Ralph Selwyn „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : aranyvérű Lojalitás : lojális... Családi állapot : egyedülálló Lakhely : Roxfort, többnyire Foglalkozás : tanuló Pálca : Szilva, 12 és fél hüvelyk, sárkányszívizomhúr Karakterlap : Olvasás Karakterzene : Most elmondom mid vagyok, mid nem neked Playby : Matthew Gray Gubler
| Tárgy: Ralph Selwyn Szomb. 16 Aug. 2014 - 13:24 | |
|
Ralph Selwyn
| Kor: 17 éves, Ház: Mardekár, Évfolyam: hetedik |
Oldal: fogós kérdés, Play by.:Matthew Gray Gubler Vér: Aranyvérű Jellem:
"Nem tudok olyan jó lenni, amilyen szeretnék, de olyan rossz se, amilyennek lennem kéne." Nem igazán szeretek magamról beszélni. Sokkal jobban érzem magam, ha más beszél, én pedig csak figyelem, vagy pedig egyszerű dolgokról beszélgetünk. Az unalmas tanórákról, az épp aktuális kviddics meccsről – nem is szeretem a kviddicset - , a közös ismerőseinkről, a vacsoráról –utálom a krumplit, igen - , vagy bármiről, ami nem személyes. Az évek alatt megtanultam úgy magyarázni, hogy amit mondok, soknak tűnjön, de a tartalma közben elvesszen. És ez jó. Az iskolában sokan kedvelnek, érdekes mód nem csak a Mardekáron belül. Sokszor én magam sem értem, miért pont oda kerültem, amikor többnyire nem is velük töltöm az időm, sokkal inkább a griffendélesek és a hollóhátasok társaságát keresem. A bátyám ennek eleinte nem örült – ő amolyan igazi mardekáros - , de aztán megbékélt a dologgal. Igyekszem mindenkivel jóban lenni, nem szeretek rossz kapcsolatot kiépíteni másokkal, még akkor sem, ha nem kedvelem őket, jobb a békesség. Persze akad egy-két ember, akit egyszerűen nem bírok elviselni, de ők vannak kevesebben. Igazodom a környezetemhez, talán ez lehet a közkedveltségem oka. Máshogy viselkedek a háztársaim és máshogy a többiek társaságában. A mardekárosok körében próbálok ahhoz igazodni, amiket a bátyámtól tanultam, felvenni a stílust és érdekeltnek tűnni a témákban. Ez néha elég nehezen megy, tőlem távol áll az ilyesmi. A barátaim társaságában sokkal jobban érzem magam, habár elég sokan furcsa szemmel nézik, hogy egy mardekáros a griffendélesekkel mászkál, de nem igazán érdekel. Velük sokkal felszabadultabbnak érzem magam és könnyedebbnek a hangulatot, mellettük nem érzek olyan erős megfelelési kényszert, mint a háztársaimmal. Elvégre ők mind aranyvérűek, és ahogy azt ezekben a körökben szokás, árgus szemekkel figyelik, mikor tehetnek valakit köznevetség tárgyává, a fejükre taposva hogyan juthatnak magasabbra. Igazából örülök, hogy van egy idősebb bátyám, és nekem nem kell majd foglalkoznom az ilyen dolgokkal. A tanárok elégedettek velem, a tanulmányi eredményeim jók és az esetek többségében nincs rám panasz. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok benne a jó bulikban, de azért mindennek van határa. A Sötét Varázslatok Kivédése a kedvencem, később szeretnék a Roxfortban tanítani. A legsiralmasabb eredményeket Repüléstanból és Gyógynövénytanból produkáltam, amíg be kellett járnom az órákra. Most a Jóslástan a mumusom, de ez az előbbi kettővel ellentétben nem is érint mélyen, igazából csak azért vettem fel, mert a többiek is arra jelentkeztek. Otthon már sokkal komplikáltabb a helyzet… Mivel apám meghalt, anyám pedig a Szent Mungóban fekszik, amióta a bátyám, Falk nagykorú lett, minden a mi nyakunkba szakadt. Falk tényleg kiveszi a részét mindenből és régebben mondhatni átvette