Roxfort, 1977
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Figyelem! Az oldal elköltözött! The Order of The Phoenix
1977 novembere.
Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...

Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videó Figyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Latest topics
» Lily & Severus
by Lily Evans Csüt. 28 Ápr. 2016 - 21:33

» Violette & Louis
by Louis A. Deveroux Szomb. 16 Ápr. 2016 - 19:10

» Mark & Ivory
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:52

» Híreink!
by Mark Cavelier Szer. 13 Ápr. 2016 - 20:13

» Evans & Black
by Lily Evans Vas. 10 Ápr. 2016 - 12:27

» Lauren & Gwenog
by Gwenog Jones Csüt. 7 Ápr. 2016 - 18:09

» Kate & Gwenog
by Gwenog Jones Kedd 5 Ápr. 2016 - 22:08

» Kate and Ariana
by Kate Denver Kedd 22 Márc. 2016 - 23:28

» Szent Johanna Gimi - Élj a Mának!
by Ariana Amberson Vas. 20 Márc. 2016 - 13:25

» Kate keresi...
by Kate Denver Pént. 18 Márc. 2016 - 17:10

» Marlene & Rita
by Rita Skeeter Hétf. 7 Márc. 2016 - 15:32

» KÉSZ VAGYOK!
by Vendég Vas. 6 Márc. 2016 - 14:40

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Hétf. 1 Szept. 2014 - 21:09-kor volt itt.

Share | 
 

 Angeles & Levin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Angeles & Levin   Kedd 18 Nov. 2014 - 22:19


Angeles és Levin


Azt kívántam, bár ne az lennék, aki vagyok. Nem tudtam volna egyetlen konkrét embert sem mondani, akinek a helyében szívesen lettem volna, de sok mindent adtam volna azért, hogy pár órácskára kiléphessek az életemből. De ez olyan probléma volt, amit még a mágia sem oldhatott meg. Ezen egyedül én segíthettem, de úgy tűnt, csak rontani tudok az amúgy is nyomorult helyzetemen. Én legalábbis így éreztem azon az estén, mikor jelentős mennyiségű és igencsak drága vodka elfogyasztása után London muglik rakta külvárosában kötöttem ki.
Leroskadtam az egyik hideg, nyirkos padra egy félreeső, park menti utcában. A lábaimat mintha elhagyta volna az erő, nem álltam rajtuk biztosan, attól tartottam, kicsuklanak alólam. A kezeim remegtek, én magam sem tudtam eldönteni, hogy mi okozhatta. A fáradtság, a belső, fájó üresség, az alkohol okozta rosszullét vagy talán a hideg? Előfordulhat, hogy ezek együttesen váltották ki belőlem a reszketést. Ugyanis egész testemben remegtem, miközben a fejemet a két térdem közé hajtottam. A hirtelen mozdulat következtében háromszázhatvan fokban megfordult velem a világ, mintha minden a szó legszorosabb értelmében a feje tetejére állt volna. Fájdalmasan-elgyötörten felnyögtem, próbáltam a metsző, hideg szélre összpontosítani. Éreztem, hogy bekúszott az ingem alá, amely felett nem volt semmi, éreztem, ahogy összeborzolta amúgy is kócos hajamat, az arcomat pedig apró tűkként szurkálta. Igyekeztem csak erre gondolni, semmi másra, semmi olyanra, ami miatt a ma estémet magányosan, egy számomra teljesen ismeretlen városrészben töltöttem.
Lassan kiegyenesedtem, várnom kellett legalább fél percet, mire eltűntek a homályos, szürke foltok a szemem elől. A zsebemben kutattam, egy utolsó szál cigarettáért, hátha a füsttel együtt elégethetem és a levegőbe bocsáthatom a gondjaimat. De szép is lett volna… Azonban egyetlen, nyomorult szálra sem bukkantam, bizonyára már többször megpróbálkoztam ezzel a módszerrel.
Ekkor hallottam meg a zenét. Közelről jött, valahonnan a park irányából, de hogy pontosan mit hallottam, azt nem tudtam volna eldönteni. Nem értettem a zenéhez, nem volt hozzá hallásom, nem is igazán érdekelt. Számomra az ilyen művészetek túl elvontnak tűntek, nem láttam őket, nem voltak kézzelfoghatóak, nem lehetett a hangokat olyan egyértelműséggel kifejezni, mint például egy matematikai egyenletet. Nem mondhatnám, hogy nem szerettem a zenét, vagy hogy megvetettem, egyszerűen csak nem értettem. Pedig szívesen megértettem volna, ahogyan minden mást is, ami hatalmas talányként lebegett előttem.
Cigaretta hiányában üres kézzel keltem át az úttesten, körül sem néztem, az ilyesmit a hozzám hasonló aranyvérű kölyköknek nem tanítják meg. Autók? Ugyan már… Hatalmas szerencsémre nem járt erre senki, így gondmentesen átjutottam a túloldalra. Kis kövezett ösvény vezetett a rendezett, békés park belseje felé, végig hangulatos közvilágítás szegélyezte, mintha attól kéne tartani, bárki is eltévedne a sötétben.
Bizonytalanul helyeztem egyik lábamat a másik után, mintha ingoványos talajon lépkednék, amely bármelyik pillanatban besüppedhet alattam és elnyelhet. Olykor elfogott az az érzés, mintha valami jobbra vagy éppen balra le akarna húzni a földre, pedig én nem ezt akartam. Én csak annyit akartam, hogy megláthassam a zene forrását. Bár be kell vallanom, arról sem sikerült magam teljes egészében meggyőzni, hogy a hangok valósak, nem pedig az elmém űz velem kegyetlen játékot. Gyakran kerültem ilyen rémisztő helyzetbe, de inkább nem vettem tudomást a problémáról, másoknak pedig főleg nem beszéltem róla. Ilyenkor pedig, sötétben, egyedül még nehezebb lett volna menekülni saját magam elől. Szívesen vízbe fullasztottam volna a saját démonaimat, de piszkosul jól úsztak…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Szer. 19 Nov. 2014 - 23:16




A Férfi &

Angie


Meg kell mondanom jó, hogy eljöttem sétálni, mert ha nem teszem nem is figyelek fel erre a gyönyörű éjszakai jazz játékra. A program neve: Szabadtéri kis éji zene. Egy tágas füves területen egy fából összetákolt félméter magasságba emelt színpad volt.  Székek voltak el helyezve, padok egy kisebb fabódé, ahol forralt bort kínálnak, körülötte pár asztal.
Pár énekes és szaxis, egy bőgős, gitár meg a többi hangszer. Ezek az improvizációk nagyon hangulatosak voltak. Nem neves művészek voltak, de mindben ott lapult a tehetség és a zene iránti szeretet és ezt lehet érezni. Aki tud énekelni felmehet hozzájuk jammelésre. Ezt bírom ezt a modern gondolkodási módot. Egy forralt bort kortyolgattam, fel melegített. Hideg volt itt a fák úgy ahogy meg védtek a hideg csípős széltől. Be csuktam szemeim és hallgattam a számot. Kissé távol állva a színpadtól még a közönségtől is. Igazából, magamban álltam és mosolyogtam. Ez a szeptim akkord és utána az a jazz skála amit lenyomott szaxis egy kicsit bele borzongtam. Kedvem lett volna felmenni énekelni de nem tettem. Valahol le ragadtam a hallgatásnál majd talán egy kicsit később. Talán egy kicsit később kipróbálom magam. Volt téma, amit szívesen kiénekeltem volna magamból és ez a téma reménytelen vágyakozás volt valaki után akit nem ismerek, de ott él az álmaimban. Két kézzel fogom a meleg gőzölgő poharat. Gyönyörű szóló a trombitástól. Hallgatni és semmit nem csinálni. Nincsenek gondok, nincsen, aki azt mondaná Angie te naivitásod az őrületbe kerget. Az új szomszédok nagyon kedvesek, ahogy berendezkedtem mind megjelent nálam és bemutatkoztak nekem. Ez a környék csendesebb, mint ahol előzőleg éltem. Nyugalmas helyre költöztem, bár szeretem a belváros nyüzsgését szerettem, hogy ott laktam. Ennek is meg van a maga szépsége. Ki nyitom a szememet. Mert érdekel ki kezdett el énekelni egy fiatal huszonéves nő. A hangja a nézősereget magával ragadja. Csodálatos. Megfogott engem is. Körbe nézek sokakat vonzott már ide ez kis zene. Elég jól csinálják. Most már nagyobb kedvel elindulok a színpad felé, ahogy a csaj befejezi át veszem a helyét. Fekete szövet kabátomban fellépek a színpadra. Lebeszélem a zenész társaimmal mire gondolok. Ők pedig el kezdik az improvizációjukkal az alapot összetenni mikor úgy érzem össze állt. A mikrofonhoz lépek el kezdek énekelni, ami jön alapon, amit érzek a zenére koncentrálva.  Becsukom a szemeimet, beleteszem az érzéseimet. Várok valakire, arra aki megért, aki átsegít sok  nehéz dolgon. Érts meg a szívem. Segíts túl élni ezt mit érzek. Légy az enyém és én a tied leszek. Ezek a szövegrészek, amik kijöttek belőlem. Már a dal végéhez közelítettem egy trombita szóló részt szakította félbe. Mikor végre kinyitottam a szememet. Rájöttem teljesen elengedtem magam és benne voltam a dalban. Olyan érzések töltötték el ami minden alkalommal elfog, amit igazán csak az tudja fel fogni aki így érez, mint én a zene iránt. Látom mennyien élvezik. Befejeződött. Lemegyek a színpadról. Ez kellett ma estére. Boldogság tölt el és ezt mindenkivel meg akarom osztani.
Egy szőke hajú férfivel találkozom össze, aki egy kicsit kába meg lehet, hogy többet ivott a kelleténél. Rámosolyogom. Lehet, hogy ide vonzotta őt is a zene.
Music:A legnagyobbak zenéje * Note: Kezdés, a zene mindenem * To:Dolohov* Words: 440
Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Csüt. 20 Nov. 2014 - 15:19


