Mary & Vicky

A Trófea Terem

Vendég

Mary & Vicky

Nem hittem volna, hogy ilyen kellemesen telik majd a körbevezetésem. Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha teszem azt az egyik tanárt küldik le hozzám. Jó-jó, elcseverésztünk volna, de így mégiscsak más. Lily nagyon jó fej volt és sok mindent megtudtam az itteni életről, ezért már most nagyon hálás vagyok.

Tényleg megérte várni rá.
Persze, azt se bánom, hogy végre egyedül hagyott - szeretem magam felfedezni az új helyeket, sokkal titokzatosabb, ezáltal pedig izgalmasabb. Arról nem is beszélve, hogy így több ismerőst szerezhetek, mintha egész végig egy emberrel lógnék. Egy sráccal már szóba is elegyedtem, csakhogy mikor megjelentek a haverjai, jobbnak láttam tovább állni. Túl nagy volt a kísértés, hogy megkockáztassak egy ferde estét. Igen, még nekem is vannak határaim - túl korai lenne az első napomon ilyen téren is bemutatkozni. Meg hát sosem árt, ha kéreti magát az ember.
Kezdtem belefáradni a melegítő varázslat fenntartásába, szóval visszamentem az aktuális szobámba (amíg nincs elintézve minden, a tanárok mellett kaptam helyet) és lecseréltem a ruháimat. Fekete, mintás legging, rózsaszín kötött pulcsi és egy melegebb cipő... Így mégiscsak jobb lesz közlekedni, pláne, hogy mindenki talárban van rajtam kívül. Szerintem apa sejtette, hogy nem kell túl gyorsan intézkednie ezzel kapcsolatban. Melyik diák szereti az egyenruhákat? Ugyan már.
Ellenőriztem a sminkemet, ma már ezredjére is kifésültem a hajamat, és két perc múlva már a lépcsőkkel szórakoztam. Végül a harmadik folyosón kötöttem ki, konkrétan a Trófea terem kellős közepén. És meg kell hogy mondjam, tíz perce állok itt, de még mindig nem teltem be a látvánnyal. Itt akarom látni a nevemet.

| words: 257 | music: - | note: remélem megfelel:P |

Vendég

Vicky & Mary

Megint tanulás! Mivel odakinn majdnem vagy egyaltalán nincs kedvem kimenni. Akkor sem, ha kviddics edzés van! Nem nincs az az Isten akiért én kimegyek a meleg szobából! Nem, nem! Most nem fogok sehova menni, úgyis terveztem egy gyűjtőmunkát írni. Legalább meg tudom csinálni!
Lily ma még nem jelentkezett. Tudtommal valami új lányt vezet körbe! Nem tudom ki lehet a csaj, de van egy olyan érzésem, hogy amit találkozom barátnőmmel meg fogom tudni. Hacsak nem inkább Potter-el tölti a mai napot. Nála sose lehet tudni. Majd megtalál, ha szüksége lesz rám. Legkésőbb vacsoránál látom majd!
Nekikezdtem a gyűjtőmunkának, de... Igen van, de is! Ekkora hangzavarban nem lehet gondolkodni! Nekem pedig kell. A mágia történelem nem olyan téma, amit kisújból rázok! Bár nagyon érdekes, de sokat kell tanulnom rá. Nincs más hátra, mint előre el kell mennem innen. Először a könyvtárba indultam. Viszont ekkor eszembe jutott egy jobb hely.
Ahol szinte sosincs senki és ahol még a gyűjtőmunkámhoz is találok anyagot. Így meg is idultam a hely irányába. Eltartott egy darabig mire sikerült eljutnom a Trófea terembe. Ezek a lépcsők teljesen kiszámíthatatlanok! Elidnulsz egy felé és pont a másik oldalon lyukadsz ki. De csak sikerült.
Összébb húztam magamon a kardigánomat, kicsit hűvös van itt. Nem csoda, sehol senki! Nincs aki felmelegítse a helyet. Még jó, hogy a meleg csizmámat húztam fel! Legalább nem fogok felfázni és nem kell megint abból a borzalmas löttyből innom. Rosszabb az íze, mint maga a betegség! Gyűlölöm az ízét, még jó, hogy ritkán vagyok beteg!
Amikor beléptem a terembe figyelmes lettem egy lányra, aki a terem közepén állt és bámulta a feliratokat. Rózsaszín púlóver volt rajta. Láttam, hogy teljesen elkápráztatja a hely varázsa! Lehet ő az Griffendéles lány? Nem tudom, de akárki legyen most jól esne egy kis beszélgetés.
- Szia! Mary vagyok. Látom tetszik a hely! Keresel valakit, vagy csak nézegeted a neveket? - Mondtam kedvesen mosolyogva eszem ágában sincs elijeszteni. Meg segíteni is szeretnék, ha tudok. Azt hiszem Lily segítőkészsége átragadt rám is.