az apám szerepét, ahogy a húgom esetében is. Holly viseli a legnehezebben a helyzetet, pedig mindketten próbálunk vele erőnkön felül foglalkozni. Állandóan betegeskedik és minden létező eszközzel próbál a figyelem középpontjába kerülni; kicsapja a hisztit, megsérül, lelki terrort alkalmaz, hazudik… Kettőnk közül Falk az, aki szigorúbban és keményebben kezeli Hollyt, én naivan, sokadszorra is hiszek neki. Falkkal rengeteget vitatkoznak, velem sokkal békésebb a kapcsolata és szinte mindennel hozzám fordul. Néha kezdem egy lelki szemetesládának érezni magam. Állítólag jó hallgatóság vagyok, az emberek könnyen fektetnek belém bizalmat. Néha azt kívánom, ez bárcsak ne lenne így… Nem bírok nemet mondani Falknak. Túl sok mindent köszönhetek neki… Ha azt mondaná, ugorjak ki a Bagolyház legtetejéről vele, talán azt is megtenném. Olykor szörnyen szégyellem, amikbe belerángat, de igazából ha akarnék, akkor sem szegülhetnék ellen, mert ez nem csak rajtunk áll. Én nem akartam senkinek sem rosszat, főleg nem a barátaimnak, de innen már nincs visszaút. Persze az is megeshet, hogy Falknak van igaza. Hiszen miért akarna nekem rosszat?
"Az a gond a naivsággal, hogy az embernek el kell veszítenie ahhoz, hogy rájöjjön, egyáltalán volt neki." Csoport: Diák Kinézet: Viszonylag magas vagyok és elég vékony, de nem sportos alkat – nem az én világom. Barna, enyhén göndör hajam van szintén barna szemeim, emellett elég sokat szoktam mosolyogni. Azt mondják, nagyon viccesen nevetek, én eddig ezt még nem vettem észre. Az öltözködésemben nincs semmi rendhagyó, igyekszem az épp aktuális stílushoz igazodni és nem kilógni a többiek közül. Szeretem a semlegesebb színeket és a tornacipőket, magas és rövid szárú, jöhet bármelyik. Elméletileg kéne szemüveg, gyakorlatilag meg akkor sem venném fel, ha Imperiussal kényszerítenének. Nem is igazán hiúságból, egyszerűen csak irritálna, ebben egészen biztos vagyok. Nem tudom, hogy a lányok mit gondolnak rólam. Azt hiszem kedvelnek, habár eddig még csak két barátnőm volt, szóval nincsenek kifejezetten szerteágazó tapasztalataim. De jobban szeretem a hosszútávú kapcsolatokat.
Történet:
"És most már azt sem bánom, hogy nincsen semmi úgy, ahogy elképzeltem." Sokan azt mondják, hogy hatalmas törést okozott az életükben a szüleik halála és hiánya, de én ezt nem érzem így. Hat éves voltam, amikor apámat megölte két mugli, habár ezt akkor még nem tudtam. A szokásos „apu elment és most már fentről vigyáz rád” kezdetű szöveggel próbáltak megnyugtatni, pedig az az igazság, hogy nem is értettem a helyzetet. Nem ismertem túl jól az apámat, az ideje nagy részét nem otthon töltötte. Minden esetre elverte a családunk minden pénzét, szóval van egy olyan érzésem, hogy nem épp a legjobb helyeken járt… Aztán egyszer csak érkezett a hír, hogy megkéselték és megverték. Azt hiszem, egy varázslónak nincs is ennél megalázóbb halálnem, mint hogy puszta kézzel megölik. Hatalmas mennyiségű adósságot és tartozásokat hagyott örökül rám, a testvéreimre és az amúgy is gyenge lelkületű anyánkra. Talán ő és Falk voltak azok, akiket ez igazán megrendített. Sok segítséget kaptunk, anya testvéreitől és más rokonoktól, így végül is mindenki átvészelte ezt az időszakot, de mindenkiben máshogy csapódott le. Falkban mérhetetlen ellenszenv és undor gyűlt össze a muglik iránt, őket okolta mindenért. Nem értem a dühét, bennem nincs ilyen