Lily and Remus

Tárgy: Re: Lily and Remus Szomb. 9 Aug. 2014 - 13:34

Lily and Remus

Katt Katt Katt. Bámulom a mennyezetet az ágyon fekeve. Már rég takarodó volt, és rég aludnom kéne. Na igen, mert az alvás olyan egyszerű dolog lenne. A szüleim halála óta valahogy, nem olyan egyszerű mint régen. Barátnőim szerint kezdek megörülni, lehet igazuk van. Egész nap vagy tanulok, vagy ha már nincs mit, akkor össze esküvés elméleteket szülök. Felsóhajtok, majd óvatosan kimászok az ágyból, fogom a Sötét Varázslatok Kivédése tankönyvemet, felkapom a köntösömet, majd lemászok a társalgóba. Amilyen forgalmas egy napunk az iskolába, mindenki ájultan dől be az ágyába, esze ágában sincs senkinek éjszaka fent lenni, mászkálni. Amúgy is szabály szegés. A tanulás nem szabály szegés... nyugtatom magam, majd elhelyezkedem a kandalló előtti kanapéra. Török ülésbe ülök, veszek mély nagy levegőt , és tanulmányozom a már kezd rongyosra kopni könyvemet. Átveszem újra, és újra a az átkokat, a lefegyverző bűbájokat. Sajnos élesbe még nem tudtam gyakorolni, de próbálom elméletben tökéletesre fejleszteni. Auror akarok lenni, elszánt vagyok és tökéletesre kell végeznem. A tanulás amúgy is tökéletes figyelem elterelés. Nem vagyok hülye a szüleim halála nem véletlen. A pletykák mi szerint láttak a helyszínen két óriást. Nem hiszem hogy kitalál valaki ilyesmit. A gondolat menetemet megzavarja, ahogy hallom a kövér dámát arrébb csusszanni. Hajnali 3 óra, még is ki volt kint? Jó kérdés... várom, hogy James és Sirius megjelenjenek a homályba, majd meglepődök.
- Remus? - pislogok fel a kanapé háttámlája felett. Remus is Jamesék nagy haverja, de ő általában a szabályokat nem szokta ilyen komolyan megszegni. Várom, hogy a többiek is jöjjenek, de csak ő lépett be a portrén. Jamessel ellentétben Remussal jóba vagyok, Siriussal is néha eltudok beszélgetni. James mindig felidegesít, így normális beszélgetésbe ritkán kezdünk bele. Idén azért kedvesebb, és vissza fogottam, kicsit megváltozott ő is...

©

Tárgy: Re: Lily and Remus Szomb. 9 Aug. 2014 - 13:50

Lily & Remus

A szellemszálláson töltöttem a délutánom, hogy holnapra mindent sikerüljön rendbe raknom ott, hiszen telihold lesz, és oda kell mennem, hogy senkinek ne essen baja. Tudom, hogy a többiek is velem fognak tartani, nem is izgulok miatta, de mégis szeretném, ha normálisan nézne ki a hely. Annyira belemerülök a takarításba, hiszen a múltkor nagy rumlit csináltunk, hogy el is felejtem figyelni az időt. Hát igen, kissé későn kapok észbe, hogy már rég takarodó volt, így késve esek be. Istenem, ha ezt valaki megtudja, nekem annyi, főleg, hogy pontokat fogunk veszteni. Nem szeretnék lebukni, ezért csendben osonok, mintha valami macska lennék, nem pedig vérfarkas és puhán is teszem le lábaimat. Komolyan, most igazán jól jönne valami bűbáj, vagy varázsige, amitől láthatatlan lehetnék, vagy bármi egyéb. Furcsa belegondolni, hogy ilyenkor tényleg egy lélek sincs a folyosón, és ha szerencsém van, egyik tanár sem fog arra kódorogni, amerre én, mert akkor jaj nekem. Hogy fogok én beszámolni erről a többieknek. Bár egy tanár elől való menekülés is tud igen vicces lenni, főleg, hogyha én futok, ő meg fut utánam. Már nem tudom, hogy most abban reménykedjek, hogy nem jön tanár, vagy, hogy jön.
Szerencsémre, vagy nem, nem jött egy sem, így nyugodtan eljuthattam a kövér dámáig, aki kicsit hisztizett, hogy felkeltettem, mert épp a szépítő alvását tartotta, vagy mi, de beengedett. Azt hittem, ilyenkor senkivel sem találkozhatok már, erre ott ült valaki a tűzzel szemben és valami könyv szerű volt a kezében. Hát persze, ki más lenne, ha nem Lily. De miért nem alszik, már ilyenkor?
-Öhm...szia Lily...mit keresel, még itt ilyenkor?-megvakargattam a tarkómat zavaromban, mert most jobban jártam volna, ha nincs itt, mert majd jönnek a kérdezősködések, meg, hogy a szabályokat nem szabad megszegni. Tudom én jól és nem is szoktam, csak ha muszáj. Sirius, és James ebben jobbak. Lilyvel nagyon jól ellehet beszélgetni amúgy, csak ha James is a közelben van, akkor ők nem tudnak meglenni egymás mellett. Csak tudnám mi a bajuk.

Tárgy: Re: Lily and Remus Szomb. 9 Aug. 2014 - 22:00

Lily and Remus

Remus is épp úgy meglepődik mint én. Egymást nézzük kérdőn, és várjuk ki mit válaszol. Sóhajtok, végülis én vele ellentétben nem szegtem meg a szabályt. Tanulok, az mindig kiváltja a szabálytalanságot. Remélem.
- Rémálmok, mármint ha tudok aludni. - válaszolom neki nyugtázva, a rémálmos részt nem is értem miért mondtam el. Fáradt vagyok, és kimerült, ilyenkor jobban kimondom azt ami az eszemben van, és nem gondolom át előtte. De Remus jó ember, nem használná ki az információkat amiket kicsikar belőlem gonosz célokra, így nem is görcsölök tovább ezen.
- De ez jobb kérdés, hogy te mit csináltál oda kint? Remélem nem megint Jamesék vittek bele valamibe. Komolyan ha még egy pontot veszítünk miatta, pulykává változtatom. - Hadarom zavartan, valamiért ha James a téma már akkor is dühbe gurulok. Nehezen megszerzem a ház pontokat az meg... nyugi Lily most nem ő van itt, nagy levegő. Ásítok egyet, majd becsukom a könyvet. Nem értem ha ilyen fáradt vagyok miért nem tudok aludni. De ha alszom se jobb, akkor is fáradtan kelek. Jesszusom mikor lesz vége ennek, az ördögi körnek. Pihennem kéne, de folyton jár az agyam. A vizsgákon, a szüleimen, és a sötét nagyúron. Ez az egész teljesen megváltoztatott, más ember lettem. Idegesebb , feszültebb vagyok. Kikel pihennem magam, lazítanom kicsit, de ez nem olyan könnyű. Ahogy ránézek Remusra látom rajta, hogy neki se volt könnyebb napja.
- Mond jól vagy? - kérdezem tőle, természetesen meghallgatom, ez is jó figyelem elterelés, meg persze érdekel.

©

Tárgy: Re: Lily and Remus Szomb. 9 Aug. 2014 - 23:03

Lily & Remus

Nagyon kíváncsi voltam Lily válaszára, hiszen ő a jó kislány, aki a szabályoknak él, erre takarodó után itt találom, és magában ücsörög, egy tankönyvvel, ha jól látom. Már a szemem sem a régi, nyúzott vagyok.
-Rémálmok? És mi van benne? Mióta tart-nem sokszor jelent jót, ha valaki rémálmodik, még akkor is, ha nem miden válik valóra. Ezek mindig valamilyen okból kifolyólag alakulnak ki, főleg, ha ilyen huzamosabb ideig tartanak. Már csak tudom, hiszen, amikor megharaptak, hónapokig azt álmodtam, hogy valaki megakar ölni. De nem ugyanaz az ember, nem ugyanazon a módon, mindig más volt. Fogalmam sincs Lily miért álmodik ilyeneket, nem szeretném, hogy bármi baja legyen, és szeretnék is segíteni neki, szóval, ha ez valami trauma miatt van, akkor állok elébe, leszek a pszichológusa, vagy mije. Mondjuk azt is megértem, hogyha nem kér a segítségemből, de én csak jót szeretnék neki, segíteni rajta, de tudom, hogy sokszor senki sem kér az én segítségemből, és szerintem azzal is járnak jól. Nem biztos, hogy én nagyon jó segítség lennék nekik, sőt, csak rontanék a helyzetükön.
-Hmm...jó kis hálaadási pulyka lenne, de nyugi nem kell átváltoztatnod, az én hibám volt, mert elsétálgattam az időt, valahogy nem figyeltem oda.-hát nem a legjobb kibúvó arra, hogy hajnali háromkor érkezem meg, de tényleg nem figyeltem az időt. Annyira elment a takarítással, főleg, hogy nem szeretem annyira, hogy igazából olyan lassan teltek a percek, hogy azt hittem, ég csak kilenc fele jár az idő. Hát istenem, néha velem is megesik, hogy nem sikerülnek úgy a dolgaim, mint azt szeretném, és későbbre sikerül valami, amit elterveztem, de ezt nem hagyhattam félbe, hiszen holnap már nem tudnám megcsinálni, erre csak most voltam képes.
-Igen persze...csak elég sokat sétáltam elzsibbadt mindenem.-sóhajtottam nagyot, majd leültem Lilyvel szembe a földön egy párnán és törökülésbe rángattam a lábaimat, hogy kényelmes legyen.
-Ma nem volt vita közted és James között ugye?-komolyan, ha megtalálják egymást, csak a vita megy, de nem tudom miért. Rosszabbak, mint a három ezeréves házasok. Jöjjenek össze, aztán álljanak le, mindenkinek sokkal könnyebb lenne, szerintem.

Tárgy: Re: Lily and Remus Szomb. 9 Aug. 2014 - 23:40

Lily and Remus

Összerándul a gyomrom mikor a rémálmomról kérdezz. Ez az egy amiről senkinek nem meséltem, még a nagy barátnőimnek sem. Ez számomra magánügy, nem tudom hogy mikor fogok tudni róla beszélni. A pletykák mi szerint a szüleim autóbalesetének helyszínén órásokat láttak, belém égett. Mindig ugyan azt álmodom. Így csak töredékét mondom el.
- Óriások vannak benne, ennyire emlékszem.- fáradtan rá mosolygok, közbe leül velem szembe. Pulykás dolgod picit elnevetem magam. Majd fürkészem az arcát, nagyon fáradt ő is, és jó ember ismerő vagyok tudom, hogy valamit titkol, és azért volt kint.
- De komolyan hogy úsztad meg hogy eddig kint voltál, és senki nem kapott el, nem vettek észre? - Nézek rá kérdőn, mert ez tényleg érdekel, meg az is hogy mit csinált amivel ennyire elhúzta az időt. Jameses kérdésén mi szerint veszekedtünk e ma, kicsit felhúzom a szemöldököm.
- Ma nem is láttam, így könnyű elkerülni a vitákat. - Igazság az hogy kerültem, többször is össze találkoztunk volna, de hirtelen más dolgom lett. Vagy hozzám szólt, és mentem tovább,mintha észre se vettem volna. Ez nem gyerekesség, egyszerűen nincs rá is energiám. Pedig próbál kedves lenni, de nem akarok veszekedni, belefáradtam, hogy őszinte legyek. Legalább kevesebb gond van már Potterrel ami mindenkinek szemet szúrt. Barátnőm Cynthia szerint valami nagyon nagyot tervez a banda így utolsó évre. Félek is tőle, hisz James feltűnően figyelmes lett mostanában órán is, amit nem tudok hova tenni.

©

Tárgy: Re: Lily and Remus Vas. 10 Aug. 2014 - 14:46

Lily & Remus

Úgy érzem nem örül annak, hogy rémálmairól kérdezem, és ez a válaszából is kitűnik, hiszen egy rémálmot lehetetlen elfelejteni. Én legalábbis képtelen vagyok rá, hiszen ez is egy trauma szerű dolog. Bennem például örökké megmaradtak a dolgok. De tiszteletben tartom, hogy nem szeretne erről beszélni, szóval nem erőltetem, ha akarja, úgyis elfogja mondani egyszer.
-Oh értem. Viszont ha valami eszedbe jutna, és szeretnél róla beszélni, én itt vagyok, csak tudd.-szeretném, ha megbízna bennem, én is bízom benne és bármikor állok szolgálatára. Nem mondom el ezt senkinek, még Jamesnek sem, akárhogyan is kérlel, ez nem az ő dolga, ahogy senki másé sem. Lily nekem mondta el, én pedig megtartom magamnak. Tudom milyen egy titkot őrizni, azt is tudom, hogyan tegyem, még úgy s, hogy a sajátomat nem sikerült magamnak tartanom végig, de az egy igen hatalmas dolog volt, így is csoda, hogy nem tudja az egész iskola. Úgy már biztos, hogy kicsapnának.
-Én már csak ilyen hihetetlenül jó osonó vagyok.-vigyorodtam el, ezzel próbálva rejteni, hogy hazudok. Utálok neki hazudni, de nem mondhatom el neki, hogy van egy alagút a fúriafűz alatt, ami a szellemszállásra visz, ezért nem látott senki. Nem hiszem, hogy ez tetszene neki, nem lenne jó, hogyha kioktatna, meg az sem, ha megkérdezné, hogy az minek van ott. Egyszer megfogja tudni, hogy mi is a baj velem, de félek attól a naptól, nagyon is.
-És ki került kit? Te őt, vagy ő téged?-kis mosoly játszik ajkaimon, mert tudom, hogy csak akkor nem találkoznak, és nem vitáznak, hogyha valaki kerül valakit. Általában Lily szokta kerülni őt, szóval megeshet, hogy most is így volt, de lehet, hogy a mai különleges nap volt, és Lilyt kerülte James.

Tárgy: Re: Lily and Remus Vas. 10 Aug. 2014 - 16:46

Lily and Remus

-Köszi. - mosolyodom el a felajánlásán, hogy bármikor beszélhetek vele a rémálmomról, nagyon kedves fiú. Szerény és vissza húzódó, csodálkozom is hogy miért nincs barátnője. Egy két lánytól hallottam, hogy tetszik nekik, de Remus olyan elérhetetlennek tekintik. Persze a többség a tipikus rossz fiúkért van oda Siriusért, Jamesért és Luciusért, bár az utóbbitól inkább félnek is. Az az ember a tekintetével is képes lenne felgyújtani valakit, szó szerint, ha akarna.
- Az biztos, hogy jó osonó vagy, de remélem tisztában vagy vele, hogy prefektus vagyok. Kapásból ezért pontot kéne levonnom, elvinni McGalagony professzorhoz, hogy ő is levonjon pontot. Mivel a nagyját a pontoknak én szerezte nem szívesen tenném ezt. - mosolygok rá megjátszott önteltséggel. Nem tartom magam annak, hisz akár lehetnék is az, minden évben kitűnően végzek. Az a fránya bizonyítás mániám miatt, hogy megmutassam mugli is kitűnő boszorkány lehet. Látszik is hogy megváltoztam, nem érdekelnek annyira ezek a dolgok, mint a házpontok. Máskor ilyenkor simán levontam volna, akár Remus akár nem. Egyszerűen nem foglalkoztat, de az igen hogy hol is járhatott, mit csinálhatott. Nem tartozik rám, tudom, de szeretek mindenről tudni. Ilyen a természetem. Szeretem ha bíznak bennem az emberek, és megtudják velem osztani a titkukat, amiket persze senkinek soha nem árulnék el. Ha csak nem kérik. Ezt Remus is tudja, ilyen szinten ismer. De van egy érzésem, azt hogy ma mit csinált oda kint, nem ma este fogok megtudni. Szorongatom közbe a tankönyvemet, és folyamatosan megint a rémálmom jár a fejembe, és az összeesküvés elméletem, hogy igenis veszélyben vagyunk. Félve ránézek Remusra, nem tudok mit fog gondolni rólam, a következő kérdésemtől. Illetve reagálni.
- Tudsz valakit, aki... szóval ért a sötét varázslatok kivédéséhez? Mármint úgy igazából, gyakorlatra gondolok. - Tanuljuk mi órákon, elméletben és a kisebb lefegyverző bűbájokat. Pitonnal nem vagyok jóba, őt tudom hogy érdeklik és gyakorolja a komolyabb védekezéseket, és támadásokat. Most nekem másra van szükségem.

©

Tárgy: Re: Lily and Remus Hétf. 11 Aug. 2014 - 12:28

Lily & Remus

Szavaira csak bólintok, mert szívesen teszem ezt, szóval nem kell megköszönnie, tényleg itt vagyok neki bármikor. Olyan rendes lány Lily, nem érdemli, hogy bármi baja is legyen, hiszen még jó tanuló is, rendes is, kedves is, és nem az a nagyképű lány. Sokkal másabb, mint az olyan lányok, mint ő, és kezdem érteni, hogy James miért is van oda érte. Igen, néha tett erre egy-két megjegyzést, de a végén mindig az lett belőle, hogy már megint csak veszekedett vele. Mint a rossz házasok, komolyan mondom.
-Azt a....erről meg is feledkeztem. Ne haragudj, több ilyen nem lesz, ígérem, csak kérlek ne vonj le pontokat, túl sokat dolgoztál értük.-ki is ment a fejemből, hogy prefektus, de ez a helyzet magában is különös, nem láttam még sosem itt, ilyen későn. Hogy megígértem neki, hogy nem teszek ilyet, hát az valamilyen szinten hazugság volt...eddig nem szoktam elmaradni, csak teliholdkor, de akkor senkinek sem tűnik fel, és előtte nem szoktam eddig elleni. Ez most csak egy kivételes eset volt, hiszen mindig figyeltem az órát, csak...hát most ez valahogy nem sikerült, csak nem igazán értem, hogy miért nem. Valahol máshol járt az eszem, vagy inkább valaki máson. Mint egy rossz szerelmes bolond, de komolyan. Ez igen furcsa azt hiszem, legalábbis nekem nagyon az.
Bevallom, hogy örülök annak, hogy nem nagyon faggatott tovább, fogalmam sincs mint mondtam volna neki, hogy, hogyan is mondtam volna el neki az elmondhatatlant, de megértette volna, legalábbis ebben hitegetem magam, hogyha egyszer kiderülne, nem utál meg. Utálom ezt, hogy nem tudhatom erre ki, hogyan fog reagálni, de eddig mindenki kedves volt és megértő. Nem tudom mi lesz most így.
-Gyakorlatra? Minek az neked Lily?-nézek rá hatalmas szemekkel döbbenten, mert tényleg fogalmam sincs, hogy mit akar az ilyen dolgokkal kezdeni. Igaz, órán nem sokat tanulunk, és úgy is inkább csak az elméletet, de nem tudom mire kell neki a gyakorlat. Maximalista azt tudom, de ez nem egy olyan dolog, amit mindenki szívesen tanul meg, bár fő a felkészültség...vagy már a fene sem tudja.

Tárgy: Re: Lily and Remus Hétf. 11 Aug. 2014 - 17:45

Lily and Remus

Leteszem a könyvet a kanapéra, majd felállok és elkezdek fel alá járkálni. Ő is örültnek fog nézni. Mind azt teszik, a barátnőim akiknek ezt szóba hoztam. De úgy vélem inkább félnek beismerni, hogy veszélyben is lehetünk. Töredezem a kezeimet, miközben próbálom össze szedni magamat. Megállok majd lenézek Remusra.
- Meg szeretném tudni védeni magamat. Nem érzem magam biztonságban. - mély levegőt veszek, a részletekbe nem szívesen megyek bele.
- Tudod kissé paranóiás lettem a szüleim halála óta. Szeretném tudni megvédeni magamat, hogy biztonságban érezzem magamat, ennyi az egész. Tudom mindjárt év vége van, és valószínű hogy bekerülök az Auror képző iskolába, de nem szeretnék addig várni. - remélem ennyi információ elég lesz neki, és nem fog faggatni. Eléggé jó színésznő tudok lenni ha akarok, vagyis inkább jól tudom leplezni az érzéseimet. Lásd Potter... nem Lily, nem tetszik neked. Sóhajtok, majd kicsit megrázom a fejemet, most nem ő a téma.
Ajtó nyikorgást hallok fentről, amitől hirtelen összerezzenek. Tényleg paranoiás lettem, ebben nem hazudok. Felnézem, és csöndben várjuk, hogy kit látunk meg. De pár másodperc elteltével senki nem jön le a lépcsőn. Remélem nem hallgatózik senki.
- Szóval tudsz valakit ajánlani? Tudom ti főleg csínytevésekre, de szoktátok használni egy két kisebb támadást, átkot. - Remust konkrétan még nem láttam támadni, átkokat szórni, sajnálatos módon a barátait igen. De mivel olyan körökben mozog, gondoltam tudni fog valakit, és nem fog beárulni.

©

Tárgy: Re: Lily and Remus Kedd 12 Aug. 2014 - 9:00

Lily & Remus

Kissé meglep, hogy egyszer csak felpattan, majd járkálni kezd fel-alá, és még az ujjait is tördeli. Ajaj, ez már komoly, mert ideges, vagyis nekem ez jön le abból, hogy csak járkál, nem szól semmit. Én sem szólok, csak nézem, várom, hogy összeszedje magát, és elmondja, hogy mit és miért is szeretne. Sötét varázslatok...minek az neki?
-Értem...de szerintem nincs okod az aggodalomra, a suli elég védett, itt semmi bajod nem eshet, és nem hinném,, hogy paranoiás lennél, sokszor megesik az ilyen a tragédiák után, de szerintem nincs okod arra, hogy félj.-megértem hogy fél, más is fél itt, történnek dolgok, furcsa dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni, vagy nem is akarnak, szóval megértem, hogy fél, de nem hiszem, hogy neki segítene az, hogyha most sötét mágiákat tanulna, átkokat, meg ilyeneket. Nem az nem illik Lilyhez, neki erre nem kellene, hogy szüksége legyen.
Az ajtó nyikorgásra ő egyből felkapja a fejét, de engem annyira nem izgat, hiszen, ha valaki épp jönne le, annak nem ilyen hangja lenne, ahhoz túl lassú volt a nyikorgás. A sok settenkedésből megtanultam mikor kell félned, hogy valaki szembe jön veled, és mikor nem, és ezt pont nem egy olyan pillanat. Amúgy is, minden normális diák ilyenkor már alszik.
-Igen, mi szoktunk, de azok ártalmatlanok. Na jó, van egy-kettő durvább is, de mi nem igazán használjuk. James többet tud, mint én vagy Sirius, de ha profitól akarsz tanulni, keress Mardekárost. Ebben ők a legjobbak.-igen ebben ők viszik a pálmát, és nem tudom Lily kivel fog erről beszélni, de va egy olyan érzésem, hogy Jamest nem fogja megkérni, pedig ő nem is rossz ebben. Jobb, mint én vagy a többiek tőlünk.

Tárgy: Re: Lily and Remus Kedd 12 Aug. 2014 - 11:10

Lily and Remus

Összehúzom a szemöldökömet. Mardekáros? Jajj Csak most esik le , kicsit félre értettük egymást.
- Jajj Remus, nem. Nem konkrétan sötét mágiára gondoltam. Csak sima lefegyverző, és támadó bűbájokra, amikről tanulunk elméletben. Csak szeretném gyakorlatban is elsajátítani őket. - Nem is értem ezeket még gyakorlatban élesben, miért nem tanuljuk. Oké hogy a semmit letudom fegyverezni, de nem tudom valódi embereket miért nem gyakorolhatjuk. Ezek nem halálosak. Oké ezelőttig, nem is helyeseltem volna, hogy bárkit bántsunk ilyenekkel, sőt el ítéltem volna. Igen James legjobb sötét varázslatok kivédéséből, sőt gondoltam hogy ő biztos gyakorlatban is kipróbálta már. Egyszer én állítottam le mikor Pitont reptette.
- Gondoltam amúgy egy szakköre is. Hogy aki akarja megtudná magát védeni. Csak nem tudom Dumbledore igazgató úr mennyire lelkesedne az ötletért. - ezt az ötletemet felvetettem a barátnőimnek is, de nem nagyon lelkesedtek érte. Úgy érzem Remussal erről sikeresebben tudok beszélni.
- Csak tanár is kéne. - dünnyögöm az orrom alatt, és bárhogy gondolkodom én is, tényleg James lenne a legalkalmasabb rá.
- Te mit szólsz az egészhez?

©

Tárgy: Re: Lily and Remus Szer. 13 Aug. 2014 - 14:14

Lily & Remus

-Ja, hogy olyanra! Hát akkor ne mardekárost keress, még a végén átkokat szórnak rád...-veszélyes társaság, nem szeretem őket, persze mindenki inkább kerüli az összes olyan diákot, mert elég ijesztőek. Az olyan kis lefegyverző bűbájokat, amiket tanulunk, bárki meg tudja neki mutatni. Ebben egész jó minden diák aki gyakorolja. Valamennyire még én is értek hozzá, de szeretek megmaradni az elméletnél. Megvédeni meg kell védenem magam, ez igaz, csak nem mindig így kéne. Bár nem tudom, a ami világban, minden annyira más már, mindenki érzi, hogy valami nincs rendben, mindenki védeni akarja magát, csak nem tudja, hogy. Ezért sem értem a tanárokat, hogy miért csak az elmélet van...ha valakinek baja lesz, mert nem tudja magát megvédeni, akkor az, az ő lelkükön szárad.
-Hát nem hiszem, hogy tetszene neki. Meg se engedné, úgyhogy ezt maximum titokban lehetne végrehajtani.-vakargatom meg tarkómat már megint, mert tényleg elgondolkoztatott ez a dolog. Nem rossz ötlet, tényleg nem, bár Lily sosem mondana hülyeséget, ahhoz túl okos.
-Tanár, tanár... Akárhogy is nem akarod bevallani, de ebbe James lenne a legjobb. És szerintem még tetszene is neki, hogy hágjuk át a szabályokat.-ezt neki is be kell látnia, James-nél ebben tényleg nincs jobb, max a mi kis ellen osztályunk vagy mi.
-Hát...én azt mondom megpróbálhatnánk. Veszteni valónk nem nagyon van.-vonom meg a vállamat, és bevallom nekem tetszik az ötlet, hisz egységben az erő.

