friss ittlétemet figyelembe véve kisebb csoda. Viszont mióta elhagytam Salemet, folyamatosan a régi barátaim után vágyom, és nincs aki betöltse ezt az űrt. Már attól is jobban érzem magam, ha valaki foglalkozik velem.
Miközben a válaszomra vár, karba font kézzel a falnak dől, és képtelen vagyok nem észrevenni, hogy ez milyen szexi mozdulat. Pár pillanatra még a figyelmemet is eltereli, hogy merre, azt ne kérdezze senki. Jobban járunk.
- Úgy érted az öregember? - kérdezek vissza homlok ráncolva. - Én vállalom a kockázatot. Csak az a kérdés, te velem tartasz-e - teszem hozzá kihívóan, miközben teszek felé egy lépést. Aki Griffendélesekkel lóg, csak nem lehet gyáva és közönyös.
- Egyébként Victoria vagyok. Vicky - nyújtok kezet mosolyogva.

words: 243 music: - note: -

Tárgy: Re: Ralph & Vicky Hétf. 18 Aug. 2014 - 19:57

Ralph és Vicky

A tekintete az én figyelmemet sem kerülte el, de úgy döntöttem, egyelőre nem tulajdonítok neki jelentőséget. Mert nagy valószínűséggel nincs is.
Igazából tetszett, hogy ilyen vakmerő és lazán kezel mindent, a legtöbb velem korú csajt görcsösnek találtam, mind valamilyen megfelelési kényszertől függött. Bár azt hiszem, ez nemcsak korosztályi sajátosság, mindenki meg akar valakinek felelni. De úgy tűnt, Vicky elég lazán veszi a dolgokat. Szerettem ilyen emberek mellett lenni, az ő közelükben valahogy én is fesztelenebb voltam.
- Tudom, már hallottam másoktól a neved – bólintottam, majd kezet fogtam vele. – Ralph Selwyn… becenevem az nincs…
A folyosó másik vége felé fordultam, a vége nem látszott rendesen, gondolom a világítás hiánya okozta, nem pedig a folyosó hossza. Nem voltam sem gyáva, sem pedig közönyös, de nem szívesen jártam tilosban. Most viszont nagyon megalázónak éreztem volna, ha lelépek, amíg az új lány simán belevág, egy csepp félelem nélkül.
- Hát… csak nem foglak magadra hagyni – tettem hozzá, halványan elmosolyodva. – Valakinek vigyáznia kell rád, nem igaz?
Azért valahol még reménykedtem benne, hogy meggondolja magát, igaz, nem sok esélyt láttam rá. Így talán helytállóbb lett volna, ha abban reménykedem, hogy nem kapnak el minket vagy nem kerülünk valami sokkal nagyobb bajba. Hiszen biztos, hogy nem véletlenül zárták le a diákok elől ezt a folyosót… Senki sem említette még nekem, hogy járt itt, egyszóval eddig a barátaim nem merészkedtek be ide. Nem tudtam, hogy ebből mit kéne leszűrnöm.
Előhúztam a zsebemből a pálcám, majd én is fényt gyújtottam a hegyén, egy nonverbális Lumossal. Nem voltam még profi a nonverbális varázslásban, de egy-két egyszerűbb bűbájt már szinte gond nélkül el tudtam vele végezni. Ebben persze elég nagy szerepet játszott a bátyám is, aki sok mindenben segített.
Így ketten már nagyobb részét világítottuk meg a kihalt folyosónak.

>

Vendég

Ralph & Vicky

Ralph Selwyn. Ó, tudnék én beceneveket, Ralphytól kezdve egészen a Raywynig, de alighanem mindketten jobban járunk, ha az összeset megtartom magamnak. Helyette próbálom meggyőzni az őrült tervemről - ez legalább nem újdonság, mindig előállok valamivel. Remélhetőleg nem töri meg a világ rendjét és mond nemet.
- Milyen lovagias valaki - kacsintok rá mosolyogva. - Tudok magamra vigyázni... Bár, ha ez azt jelenti hogy jössz, talán mégsem.
Rándítok egyet a vállamon, majd miután vetettem rá egy utolsó pillantást, elindulok előre a sötét folyosón. Sosem vallanám be, de megnyugtat, hogy ő is fényt gyújt. Mármint amellett, hogy itt van. Mégiscsak más ketten belevágni egy nagybetűs Kalandba. Na jó, a kaland szóval pontosan úgy hangzik, mintha kalóztérképet követve felásnánk a nagymama kertjét vagy a homokozót. De milyen szinonimái vannak? Hmmm.
- Talán kicsit tolakodó kérdés, de Mardekáros létedre hogy-hogy a mi társaságunkban vagy? - Nem is tűnik kígyó típusnak, de hát azt sose lehet tudni. Különben is alig beszéltünk még, tehát nincs túl sok vélemény alkotási alapom.
Minél beljebb érünk, annál sötétebb lesz a folyosó. Egy ablak sem töri meg a monotonitást, világításnak még helye sincs a falra szögezve. Épp elfordulnék és újabb kérdést tennék fel Ralphnak, mikor a tekintetem megakad valamin: egy ajtó. Végre! Azonnal megtorpanok és srác karjára teszem a kezemet, hogy ő is tegyen így.
- Szerinted mi lehet bent? - nézek fel rá. Naná, hogy a válaszát meg sem várva nyitok be, ellenkező esetben nem is én lennék. Először ugyanaz a látvány fogad, konkrétan a nagy semmi... aztán kirajzolódik egy kisebb állat alakja a sötétben, és miután közelebb lépek, már látom is a kis, világító szempárt. - Ő lenne "Frics döge"? - kérdezem suttogva, mire az emlegetett macska hangos nyávogásba kezd. NE. Ezt nem játsszuk.

words: 286 music: Don't You Worry Child note: -

Tárgy: Re: Ralph & Vicky Szer. 20 Aug. 2014 - 12:19

Ralph és Vicky

Lelassítottam a lépteimet, hogy végig pontosan mellette maradhassak. Nem mintha tényleges védelemre szorult volna, de tetszett a helyzet, hogy úgy tehettem, mintha így lenne. Jól esett az önbecsülésemnek, hogy az új lány, akiért ennyien odáig vannak, az én társaságomat keresi. De hát kinek ne esne jól az ilyesmi?
- Unom az aranyvér-nem aranyvér témát – vontam meg a vállam. – Néha nagyon frusztráló tud lenni, hogy mennyire beszűkültek. Ha egyszer eltöltesz pár órát a pedigrés mardekárosokkal, akkor megérted. Mondjuk nem ajánlom, biztos utálnád őket. Még jó, hogy én nem vagyok olyan.
Küldtem felé egy széles mosolyt, csak hogy ezzel is éreztessem, poénnak szántam a dolgot. Másrészt meg komolyan gondoltam, de inkább a vicces oldalát akartam kihangsúlyozni. De valószínűleg ő is venni fogja a lapot, nem tűnt ostobának.
Mikor elértük az ajtót, szinte már kényszeresen rászóltam volna, hogy inkább nem. Lelki szemeim előtt lepergett a jelenet, ahogy ránk vetődik egy kifejlett vérfarkas vagy felöklel minket egy hippogriff. Esetleg valami még rosszabbat találunk ott, például Frics fürdőszobáját. Nem tudtam volna megmondani, melyiktől rémültem volna meg a legjobban. Mindezek helyett azonban Mrs. Norris bukkant fel a sötét folyosón és hangos nyervákolásba kezdett. Jobb ötlet híján először megpróbáltam lábbal eltolni magunktól, de nem jártam sikerrel. Amúgy utáltam a macskákat.
- Rühes dög… - Mrs. Norris ahelyett, hogy eloldalgott volna, még hangosabban kezdett nyávogni.
Ez volt az a pillanat, amikor megragadtam a grabancánál fogva az állatot és jó pár méterrel, ívesen arrébb hajítottam, majd megfogtam Victoria karját és magammal húztam az ellenkező irányba.
Most már megbántam, hogy idejöttünk, nem akartam büntetőmunkát kapni vagy még nagyobb bajba keveredni egy lehet teljesen céltalan ismerkedés miatt. Meg amúgy sem. Jobb kerülni minden konfliktushelyzetet, beleértve a tanárokkal való összetűzést is.
Eloltottam a varázspálcám hegyén a fényt és intettem Vickynek is, hogy tegyen ő is így. Ugyan így egyikünk sem látott semmit, de legalább minket sem láttak.