note: Nagyon jó lett! (:

Vendég

Mary & Vicky

Te. Szent. Merlin.
Olyan gyorsan perdülök meg, hogy alighanem már állíthatnának is nekem egy trófeát. Általában én vagyok az aki ijesztgeti az embereket, ezért kell pár pillanat, mire visszazökkenek a döbbenetemből és csitítom az addig zakatoló szívverésemet.
Nem mintha olyan ijesztő lenne a látvány, ami fogadott. Egy lány áll előttem, a talárjából ítélve ő is egy mugli születésű Hollóhátas, méghozzá a kedves fajtából.

Amint beszélni kezd, az arcomra a jól megszokott szívélyes mosoly lopózik és már nyújtom is neki a kezemet a bemutatkozáshoz.
- Szia! Victoria, de nyugodtan szólíts csak Vickynek. - Ha annyi tízdollárost kapnék, ahányszor ezt ma már elismételtem, nem szorulnék zsebpénzre. Na jó, magamat ismerve egy kicsit talán mégis. - Csak nézelődök, igazán lenyűgöző ez a hely. Te hogy-hogy itt? Tudok segíteni valamiben? - kérdezek vissza lelkesen. Jó lenne végre hasznossá tenni magamat, sőt. Tulajdonképpen már az is haladás lenne, ha egyáltalán csinálnék valamit. Kezd felemészteni a semmittevés, valahogy nem nekem találták ki az egész napos eseménytelenül lődörgést.

| words: 161 | music: What Would You Do | note: bocsi a hosszért:\ |

Vendég

Vicky & Mary

Még be sem felyeztem a mondatot, mikor már szembe fordult velem. Komolyan életemben nem láttam embert ilsen gyorsan megfordulni, mintha valami táncoltató bűbájt mondtak volna rá, egy gyorsító bűbáj mellett. Nagyon viccesen hatott a dolog, mégis visszafogtam magamat. Nem akartam kinevetni.
Láttam rajta, hogy sikerült majdnem kiugrasztanom a bőréből! Ez furcsa általában én szoktam szívrohamot kapni másoktól. Nem fordítva. Kellett neki pár pillanat, hogy visszarázódjon és meg tudjon nyugodni a hirtelen ijedelem után. Nekem meg arra kellett az idő, hogy ne nevessem el magam.
Nem vagyok olyan ijesztő, hogy ilyen reakciót váltsak ki, de gondolom ezért most a helyzet volt a hibás és nem én. Ha itt valaki furcsa akkor az ő! Abból kiindúlva, ahogy kinéz gondolom ő lehet az új Griffendéles lány! Lily megint talál egy barátnőt! Én meg megint egy Griffendélessel találkoztam össze! Néha elgondolkodom, hogy miért pont a Hollóhátba kerültem?
Láttam, hogy amíg beszéltem sikerült lenyugodnia. Arcára kedves mosoly húzódott. Én pedig megnyugodtam, hogy csak nem hoztam rá a frászt. Azért így csak nem olyan nyomasztó a helyzet. Majd mikor elmondtam a nevemet kezet nyújtott nekem. Elmosolyodtam, majd elfogadtam a felém nyújtott kezet!
- Jól sejtem, hogy te vagy az új Griffendéles lány! Én Hollóhátas vagyok, de nyugodtan szólhatsz, ha kell valami segítség. - Tettem hozzá mosolyogva. Jó benyomást akarok benne kelteni. Amúgy is amióta nyitok az emberek felé elég segítőkész lettem. Kicsit furcsa ez nekem, de kezdem megkedvelni ezt az énem!
Van egy olyan érzésem, hogy ezt a mondatot most gyakran fogja mondogatni! Szegény nem lehet könnyű újnak lenni. Teljesen ismeretlen hely, ismeretlen emberek! Tudom milyen én is így fogadtam a varázsvilágot, mikor belecsöppentem egyenesen a közepébe. Szó szerint bele csöppentem, de azóta már majdnem megszoktam.
- Én? Csak kerestem egy nyugodt helyet, ahol megírhatom a gyűjtőmunkámat! Nem tudom mennyire tudnál segíteni! Legfeljebb akkor tudsz segíteni, ha meg tudod mondani kik voltak az első kviddics csapat kapitányok az iskolában! Itt kell lenniük valahol! Csak meg kell talánom őket!
Feleltem neki vidám arccal! Jól jönne a segítség, nincs kedvem az egész napom itt tölteni, de nem akarom ráerőltetni a dolgot. Ha valaki nem akar valamit csinálni, azt inkább hagyjuk, hadd menjen. Most is csak halványan utaltam rá, hogy kellene a segítsége. Vagy felfedezi az utalást vagy nem! Ez rajta múlik csak!

note:Semmi baj, válaszoltam már fele ennyire is! Nem a hossz, hanem a tartalom a lényeg!

Vendég

Mary & Vicky

Mikor felajánlja a segítségét, hálásan biccentek egyet és megköszönöm. Tényleg rendes lánynak tűnik, de jobban belegondolva nem képez kivételt - ez a legfurcsább. Eddig csak jó arcokkal találkoztam, pedig "angyali" emberek mindenhol akadnak. Ahogy hallom, itt legfőképpen a Mardekárban, ennek ellenére mióta itt vagyok, senki se kötött belém. Úgy tűnik ez a jövő zenéje.

Talán különös, de így igaz: minél többet látok, annál kíváncsibb leszek.
- A Griffendélesek és a Hollóhátasok mindig ilyen kedvesek, vagy csak jó napotok van ma? - kérdezek rá széles vigyorral az arcomon. A Hugrásokról még így, újként is tudom hogy azok, hisz maga a ház is tükrözi az ilyesfajta erények fontosságát, viszont a többiekkel szemben ez nem tűnt ilyen egyértelműnek.
- Ez könnyű, csak az évszámokat kell figyelni. Ahogy láttam, különben is sorrendben vannak - mosolygok rá lelkesen, majd hogy ne húzzuk az időt, alaposabban körbe is nézek. Alig telik pár percbe, és már ott vannak előttem a nevek. - Katie Rayknolls, Vicky Bishopper, Robin Higgy, Mark Sommertime, Russell Lucky és Dan Darker. Kell több?
Remélem nem, mert már komolyan fenyeget a veszély, hogy felröhögök a furcsábbnál furcsább neveken. A következő például Jess Lafington lenne. Lafington. A helyében vagy elástam volna magam, hogy véletlenül se kerüljek nyilvánosság elé - mit érezhetett a névsorolvasásokkor? -, vagy még azelőtt elrohantam volna megváltoztatni az utónevemet, hogy a történelembe írtam magam. A történelembe... Ez a gondolatmenet mindig olyan álmodozásokat és merengéseket vált ki belőlem, amik köztudottan feleslegesek. Mégis annyira vágyok rá, hogy a nagyok közé kerüljek. Hogy én is kinézzek az ablakból valamelyik csokibékás dobozról, hogy akárhová menjek, tudják a nevemet. Esetleg ha máshol nem is, legalább itt. Milyen érzés lehet viszontlátni önmagadat a kupák és az érmek között? Milyen lehet a dicsőség érzet, ami eltölt a győzelmedet láttán?
- Ó, ne haragudj. Elkalandoztam - fogok azonnal szabadkozásba, amint magamhoz tértem az ámulatomból. - Sikerül megírni a... mi is ez?

| words: 311 | music: - | note: - |

Vendég

Vicky & Mary

Ajánlatomra hálás arcal biccentett egyet és megköszönte. Tényleg kezdek kinyílni. Régebben nem segítettem volna minden jött mentnek. Akkoriban inkább csak a tanulás volt számomra fontos, ha akkor találkozik velem, csak annyit kapott volna, hogy "Elnézést, megtennéd, hogy arrébb mész útban vagy!"
Hát igen nem voltam valami kedves anno, de az udvariasság és a többet ésszel, mint erővel taktika akkor is megvolt már a fejemben. Viszont inkább csak a tanulmányaimra koncentráltam. Arra, hogy megismerjem a mágia világát, de csak könyvekből. Viszont hála Lily-nek sikerült másik oldalról is belelátnom a dolgok menetébe!
Azért remélem, hogy a lány nem rögtön Mardekároskokkal futott össze az igen negatív kezdés lenne. Főleg, hogy Griffendéles. Azoknál még az sem mérvadó a Mardekárosok számára, hogy valaki aranyvérű. Mert azt tudom, hogy a többi házban azért az aranyvérűeket nem ANNYIRA piszkálják.
- Inkább csak jó hetünk van! A Griffendélesek általában addig kedvesek, amíg az utukba nem áll, a Hollóhátasok meg addig, amíg nem tartod fel őket a tanulásban. De persze vannak kivételek! Most pedig szinte mindenki az! A hétvégén kviddics mecs lesz és mind a két ház azt hiszi ő fog nyerni! Nekem mondjuk mindegy, én mind a kettőnek örülni fogok! Sőt csendeben megsúgom a Griffendéles győzelemnek jobban örülnék, de ezt nem illik hangoztatni, ha a saját házad ellen játszanak!
Huhh... Kicsit sokat beszéltem! Azért remélem nem volt túl tömör egyszerre! Szegényke biztos kicsit idegesítő lehet, hogy ennyire belelkesültem. Pedig most még nem is annyira. Majd, ha sikerül Lily-vel beszélnem. Akkor leszek igazán lelkes. Végre nem csak ő fog tudni beszélni egy új gyerekről!
- Nem annyira, mint amilyennek hangzik! Nekem nem csak a nevük kell, de ami azután van azt csak a könyvtárban tudom megkeresni! - Mondtam egy kedves mosolyt megeresztve felé! Tetszik a lelkesedése, szerintem nagyon jól ki fogunk majd jönni mi ketten.
Ezután körbenéztünk, hogy megtaláljuk a neveket, amik kellenek nekem. Én mondjuk pont rossz oldalról indultam meg, így mire Vicky megtalálta a neveket, addigra én még mindig kutakodtam. Egy pergament előkotorva álltam mellé, majd figyeltem a neveket a kis táblákon. Kezembe vettem a pennát és rá mosolyogtam a lányra.
- Igen az hiszem ennyi bőven elég lesz! - Mondtam kedves hangon, majd a pergamenre és a nevekre koncentráltam. Katie Rayknolls, Vicky Bishopper, Robin Higgy, Mark Sommertime, Russell Lucky és Dan Darker. Körmöltem le gyorsan a neveiket. Nekik is olyan furi nevük van, mint nekem.
Otthon az én nevemen is folyton nevettek. Pedig szerintem a Mary Whistler nem nevetséges név! Még jó, hogy a varázsvilágban megszokottak a furcsábbnál furcsább nevek. Így legalább ebben nem képeztem kiételt. Ha másban nagyon is különböztöm, legalább névben hasonlítottok valamennyire az itteniekhez.
Valakinek lehet, hogy fontos mi a neve. Nekem nem annyira. Nem a név hanem a tettek határozzák meg az embert. Nem a név ad tudást, a tudás ad nevet. Fontos különbség! Ha nem is veszik annyian észre, mint kellene. A nagy varázslók se a nevük miatt lettek nagyok. A tetteik és a hatalmuk tették őket nagyá.
Tehát nem számít a név! A legfurcsább név is lehet egyszer egy olyan jelentés hordózója, amit mindenki tisztel, vagyolyané, mint az én világomban a világháborús tábornokok, akiknek a neveit félve ejtik ki. A név csak betűk halmaza, tartalom csak akkor kerül mögé, ha valaki letesz valamit az asztalra!
Esetemben én nem vágyom arra, hogy mindenki tudja a nevem! Én azt akarom, hogy elismerjék, amit tudok. Az elismerés többet jelent nekem, mint az, hogy hány embernél vagyok jobb. Én például elimerem Lily tudását, pedig tisztában vagyok vele, hogy egy szinte vagyunk mi ketten. Az elsimeréshez nem kell mindenkinél jobbnak lenni, de próbálkozni lehet.
Azt hiszem a tudásvágyam miatt kerültem a Hollóhátba. A Hugrabughoz nem vagyok elég befogadó természet. A Mardekárhoz túl barátságos vagyok. A Griffendélhez pedig nem vágyom eléggé a dicsőséget. Az eszem megvan a Griffendélhez, de a dicsvágyam az nincs. Azt valahol elhagytam, vagy tudom is én mi lett vele.
- Semmi baj! A hely velejárója! Persze sikerül! Hogy mi ez? Esetemben gyűjtőmunka, mások azt mondanák önsanyargatás! Mágiatörténelemre csinálom, plussz pontokért! Ősszeszedek minél több információt egyetlen témáról. A legtöbben dinkának gondolnak, amiért ilyenekkel foglalatoskodom!

Vendég

Mary & Vicky

Mázli hogy értek az érzelmeim eltitkolásához, különben tágra nyílt szemekkel hallgatnám, mennyit csacsog össze. Örülök neki, mert szeretem, ha valaki sok mindent oszt meg velem... De hogy tud ennyit beszélni egyszerre? Amennyiben én a fordulatommal, ő a dumálásával érdemel ki egy serleget.