Angeles és Levin


Nem sok jut el a tudatomig a zenéből. Mint már említettem, soha sem értettem hozzá, így felőlem ugyanúgy állhatna egy rockzenekar a színpadon, mint ez a jazz együttes. Zene, hangszerek, énekes, egyre megy. A vállalkozó szellemű énekesnők egymást váltották a színpadon, mindet alaposan megnéztem magamnak. Az első, aki fellépett az alacsony kis emelvényre, egy teltebb, alacsony nő volt, sötét, enyhén hullámos hajjal és vörös arccal. Nem, kétségkívül nem találtam túl vonzónak, már csak a neveltetésemből adódóan is az arisztokratikus alkatokat kedveltem. Vékony alkat, szép arc, vonzó külső. Mint a legtöbb férfi, én is ugyanezt kerestem. A személyiségjegyek pedig a hangulatomtól függtem, hol befolyásolható, könnyen megvezethető kislányokat kerestem, hol bevállalós, magabiztos érett nőket, de olykor az is megesett, hogy már semmi sem érdekelt, csak hadd kapjam meg, amire szükségem van. Egy valami volt, ami mindig, minden körülménytől függetlenül elmondhatatlanul taszított és felidegesített: az ostobaság. Legyen szó akár nőről, akár férfiról vagy gyerekről, nem bírtam elviselni a korlátoltságot. Azonban most nem kifejezetten azért jöttem, hogy kalandokat keressek vagy szédítsek bárkit is, de mint minden férfinek, az ösztöneim azért nekem is dolgoztak. Még az elmémre húzódó halvány alkoholos köd sem tudta teljesen eltompítani az ilyesfajta gondolatokat.
A kövérkés nőt egy jóval fiatalabb – és szemrevalóbb – váltotta, talán nem is csoda, hogy ugyan a zene cseppet sem érdekelt, mégis sokkal jobban felkeltette az érdeklődésemet ez az előadás, mint az előző. Ha épp nem az énekesnőt figyeltem, akkor a dalszövegre koncentráltam. Vár valakire, aki megérti és támogatja… Majd idővel rájön, hogy ilyen nem létezik, mert mind egyedül vagyunk. Játszhatjuk, hogy törődünk a másikkal, hogy fontos nekünk valaki, hogy szeretjük, de soha, senkit sem fogunk magunk elé helyezni. Az emberek már csak ilyenek, önzők és érdektől hajtottak. Természetesen ez alól magamat sem tartottam kivételnek, én sem húzódtam a háttérbe másokért, és mindig a saját érdekimet tartottam szem előtt. Nem büszkélkedhettem túl sok ismerőssel, akiket tényleg fontosnak tartottam. Talán csak a húgom és Rodolphus.
A fejemet egy fa érdes, kissé nyirkos törzsének döntöttem. Az előbbi émelygésem elmúlt, és ez épp elégnek bizonyult ahhoz, hogy vágyakozva tekintgessek a forralt bor felé. Nyilván nem volt nálam mugli pénz, ahhoz pedig túl fásult voltam, hogy mágiával szerezzek magamnak egy poharat. Pedig könnyű lett volna, csak egy konfúziós bűbáj, egy Imperius vagy egy egyszerű lebegtető bűbáj is elég lett volna. Talán, ha egy doboz cigarettáról lett volna szó, akkor több motivációval rendelkeztem volna…
Fél percre elhallgatott a zene, de erre is inkább csak akkor eszméltem rá, mikor az imént még a színpadon álló fiatal nővel találtam szemben magam. Rám mosolygott, mintha csak ismernénk egymást vagy bármilyen nyomós oka lenne arra, hogy mosolyogjon. Megkockáztattam én is egyet, bár lehet, hogy inkább csak egy röpke idegrángásnak vagy fintornak tűnt.
Vállal, fél oldalasan a fa törzsének támaszkodtam, hogy ne legyen olyan feltűnő a saját egyensúlyomban való bizonytalanságom. Amolyan lezser beállásnak tűnt, amit még mindig kellemesebbnek találtam, mint a részeg bizonytalanságot.
- Egy valódi énekesnő tévedt hozzám. Kész csoda ez a nap… – A hangom magabiztos volt, elégedetten konstatáltam, hogy legalább a beszédkészségem még mindig a maximumon állt. Ismét megpróbálkoztam egy mosollyal, amely hellyel-közzel még sikerült is, tökéletes kontrasztot alkotva a tekintetemből üvöltő szomorúsággal és lelki ürességgel.


A hozzászólást Levin Dolohov összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 22 Nov. 2014 - 11:50-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Pént. 21 Nov. 2014 - 0:07




A Férfi &

Angie


Szeretek idegenekkel beszélgetni annak ellenére, hogy azt mondják veszélyes. Nyitott vagyok kapcsolatokat ki alakítani. Sok embert ismerek és még többet szeretnék. Igen. Kaptam tőle egy félig meddig aranyos mosolyszerűséget. Igaz olyan, rákényszerült mosolyt, mintha a férfi arcberendezése nem tűrné el ezt az izom használatot. Valami izgalmast láttam benne, ami megfejtésre vár.
-Köszönöm szépen. Ön is meghallottad ezt a nagyszerű muzsikát így tévedt ide vagy tudta, hogy a környéken ilyen koncertek vannak? Szereti a jazzt?- Kérdeztem érdeklődve. Majd a színpad felé fordultam hogy lássam mi történik. Örültem és örömömet szerintem most ezzel a kába szőke hajú sráccal fogom megosztani szerintem.
-Nem fázik? Egy kicsit, hogy is mondjam lezseren van. Egy szál ingben. Hűvösek már az éjszakák és így kint lenni nagyon rossz dolog. Meg-megfázhat az ember. Ha tud vegyen magára valami melegebb öltözéket. Rossz önre nézni.- Szóltam aggódóan rá tekintve. Szeretek rá jönni miért történt ez a férfivel. Miért nincs rajta egy kabát? Annyira elhagyta magát, hogy már azt se tudja hogy nincs meg a kabátja. Lehet hogy be van szívva a férfi.
tudom a kíváncsi természetem és a nyitott közvetlen személyiségem bajba sodor engem. Volt olyan alkalom, hogy egy drogtanya kellős közepén találtam magam, mert annyira félre értett engem a nő akivel beszéltem, hogy elvitt a törzshelyére. Hát elég veszélyes éjszaka volt számomra London egy vadidegen részén.
Egy trombita szólót hallottam. Áh, de  összeszedett nagyon jól csinálja a férfi a színpadon. A fülemen bement és a szívemig hatolt a zenéje.
-Csodálatos. Ugye? Bárcsak ennyire jó lennék ebben a műfajban. Szerelmes lettem a trombitásba. - Jelentettem ki magamnak hangosan. Ez a zene maga az improvizáció magas iskolája, aki ezt műveli profin tudják.
-Egyébként Angienek hívnak és önt hogy hívják?- mutatkoztam kedvesen rámosolyogva a férfire. -Bocsánat, ha nagyon rosszul érinti hogy ennyit beszélek. Néha elfog a vágy, hogy valakivel összefutok és elkezdek hozzá dumálni. Nem vagyok örült csak egy kicsit furcsa természettel áldott meg az ég, ami ellen nem tehetek semmit sem.- Lehet tenni sok mindent elrejteni kipusztítani és megölni, de nem érdemes. Én elrejtem a képességemet vagyis inkább elnyomom.
Hát igen néha nagyon rámenősnek tűnök és tiszteletlenek másokkal szembe és nem szeretem azt, ha valaki úgy tekint rám, mint egy éjszakai pillangóra. Bár néha megesik velem hogy az leszek. Egy művész vagyok, aki nyitott mindenki felé és nem ad soha alább egyes elveiből. Hát olyan Angie-s stílusnak mondanám, mert belőlem egy van csak a világon. Kettőt belőlem már nem is bírna el a földkerekség.
Élveztem ezt a zenét, ami most szól át járta a porcikámat.

