Angie & Aiden

Múltam árnyéka
1981

Egy átlagos agy romboló, unalmas nap a jóság szentélyében. Kezdem megszokni ezt az uncsi helyet. Már olyan rég óta vagyok bezárva ide, hogy nem is foglalkozom magával a hellyel csak azzal, hogy hogyan tegyek keresztbe a diákoknak.
Ma is úgy vagyok felöltözve, mint mindig, mintha éppen el akarnék menni. Hát igen titkon mindig azt remélem, hogy elmehetek. Ráadásul a mostani hétvégémet nem Seth tanításával kell töltenem. Végre pihenhetek egy kicsit az én gonosz barátnőmmel!
Már ez a gondolat is elviselhetőbbé teszi a zombiképzőben való tartózkodásomat. Délután van, már ledolgoztattam az összes bűntető munkát, s most egy kisebb sétára indultam. Csak körbe gyaloglok az iskolán, szoktam ilyet csinálni, úgyhogy ez nem valami feltűnő dolog.
Zsebre tett kézzel sétálgatok, mikor meghallok egy hangot. Megállok, fejemben egy régi álomnak hitt találkozás képei elevenednek meg. Mi a fene van velem? Közelebb megyek, s az egyik oszlop mögül lesem meg a hang gazdáját.
Mikor megpillantom, hirtelen minden kitisztul. Felfordult a gyomrom. Összefeküdtem egy ilyennel? Hát csak, ha egyszer emlékszem rá. Huhh, még belegondolni is rossz. Egy jóságmániás, muglipárti meg én. Kirázott a hideg. Ráadásul megátkozott. A kornyikálásával! Na ne... Éreztem én, hogy valami nem stimmel vele.
De mit keres ez itt? Most már emlékszem, hogy gyűlöli ezt a világot, de akkor miért pont ide jött. Nem hiszem, hogy Minervát akarta meglátogatni. Na de majd kiderítem, de most nem esek bele abba a hibába. Már van párom és eszem ágában sincs mással összefeküdni.
Megvártam, míg egyedül marad a nő. Majd mintha csak arra sétálnék elindultam felé. Megálltam mellette és egy percig csak figyeltem. Határozottan elmebeteg voltam, hogy vele... Brr... Csak nehogy valaki megtudja, oda a jó hírem!
- Régen találkoztunk Angeles. Még mindig oda adod magad minden jött mentnek, akibe beleszeretsz, te kis ribanc? - Közelebb hajoltam az arcához. - Nem tolerálom, ha ilyen semmirekellő kurvák megátkoznak. Ha még egyszer megpróbálod, megöllek! Hiába mondod el akárkinek, hogy fenyegetlek, nem félek sem Minervától, sem az igazgatótól. Ezt te is nagyon jól tudod!
Eltávolodtam tőle, s egyenesen a szemeibe néztem. Még egyszer nem játszom el ugyan azt! - Mi járatban erre? - Kérdeztem már könnyed társalgási hangnemben. Azért másoknak nem kell mindent tudniuk.
Kavarognak a fejemben az újonnan visszakapott emlékek. S minél többre emlékszem, annál jobban szégyenlem magamat. Ez az eset szégyen folt a gonoszságomra nézve. Lehet hogy jobb volt, hogy nem emlékeztem erre az egészre. Sokkal nyugodtabb voltam.

note: Elnézést a sértésekért, de kijött belőlem az igazi Noir (: || To: Angie

Noir és McGonagall

Mágiatörténelem professzor és Mugliismeret tanárnö
1981. januárja

Tudtam, hogy valaki figyel az oszlop mögül...
Amióta újra itt vagyok ebben a szánalmas világban. Igen még mindig az... Ezt csak az boldogítja, hogy itt van az unokahúgom, mert hisz Marion lánya is kis varázsló tanonc már és az apja rám bízta. Ő sem nagy híve annak, hogy a varázslók mugli környékre bagolypostával levelezzenek. Így most én vagyok kettőjük kapcsolat tartója. Vagyis én csak voltam. A sógorom nagyon félti őt. Meg is értem veszélyes időket járunk. Bár erről nem számolok be neki, mi történik a megromlott varázsló társadalomban.
Már három hete. Lassan el sem hiszem, hogy itt tanítok, bár haza jártam minden nap az elmúlt időszakban, de ma az Dumbledore kérésére beköltöztem. Az előző tanár már egy hónapja eltűnt, a diákoknak azt mondták hogy "hosszú" szabadságot vett ki. Nem tudják még a Roxfort tanulói, mert nem szabad aggódniuk, de Minerva szerint meggyilkolták.
Észrevettem és szépen lassan elértem a gondolatit. Ez Noir. Tudja ki vagyok és emlékszik rám. Hogyan? Pedig nem szabadna. Talán valamit az nap este elszúrtam.
-Értem, köszönöm. majd akkor találkozunk vacsora előtt.- Köszöntem el Flitwicktől. Kedves kis varázsló és hát most körbe vezetett egy kicsit és tanár szemmel mutatta be az iskolát keresztanyám jó barátja. Furcsa így visszatérni ezek közé az ódon kastély falak közé. Egy nagyot sóhajtottam. Noir még mindig itt tanít? Rég el kellett volna őt távolítani. Milyen értékrenddel  tanít itt? Szörnyű. Lassan három éve, azóta mióta unokahúgom elkezdte az iskolát, vele együtt tértem vissza és azóta fejlesztem a képességeimet családom örömére vagy ép kárára ezt igazából még nem tudom. Profi lettem nem sokan szárnyalnak felül ebben. Bár ha nem figyelek oda magamra akkor károkat okozok magam körül. Még mindig vannak szétszórt pillanataim, de egyre kevesebb. Fejlődő képes az ember. Túl tud mindenen lépni csak akarni kell. Bárki rajtam akar ütni elméje szintjén az bizony ellene tudom fordítani. Próbálkozhat betörni ellenem Aiden, a maga kárán fog tanulni és szenvedni. Az én birodalmamban engedély nélkül nem léphet be senki.
Ne próbálja az érzéseimet kiszimatolni, ezért egy hamis "erdőt" hoztam létre ahova betekintést nyerhet, ha nagyon akar, de mind csak látszat és hazugság. Vidámság töltött el, de egyben egy kis félelem is vegyült belém. Mint aki az új környezetet élvezi, de fél is a jövőtől.
Utál engem. Pff. nem is magát ő sem türtőztette magát. Zavarja az egész szituáció. Ne már hogy van valaki, aki belé tudott szeretni. Undorító lehet csaja is, mint Noir is. Elrendeztem pár lapot. Hát ha tudná mit keresek itt., de majd meg tudja. Ha a hírem nem jutott el a fülébe, akkor ez van. Miért ilyen a diákjaival? Vessen magára.
Elém lépett és majd, hogy az arcomba nyomta a képét. Én egy lépést hátráltam tőle, mint aki meg ijedt tőle.
- Fékezze a nyelvét, Uram! - úgy beszéltem vele mintha nem ismerném őt színészi tehetségemet elővéve, de a szavaival felhúzott engem rendesen még a kifelé mutatott énem is dühös volt rá. Még, hogy ringyó lennék? - Honnan ismer engem? Ki Ön? Mit próbálok meg? Mit kell tudnom? - Kérdeztem a legártatlanabb arckifejezéssel. Állom a tekintetét és a tökéletesen hamis érzelmeimbe lát bele amiben értetlenség kavarog és egy emlék sincs róla, hadd higgye azt, hogy ő bolondult meg. A rengetegből, pedig nincs kiút csak a visszavonuló út. Ki ez a barom idióta?
Még hogy meg ölni az iskolában? Soha se fog. Mert ép kéz-láb nem kerülne ki talán még élve sem. Én se félek az igazgatótól se a keresztanyámtól.
- Szóval kezdjük újra. akkor el felejtem az egészet, amit az előbb mondott rólam. Kérem nevezzen, Miss McGonagallnak. Még nem találkoztam önnel. Én vagyok az új mugliismeret tanár és át vettem pár művészeti szakköri órát is Flitwicktől.  - Nem nyújtottam a kezem a bemutatkozásnál nem hibázok és az nem is baj, ha egy nő nem akar kezet rázni egy férfival. Nem is tiszteletlenség így ezt a mozdulatot kihagytam automatikusan.
- Sajnos rengeteg dolgom van vagyis ha van valami kérdése, tegye fel most vagy keresse fel gyógyszerészét.- elmosolyodtam - Bocsánat ez nem hagyhattam ki. Keresse meg az Albust.
Nem vettem le a tekintetemet egy pillanatra sem róla minden rezdülését figyeltem.

Múltam árnyéka
1981

Hohoho... tudja, hogy itt vagyok! Akkor itt az ideje a Noir mágiának. Rex a nyakamban volt, teljesen elbújva, s úgy árnyékoltam le gondolatait, hogy azt még egy ezeréves veleszületett gondolatolvasó tehetség se látná. Így biztonságban tudok gondolkodni, amíg ő turkál bennem.
Sokat javult, de az ereje még mindig gyenge. Nem török be a gondolataiba. Felesleges, a szellemek, akik láthatatlanul élnek melletünk, s akik felett hatalmam van megteszik helyettem. Így Rex fejével hallok mindent ami fontos. Ami nekem fontos, most hogy új emlékekre leltem.
Mikor elment a tanár akivel beszélgetett közelebb mentem hozzá. Tudom, hogy a mugliismeret tanár eltűnt, de Noir becsülteszavamra mondom ebben nincs benne a mancsom. Az iskolához tartozó egyéneket nem ölöm meg. Hétvégénként Sethel ki szoktam élni a gyilkos hajlamaim.
Ekkor Rex fejével egy olyan megjegyzést hallottam, amitől majdnem robbantam. Undorító, nem az én kedvesem nem undorító. Kezem autómatikusan a láncomhoz nyúl, ő undorító. Hogy lehettem ekkora barom, hogy egy ilyennel összefeküdtem.
Mondjon bárki bármit én azt adom le a diákoknak amit le kell adnom és úgy ahogy le kell adnom. Csak nálam nem érdemes nem készülni, mert biztosan az az egyén fog felelni, aki nem készült. Legalább ösztönzöm a diákjaimat na.
Közel mentem hozzá, egyenesen az arcába hajoltam. Tökéletesen tud színészkedni. Ezt az ál meglepettséget. Nem kutatok a saját fejemmel az elméjében, de a szellemek folyamatosan közvetítik Rexnek, hogy mi a helyzet, így én is követni tudom a gondolatmenetet, ha elég gyéren is, mert Rex feje kicsit összekavarja a dolgokat.
- Miért is kellene Angeles? - Kérdezem gonoszul mosolyogva. Olyan, mintha nem értene semmit, de én pontosan tudom, hogy mindennel tisztában van. Felhúztam látom rajta. Ezt pedig kifejezetten élvezem. Megérdemli minden szavam.
- Minden kérdésedre pontosan tudod a választ. - Vágtam hozzá. Lekezelő hangnemben. Büdös mugli az bizony, nem jobb egy fikarcnyit se náluk. A kis picsa. Hagyom, hogy lássa az emlékeimet. Nem szégyenlek semmit és hiába járna el a szája senki se hinne egy gondolatolvasónak!
Mindent láthat, ahogy tanultam a feketemágiát, ahogy megöltem a családom, ahogy halálfaló lettem. Ahogy Sethet magam mellé vettem, ahogy a fiam lett. Ahogy találkoztam a kedvesemmel. Ahogy hármasban portyázunk hétvégénként. Oh, máris megunta. Undorító vagyok! Tudom.
- Csak egy valami McGonagall kisasszony! - Egy pillanatra elfeketedett a szemem, s izzani kezdett a tenyerem. A Noir mágia. - Még csak gondolatban se merd szídni a barátnőm! - Közelebb hajoltam hozzá hogy megértessem vele a helyzet súlyosságát.

note:  || To: Angie

Noir és McGonagall

Mágiatörténelem professzor és Mugliismeret tanárnö
1981. januárja

Azok a szavai, mélyen hozzám csapódtak. Engem ne nevezzen így, mert igazán nem ismert meg azon az éjszakán. Ha megismert volna akkor fej vesztve menekült volna. Mellölem. Senki nem bír mellettem ki hosszabb időt. Egy ember volt, de ő is házas volt és egy idióta... Travers.
- Mert nem ismer engem és ne nevezzen Angelesnek. - pontosan tudta, hogy nem szeretem, ha így szólítanak. Direkt nevezett így.  Tudom és csak bosszantani akart. Ki akart hozni a sodromból, de nem engedtem az érzéseimnek.
- Nem. Nem tudom. - mert addig az estéig egy másik Aident ismertetett meg velem és nem azt szánalmas halálfaló gonosz lelkületű Noirt. Nem mintha én nem titkoltam volna a származásom és a dolgaim előle, de tudta, hogy utálom ezt a világot. Mégis kiakart szedni belőlem mindent. Legyen csak számára rossz az egész szituáció az egész. zavaros. Érezze magát baromnak, hogy kihasznált és hogy amit tettem vele fél győzelmet arattam, akkor rajta. Nem hittem volna hogy találkozok vele főleg nem itt. Amikor engem üldöz a másik szörnyeteg. Noir hozzá képes senki. Mégis nagyra van magával, tipikus férfi, akiket már unok.
- Szerintem össze kever valakivel. Szóval még egyszer felteszem a kérdést. Honnan ismer engem és ki ön? - Tényleg a legártatlanabb arccal, aki semmit sem tud róla. Miért enged be? Még csak nem is küzd ellenem. Mi az oka? Egy csapda lehet. Nem én az összesből ki tudok mászni. Láttam azt ahogy el sajátította a fekete mágiát és a saját szüleit megölte. Egy torz lélekkel van dolgom. És igen meg találtam a gyenge pontját, mert nevezhetjük így is, hisz szerelmes, hisz fiává fogadott egy fiút. Hogy meguntam őt, nem igaz, mert játékos kedvembe voltam. Csak már nem bírtam tovább. Láttam szörnyűbbet is, mint az övé. Az a legnagyobb bajom, hogy néha megakarom váltani azokat akik nem akarnak változni. Szánom valahol legbelül az ilyen embereket. Ragaszkodik a "szeretteihez" és ez, minden ember egy gyenge pontja. A gyilkolási vágyai mind elítélendőnek tartom, de nem én fogok felette bíráskodni ez nem az én feladatom.  Az Azkabanba lenne a helye vagy valami elmegyógyintézetben. Még, hogy nem hisznek nekem. Olyan vicces, hogy majdnem felnevetek ezen a gondolatán. Lehet, hogy neki nem hisznek, de én más vagyok. Nem csoda, hogy itt vagyok. Nem csak a tanítás miatt hívtak ide, de erről nem kell tudnia milyen más okaim vannak. A Roxfort átmeneti védelmet nyújt számomra.
Honnan tudja? Nem törhette át a falamat azt képtelenség feltörni varázslat nélkül. Nem ő volt, hanem azok akikkel együtt él. Az egyik itt van mellette. Noir hibázott, hogy beengedett körül nézni és leleplezett téged, ahogy te is hibáztál. Tűnj el!
-Van barátnője? Ez milyen fantasztikus.- Csodálokzással teli hangon és kissé ironikusan folytatom a beszédem.
-Nem tudom hogy bírja önt el viselni.- Mondom egy kissé megvető hangon. -Én biztos nem tudnám eltűrni. Már most se bírom, ahogy letámadott. Ééén? Szidniii?- Mondom jéghideg hangot erőltetve magamra. Türtőztetnem kell magam, de egyre kevésbé megy.
-Miért fenyeget? Nem csináltam semmit. Öljön meg itt, ha annyira akar. Mire pályázik az állásomra? Hát tessék vegye el, ha jobban tanít vagy tudom is én mit csinál itt ebben az iskolában.- Kellek ki magamból véglegesen és elindulok a tanári felé. Kezembe veszem a pálcát.
Úgyis tudom, hogy előbb utóbb valakinek a bosszúja rajta fog csattani, de az előbb lesz, mint gondolja. Már megismertem pár haragosát, ha csak gondolat szintjén és nem is személyesen. Nem akarok vele ellenséges viszonyban lenni, de ha ő ezt akarja meg kapja.

Múltam árnyéka
1981

Megsértettek, hallottam Rex fejében, és ott örvendeztem is! Megsértettem, ez most egy nagy dícsőség nekem! Nem ismerem, de nem is akarom ismermi! Menekültem volna? Ő sem ismer. Aiden Noir nem menekül senki elől. Nem félek semmitől sem.
- De én ismerlek és akkor szólítalak így, amikor csak akarlak! - Tudom, hogy utálja, ha így hívják. Ezért is neveztem így. Hagy, hogy tudja, hogy nagyon nem kedvelem őt. Egy cseppet sem.
- Erőltesd meg magad! - Mondtam gúnyosan. Nem érdekel mit akar elérni. A szavai nem érdekelnek. Azt mond amit akar. Nem fogom magam hibáztatni és nem fog ez a csaj bármivel is befolyásoljon. Nem esem a csapdájába.
- Vagyok, aki vagyok! Négy évvel ezelőttről ismersz. Tudom, hogy tudod hogy ki vagyok. - Mondtam egy gonosz félmosolyt megvillantva. Hagyom, hogy belelásson a fejembe. Méghogy minden csapdából megszökik. Én meg maga vagyok a Sötét Nagyúr mi?
Mindent lát bennem tudom. Az ösztönöm ellenkezni akar a behatolás ellen, de nem hagyom, hogy megtegye. Hagy lássa a kisasszony min mentem keresztül és mennyire élveztem. A szomorú pillanatokat okosan úgy irányítottam, hogy Rex árnyékolása alá kerüljenek. A fájdalmamim nem kell látnia.
Persze, hogy ragaszkodom hozzájuk. Ők az igazi családom! A fiam és a szerelmem. Gyengepontjaim, de nem védtelenek. Ha Sethet nem kapja el az elmebaj precízés pusztító. A kedvesem pedig profi fejvadász. Igazi gyilkos család.
Oh észrevette, hogy valaki bejutott a falai mögé mágia nélkül el akarja küldeni. Hát próbálkozhat rá nem hallgat. Én vagyok a pokol ura. Az onnan szabadult szellemek csak nekem és esetleg Sethnek engedelmeskednek.
- Láttad is! Láttad a fejemben. Meg bír magadni mellettem, mert szeretem és ő is szeret engem. Mondjuk úgy, hogy ő nem olyan mint TE! Igen szídni! Ne merd gondolatban sem! - Mondtam a fontos szavakra kiemelt gúnyos hangsújt vagy éppen mérgeset helyezve. Közben pedig kicsit kiengedve magamból a Noir tüzet.
- Pontosan tudod! Úgyhogy vigyázz magadra. Nem kell az állásod! Van sajátom! Nem kell tőled semmi. Mellesleg Angeles, tudom hol lenne a helyem. Viszlát Miss McGonagal! - Vigyorodtam el gonoszul. Tudja be annak aminek akarja.
Ismeri a hatagosaimat valóban. Csak nyugodtan essenek nekem. Meg tudom magam védeni. Már várom hogy ki lesz az első aki nekem ugrik. Aiden Noir a képébe fog röhögni és megmutatja neki birodalmát. Egyszer ő is oda jut és ott én leszek a hatalmasabb. Fogtam magam és megfordultam. Jobb lesz hagyni a kisasszonyt nincs kedvem játszani vele.

note: Hát kisasszony ez igen gyérre sikeredett, de nincs kedvem megint loholni maga után. || To: Angie

Noir és McGonagall

Mágiatörténelem professzor és Mugliismeret tanárnö
1981. januárja

- Nem, nem tudom ki ön. Négy éve? az nagyon rég volt biztos csak egy értéktelen vagy semmit mondó találkozás volt, amit könnyen elfelejt az ember. - Mondom a legnagyobb figyelemmel. Tudja pontosan, hogy mire utalok, én akkor tényleg nem őt ismertem meg vagyis honnan is tudnám ki ő és azóta elmondhatom. Elfelejtette ő is az egészet elfelejtette azt, amit tudni kellett rólam, de valahogy eszébe jutottam és mindent tud. Én pedig rá sóztam a lapáttal,  Mégis magamat akartam védeni a Sötét Nagyúr embereitől, mert mindig is tudtam, hogy keres engem és egy ilyen goromba férgekből több van, mint hinném.  Tudok neveket. Tudok terveket és nekem ne hinne Dumbledore vagy a nagynéném. Mindig is tudott a létezésemről az igazgató úr ő hozatta nekem a külön tanárt. Mikor én őt is átpásztáztam. Tudtam az ő titkairól is. Elég rosszul esik ide vissza jönni mégis itt vagyok mert védelmet nyújt nekem. De ez a senkiházi Noir bekavar. Én itt tiszta lapot kapok. Tudom, hogy szüksége van az igazgatónak a dolgaimra, de nem kapott belőlem semmit. Ugyanazt teszi, mint Voldemort körül udvarol, de én nem akarok sehova se tartozni. Szerinte nem vettem észre hogy egyetlen egy nagyon szomorú pillanatot nem találtam az életében, de hogy nem. Hülye, aki el hiszi ezeket. Ennyire nem vagyok naiv. Meg tudtam van valaki mellette.
Undorodom ezt tenni. Undorodom az ő lelkétől is. Csak is azért figyeltem őt, mert nem tudtam mire készülne és én egyenlő félként tekintetem rá. Nem tudja, hogy mire vagyok képes még ha magát a pokol urának és a szellemek urának gondolja nem mindenható. A mágiának ára van ezt mindenki tudja. Ki ő? A három testvér egyik leszármazottjának gondolja magát, hogy uralhatja a szellemeket vagy bármilyen démonokat. Nevetséges az egész. Ő is fizetett valami árat. Nem is keveset.
-A fejébe? Elképesztő milyen fantáziája van egy ilyen embernek. - Továbbra is adtam azt, aki semmit nem tudó nő szerepét.
-Persze, hozzám senki se hasonlít azt hiszi, hogy érdekel milyen az ön barátnője vagy szeretője. Nem fog soha sem. Ne aggódjon már így se érdekel bárki is itt az iskolában.- Türtőztettem magam érdektelen hangon "Nyugalom, nyugalom... Tenger mélye... Nyugodt víz... Nem húz fel Noir, mert meg fogja bánni."
Ott hagyom egy lépéssel őt hátat fordulva neki a tanári felé veszem a pálcámat. Ő pedig az utolsó gondolataimhoz a saját gondolait hozzá fűzi. Persze vigyázok magamra hogy ne tudnám arra gondol, amit történt. Én vigyázok magamra. Nem kell neki is ezt hangoztatnia. Fenyegessen csak engem, bántson engem.  
-Reméltem is.- Mondom ki fél hangosan a szavaira reagálva. Nem kell semmi, akkor legyen így és hagyjuk egymást békén. Mikor meghallom Angeles nevet. Hirtelen megfordulok. Itt borult ki a bili vagy a pohár. Nem tudom. Elöntött a méreg. Direkt teszi ezt. Olyan mint egy Griffendélest gyávának tartani. Rászegeztem tekintettemet. Az a mosoly mindent elárult magáról. Tudtam, hogy még mindig turkál az a valaki a fejembe, akivel együtt van Noir. Honnan tudná azt, hogy hová kívánom "családostól" együtt Noirt. Három méter távolság biztos volt köztünk. Szigorú dühös hideg szikrázó tekintettem volt. Nem most nem uralkodtam magamon. Nem most azt látta, amit gondolok.  Utálom, ha belém látnak szerintem ő is utálja. Most tűnj el, mert te is megkeserülőd, bárki is vagy.
- Remélem megjegyzi egy életre, hogy nem vagyok számára Angeles. - Nem voltam benne biztos, hogy erről nem tesz jelentést bárkinek, de nem érdekelt.
Bármilyen erős falat is húzna fel ellenem már bent vagyok és erős fájdalmat gyakorlok rá. Ha kell még a pálcával is rá segítek majd. Nem tudom pontosan, hogy csinálom sosem tudtam pontosan ösztönből jött.  Térdere fogom rogyasztani, addig míg bocsánatot nem kér. Igen azt hiszi hogy erős, de ez nem igaz gyenge elméje van anélkül, hogy nem segítene neki az nyamvadt valaki. Bárki is az tőle sem félek. Sokáig menekültem talán nem kellene tovább és ha ezt Noir érte el akkor vessen magára. Nem kedvelem azt ha valakiben fájdalmat gyakorlok, de ha ez kell neki, hogy tanuljon, akkor megkapja. Ő kezdte nem én Négy évvel ezelőtt nem kellett volna megismernie nem kellett volna most se ide jönnie a folyóson. Ő kezdte rajta csattan, amit elkezdett.

Múltam árnyéka
1981

- Aiden Noir! Igen négy éve! Jelentéktelen? Hmm... megeshet! - Mondtam egykedvűen. Nem akarok megint belegabalyodni valamibe. Nem akarok tőle semmit sem. Elegem van belőle egy életre. Élvezem, hogy felhúzom, de nem annyira, mint annak idején. Már nem olyan érdekes. Nekem nem az.
Óh, ismer minket. De jó! Legalább lesz értelmes ellenfelünk is. Na nem mintha a kisasszonyt értelmesnek tartanám. Egy muglimániás nem lehet értelmes. Az kizárt dolog. Ezt tud. Láttam, ahogy viszonyul hozzájuk. Undorító, borzalmas.
Nem érdekel mit vesz észre és mit nem. Azt látja, amit akarok, hogy lásson. A többit Rex árnyékolja. Nem érdekel mit gondol rólam. Tudom, hogy nem vagyok mindenható. Az a Nagy Úr posztja lesz, ha legyőzött mindenkit. Én, kis porszem, csak felajánlom neki hatalmamat. A pokol, a szellemek, a démonok itt nem jelentenek sokat, de odalenn igen. Az az én igazi világom. Nem ez.
Igen mindennek van ára. A Noir mágiának a lelked az ára. Még Hugh adta el a lelkünket előre az ördögnek, hogy megkapja azt a hatalmat, amit akart a családjának. Ezért gonosz szinte minden Noir. Ezért halnak meg hamar a jó Noirok. Mert nekünk a sötétség mellett a helyünk.
- Ez nem a fantáziám Miss McGonagall! Ez az igazság! Helyes. Ne is érdekelje a barátnőm! Tartsa magát távol tőle! - Mondtam ridegen. Nem akarom, hogy ez miatt a ribanc miatt valami baja legyen Adrianának. Nem azt nem hagyom.
Megfordul és elindul. Na talán sikerül megszabadulnom tőle. Az milyen jó lenne! Mennyivel nyugodtabb lennék. Sokkal undorítóbb lett ez alatt a pár év alatt, mint amilyen akkor volt. Gondolataihoz még hozzáfűztem a sajátjaimat is.
Angelesnek neveztem. Tudom, hogy utálja, ha így hívják. Pont ezért csinálom. Azt akartam, hogy egy kicsit még felhúzza magát. Viszont nem akarok tőle semmit. Abszolúte semmit. Még az arcát sem akarom látni. Csak egy rossz emléket jelent nekem. Nem foglalkozom vele.
Gonoszul mosolyogtam rá. Nem titkoltam semmit a mosolyomból. Ezt az arcomat látják azok is utoljára, akiket megölök. A szellem még mindig kupászkodik nekem a fejében. S most erényesebben szólta le. Komolyan ezen nevetnem kell!
- Nem ijeszt meg! - Feleltem nyugodtan. Csak azért is Angelesnek fogom hívni. Felé fordult. Szikrázott a szeme. Jegesen meresztette rám. Az elmbe hatolt bele és ott kezdett el kínozni. Köszönöm Geer! Valamire csak jó a lélektépősdi! Hálálkodtam magamban a kölök démonjának.
Így meg sem éreztem a kínzást, csak ahogy folyamatosan erősödött. De még mindig távol van Mard Geer kínzásától! Azonban kezdem unni. Gyorsan meguntam. Néma parancsot adtam. Mire Rex észrevehetetlenül kúszott le a vállamról, majd ugyanúgy jutott el a nő bokájához és teljes erőből beleharapott. Utána pedig iszkolt el, Sethez megy, ahogy kell neki. Én pedig sarkon fordulva el se köszönve indultam el a Tiltott Rengeteg felé. Kicsit ki kell szellőztetni a fejemet.

note: Próbálni lehet || To: Angie

Noir és McGonagall

Mágiatörténelem professzor és Mugliismeret tanárnö
1981. januárja

Semmi hatása nem volt az arcán. Mintha sosem érzett volna és gyenge lettem volna. Ellene, ez alatt már a legtöbben össze roppannak. Igen pontosan látnom kellett volna ahogy elmosolyodik, hogy készül valamire és a bal bokámon hirtelen egy nyomást éreztem, ahogy élesen belém harap valami. Na,  akkor eresztettem el Adien, aki el húzta a csíkot.  Hangosan felsikítottam fájdalmamban. Talán a háromvonalas "e"-t is megütötte a hang magasságom. Majd egyszerűen el is eresztette az a valami. Barom vagy. Ezt még Noir is megkeserüli. Nem tudtam volna utána futni most nem. Majd utol érem mivel tudtam hova tart. Én a tanári szobám felé vettem az irányt ami a folyosó végén volt. Letettem a papírjaimat.
Kinyitottam az ablakot. Kinéztem a rengeteg felé még sehol sem volt az a lelketlen halálfaló. Csak egy dolgon járt az eszem, hogy utána megyek és követelem a bocsánat kérését. Mert hisz ő uszította rám ő fenyegetett meg. Én csak a gondolataimmal voltam el. Ő kezdte az egészet négy évvel ezelőtt én magamat védtem.  Lekezeltem a harapástól kicsit vérző bokám.
Halk kopogás hallottam. Majd belépett rajta Minerva, hallotta sikolyomat. Szemei és gondolatai mindent elárultak. Aggódott, hogy visszaesettem, de nem esettem vissza. Nem omlottam össze kordában tartom és nem veszítem el az irányítást magam felett, mint gyermek koromban vagy fiatal tizenévesként.  Komoly tekintettel léptem oda hozzá szeretem őt és Nerva mindig aggódik értem. Sosem értett meg igazán, de hát ő győzte meg a sógoromat, hogy itt a helye a lánynak.
-Nincs semmi csak a múltam egy árnyéka van itt.- Mondtam egy lesütött pillantással még mielőtt kimondta volna a kérdést már válaszoltam is rá. Nem zavartatta sosem magát hogy én beszélek ő pedig hallgatva ki sem mondva tudom mit akar.
-Noir.- válaszolom meg neki a fel nem tett kérdést. Majd azok a szemek kérdések a fejében mind választ várnak tőlem. Egy ölelés és egy csendes érintéssel megnyitottam neki azt átvillantak a gondolatok rajta. Kihagytam belőle a mocskosabb részeket. Tudtam segíteni akar, de nem akartam a segítségét. Még hogy nem hisznek egy legilimentornak? Merlinre, lehet, hogy neki nem, de nekem a családom hisz. Persze neki nincs is családja.
-Majd elintézem. - Elfordultam tőle. Az ablakhoz sétáltam megláttam a távolban egy alakot. Noirt, aki siet.
Egy mosolyt erőltettem arcomra, keresztanyám felé. Mindent tudott. Rég látott engem. Régen a párkányra állva leugrottam volna a toronyból is, úgy hogy nem  haltam volna meg. Elsajátítottam egy alakot. Most nappal van diákok is vannak az udvaron és a birtokon. Nem kockáztatom meg azt, hogy ijedséget  keltsek.  Mindent elárult Minerva még azt is hogy nem helyesli. Ő is szívesen elintézi, de tudja már megtanulta az én életem az én döntésem és hiába akarna segíteni nekem én nem kérek belőle.
Nagyszerű érzés volt. Sosem felejtem el ezeket a kalandjaimat. A párkányra szálltam. Kipróbáltam a hangom. Szép volt. Meg igazítottam a szárnyaimat a csőrömmel. Farktollaimat is szépen elrendeztem. Majd. Szálltam. Nehéz volt megtanulni repülni, de nem felejtettem el. Szálltam és élveztem, ahogy fekete tollaimat a nap melengeti. Noirt követtem az erdőbe. Leárnyékoltam teljesen a gondolataimat nem vehet észre, még, akkor sem tudta. Egy fára leszálltam majd miután tovább ment egy másik fára szállva követtem. Na, igen meguntam ezt a játékot. Jó húsz méterrel előrébb leszálltam és visszaváltoztam. A vastag fa mögött rejtőztem. Senki nem volt a környéken, mert azt észre vettem volna. Vártam, hogy megjelenjen Noir az ösvényen.

Tripla "A"/Baj a köbön
1981

Kínozni kezdett. Nevetnem kell. Nem látta a fejemben Geert. Az ő lélektépéseihez képest ez semmi. Erre nem készült fel. Látom, persze ennyitől a legtöbben már fetremgenek a földön, de én nem. Geer  ezen a szinten szokott kezdeni! Innen csak felfelé szokta emelni a fájdalmaimat.
Gyorsan meguntam a játékot így egyetlen észrevehetetlen jelzéssel küldtem a kisasszonyra Rexet. A kis görény leszaladt a vállamról, s észrevehetetlenül rohant oda a nőhöz. Majd megragadta a bokáját és beleharapott.
Elengedett, sarkon fordultam és elmentem. Nyugodtan lépkedtem, mikor hallottam a sikítást. Uhh, Rex ennyire belemélyesztette a fogait? Ezszerintem feljebb volt a magas "c"-nél is. Nem tudom a görényem hova futott, mikor teljesítette a feladatot, de elszaladt.
Nyugodtan mentem ki az erdőbe. Merlinre itt mindig elfog a vágy, hogy Rexel fussak, mint régen. De gyengének tartom magam olyankor. Inkább maradok ember és gyilkolok így. Nekem már olyan ez mint egy emlék. Már abban sem vagyok biztos, hogy át tudnék alakulni, pedig Rex örülne nekem.
Némán haladtam az erdő felé. Mindenre figyeltem, de jó lenne most haza menni. Adriana biztosan otthon vár rám. De jó lenne megint átölelni őt, megcsókolni. Viszont még nincs hétvége még nem mehetek haza. Sajnos. Imádom őt, szörnyen rosszul esett mikor Angie azt mondta rá, hogy undorító. Mert nem az ő nem az.
Egy ösvényt követtem, csak ki akarom szellőztetni a fejemet. Hogy ne gondoljak arra a kurvára. Nyugalmat akartam. Gyilkos vagyok, de nekem is kell egy kis kikapcsolódás. Nekem pedig most az erdő a legnagyobb kikapcsolódás.
Kiértem egy tisztásra. Valami furcsa van itt érzem. Valami ami nem szokott itt lenni. Ismerem ezt az erőt. A szívem hatalmasat dobbant. Ajkaim pedig mosolyra húzódtak. Ez az én Démonom! Ismerem az erejét, annyit volt már a közelemben.
- Vadmacskám! - Mondtam mosolyogva, ahogy megpillantottam a tigrist, aki felém cammogott. Amint lábamhoz ért leguggoltam hozzá és megsimogattam a fejét. Vártam, hogy átváltozik, hogy lássam az arcát.
De nem ezt tette. Kíváncsian figyeltem, hogy hova megy. Utána siettem. Majdnem elnevettem magam, ahogy ráugrott Angiere. Majd felvette emberi alakját. Merlinre, de formás hátsója van, na de foglalkozzunk Angie ügyével.
- Elfoglalja a helyemet! Nekem kellene ott lennem! De gondolom arra akar rávenni engem, hogy bocsánatot kérjek, amiért ráküldtem Rexet! De nem fogok! Tényleg, nem láttad valahol a görényem? Nem tudom merre szaladt! Mellesleg, mondtam már, hogy szexi vagy hátulról vadmacskám? Szállj le nyugodtan róla, nem árt nekünk! Mégvalami a gondolataid tartsd kordában, veleszületett legilimentor.
Mondtam mosolyogva, ahogy a két nőt figyeltem a lábaim előtt. Irónikus kép, de a kettő közül nekem csak egy kell. Csak az kell, aki felül van, aki a leggyönyörűbb nekem ezen a világon. Az én Adrianám. A vadmacskám!

note:  || To: Angie, Adriana

Duval, Noir és McGonagall

Halálfalók és a jelölt
1981. januárja

Az érzés mikor repülök felejthetetlen. Talán ez a legjobb utazás, ami biztonságosnak tartok, nővérem seprűs balesete után többet nem ültem seprűre pedig szerettem, de félelemmel fogott el az a tárgy használata, ami Marion halálának vesztét okozta.
Egy pásztázást is megérzek, ha valaki letapogat engem. Nem is kell gyorsan a visszájára fordítom az egészet és úgy hogy észre se veszi. A harmadik fél és Noir barátnője. Igaz nem tudtam meg mondani hol van, de itt volt. Noir érdekesebb volt. Így őt  figyeltem ő húzott fel. Méghogy kiszellőzteti a fejét. Most vagy soha. Nem vett észre, honnan vette volna észre hogy itt vagyok.
Itt az erdőben. Mindenre kell figyelni és én figyeltem is nem tudni mi fog egyszer csak le támadni. Hatalmas pókok vagy egy másik furcsa lénnyel találkozol furcsa sötét lényekkel. Griffendéles szabály szegő bulik az erdőben, mindenfelé figyelsz, hogy mikor hol és mi támadna le. Merlinre azok az éveket bármikor visszasírnám. A pia, cigi és a bulik és a rengeteg veszélyei ez kellett egy igazán belevaló griffendéles csapatnak...
Noirt unalmas volt követni így ebben az alakban, ezért döntöttem el hogy visszaveszem eredeti alakomat. Valaki tekintetét érzem magamon. Biztos voltam a nőét. Nem adom tudtára hogy észre vettem. Miért adjam? Nem félek tőlűk csak megakarom leckéztetni Noir és persze annak a Rexnek a harapása miatt bocsánatot kérhetne.
Látom, ahogy előlép egy nagymacska és Noir meg simogatja.  Egymással vannak elfoglalva ennél jobb idő nincs is a helyváltoztatásra. Egyszerű varázslat. Bár azok akik olyantól tanulták a mágiát elsajátítani mint én, egész jól elkészítik a másukat. Én pedig egyszerűen. Átreppenek egy távolabbi pontra. Ahogy sejtettem észre se vették, hogy eltűntem.  Vagyis a nő nem Tudta hogy nem engem szorít. Bár megijedtem mikor ráugrott a tigris a duplikációm. Hallottam mit mondanak nekem. De hát ez mégis csak egy másolatom így nem tud beszélni. Csak az arc kifejezéseimet tudja felvenni tökéletes pontossággal utánozni. Noir megválaszolta barátnőjének a kérdéseit. Még Noir figyelmeztetése, csak jobban felhúzott és tartsam kordában.  Nem válaszolt a kérdéseikre a másolat minek is válaszolt volna, ha nincs igazi beszédhangja.
Majd, ha ő próbál éveken keresztül magát kordában tartani, akkor szólaljon meg. Na és ha ennyire vágyik tessék lássék alapon akkor sem teszem meg amire parancsolni akart. Adriana könnyű préda volt, még akkor is, ha tanult ellene védekezni. Nem sokat tehet.
Büdös ribanc. Szállj le, rólam! Ezzel megoldottam a gondolati szinten a beszédet.
Nem buktam le. Ennyit még én is tudtam.  Ezen még én is mosolyra derültem.  De felmerült az a kérdés mit keresnek itt? Lehet, hogy ez egy csapda és elakarnak fogni. Hisz engem üldöznek, mert akar engem a Nagyúr és mellesleg Dominic is. Mégis lehet ez a másodlagos céljuk, még akkor is ha egymást akarták boldogítani. Idióta, Angie, vissza kell jutnod a kastélyba. szólom le magam.