Remus Lupin

Tárgy: Remus Lupin Csüt. 7 Aug. 2014 - 13:19

Remus Lupin

Holdsáp

Kor: 17 Ház: griffendél Évfolyam/munka: hetedik Oldal: jó

Jellem:

Egy sápadt alak sétál veled szemben. Egyre közeledik. Vajon mit érzel, ha nem félelmet, vagy sajnálatot. Enyhén őszülő hajszálak, összeszabdalt arc, ez több mint ijesztő, nem gondolod? De a valóság merőben eltér ettől.

Valójában egy kedves fiúval állsz szemben, aki csak akkor támad, ha valamilyen veszély fenyegeti a barátait. Akkor sem biztos, hogy fizikai támadáshoz folyamodik. nyugodt természetű srác, és rendkívül nehéz kihozni a sodrából. Eddig csak pár embernek sikerült. rendkívül jól érvel és szókincse is az egekben van ellentétben a korabeli fiatalokéval. nem szereti az erőszakot, de a telihold közeledtével egyre sápadtabb és ezzel együtt gyengébb lesz.Egyébként sem erős ember, de a pálcával tud bánni és rendkívül érdeklődő személyiség. Szinte minden érdekli és rendkívül tapasztalt természetjáró.

Nyilván ilyennek látják a hozzátartozói és barátai. de mostanában még tőlük is tartja a két-három lépés távolságot és már nem csak telihold idején tűnik el nyomtalanul. Nap, mint nap mindig egyre több időre van szüksége, amikor egyedül lehet. Igényli a magányt és nem kezdeményez senki felé. Megváltozott, pedig mily eleven volt kisdiákként. Elmúltak azok az évek és Remus gyökeres változásokon ment keresztül. Az igazgatóhoz is egyre sűrűbben jár, így elterjedt egy olyan pletyka, mely szerint átállott a sötét oldalra. Bármennyire is akarja tagadni, magának be kell vallania, hogy ez így van. Kényszerhelyzetben átállt akaratlan és ezen nem változtathat.

Férfi létére törékeny akár a porcelán és barátai egyre többször kapják azon, hogy sír a folyosók rejtett zugaiban, amiket csak ők ismernek. nehezen dolgozza fel a vele történteket, ugyanakkor arra törekszik, hogy a külvilág ne vegye észre a változást, hogy baj van. Ez eddig nem igazán sikerült neki, de minden erejével azon van, hogy megmentse barátait a rossztól, ami rájuk vár.

Küllem:

Nem vagyok valami feltűnő jelenség, ami a személyiségemmel ötvözve végképp elvezet odáig, hogy én legyek a griffendéles csoport átlagos, láthatatlan, eminens tanulója, a srác, aki elvan a sarokban egy könyv társaságában, vagy épp lejátszik egy sakkpartit valakivel, de egy bizonyos szőke lány közelében mindig kissé zavarban van, illetve teljesen megvan lőve, ha magáról kell beszélnie. Na és akkor mit lát még emellé a külvilág?
Azt kell mondjam, semmi kiemelkedőt. A fiúk között meglehetősen átlagosnak számítok a 176 centiméteremmel, amit magasság terén sikerült elérnem, de egyéb más külső vonásom sincs, amitől igazán kiemelkednék a tömegből, sőt, ezzel is csak hozzáteszek a szürke kisegér életmódomhoz. Fehér bőröm mellett mogyoróbarna íriszekkel büszkélkedhetek, illetve ugyanilyen színben pompázó dús hajjal, mellyel olykor bizony meggyűlik reggelente a bajom, ugyanis rakoncátlan tincseim gyakran döntenek úgy, hogy bizony akaratomtól függetlenül ők már pedig akkor is különálló életet fognak élni, értsd: kócos fürtjeimet rendkívül ritkán sikerül úgy rendbe szednem kelés után, ahogyan azt szeretném, hajam úgyis úgy fog kinézni, ahogy neki épp jól esik. Emellé pedig markánsnak nem éppen nevezhető vonások társulnak, így aztán nem esik nehezemre egy kisfiús vigyort produkálnom. Egyesek szerint meglehetősen meggyőző és hatásos tud lenni a dolog, különösen barátságosan, kedvesen csillogó, barna íriszeimmel párosítva. Szóval ez lennék én, az átlagos srác, átlagos külsővel. Öltözködési téren se tűnök ki semmiben, mugli ruhák terén szeretem a kényelmesebb, sportosabb ruhákat felvenni, mint mondjuk egy rövid ujjú póló, de ugyanúgy szeretem a lazább, divatosabb ingeket is, egy farmer nadrággal párosítva. De persze a Roxfort falain belül jobbára a varázslótalárban töltöm az időmet.
Farkas alakban persze minden emberi vonásomat elveszítem. Fehér bőrömet mély szürke színű szőrbunda lepi be, íriszeim teljesen megváltoznak, borostyánszínre váltanak, pupilláim pedig a farkasévá megegyezővé változnak. A méretnövekedést, fogak, és karmok növesztését már meg sem említem. Mintha egyszerre lennék láthatatlan és fenevad.

Történetem:

Remus John Lupin a varázsló Lyall Lupin és a mugli Hope Howell egyetlen gyermekeként jött a világra 1960. március 10.-én. A szüle nagyon szerették a kisfiút, így a családban hatalmas tragédiaként élték meg Remus "balesetét". 5 éves korában az egyik esti séta alkalmával - akkor még sötét idők voltak - megharapta Fenrir Greyback, átadva neki a vérfarkas átkot. Remus nem tudta, hogy ki volt a támadója, és miután megtapasztalta a vérfarkas átok szörnyű borzalmait, sajnálta a támadóját. Szörnyű kínokat élt át mint fizikailag, mind lelkileg, hiszen kezdetben nem tudta kontrollálni farkas énjét és számos embert megölt fiatalabb korában. Később rájöttek, hova kell mennie teliholdkor, így a család gyakran utazgatott egyik biztonságos helyről a másikra. Szinte már hagyománnyá váltak a havi egy kirándulások a családban. Remus habár tudta, hogy vélhetőleg varázsló, soha nem számított arra, hogy levelet kap a híres Roxfortból. Természetesen Dumbledore tudott az átokról, és - Remus ezért egész életében hálás lesz a férfinek - hagyta, hogy a diáktársai között tanuljon a Griffendél házat színesítve. Természetesen néhány óvintézkedésre szükség volt, így került az iskola udvarára a Fúriafűz, mely megvédte azt a járatot, ami a közeli szellemszállásra vezetett. Remusnak ez jelentette a menedéket a teliholdas éjszakákon. Mivel a rejtekhelyen – a fiú közelében – nem voltak emberek, akiket megharaphatott volna, önmagát marcangolta, ezért arcán és testén hegek húzódnak. Azonban a sok évnyi szörnyűség után Remusra rámosolygott a szerencse, hiszen nem volt ő rossz ember, csak az önutálata miatt magába roskadt. Rátalált a barátság elszakíthatatlan köteléke James, Sirius és Peter képében. Madarat lehetett volna fogatni a fiatal fiúval, hiszen végre voltak barátai, akik szerették és kedvelték őt és teljes értékű embernek tekintették. Becenevük a Tekergők lettek, ám a fiúk sem voltak buták. Hamarosan feltűnt nekik, hogy Remus minden teliholdkor eltűnik, és utána sokat betegeskedik. Remus természetesen eltitkolta előlük a betegségét, hiszen sejtette, hogy barátai félnének, undorodnának tőle. Tévedett, ugyanis amikor a fiúk egyszer követték őt és meglátták a vérfarkast az alagút végén, elhatározták, segítenek a barátjukon. Megtanulták az animágiát, így lettek ők négyen: Ágas, Tapmancs, Féregfark és - Remus lett - Holdsáp. Ettől kezdve a teliholdas éjszakákon mind a négyen állat alakban járták a Roxfort környékét, megismerték Roxmorts-ot és az egész birtokot. Elkészítették hát a Tekergők Térképét, ami végül a Weasley ikrekhez került. Remus szerint a legjobb emberekhez. A négy barát közül Remus volt a legvisszafogottabb, legszorgalmasabb és leghidegebb fejűbb, így ötödéves korukban Remus megkapta a prefektusi jelvényt. Ám ez nem sokat segített a többiek visszafogásában, viszont Remus - és a szülei - büszkék voltak a fiúra. Most tölti itt utolsó évét.

Patrónus: vérfarkas Vér: fél Pb: andrew garfield Csoport: griffendél

Tárgy: Re: Remus Lupin Szomb. 9 Aug. 2014 - 12:14

Elfogadva!
Kedves Remus, üdvözöllek közöttünk a Roxfortban. A lapod tartalmaz minden lényeges dolgot, már nincs is más dolgod, mint avatar-t foglalni, illetve játszó társat keresni. Smile

» Remus & Doe
» Lily and Remus
» Remus and Dorcas
» Poppy és Remus
» Marl & Remus