Music:A legnagyobbak zenéje * Note: A zene mindenem * To:Dolohov*
Words:

Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Szomb. 22 Nov. 2014 - 12:18


Angeles és Levin


Kissé meglepett a rám zúduló szóáradat, nagyon erősen kellett koncentrálnom, hogy minden szava meg is maradjon, ne csak ostobán bólogassak. Igyekeztem úgy tenni, mintha nem okozna problémát az odafigyelés, mintha nem borulna halvány köd a gondolataimra. Nem neveztem volna magamat igazán részegnek, de már teljesen józannak sem.
- Nem vagyok műértő, épp csak erre jártam. Inkább a forralt bor vonzott ide, de valóban nagyon… szép a zene. – Elképzelésem sem volt róla, milyen jelzőkkel szokták illetni az ilyen jellegű zenét és koncerteket, így inkább a létező legsemmitmondóbb és legsablonosabb kifejezést használtam. Szép. Bármi lehet szép. – Nem fázom, de kedves öntől, hogy megkérdezte.
Ez így teljesen nem volt igaz, ugyanis tényleg fáztam, de ezt semmi pénzért sem ismertem volna el. Egyedül annyi pozitívumot tudtam volna felhozni, hogy az orosz klímához szokva közel sem fáztam annyira, mint amennyire más vacogott volna a helyemben. Aki még nem járt Szibériában, az nem tudja, milyen az igazi hideg.
Sosem értettem az ennyire közvetlen embereket, hogy vajon hogyan képesek erre. Nekem problémát okozott az ismerkedés és képtelen voltam arra, hogy ilyen empátiát tanúsítsak egy vadidegen, de akár egy ismerős irányába is. Nem hozott magával kabátot? Hát saját magára vessen, nem az én dolgom pátyolgatni… Ennek ellenére valahol jól esett ez a cseppnyi kis törődés, nem túl gyakran volt ilyesmiben részem. Különösen most töltött el kellemes érzéssel, hogy ennyire egyedül éreztem magam, elhagyottan és fáradtan. Persze azzal is tisztában voltam, hogy ő sem viselkedne így velem, ha tudná, ki is vagyok – a mágiától eltekintve, mert az egy mugli nő számára bizonyára felérne egy idegösszeroppanással.
- Semmi baj, úgysincs társaságom. Levin – közöltem vele kissé vonakodva a nevemet. Fogalmazzunk úgy, hogy nem sok Levin Dolohov mászkált a világon, de ha egyszer aranyvérű berkekben a minél régiesebb és ocsmányabb nevek számítottak divatosnak… És én még egészen jól jártam, a második keresztnevemtől eltekintve. Lehettem volna akár Nucleus is. Persze nemcsak emiatt szorult magyarázatra a nevem, hanem külföldi hangzása miatt. – Igen, igen, orosz név. Mindenki meg szokott lepődni rajta.
Angie. Magamban levezettem az összes nevet, amit így becéznek, nem mintha ennek lett volna bármi jelentősége. De szerettem elraktározni a lehető legtöbb információt azokról, akikkel megismerkedtem. Bár az is igaz, hogy nem sok muglit ismertem, különösen nem élőt. Ők általában csak az egyre bővülő gyilkossági listám ékességei voltak, nem pedig azok, akikkel kellemesen elcsevegtem. Igaz, ezt a nőt nyilván eszem ágában sem lett volna bántani. Ugyan sosem kellett különösebb okokat keresnem egy gyilkossághoz, de azért nekem is voltak elveim és határaim. Másrészt pedig kedvem sem volt hozzá, semmihez sem volt kedvem. Csak ki akartam üríteni az agyam, lecsapolni a gondolataimat és legalább pár órácskára elfelejteni, ki vagyok.
- Az az igazság, hogy még sosem jártam ezen a felén Londonnak. Kissé tartottam is tőle, hogy majd el fogok keveredni az éjszakában. – Sosem voltam túl jó beszélgetések kezdeményezésében, de úgy éreztem, most nem lesz olyan nehéz, ez az Angie nevű lány majd beszél helyettem is. És azt hiszem, ezúttal nem zavart az üres fecsegés. A szavai kilökdösték a többi gondolatot a fejemből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Vas. 23 Nov. 2014 - 19:38




A Férfi &

Angie


Egy kicsit csalódott voltam. Hogy nem egy olyan emberrel találkoztam, aki szereti ez a fantasztikus zenét. Szűk szavú ez a szőke hajú férfi. Körül-belül velem egyidősnek tippeltem meg, de lehet hogy tőlem fiatalabb. Igen, fiatalabb pár évvel.
Levin? Furcsa egy név volt számomra. Mikor meg tudom tőle hogy orosz.
-Itt él vagy csak átutazóban van és turista?- kérdeztem meg. Orosz, ha francia lett volna simán elkezdek vele franciául társalogni, de az orosz az orosz. Olyan hideg a nyelvezete. Nem tudom nem kedveltem azt a nyelvet. Csoda ha nem fázik még mert ott sokkal keményebb telek vannak azt mondják.
-Igen ez a környék nekem is ismeretlen. Nem rég költöztem ide és most kezdem felfedezni London ezen részét. Másabb, mint a belváros csendesebb. Van a környéken egy jó kávézó nul huszonnégyes. Egész jó kávét árulnak ha szereti a kávét. Nekem már elengedhetetlen, az életemből. Szerintem nem lehet eltévedni. Talál az ember egy buszt azok mind be viszi valamelyik nagyobb csomópontba és onnan  már bárkitől tud tájékozódni. Jó talán az első napokban én egy kicsit össze voltam zavarodva és elindultam a másik irányba a busszal, mint ahova menni szerettem volna.- Egy pillanatnyi levegő vételre megálltam. Figyeltem a zenészeket, mégis csak egy koncerten vagyok, ami egy csodáról szól arról a csodáról amiben élek minden nap. Nem tudom nem akarok olyanokkal foglalkozni, akikre mérges tudok lenni. Valamilyen szinten kiöntöm a lelkemet a zenébe és az ő pedig begyógyítja a kis sebeket. szimiózisba élünk.
- Csodálatos.- jegyzem meg halkan Levinnek. Hallgatni és játszani két eltérő dolog egyszer te kapsz valamit máskor pedig te adsz valamit. Van az a mondás hogy jobb adni, mint kapni. Ez valahol szerintem tényleg így van. Nem nagy mű kedvelő Levin akkor meg mutatom neki milyen igazából a zene. Mert szerintem ő is hallja a zenét csak nem tudja hogy az zene. Nem veszi észre mit kell hallania. Levinnek meg tanítom mit kell hallania. Mitől zene a zene. Az a keserűség az arcáról elfog tűnni. Mert az valamilyen szinten boldogtalan.
- Van kedve sétálni?- Kérdezem meg Levint a kivilágított sétány felé mutatva és szép  és kérő tekintettel néztem rá.
- Egyébként, ha megkérdezhetem. Bocsánat előre is a kérdés miatt. Miért ilyen mélabús a tekintette ez valami orosz beütés?- Egy oroszt se ismertem, rajta kívül csak halott nagy zeneszerzőket. Persze hogy érdekelt az orosz személyiség mind ilyen fagyos kinézetű vagy baja van tényleg Levinnek.
Music: I am Princess * Note: Oroszok * To:Dolohov*
Words:

Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Vas. 23 Nov. 2014 - 23:03


Angeles és Levin


Gyorsan kellett reagálnom és kitalálnom egy hihető történetet, ami valljuk be, jelen állapotomban nem is volt annyira egyszerű… Olyan dolog kellett, amiről lehetett beszélni, mert úgy tűnt, ez az ismeretlen nő elég sokáig szóval akar tartani. Alig pár másodperc alatt válaszoltam, rávágtam az első dolgot, ami éppen eszembe jutott.
- A rokonaimat jöttem meglátogatni. Anyám brit származású, így a családom egyik fele itt él – magyaráztam olyan természetességgel, mintha tényleg ez lenne a valóság. – Ritkán találkozunk, én Szentpéterváron tanulok, emiatt nem érek rá, meg hát valljuk be, nem vagyunk túl közel egymáshoz.
Magamat is megleptem, milyen hihető történetet sikerült összehazudnom a semmiből, ilyen rövid idő alatt. Ha jobban belegondoltam, élveztem is volna ezt a helyzetet. Tanulni, utazgatni… Alapvetően most is ezt csináltam, csak nem olyan gondtalanul, mint ahogy azt most ennek az Angie nevű nőnek előadtam.
Mikor a tömegközlekedésről és kávézókról kezdett beszélni, nagyon koncentrálnom kellett, hogy követni tudjam. Örültem volna, ha én is ilyen gondtalanul tudtam volna beszélgetni másokkal, és nem pusztán képmutatásból, hanem igazán őszinte érdeklődéssel. De sajnos tisztában voltam vele, hogy ez egyszerűen lehetetlen.
- A rokonaim engem is megpróbáltak útbaigazítani, de tudja, Anglia egészen más, mint Oroszország. Nagyon nehéz itt kiigazodni. Talán nem volt a legjobb ötlet egyedül útnak indulni, de szükségem volt egy kis friss levegőre. – Unszoltam saját magamat, hogy „na, még egy mondat. Gyerünk, még beszélj egy kicsit”, mintha tényleg lenne mondanivalóm számára. Olyan mondanivalóm, amit az ember egy frissen megismert idegennek mondana. Kis semmiségek. De sajnos ilyen apróságok az igazi életemben nem voltak, így kénytelen-kelletlen ki kellett találnom őket.
Az arcát figyeltem, lerítt róla, hogy számára a zene tényleg hatalmas élvezet. Irigyeltem ezért, én is szerettem volna ilyen kis, spirituális dolgoknak örülni, koncertekre járni a hétvégi gyilkosságok helyett. Úgy igazán élni… Szinte biztosra vettem, hogy rengeteg barátja van, talán pasija is. Az ilyen embereket általában szeretni szokták, hiszen jól ki lehet velük jönni és bármikor kaphatóak egy kis csevegésre. Nem úgy, mint a magamfajták, akiktől inkább menekülnek, minthogy a társaságukat keressék.
- Sétálhatunk, ha szeretne. És nem probléma, hogy elszalasztja a koncert végét – tettem hozzá, újabb halovány mosoly árnyékát erőltetve az arcomra. – De csak akkor, ha mutatja az utat. Mert ha rajtam múlik, a világ végén kötünk ki.
A kérdése meglepett, nem gondoltam volna, hogy ennyire feltűnő az átlagosnál is lehangolóbb komorságom. Az emberek többsége mindig ezzel a jelzővel illetett. Komor, komoly, hallgatag, antiszociális, furcsa… Ezek közül már mindet megkaptam, nagy valószínűséggel teljesen jogosan. Eszem ágában sem lett volna tagadni őket. Azonban soha, senki sem merte megkérdezni ennek az okát. Angie viszont nem tudta ki vagyok, nem tudta, mit viselek a karomon, ahogyan azt sem, ki az apám és ki az a Sötét Nagyúr.
- Mélabús lenne a tekintetem? Nos… meglehet. Nem gondoltam volna, hogy ennyire feltűnő. – Kerültem a tekintetét, így nem éreztem magam annyira kellemetlenül. – Családi problémák, nem fontos. Tudja, nincs túl jó kapcsolatom a szüleimmel, és úgy tűnik, ezt ilyen messziről is nehéz elfelejteni. Mellesleg sosem értettem ezeket az orosz sztereotípiákat. Mindig ránk ragasztják, hogy részegesek és fagyosak vagyunk. Kérdem én, ki ne lenne az olyan hidegben? A vodka fűt.
Kivételesen nem hazudtam, bár nyilván semmi konkrétat sem mondtam. De valóban apám és anyám tudott ennyire az őrületbe kergetni, saját magamon kívül. Azt hiszem, ők álltak a második helyen a saját gondolataim után, ezt viszont már igazán nem akartam vele megosztani. Semmi köze hozzá, máskülönben pedig aligha fogom elárulni neki, hogy napról napra egyre többször tölti ki a gondolataimat egyetlen kegyetlen dolog, és ez nem is lesz másképp addig, amíg meg nem teszem. A helyemben bárki maga alatt lenne…


A hozzászólást Levin Dolohov összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 19 Dec. 2014 - 17:56-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Hétf. 24 Nov. 2014 - 23:47




A Férfi &

Angie

Csak egy külföldi milyen furcsa és egy orosz külföldi. Azok a tekintek amivel Levin néz valami titkot rejt. Nem tudtam mit. Ijesztő lett volna? Nem, számomra nem volt az.  Ilyenkor régen, nyolc-kilenc évvel ezelőtt, csábított, hogy mit láttok benne, de most már nem.
Hittem a meséjének. Miért ne hinnék neki. Szentpétervár. Sóhajtottam egyet.
-Szentpétervár, azt mondják csodaszép. Oroszország legszebb városa. Észak Velncéje. Én csak eddig Velencében voltam, de kíváncsi lennék egyszer milyen is az a mesés Szentpétervár.
Hát a friss levegő tényleg kell mindenkinek.
Felnevettem a Levin mondatán. A világ végén kötünk ki. Tényleg ilyen elveszett ezen a környéken.
- Persze én  mutatom az utat. Hát a vége mindig olyan rossz, mert tudod olyankor vége van. Nem bánom, egy jót énekeltem én is ismeretlenül az ismeretlenekkel. Egyébként is szeretem felfedezni a világot. Kíváncsi természet vagyok.-
Mosolyogtam kedves tekintet meresztve rá.
Családi problémák. Bár az enyémek is eltűnnének az életemből. Szüleim és Keresztanyám unokatestvéreim levelei. Vagy unokahúgommal való találkozás problémája tizenegy éves lesz lassan.
- Igen, vannak sztereotípiák. Tudja van az a vicc hogy egy jó világban a németek a mérnökök, franciák a szeretők, olaszok a szakácsok és angolok vezetik az államot. egy rossz világban angolok a szakácsok, németek a szeretők, franciák a mérnökök, és olaszok vezetik az államot. Ugye érti minden kultúramás és hiába nem lehet letagadni azt hogy olyan  hidegben szűkséges ott a vodka. És fagyos zárkozott teremtések az oroszok az olaszokhoz képest akik mindent nagyhévvel csinálnak és a vodka sokkal erősebben hat rájuk mint az északiakra. Délen a bor elég erős nekik, hogy jól érezzék magukat.  Vagy rosszul gondolom? Most már induljunk el.- Szóltam Levinnek, hisz sétára invitáltam őt.
Hogy el ne vesszen automatikusan megfogtam a bal kezét. Talán ez túlzás, amilyen gyorsan meg fogtam a kezét olyan gyorsan el is eresztettem. Rámosolyogtam.
- Bocsi.- Néha nem tudom magammal mit kezdeni és zavarba tudok hozni másokat és megijesztem őket a közvetlenségemmel.-Gyere, Levin ne maradj le. Megálltam a sétány szélén, aminek a neve T. Lawrence sétány volt. Nem tudtam ki az a T. Lawrence, pedig már olyan sokszor utána akartam nézni de eddig még nem néztem utána.
- Ez el visz a ennek a városrész központjába.- Mondtam Levinnek. Meg fogja tapasztalni a zenét ma az orosz srác és jól fogja érezni magát velem, mert ne legyen mélabús egy családi ügy miatt egy külföldi vendég.
Music: I am Princess * Note: Oroszok * To:Dolohov*
Words:

Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Pént. 19 Dec. 2014 - 18:25


Angeles és Levin


Az utazás mindig is közel állt a szívemhez, így ettől a témától máris nyeregben éreztem magam. Rengeteg helyen jártam már eddig, így ódákat tudtam volna zengeni a különböző utakról, a kalandjaimról külföldi nőkkel és a miattuk felszarvazott férfiakról, vagy éppen a gyönyörű épületekről, amiket az évek során megcsodálhattam.
- Velence valóban gyönyörű hely, eddig kétszer jártam arra, mindkétszer elbűvölt a város. Bár be kell vallanom, észak közelebb áll a szívemhez, jobban kedvelem a hideg, mások szerint zordabb tájakat. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne nyűgözne le Olaszország, Egyiptom, vagy éppen Franciaország. Párizsban már egészen otthonosan érzem magam. De még így is Szentpétervárhoz és Moszkvához húz a szívem – magyaráztam teljesen átszellemülve.
Az arcát figyeltem, az unalom jeleit kutattam rajta. Nem voltam benne egészen biztos, hogy érdekli a mondandóm. Nem voltam tisztában vele, hogy egy muglit mivel lehet lekötni. Nem igazán beszélgettem még muglikkal… Ha ezt apám látta volna, a fejemet is letépte volna a fejéről egy jól irányzott atyai pofonnal.
- Én is szeretek új helyeket megismerni. De sajnos a bizonytalanságot nem nekem találták ki, nem viselem jól, ha nincs a kezemben az irányítás. Talán ez nem egészséges, de nem tudok mit tenni ellene – vontam meg a vállam.
Sajnos gyakran megesett, hogy nem én uraltam a döntéseimet. Olykor a düh, a tehetetlenség vette el az eszemet, míg máskor vasmarkú apám irányította az életemet. Nem tudtam volna megmondani, melyik készített ki jobban lelkileg és szellemileg egyaránt.
Talán zavarnia kellett volna annak, hogy megfogta a kezem, de nem érintett kellemetlenül. Pedig általában rossz érzéssel töltött el, ha idegenek értek hozzám, most viszont határozottan jól esett. Egy pillanatra komolyan elhittem, hogy van valaki, aki egy kicsit is törődik velem. Mostanában szörnyen magányosnak és elhagyatottnak éreztem magam, és ugyan magamnak sem szívesen vallottam be, de jól esett volna egy kis minimális törődés. Egy mosoly, egy „hogy vagy?”, pár kedves szó vagy valaki, aki tényleges támaszt nyújthatott volna nekem. De nem volt senki, akinek kiönthettem volna a lelkem, akivel megoszthattam volna a félelmeimet és a gondolataimat. Ki tudja, talán nem is mondtam volna el senkinek. De ha legalább a lehetőség adott lett volna…
- Sosem rajongtam túlzottan a borért. Ha az ember iszik, akkor igyon rendesen, ne csak ízlelgessen valamit. Persze, tudom, a bornak kultúrája van… de azt hiszem, én ahhoz még nem nőttem fel eléggé. – Megkockáztattam egy halovány mosolyt Angie felé, majd visszahúztam magamhoz a kezét. – Semmi baj, komolyan. És nem fogok lemaradni, ne aggódj.
Erre nem sok esélyt láttam, hiszen sokkal nagyobbakat léptem, mint ő, bár azért igyekeztem hozzá igazítani a lépteimet. Ez mindig is problémát okozott, mivel már jó ideje toronyként magasodtam a többi ember fölé. Nem volt ez akkora csoda, tekintve, hogy apám is igencsak magasra nőtt, ahogy az összes férfi a családomban. Hatalmas büszkeségemre pár centivel még így is lehagytam őket.
- Úgy néz ki, mégiscsak megérte ma kimozdulni. Legalább ezt a városrészt megismerem. – Úgy fél percig csak céltalanul nézelődtem, memorizáltam a sötét miatt nem túl tisztán kivehető utcaképet. Aztán végül visszafordultam Angie felé. - Itt dolgozol a városban?
Mindig is furcsának tartottam, hogy a muglik milyen lassan képesek csak a helyváltoztatásra. Én beleőrültem volna, ha nem tudtam volna hoppanálni. A tömegközlekedés pedig egyenesen a halálom lett volna. Ilyenkor mindig nagyon örültem, hogy varázslónak születtem. Aranyvérű varázslónak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Vas. 28 Dec. 2014 - 20:49




A Férfi &

Angie


Sosem zavart mások közvetlensége engem, de másokat igen is frusztrálni tud. Mikor visszahúzta a kezemet, akkor megnyugodtam. A magasság sosem számít a külső az csak a felszíne az embernek. Attól függetlenül lehet ugyan olyan elveszett a világban mint bárki más. Eltűnhet, bárki mellett, bár Levin azt sugallta határozott is tud lenni. Nem tudtam
-Igen, csendes része Londonnak és szép része.--jegyzem meg halkan felé fordulva.-  A városban a centrumban dolgozok egy iskolában tanítok.Ott éltem sokáig, egy hónapja élek ezen a részén Londonnak. Jobban szeretem a nyüzsgő zajos részét, de hát nem mindent kaphat meg az ember.- Felelem kissé szomorúan neki.
- Legalább új embereket ismerhetek meg itt és nagyon barátságosak a szomszédok. Míg a belvárosban ezt nem kaptam meg. Azt mondják erre felé kevesebb a rablás is. Előző helyről, azért költöztem el, mert betörtek hozzám. - Elég furcsa betörés volt, mert egy úgy nevezet "rajongóm" törtbe, de nagyon furcsa rajongóm egy olyan virágot hozott ami igen ritka országszerte és mégis ott volt az asztalon egy vázában. Mellette pedig egy kotta "a legszebb dallamod" címet viselte, amit egyik alkalommal kidobtam egy kukába. Rendőrségnek nem, mertem jelenteni mindezt egy hülye virág miatt, mert csak az ismeri aki járt a roxforti gyógynövénytan órákra és ismeri a varázs világ számos növényét köztük azt ami ott az asztalomon volt azon a délutánon. Ki a titokzatos hódoló? Nem tudom. Ki az aki elől futok? Nem tudom. Keresztanyámnak igaza van sokat változik a világ, és én ebből ki akarok maradni teljesen.  
-Mit is tanulsz? Ugye még nem kérdeztem meg? Néha teljesen kihagy a memóriám és kissé szét szórt is szoktam lenni. - Barátságos mosollyal mondtam és figyeltem szavait.
Csend volt és az öreg fák között sétány melletti lámpa fények pislákoltak. Sétáltam és kezét fogtam még mindig Levinnek. Hideg volt, így a kabátomba burkolóztam. Szörnyű volt rá néznem ahogy kabát nélkül mellettem jön.
-Ittál már finom igazi angol teát?- Kérdeztem meg hirtelen ötlettől vezérelve, ami a gondolataimban volt az már a számon is termet. - Azt mondják a külföldiek keserű, de szerintem csak azért, mert nincsenek hozzá szokva az itteni ízekhez. Engem általában felfrissít, ha van kedved megihatunk egyet. Szörnyű rád nézni ebben a hidegben. Brrr. Itt a közelben lakok.-
A sétány végén egy kis térre értünk, ahol egy kis könyvtár helyezkedett el meg egy iskola, ahova a helyi kisgyerekek jártak.
- Onnan indul a járat be a centrumba.- Mutatok egy kissé távolabb elhelyezkedő táblára a tér túl oldalán. Majd rápillantok az órámra -Ééés kábé másfél óra múlva. Ez van, ha este kóborol az ember sokat kell várni a buszra. Szóval?
Ott álltam szembe vele és a buszmegálló felé néztem. Nem voltam biztos benne hogy mit fog mondani, de jobban meg ismerkednék vele. Hátha el tűnik belőlem is az átlagos oroszokra vonatkozó sztereotípia. Nem is akartam, hogy kint fázzon a hidegbe, ha túl közvetlen maradok a végén azt fog hinni rólam hogy ráhajtok, de nem igaz, mert én ilyen vagyok segítek másokon.
Music: I am Princess * Note: ANGIE meghívása * To:Dolohov*
Words:

Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Szomb. 3 Jan. 2015 - 19:07


Angeles és Levin


Határozottan kezdtem feloldódni a társaságában, ami valljuk be, sosem volt rám jellemző. Talán az a tudat tehette, hogy nem ismert, még sosem hallhatott rólam és nem tudta, hogy ki vagyok. A varázsvilágban amint meghallották a nevemet, azonnal beskatulyáztak; aranyvérű, arisztokrata, az a bunkó a Minisztériumból, a tagbaszakadt szőke orosz, pénzes… és még sokáig sorolhatnám, mik jutottak az emberek eszébe. Persze mind igaz volt, de ennek ellenére tetszett a helyzet, hogy bárkinek kiadhatom magam és ő aszerint fog megítélni, nem pedig az apám és a halálával majd rám szálló vagyon alapján.
- Tehát tanítasz. Érdekes… Tudod, sosem értettem hogyan bírják ezt csinálni a tanárok. Azt hiszem, nekem hamar elfogyna a türelmem a sok rendetlen gyerekhez. Persze bizonyára vannak olyan pillanatok, amikért megéri a sok vesződés. De sajnos én ehhez sem elég türelmes, sem elég empatikus nem vagyok – ingattam a fejem. - Ha engem kérdezel, a külváros sokkal jobb. Legalábbis én azt preferálom, bár az az igazság, hogy mást még nem nagyon tapasztaltam. A mi házunk nagyjából egy óra sétára van a várostól, szomszédok sehol, csak az erdő… Szerintem sokkal megnyugtatóbb a zajos belvárostól. Habár úgy tűnik, neked nem probléma, ha emberek vesznek körül.
Szívesen rágyújtottam volna egy cigarettára, most, hogy így elememben voltam. Ösztönösen a zsebemhez nyúltam, de csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy továbbra sincs nálam egy szál sem. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy esetleg megkérdezem, dohányzik-e, és ha igen, megszánna-e egy szál cigarettával, de végül arra jutottam, hogy biztos nem nagy dohányos. Így szomorúan, de lemondtam a füstölésről.
- Betörtek hozzád? Ez szörnyű. Azt hiszem, akkor én is azonnal költöztem volna a környékről, biztos nem viselném el, ha vadidegen emberek turkálnának a cuccaim között. Gondolom, elvittek rengeteg holmit… – Nem tettem hozzá, hogy én magam már nagyon profi voltam mindenféle zár feltörésében, mágiával vagy éppen anélkül. Természetesen ettől függetlenül semmi sem stílusosabb a jó öreg ajtóberobbantós-módszernél. Mindig hatásos és fokozza az élvezeteket. De ezt már igazán nem érthette volna meg, amilyen kedves és ártatlan léleknek tűnik…
- Még nem kérdezted. Az orvosi egyetemen tanulok, pszichiáternek. Pontosabban az csak a mesterképzés, de ez bonyolult – tettem hozzá. - Az egyetlen baj vele az, hogy szörnyen hosszú a képzés, de hát nincs mit tenni… Ezen kívül egyedül a politika és a diplomácia érdekelt volna, de inkább emellett döntöttem.
Azért döntöttem emellett, mert erről tudtam neki beszélni. A varázsvilág politikai helyzetéről is hosszas előadást tarthattam volna, de annak nem sok köze volt a mugli országok helyzetéhez. És ugyan arról is olvastam olykor-olykor, de közel sem rendelkeztem olyan ismeretekkel, mint a saját világom politikai helyzetével kapcsolatban.
Nem fáztam különösebben, bármilyen hideg is volt. Egyrészt ennél sokkal nagyobb fagyokhoz szoktam, másrészt pedig nem foglalkoztam ilyesmi semmiségekkel.
- Az az igazság, hogy nem kedvelem túlzottan a teát. Ha beteg vagyok, akkor kényszerből megiszom, de engem általában a vodka fűt. Viszont… ha ezt vehetem meghívásnak, akkor szívesen elfogadom. Biztos találunk valamit, amit én is szeretek. – Küldtem felé egy megnyerő mosolyt.
Nem tudtam mire vélni, hogy burkoltan felhívott magához, elég sok gondolat végigpörgött az agyamban. Talán tényleg csak segíteni akart, mindenfajta különösebb szándék nélkül. De az is lehet, hogy bevállalósabb volt, mint gondoltam. Annyi biztos, hogy egyik esetben sem lett volna ellenvetésem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Csüt. 8 Jan. 2015 - 20:33




A Férfi &

Angie


Kezdet feloldódni és beszélni. Lehet hogy ő is olyan beszédes, mint én. Ez csodálatos, hogy milyen jó ismeretlen beszélgető társra találtam. Pszichiáternek tanul, azt a... alig tudtam el hinni egy kicsit le is esett az állam, ahhoz kell ész. Bár nem értettem pontosan mindent.
- Orvosi? Biztos érdekes dolgokat tanulsz.
Szeretek segíteni másoknak, jobb közösen az időt eltölteni, mint egyedül kint a hidegben várakozni a buszra. Szóval én szívesen segítek, neki. Hát abban kételkedtem, hogy legyen valami olyan iható dolog ami számára is meg felel, de majd keresek. Lehet, hogy van még valami. Bár én a könnyed borokat jobban kedvelem.
Hát egy valamit tudtam biztosan, az pedig már a hat éve porosodó lángnyelv whiskey, amiből két üveget kaptam az egyik unokatestvéremtől karácsonyra. "Boldog Karácsonyt, Angie! Egészségedre!"  üzenettel kaptam kézhez. De ilyet egy mugli se iszik, vagyis szokott inni. Na igen az erős és a whiskey körében is nagyon erős.
Elindultam Levin társaságában hazafelé a téren átvágva. Halkan mondtam, mert hisz éjszaka volt és ha hangos vagyok akkor ezt itt bárki meghallja a szomszédságomban.
- Ez egy nagyon biztonságos környék és elég szép kertvárosi része Londonnak.-
Egy szép énekes estén voltam túl. Lassan közeledik a karácsony. Hideg van és gyönyörű ejszakám volt. Levint, pedig nem hagyom, hogy kint átfázzon még akkor is ha azt mondja nincs is olyan hideg. Furcsa dolog, de nem tudom, mégis meg kértem.
- Mesélj valami érdekeset magadról!- Nagyon sok apró bolondságom van nekem. - Mi az ami miatt, pszichiáternek tanulsz?-
Tudom ki tudom készíteni a társaságomat néha egy furcsa kéréssel és kérdéssel, de csak azért, mert kíváncsi vagyok és ugyan úgy meg engedem azt neki is, hogy visszakérdezzem.  Már nem turkálok másokban és hiányzik az a lélek analízálos korszak. Most is meg kapom a válaszokat, ha nem válaszol az is egy válasz. Apám mondta nekem a pálya választás előtt, hogy lélekdoktornak kellene mennem, de nem akartam. Semmi kedvem nem volt egy olyan szakmához, ami bármi összekapcsolódhat azzal a született mágikus képességemmel. Így is nehéz volt befolyásom alatt tartani akkor és nem akartam hogy többen tudomást szereznek róla.
- Itt is volnánk. Mondtam hogy nincs messze a busz meg állótól.- Mosolyogtam rá a félhomályos utcán, ahogy kinyitottam a kaput.- Szerény hajlékom. Ez és igen egyedül élek egy nagy családi házban. Szezám tárulj!- Kinyitottam a bejárati ajtót is. Majd beléptem rajta. Meg csapot az a kellemes meleg a háznak. Le vettem a kabátomat és a fogasra akasztottam.
- Erre van a konyha, na lássuk mi van itthon! Nyugodtan ülj le! Bor van itthon és egy Tequilám. Jé, erről meg is feledkeztem.- Mondom boldogan Levin felé fordulva az üveget a kezembe tartva majd leteszem a konyha asztalra.- Ennél erősebbel nem szolgálhatok. Feltettem teavizet forrni egy kannába. Majd elő veszek két poharat a tequilához meg hát az elmaradhatatlan citromot és sót.
Music: Human * Note: ANGIE meghívása * To:Dolohov*
Words:

Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Pént. 9 Jan. 2015 - 18:38


Angeles és Levin


Az, hogy beszédes lettem volna, még viccnek is rossz volt. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy bizonyos témákat illetően kevésbé voltam szűkszavú, mint normál helyzetben. Ezek közé a témák közé tartozott a muglik között pszichiátriának elnevezett tudományág is, noha soha nem tanultam róla. A saját életemből kiindulva viszont nem furcsa, hogy érdeklődtem ez iránt és szerettem volna megtudni ezt-azt a mentális problémákról. Bizonyos határokon belül… Mert amint kellemetlenül éreztem magam a rám illő információk sokaságától, többnyire elbátortalanodtam a dologgal kapcsolatban.  
- Az nem kifejezés. Bár megdöbbentő tud lenni, milyen mélységekbe és magasságokba tud zuhanni és süllyedni egy ember – tűnődtem el. Úgy beszéltem, mintha az esettanulmányok lettek volna rám ilyen hatással, pedig valójában magamra céloztam. Olykor magam sem értettem, hogy süllyedhetek le néha állatias ösztönlény szintjére, míg máskor az emberek többsége hatalmas csodálkozással áll az eszem előtt. Furcsa lény az ember, az egyszer biztos.
A személyes kérdései meglepnek, kiváltképp azok után, hogy eddig a környékről és egészen semleges dolgokról cseverésztünk. Öntudatlanul, ha csak egy pillanatra is, de határozottan megrémültem. Miért akar rólam bármit is tudni? És miért gondolja, hogy én megnyílnék neki? Tisztában voltam vele, hogyha nem felelnék a kérdéseire, az gyanakvásra adna okot, ellenben az igazságot sem oszthattam meg vele. Egy muglival… Teljesen őrültnek tartana, és talán nem is azért, mert aranyvérű varázslónak vallom magam.
- A sztereotípiák szerint az megy pszichiáternek és pszichológusnak, aki saját maga is egy két lábon járó esettanulmány. Talán van benne igazság. Fogalmazzunk úgy, hogy történtek a környezetemben olyan dolgok, amik erre az életútra tereltek. – Nem lettem volna hajlandó bővebben kifejteni, kénytelen lesz beérni ennyivel. - Meséljek magamról? Mégis mit? Nem sok mindent tudok mondani azokon kívül, amit már megosztottam veled. Nem túl izgalmas az életem, ugyanazt csinálom, mint bárki más.
Embereket ölök – futott át az agyamon. Eljátszottam a gondolattal, hogy vajon mit reagálna, ha közölném vele stresszoldó tevékenységeim egyikét. Talán el sem hinné és csak nevetne, később pedig megpróbálna bemagyarázni magának valamit. De az is lehet, hogy kihívná a mugli rendőrséget. Igazán mókás jelenet lett volna, hiszen könnyűszerrel elhoppanálhattam volna.
- Igazán otthonos. És nem utolsósorban még kellemesen meleg is van – jegyeztem meg udvariasan, igazi úriemberhez méltóan, követve a konyhába.
Nem az ilyen kicsi terekhez szoktam, gyerekkorom óta csakis óriási kúriákban, igazi kastélyokban éltem. Természetesen nem mesebeli, aranyozott palotákat kell elképzelni, hanem óriási szürke kőfalakat, sötét fenyőerdőket, csaholó vérebeket és ürességtől kongó, ijesztően tiszta szobákat. Minden steril volt, de közben hiányzott belőle az élet. Ilyen körülmények között nőttem fel.
- A tequila tökéletes lesz, azt szeretem. Mondtam, hogy biztos találni fogunk valami nekem valót – küldtem felé egy megnyerő mosolyt.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Kedd 13 Jan. 2015 - 18:58




A Férfi &

Angie


Levin, hallgatva egy kicsit jobban meg sajnáltam őt. Miért? Mert nem volt olyan, amitől magát egy kicsit különlegesnek gondolná. Pedig ebből sokat meg tudhattam volna róla. Átlagos én nem éppen az átlagos  gyerekek és emberek világában élek. Mindenkiben ott rejtőzik valami egyedi, csak fel kell fedezni.
-Nincs olyan két ember aki hasonlítana egymásra. Vagyis van valami csak még nem tudod mi az amiben másabb vagy a többi embertől. Majd meg találod.- vidáman rá szegezve a tekintettem.  Ha nem beszél nem baj nem kell mindenkinek beszélnie. Úgy, ahogy nekem. Nem firtattam a témát nem akartam továbbra is zavarba hozni mert hisz a visszakérdezései csak is erre utaltak, hogy meglepte az én nyitottságom őt.
Előttünk volta két pohár és az italból kitöltöttem a megfelelő menyiséget mindkettőnknek. Majd a felé nyújtottam a poharat.
- Az oroszokra, angolokra és az egészségünkre. Mondtam rá tekintve és ahogy szokás az ilyen tequilát inni a kísérővel, meg is tartom a rituálét.  Egy kis citromlé a kezemre sót szórok rá ezt elfogyasztom és felhörpintem az italt és citrom a végén se marad el.  Rég ittam ilyen erőset nem is tudom mikor.  Kaparta a torkomat, de jól esett és tényleg jó volt. Mennyit ittam annak idején a tiltott rengetegben, vagy a csajos bulikon az első voltam, akinek a kezében látták a piát, de mindig is a mértékletes voltam tudtam, hol kell megálljt parancsolni magamnak. Senki nem furcsállta. Senki nem vette észre, felelősség teljesnek kell lenned. Nem mi történhet, akkor ha fel szabadulnak a gátlásaim?
Music: Human * Note: ANGIE meghívása * To:Dolohov*
Words: rövidke, bocs

Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Pént. 23 Jan. 2015 - 21:16


Angeles és Levin


Igyekeztem jó képet vágni a kedves szavaihoz. Az még számomra is nyilvánvaló volt, hogy jóindulatból mondta ezeket, biztatni akart, de annak fényében, hogy az a kevés is, amit tudott rólam mind hazugság volt, egyszerűen nem tudtam komolyan venni. Azért komolyan próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra és úgy tenni, mintha jelentőséggel bírtak volna számomra a szavai, mintha jól esett volna a biztatása. Talán valahol mélyen így is volt, kevesen törődtek velem. És elég szomorú, hogy az egyetlen, akit kicsit is foglalkoztat a lelki nyomorom, egy vadidegen mugli nő. Egy mugli. Ha kicsit is eszemnél lennék, akkor most megölném és eldicsekednék minden halálfalónak a tettemmel. Ehelyett viszont csak elvettem tőle az italt.
- Egyszer biztos így lesz – nyugtáztam a mondandóját tömören és kissé tartózkodóan. Tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy miben különböztem a többi embertől, és ez aligha tett boldoggá. Sokszor szívesebben olvadtam volna be az unalmas emberek közé, mint hogy nap mint nap szembesülnöm kelljen azzal, milyen vagyok és merre haladok. Felfelé, igen. De milyen áron?
- És a véletlen találkozásokra – egészítettem ki az előbbi szavait, csak hogy mondjak valamit én is. Az ital felhajtása nem okozott problémát, gyakorlott voltam a töményebb alkoholok elfogyasztásában. Sőt, határozottan kedveltem őket. Sajnos a sör és a hasonló gyenge italok legtöbbször nem elégítették ki az igényeimet, még akkor sem, ha ízre esetleg jobbak voltak, mint erősebb társaik. Talán ebben az is közrejátszott, hogy mikor kamasz, durmstrangos diákként elmerültem az éjszakai élet és a különböző szerek élvezeteiben, azonnal a mély vízbe dobtam saját magam. Valószínűleg ez nem volt a legjobb és legegészségesebb ötlet, de senki sem volt, aki megálljt parancsolt volna nekem. Mert soha, senkit nem érdekelt. Ahogyan most sem érdekelt az ég adta világon egy árva lelket sem.
- Amúgy… nem félsz egy vadidegen férfit felhozni a lakásodra? Sokan a gondolattól is megrémülnének.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Hétf. 26 Jan. 2015 - 19:37




