Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Bella & Voldemort

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Bella & Voldemort   Hétf. 9 Feb. 2015 - 13:20


Bella & Voldemort




Nyugodt, ráérős léptekkel szelem át a már ismerős utcát. Egykor fiatalon jómagam is tanulóként tapostam ugyanezen köveket, és azt kell mondjam, a hely egy szemernyit sem változott az évtizedek alatt, pedig nem tegnap jártam itt utoljára. Egyszerre fog el a nosztalgia sajátos érzése, és az undor a gyomromban, ha arra gondolok, hogy a nem is oly távoli kastélyban megannyi nagyszerű varázsló elméjét fertőzi meg Dumbledore az elaggult, téves eszméivel. ez a kettős, ellentétes érzés leküzdhetetlen vágyat gerjeszt bennem arra, hogy valamelyest támadást indíthassak az öreg professzor ellen, hogy végre megérezze a hatalmam, ugyanis itt az ideje, hogy félje azt, s belássa, a méltó ellensége végig ott volt a görbe orra előtt. Ő maga hívta be a kastély falai közé. Mint rémült gyermeket, úgy invitálta meg, otthont kínálva a számára, miközben ostoba önteltsége nem is engedte meg neki, hogy lássa, a végzetes sorsa cseperedik fel szemei előtt az évek folyamán. Azonban mindez most nem számít. Nem az emlékek, nem a Roxfort, és nem is Dumbledore miatt vagyok most itt. Későre jár már, s mint ilyenkor mindig, a levegő csípős hűvösséggel borzolja fel minden egyes szellőfúváskor a Fekete-tó vizét. Sötét kámzsám alól kiszűrődik a hűvös időtől látszó leheletem, mégsem érzem bőrömön a hideget. Rendíthetetlenül állok meg egy utcalámpától nem olyan messze, kezeim testem mellett lógnak, a pálca pedig biztos közelben, azonban a mai este folyamán biztosan nem lesz rá szükségem. Ezúttal ugyanis nem egy sötét terv része hozott erre a vidékre, csupán egy ígéretes, és személyem számára roppant érdekes fiatal hölggyel jöttem találkozni. Korábban már volt szerencsém megpillantani őt egy rövid időre, azóta pedig figyelemmel kísérem a ténykedését. Nem szokásom minden sötét oldalhoz húzódó lelket szem előtt tartani, de mint mondottam, ő különleges egyén. Ez pedig egyben a magyarázat is, miért nem akartam eddig személyesen találkozni. Csak a már megjelölt halálfalókkal találkozom személyesen, s köztük is csupán a legmegbízhatóbbal. De mint a személy, ki miatt most érkeztem, úgy az eset maga is különleges. Ezért nem is tud róla senki, ez pedig így van rendjén.
- A pontossága lenyűgöző, ez pedig elengedhetetlen aspektusa a megbízhatóságnak. - szólalok meg, mikor megérzem közeledtét. Mágiám elég erős ahhoz, hogy tudjam, megérkezett, nem kell hozzá megfordulnom, hogy lássam.
- Remélem, jól telt az estéje, Ms. Black. - hangom hűvös, akár csak a csípős levegő, mégis más ezúttal, ugyanis a hűvösség mögött megbújik a kíváncsiság is. Be kell látnom, vártam már a vele való találkozást, most pedig, hogy eljött az ideje, örülök annak, hogy sor került rá.
- Lekötelez jelenlétével. Már hosszú ideje figyeltem magát, és meg kell mondjam, felkeltette a kíváncsiságomat. Ezért éreztem úgy, hogy megérett az idő a mi személyes találkozónkra. - végig magamnál tartom a szót, hogy kellőképp érezhesse, enyém az irányítás, mégis elérte, hogy felkeltse kíváncsiságomat, ezért, immáron lassan megfordulva, így folytatom:
- Mit gondol? - a kámzsát nem veszem le, előbb még kíváncsi vagyok, mit felel, hogy vajon egy ál-véleményt kapok, mert azt hiszi, azt akarom hallani,így tehát hazudnia kell hozzá, vagy őszintén válaszol majd nekem, mellyel újabb lépést tehet bizalmam felé. Kiváló legilimentorként nem lesz nehéz eldöntenem, felelete az igazság vagy a hazugság felé billenti-e majd a mérleget.
Vissza az elejére Go down
Bellatrix Black
„Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
„Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked.
avatar

Származás : Aranyvérű
Lojalitás : A Sötét Nagyúrhoz
Családi állapot : Eljegyezve
Lakhely : Black kúria
Pálca : 12 ¾ hüvelyk, diófa, sárkányszívizomhúr, merev
Idézet : Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.
Karakterlap : Miss Black
Karakterzene : Sexy bitch
Playby : Katie McGrath
Kép :