>

Vendég

Ralph & Vicky

Elvicceli vagy sem, tényleg nem olyan, mint a többi Mardekáros - ezt már az első pillanatban levágtam, mert hát lássuk be, bármelyik másik kígyó azonnal az előnyére fordítaná a helyzetet. Vagy beköpne, vagy megszívatna, vagy meg... Tudjuk. Amilyen kieső részen van ez a folyosó, aligha hallanák meg. Tehát a lényeg, hogy ő még figyelmeztetett is a veszélyre, most pedig hősiesen velem tart, pedig eleinte elég feltűnően habozott. Persze, lehet emögött rossz szándék is, ezt a lehetőséget sem vetettem el teljesen. Csakhogy van benne valami, ami arra késztet, hogy higgyek neki.
- Vagy csak nem tűnsz olyannak - vonom fel a szemöldökömet vigyorogva. - Én is aranyvérű vagyok, de sosem fogom megérteni, ez miért ennyire lényeges.
Nemhogy azzal vágnának fel, ami konkrétan a saját érdemük és nem csak a szerencséjüknek köszönhetik. Mármint amennyiben rendelkeznek egyáltalán ilyennel. Malfoy például nem hinném, hogy listázhatná a lenyűgöző teljesítményeit, sőt.
- Hallom, meg is fenyegették a mugli születésűeket - jegyzem meg finoman. Eszemben sincs pletykálni, egyszerűen csak reménykedem benne, hogy több információt tudok kicsalni a témáról. Mert ha valóban igaz, nem kérdéses, hogy a "kisebbség" mellé fogok állni. Egyrészt ez mondhatni becsületbeli úgy, másrészt Lilyt már a barátomnak tekintem. Hogy pont őt veszélyeztessék? Olyan nincs.
Mindeközben elérjük az ajtót, és nem, nem kell biztatni hogy benyissak. Legnagyobb sajnálatomra azonban sötétség fogad minket, konkrétan a nagy semmi, meg a macsek. Az a nyávogó kis cafka... akit azonnal megsajnálok, mikor Ralph odébb hajítja, de már nincs időm kifejezni a felháborodásomat. Helyette engedve a ki nem mondott utasításnak elindulok kifelé és eltűntetem a fényt a pálcám helyéről, mielőtt komolyan észrevesznek minket. Francba.