- Persze, ez világos - mosolyodok el, némileg megkönnyebbülve hogy szóhoz jutottam. Tényleg szívesen hallgatom, de félek ha ennél is többet beszél, legközelebb elveszítem a fonalat.
- Miért örülnél jobban a Griffendél győzelmének?
Különben fantasztikusan hangzik a mérkőzés, egyedül azt sajnálom, hogy én mindössze szurkolóként vehetek rajta részt. Ha hétvégén már meccs, biztos túl vannak a válogatáson, és... igazából mindenen. Maximum azt tudnám elképzelni, hogy apa felhasználja a befolyását, én pedig lenyűgözöm a csapatkapitányt. Viszont a kvidics olyan, amiben nem tűröm el a segítséget. Egymagam fogok érdeklődni, mert egy próbát mindenképp megér. Ha nem, hát nem - de mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy én is küzdjek az újdonsült házamért.
- Ó. Hát, sok szerencsét. Biztosan jó munkát fogsz végezni.
Ebben már nem ajánlom fel a segítségemet. Egyrészt úgy tűnik, nem olyasvalaki, aki hagyja hogy mások végezzék el helyette a munkát, és nem akarom hogy azt higgye, ilyesmit feltételeznék róla. Másrészt nem akarok a nyakán lógni, nem vagyok az a tapadós fajta. És biztos vagyok benne, hogy találok magamnak jobb programot, mint a tanításon kívüli stréberkedés. Akkor is, ha szemét dolog ilyet mondani, izé, gondolni.
Na, azért jó érzés, hogy segíthettem neki.
- Szerintem nem vagy dinka, sőt. Elmondanád, milyeneket lehet még csinálni? - kérdezem lelkesen. Jó lenne kicsit bevágódni a tanárnál, mielőtt kiidegelem. Mint az összes többit.

| words: 260 | music: - | note: - |

Vendég

Vicky & Mary

Na jó, Mary Whistler! Elég volt! Már ígyis jóval többet dumáltál a kelleténél! Mi a fene van velem általában maximum négy-öt szót mondok nem egész litániát. Fogalmam sincs mi történhetett velem! Lehet, hogy bediliztem? Majd csak nem! Gyorsan lehadartam magamban a tegnapi leckét és megállapítottam, hogy nem diliztem be.
De akkor is furcsa, hogy ennyit jár a szám! De majd visszafogom magamat. Máskor sem beszélek olyan irdatlan sokat. Csak most valami akaratlanul is arra késztetett, hogy mondjam el neki mindezt! Én pedig megtettem, de hangsúlyozom kivételes alkalom! Ilyen nem lesz többet, az nagyon ritha, ha ilyen sokat jár a lepénylesőm.
- Mert a legtöbb barátom Griffendéles! Ennyi az egész! - Mondom vállamat megrántva, mintha mi sem lenne természetesebb. S ezzel visszanyerve az eredeti Mary-t, aki csak annyit beszél, amennyit feltétlenül muszáj, egy szóval se többet, se kevesebb! Ez vagyok én, nem a csacsogós.
A szeme csillogásából látom, hogy sikerült egy kviddics mániással találkoznom. Ami azt jelenti, hogy hamarosan azt hallgathatom Lily-től, hogy hogyan akar bekerülni Vicky a csapatba. Biztosan érdekes lesz,de én csak mosolygok rajta. Engem sosem vonzott annyira a repülés, bevallom jó sport, de hogy én játszak?
Nem az elképzelhetetlen! Egyszer próbáltam meg és egy hétig kiütve feküdtem! Köszönöm annyi bőven elég volt belőle! Inkább csak nézem, ahogy mások játszanak! Az nem annyira veszélyes rám nézve, mintha magam is játszanék. Én inkább megyek akkor olvasni, vagy sétálni.
A kviddics nem az én világom! De szeretem nézni! Meg érdelel is, ahogy minden, ami a varázsvilágban van! Ezért írok pont erről gyűjtőmunkát! Ha már nem játszom akkor legalább tudjam, hogy milyen története van! Bár magamat ismerve akkor is megírnám, ha játszanék, de így egyel több okom van arra, hogy megcsináljam!
- Köszi! -Ennyivel le is zártam a dolgot. Persze, hogy jó munkát fogok végezni, én mindig jó munkát végzek. Ebben kicsit maximalista vagyok, csak a profi, tökéletes dolgokat adom ki a kezemből, mást nem. Ehhez nem kell szerencse csak tudás, puszta tudás.
Kicsit megörültem neki, hogy nem akar nekem ebben is segíteni! Akkor biztosan mondtam volna neki, hogy inkább csináljon maga is. Na jó kicsik kedvesebb hangnemben, de ez lett volna benne a lényeg. Viszont így nem kell megtennem. Nem vagyok az a típus, aki szereti, ha megmondják mit csináljon, vagy aki szereti, ha megcsinálják helyette a dolgát.
Nekem megvannak a módszereim és azok szerint szeretek dolgozni. Ebbe pedig senki se szóljon bele! Lehet, hogy strébernek látszom, de nem zavar! Ilyen vagyok, ha nem tetszik nem kell a közelemben lenni. Nekem fontos a tanulás! Én tudni akarok, mert olyan sok mindent nem tudok még és ezt csak tanulással lehet megtudni!
- Igazából bármilyen órára, bármilyen témából lehet gyűjtőmunkát csinálni. A legtöbb tanár szereti, ha ilyet csinálnak! Bár, ha átváltoztatástanról, vagy gyógynövénytanról van szó, ott jobban díjazzák az órai aktivitást! - Mondtam neki mosolyogva. Sajnos ezt nem lehetett rövidebben elmondani!