Tárgy: Re: Lily and Remus Szer. 13 Aug. 2014 - 17:59

Lily and Remus

Mély levegőt veszek, szóval igen nincs más választásom, mint hogy beszélnem kell James-el. Felnőtt emberek vagyunk, ráadásul szabálytalanságra akarom rávenni. Főleg, hogy én Lily Evans, a kis szentfazék. Igen van önkritikám, tudom milyennek tűnhetek. De attól mert bizonyítási vágyam arra hajt, hogy minél jobban teljesítsek nem tartom magam veszélytelen embernek. Ráadásul mostanában, úgy érzem bármikor bárkit levernék. Túl sok bennem a feszültség, néha úgy érzem olyannyira, hogy fel robbanni is képes lennék.
- Na jó, majd én beszélek James-el. De akkor te is benne vagy, ugye? Számíthatok rád? Bízz bennem, olyan érzésem van hogy erre szükségünk van. - tényleg úgy érzem, hogy ha ezt sikerül összehoznunk nem hiába lesz. Oké hogy utolsó évesek vagyunk, és valószínűleg én tovább megyek az Auror képzőbe, de sok fiatal van itt aki nem tudja megvédeni magát. Itt gondolok a szegény kis mugli születésű varázsló tanoncokra. Ez a gondolat még jobban felbátorít, majd gondolkodva elkezdek a kandalló tüze előtt , fel-alá járkálni.
- Szükségünk lesz egy helyre, én mint prefektus talán tudok segíteni abban, hogy észre vétlenek legyünk. Bár láthatatlanná nem tudom tenni magunkat. A lényeg hogy találnunk kell egy helyet az iskolába ahol tudnánk gyakorolni. - Kattog az agyam, éberebb vagyok mint valaha. Ez az alvás dolog ma se fog összejönni.

©

Tárgy: Re: Lily and Remus Csüt. 14 Aug. 2014 - 23:55

Lily & Remus

Igazán meglep, hogy Lily szeretne szabályt szegni, ráadásul igen nagy szabályt, sőt inkább szabályokat, hiszen megszegné a főbb dolgokat, meg azt is, hogy mikor van kijárási tilalom, meg egyebek. Sosem hittem volna, hogy ő fog ilyen dolgot kitalálni, hiszen mindenki másból kinéztem volna, hogy amolyan magán hadsereget akar, de belőle nem. Mi lelte ezt a lányt? Ennyire fél valamitől, vagy ennyire bízik a saját megérzéseiben?
-Persze, hogy számíthatsz rám, benne vagyok, és lehet neked vannak jó megérzéseid. Viszont, ha nem megy a dolog James-el, csak szólj, majd én megpuhítom.-biztos vagyok benne, hogy Lily is simán meggyőzi, főleg, amilyen maximalista, plusz James eszi minden szavát, még ha nem is mutatja ki. Én látom, hogy teljesen el van csavarva a feje Lily miatt, de ez még szerintem most jól is jön nekünk. Tekintetemmel megint csak követem, ahogy járkál, olyan vicces, mint akinek kilométerhiánya van, de azért nem nevetem ki, az nem lenne szép dolog.
-Öhm...muszáj pont az iskolába? Mert lehet én tudok egyet...Bár igen, itt a suliban lenne a legjobb.-nem szívesen áldozom be a szellemszállást, mert biztos vagyok benne, hogy akkor el kellene azt is magyaráznom, hogy teliholdkor miért nem mehetünk gyakorolni, meg azt is, hogy miért van ott a fúriafűz, mennyit és melyik tanár tud erről és ilyenek. Nem, az túl sok bonyodalommal járna, de a nemesebb cél érdekében bármit. Nem igaz?

Tárgy: Re: Lily and Remus Pént. 15 Aug. 2014 - 12:33

Lily and Remus

Kicsit ideges leszek, hogy Potterel kell beszélnem, de amennyire elszánt vagyok megfogom próbálni. A legrosszabb esetben az történik mint minden beszélgetéssünkor: veszekszünk.
- Rendben köszönöm a segítséged. De talán elbánok vele, főleg ha tilosban kell járnia, biztos nyitottabb lesz, még akkor is ha én ajánlom. - mondom fásultan, hát igen nem vagyunk Potterel a legjobb viszonyban, de talán félre tehetjük az ellentéteinket egy közös cél érdekében. Csak remélem nem fogja automatikusan elutasítani, csak mert az én ötletem. Nah most aztán a fejem tényleg ketté áll, egyszerre kezd el két dolgon is gondolkodni. Egyik, hogy hogyan is fog ez a beszélgetés lezajlani Jamessel. Ahogy meg szólítanám már jönne is egy felsőbbrendű megjegyzésével, vagy le kezelőségével. Oké ezt tudom kezelni. Talán rögtön bele is kéne kezdenem, hogy mit is akarok, minden reakció nélkül, és elveszne a veszekedés lehetősége. Amekkora ellenszenvel vagyunk egymás iránt, félek el is utasítja, csak mert én ajánlottam. Sóhajtok, na jó ez majd akkor kiderül. A másik a helyszín, de Remus mintha tudna valami helyet, felcsillan a szemem.
- Nem , nem muszáj a kastélyon belül, de mondjuk ki hogy tudnánk jutni feltűnés nélkül? És hol lenne amire gondoltál? - Fel vagyok pörögve, mondjuk ahogy észre vettem mindenki megtudja oldani ha akarja a kilopózást. Nekem még nem votl szükségem rá, hogy éjnek évadján kimenjek. Napközbe az a gond, hogy feltűnő lenne ha csoportosan tűnünk el, viszont ha van hely, időpont mindenki külön ki tudna szökni. Jesszusom mit történt velem? Tényleg nagyon megváltoztam. De amíg a tanulmányi átlagom nem romlik, nem érdekel már. Meg kell védenem magamat, meg kell védenünk a szeretteinket és az iskolát. Biztonságosnak kell maradnia. Magabiztos vagyok, és tudom, hogy nem hiába lesz az egész.

©

Tárgy: Re: Lily and Remus Pént. 15 Aug. 2014 - 13:01

Lily & Remus

Tudom, hogy Lily nem rajong az ötletért, hogy beszéljen James-el, de mostanában, már ő sem a vitát keresi folyton, próbál vele rendesen is kommunikálni, de ez sajnos nekik nem szokott összejönni. Szerintem a veszekedés a lételemük, mint valami 40 éve együtt lévő házaspárnál. Komolyan mondom, öröm őket nézni még vita közben is.
-Igen, valahogy én is így érzem, de ha mégsem jön össze, akkor csak szólj, állok rendelkezésedre-megemelném a kalapom is előtte, ha lenne, de mivel nincs, így nincs mit megemelnem. Annyira nem rossz ötlet ez, az egész, bevallom nekem még tetszik is, mert legalább megvédjük egymást, és magunkat is, mert itt a suliban nem mindig lesz védelmünk. Tudom, hogy lehetnek ezzel bajok, ha kiderül, ha valaki megtudja, akkor nekünk annyi, és nem csak nekem, Lilynek, vagy James-nek, hanem mindenkinek aki benne lenne, és akkor ki is csaphatnának. Sőt az lenne a legkisebb büntetés, a mágiaügyi minisztérium biztos nem hagyná, hogy megússzuk egy kicsapással, hiszen mindig az kell, hogy legyen, amit ők akarnak.
-Hát, bent a városban van egy elhagyatott ház, ugye a szellemszállás, és hát...van az udvaron egy fúriafűz, és....az alatt egy alagút van, ami odavezet... Simán ki lehet jutni azzal oda, viszont ezzel van egy kis bökkenő is...-nehézkesen mondtam el a mondanivalóm, nem tudtam hogy is mondjam el. Istenem, ha kiderül, hogy elmondtam. Szerintem James, sem fog ennek örülni, és fogalmam sincs, hogy fogom kimagyarázni a teliholdas dolgot, nem akarom ezzel így letámadni, már majdnem hajnali négykor. Nem kellett volna ezt felhoznom, de segíteni akarok, és ezzel a magam fejére hozom a bajt.

Tárgy: Re: Lily and Remus Pént. 15 Aug. 2014 - 20:15

Lily and Remus

Teljesen felvillanyoz Remus lelkesedése. Most már én is egyre jobb ötletnek találom ezt az egészet, és most hogy halad is valamerre a dolog.
- Kösz, rád biztos jobban hallgatna, mint rám. - felsóhajtok, na ilyenkor kéne jóban lenni vele, mi ? Nem jellemző rám az érdek barátság, sőt. Csak olyan barátaim vannak, vagyis őket nevezem annak akikkel oda vissza megvagyunk. Akár a tiszteletről, akár bizalomról van szó. Ezek mind fontos dolgok.
Hallgatom Remus ötletért. Hát nem is tudom, hogy a három közül melyiktől legyek jobban kiakadva. Egyik, hogy a szellemszállás. Mióta a Roxfortba jöttem kezdődtek pletykák, hogy szellemek szállták meg a Roxmortsban lévő elhagyatott házat. Állítólag a roxmortsi lakok bizonyos éjszakánként üvöltéseket hallanak a házból. Senki nem mer oda merészkedni. Második, hogy ők természetesen mi mást csinálnának a Roxforti tanulók? Oda merészkednek. De erre is lenne tippem, hogy kinek a ötlete volt, és vajon ki találhatta meg a titkos utat is hozzá. Harmadik: a fúriafűz? Én félek attól a fától, és bárkinek akinek van esze félhet is tőle.
- Bökkenő? Még ezek után is van bökkenő? Hogy a jó fenébe tudtok egyáltalán a fúriafűz közelébe menni ? És honnan jöttetek rá egyáltalán, hogy ott van egy átjáró. Komolyan ti tényleg az öngyilkos osztag tagjai vagytok. - le nyugszom és próbálom átgondolni a helyzetet. Az biztos ha ott lebukunk szerintem ki is csaphatnak minket. Viszont hol máshol tudnánk az iskola tudta nélkül harcot tanulni? Mély levegőt veszek, mert ezek szerint még nincs vége. Mi jöhet még?
- Mi a bökkenő Remus?

