Hardy & Smith

Vendég

Nicol & Eric

Ezen a tikkadt nyári estén nem is tudom, hogy mi lehetne jobb egy szabadtéri kiképzésnél. Az auror kiképző központban pedig erre is lehetőség nyílik. Valószínűleg az újonc nem fog annyit bírni, mint amit én, márpedig szeretem a tanítványaimmal együtt végrehajtani a dolgokat, amiket kitalálok ezzel is szinten tartva magam.
Éppen ezért a pálya egyik részén felállított állványon húzódzkodom. Minden egyes felhúzásnál megfeszítem az izmom, majd leengedem magam, majd amikor a távolból, a pálya másik végéből, közeledik David, az eligazító, és egy ismeretlen lány, még párszor megismétlem a tornát, és leugrom a földre.
-Eric… -biccentett felém David, és én is kimérten visszabiccentettem. –Ő itt az új tanítványod. Már nagyjából körbevezettem a központban, mert tudom, hogy azt a részét nem szereted. –egy kis szünetet tartott, amíg a lány közelebb jött, majd folytatta. –Most pedig magatokra hagylak benneteket, és kérlek, légy kedves a lánnyal.
Azzal megfordult, és már csak távolodó alakját figyeltem. Arcomon semmi érzelmet nem lehetett kiolvasni, és csak akkor fordultam a lány felé, amikor David már nem hallott semmit.
-Eric Hardy vagyok. Én leszek a kiképződ. –mutatkoztam be, é felé nyújtva a kezem, üdvözöltem.
-Elmondom a szabályokat, te pedig dönthetsz, hogy maradsz vagy mész.
Már többen is voltak, akik a szabályok után azonnal elhagyták a központot, és nem volt dolgom velük. A puhány emberekkel nem akartam foglalkozni, csak azokkal, akik egy kicsit is méltóak erre.
-Minden reggel 6-kor kezdjük az edzést. Eleinte az izomzatodat növeljük, mert, ahogy észrevettem, rád fér. –néztem a karjára. Törékeny volt, és ebben a szakmában nem megengedett, hogy ilyen izomtalan karokkal támadjanak az ellenségre.
-Jobb, ha felkészülsz, hogy az edzések elég kemények lesznek. –tettem hozzá, és figyelmesen néztem fürkésző tekintetébe.

NICOL AND ERIC

Az első napom az auror képzőbe. Épp hogy kitettem a lábamat a Roxfortból már is hiányolom. Már tekintettem azt az otthonomnak mint bármelyik más helyett. Illetve, úgy érzem villámgyorsan kell felnőnöm, és ez valahogy nincs ínyemre. Sóhajtva hallgattam végig az első napom, mire is kell számítanunk. Első két hétben csak elméletet tanultunk, amíg szintén nem volt épp kedvemre. Én inkább a gyakorlat embere vagyok. De ma végre eljött a pillanat, mikor bemutatnak a kiképzőmnek, aki fizikailag fog felkészíteni. Izgatottan vártam erre a napra, kicsit lehet már-már görcsösen. David az átoktörő tanárom volt oly kedves és elvállalta a szerepet, melyben bemutat a kiképzőmnek. Görcsösen állok, majd mikor ránézek csak elbambulok rajta. Nem épp azért, mert nagyon jól néz ki, hanem ismerősnek tűnik. Nem tudom honnan, de biztos láttam már. Arról nem is beszélve, eléggé meglepő számomra, hogy ilyen fiatal. Meg se tudok, szólalni se bemutatkozni, vagy egyáltalán gondolkodni, mikor belefog a közepébe. Ismerteti velem a szabályait, én pedig próbálom felfogni éppen mi történik. Mikor végre össze szedem magam, csak ennyit tudok kinyögni:
- Nem te végeztél a Roxfortba két éve? Mardekár, igaz? - erre a rádöbbenésre is csak most gondolkodom. Remek egy ex mardekáros aurort kaptam ki ? Majd megrázom a fejemet, hogy kitisztuljon a fejem. Válaszolnom kell a kérdésére, mert nem éppen a témához illőt mondtam az előbb. - Természetesen maradok, nem hiába jöttem ide. - Reggel 6-ra csak elfintorodtam, nem éppen bírom a korán kelést, nem vagyunk a legjobb viszonyban. De ha ez kell, nem feleselhetek vissza. A kemény edzésre valahogy gondoltam, de ahogy ő mondja még ijesztőbb. - Persze, értettem. Reggel 6, és kemény edzés. Vettem. - cseppet zavarban vagyok, és nem értem, hogy miért...

