1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Mióta kitaláltuk, hogy a párbajszakkör a szellemszálláson legyen, rossz érzésem van. Hiába Remus ajánlotta fel a rejtekhelyét, akkor is van ellenérzésem az egésszel kapcsolatban. Mióta megtudtam a titkát egyrészt szorosabbnak érzem a barátságunkat mint valaha, más részt borzasztóan sajnálom. Szörnyű lehet, amin keresztül mehet. Meg persze teljesen felvilágosodtam, mintha villanyt oltottak volna. Tipikus: hogy nem jöttem rá? Sokszor volt beteg, és gyenge. Legalábbis havonta egyszer. Persze már utólag teljesen kézenfekvő a dolog. Hamarosan végre elkezdjük az első párbajszakkört, Jamesel állítottuk össze, vagyis próbáltuk eddig a "tan menetet " , persze végig mással volt elfoglalva. Viszont mikor oda figyelt, ámulni is tudtam milyen jó ötletei vannak. Okos, csak a hülyeségre több időt szentel, ezért voltam mindig is dühös rá. Remust megvártam a kis udvaron, majd együtt indultunk el a fúriafűz felé. Mivel tegnap telihold volt, így kissé le van lakva a hely a srácok szerint. Mivel James, Sirius és Peter épp egy büntető munkát dolgoznak le, bevállaltam, hogy segítek Remusnak a takarításban. Amúgy is rettentően kíváncsi vagyok, milyen lehet belülről az a bizonyos kísértet járta ház. - Minden rendben, jól vagy? - kérdezem tőle aggódva, lehet ezért meg is fogja bánni hogy beavatott a titkába, hisz van egy olyan érzésem, hogy ezt a kérdést sűrűn fogja tőlem hallani. Mikor a fúriafűzhöz érünk, én megtorpanok, hisz nem nagyon szereti ez a növény az embereket. Természetesen Piton imádja, egyszer le is hozott, de én gyorsan el is menekültem. Nem terveztem úgy meghalni, hogy egy fa csap agyon. - Hogy fogunk bejutni ? - kicsi kételkedés van a hangomba, mert ezt biztos, én nem állok le verekedni a fával.
A hozzászólást Lily Evans összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 26 Május 2015 - 13:46-kor.
Remus Lupin „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : ► Fél (vérfarkas) Lojalitás : ► Dumbledore Családi állapot : ► Reménytelen Lakhely : ► Roxfort kastély Foglalkozás : ► Hetedéves diák/Tekergő Pálca : Rugalmas fűzfa egyszarvúszőr maggal, 13 hüvelyk Idézet :
"What you fear most of all is-fear.” Karakterlap : Ha nem lenne jobb dolgod... Karakterzene : Rain Playby : ► Andrew Garfield Kép :
Borzasztó fejfájással ébredtem, és még csak nem is volt szükség tükörbe néznem ahhoz, hogy tudjam, nem csak ramatyul érzem magam, de ramatyul is nézek ki. A tegnapi incidens minden eddiginél rosszabb volt, már amelyikre legalábbis emlékszem, márpedig az átváltozásaim nagyja nagyon is élénken megmaradt az emlékeimben. De nem hagyhatom el magam, pedig nagyon nehezemre esett felkelni, de tudom, hogy Lilynek szüksége van a segítségemre, így az émelygést leküzdve gyorsan felöltöztem, majd a reggelihez vettem az irányt. Persze egy falat sem ment le a torkomon, arról nem is beszélve, hogy egy telihold utáni nap szinte megegyezik az alkohol okozta másnapossággal. Csak ültem, és néha felnézve, hogy ki halad el mögöttem, hosszú percekig próbáltam megeszegetni egyetlen szelet pirítóst, de pár perc néma merengés után feladtam a reggelivel való küzdelmet, és inkább egy mély sóhaj kíséretében felálltam, hogy elmenjek a Lilyvel megbeszélt találkozóhelyre. Nem akartam megváratni, főleg most, hogy James és Sirius nem érnek rá. Még most sem tudom elhinni, hogy Lily így elfogadta, mi is vagyok. Rettegtem attól, hogy kiakad, és attól, hogy elveszítem a barátságát, így nagyon örülök annak, hogy végül is nem így alakult. Kicsit megnyújtottam lépteimet a kisudvar felé, hogy idejében odaérjek, közben pedig egy élesebb fájdalom hasított a fejembe, mire homlok rácolva nyúltam oda, de aztán végül csak belesimítottam a hajamba, hogy egy ál-mozdulattal leplezzem a fájdalmat. Nem lenne jó, ha már most, a nap elején el kezdene rosszabbodni a dolog, mert azért még elég sok dolog vár ránk, főleg, ahogy felidézem magamban a tegnapi tombolásom képeit. A Szellemszállás egyébként sincs csúcsformában rend és berendezettség terén, de átváltozásaimmal végképp lelaktam az idők során, arról már nem is beszélve, hogy tegnap különösen jó formában voltam rombolási vágy terén. - Persze, jól vagyok, csak az alvás az ilyen éjszakák után nem valami könnyű. De rendben vagyok, leszámítva, hogy valami elfuserált korcs vagyok. - halovány, szomorkás mosolyra húzódnak az ajkaim, aranyos, hogy aggódik értem, de nincs oka arra, hogy féltsen, mert ha valakinek, nekem eshet ebben a legkisebb bajom, én inkább amiatt aggódom, hogy egyszer majd mást fogok bántani, azt pedig nagyon nem szeretném. Plusz, fizikailag tényleg nem esett bajom, minden egyes átváltozásom során az egyetlen, ami sérül, az az önmagamról kialakított egyébként sem fényes képem. Ha akarnám, se tagadhatnám, hogy szörnnyé váltam azon az estén, mikor a vérfarkas rám támadt. - Nem nagy ügy, ha az ember ismeri a titok nyitját. - mosolygok rá Lilyre, majd előkapom pálcámat, és egy egyszerű levitációs bűbájt elmormogva felemelek egy hosszabb faágat a fűből, és azt a fa törzséhez lebegtetve megérintem vele a fúriafűzet. A monstrum fa lomha mozgása ezzel megdermed, zöld utat engedve nekünk így a Szellemszállásra vezető alagútba. Fejemmel afelé bökök jelzésképp, hogy nyugodtan kövessen, majd be is mászok a sötét, alacsony kis titkos átjáróba. Kanyargós, hosszú út, melynek a végén egy emelkedő visz fel a szállás egy helységébe. Félretolom a kijárathoz húzott ládát, majd kimászva megfordulok, és kezet nyújtok Lilynek, hogy neki is segítsek. Hamarosan pedig elé is tárulnak tegnapi állapotomnak lenyomatai...