Vendég

Mary & Vicky

Persze, úgy, hogy a barátainak szurkol mindjárt érthetővé válik az álláspontja. Megértően bólintok és pár perc habozás után végül úgy döntök, vele is megosztom a tervemet. Helyesbítek: a vágyamat és a kérdéseimet, még csak az hiányozna, hogy fújni kezdjen rám amiért el akarom happolni valakinek a posztját.

Jogos harag lenne, de érthető okokból jobb mellőzni az ilyesmit, ha van rá mód.
- Gondolom a válogatás már megvolt - kezdek bele töprengve. - Szerinted esélyes, hogy ha vége a meccseknek, csatlakozhatok hozzájuk?
Az is több lenne, mint a semmi. Nem mondom hogy tökéletesen elégedett lennék, de nyilván ez is örömöt okozna. Kvidics, édes kvidics.
Közben sikeresen segítek neki, és az is felmerül bennem, hogy szintén nekiugorjak egy kis gyűjtőmunkának. Végtére is valahonnan el kell indulni, később, ha aktív része leszek a társaságnak, úgysem törődök majd ilyen apróságokkal.
Na, ez se ma lesz, de a holnapi unalmam elűzésére talán alkalmas tervnek bizonyul.
- Jól hangzik - mosolyodok el. - Igaz is, milyenek a tanárok?
A diákokat szeretném magam kiismerni, szépen-alaposan. Az csak úgy működik. Na de a szadistáink? Mondhatni öngyilkosság lenne bevetni magam úgy az első órára, hogy semmi háttérinfóval nem rendelkezem a hozzáállásukról - hogy szépen fogalmazzak. Remélem Mary mesél egy kicsit ezzel kapcsolatban.
- Mit csinálsz tanulás után?

| words: 208 | music: - | note: - |

Vendég

Vicky & Mary

Egy cseppet sem lepett meg a kérdése. Biztosan furcsának hat, hogy Hollóhátas létemre a Griffendélnek szurkolok, mikor pont ellenűnk játszanak. De ez van! Én ilyen vagyok. Nekem fontosabb, hogy a barátaim nyerjenek, mint az hogy a saját házam nyerjen. Ez amúgy is csak egy játék, akárki akármit is mond.
Nekem csak egy játék egyesek igaz többnek tartják egyszerű játéknál! Van akinek ez az élete. Én ilyen mértékben rajongani érte. Mert jó igaz egy nagyon izgalmas játék, de akkor is! Hogy valaki mást se csináljon csak ott röpködjön a golyók után az nekem kicsit sok! Nem is kicsit inkább nagyon sok. De nem szoktam a mániások orra alá dörgölni a dolgot.
- Igen vége van! Hogy esélyes-e? Ha van tehetséged hozzá természetesen! Ahogy a kapitányt ismerem, ha jó vagy rögtön bevesz! - Mondtam mosolyogva. Bár lehet, hogy hiú ábrándokat ébresztek, mert ha nincs tehetsége el is felejtheti.
Nem hiszem, hogy engem hibáztatna abban az esetben, de ki tudja! Minden esetre meg tudom magam védeni. Ki tudom magyarázni az esetet! Többet ésszel, mint erővel, ahogy a mondás is tartja. Nekem meg van eszem, nem is kevés. Inkább olyan gondolkodó típus vagyok, mint a cselekedjünk rögtön és azonnal!
Segített nekem összeszedni pár infót a gyűjtőmunkámhoz, amiért hálás voltam neki, de persze a maradékot már egyedül kívánom megoldani. Mindenféle segítség nélkül. Nem szeretem, ha beleszólnak a dolgaimba. Tudom mit csinálok és tudom, hogy csináljam! Nem kell a segítség mindenben.
Bár most nyitva áll a kérdés, hogy holnap mi a jó Merlint fogok csinálni? De ezzel ráérek majd holnap foglalkozni. Ma inkább a fontosabb dolgokon jár az eszem. Mint például a gyűjtőmunka. Jelen pillanatban ennél fontosabb dolgom nincs. Majd az év végén lesz, de addig még eltelil egy kis idő. Azzal még várnom kell.
- A tanárok? Hát mind másmilyen. Nem nagyon lehet megmondani! Az biztos, hogy egyik sem tűri a késést. Nem sokat tudok róluk mondani ki kell tapasztalni veled, hogyan viselkednek. Mondjuk azért van egy kettő, akikről jobb ha tudsz. Például, akinek én írok most gyűjtőmunkát. Megszállott csak a tények érdeklik semmi más. A jóslástan tanár kicsit dilis úgyhogy vele vigyázz! Ne lepődj meg, ha rögtön a jövődben akar kutakodni. Talán aki még említésre méltó ilyen furcsaságok terén az az átvaltoztatástan tanárnő, meg a bájitaltan tanár. A tanárnő szigorú és igazságos, ha órán van! Tehát nem ildomos rosszalkodni. A tanár úr pedig kicsit bohókás figura, szeret viccelődni. Ennyi, amit tudok mondani.
Ez is ezerszer több volt a kelleténél! Úgyis magának kell kitapasztalnia melyik tanár milyen. Nem mondhatom meg neki pontosan. Meg amúgyis abba semmi érdekes nincs, ha tudja az ember mire számítson. Amúgy meg mindig tartogatnak meglepetéseket nem lehet őket teljesen kiismerni!
- Vagy megkeresem Lily-t egy kis beszélgetésre, vagy nem csinálok semmit! Bár szerintem az utóbbi lesz. Na és te mit tervezel csinálni ma? - Kezd megfájdulni a szám a sok beszédben, úgyhogy remélem egy darabig csendben maradhatok. Ha más nem majd akkor mikor már elmegy. Bár én élvezem a beszélgetést, de ki tudja ő meddig szándékozik maradni.