TémanyitásTárgy: Re: Bella & Voldemort   Kedd 10 Feb. 2015 - 20:14




Hónapokig dédelgetett álmom vált valóra, mikor a Nagyúr tudatta velem, hogy látni akar. Megannyiszor elképzeltem már első igazi találkozásunkat, de az fel sem merült bennem, hogy Ő maga fogja kezdeményezni. Kettesben leszünk, pusztán az én kedvemért fogja feláldozni egy estéjét, figyelme egyedül rám fog irányulni. Úgy éreztem, soha nem ért még ennél nagyobb megtiszteltetés, soha nem részesített még senki ekkora kegyben. A Nagyúr a leghatalmasabb mindünk közül, az ő kezében fut össze minden szál, az ő egyetlen szava egy új világot hozhat el számunkra.
A megkeresése nem csak mélyen megérintett, de kérdéseket is vetett fel bennem. Ha ilyen pontosan ismer, vajon eddig is folyamatosan figyeltetett? Arra gondolni sem mertem, hogy maga tette volna ezt, de már így is rettenetes boldogsággal töltött el, hogy számon tartja a létezésemet, és potenciális követőjeként gondol rám. Tudja, ki vagyok. Számon tart. Gondol rám. Céljai vannak velem. Soha életemben nem éreztem még magam ilyen kivételezett személynek. Hirtelen úgy éreztem, az iskola csak egy nevetséges színjáték. Az igazi élet odakint vár ránk, és köze sincs ahhoz az ostobasághoz, aminek próbálják láttatni velünk. De nekem felnyílt a szemem, s immár tisztán láttam, micsoda fertő vesz körül. Most, hogy a Nagyúr kinyújtotta értem a kezét, felülről kezdtem szemlélni a roxforti életet, mintegy kívülállóként. Már nem éreztem, hogy bármi közöm is lenne a mellettem élő diákokhoz. Most bukott bennem felszínre az érzés, de valójában a lelkem mélyén már rég nem ide tartozom. S most eljött értem Ő, kihez valójában húz a szívem.
Magabiztos léptekkel haladtam megbeszélt találkozóhelyünk felé. Nagyon izgatott voltam, aggodalom azonban nem volt bennem. Nem rettegtem, hogy esetleg nem felelek meg az elvárásainak. Egyetlen esélyem van, hogy megtegyem rá az első benyomást. Mit gondolna, ha egy remegő térdű fruskát látna ijedten pislogni rá? Legfeljebb ha szánalmat érezne, talán még azt sem. Meg sem érdemelném. De ha ilyen lennék, nem is lett volna itt semmi keresnivalóm.
Ahogy befordultam a sarkon, s megpillantottam magas, szikár alakját, nem volt kétségem: Ő az. Kicsit lassítottam a lépteimen, és megigazítottam göndör fürtjeimet, amik minduntalan az arcomba hullottak. Mikor már alig két méter választott el minket egymástól, lassan megálltam, és épp nyitottam a számat, hogy megszólaljak, mikor szavai megtörték a csendet. -
Túl régóta várom már ezt a pillanatot ahhoz, hogy elszalasszam.
- Hangom nem remegett meg, magabiztosan ejtettem ki ezt a rövidke mondatot. Számtalan érzés kergetőzött bennem. Magam sem tudtam volna megmondani, mit is éreztem, de valójában nem is akartam. Teljes jelenléttel megéltem a pillanatot, s hagytam, hogy magukkal sodorjanak az események. Tekintetemet a Nagyúr hátába fúrtam. -
Csodálatos estém volt, köszönöm
- feleltem, rövidre fogva a választ. Pusztán udvariasságból feltett kérdésnek tartottam, és nem éreztem volna ildomosnak, ha hosszú beszámolóba kezdek a velem történtekről. Különben sem történt velem semmi - erre a találkozásra készültem egész nap.
Mikor meghallottam szavait, melyekben kifejezte felém irányuló kíváncsiságát, s megosztotta velem, milyen régóta figyel, egész testemet elárasztotta a boldogság. El kellett teljen egy pillanat, mire észbe kaptam: ezt ugyanúgy mondhatta csupán udvariasságból is. Lecsitítottam hát forrón lángoló belsőmet, nehogy túlzottan elbízzam magam. Nem gondoltam volna reálisnak, hogy a Sötét Nagyúr személyesen kémkedjen egy tizenéves lány után. Legalábbis sikerült meggyőzzem magam erről.
A szívverésem önkéntelenül is felgyorsult, ahogy Ő lassú mozdulattal felém fordult. Magabiztosan néztem fel egyenesen a szemébe - vagy legalábbis oda, ahol a csuklya alatt a szemét sejtettem. Arcomon önbizalom tükröződött, kíváncsiság - és igen, feltétlen rajongás. -
Azt gondolom
- kezdtem, próbálva óvatosan megtalálni, milyen modorban is kéne beszéljek, hisz a világért sem akartam tiszteletlennek tűnni, de a teljes behódolást sem találtam volna kifizetődőnek -
, hogy találkozásunk épp idejében esik meg, és mindkettőnk érdekeit szolgálja. Ami engem illet, már jó ideje lebeg a szemem előtt a cél, hogy követői táborát gyarapítsam, egész életemet alárendelve nemes céljainak. De ezzel nyilván mind tisztában van...
- Egy egészen kicsit zavarba jöttem, mert hirtelen tudatosult bennem: a Nagyúr talán mindent tud rólam, az utolsó kis lényegtelen részletig. Nem hagytam azonban, hogy ez sokáig nyugtalanítson; a következő pillanatban már folytattam is. -
Végtelenül hálás vagyok, hogy időt és energiát szakít rám, Uram. Mindent meg fogok tenni, hogy soha ne kelljen megbánnia.
- Nem mertem Nagyuramnak szólítani. Ez csak a Sötét Jegyet viselő, beavatott követőinek kiváltsága - ki vagyok én, hogy így hívhassam?

Voldemort

&

Bellatrix




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Bella & Voldemort
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Roxmorts-
Ugrás: