Kate keresi...

Ahogy látják: Tipikus olyan ember aki élvezi az életet. A családjuk igen gazdag, így tudja is miből élvezni azt. Szereti a hölgyek társaságát, és szórakozni. Kifinomult az ízlése, szereti a drága dolgokat, és a régiségekért oda van, ért is hozzájuk. Átvette bátyával a családi vállalkozást, és ketten vezetik a Burgin&Burke nevű régiség boltot, ami a Zsebpiszok közben van. Nincs jó híre, de pont ez a lényeg. Igen kemény neveltetésben volt részük a testvérével, beléjük lett nevelve, hogy Voldemort az aki jót hoz a varázsvilágba, így más szempontot nem is ismernek. Nem igazán izgatja a háború, ahogy kikerült a Dumstrangból megkapta a sötét jegyet. A feladata halálfalóként egyenlőre annyi, hogy Voldemort utasítására fel kell keresnie bizonyos varázstárgyakat, és ha bármilyen eszközzel meg kell szereznie azt. A gyilkolástól se riad vissza, nem fél bepiszkolni a kezét. " Inkább ők, mint én". Bátyjával nagyon hasonlítanak, és eléggé az árnyékában nőtt fel, ami cseppet kihatott rá. Ebből következik, hogy eléggé indulatos, hamar elveszti az önuralmát, akkor pedig nehéz vissza fogni. A viszonyuk jó, bár mostanában ez is változik, mint más is miután megismerkedik Kate-el.
Amilyen valójában: Nem olyan lezser legbelül, mint amilyennek mutatja magát a külvilágnak. Halálfaló lett, mert ezt várják el tőle, és sok választása amúgy se volt. Viszont auror akart lenni titokban, még mikor a Dumstrangba járt. Más munkát nem igen tudott volna elképzelni magának, hisz sötét varázslatok kivédésébe, átkokba, bájitalokba kivételes tehetsége volt. De persze ezt az álma hamar tova szállt. Egy nő se igen tudta soha fel kelteni az érdeklődését komolyabban, nem hiszi, hogy létezik szerelem.
Kapcsolatunk: A kapcsolatunk. Hát sosem hittem a "szerelembe esni első látásra" dologban, bár fogalmam sincs mikor volt az a pont, mikor beléd szerettem. Viszont az tény, mikor először megláttalak történt valami. Sokáig féltem tőled, hisz halálfaló vagy és kényszerítenek, hogy veled dolgozzak Voldemortnak. Viszont, ahogy telt az idő és mind a ketten megnyíltunk egymásnak a zárkózott természetünk ellenére, megleptél.  Te is így viszonyulsz hozzám, az elején még óva intettél, jobb ha távol maradok tőled. Féltettél engem, és saját magadat az érzéseidtől. Viszont rájöttünk nem tudunk menekülni ez elől. A sötét jegy nem hagy, és a bátyád se, kénytelenek vagyunk menekülni...
Ui.: Bővebben kettőnk kapcsolatáról az ET-mbe lehet olvasni. Ha tetszett a karakter regisztrálj, és megbeszéljük. Természetesen ez csak egy elképzelésem, eléggé nyitott vagyok a jó ötletekre. Durvább, morbidabb 18-as játékoktól se riadok vissza

Illetve: A játékot, hogy honnan kezdjük történetileg nekem teljesen mind1. Ez közös megbeszélés alapján van.

 

Az öcsém vagy, és érted minden megtennék a világon. Normális életünk volt, amíg nem kaptam meg a roxforti levelemet 11 évesen, aki te még kicsi voltál. Apánktól akkor tudtuk meg a titkát, hogy ő valójában varázsló, és minket védve nem árulta el a varázslatos titkát. Pedig mindennél jobban örülök ennek az életnek, és te is imádod. Kicsit furának látnak, vissza húzódó vagy, magadnak való, de az eszed az remek. Nem is értem miért nem a hollóhátba kerültél... Az apánk érdekesen kezdett el pár éve viselkedni, a minisztériumba dolgozik, és tagja a wizengamotnak. Mára már biztosan tudom, hogy a fura viselkedése mögött a halálfalók állnak, és irányítják. Ha haza megy zombi, és te azt hiszed hogy elhidegült tőlünk. Én már nem lakok veletek, mivel kényszer hatására a halálfalók szolgálatába kellett állnom, hogy titeket védjelek. Erről te mit sem tudsz, azt hiszed nem érdekeltek engem, pedig nincs így. Mikor tudok neked küldök levelet a Roxfortba, de még attól is félek hogy elcsípik.

Ezen kívüli dolgokat, a sulis dolgait, stb a megalkotóra bízom, csak írj rám ha megérkezel *.* 

Mivel nem igazán voltak tartós barátaim a Roxfortba, vissza gondolva, te voltál a legjobb barátom. Sosem mondtam neked, sosem volt ez a tény beszéd téma, vagy nyilvánvaló. Igazi bohóc személyiség vagy, aki egy pillanat alatt feltudja dobni az embert. Imádtalak, és annyi időt töltöttünk együtt amennyit tudtunk. Volt mikor elhanyagoltalak, hisz mindig önmagamat kerestem és más barátok után kerestem, akik mindig csalódást okoztak. De te mindig mellettem voltál. Erős kötődésemet irántad összekeverem tiniként a szerelemmel, így elkezdtünk járni, ami évekig tartott. Viszont rájöttünk, hogy mint kapcsolat nem férünk meg egymás mellett, így szakítottunk. Én mentem a magam útján, te pedig aurori hivatásba kezdtél. Azóta nem találkoztunk, pedig mint barát, mindennél jobban szükségem lenne rád...  vajon exek lehetnek még barátok? 

Családi hátteret, és az egyéb dolgokat teljesen a megalkotóra bízom, csak ha megérkezel dobj egy pm-et *.*