Vendég

Mary & Vicky

Hogy jó vagyok-e? Hát persze, hogy az vagyok! Kiskorom óta kvidicsezek, ha csak ennyiről van szó, lehetetlen hogy kihagyjanak a csapatból. Oké, ez a többiektől is függ, hisz ki tudja, milyen szinten vannak. Viszont reménykedem benne, hogy hozzájuk mérten is megállom majd a helyemet. Minden esetre megér egy próbát az ügy, sőt, akár ezret is.

Valóságos Jackpot, hogyha ebben kimagaslóan teljesítek majd, valószínűleg elnyerem az elismerésüket is. Tökéletes indítás lenne, tökéletes belépő.
- Fantasztikus! - csapom össze a tenyereimet mosolyogva. - Ki a csapatkapitány?
Legszívesebben már most becéloznám a klubhelyiséget és kikiabálnám kit keresek, de azt hiszem elég gáz taktika lenne vakon odarohanni. Legalább a nevét tudnom kell, onnantól kezdve már könnyen megtalálom, na meg beszélgethetek vele négyszemközt anélkül, hogy az egész Griffendél tudomást szerezne a szándékaimról.
Aztán... Nos, úgy tűnik, ma az ötletek valahogy egymást követik. Az imént Lilyvel arattam sikert, ezúttal pedig a stréberkedés lehetősége követi a kvidicses álmaimat. Nem olyan jó, mint az utóbbi, de határozottan több mint a semmi. És alighanem kezdek hozzászokni, hogy Mary ennyit beszél egyszerre. Mármint ha ez lehetséges a mértékét tekintve.
- Köszönöm. Hidd el, már ez is segített - vigyorgok rá hálásan. Komolyan, ugyanis az első adandó alkalommal elkéstem volna. Így jobban igyekszem majd eligazodni a lépcsőkön, vagy hozzácsapódok valakihez - az ilyen praktikák mindig is az erősségeimhez tartoztak. Talán a neveltetésemnek köszönhetően, de jól tudok bánni az emberekkel. Ez az aranyvérű lét és a hatalmi játszmák legnagyobb előnye.
- Barátok vagytok? - kérdezek vissza meglepetten. Kicsi a Roxfort. - Pont ő vezetett körbe. Egyébként még fogalmam sincs, de a spontán programok híve vagyok - kacsintok rá. - Lehet hogy megkeresem a csapatkapitányt.

| words: 272 | music: - | note: - |

Vendég

Vicky & Mary

Milyen az én szerencsém, na milyen? Persze megint egy kvidics mániással találkozok! Kell ez nekem! Miért fogom ki őket? Na mindegy! Nem tudok vele mit csinálni ezek találnak meg mindig engem! A végén begolyózok a sok kvidics mániás közt. Az nem lenne előnyös, én a tanulásra akarok koncentrálni az hibbantan nem lehet!
Vagyis lehetni lehet, csak semmi értelme sincs! Nem tudnék teljesen rá koncentrálni, ami azzal járna, hogy romlanának a jegyeim, ami pedig nem lenne előnyös pont itt az iskola végén és az életem legelején. Nem fogom elrontani az életem, pont most mikor a legfontosabb lenne, hogy koncentráljak.
- Sajnos a nevét nem tudom! Kérdezd meg James Potter-t, ő az egyik hajtójuk, ő biztosan tudja! - Mondtam egy kis gondoljodás után. Komolyan nem értek ezekhez. Nem ő az első, aki ezt kérdezi. De én a csapatból csak Lily barátját ismerem név szerint!
Azt hiszem a legközelebbi találkozásunkkor ki kell faggatnom szegényt azzal kapcsolatban, hogy hogyan hívják a csapattagokat. Mert nem állapot, hogy mindig mindenkit Potter-hez küldök! Bár van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon bánja. Persze nem tudhatom ezt nem szokta Lily emlegetni.
Kicsit furcsának tartom, hogy ennyire érdeklődik a dolgok iránt, az újak nem nagyon szoktak ilyet csinálni. De ez a nap ma a meghazudtolások napja. Én is lépten nyomon meghazudtoltam magam. Nem szoktam ennyit beszélni. Viszont ha kérdez, csak kell neki válaszolnom, akkor is ha nem tudom röviden elmondani.
- Nincs mit! - Mondtam egy biccentés kíséretében. Semmi kedvem sincs túl nyújtani a dolgokat. Már így is ezerszer többet beszéltem, mint amennyit kellett volna. Kicsit kényelmetlenül is éreztem magamat miatta. Viszont most sikerült visszazökkennem önmagamhoz.
Nem nézem olyan lánynak, aki a pontosságáról híres, kicsit szétszortnak látszik, de persze lehet, hogy a látszat csal. Nem ítélkezem előre. Azonban igyekeztem minél hasznosabb információkkal szolgálni a számára. Mégha nem is volt annyira kedvemre a dolog, neki azért érdekesebb lehetett!
Amiben biztos vagyok, hogy ő volt az utolsó újonc, akinek ennyi mindent mondtam. Most tuti, hogy két napig nem fogok tudni megszólalni. Elegem van a beszélésből. Inkább halgatnám, ahogy mások beszélnek, de hogy megint elkezdjen járni a szám az ki van zárva! Elég golt ennyit beszélni.
- A legjobb barátom! Mondta, hogy valakit körbe vezet ma, de nem tudtam kit. Sok sikert a csapatkapitányhoz! Remélem hamarosan játszani is láthatlak! - Mondtam mosolyogva. Mindig érdekes, mikor újak játszanak a csapatban. Abból, mindig érdekes szituációk alakulnak ki.

Vendég

Mary & Vicky

Újabb meglepetést okoz, hogy nem tudja, ki a csapatkapitány. Elvégre az a legfontosabb poszt és általában a meccseken is kiemelkedő szerepet kapnak - azt hinné az ember, feltűnik az ilyesmi. Igaz, nagyon úgy néz ki hogy ő nem kvidicsezik, kívülállóként pedig minden bonyolultabb. Minden esetre igyekszem palástolni a reakciómat, már csak azért is, mert jön a következő döbbenet. Hát, elég jól haladunk.

James Potterrel szintén találkoztam már a nap folyamán, pontosan emlékszem rá: ő az a srác, akit megkedvelt Lily. Van ízlése. Tényleg helyes fiú, ha nőcsábász, jó a dumája és hajtóként a teste se lehet semmi. Legközelebb tuti megveregetem a csaj vállát, amiért pont őt fogta ki magának. Na de én mit kezdek most ezzel az információval? Ennyi erővel megkérdezem bármelyik másik Griffendélest, hátha többet tud a dologról. Érdekes lenne odamenni hozzá azután, hogy egyesült erőkkel bámultuk a bandájukat.
- Oké, köszi - mosolygok rá. Majd feltalálom magam, mint mindig.
A tanárokkal és a gyűjtőmunkával mindjárt más a helyzet, valóban jól fog jönni az a "pár" infó, amit megosztott velem. Hiába voltam én is a segítségére, már most azon kezdek el gondolkozni, hogyan hálálhatnám meg a kedvességét.
- Tényleg aranyos lány - bólintok megértően. És a körbevezetésemmel kapcsolatban... addig jó, amíg nem hall rólam senki. Az apám nem tartozik a csendben meghúzódó, békés emberek közé. - Köszönöm, én is remélem.
Ha pedig így lesz, egy biztos: nem okozok neki csalódást. Se neki, se másnak.
- Azt hiszem indulok is tovább. Tényleg nagyon köszönök mindent, egyszer még meghálálom a kedvességedet - pillantok fel rá őszinte örömmel az arcomon. - Viszlát később! - Azzal búcsúképp még intek egy utolsót, majd valóban a lépcsők felé veszem az irányt, hogy folytassam a kastély felfedezését.

| words: 281 | music: - | note: köszi a játékot:* |

» Ralph & Vicky
» Vicky & Lily
» Vicky & Regulus
» Louis & Vicky
» Mary & Chantall