Vendég

Nicol & Eric

Egy ideig csak figyelte, hogy mit mondok, aztán olyan kérdést tett fel, ami rólam szól, nem pedig a kiképzéséről.
-Igen, a Mardekárba lettem beosztva. -válaszoltam szemeibe nézve. Én nem szerettem feltűnősködni nagyon, és nem is értettem, hogyan emlékezhet rám. Talán a kviddics... Biztosan amiatt emlékszik.
-Most viszont azt hiszem, jobb lesz visszatérni a kiképzéshez. Vagy van más kérdésed is? -kérdeztem kimérten, majd a földön heverő box kesztyűkhöz léptem, és a lány felé dobtam.
-Mi a neved? -kérdeztem, miközben felvettem a saját kesztyűimet, amik, ha kellett akkor box kesztyű lett, ha pedig az kellett, akkor az ütések felfogását segítették, így olyan lehettem, mint egy élő boxzsák.
-Üss akkorát, amekkorát csak tudsz. -kértem, és lazán felé tartottam a kezeim. Nem számítottam nagy erőre, hiszen ilyenkor még általában nincs izomzata az újoncoknak.

NICOL AND ERIC

Látom, hogy cseppet megleptem a kérdésemmel, hogy kissé szabad szájú vagyunk, és közvetett. Nem tehetek róla a "formaliság" nem az én asztalom, szeretek nyílt lenni, és kimondani amit gondolok. Tudom nem így kéne beszélnem a kiképzőmmel, de ha nem kérdezem meg tőle egész végig ezen fogok agyalni, és nem fogok tudni koncentrálni. Gondolkodó fejet vágok.
- Nem, köszönöm egyenlőre több kérdésem nem lenne, mester. - a tisztelgést ezúttal kihagyom, nem akarom elbohóckodni az első napomat, azt pláne nem szeretném, hogy ne vegyen komolyan. Viszont akaratlanul is végig mérem, és próbálok nem beleharapni az ajkamba. Eléggé jó karban van tartva, legszívesebben megérinteném, hogy ellenőrizzem nem csak levegővel van felfújva. A kábulatomból kilépve, a szemébe felnézek.
- Ühm..Nicol.. Nicol Smith. - remek még a nevemet is elfelejtem. Ennek nem lesz jó vége. Máris box kesztyűt vesz fel, én pedig csak meglepődve pislogok. - Hűha, azt hittem ilyen csak a mugliknál van. Mi is használunk ilyeneket? - mugli származású vagyok, és annyira átszoktam a varázsvilágba, hogy nagyon megtudok lepődni, mikor észre veszek hasonlóságot a két világ között. Hát a box kesztyű és a box zsák is ezek közé tartozik. Üssek, hát rendben. Azt hiszem túl nagy kárt nem fogok benne tenni. Beállok mint a filmekbe alap beállásba, majd ütök egyet. Azt hiszem azt is jobban megérezné, ha egy szúnyog csapódna neki. Ez ciki... mély levegőt veszek, és a következő ütésem nagyobbra sikeredik.
- Majd lesz jobb is... - komolyan gondolom, valamiért úgy érzem bizonyítanom kell az újdonsült kiképzőmnek, de miért ?

Vendég

Nicol & Eric

-Remek. -mondtam nyersen, amikor azt válaszoltam, hogy nincs több kérdése egyenlőre. Gondolatban megforgattam a szemem, de az arcomra semmi érzelem nem ült ki.
Nicol Smith...megjegyeztem a nevét, és csak remélni mertem, hogy nem csalódom benne. Úgy hallottam, hogy a központ igazgatója vezetőket keres ennek a helynek, ami azt jelenti, hogy a halálfalóknak is fontosabb lesz, hogy információkkal lássam el őket.
-A kesztyű mugli eszköz, de ez itt nem jelent problémát... -mondtam Nicol-nak, de azErt magamban hozzátettem: "a halálfalók életben sem hagynának miatta."
Talán még Voldemort is megjutalmazna, ha elmondanám a jobb auror növendékek nevét, ahhoz viszont csak a központ vezetőinek van hozzáférése.
-Igen. Az ütéseidet erősíteni fogjuk, Nicol.. -mondtam bólintva felé.
-A legjobban húzódzkodással tudjuk erősíteni a karod, szóval tessék... -mondtam a lánynak, majd ahhoz az állványhoz mentünk, amin eddig én erősítettem.
-Húzd fel magad. -mondtam neki, miközben figyeltem, hogy mit tesz. Egy ideig figyeltem őt, ugyanis nem ért fel az állványra, mely direkt úgy volt kialakítva, hogy én kisebb erőlködéssel érjem el.
Lassan mögé sétáltam, és lábainál fogva felemeltem a kapaszkodóig.