A Férfi &

Angie


Húzóra lehúztuk a tequilát és persze újabb adagot öntöttem ki neki. Kérdése hát csak egy kicsit lepett meg.
- Ne nevettess, engem. Hát néha félek, de általában nem, mert tényleg léteznek ilyen férfiak, de szerencsém van általában. Nekem. Nem fogok ki olyan embereket akik kirabolnának vagy megölnének. Jó volt már olyan hogy pisztoly szegeztek rám és azt mondták adjam oda a pénzem. Nekem nem fontos a pénz, ha az életemre törnek és pszichopata emberekkel még nem találkoztam szerencsére akik ilyen nőket mint én öldökölnének. Szeretek segíteni másokon és szeretek másokat megismerni. Egy jó diplomata ismérve az, ha vannak kapcsolatai és kihasználja őket.-  Megálltam a mondandómban és oda mentem a tűzhelyhez a forró vizet levenni és a tea füvet leforráztam. Mert hát mégis minek forraltam a vizet, ha nem teának. Eközben is csacsogtam
- Vagyis, nekem van színház igazgató, színész, atléta, politikus, közgazdász, történész, teniszező, focista, író, dramaturg, fizikus, matematikus, bolti eladó, orvos, Öregek otthonába dolgozó, logisztikával foglalkozó ismerősöm, mert érdekel a munkájuk. Minden ember valamiben különleges és valamiben jó. Te is különleges vagy, eddig nem volt orosz ismerősöm és főleg nem pszichiáternek tanuló. Tudom naiv gondolatok, de én így hiszem. Bocs, tudom sokat beszélek, meg nagyon is közvetlen vagyok és ez miatt ijesztőnek gondolnak az idegenek.- Magamnak is kitöltöttem egy újabb pohárral az alkoholból. Felemeltem és lehúztam. Egy kissé el fintorodtam. Na mára ebből is elég volt.
Olyan sokat tudok dumálni, hogy az csak na. Mi az oka? Nem tudom de ez az elmúlt hét évben sokkal jobban megnövekedett. Tudtára akarom mindenkinek adni, hogy nem vagyok sérült. Buta, liba, aki még mindig egy volt szerelme miatt bánkódik vagy nővére halála miatt. Meg most az alkohol is a fejembe szállt talán. Tágra nyílt szemekkel néztem Levinre. Néha annyira szeretnék megváltozni és csendesebb lenni, de ez még nem sikerült elérnem. Mindig dalolok és csicsergek, mint a pacsirta értelmetlen dolgokról.
Music: Human * Note: ANGIE meghívása * To:Dolohov*
Words: rövidke, bocs

Vissza az elejére Go down
Levin Dolohov
A Sötét Jegy már rajtam van...
A Sötét Jegy már rajtam van...
avatar

Származás : aranyvérű
Lojalitás : A mágia hatalom.
Családi állapot : Vőlegény, másodszor
Lakhely : Moszkva
Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus
Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk
Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet."
Karakterlap : Itt
Karakterzene : Would you be scared?

TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Hétf. 9 Feb. 2015 - 22:40


Angeles és Levin


Eszembe sem jutott ellenkezni, mikor újratöltötte a poharamat. Igazából éppen szólni akartam neki, hogy nyugodtan adhat még. Nem állt szándékomban túllőni a célon, de pár pohár az én ivási szokásaim mellett meg sem kottyanhatott. Kettőnk közül pedig legfeljebb neki kellett aggódnia a józansága miatt. Nő, mugli… Ez már önmagában elég veszélyes volt. Persze ő nyilván nem volt tisztában a képességeimmel. Sem azzal, hogy nem is vagyok annyira ártatlan, mint amilyennek ilyen naivan gondolt.
- Mindenki ezt gondolja, amíg meg nem üti magát. Persze ezt ne vedd célzásnak, nekem nyilván eszembe sem jutna ilyesmit tenni. Csak manapság sok az olyan ember, akitől jobb tartani. Szörnyű, miket lehet hallani olykor… – Rosszallóan ingattam a fejem, mindezt olyan hihetően, hogy egy pillanatra komolyan elítéltem azokat, akik ilyeneket tesznek. Magamat leszámítva, természetesen. Mert magamat nem akartam egy kalap alá venni semmiféle mugli gyilkossal és bűnözővel, nekem nyomós okom volt arra, hogy azt tegyem, amit teszek.
Eddig nem igazán értettem, hogy mihez forralja a vizet, ugyanis bennem fel sem merült a tea lehetősége. Van tequila, akkor minek tea? Értetlenül álltam a dolog előtt, de inkább nem tettem szóvá, csak lehúztam a második pohár italomat is.
Türelmesen hallgattam a hosszas felsorolást, igyekeztem fenntartani az érdeklődés látszatát. Ugyan remek memóriával áldott meg a sors, de ezt még én sem tudtam mind megjegyezni, olyan gyorsan hadarta el ezt a rengeteg szakmát. Szociálisabb emberbe aligha botolhattam volna…
- Ijesztő? Ugyan már, az nem itt kezdődik. Számomra legalábbis semmiképp. Majd ha kést szegezel a torkomnak fecsegés közben, akkor esetleg elkezdek ijedezni. – Próbáltam elviccelni a dolgot, pedig valójában kellemetlenül érintett, hogy ő ilyen könnyen áthidalta a szociális szakadékokat, amíg én halálugrásokkal közlekedtem felettük. A zuhanástól pedig annyira tartottam, hogy olykor inkább neki sem futottam annak az ugrásnak. Jobb a biztonságos talajon, ami jelen helyzetben az udvarias hallgatást jelentette.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   Vas. 22 Feb. 2015 - 15:03




A Férfi &

Angie


Akkor kezdek aggódni, ha tényleg nagy veszélybe kerülök és tényleg nagy fenyegetettséget érzek. Nem tudom, hogy úszom meg néha azokat az eseteket. Néha annyira megnő az adrenalin szintem vagy minek is hívják, hogy már nem emlékszem, hogy de ki keveredek belőle.  Teher alatt nő a pálma. Hát ha nyomás helyeznek rám jól teljesítek a legtöbb esettben. Váratlan helyzetekből áll az élet.  Most nem éreztem, hogy aggódnom kellene. Most nyugodt voltam.
-Én nem gondolok senkiről se rosszat még rólad sem. Én már kerültem párszor ilyen helyzetekbe. De valami szerencse folytán Deus ex machina-ként megoldott az ügy. Igen, sokkal több az ilyen eset és a rendőrség állandóan nyomoz néha el kapják az elkövetőt néha pedig nem... - halkan felsóhajtok, aki ezek miatt igenis nagyon aggódik. - Bíznunk kell hogy egyszer jobb világ lesz ez, ha fel ébredünk és nem ilyen bűnös, mint most és megold mindent az igazságszolgáltatást.
Kiöntöttem a tea vizet a csészémet és a finom fekete tealeveleket így szépen leforráztam. Már most meg ittam volna, de még várni kellett, hogy kiázzon. Nem akartam többet inni és hát hiába lefekvés előtt jó, ha meg iszok egy frissen elkészített csésze teát.
-Ne nevettess! El tudnád képzelni rólam, hogy szociopata nőként csak úgy kést szorítanák neked. Csak is akkor ha indokot adsz és tényleg kiakarnál rabolni, de nem érzem magam veszélyben. Kedves vagy annak ellenére, hogy furcsa vagy.- egy apró mosollyal néztek Levinre. -De csak jó értelembe vett furcsaság tudod az az egyedi különcség, ami még jó és nem eget rengető vagy tömegbotránkoztatóan rossz. Ugye érted?- Majd leültem az egyik üres székre az asztal mellé. -Egyébként többen mondták rám hogy kissé tolakodó és kíváncsi vagyok és ijesztő is angol szemmel nézve. Olyan más vagyok. Bizarrul más, de mikor meg tudják mit dolgozok hát valahogy megértik. Mert az összes zenészben meg van az amire azt mondják ez "bolond" vagy éppen megszállott. Be tudom vallani, hogy én tényleg megszállott vagyok a zene iránt és az hogy az emberek hogy vélekednek erről.- Mondom ki a gondolataimat hangosan Levinnek.
Talán be kellene tényleg fognom a számat. vagy innom kéne nekem is még egy pohárral. Az üveg felé nézek és kiöntök a saját poharamba is még egy kis adagot.

Music: Human * Note: ANGIE meghívása * To:Dolohov*
Words: rövidke, bocs

Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Angeles & Levin   

Vissza az elejére Go down
 
Angeles & Levin
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» The secrets of Los Angeles
» Love Los Angeles

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Marauders - A Tekergők :: Információk :: Karakterek :: Lezárt Játékok-
Ugrás: