Ralph & Lin

A hét igen csak szokványosan telt. A lányokkal jót szórakoztunk óra közben, meg esténként. Mostanában, amikor csak tehetem társasággal együtt mozgóm, abban a reményben, hogy ezzel elriasztom a felém közeledőt. De ki is közeledne felém, amikor ha nincs is nagy dobra verve , de elég sokan tudnak arról, hogy eljegyeztek.
Szóval az örökös társasággal leginkább a vőlegényjelöltemet akarom távol tartani, hiszen elég nekem az a kötelező idő, amit apám előírt számomra, hogy igen is vele kell töltenem. Nyilvános megjelenések eset , csak is ő lehet a kísérőm. Mi az, ha nem az, hogy szinte megölték a magánéletemet? Nem dönthetek semmiről sem. Már a hétvégi szabadidőmről is döntöttek jó részt.
Apám előírta, hogy heti egyszer, vagy kétszer kötelezően találkoznom kell Ralph. Néha csak a suliban, néha pedig nyilvánosan. Valahogy egyiknek se örülök, bár tény, ha a suliban találkozunk, akkor lehetek szemetebb a kelleténél vele, mert ha utcán vagyunk, akkor viselkedni kell. De itt, kerítésen belül, főleg, ha csak ketten vagyunk játszhatok vele, mint macska az egérrel.
És, hogy mit fogok ma tenni? Pontosan ezt.
Kezdtem azzal, hogy jó idő lévén kicsit lengébben öltöztem. Miniszoknya, egy lengébb, kicsit átlátszó blúz, amire csak egy kardigánt vettem fel. Hétvége lévén nem az egyenruhába kell feszíteni, így szabadon öltözködhettem. Aki lát tényleg csak azt hiszi, hogy tetszeni akarok a másik félnek, valahol így is van. De leginkább azt akarom, hogy lássa, mihez nem nyúlhat, mi nem lehet az ővé. Csorgassa csak a nyálát, jöjjön zavarba, én nagyon jól fogok szórakozni.
A mai találka hely a csónakháznál van. Remélem nem lesz arra senki sem, és akkor tényleg kedvemre szívathatom.
Ugyebár a ruha volt az első, és már is folytattam azzal a dolgokat, hogy nem 10 percet késtem, hanem majd nem 20-at.
- Szia- köszöntem Ralphnak kurtán, és leültem az első padra, amit megláttam, ami tőle jóval távolabb volt. Így, ha beszélgetni akar, akkor jöjjön csak ő oda.

Korábban? Most szórakozik velem? De, hogy jött ő korábban, én késtem direkt.
- Nem tudom, csak te tudhatod hogy mikor értél ide, én nem - válaszoltam neki, de pukkadjon meg, mert nem nagyon érdekel , hogy mikor ért ide pontosan. Sőt, teljesen hidegen hagy, ahogy az is mennyit kellett rám várnia. De megérte kiöltözni, mert látom ,hogy a szemét le se tudja rólam venni. Nagyon helyes, folyjon csak ki neki, vagy akár ki is eshet.
Nem értem minek kell ez a találkozó. Ha még azt mondták volna, hogy ismerjük meg egymást, és meglátjuk mi lesz a dologból még talán bele is mentem volna. De így, hogy kötelezve lettem, ráadásul a drága szabadidőmről sem én rendelkezem, hanem más. Na azt már nem. Ilyen jó időben lenne jobb dolgom is. Példaképpen mehettem volna a lányokkal Roxmortsba. Ott mindig jól szórakozunk, vásárolgatunk, stb. A pasizásról meg nem is beszélve. ehelyett itt kell lennem, ahol nem akarok lenni.
- Mit fogunk csinálni? - néztem rá kérdőn, ha már oda jött, bár cseppet sem tetszett, hogy cigi van a szájába. Nagyon nem, így  arrébb húzódtam, és közben előhúztam a pálcámat, majd hirtelen célba vettem a cigijét. Plusz remélem tervezett valamit, nem csak azt, hogy itt ülünk ,és unatkozunk, mert isten bizony, hogy akkor itt hagyom. Unatkozni a szobámba is tudok.
-Aguamenti - mondtam ki a varázsszavakat, aminek hatására a célpontom, vagy is a cigi megtelik vízzel. Mellettem aztán nem fog cigizni az egyszer biztos. Elégedett mosollyal tettem el a pálcámat.
- Szép napunk van nem? - kérdeztem mintha mi se történt volna, és hátra dőltem , úgy hogy a kezemen támaszkodtam. Élveztem a napsugarait, amik melegítettek. Persze azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy szépen domborítottam is hozzá.