words: 264 music: Little Crown note: -

Tárgy: Re: Ralph & Vicky Pént. 29 Aug. 2014 - 16:12

Ralph és Vicky

Nem vezérelt semmilyen hátsó szándék… Na jó, ez nem egészen igaz, ugyanis volt egy olyan mögöttes tartalma is a hősies mentőakciómnak, hogy alaposabban is meg akartam ismerni Vickyt. És ez remek alkalomnak bizonyult arra, hogy jó benyomást tegyek rá. Legalábbis én úgy éreztem, hogy ez a helyzet.
- Elég gyakran megteszik. De csak a szájuk jár, és többnyire csak akkor, ha van közönségük. A legtöbb azt sem tudja, mi a baja a sárvérűekkel, egyszerűen csak imponálni akar az ostoba haverjainak – magyaráztam lesajnálóan. – Nézz csak rá Malfoyékra… A pedigréjén és a csaján kívül nem sok mindent tud felmutatni, de szerinte a neve máris feljogosítja mindenre. Csak el van tévedve, mert itt ő továbbra is csak egy a végzősök közül.
Ha Lucius itt lett volna, valószínűleg nem kezdtem volna ilyen hosszas magyarázatba arról, hogy mi a véleményem róla és a bagázsáról. Mégpedig azért nem, mert én jöttem volna ki belőle a legrosszabbul. Rövid úton úgyis a bátyám fülébe jutott volna, neki pedig nem akartam sem csalódást, sem pedig bajt okozni. Mostanában mindig olyan lelkesedéssel írt vagy beszélt az elért eredményeiről. Olykor azt kívántam, bár én is ilyen büszke lehetnék arra, amit tesz, vagy amire engem vesz rá.
Én cseppet sem sajnáltam a nyervákoló, hájas szőrcsomót, így eszembe sem jutott hátrapillantani, mikor magam után rángattam Vickyt a folyosón. Az erős túlzás, hogy rángattam, minden esetre a karjánál fogva húztam magammal. Én sem tudtam pontosan, hogy merre kéne mennünk, ahol biztosan megússzuk, de azt láttam a leglogikusabbnak, ha egyenesen előre, amerről jöttünk. Annyira nem lehetünk messze a lépcsőktől… Onnantól pedig nyert ügyünk lesz.
Az ajtó irányából léptek hallatszottak, csoszogó hanggal és kulcscsörgéssel vegyítve. Frics… mégis ki más lett volna? Sietősebbre fogtam a tempót, reméltem, hogy Vicky is tudja tartani az iramot.

>

Vendég

Ralph & Vicky

A Luciussal folytatott beszélgetés után nehezemre esik elhinni, hogy csak a szájuk jár és szó sincs semmilyen veszélyről, de Ralph szavai némileg nyugodtabbá tesznek. Igen, könnyen előfordulhat hogy hazudik, viszont ha így is van, bőven ráérek ezen aggódni. Izé, szóval reménykedem benne, hogy ráérek.
- Örülök, hogy valaki így gondolja - mosolygok rá kedvesen. - Egyébként jól értelmezem, hogy jelenleg Lucius a fő Mardekáros üdvöske? - Mert ha létezik nála ijesztőbb kígyó a kastélyban, már indulok is az alagsorba, hogy felrobbantsam az összeset. Egyszerűen katasztrófa, amit csinálnak. Nincs jobb dolguk kamaszként, minthogy megnehezítsék a nálunk - úgymond - alacsonyabb rendűek életét, és fokozatosan tönkretegyék egymást? Mert ezzel kizárólag azt fogják elérni, mindannyian olyan gerinctelenekké válnak majd, mint Malfoy. Onnan pedig nincs visszaút. Tipikusan egy bolond százat csinál eset.
- Találhatnának jobb tétet is a hatalmi játszmákhoz - jegyzem meg elgondolkozva. Mindenhol van valami agymenés, viszont ennél durvábbról még nem is hallottam. - Vagy hagyhatnák az egészet a fenébe és szórakozhatnának, amíg még megtehetik. Később úgyis ugyanoda lyukad ki az összes aranyvérű: a képmutatáshoz.
Valahogy nem várom azt az időszakot, de tisztában vagyok vele, hogy ez a kötelességem, muszáj megtennem magamért és a családomért.
Azt is sajnálom hogy vége szakad a csevejünknek, ám ha futni kell, hát futni kell. Már hallom is a gondnok lépteit - ha azokat lépteknek lehet nevezni -, úgyhogy még Ralph ösztönzése előtt automatikusan gyorsítok a tempón, így aztán sikeresen ki is érünk a folyosóra. Mire megüti a fülemet Frics morgása, mi már tovább is indulunk a lépcsővel. Na, kik a profik?
Eleresztek egy apró, megkönnyebbült sóhajt, majd anélkül hogy felfognám mit csinálok, kimerülten Ralph vállának döntöm a fejemet. Fél percbe kerül hogy leessen, akkor viszont azonnal kipirul az arcom. Fogjuk a futásra, na. Vajon hogy kellemetlenebb - ha kiegyenesedek, vagy ha így maradok?

words: 297 music: - note: -

» Louis & Vicky
» Vicky & Lily
» Mary & Vicky
» Vicky & Regulus
» Ralph & Isa