harag. Anyánk szép lassan, egyre mélyebbre süllyedt az önsajnálatba, saját maga okolásába – szintén nem értem - , és teljesen elzárkózott mindentől. Nem mondhatom azt, hogy rossz anya lenne, mert soha nem volt az. Apánk halála előtt rengeteget foglalkozott velünk, velem különösen sokat, szinte miden másodpercét fel tudnám idézni azoknak a délutánoknak, amikor kimentünk a kertbe, olvasott nekem, megtanította, hogy melyik állat és növény micsoda és én tényleg nagyon élveztem. Aztán ezeknek a délutánoknak vége szakadt és hirtelen abban a helyzetben találtam magam, hogy akármivel nyúzom őt, egyszerűen nem érdekli. Nem én nem érdekeltem, vagy a bátyám vagy a húgom, hanem az élet. Előfordult, hogy napokig nem jött ki a szobájából vagy ha köztünk is volt, akkor is csak testben. Rengeteget sírt és én ezt nagyon ijesztőnek találtam. Aztán megszoktam. Falk mindig ott volt nekem, egyszerre volt jelen bátyként, apaként és barátként, ő volt az egyetlen, akire mindig számíthattam. Holly, a húgom elég nehezen kezeli, hogy elég gyakran háttérbe szorul, ő elég sok figyelmet igényelne. Kisebb korában rendszeresen megsérült és kezelhetetlen hisztiket csapott le, helytől, időtől és társaságtól függetlenül, elég gyakran vállalhatatlanul viselkedett. Falk szerint teljesen tudatában van a cselekedetei súlyának, de szerintem kissé túlreagálja a dolgot. Mégis miért sérülne meg szándékosan egy kislány? Teljesen abszurd. Mostanra valamennyire lecsendesedett ez a korszaka, így tizenhárom évesen, mostanában csak rengeteget betegeskedik és szörnyen erőszakos, a tanulmányi eredményei sem túl jók és elég sok rá a panasz. A tanárok elnézik neki ezeket, elvégre a legtöbbjük ismeri a családunkat és a bátyámra és rám sosem volt panasz. Ez Holly egyetlen szerencséje. Falk már öt éve nagykorú és öt éve hivatalosan is ő a családfő. Szinte azonnal élt is a nagykorúság és a státusza nyújtotta lehetőségekkel, anyánkat az első adandó alkalommal bevágta a Szent Mungóba. Nem akarom megkérdőjelezni azt, amit tett, mert talán tényleg így volt neki a legjobb. Minden tanítási szünet alatt többször is meglátogatom. Eleinte írtam neki leveleket is, de sosem válaszolt rájuk, így ezt idővel feladtam. A bátyám olyan dolgokba keveredett, amelyekbe nem kellett volna. Vagy talán mégis? Olyan embereket talált, akik osztják a nézeteit és nagy terveket szőnek. A halálfalókat. Már hivatalosan is közéjük tartozik, a karján viseli a Sötét Jegyet, ennek már jó ideje… Tőlem távol áll az erőszak és a hatalomvágy, azt hittem, hogy én majd elhatárolhatom magamat tőlük. De tévedtem. Tavaly nyáron Falk azzal állt elő, hogy én is hasznukra lehetek, ha már a „mocskos sárvérűekkel” és a vérárulókkal lógok. Eleinte nem értettem mire céloz, aztán felfogtam. Azt szeretné, ha két felé játszanék és átverném a barátaimat. Nem állíthatom, hogy túl közeli lenne a kapcsolatom akármelyikükkel, mert nem, de mégis rossz érzéssel tölt el a tudat, hogy ezt kéne tennem. És nem is igazán értem… mégis miben vétkeztek ők és milyen információkkal szolgálhatnék? Én ezt igazán nem értem. Idén fogok RAVASZ vizsgákat tenni. Remélem, jól sikerülnek majd.
"Egyetlen kis család megváltozása nemigen számít egy olyan világban, amely évmilliárdok óta forog. Csakhogy egy kis változás miatt a világ másképpen foroghat egy család számára. És ez a változás akár egymilliárdféle is lehet."
Patrónus: |
|
|