Lily Evans „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : Mugli Lojalitás : Jó Családi állapot : Se vele, se nélküle... Lakhely : Hogwarts Foglalkozás : Diák Prefektus Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll Keresem a... : ...legrégibb barátomat. Idézet :
Tulajdonképpen jó kedvem van ma, ami manapság ritka. Viszont mióta Jamessel rendeződtek a viszonyok úgy érzem, hogy az egyik vállamról teljesen leesett a súly. Arról nem is beszélve, hogy két perc beszélgetés után jobb kedvem lesz. Megkaptuk mindenkitől, azt hogy : megmondtuk. De a régi énje akkor se tetszett, és most jön elő belőle az igazi énje, ahogy kezd felnőni. Ami kell is, hisz hamarosan kijutunk a torz nagy világba. Csak a hűvös levegő az, ami kicsit lelombozz miközben várok Remusra. Hamarosan beköszönt a tél, amiben csak a havat szeretem. Ha hó van nem nagyon érdekel , hogy fok van és a forró vajsörünket iszogatjuk a szárnyas vadkanba. Ahogy ez a gondolat átsuhan bennem, legszívesebben inkább Roxmortba venném az irányt. Majd pár perc várás után megérkezik Remus is. Szegény eléggé megviseltnek tűnik, és fáradtnak. Tegnap volt telihold , igy érthető. Nagyon sajnálom, és dühít, hogy nem tudok benne segíteni neki, pedig nagyon szeretném neki megkönnyíteni. A szívem szorul össze ahogy ránézek, de a barátságos mosolyomat felöltöm. Megkérdezem, hogy rendben van e, de természetesen azt mondja, hogy igen. A megjegyzésére a végére, hogy ő micsoda csak dühösen ránézek, és beleütök a karjába. - Ilyet ne mondj! Dehogy vagy az Remus! Mindennek az előnyös oldalát kell nézni... - oké, igazából nem tudom a vérfarkas létnek milyen előnyei lehetnek, de akkor se akarom, hogy... korcsnak tekintsen magára, főleg mert nála jobb embert keveset ismerek. Az biztos, ha rákérdez akkor tudni fogok valamit mondani, ha ezzel is segíteni tudok neki. Ahogy leérünk a fúriafűzhöz tisztes távolságban megállok tőle. Utálom ezt a fát. Ahogy elnézem, eszembe jut valami. Két éve Piton megesküdött rá, hogy nem egyszer látta James-éket a fa közelébe, aztán eltűntek. Én csak kiakadtam, hogy a fanatizmusa idáig fajul, hogy kiveti őket. Fel se fogtam igazán miről beszél. Mikor a gondolatból magamhoz térek Remus már meg is bénított a fát. - Szóval Severusnak igaza volt... - állapítom meg, szegénnyel meg mit sem törődtem. Szegény.. na igen. Nem szabad elfelejtenem, hogy már nem vagyunk barátok. De akkor is. Most visszamenőleg borzalmas barátnak gondolom magam. Ő még rosszabb volt, most erre kell gondolnom. Követem Remust. - Szép kis trükk. - vigyorgok, hisz megnyugtató így látni, ezt a pokol falát. - Szóval van az oldalán egy ág? Vagy mi? - kérdezem mert szégyen, de annyira elvoltam gondolkodva Pitonon , hogy azt nem láttam mihez ért hozzá. Közbe bebújok a kis lyukba,amitől azonnal klausztrofóbiám lesz. Mászok Remus után, és csak reménykedek sűrű levegő vételek közbe, hogy legyen már vége. Majd Remus felfele mászik, és meglátom a világosságot, azonnal fellélegzek. Kisegít, majd izgatottan kihúzom magamat. Alig vártam már, hogy lássam a szellemszállást belülről. - Hűha, megtisztelve érzem magam. - vigyorodom el. Poros, romos, tényleg mint egy kísértet lak. - Ez amúgy is ilyen , vagy ti szedtétek szét? - végülis nem tudom. Közbe elkezdünk sétálgatni a házba, és alaposabban is szemügyre veszem. Majd beérünk a legnagyobb helyiségbe, ahol minden szene szét hever. - Hát igen egy takarítás elkélne itt. - Viszont az ajkamba harapok, mert több jelentkező lett a szakkörre, mint számítottam rá.. előveszem a kis pergamen fecnit a zsebemből, és gyorsan összeszámolom. - Húszan, itt elférünk húszan? - nézek rá reménykedve, de nem látom sok esélyét.