NICOL AND ERIC

Egy kissé ideges vagyok, és feszengek, bár nem értem miért. Ez a fickó hozza ki belőlem, és határozottan nem tetszik. Főleg mert szeretnék megfelelően koncentrálni a kiképzésre. Viszont azt se hittem volna, hogy már rögtön neki is kezdünk. Valamiért arra gondoltam kis ismerkedős nap lesz vagy nem is tudom. Gyorsan le is rázza a témát, és szinte örül neki hogy nincs több kérdésem felé, kicsit meg is sért.
- Értem én, csak meglepődtem. - válaszolok a kesztyűs témára. Bár még az is meglepett hogy fizikailag is fel kell készülnünk, azt hittem a varázslók csak a pálcájukat használják. Viszont aztán rájöttem hogy logikus, hisz nagyon veszélyesek tudnak lenni a halálfalók, és a sötét mágusok. Ha nincs pálcánk akkor ha kell szabad kézzel kell elkapnunk. Erre viszont még gyúrnom kell. Miután megmutattam milyen hatalmas erők is rejtőznek valójában bennem, elküld húzódzkodni. Amint meglátom a magasban lévő rudat nyelek egyet. Hűha, hogy ez hogy fog menni... Miért kell már az első nap leégetnem magam?
- Húzzam fel magam? Hát rendben... sima ügy.. - mosolygok, mintha minden nap ezt csinálnám. A rúd alá állok,majd méregetem. Oké ... felnyúlok, nem érem el. Lábujjhegyre állok, az ujjam vége súrolja, de mégsem tudom elkapni. Felugrok, de majdnem elesek. Dühösen fújtatok egyet, mikor érzem, valaki felemel, majd gyorsan megragadom. Hát ez komolyan nevetséges, és úgy érzem fülig elpirulok. De csak lógól a rúdról... komolyan nem bírom magam felhúzni. Össze szorítom a fogaimat, majd egyszer félig sikerül...
Hát ez enyhén szólva is baromi ciki.
- így is erősödik a karom , nem ? - csak lógok le magatehetetlenül, és ég a bőr az arcomról.

Vendég

Nicol & Eric

Amikor a meglátom, hogy a lány csak lóg a rúdon, karba teszem a kezem, és sóhajtok egyet.
- Téged talán már ez is erősít. –válaszolok Nicol-nak gúnyosan. Önkéntelenül fenekére kúszik a tekintetem, de mikor észreveszem, hogy a tanítványomat nézegetem, elé sétálok.
- Mindegy, így legalább felmértem az erődet. –teszem hozzá összeráncolt homlokkal. Tudom, hogy elég sok dolgom lesz ezzel a lánnyal, de ő az egyetlen esély arra, hogy vezető legyek.
- Akkor gyere le. Vagy ehhez is segítség kell? –gúnyos megjegyzésem közben felszökött a szemöldököm a homlokomra.
- Minden esetre holnap pontban 6 órakor találkozunk. Futni fogunk. –mondtam el a holnapi feladatot, és közelebb sétáltam hozzá a szemeibe nézve. Ekkor éreztem, hogy a sötét jegy, ami a karomon van, megmozdul, és hív Voldemort. Azonnal hopponálnom kell, mert feltűnik nekik, ha nem megyek rögtön.
-Most viszont mennem kell. Pihend ki magad, az lesz a legjobb.
Ezzel otthagyom, és a központ kijárata felé megyek, ugyanis idebent ellenőrzik a hopponálások célját. Semmit nem tehetek úgy, hogy ne tudnának róla, márpedig nem kell mindent tudniuk…

NICOL AND ERIC

Csak magatehetetlenül lógok. Nem tudom eldönteni mit kéne tennem, mi lenne kevésbé cikibb. Vagy megpróbálni felhúzni magam, vagy elengedni. Miközben próbálom eldönteni, kapok egy gúnyos választ, amire csak elmosolyodom.
- Van itt erő valahol. - mondom vidáman, mintha ez olyan dolog lenne, hogy egy varázslattal előjönne. Nem is rossz ötlet, lehet össze kéne dobnom egy dopping bájitalt. Elengedem a rudat, és épp hogy kihagyom: a tadaaam-ot. A futásra is elfintorodom, igen nem nagyon vagyok a legnagyobb sportoló azt meg kell hagyni. Ez magyarázza azt is, hogy nem nagyon örülök semmi megerőltető dolognak, de muszáj lesz.
- Értettem, 6-kor! - valami furcsát veszek észre a tekintetében, de nem kérdezek rá,nem szeretném teljesen felbősziteni az első napomon. Lesz még ahhoz elég időm.
- Rendben, a pihenés úgy hiszem menni fog... - be se fejezem és már el is indul a teremből. Sóhajtok, nem leszek a szíve csücske úgy hiszem. Kár érte...