©

Tárgy: Re: Lily and Remus Szomb. 16 Aug. 2014 - 12:57

Lily & Remus

Nem tartom annyira rossz ötletnek, hogy alapítsunk egy ilyen párbajszakkör szerű dolgot, mert az igazat megvallva szerintem sem árt, ha megtudjuk magunkat védeni.
-Lehet...aztán kitudja...rájön az öt perc és ugrik minden szavadra.-mosolyodom el, mert tudom, hogy James így is belemegy, elég csak Lilynek megkérnie. Lehet, hogy nem mutatja ki, nem mondja, de attól még szeret a kedvébe tenni néhanapján. Fura egy szerzetek...
Szavaira kissé megbánom, hogy szóba hoztam a szellemszállást, nem biztos, hogy ennek a többiek örülni fognak, vagy akár Dumbledore, aki a lelkemre kötötte, hogy senkinek sem mondom el, ez persze már elbukott, amikor a többiek megtudták...Lilynek talán nem kellene elmondani, de hazudni sem akarok neki, bár az nem hazugság, ha kikerülöm az igazságot. Vagy igen? Oh a fenébe nem tudom, de ha meg elmondom neki....istenem akkor nekem végem.
-Hát igen ezek után is van bökkenő. Ki lehet kerülni az ágait, és van egy varázslat, ami megbénítja egy időre a fát, így be lehet menni az alagúton. Hát arra úgy találtunk rá, hogy....nekem lett csinálva...-azt hiszem, ezt már nem tudtam volna kikerülni, ezt már muszáj volt mondani, mert mást nem mondhattam. Csak úgy rátaláltunk? Igen mert Lily meg is elégszik ennyivel, biztosan...
-A bökkenő az, hogy holnap nem mehetünk még oda, és nem is minden nap, ha mégis, akkor holdtöltére vissza kell jönnie mindenkinek, vagy majdnem mindenkinek...-tudom, hogy nem szom meg és el kell majd mondanom neki a titkomat, csak abban reménykedem, hogy nem fog egy életre megutálni.

Tárgy: Re: Lily and Remus Szomb. 16 Aug. 2014 - 23:13

Lily and Remus

Ma már nem fog menni az alvás, mert nem sokára már kelnünk is kéne. Lopva rápillantottam az órára. Nagyon szükségem lenne már egy kiadós alvásra, egy kicsi pihenőre, szünetre mikor nem kattog az agyam. Döntések, érzelme tömkelege váltják egymást a fejembe, majd szét akar robbanni. Nem bírom tovább és vissza ülök a kanapéra, megfogom a fejem. A fáradságtól a gondolatoktól, a fejfájástól most jelenleg sírni tudnák. Lily Evans erős, túl erősnek mutatja magát. Pedig nem vagyok az. Nagyon össze törve, és egyedülinek érzem magam. Így most jó, hogy Remus ennyire lelkes az ötletemre. Így hogy végre valakivel egy hullámhosszon vagyok, enyhít a magányomon. James, hogy ugorna egyetlen szavamra is? Ezen kicsit elnevetem magam, édes gondolat. Nem úgy tűnik, hogy bármikor is előfordulhat az ilyesmi.
Majd vissza térnek a gondolataim a szellemszállásra, fúriafűz. Az biztos, hogy remek rejtekhely lenne, és buknánk le a hangzavartól.
- Áh remek, szóval le tudjátok csillapítani a fúriafűzet. Hogy ez miért nem lep meg. Komolyan, már kezdelek benneteket csodálni. - mondom egy cseppnyi gúnnyal a hangomba, de ez persze nem Remus felé irányul. Ez az egész kezd egyre veszélyesebbé válni, és egyre több szabályt szegnénk meg.
- Mi az hogy miattad lett csinálva.. ? - kérdezem tőle, hát ez tényleg meglepett. Mi a fenéért lenne egy fúriafűz alatt egy átjáró egy lakatlan házhoz pont Remusnak. Najó ez nekem egyre bonyolultabb. A következő megjegyzésére összehúzom a szemöldökömet. Mi az hogy minden nap nem , és hold.... Kipattan a szemem, és hirtelen a számhoz kapom a kezemet, hogy el ne kiabáljam magam. Hebegek habogok,majd gyorsan elé guggolok.
- Te egy... az.... az vagy ?? - fürkészem remust mint akit ezelőtt sose láttam volna, tekergetem a fejét, mindenhogy megnézem. - Úristen, erre hogy hogy nem jöttem rá előbb.

©

Tárgy: Re: Lily and Remus Vas. 17 Aug. 2014 - 0:51

Lily & Remus

Ma még azt terveztem, hogy alszom, mert tudom, hogy holnap olyan leszek, mint akit ezernyi átokkal sújtottak, és még a fúriafűz is megtépte. Igen, ha én hulla leszek holnap mikor megyek, még lehet el is felejtem a saját kis varázslatomat, és nem fogok tudni átjutni. De csak átvisznek James-ék, vagy nem? Kezdjek félni? Nem hiszem, hogy kellene, mindig is segítettek, ha gondom volt, csak nem fognak pont most magamra hagyni, mikor a legnagyobb szükségem van arra, hogy mellettem legyenek. Nem, egyikük sem olyan, hiszen mikor megtudták, hogy ki is, illetve inkább mi is vagyok, nem az volt, hogy elpártoltak volna mellőlem, hanem ott maradtak velem, segítettek, sőt, öt éven keresztül szenvedtek, hogy velem lehessenek a teliholdas estéken. Mindig is tudtam, hogy náluk nem is lehetnének jobb barátaim, hiszen, ők azok akik mellettem állnak jóban és rosszban. Mint egy esküvői fogadalom. Jesszusom, ez így azért elég beteg azt hiszem. Nem így kellene erre gondolnom, hanem, mint egy baráti fogadalom. Igen az valahogy sokkal jobban hangzik, mint a másik, és még esélyesebb is. most, csak képzeljük e Jamest, egy hosszú fehér női ruhában, tökéletes sminkkel, beállított hajjal, egy fátyollal, ami arcát takarja, kiemeli szemeit, és egy csokorral a kezében, ahogy áll mellettem. Még a hideg is kiráz a gondolatra, hogy valaha is így látom a haveromat. Inkább legyen rajta öltöny, nyakkendő, és mellette ez a vörös szépség legyen fehér ruhában és boldog mosollyal az arcán. Igen tudom, hogy Oda van Lily-ért, még ha magában sem tisztázta le a dolgot, teljesen látszik rajta, és szerintem jók is lennének együtt, annyira hasonlók.
Lelkesedem ötletéért, tudom, hogy ezt belőlem még a többiek sem néznék ki, de tudom, hogy muszáj megvédenünk magunkat, vigyáznunk egymásra is, mert tudom, hogy mi az iskola után nem fogunk elválni. Nem ám, ahhoz túlságosan összeszoktunk, és egymásra vagyunk másra utalva. Én biztosan a többiekre vagyok utalva, nélkülük nehezen boldogulnék itt. Csak aludni kellene ma egy kicsit már fáj a szemem, ami miatt meg is dörzsölöm egy kissé. Komolyan, nem tudom, hogy Lily, hogyan bírja ezt, én már kész vagyok, de nem fogom itt hagyni, most biztosan nem, ezt meg kell beszélnünk és remélem nem fogom nagyon sokkolni ma, bár azt hiszem ez lehetetlen.
-Hát, amennyit használjuk kell is. Nem akarunk állandóan törött bordákat, az mindenkinek feltűnne.-igen többes szám, hiszen a többiek is ugyanott közlekednek, de róluk Dumbledore nem tud, ők szeretnék is ezt titokban tartani, ahogy én is. Épp elég baj az, hogy most lepleztem le magam Lily előtt, és korábban a többiek előtt is. El kellett volna mondanom az igazgató úrnak, hogy kitudódott a titkom, de elküldött volna, amit nem akartam volna két év után. Főleg úgy nem, hogy igaz barátokra találtam, ami vicces, mert eredetileg nem voltam egy barátkozós típus, jobb szerettem magam lenni, mert úgy nem okozhatott senki csalódást, és mindig a legrosszabb dolgokat nézem ki mindenkiből. Ezért is félek attól, hogy Lily okos és mindenre rá fog jönni, elég sok morzsát hintettem el most neki, az lesz csoda, ha mégsem érti meg, de akkor hálát adok az istennek, vagy valakinek, aki megment az utálat elől.
-Az, hogy oda szökök ki, bizonyos éjszakákon, hogy ne ártsak senkinek, aki a közelemben van...-sütöm le a szememet, és kicsit le is hajtom fejemet. Ha eddig nem esett volna le neki, most biztosan fog. Összerakja a képet, hogy bizonyos éjszakákon hallani csak az üvöltést, hogy én szökök ki oda, mert miattam van az a hely, senki sem maradhat ott telihold estélyén, mikor a hold feljön és ilyenek. Istenem, már most félek, hogy mi lesz, csak azt remélem, hogy nem fog farkast kiáltani. Nem hiszem, hogy az jó lenne, se neki, se nekem, bár ha valaki felkelne arra, kimagyaráznám, hogy az én hibám, én hoztam le őt ide éjnek évadján, ő nem tehet róla, csak engem büntessenek. Úgyis minden tanár bögyében vagyok, főleg a sok csínytevés miatt, amit persze nem egyedül teszek, de önszántamból vagyok benne. Ne kényszerítettetek soha semmire, de nálam azzal nem is mentek sokra. Engem nem könnyű olyan dologra rávenni amit nem akarok. Hallom, ahogy légzése hirtelen megváltozik és látom, hogy szája előtt tartja kezét, mikor felpillantok. Ennyi, rájött. Tudtam, hogy nem lesz neki nehéz, és lehet, hogy nekem kellett volna elmondanom neki, nem pedig ilyen szépen körül írni, de nem találtam rá alkalmat, nem tehettem meg máskor, most meg volt rá az esély, de akkor sem mondhattam, hogy: Héj, képzeld vérfarkas vagyok, ugye milyen poénos? Nem hiszem, hogy poénnak tartotta volna, én sem tartottam volna annak.
-Vérfarkas? Igen, sajnos...-mondom neki, és hajtanám is vissza le a fejemet, ha nem kezdi el ide-oda forgatni, mintha valami árulkodó jelet keresne. Komolyan, attól még ugyanaz a Remus vagyok, főleg, hogy amikor megismert már ilyen voltam. -Úgy, hogy nagyon próbáltam rejteni a jeleket.-mondom neki egyszerűen válaszomat, majd úgy gondolom ki is kellene fejtenem a dolgokat, nem hiszem, hogy ennyivel amúgy is beéri. -Dumbledore tudja, hogy ilyen vagyok, szóval ha menni akartál volna hozz, nagyon jól tudja, ahogy a többi tanár is. Nekem lett kialakítva a szellemszálláshoz vezető alagút, hogy senkit se bántsak a közelemben. Egész kiskorom óta vérfarkas vagyok, és ezt nem sokan tudják a tanárokon kívül, csak James, Sirius, és Peter, de erre gondolom rájöttél. Nem olyan nagy dolog ez, ettől még ugyanaz, a Remus vagyok, akit megismertél, de megértem, ha ezek után hallani sem akarsz rólam. Sajnálom, hogy eddig nem mondtam el, csak nem tudtam, hogy állhatnék ezzel eléd, plusz titokban is kellene tartanom.-darálom le a szavakat, mintha már betanultam volna őket, miközben zöld íriszeit kémlelem. Nem tudom, hogy most mi lesz, mit fog hozni így most a mi kapcsolatunk, de tudom, hogy muszáj volt megtudnia és nem sajnálom, hogy ez megtörtént, csak azt sajnálom, hogy ilyen későn. Apám, hogy mit fogok kapni a többiektől, ha ezt megtudják, de azt legalább nem mondtam el, hogy ők animágusok. Nem akarok ennyi mindent egyszerre rázúdítani, és szerintem Potter örülne, ha ő mondaná el neki, nem az a fajta, aki szereti, ha kiteregetik a mocskos kis titkait. Mondjuk én sem olyan vagyok, aki ezt tenné, főleg nem egy olyan jó barátjával, mint amilyen ő nekem. Kicsit mocorgok ültömben, mintha tűk lennének fenekem alatt annyira izgulok Lily reakciója miatt, ő is a barátom, vagyis én annak tekintem és nem akarom elveszíteni.

Tárgy: Re: Lily and Remus Vas. 17 Aug. 2014 - 17:06

Lily and Remus

Nem hittem volna, hogy az álmatlan éjszakám, vagyis hajnalom ilyen izgalmas fordulatokká fog válni. Izgatottan nézem Remust, nem arról van szó hogy máshogy tekintenék rá. Egyáltalán nem. Hanem csodálattal, és érdekes emberként. Hisz nem minden nap tudja meg az ember, egyik legjobb barátjáról, hogy vérfarkas. Nagyon sokat olvastam már a vérfarkasokról. Kis koromba minden ilyen fajta legendákat imádtam, és fantázia világgal kapcsolatos dolgokat. Ahogy bekerültem a varázsvilágba, és megtudtam mindent mit legendának hittem igaz... hát napokat töltöttem végül a könyvtárba. Mindennek utána jártam, annyira felizgatott a dolog, hogy mi igaz ami nálunk csak mese és mi nem. Körülbelül azzal egyenlő, mikor valaki rájön hogy a mesebeli hercege létezik és előmászik egy mese könyvből. Najó az talán sose fog előfordulni. Hirtelen ezzel ki is megy a fejemből a szakkör, csak elmém legmélyéről előszedek minden információt a vérfarkasokról. Lenyugszom Remus nyúzásában, fürkészésében és leül mellé. Ki nem találtam volna, hogy ő vérfarkas lehet, gondoltam kicsit átragad ez az emberi énjére is. Talán kicsi agresszió, és hasonló jellemvonásokra. De ez hogy Remus a nyugodt, elővigyázatos, megfontolt, okos és intelligens. Ez máris más szemmel láttatja velem, azt amit hittem a farkasokról.
- De .. - elgondolkodom kicsit.- ... akkor ma miért voltál kint ? Nem holnap van telihold? - el gondolkodom, lehet hogy téves információkat is tudhatunk a farkasokról? Teljesen felcsigázz a téma, de nem akarom szerencsétlent lerohanni mindennel, hisz látom rajta hogy aggódik.
Majd kicsit vissza szállok a párbajos témára, ide oda cikáznak a gondolataim a szakkörön majd Remuson. A cikesz lassabban száguldozik, mint ahogy az én agyam most kattog.
- Szóval ha jól értem a Fúriafűz végülis védi a rejtekhelyedet, és Dumbledore így engedett hogy járj az iskolába? - próbálom össze rakni magamba a dolgokat, a történéseket. Mindig is szerettem Dumbledore igazgató urat, mert ő tényleg imádja a diákjait, és mindent megtenne értük. De ezt tényleg nem gondoltam volna. Egyre nagyobb a tiszteletem iránta. Főleg mert gondolom fájt a feje is rendesen hogy elintézhesse, főleg mert biztos vagyok benne hogy a mágiaügyi minisztériumnak is tudnia kellett erről. Vagy nem? Dumbledore professzorból azt is kinézném, hogy az egészet a hátuk mögött intézte el. Hisz így belegondolva, soha az életbe nem engedtek volna egy vérfarkas a Roxfort tanulói közé, hisz durvább önvédelmi támadásokat se engedélyeztetnek. Idén még a párbaj szakkört is betiltották, amit neki újra kell indítanunk nagy titokban.
- És ezek szerint akkor az igaz, hogy nem vagy ura akkor önmagadnak. - jesszusom ez borzalmas élet lehet, el se merem képzelni hogy miken megy keresztül. Majd végig hallgatom figyelmesen a mondandóját, én meg sorba dolgozom fel az újabbnál újabb információkat. Hogy őszinte legyek nem lepődtem meg, hogy a fiúk is tudnak róla, főleg James. Mindig megvolt róluk a véleményem, és aggályaim velük kapcsolatban, de az sose tagadtam hogy nem lennének a világ legjobb barátai. Még így is hogy a barátjuk egy vérfarkas, nem közösítik ki hanem vele maradnak, és segítik. Még a végén jó véleménnyel leszek Potterről, és kiderül nem is olyan rossz ember lenne? Na jó ilyen messzire ne kalandozzanak el a gondolataim.
- És Jamesék hogy tudnak ebben segíteni. Mármint oké titokban tartják. De egyedül vagy ilyenkor ? Jajj miket beszélek , gondolom, hisz őket is szétszednéd. - izgatott vagyok ilyenkor össze vissza tudok fecsegni sokat, és néha nem vagyok tapintatos se. - Jajj ne haragudj , tudod hogy nem úgy értettem. Csak nekem ez nagyon fura, izgalmas dolog. Szóval ha gondolod elmesélheted.- Majd csak utána esik le amit mond, és teljesen felháborodok. Mi hogy én ezért végülis utálnám, és nem akarnák hallani róla? - Remus remélem ezt nem gondoltad komolyan amit mondtál!-nézek rá mérgesen, szerintem a tekintetemmel most ölni is képes lennék ha tudnék. Nekem a barátaim a legfontosabbak, főleg most hogy nincs családom. A szüleim meghaltak, a nővérem végülis kitagadott ha lehet ilyen szépen megfogalmazni a kapcsolatunkat. Már csak a Roxfort maradt nekem, és a benne élők. A barátaim, akiket annyira megbecsülök hogy bármit megtennék értük, akár tűzbe is mennék ha úgy tetszik. És közéjük tartozik Remus is, akin látom teljesen meg rémített az hogy elmondta nekem a legféltettebb titkát, amiért megtisztelve érzem magam. Ennél jobban nem bizonyítja semmi, hogy meg bízik bennem, és ő is épp olyan jó barátjának tart mint én őt. De még mindig borzasztóan feszeng, és elkeseredett a tekintete. Barátian megfogom a kezét, hogy megnyugtassam.
- Nyugi semmi aranyért nem árulnálak el, ha ezért aggódsz. Mindig ugyan az a Remus vagy aki az egyik jó barátom, ebben egyetértünk. És ha kell bármiben segítség csak szólj nekem. A nap 24 órájában készenlétben állok ahogy látod. - mosolygok rá , mert így is gondolom. Nagyszerű ember, és arról ami vele történik pedig nem tehet. És még jobban tisztelem azért, hogy mindezek után, ilyen jó ember tud lenni, és ilyen jól tudja kezelni a környezetét. Azért meg külön elismerés jár, hogy ilyen jól tudja titokban tartani. Főleg előttem. AZ álmosság egyre jobban kezd legyűrni, de más semmi értelme nem lenne lefeküdni, mert nemsokára meg fog jelenni valamelyik korábban kelő diák a lépcsőn. Arról nem is beszélve hogy az izgatottságtól amúgy se tudnék aludni, és nem is akarnék. Az agyam folyamatos gépezetként zakatol meg nem állva. Teljesen eltértünk a témától, vagyis nem mert Remus titka minden szakkörnél fontosabb. De vissza kell kanyarodnom a témára mielőtt az a bizonyos diák felébred, és lejön.
- Szóval hány ember férne el a szellem szálláson?- kérdezem kicsit halkabban már, hisz azt is kinézném, hogy valaki hallgatózik. Nem mintha nem bíznék meg a saját házamban lévőkkel, de mindenhol található rosszakarók. És nem akarom se a párbaj szakkörünket lebuktatni, ami még el se kezdődött, pláne Remus titkát. Akit most hagyok a témával, hisz nem akarom lerohanni. Látszik rajta még mindig feszült, hogy elárulta, de én próbálom neki megmutatni, hogy meglepődtem, de természetesen mellette állok. Nem kell attól félnie, hogy rossz kezekbe került a titka, se attól hogy más szemmel fogok rá tekinteni.
- Szerinted Hollóhátból és a Hugrabugból is érdemes embereket beszervezni? A barátainkon kívül persze. - A hollóhátban van több ember is akivel jóba vagyok, belőlük csak kettőbe vagyok százszázalékosan biztos, hogy benne lennének, és még titokban is tartják. Nagy bajom van a bizalommal, és most nagy szűrést kell végeznem az emberek között. Mardekárt természetesen számításba se veszem, még elméletben sem.

©

Tárgy: Re: Lily and Remus Csüt. 21 Aug. 2014 - 12:09

Lily & Remus

-De igen holnap van telihold, vagyis inkább már ma, és tegnap voltam kint... Csak azért mentem, hogy rendbe rakjam a szellemszállást, még akkor is, hogyha össze fogom törni azt is, és magamat is.-húztam el a számat, annyira utáltam ezt az egészet. Nem tudom, hogy sokan, hogy tudnak ezzel élni, a legfurcsább, hogy alaki ezt még élvezi is, nem úgy, mint én. Komolyan, milyen elmebeteg barom, aki ezt élvezi? Mennyi értelem szorult a kis kobakjába, hogy szeret minden teliholdkor átváltozni? Hogy élvezi, ahogy csontjai összetörnek? Komolyan, nagyon beteg ember lehet az ilyen és komolyan mondom, hogy arra a létre van kárhozatva, hogy egyszer örökre farkas maradjon, vagy valaki levadássza. Nem kívánom én senki halálát, félreértés ne essék, csak igazán furcsa, hogy sokak ezt ennyire élvezik. Ez a perverziójuk, vagy mi? Huh, na jó, ezen egy kicsit felhúztam magam, mert vannak akik úgy lesznek ilyen lények, hogy akarják. Ha nekem lett volna választási lehetőségem, azt kívántam volna, hogy inkább öljön meg, minthogy olyan legyek, mint ő maga. Szerintem ennél rosszabb sors nem igazán van. Mondjuk örülnöm kéne, hiszen így is vannak barátaim, és teliholdakon kívül jó életem van. Erre Lily is a példa, hogy nem elfutott sikítva, hanem megértő volt. Komolyan, sokkal jövök már neki.
-Igen, ez pontosan így történt. És csakis azért, hogy az itteni diákoknak ne essen semmi bajuk miattam.-tényleg nagyon okos lány, igazából ki sem kellett neki mondanom mindent, csak morzsákat hintettem el, és rájött. Nem kellett sok idő. Dumbledore nem tudom mit fog ehhez szólni, hogy mennyire fog tetszeni neki ez az ötlet, mármint, hogy Lily is tudja és a szellemszállásra fogunk járni gyakorolni, de nem kell tudnia. Ha egyszer lebukunk, majd én elviszem a balhét, úgysem vagyok egy tanár kedvence sem. Ezt mondjuk nem nagyon értem, oké, hogy sokszor követünk el ártatlan csínyeket, de attól még jól tanulok. Dumbledore, viszont egy nagyon különleges és rendes ember. Nem hiszem, hogy minden igazgató hagyta volna, hogy idejárjak, úgy, hogy tudja mi is vagyok. De azért piros pont nekem, hogy tőle nem akartam eltitkolni, hanem egyből nyílt lapokkal játszottunk. A titkolózással úgyse mentünk volna semmire, csak talán arra, hogy valaki megsérül,vagy akár meghal. Ebbe bele sem akarok gondolni, nem akarok, hogy miattam történjen bárkivel bármi rossz, szeretném is tartani magam ehhez.
-Nem...azt sem tudom olyankor, hogy ki, kicsoda, még barátnak is neki esnék. Általában ilyenkor inkább önmarcangolásba kezdek, aminek nyomai is maradnak sajnos...-úgy érzem ezt valahogy be kell neki mutatnom is, így felálltam ültemből, és kicsit felhúztam az ingemet. Az egész felsőtestemen hegek helyezkedtek el, a hátamon is, de ez persze nem volt minden. Máshol is volt, csak azok annyira nem voltak látványosak, és szerencsére az arcomon nem volt. Arra mindig ügyeltem valahogy, hogy olyan helyen, ahol bárkinek feltűnhet ne legyen nyoma az én kis éjszakai tevékenykedésemnek, azzal csak rontanék a helyzeten, és bárki más is rájöhet erre.
-Hát...Jamesék....ezt inkább tőle kérdezd, ezt én nem mondhatom el.-nem hiszem, hogy James örülne, ha Lily tőlem tudná meg, hogy animágus és velem együtt vannak minden éjszakán, amikor senkire se számíthatok. -Semmi baj, nyugi, megszoktam már, hogy ilyen kérdéseket tesznek fel. Ha tudnád mi volt Sirius első kérdése...Komolyan már megszoktam mindezt.-legyintek és mosolyodok is el, mert nagyon aranyos igazából, hogy így reagál, és örülök neki, hogy nem úgy történt, amire én számítottam, vagyis amitől féltem. -Én nem tudom, csak mindig a legrosszabbra készülök, ha erről van szó.-magyaráztam neki, mert n tényleg a legrosszabbra készülök, ha arról van szó, hogy valakinek elmondom a titkomat.
-Nagyon szépen köszönöm Lily, ez sokat jelent nekem.-szavaim után megöleltem, ez amolyan hirtelen jött, de na, néha rám is rám tör ez a dolog. Azért persze elengedem szegényt, nem szeretném agyonnyomni, hiszen szükség van Lilyre, nem csak nekem, és a főbb ember az James... le is nyakazna, ha ártanék Lilynek, de ez eszem ágában sincs.
-Hát mivel van két emelete...simán elférünk olyan 20-an szerintem, 10-10 ember emeletenként, csak akkor a bent lévő bútorokat el kell tolni, hogy ne legyenek útban.-mondom válaszként, mikor visszakanyarodunk ehhez a témához, mert igen, ez most fontosabb szerintem, mint az, hogy kibeszéljük milyen farkas is vagyok.
-Hát többségben az erő, szóval lehet nem lenne rossz, de nem tudjuk kiben bízhatunk meg, így a barátainkon kívül, nem nagyon kéne szerintem...-gondolkozom el, mert ki tudja...lehet, hogy kifogunk valakit, aki aztán beárul minket, amivel nekem sem lesz jobb, főleg, ha azzal jár az, hogy beomlasztják a kis utamat.

Tárgy: Re: Lily and Remus Csüt. 21 Aug. 2014 - 21:53

Lily and Remus

Komolyan, összeszorul a szívem jó barátom miatt. Borzalmas hogy milyen élete lehet, és miken kell átmennie. De legalább még egy nagyon jó tulajdonságát megismerhettem. Méghozzá azt hogy baromi erős ember. Ezt nem sokan tudnák végig csinálni, és a tiszteletem még jobban megnőtt iránta.
- Szóval akkor holnap, vagyis ma is kint leszel... - a görcs a gyomromban kicsit nagyobb lett. Elképzeltem Remust, ahogy átalakul. Kirázz a hideg, és még több aggodalom lesz úrrá rajtam. Borzalmas dolog lehet, mikor egy erős, állati testbe bezárnak, és nem tudod uralni az ösztöneidet. Csak aggódva, együtt érzően pislogok rá a már bekönnyezett szememből. Figyelem amit mond, csöndeben néha bólintok. Szedem össze az információkat, jelenleg nem tudnék meg se szólalni. Nehéz ezt most így hirtelen minden előjel nélkül feldolgoznom.
- Szóval semmi önuralom, tényleg... - plusz borzalmas dolog, mi szerint nem tudja beazonosítani hogy kik a barátai, vagyis bárkit megtud sebezni vagy megölni... majd megmutatja a sebhelyeit. Az számhoz kapok a kezemet.
- Ó, Remus... annyira sajnálom. - mondom neki már potyognak a könnyeim. És egy ilyen jó emberrel történik mindez. Egyszerűen felháborítónak találom. Szóval hogy James és Sirius, és Peter, mert gondolom ő is benne van, a saját testi épségüket kockáztatják, hogy segítség őt. Igen ilyen az igazi barátság. Két könny potyogtatás között elmosolyodom ezen. Egyszerűen elszorul a torkom is, annyira sajnálom és tisztelem ezt az embert. Majd még ő köszöni meg, és megölel. Teljes szívemből vissza ölelem, megsimogatom barátságosan, nyugtatóan a hátát.
- Ugyan már még is mit köszönsz? Komolyan azt hitted ennyi elrémít tőled? - mondom majd szép lassan elengedjük egymást. Szép lassan pihegem vissza könnyeimet, alaposan letörlöm a szememet, majd hanyagoljuk kicsit a témát. Persze, hogy lesznek még kérdéseim, de úgy érzem ebből most ebben a hajnali órákban elég lesz.
Szóval a szellemszálláson 20-an is elférnénk. Megvakarom elgondolkodva a fejemet.
- Hát én örülök ha 10en is eljönnek. Hiába hívnánk el csak a legjobb barátokat, azok közül se biztos, hogy mindenki lelkesedni fog. Hát igen mindenképpen meg kell válogatni azt hogy egyáltalán kinek említsük meg. Szerintem az egészben ez lesz a legbonyolultabb rész. - fogom a fejemet, már nem csak fizikailag, de lelkileg is teljesen legyengültem. Most úgy érzem, ahogy lenyugodtam kicsit, csak egy kiadós alvás segíthet az újra regenerálásomban. De ezt egy jó pár órára buktam. Egyetlen esélyem lenne, ha beteget jelentenék mára, ami nem is elnne teljesen hazugság, mert kezdem annak is érzeni magam. Csak az bökkenő, ezt nem lehet úgy elintézni mint a mugli iskolában. Nem megyek be , csak bezárkózom a szobámba, és nem jövök ki. Itt azonnal a gyengélkedőre kéne mennem, ahol rögtön meg fogják állapítani, hogy csak alvás hiány,majd kérdőre vonnak, hogy miért nem alszom semmit. Ehhez sincs kedvem, nem akarom magyarázkodni. Így nem maradt más csak az hogy így kell túlélnem a mai napot. Nem aludtam már lassan 24 órája.

©

Lily & Remus

Csak bánatosan bólintok szavaira, mert ekkor tudatosul bennem, hogy tényleg ki kell mennem még az éjjel. Hihetetlenül rossz, hogy mit élek át, de sosem sajnáltattam magam, mert nem éreztem úgy, hogy kellene. Ezt a sorsot kaptam én, túl kell élnem, és igyekeznem teljes életet élni, mert ha csak bánkódom állandóan minden rosszabb lesz, és nem arra fogok emlékezni öreg koromban, hogy milyen jó buli volt ez, és ez, hanem arra, hogy mennyire utáltam élni. Azért nem ugyanaz a kettő.
Megijedtem, mikor rájöttem, hogy Lilynek el kell mondanom mindent, féltem attól, hogy mi fog ebből kisülni, de megtettem, és már éppen itt volt az ideje. Nem titkolhattam tovább előtte. Mindenki aki fontos nekem ebből a suliból tudja már, csak ő nem... meg Dorcas, de fogalmam sincs, hogy fogom neki elmondani. Nehezebb lesz, mint Lilynek, mert ő nagyon jól fogadta, és ezzel hatalmas örömet okozott nekem. Komolyan semminek sem örültem ennyire még szerintem, mert féltem, hogy ezek után ő fog félni tőlem, vagy távolságtartó lesz. Mindenre fel voltam készülve, csak arra nem, hogy elfogadja, és ennyire rendes lesz velem, nem pedig elutasító. Egy istennő Lily, az már biztos.
-Igen tényleg.-sok hiedelem volt erről, csak sajnos azt nem igen említették, hogy senkit nem is ismernek fel. Manapság már terjengenek ezek a hírek is, de ezt régebben nem tudták. Most már legalább ő is tudja, hogy ilyenkor nem lehet senki sem a közelemben, mert annak csak ártok. A sebhelyeim pedig arra példák, hogy megálltam, hogy mást bántsak, és inkább magamon ejtettem sebeket. Hogy ez most tudatos volt, vagy sem, még magam sem tudom, de nem szeretem mutatni őket, de azt hiszem, ez is a történethez tartozik, erről is tudnia kell.
-Naaa nem kell sajnálni, ez jó! Így legalább van arra bizonyítékom, hogy nem bántottam mást.-mondtam neki gyorsan, mikor láttam, hogy könnyei potyognak, mert nem ezt akartam elérni, és még rá is mosolyogtam, hiszen ezen tényleg nem volt ok bánkódni. Nem szeretem a sebeimet mégis büszkeséggel tölt el, hogy inkább nekem vannak ilyenjeim, mint másnak, amiket szintúgy én okoztam volna. Szerintem ennek inkább örülni kell, mint megsiratni. Sirius, és James is nagyon sokat segített abban, hogy derűsebben lássam, azt a dolgot, ami engem ért, hiszen mellettem vannak mindig, és itt a mindig nem csak képletesen értendő. Oké, persze azért annyira mindig mégsem, de én arra értetem, hogy teliholdas éjszakákon is velem vannak. Ez igazán sokat jelent nekem.
-Hát igen, megfordult a fejemben, mert mindig a legrosszabbra gondolok.-öleltem kicsit szorosabban, majd elengedtem lassan, és figyeltem, ahogy összeszedi magát. Be kell vallanom, volt egy pillanat mikor én is könnyeimmel küszködtem, de csak mert nem bírom, ha valaki előttem sír, olyankor rám is rám jön ez a dolog.
Szerencsére most egy kicsit hanyagoljuk ezt, és visszatérünk a bárbajszakkörös dologhoz, aminek nagyon örülök, mert jobb, mint rólam beszélni, azt nem igazán szeretem. Mármint, oké, ha kell beszélek erről, de amíg nem muszáj, addig kihagyom ezt a dolgot.
Bevallom, én már nem tudom kiben bízhatunk, és kiben nem. Mostanság annyi minden történt, hogy már nem tudom. Mi biztosan ott lehetnénk. mondjuk még vannak itt a griffendélesek közt is páran, hollóhát...hát nem tudom, meg a hugrabugosakat sem, mardekáros viszont biztos nem kell. Azért szerintem barátoknak is csak elméleti szinten kellene megemlíteni, és akkor lelkesedésük láttán mondhatnánk el nekik. Ez így jó?-komolyan nem tudom, hogy kinek mondhatnánk el, és kinek nem, mert mostanában senkivel sem jó semmi.
Látom Lilyn, hogy fáradt, ahogy én is, ezért picit nyújtózkodom is, miközben elnyomok egy ásítást. Hosszú napja lesz, ahogy nekem is, biztos vagyok benne.
-Figyelj, szerintem menjünk aludni. Egy kis alvás után jobb lesz ezt is átbeszélni, és akkor majd jobban is fog az agyunk.-igen tényleg, most még annyira sem fog, hogy elmondjam neki, azt az egyetlen kis varázslatot, ami megállítja a fát. Most semmi sem jut az eszembe.

» Lily & Remus
» Lily and Remus
» Remus and Dorcas
» Remus és Dorcas
» Remus keresi...