1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Nem szeretem ezt a pályaudvart, de ha egy barátomnak innen indul a vonata, akkor kikísérem. Elbúcsúzok tőle. Haza felé indulok a kezembe egy mappa és pár kotta van amit kezemhez szorítva fogok. El sétálok amellett a bűvös 9 és 3/4 vágány melletti oszlopnál. Csak rá tekintek. Pár hosszú pillanatra. Sok az emlék, amit jobb el felejteni. Az iskola, a nővérem és azok a furcsaságok, amiket mind a hátam mögött hagytam és akarok hagyni. Senki nem tudja mit gondolok ezekről. Elfordítottam a tekintetem róla és a kottáimat bújtam. Ez egy jó szám Anne szép házit adott be nekem. Nem figyelek fel a séta közben,mert jobban leköt Anne dala. Majd keresek egy üres padot és leülök rá és a következő dalt nézem, nagyon megható dallamok csengenek a fejemben a szöveg kicsit erőltette ennél jobbat is adott le Peter. Be karikázom a számomra hibás szövegrészt. Ez ebben a forgatagban nagyszerű dolog. A vasútállomás zaját vagyis zenéjét hallgatom. Ahogy be mondják a hangos bemondóba a vonatok indulását. A zaj kavalkád zenévé alakul át a fülembe. Felszabadulok ebben a műfajban. Hirtelen mások érzései támadnak meg engem. Nem szeretem mikor elő törnek ezek a dolgaim. Felhúzom magamba falat és a kívül állókkal és magammal is szembe. Nem olvashat senki bennem és én nem akarom tudni mit éreznek az emberek. Ez egy átok sújtotta dolog mások szerint, mint például Minerva szerint "tehetség". Nem akarok mások agyában turkálni, mert nem volt sosem helyes. Átok, amelyt jobb vissza fojtani.
London, a nagyváros. Az egyetlen bajom az vele, hogy túl sok benne a mugli. Komolyan nem értem azokat a varázslókat, akik képesek ezek közt az agyamentek közt élni. Nekem nem kenyerem. Valahogy túlságosan is kilógok közülük. Jobban, mint a varázslók közül. Most is csak kis magánakciót folytatni jöttem a városba. Nekem is lehet néha szórakozni. Márpedig a migli gyilkolásnál kevés szórakoztatóbb dolog van. Meg amúgy is kellett valami az Abszol útról, úgyhogy összekötöttem a kellemest a hasznossal és megoldottam mind a kettőt. Zsebretett kézzel, fütyörészve haladtam az utszákon. Eszem ágában sincsen sietni. Nem akarok még visszamenni a jóság szentéjébe. Így is örültem, hogy az öreg adott kimenőt, mondjuk húzta a száját, mikor közöltem, hogy milyen szerre van szükségem. De az már nem az én bajom. Addig hidegen hagy, hogy mit gondol rólam, amíg nem kezd el kérdezősködni. Mert akkor aztán nagyon hamar el tud pattanni nálam az a bizonyos húr. A nyugodt természetem ellenére, hirtelen és hatalmas tud lenni a haragom, ha elkap. Még van egy kis időm a vonatindulásig, bár zavar engem az, hogy mikor indul? Nem nagyon. Ha kell hopponálok. Nem bonyolítom túl a dolgokat. Varázsló vagyok, sőt nem is akármilyen, aranyvérű, feketemágus. Ki kell használnom az erőm, ha már egyszer az velem született. Legnagyobb bánatomra beértem az állomásra. Hangzavar, mint mindig. Ezek nem ismerik a csend kifejezést? Hát nagyon úgy tűnik, hogy nem! Balkezem kiveszem a zsebemből és az órámra pillantok. Még húsz perc. ~Hogy a pokolba bele! Lehetne több is!~ Zsörtölődöm magamban. Megrázom a fejem, megint zsebrevágom a kezemet, majd elindulok valami ülőhelyet keresve. Most nem figyelem a gondolatokat, a muglik sose gondolnak semmi izgalmasra sem. Úgyhogy felesleges. Sehol egyetlen egy üres pad se. Ráadásul szinte mindegyiken annyian ülnek, hogy nem lehet odaférni. Tekintetem ekkor megakad egy szőke hölgyön. Egyedül ül a padon. Arcomra gonosz félmosoly szökik. Tökéletes lesz! - Elnézését kérem hölgyem, hogy megzavarom. Szabad lenne helyet foglalnom? - Kérdezem, valami emberi mosolyt ersztve, mikor odaérek hozzá. Legalább az udvariasságommal nem lehet baja. Jól vagyok nevelve. Csak nem volt hiábavaló az a sok dögunalmas illemóra. Fujj, még most is hányingerem van, ha rá gondolok. De legalább tudom használni az ott tanultakat a való életben, ami jelen pillanatban is nagy segítségemre volt. Udvarias úriember módjára addig nem ülök le, amíg engedélyt nem kapok. Persze közben azért szolidan, de pontosan megnézem a hölgyet. Rögtön szemet szúr a kotta a kezében. Szóval zenész lélekkel találtam magamat szemben. Nem jó, az olyanokkal nem lehet rendesen beszélni. Azért remélem most egy kivételel találkoztam.
Egy nagyot sóhajtottam. Az egyik házi dolgozatnál ez a legszeb eddig mind közül. Tudom szubjektív vélemény volt. De csodálatos dallamot alkotott. Szerettem. Mintha szívéből írta volna a diákom. Igen biztos voltam hogy a szívéből írt ki egy dalt. Belemerülök a kttáimba Egy hang szól hozzám. Majd fel pillantok és egy fölém magasodó férfi áll előttem. Miért ne ülhetne le a pad mindenkié. Egész színpatikus embernek tűnik. Első látásra nagyon udvarias. -Persze üljön csak le. Nem foglalom senkinek se szabad a pad másik fele.- mosolygok rá szelíden. Majd vissza bújok a papírjaim közé. Fantázia dús élmények mikor ezeket látthatom és megjelenik a fejembe az egész mű. Felpillantok és a távolba nézve el merengek. Egy új feladat a tanítványaimnak. Az utca zenélés rejtelmeibe kell beleásniuk magukat. Igen az utcán oly sok a hang hogy annak csak a töredékét halljuk meg. Lecsukom szemet és hallgatom a zenét amely ez a sok ember a tudtuk nélkül produkál. Néhány disszonancia aztán a feloldása következik csak figyelni kell rá. Majd a tőlem öregebb férfira tekintettem. Végig néztem rajta. Pár évvel lehet idősebb nálam maximum öt év van köztünk. Mugli vagyis valóságos ember kinézete van és nem egy furcsa varázslóé, akivel itt még össze futhatok. Nem ismernék fel senkit se a volt iskolából akivel valaha is jártam egy iskolába. Annyira sosem volt jó az arc memóriám. Bár, ha nagyon akarnám egy-két arcot feltudnék idézni. De inkább felejteni akarok. Nem is akarok ilyen gondolatokkal foglalkozni. -Ön, melyik vonatra vár?- Kérdeztem meg tőle meg.
Music:Kezek munkája * Note: Kezdés * To: Aiden* Words: 242
Hogy Merlin vinné el nem elég, hogy vissza kell mennem a jóság egyetemes szentélyébe, de még a vonatra is várhatok. Csak ez kellett nekem. Figyelhetem az unalmas mugli gondolatokat. Hallgathatom ahogy hisziznek a semmi miatt. Komolyan ez olyan szánalmas. A pályaudvarra érve keresni kezdtem egy olyan hely után, ahova le tudnék ülni. Minden pad foglalt volt. S a legtöbbre már nem is lehetett volna leülni. Ekkor láttam meg egy fiatal hölgyet. Ez a hely pont megfelelő lesz. A tőlem megszokott udvariassággal szólítottam meg. A neveltetés és a sok rémes illemóra hatása. Mondhatni belém van nevelve, hogy hogyan illik viselkedni. Néha kicsit túlzásba is viszem, de hát ez van. - Nagyon köszönöm hölgyem! - Mondom egy gyenge mosolyt megeresztve, mikor megkapom az engedélyt arra, hogy helyet foglaljak. Le is ülök a lány mellé. S nekidőlve a háttámlának lehunyom a szememet. Hangok. Gondolatok. Mindenhol ezt hallom. Egy csomó csacsogás, amiből ki kell szűrni a lényeget. Bár most inkább csak elálmosít a sok ostoba fecsegés, mintsem hogy érdekelne. A muglilban amúgy sincs semmi érdekes. Arcomon elterül egy elégedett mosoly, mikor meghallom a mellettem ülő lány gondolatait a zsivalyban. Az agyam autómatikusan rá fókuszál. Boszorkány! De megveti a varázslókat. Furcsa, meg kell hagyni. - Az Oxfordi vonatra! Na és ön? - Mondom folyékonyan a félhazugságot. Mert arra várok, csak nem mondom el hova megyek vele. Csak hazaviszem a szerzeményem aztán irány a jóság szentélye. Most van időm megfigyelni magamnak a lányt. Csinos azt meg kell hagyni. Fiatalabb nálam ez jól látszik. Bár nem hiszem, hogy nagyon nagy lehet a korkülönbség. Úgy néz ki, mint egy mugli, bár a gondolataiból kiindulva ez nem furcsa. Meglátom az ölében a kottákat. - Zenél? - Kérdezem a lapokra mutatva. Igyekszem mugli beszédtémát választani, nem akarok felhívni a figyelmét. Izgalmasabb így, hogy mem tudja ki vagyok.
Furcsa érzés leng körül engem, mintha valaki átszondázta volna az agyam felszíni rétegét erre különösen érzékeny vagyok a mai napig is. Kiráz ettől a hideg is és automatikusan körbe hordozom a tekintettemet idegen és furcsa ruházatú emberek után kutatva. Nem akarok eggyel se találkozni, aki feltörné mélyebb szántású gondolataimat is. Azokat, amiket senki nem lát meg és a még mélyebbeket, amiket nem engedek feltörni. Gondolataimat belső körökbe száműzöm, senki ne lásson meg most már a tolakodó nem fog látni semmit se. Kellemetlenül érint ez. Ha valaki megostromolna engem ilyen téren az bizony pofára esne. Mivel egy ilyen adottsággal született embert nehéz feltörni. Legyen mindenkinek elég az, amit át adok a zenével és a szavaimmal. Lehetek szétszórt kívülről, de valahol legbelül mindig rendet tartok. Kivéve, amikor feltörik belőlem az elnyomott képességem. Tudom uralni tudom egy valakire koncentrálni ösztönből jött mindig is. Ez is mágia és turkálni másokban soha nem akartam. Talán az iskolában jól jött dolgozatoknál majdnem úgy meg írni a dolgozatot, mint a legjobb hollóhátas diák, de ez magam szemben is becsapásvolt egy puskázási lehetőség. Ki az, aki figyel engem? Legszívesebben a belsőm visszacsapna Hé én is itt vagyok és sokkal erősebb, mint te ilyen téren. Megint óvatosan körbenézek majd a férfi kérdésére válaszolok. -Óh, Oxford nagyon szép környék. Ott tanul, tanít, dolgozik vagy lakik esetleg? Van ott egy nagyszerű pub A Sas és a gyerek nagyon hangulatos szerintem. Ismeri? Volt mikor arról álmodoztam szívesen járnék oda tanulni, de hát az életünket nem változtathatjuk meg. Egyébként én csak itt ülök és javítok. Meg pihenek. Igen is, szeretem a forgalmas helyeket is. Itt legalább kihasználhatom a szabadidőmet és figyelhetek. Láthatok események ihletet meríthetek.- Még sokkal bővebben is tudnák beszélni, de nem teszem. Nem akarom elijeszteni ezt az udvarias és jó küllemű férfit elijeszteni a sok locsogásommal. Inkább vissza mélyedek a rejtélyes bogyókba, amik a vonalakon és közöttük van. A szövegekbe amit ott láttok. A kérdés nem lep meg sokan kérdeznek rá a válasz mindig ugyan az. -Igen zenélek, táncolok és írok. Sok mindent csinálok szeretek zenélni. Ez az én életem. Nem tudom mi lenne vele nélkülem ha nem lenne a részem. Tanítványaim is ezt látják tőlem az életemet adom oda minden egyes órán nekik mikor együtt éneklünk zenélünk és alkotunk. Szereti a zenét? Ha itt jár Londonban akkor tudok pár nagyon igényes helyet mondani, ahol nagyon jól művelik ezt művészeti ágat. Milyen stílust kedvel? Mert én mindent hallgatok szóval bármiről beszélhetünk? Egyébként mikor indul a vonata, mert nem szeretném ha lekésné miattam?- Aggódó pillantást vettek a férfi felé megint túlzásba viszek mindent. Remélem ezzel nem ijesztem meg őt. A karórámra tekintek, nekem bőven van időm itt ücsörögni, de neki biztos nincs, mert hisz Oxfordba menetrend szerint mennek a vonatok.
Music:Kezek munkája* Note: Turkálók * To: Aiden* Words: 440
Megcsillan a szemem észrevett! De nem tudja, hogy én vagyok. Csak azt hogy valaki figyelte a gondolatait. Pedig azt mondják, hogy én profin csinálom. Hogy észre se lehet venni. Nem baj legalább találkoztam egy olyannal, aki felfigyelt rám. Ez viszont azt jelenti, hogy vissza kell magam fogni. Ha már el kell töltenem az időm szórakozom egy kicsit. Ahhoz pedig jobb, ha nem tudja, hogy én kotorászok a fejében. Nem szereti a varázslókat, ahogy észrevettem. Neki is van tehetsége a gondolatolvasáshoz. De miért nem használja? Miért akar valaki ilyen képességekkel olyan lenni, mint az oszoba muglik? Felkeltette az érdeklődésem a viselkedése. Ki akarom deríteni és ki is fogom. Ha kell mágiával. Félreértés ne essék nem úgy keltette fel a figyelmem, ahogy egy nő általában felkeltené egy férfiét. Nem belőlem az az érzés, az olyan gondolkodás már réges régen kiveszett. De nem is sajnálom. Ezerszer jobb ez így. Feleseleges nyűg nélkül. Így ezereszer könnyebb koncentrálni a dolgomra. Különben meg nekem nem kellenek az olyan ostobaságok, mint a gyengéd érzelmek. Azok csak visszafogják az embert. Megakadályozzák a tiszta látást és lehetetlenné teszik az embernek, hogy józanul gondolkodjon. - Valóban különleges környék. Mindig pezseg a sok diáktól. Tőzsgyökeres Oxfordi vagyok, ott nőttem fel, ott lakom és ott tanítok. A Sas és a gyerek? Oh igen tudom az melyik. Tizenévesen sokat jártam oda! Az egyik kedvenc helyem volt. Mostanában sajnos nincs olyan sok időm meglátogatni, mint szeretném. Javít? Szóval maga is tanár lenne? Nem gondoltam volna egy ilyen fiatal, csinos hölgyről, hogy tanít. Ajj-ajj, kavarog a gyomrom! Aiden fogd vissza, nem fogod magad elhányni. Csak adni kell a szépet. Be kell magadat hízelegned. Utálok kedves lenni. Komolyan rosszul vagyok magamtól. Ha a fiam látna, most röhögne rajtam. Merlin nevére! Hogy tud valaki ennyit dumálni? Bár a jóság szentélyében lennének ilyen aktívak a diákok az óráimon. Bezzeg azok csak ülnek, mintha valami csodát látnának. Na jó én csodás vagyok, de ezt ők nem tudhatják, hogy miért. - Nagy műveszet kedvelő vagyok. Legjobban pont a zenét szeretem. Amilyen gyaran csak tudok eljövök egy-egy nagyobb komolyzenei koncertre. Leginkább ezt a műfajt szeret, bár mindenre nyitott vagyok. Csak engem a komolyzene fogott meg már fiatalon is. Az miatt pedig ne aggódjon, hogy lekésem-e a vonatomat. Egy ilyen szépség miatt szívesen várok még egy órát a következő vonatra. Egyszer esetleg eljöhetne Oxfordba megmutatnám magának az iskolát. Oh, jut eszembe… Én udvariatlan. Be sem mutatkoztam. Aiden Noir történész professzor! Kegyedben kit tisztelhetek? Mondom s mondandóm végén egy mosollyal és egy kézcsókkal toldom meg a bemutatkozást. Ha anya most látna biztos büszke lenne rám, én inkább szégyenlem magamat. Hogy sülyedhetek le én ilyen szintre, hogy így hízelegjek. Huh, azt hiszem kirázott a hideg.
Mosolygok rá kedvesen semmi okom nincs arra hogy ne mosolyogjak rá. Mert kedves és úgy látszik nem zavarja az, hogy sokat beszélek. - Igen tanítok, szeretek tanítani. Kihívás és szerintem a tanítani sok embernek nem is szabadna, mert nem mindenki tud. Meg kell találni az egyensúlyt diákok és köztem. Állandó játszmákat folytatunk egymással és ettől lesz az egész olyan. Lázadoznak a feladatok ellen, megerősítést várnak, hogy jól csinálták. Aztán büszke lehet az ember ha meghallja tanítványa nevét, mennyire híres lett. Ugye érti? Én ezért szeretek tanítani. Meg persze átakarok nekik mindent, adni ezzel kapcsolatban.- fejezem be a mondandómat. A bókjait egy mosollyal viszonoztam. Ennél bizony több kell hogy le vegyen a lábamról. Mikor Aiden Noir a történész Professzor kézfejemre csókot nyom egy kissé belepirultam. Nem sok fiatal tesz ilyet inkább valahogy másképpen közelednek és nem így. Furcsa volt ez számomra, mint egy ódivatú lovagi film kézcsókja lett volna. - Komoly zene. Melyik a kedvenc korszaka? Tudom ilyet nem helyes megkérdezni, mert mindenki azt mondja mind jó. Vagy ön szerint nem így van. Ki a kedvenc zene szerzője? Nagyon kedvelem a romantikát Wagner operái Verdit és az oroszok is nagyon jók ebből a korszakból. Igen, tényleg meg mutatná az iskolát? Melyikben tanít?- Kérdezem meg érdeklődve tőle és fellelkesülve. Oxford egy szép város és az egyeteme és diákélete mióta a muglik közt így élek vonzott. - Szép dolog történelmet tanítani. Érdekes és elég képlékeny. Sok szemszögből nézhetnek rá az emberek. Na meg a legfontosabb hogy így tanul az emberiség a saját hibáiból hogy ismeri a történelmet. Jaj én Angeles McGonagall vagyok, de inkább mindenki Angienek szólít. Londonban zenét oktatok, éneklek, táncolok és írok. Szóval érti ugye? Sok mindennel foglalkozok.- Én magam részéről néha úgy tekintek magamra, mint egy kisebb polihisztorra, mert hisz a zene után ott van a festészet is meg rajzolás is, de ezt nem nagyon hirdettem magamról ezt. Mert nem vagyok közel se azonos szinten a ezekkel a művészeti ággal olyan szinten, mint a zenével. Szeretek idegeneket megismerni, mert kitudja milyen kapcsolatai lesznek így az embernek, amiket később, ha szükséges felkereshet. Most belefonom Aident is a hálómba. Mosolyogtam rá kedvesen. Semmi megvető dolgot nem tapasztaltam vele szemben. Egy intelligens Professzor ül mellettem, aki bókokkal halmoz el. Első benyomás alapján kedvelem őt.
Music:Kezek munkája* Note: Bemutatkozás * To: Aiden* Words:-
Mosolyog. Ezt most vegyem jó jelnek? Nem tudom, hogy őszinte legyek semmit se tudok. Ritkán kell nőknek hízelegnem és nem is szeretem ezt tenni. Lekicsinyítő, mintha lesüllyednék az ostobák szintjére, pedig én jóval feletük állok mindenben. Szeret tanítani. Na ebben nem értünk egyet. Én nem szeretem átadni a tudásomat senkinek sem. Inkább megtartom magamnak. A tudás hatalom és én magamnak akarom a hatalmat. Nem átadni másoknak. Ez olyan, mintha magadat adnád oda nekik. Na nem olyan ostobaságot nem teszünk. - Hát igen a tanítás a saját megvívott kis harcok összessége. S akkor is, ha a diák nem látja, mi tudjuk, hogy mi lesz a harcok eredménye. Jó érzés tudni, hogy kihoztuk a diákból a maximumot. Hogy azzal a tudással, amit tőlünk kapott tud valamit kezdeni. Na most mondja valaki, hogy nem vagyok profi. Úgy ontom magamból a szerintem üres fecsegésnek nevezett dolgot, mintha valami színdarabban adnám elő a saját jelenetemet. Még jó, hogy abból amit előbb mondtam az ég világon semmit sem gondoltam komolyan. Mikor bemutatkozás után az anyámtól tanult módon kezet csókolok. Látom, hogy a kisasszony elpirult. Csak van előnye az ostoba illemnek. Hogy meg lehet fogni vele a nőket. Ez szánalmas. De ha erre van szükség legyen. Én megteszem. - Tényleg minden korszak jó a maga nemében. Bár engem legjobban a klasszicizmus zenéje fogott meg. Mozart, meg Bethoven. Fiatalon mindig Mozart operákat hallgattam. Az osztálytársaim ostobának néztek. Igaz meg kell hagyni a romantikus operák is káprázatosak. Azt mondanám, hogy a kedvenc zeneszerzőm Bethoven, tőle is a Holdfény szonet. Tizenéves koromban mélyen megérintett azóte is odaáig vagyok érte. Mi sem természetesebb egy kollegának látnia kell Anglia egyik legnívósabb iskoláját. Melyik iskolában? A New College School-ban tanítok. De ha akarja és lesz ideje körbevezetem a városban. Esetleg még egy ebédre is meghívom. Mondom egy kedves mosollyal az arcomon. Most fogok hányni. Most fogok hányni. Egyre nehezebben megy a hízelgés. De ki kell bírnom. Tudnom kell miért nem akar boszorkány lenni. Tudni akarom az okát. Ez egy kihívás, aminek nem tudok ellenállni. - Pont a változékonysága és a titkai miatt szeretem a történelmet. Bármikor, bárhol találkozhatunk olyan dolgokkal, amik megvátoztatják az eddig ismert történelmet. Hiszen gondoljon csak bele, mi lehetett itt mondjuk száz évvel ezelőtt? Mit gondolhattak az emberek? Annyi a kérdés, hogy mindig talál valamit az ember. Én arra tanítom a diákjaim, hogy legyenek nyitottak a múltjuk felé és próbálják meg felfedezni. Olyan szemmel nézni rá, ahogy eddig nem tették. Sőt van hogy egyes fontosabb eseményeket el is játszunk. Kell, hogy a diák vizualizálja a hallottakat, úgy sokkal könnyebben megérti. Nah igen. Ezt csinátam, amikor kénytelen kelletlen tamítanom kellett. Mert college tag vagyok, de nem tanítok. Mivel most van máshol munkám. Amúgy pedig csak külön arra kiválasztottaknak tartok órákat a New College-ban. - Káprázatos neve van! Angeles… Őszintén örülök, hogy megismerhettem önt. Igen értem mire gondol. Szóval maga ilyen sokoldalú teremtés igaz? Mondja csak mikor lesz legközelebb egy kisszabad ideje? Meghívnám Oxfordba egy kis túrára. Természetesen csak, ha nincsen ellenére, hogy egy ilyen régimódi történésszel töltse a drága idejét. Mondom nyugodt, dallamos hangon, ahogy akkor szoktam beszélni, mikor a történelmet oktatok. Bár ez most kevésbé kellemes helyzet, mint az. Itt el kell csavarni egy hölgy fejét. Ami nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Csak nehogy ennek híre menjen. Oda lenne a tekintélyem. Na de mondjuk jelen pillanatban ez zavar a legkevésbé. A fontosabb az, hogy a reggelim magamban tartsam. Semmi kedvem sincs viszont látni. Pedig lassan arra a szintre jutok ebben a nagy hízelgésben, hogy komolyan fel fog fordulni a gyomrom.
Azt hiszem egy beszédes ember mellett kötöttem ki. Szóval, olyan mellett aki szeret beszélni. Ennek nagyon megörültem, hogy több beszéd témánk is akad, Aidennel. Én tényleg figyelek az emberek és mindent próbálok meg jegyezni róluk. Úgy éreztem, hogy tudja miért jó tanítani. Örömöt okozott, amit a tanításról mondott. Biztos jó tanár ha ezeket látja. Átadjuk a tudásunkat és utána örülünk nekik hogy ezt kamatoztatják. - Hát velem nem volt annyira ilyen baj mert én sok mindent hallgattam nem csak komolyat hanem modernt. Az osztálytársaim nagyon megértőek voltak az én zene mániámmal. Főleg a szobatársaim akikkel nap, mint nap össze voltam zárva. Dalos pacsirtaként emlegettek állandóan énekeltem és táncoltam. Holdfény zongoraszonáta kissé romantikus képzelgéseim támadnak tőle. Bocsánat, egy srác jut róla eszembe. Bethovent néha nem is tekintem klasszicistának ő képezi a maga újításával már már az átmenet a romantikába én jobban szeretem a késői darabjait annak az érzelmességét és az összhangzatokkal való játék ott teljesedik ki a legjobban.- Nem tudom menyit értett meg a szavaimból olyan izgatottá tudok válni, ha zenéről van szó, hogy azt még magam számára se tudom kifejezni azt amit érzek iránta csak zenével dalba komponálva ezt az érzést. -A New College Schoolba? Úgy legyen, ha lesz időm, akkor körbevezethet a városban is.- Mondtam nagy lelkesedéssel a mellettem ülő férfinek. Én egy mezei ének tanár vagyok, aki egy művészeti suliban tanít. Amikor kérdezi mi történt itt 100 évvel ezelőtt egy pillanatra eltűnik az arcomról a mosoly, de pillanatokon belül vissza varázsolom. Nem tudom. Ez az igazság. Mugli történelem és a varázsló társadalom mást tart lényegesnek meg tanulni. 1877 Kobold Szabadsági Mozgalom egyik legforróbb része ebben az évben rendezték meg azt Kviddics világ kupát, akire senki nem emlékszik. Zavaros időszaka volt. Úgy gondolják radikális varázslók memória törlő varázslatot használtak. 1877 Mugli történelem semmi a zeneszerzőkön kívül. Utálom magam tudom van mit be pótolnom. Az Angeles nevet nem szeretem, mintha egy hülye varázsló nevet adtak volna szüleim nekem. Angeles olyan... Nem is tudom milyen név. Jó azért mégsem panaszkodok mert kaphattam volna rosszabb nevet is. A szüleim meg hát az én "kedves" keresztanyám Minerva hív így: Angeles. Angie, igen az a legmegfelelőbb megszólítás. -Szólítson, kérem Angienek. A szüleim hívtak Angelesnek. Én nem szeretem ezt annyira. Igen egész sok irányba szeretek elkalandozni. Kíváncsi vagyok és szeretem járni a számomra ismeretlen határait a művészetnek. Hú ha azt tudnám mikor lesz szabadidőm, hogy elugorjak Oxfordba. Tényleg nem tudom, tudja mennyi a dolga egy tanárnak. Talán téli szünetbe érnék rá. De, ha itt van Londonban szívesen elmegyek önnel valamilyen koncertre.- ajánlom fel Aidennek az én variációmat. Nem tudok annyira elszakadni a tanítványaimtól tanítási időben. Az én életem itt van Londonban és nem Oxfordban. Lehetséges, hogy most utasítottam vissza a randiját. Nem akartam megbántani. Van ami fontos nekem és azzal itt tudok foglalkozni. -Fiatalos. Miért lenne ódivatú történész?- kérdeztem meg a férfit.
Music:Kezek munkája* Note: mesél * To: Aiden* Words:-
Nem ismerek magamra. Mennyit jár a szám. Pedig egyetlen kortyot sem ittam. Csak kávét, de az nem pia, hogy ilyen hatást keltsen. Mi a fene ütött belém. Túlságosan kívácsi vagyok. Igen ez a baj, úrrá lett rajtam a kíváncsiságom. - Dalos pacsirta? Komolyan? Egyszer szívesen meghallgtnám magát. Biztosan gyönyörű lehet, miközben énekel. Gyönyörűbb, mint mikor beszél. Pedig olyankor is olyan, mintha a legszebb koncertet hallanám. Hát igen Bethoven már tényleg inkább romantikusnak mondható, de én azt hiszem pontosan ezért szeretem. A maga furcsaságaival képes elkápráztatni az embert, annyira, hogy gondolkodni se tudjon. Puff! Ez már tiszta sor. Nyert a kívácsiságom. S olyan messzire ment el, hogy képes vagyok eljátszani azt, hogy odaági vagyok egy nőért. Pusztán azért, hogy megtudjam, amire kíváncsi vagyok. Ez után komoly nagyszabású gyilkosság sorozatot kell rendeznem. - Öröm lesz önnel tölteni a napot! - Folyik a hazugság, de rendesen ám. Na tessék emberek meg lehet csodálni a legprofibb színjátékost. Az átverés nagy mesterét, aki el tudja játszani, hogy teljesen beleéli magát a szerepébe. Közben pedig forog a gyomra magától. Felteszek egy abszurd muglis költői kérdést. Mire szinte látom magam előtt ahogy a hölgyemény felyében végigfolynak a legfontosabb mágiatörténelmi esetek a korból. Magamban elmosolyodok. Hiába nem akar boszorkány lenni. Mindig utoléri a mágia. Nekem nagyobb szerencsém van, mert akkor is tudok úgy válaszolni, hogy ne jöjjön rá, hogy mágus vagyok, ha visszakérdez. Nem csak a mágiatörténetet ismerem. Hanem a muglikét is, bár azt nem annyira pontosan. De pontosabbn, mint a legtöbben. Első pillanatban megkönnyebbültem mikor finoman visszautasította a randevúra való meghívásomat, de ugyanabban a pillanatban kapott el a harag is. Hiszen ezzel ki fog csúszni a kezemből a lehetőség, hogy megtudjam, amit akarok. - Ahogy magának jobban tetszik Angi. Isten mentsen, hogy bármi rosszat tegyek egy ilyen kivételes hölgynek. De akkor arra kérném, hogy ön szólítson Aidennek. Csak nem hagyhatom, hogy a vezetéknevemen hívjon engem. Ha már maga volt olyan kedves, hogy megengedte, hogy a keresztnevén szólítsam. Mondom arcomra ábrándos mosolyt erőltetve. Esküszöm majdnem teljesen olyan lett, mint egy igazi. Csak persze hiányzik mögülle az őszinte érzelem. De ugyebár az bennem nincsen meg. Mert én nem kezdek nőkkel. - Vigyázzon hölgyem mert szavá fogom. A hét végén lesz egy koncert a városban, ha jól hallottam, de ön is biztosan tudja. Nagy örömömre szolgálna, ha velem tartana. - Dehogy szolgálna. El se mennék, ha nem lenne ilyen rohadt nagy a kíváncsiságom. - Eddig minden ismerősöm azt mondta, hogy a múlt században élek. Meg hogy manapság már nem illik olyan udvariasnak lenni, mint amilyen én vagyok. De nem tehetek róla. Egyszerűen jön a dolog. Esetleg meghívhatom most egy kávéra?
Hallani azokat a kedves szavait. Egészen jól estek rég voltam ilyen jó hangulatban. Nem igazából, tegnap is volt olyan, aki szépen elkezdett valamiről beszélni és én csak mosolyogtam a ostoba beszédén. Ez más volt összeszedett és hozzám szóló. A mellettem ülő férfinak meg eresztettem pár mosolyt. Valamit ért a zenéhez tényleg. Hát igen, akik a zenében mozognak, ők akkor is gondolkodnak mikor hallgatják. Velem volt mikor énekeltem át éléssel nem gondolkodok. De az nekem az egyik legveszélyesebb része az életemnek. Nem szeretek. Rég volt az hogy úgy énekeltem. Az már maga az én mágiám, amivel születtem. Néha igen elragad, de soha se annyira, hogy ne gondolkodjak. Ettől nem vagyok profi. Ettől vagyok csak tanár. Félek ezt igen is beismerem magamnak, de másoknak nem fogom soha sem. -Rendben van Aiden.- Egyezek bele a felajánlásába Nem nagyon szeretem, ha Miss McGonagallnak szólítanak. Az olyan túl komoly. Kiráz tőle a hideg, ha arra gondolok, hogy így nevezzenek engem. Egy kicsit furcsa lehet másoknak, de engem mindenki Angie-zik még a diákok is. -Én annyi koncertről hallok városszerte, hogy képtelenség fejben tartani. Most nem tudom melyikre gondoltál. Hát legyen. Szívesen elmegyek egy koncertre. Belefér egy kis esti szórakozás.- Jegyzem meg neki. Kedvesen és majd felnevetek. Elfogadtam ezt a csábító koncert ajánlatát. Magamat ismerve, ha nem írom fel azt hogy és mikor lesz el se megyek. - Szerintem ne hallgass a barátaidra, akik ezt mondják. Ettől az udvariasságtól biztos fel figyelnek rád a nők.- Mosolygok rá.- Csak akkor megyek el kávézni veled, ha tényleg nem fogod le késni a vonatot miattam.- Mondom komolyan rá pillantva. Nem akarok senkit se feltartani. Főleg amennyit én tudok beszélni. - Egyébként nagyon szeretek kávézni. A nélkül nem élet az élet. Néha nagyon kávé függő tudok lenni, de jobban szeretem a fekete teát, amit otthon a csendben eltudok fogyasztani. Hogy állsz a teákkal?- Kérdezem meg Aident. Egy tea néha sokkal jobban felfrissít, mint a kávé.
Music:Stronger* Note: Meghívás elfogadása. * To: Aiden* Words:-
Azt hiszem sikerült elérnem valami pozitív hatást az irányomban. Hiszen egyre gyakrabban mosolyog a hölgyemény. S igen őszinte a mosolya. Az enyémmel ellentétben, ami inkább a színjátszás magasiskolájának mintapéldája lehetne, sem mint hogy őszinteség. Ahhoz képest, hogy a zenei érzékem körül-belül a nulla és a tizes skálán mért kettes közé tehető valahova félútra, nagyon is jól megoldom a helyzetet. Leginkább a muglitörténelmi ismereteimre támaszkodva. Csak volt értelme foglalkozni a muglitörténlemmel is. - Esetleg lehetne, hogy a magázást is mellőzzük. Nehezemre esik egy ilyen figyelmre méltó, györörűséget magázni. - Mondom megvillatva egy félmosolyt. Átverés nagymestere a színen. Egy gyilkossal társalogsz angyalom. - Még mielőtt nagyon beleélné magát. Megjegyzem nálam a koncert fogalma mindenre kiterjed, amiben zene van. Történetesen, amire én gondoltam az péntek este nyolckor lesz A bolygó hollandi. Régen láttam már. Így is velem tartana? Természetesen azt is megértem, ha nemet mondd! Mondom tettetett szomorúsággal hangomban. Csak megjátszom magam, bár komolyan tervezem eljönni az operára, de csak azért, hogy utána a nézők közül párnak én húzzam el a nótáját. De ha jobb dolgom akad akkor azt fogom csinálni. - Nem szoktam rájuk figyelni. Én ilyen vagyok. Viszont azt sem vettem észre, hogy a nők felfigyelnének erre. A vonatot pedig biztosan nem fogom lekésni ne aggódjon. Általában szokott késni. Nem lepne meg, ha ma is késne. Áh, tessék mit mondtam? Tíz perc késés. Simán belefér egy kávé! Mondom talpra állva, érzem, hogy a pálcám tokja az övemen lejjebb csúszott. Egy gyors mozdulattal rejtettem el. Majd jobb kezemet a nő felé tartottam. Arcomon széles mosollyal néztem rá. Hogy nekem milyen nehezemre esik ez a színjátszás! - Nekem gyakran vannak kávé függő pillanataim. A sok éjszakázás miatt. Teákkal? Fekete vagy zöld tea inkább. De, ha nagyon nincs más megiszom a gyümölcsöset is. Hogy iszod a kávét? - Na szóval így kell mugliként viselkedni és én csodálom, hogy folyton nyavajognak. Ha ilyen az életük akkor nem csoda.
- Igen, talán én örülnék neki a legjobban.- mondom boldogan Aidennek. hát egyébként se megy annyira ez a magázás formája a beszédnek. Mikor meghallom A bolygó hollandi című operát. Felcsillan a szemem. -Örömest megyek. Aj, hisz ez Wagner. A kedvencem a Tristán és Isolda meg a Tannhauser. De ez is gyönyörű. Olyan szomorű, ahogy meghal Senta. Az hűség a szerelméhez és a bánata.- Könnyek csillantak meg a szemembe. Még a gondolata is szép hogy van ilyen szerelem.- De azok a áriák és duettek. Olyan emelkedettek, csodásak. Igen, igen megyek.- mondom örömtől eltelve. -Hátha késik és bele fér menjünk.- Egy dossziéba helyezem a kottákat. Végül elteszem a táskámba. Megfogom a kezét és felpattanok mellé. Meg igazítom a kabátomat és a sálamat is. -Indulhatunk.- jelentem ki az udvarias férfinak. -A kávét hogyan iszom?- felnevettem egyet - Öhm. Feketén frissen őrölve lassan hosszan főzve egy cukorral. És te hogy szereted?- kérdezek vissza. Közben körbe nézek, mert az a furcsa érzésem van, hogy valamit nem veszek észre és még mindig figyel valaki engem. Már rég el kellett volna mennem innen. Nem csak az agy-turkáló miatt. Mert nem szeretem ezt az állomást főleg azt a 9 vágánynak. Nem egyszerű azt hogy ne nézzek arra minden alkalommal mikor itt vagyok. Régi emlékek, amiket szeretnék elfelejteni. - Szóval merre is van az a kávézó, Aiden, amiről az ismerősöd beszélt? Sokat jársz fel Londonban vagy csak hébe-hóba?-Kérdeztem meg lelkesen mellette sétálva.
Felajánlom, hogy tegeződjünk. Ha nem akarnék udvariaskodni már régen tegezném, de most adnom kell a jólnevelt muglit. Mert még a jólneveltet elviselem, de hogy muglit kell játszani ez a bajosabb része a dolgonak. - Pontosan Wagner. Végre valaki, aki tudja! Eddig akárkinek mondtam senki se tudta, hogy kitől van. Mellesleg tényleg gyönyörű opera. A Tannhauset már háromszor láttam. S szégyenlem, de a Tristán és Izoldát egyszer sem. Egyetlen egyszer sikerült jegyet szereznem rá, de közbejött egy fontos konferencia, amit nem tudtam elhalasztani. Így arról sajnos lemaradtam. Na de majd egyszer. Ami késik, nem múlik, na nem igaz? Mondom tettetett szomorúsággal a hangomban. Igazából szinte teljesen hidegen hagy, hogy kihagyok egy két operát. Van, hogy nem találok rendes áldozatot, akkor meg minek menjek? Semmi értelmes sem lenne. - Ennek felettébb örülök! Mit szólna, ha találkoznánk mondjuk a Szent Pál katedrális előtt hétkor? Nehezen igazodom el Londonnak ezen a részén kell egy kis idő, mire eltalálok az operába.Mondom egy halvány mosolyt megeresztve. - Kitűnő! - Felelem elégedetten mikor beleegyezik a kávézásba. Felállok a padról, majd felé fordulok. Figyelem, ahogy elteszi a kottákat, majd a kinyújtott kezemet megfogva felállt. Megigazította a kabátját és a sálját is, s kijelentette, hogy mehetünk. Kérdésre elnevette magát. Erre csak annyit reagáltam, hogy egy félmosolyt eresztettem meg felé. Ahogy végignéztem rajta. - Detto, csak cukor nélkül. - Mondom mosolyogva, ahogy egy átlagos, unalmas mugli tenné. Valójában pedig hidegen, hagy hogy hogyan issza a kávéját. Nem kell nekem mindent tudni, s enélkül az információ nélkül is meglettem volna. Tudja, hogy figyelik. Csak azt nem tudja, hogy aki a gondolatait figyeli az egyenesen mellette áll és éppen most megy vele kávézni. Azt hiszem itt rohanna ki a világból, ha megtudná, hogy varázsló vagyok és nem egy átlagos mugli professzor. - Itt van mindjárt az állomás mellett. Ő mindig ide jár. Hogy gyakran járok-e Londonba. Inkább csak hébe hóba. A munka mellett nehéz rá időt szakítani. De amikor tehetem jövök. Szeretem ezt a várost, bár nem olyan nyugodt mint Oxford. Mondom elindulva a megfelelő irányba. Addig megyek, amíg el nem érjük a kávézót. Kinyitottam az ajtót a hölgy előtt, majd kihúztam neki az egyik széket az egyik ablak melletti asztalnál. Pillanatok alatt megrendeltem a kávékat, majd helyet foglaltam Angie-vel szemben. - Mondd csak Angie, te milyen iskolában tanítasz, vagy hogyan? Sose tudtam elképzelni, hogy milyen lehet egy művészeti iskola. - Na ebben nem hazudtam, csak azt az apró tényt hagytam ki, hogy soha nem is érdekelt.
Note: Teljesen spontán jött! Ez jutott eszembe hirtelen!
- Igen Oxford tényleg nyugodtabb város, mint London. De nekem ez a nyüzsgés kell ettől vagyok én Angie. Azt nem mondom, hogy nincs nyugalom az életembe, mert az minden embernek kell.- Mondom nagy meggyőződéssel közben elsétáltunk a kávézóhoz. Hideg volt míg a pályaudvaron ezt a hideget nem éreztem. Aiden annyira megértőnek tűnik. Tanár szereti a zenét és egy Wagner operára hívott meg a hét végére. Olyan mintha egy régi ismerős mindenképp fel akarna dobni engem valami jóval. Most egy operával, holnap egy öleléssel és egy finom fekete teával boldogít valaki. - Jé itt egyszer voltam. Tényleg finom kávét szolgálnak fel itt.- Ismertem fel ezt a helyett. Ahogy kinyitotta az ajtó udvariasan megköszöntem. Tényleg egy ó divatú lovag rejtezik benne. Meg ragadt valahol abban a korszakban, ahol erény az udvariasság. Leültem az asztalhoz és kinéztem az ablakon míg vártam Aident a kávékkal. Még mindig úgy érzem, hogy figyelnek. Felhúzni egy erős falat amin nem tör át senki ez kell ide. Meg alkottam ezt. Az asztallapján elkezdtem a körmeimmel dobolni és hallgattam körmeim egyenletes ütéseit. Egy gondolat járt az eszembe. Miért ilyen kedves, Aiden? Hogy lett ilyen udvarias? Megint az vérem jött el, amit úgy nevezek a kíváncsiság. Igen azt mondanám, hogy 8-9 évvel ezelőtt mindent tudtam arról az emberről, aki velem szembe állt. Nehéz volt úgy élni az életet, hogy tudtad hogy hazudik neked az illető személy és közben tudod az igazat. Színészi tehetség, hát meg van bennem, de jobban szeretem az igazságot mint a hazugságot. Ez vicces mivel magamnak oly sokszor ellent mondok magamnak. Tudom hogy ki vagyok tudom azt is, hogy mit akarok. Igen valahogy máshova születtem rossz világba rossz helyre rossz időbe. - Művészeti suli. Felvételivel kezdődik. Mindenki tehetséges, de a legjobbakkal dolgozunk. Vannak már egészen kicsik is a suliban, de a tizennégy-tizenöt éves korosztálytól kezd növekedni a létszámuk. Vannak egyéni órák, mint például egy hegedű szakos nem fog osztályban hegedülni, de egy zenekarban együtt kell működnie másokkal így kis kamara együtteseket hozzunk létre minden félévben például a hangszeresek számára.Képző művészeknek megint más hogy épül fel a tanrendjük. A táncosoknak osztályban és egyéni órákat is kell venniük és az ének hallgatóknak is. Kissé szabad, de azért mégis kötött óráik vannak nekik.- Majd sóhajtottam egyet és tovább folytattam - Hát én éneket tanítok meg pár más órát mint összhangzattant vagy éppen néha zeneszerzés órát is a tizenhat- húsz éves korosztály számára. A nagyokkal sokkal jobb együtt dolgozni, mint a kisebbekkel, mivel ők már meg találták a stílusukat. Ránézek egy kottára és a dallamívét nézve tudom kiírta. Nem tudnak át verni ezzel kapcsolatban sosem a diákok. Röviden talán ennyi. Bár egész nap tudok beszélni milyen egy összhangzattan órám felépítése vagy a sulinak mélyebb bugyraiba szeretnél be látást akkor arról is tudok órákat mesélni. Valahogy éreztem szegény férfinek még ez is sok, amit beszélek nem akartam elüldözni. Szerintem azt se tudná ha elkezdenék olyanokról beszélni, hogy pikárdiai terc. Music:Dal az Esthajnalcsillaghoz* Note: blabla csevely mese az iskoláról* To: Aiden* Words:-
- Hát igen rólad el is tudom képzelni, hogy folyton pörögsz. Na de én, én nem vagyok ilyen élettel teli. Sokkal jobban szeretem a könyveim társaságát, mint az emberekét. Nekem ezért tökéletes Oxford. Na ez hazugság volt. Szeretem én az emberek társaságát, de csak mikor valakit meg kellene ölni. Amúgy nagyon unalmasak tudnak lenni a hétkoznapi emberek. Nem csoda, hogy ha otthon vagyok akkor is mindig a fiammal foglalkozom. Ő legalább nem unalmas. - Na látod! Máris pozitív a dolog. - Mondom álszentül mosolyogva, mikor felismeri a helyet. Udvariasan magam elé engedtem, miután kinyitottam előtte az ajtót. Na igen anya meg a lovagi nevelése. Gyűlöltem az anyám, de ezt neki köszönhetem, ha nem lett volna nem tanultam volna meg hogyan kell rendesen benyalni másoknak, úgy hogy észre se vegyék, hogy manipulálod őket. Jó érzékem van az ilyenhez. A pultnál lerendeltem a kávét. Majd odamentem Angiehez. Leültem vele szemben. S feltettem egy újabb kérdést, aminek a válasza egy cseppet sem érdekelt. De udvariasságból meghallgattam. Csak azt akarom elérni, hogy megbízzon bennem. Vagy hogy olyan mélyen tudjak emlékeibe nézni, hogy megtudjam miért nem akar boszorkány lenni. Csendben hallgattam, amit mond. Jó a memóriám vissza tudnám neki mondani, ha akarnám. Csak van itt egy fontos buktató. Nem akarom. Teljesem másra figyeltem. Inkább a kávét vártam, meg azt, hogy elmehessek. Mert azzal tisztában voltam, hogy ma nem fogok már semmit sem kiszedni belőle. Akárhogy is pedálozok. Ahhoz pedig túlságosan feltűnő hekyen vagyunk, hogy az emlékeit kezdjem el kutatni. Hamarosan megjött a kávé. Végre, most figyelhetek arra, hogy hogyan kavargatom. Mosolyogva és bólogatva hallgattam a mondókáját. Komolyan ez elmegye egy esti mesének is. Ezen olyan jót lehetne aludni, hogy csak na. Belekortyoltam a kávéba, majd tovább figyeltem. Azt hiszem, ha több ideje lenne megismertetné velem az egész zenei világot. Na még csak az kellene. Nem, nem. Nem leszek ilyen. Én inkább csak hallgatok és figyelek, de nem akarom tudni a sok felesleges információt. - Igazán érdekes rendszer azt meg kell hagyni! Nálunk teljesen máshogy mennek a dolgok. Bár én csak főiskolásokat tanítok. Meg inkább kutatok, de akkor is más a rendszerünk, mint a tiétek. Viszont biztos érdekes itt is tanítani. Mondtam mosolyogva, majd megint belekortyoltam a kávéba. Az elkövetkező tíz percet azzal töltöttem, hogy hallgattam, ahogy elmagyarázza, hogy mégis milyen egy felvételi egy ilyen iskolába. Valamivel le kellett foglalnom. Végül órámra pillantottam. Már vártam, hogy mikor lesz ott az idő, hogy leléphessek innen. Szomorú arcot vágtam, mintha sajnálnám, hogy elfutott az idő. Majd elővettem a New College-i névjegykártyámat és odanyújtottam neki. - Itt el tudsz érni, ha elfelejtenéd mikor van az opera. Addig is kellemes hetet kívánok neked. Örültem, hogy megismerhettelek. Ne feledd péntek hét a Szent Pál székesegyház előtt várlak. - Mondom csókot lehelve a kézfejére, majd mintha sietnék gyorsan kifizettem a kávékat. Aztán elviharoztam az állomás felé. Olyan helyre álltam, hogy ne lásson senki és hopponátam. A hét további része nagyon unalmasan telt el. Semmi értelmes sem történt a jóság szentélyében. Kiosztottam pár B-t, meg egy két T-t, de azon kívül semmi sem. Komolyan itt sosincs semmi izgalmas. Ennél még a Noir családigyűlés is izgalmasabb, pedig az szörnyen unalmas! Pénteken délutám hazamenten. S kicsíptem magam. Operába megyek, vagy mi a szösz. Mázlim van, hogy Seth nincs itthon. Fogalmam sincs hogyan magyaráztam volna ezt ki. Mert ő nem érte volna be annyival, hogy meg akatok tőle tudni valamit. Pontban háromnegyed hétkor hopponáltam a Temze mellé. Így percre pontosan hétkor értem oda a Szent Pál Székesegyház elé. Zsebretett kézzel álltam, s vártam, hogy az a kis mugli-boszorkány megérkezik-e? Vagy volt olyan kelekótya, hogy elfelejtse.
Note: Remélem nem baj, hogy ugrottam egyet, de nem lett volna előnyös, ha bealszok, miközben beszélsz nekem
Olyan jól eltelt az idő igaz én nagyon sokat beszéltem és a kávéból semmit sem ittam addig míg el nem ment Aiden. Rendesnek tűnt és ahogy mondtam el feledkeztem arról az esetről is, hogy bárki követne engem. Nyugodtan meséltem a kávézóban ülve a dolgokat. - Ne jaj mennie kell. Ugye nem kési le miattam a vonatot? - aggódva néztem a férfira. Tudtam valahol azt mondja nem fogja lekésni. Átadott egy névjegy kártyát. - Hétkor Szent Pál székesegyháznál.-Ismételtem meg a szavait. -Akkor ott találkozunk. Köszöntem el tőle mosolyogva. Egyedül maradtam és megittam a kávémat. közben egy dallamot dúdolgattam örömömben. Wagner és az ő operája. Másnap furcsa események történtek velem vagyis inkább egy furcsa találkozás. Nem is mentem be dolgozni. Mikor kiakadok akkor jobb otthon lenyugodnom, mint máshol lenni. Otthon elő veszek egy üres öt vonalas lapot és elkezdek írni. Ez általában le nyugtat. Aztán rá következő nap is furcsán éreztem magam, mintha követnének engem. Nem szeretek paranoiás lenni, nem tudtam ki követ és hova. Aztán eszembe jutott, hogy mikor a vasút állomáson voltam. Volt egy turkáló személy. Kiakar engem meg találni. Végezni akartam mindennel az iskolában és gyorsan haza menni. A gyorsan haza jutás a félóra helyett másfél órára sikerült mikor biztos voltam benne, hogy senki se követ csak akkor indultam haza. Otthon elő vettem egy könyvet ez volt az egyetlen dolog, amit bármikor kimertem nyitni a régi dolgaim közül. Ez volt az, amitől sehogy se szabadul meg az olyan ember, mint én, aki legilimentor képességgel születik és olyan érzékeny az emberekre, hogy azt senki se tudja rajtam kívül. Azt mondják kevesen vannak, akik így születnek, mint én. Sok embernek van hozzá érzéke és kifejleszti ezt a képességet megszerzi hozzá a tudást, de nekem nem kellett tanulnom ezt, ott volt bennem. Átok volt mindig is gyermek koromban. Tudtam ki hazudik a szemembe és tudtam minden érzést szüleimről tudtam mikor milyen viszonyban vannak kihez érdemes oda menni bármilyen kéréssel. Kitudtam bárkit használni akit szerettem volna. Persze hogy sosem voltam összeszedett, mert azt a halom érzést feldolgozni kicsiként nehéz volt. Tanulja meg a kislány ezt irányítani ez a második lépcsőfok volt az életembe. Amennyire nyitott voltam annyira kell elzárkóznom az elmémet mások elől ez volt keresztanyám egyik nagy szabású ötlete az okklumencia. Megtanultam igaz nem kellett sok idő, ahhoz hogy a legerősebb falat is felhúzzam magam köré és egy másik legilimentor se tudjon be törni, de nekem ez valahogy összefüggött az elzárkózással is. Én pedig mindig is nyitott lány voltam. Kezembe fogtam a könyvet. Ebből a könyvből alig harminc darab van szeret a világan. Sok gyűjtő irigyelne, ha tudná, hogy egy itthon Angliában is található és pont egy ilyen senki kezében, mint nálam. Benne volt a gyakorlat, ami most kellett nekem. Most nem lehetek szétszórt. Felhúztam azt a falat, amit már rég nem csináltam. Ez az egyetlen dolog, amit néha még én se tudok kontrollálni. Bár ha többet foglalkoznék vele akkor a legjobb lehetnék. De nem akarok vele foglalkozni. Csütörtökön este megkerestem már az estélyim az operába amely gyönyörű király piros ruha, akkor voltam kétségbe esve mikor meg láttam rajta a vasalóval okozta égési foltot. Igen még nyáron történt és azóta elfelejtettem újat venni. Igen tényleg kétségbe voltam esve mit fogok fel venni az operába, de meg nyugodtam mivel pénteken csak két órám van meg három konzultációm. Gyorsan át tudom szervezni azt a három órát és eltudok menni vásárolni.Hát valahogy sikerült vennem egy ruhát hozzá egy tökéletes illő szép új pár magassarkú cipőt is és más kiegészítőket. Jó drága napot kora délutánt zártam magam mögött. Otthon pedig mi mást csináltam, mint készülődtem az estére. Szépen fel tűztem a hajamat. Halvány jégkék ruhámhoz megfelelő egyszerű smink került fel. A tükörben a tökéletesen elegáns Angie tekintett vissza rám. -Szuperül nézek ki.- Mondtam magamnak nagy örömmel. Rápillantottam az órára hat óra múlt öt perccel mindjárt itt is lesz a fuvar értem, mióta elköltöztem a belvárosból azóta buszozok be a munka helyre, de most nem ülök tömegközlekedésre, vigyázok erre a vadonatúj ruhára. Felvettem a fekete kabátomat és táskámat. A taxi elvitt engem a kijelölt úti célhoz és ott voltam hét óra öt perckor a Szent Pál előtt, ki fizettem a taxit. Rögtön meg találtam a keresett személyt és felé vettem az irányt mosolyogva. Közben óvatosan körbe néztem, hogy követ-e valaki, de nem láttam senkit. - Szép esténk van. Örülök, hogy meg találtam. Már várom az estét.- Mondom lelkesen neki. Wagnerért oda vagyok és hát a zene az zene, amit ugye én imádok.
Azt a Merlin faragott varázspálcáját, hogy a bánatba tud valaki ennyit dumálni? Ez már fáj. Ez rosszabb, mint mikor az öreg tart beszédet a jóság szentéjébe. Azon is aludni szoktam, de ennek még a hangja is olyan, hogy azon aludni lehet. Még szerencse, hogy mindjárt indul az Oxfordi vonat. - Azért most indulok, hogy ne késsem le. Élveztem a beszélgetést hölgyem! - Mondom megvillantva egy kedves mosolyt. Majd zsebemből előveszem az Oxfordi névjegykártyám. - Akkor ott. Viszont látásra. - Mondom úgy elhagyva a kávézót, mintha sietnék, pedig nem is. Mikor bementem az állomásra, kerestem egy megfelelő helyet és hopponáltam. Már így is le leszek tolva, hogy elkéstem. De ez engem nem nagyon zavar. Visszaérve a jóság szentéjébe, csalódottan fogadtam, hogy az itt hagyott egy adag házidolgozat helyett már kettő adag van. De legalább erre hivatkozva kihagyhattam a közös vacsorát. Helyette a jóságpártiak dolgozatait javítottam. Az elkövetkező napokban semmi, de komolyan mondom, hogy semmi érdekes sem történt. Még a Potterék sem csináltak semmi balhét. Egyetlen mardekáros se viccelte meg a többieket. Mi van most? Nemzeti legyünk jógyerekek hét? Ez bosszantó. Kifejezetten az. Így teljes unalban telt a hetem befejezése. Büntető munkáztattam pár gyerekkel. Feleltettem és kiosztottam néhány rossz jegyet, de komolyan unatkozni kezdtem, ami ritka. Pénteken korábban hazamentem. Most kifejezetten örültem neki, hogy fiam nincsen itthon. Rohadtul nehezen magyaráznám meg neki ezt az esetet, az biztos. Nem mellesleg, ha nem röhögne ki, akkor minimum elmeháborodottnak nézne. Meg kell hagyni kicsíptem magam. Merlinre, ritkán öltözöm ki így. Fekete öltöny, fehér ing, fekete nyakkendő -gyűlölöm ezt a nyakkendőt- és fekete lakkcipő. Magamhoz vettem a jegyeket. Majd elindultam. Kimentem a kastélyból és a kapunál hopponáltam. A Temze partjánál érkeztem meg, majd elindultam a székesegyházhoz. Percre pontosan hét órára értem oda. Én nem szoktam késni, olyan dolgokról, amit én magam terveztem meg. Ha valahova hívnak onnan már hamarabb kések. Nem kellett sokat várnom, hogy megjelenjen egy taxi, amiből kiszállt a hölgyemén. Fekete kabát volt rajta és volt nála egy táska. Hát nyugodtan, nekem mindegy, a jegyek a zsebemben pihentek. Figyeltem, ahogy fizet. Közben előhívtam az igézők szemét, ha így olvasok gondolatot azt még az olyan se veszi észre, akinek veleszületett tehetsége van hozzá, hogy gondolatot olvasan. De hirtelen mintha valami falba ütköztem volna. Elmosolyodtam. Nagyon ügyes, de ismerem a trükköt! Sőt nem hiába vagyok erőmanipulátor egyetlen ige kellene, hogy lebomoljon a fal a fejében, de nem fogom piszkálni, hagyom, hogy azt gondolja biztonságban van. Megint emberi szemekkel figyeltem, ahogy megfordul és közeledik felém. Nem mozdultam, csak halványan, udvariasan mosolyogtam és vártam, hogy odaérjen hozzám. Élvezni fogom ezt az estét az egyszer biztos és nem az opera miatt. - Valóban szép esténk van! Én is várom az estét. Mellesleg meg kell jegyeznem, hogy gyönyörű vagy! - Mondtam egy kézcsók kíséretében. - - Akkor mehetünk? Itt van két utcával arrébb! - Kérdeztem udvariasan, majd a karomat tartottam, hogy nyugodtan karoljon bele. Na mama, most büszke lehetsz. Legalább az illemet megtanultam tőled, ha azt nem is, hogy hogyan legyek jó. A véremet nem tudták belőlem kinevelni. Bennem van, az ereimben folyik a gonoszság, én pedig élvezem. - Na és milyen volt a heted? Mintha valami más lenne rajtad és nem a ruhára gondoltam. - Játszunk hülye muglit. Azok megérzik, ha valaki furcsa. Márpedig egy elzárt elméjű boszorka az nagyon is furcsa.
Mikor mellé értem mosolyogtam Aidenre. Őszintén örültem neki. Valahogy olyan biztonságot nyújtó férfinak tűnt. - Igen mehetünk. - Válaszoltam kisebb lelkesedéssel. Bele elfogadtam a karját, hogy vezessen és együtt karöltve sétáljunk el az előadásra. - Először is nagyszerű. Aztán bosszantó és végül egy kissé elkeserítő. Nagyobb részben nagyszerű. Tudod van egy tanítványom akit most vettek fel a párizsi zeneművészeti akadémiára. Nagyon örülök neki. Az én érdemem is ez, mivel az én kezeim alatt nőt fel. Szép dolgok. Nem tudom hogy érted hogy valami más rajtam. Talán a hajam nem annyira esze-veszettül áll, mint amikor találkoztunk.- Nevettem fel az utolsó mondaton. Tényleg nem értettem mire akart célozni. Próbáltam palástolni a üldözési mániámat. -Veled mi történt a héten?- kérdezem érdeklődve a mellettem sétáló férfitól. Majd lassan oda értünk az épület elé és sóhajtottam egyet. Rám fér egy kis szórakozás. - Legyen ez a mi közös kikapcsolódásunk és közös esténk. Bemehetünk.- jelentem ki felé fordulva és nyugodt kedves arccal rá nézve. Majd fel sóhajtok egy nagyot, aki hátra hagy valamit. Rossz emléket a hétből. El kell, hogy felejtsem azt az életet, de nem megy, mert kísért folyton folyvást. Mindenütt ott van az életembe, mint egy szörnyű rémálom, ami nyomaszt. Sosem akar elengedni a múltam vagy talán én nem tudom teljesen el engedni a volt életemet. De el szeretném, mert utálom őket. Music:Dal az Esthajnalcsillaghoz* Note: Nem akartalak megvárakoztatni bocsika. Egy kicsit túl terheltek. Majd írok jobbat is.* To: Aiden* Words:-
Biztonságban érzi magát, mellettem? Ez új, ilyet nem hallottam még. De vicces gondolat. Egy nekromanta mellett biztonságban? Belekarolt a felé nyújtott karomba. Ez az kincsem, mutasd csak meg a gondolataidat. Csendben hallgattam ahogy mesélt. Igazából hidegen hagy, hogy mi történt vele. Nagyon nem tud érdekelni. Engem senki élete sem érdekel. Nevezzenek önzőnek, mert az vagyok. Engem csak a magam dolga érdekel. Csak azzal foglalkozok, ami nekem kell. Mikor nevetni kezdett én is nevettem. Igen nem szabad sokat lovagolni a dolgokon, mert a muglik nem teszik ezt. Pedig most szívesen elidőznék ezen a témán. Tudni akarom, hogy mi van ebben a nőben amit eltitkol mindenkitől. Látni akarom a titkait. - Semmi különös. Tartottam pár előadást. Segítettem néhány szakdolgozatban. Meg folytattam a kutatásomat, de gondolom ez nem érdekel! Tehát velem semmi izgalmas sem történt. Hacsak nem az, hogy vártam, hogy újra látgassam a gyönyörű szemeidet. A bánatba, most felfordult a gyomrom! Ez nem előnyös. Vissza kell fognom az ál bókolást is, mert ez így nem lesz jó. Még a végén tényleg behányok. De akkor is, nem bírom magam elviselni ilyen nyálasan. Mintha valami rossz szappanoperából szalajtottak volna. - Legyen az! Csak a miénk! - Mondom mosolyogva. Majd bevezetem a hölgyet. Egyenesen az egyik páholyba megyünk, hiszen én mindig oda veszek jegyet. Elveszem a kabátját majd leteszem a sajátomat is. - Gyönyörű vagy Angie! - Jegyzem meg egy mosoly kíséretében. Valóban szemrevaló, ebben a ruhában. Na nem mintha érdekelnének a nők, de azért én is férfiből vagyok megnézem őket magamnak. Hamarosan el is kezdődött az opera. Majdnem szétuntam az agyamat, de láttam, hogy Angie mellettem nagyon is élvezi. Kis gonosz ötlet fordult meg a fejemben. Az egyik arra alkalmas pillanatban oda se nézve tettem kezem az övére. Legalább érzem, hogy milyen hatások érik, hogy mire hogyan reagál. Kiismerhetem.
Valahogy örültem ennek az estének a zenei élménynek, ahogy Aiden is kimondta a miénk az egész heti aggodalmam alább csökkent. Tényleg ennél udvariasabb férfival nem is tölthettem az estémet. Le vettem a kabátomat és bókolt. Mint egy igazi lovag a középkorból - Köszönöm - Mosolyodtam el. Mellettem ült és figyeltem a harmóniák az áriákban a duettekben. A zenekar nagy volumenijei. Mind nagyszerű hatást értek el nálam. Egyszer csak a egy kezet éreztem magamé mellett. Elmosolyodtam majd rá néztem és hát vettem a bátorságot és a fejemet a vállára hajtottam. Reméltem nem sértődik meg. Ez egy barátilag gondoltam. És úgy néztem tovább voltak olyan dallamok, amiket igazából fejből tudtam és hangjegyek ezrei jártak a fejemben. A szebbnél szebb részeknél. Így hallgattam majd nem végig az utolsó záró képnél izgalommal telin néztem a színpadon történő eseményeket. Mikor véget ért hatalmas tapsban törtem ki a hogy a néző téren sokan mások. Aidenre néztem. - Gyönyörű volt. Csodás.- Mondtam örömtelien mosolyra derült arccal. A szememben könnycseppek kezdtek gyűlni hisz olyan szörnyű a története amit én nem tudok végig nézni hideg vérrel átélem a darabot. Én is meg halok a szereplőkkel együtt. Én is velük szenvedek. Ez van, ha valaki olyan, mint én. Néha úgy utálom magam, ilyenkor olyan törékenynek tűnök. Meg elég labilis lelki állapotban tudok lenni. Bár ezt nem szívesen mondom el másoknak és nem szeretem kimutatni mások előtt. Inkább magamban sírok az ilyen filmeken.
Annak ellenére, hogy milyen okokból vagyok most itt. Én is kikapcsolódok most egy kicsit. Hiszen nem sok emberre kell figyelnem hanem csak egyre. Egyet kell úgy megbolondítani, hogy mindent elmondjon nekem. Bíznia kell bennem. - Egy ilyen gyönyörűség megérdemli a bókokat! - Megy ez nekem csak nem szabad közben semmire sem gondolni, mert ha felfogom mit mondok, akkor mindig hányingerem lesz. Ami pedig cseppet sem előnyös dolog. Unalom, unalom, unalom! Utálom az ilyen unalmas dolgokat. Ráadásul azt sem érezhetem, hogy milyen hatással van ez a hölgyeményre mellettem. Addig addig gondolkodtam ezen, amíg egy óvatlan pillanatban oda se nézve kezére helyeztem a sajátomat. Éreztem, hogy rám néz mosolyog... Oda se pillantottam, csak néztem az operát tovább. Ekkor fejét vállamra hajtotta! Ez nem volt benne a tervben! De ha neki tetszik, nekem csak jó, hogy ilyen nagy felületen érezhetem az érzelem változásait rajta. Csendben hallgattam az operát, de inkább arra figyeltem, hogy mire hogyan reagál Angie. Ez valahogy izgalmasabb előadás volt. Ennyire még sose tetszett az opera. Bár most nem is az operát néztem, inkább a lányt figyeltem. Mikor vége lett az előadásnak hatalmas tapsviharban tört ki a közönség. Én is tapsoltam bár ez inkább magamnak és a hölgynek szólt, akit megfigyelhettem. De még mindig nem tudok róla eleget. Még tudni akarom, miért nem akar boszorkány lenni. - Igazad van tényleg az volt! Igazi mesteri előadás! Régen láttam ilyen jó feldolgozásban ezt a darabot. Kár hogy vége lett. Szívesen töltöttem volna még veled az időmet! - Mondtam tetetett szomorúsággal. Kicsit tényleg sajnáltam bár inkább azért, hogy nem tudhatok meg róla többet. Kezem megint megfogta az övét. S arcomra,félszeg mosolyt húztam. El kell játszanom a szerepet. Ez a dolgom, most ez. Aljasabbnál aljasabb információ szerzési ötletem van. De nem akarom mindet most bevetni. Még várnom kell vele. - Nincs kedved egy kicsit még velem maradni, hogy beszélgessünk? Esetleg elkísérhetlek egy darabon, ha haza akarsz menni! - Mondtam mosolyogva, miközben bátorkodtam végigsimítani az arcán. Merlinre, mit meg nem teszek, hogy kicsikarjak egy választ belőle!
Igen nagyon katartikus élményt tud belőlem kiváltani egy ilyen opera. Sírhatnékom támad, de az a boldog sírás tör rám. Rá mosolyogtam. A kérdése meglepet. Igen teljesen. Igazán meglepett. Hisz az volt a tervem, hogy haza megyek. - Haza kísérhetsz, mert az volt a tervem, hogy még át nézek pár beadandót. De hogyan fogsz haza juttni, Aiden? Mivel jöttél vonattal vagy autóval?- Kérdezem meg kedvesen. mert én taxit fogattam, de nem voltam biztos benne hogy Oxfordba könnyen haza menne ha engem még haza kísérne. - Ha nincs, hol aludnia nálam van szabad ágy. Nem muszáj elfogadnia, csak szívesen fel ajánlom az egyik vendég szobát- Teszem hozzá kedvesen a kérdéseim után. Igen van három, hiszen egy nagy házban élek egyedül és jó a fizetésem és marad is elég félre tenni. Talán nagyon rossz dolog meghívni egy kedves embert meghívni a házba. Igen nem sokat tudok róla és szeretek másokon segíteni és ha így van akkor most is szívesen ki segítem őt ahogy máskor mást. Erre mondják hogy én mindenki szeretek segíteni és gyorsan a bizalmamba tudnak férkőzni, valahol félig igaz, de félig nem. Mert hisz az itteniek, nem ismerik a valódi múltam a valódi családomat. Itt ki ejteném azt hogy Minerva McGonagall senki se ismerné, de ha egy varázsló hallja meg ezt a nevet rögtön tudja, hogy arról a professzorasszonyól van szó aki a Roxfortban tanít. Egekre megint valahol máshol járok. Csak azért, mert a héten sok furcsaság történt. - Te, érezted valaha is úgy, hogy figyelnek téged és követnek?- Kérdezem meg tőle mert megint valakinek a tekintetét magamon éreztem és nem Aidené volt. Óvatosan körbe néztem. Hol lehet az a személy, aki engem követ? De sehol se láttam senkit. Ránéztem Aidenre sokat mondó tekintettel. Kiolvashatta belőlem, hogy félek valamitől, és zavar ez az állandó menekülés valaki elől és magam elől.
Engem kicsit sem tud meghatni ez az opera dolog. Sőt ami azt illeti untat is, de mit tegyek, ha egyszer ki akarom belőle szedni, hogy miért akar mugli lenni. El tart egy darabig, hogy annyira megbízzon bennem, hogy elmondjam neki, hogy varázsló vagyok. - Köszönöm, Angie! Hát… vonattal jöttem. - Mégsem mondhatom, hogy hopponáltam! Az hogy nézne ki! De most ki kell találnom valami jó sztorit. Merlinre ez nehezebb, mint gondoltam. Csak jól jöjjek ki belőle. - Eredetilrg úgy terveztem, hogy az egyik barátomhoz ugrom be, bár nem bíztos, hogy szívesen látna, nem szereti, ha bejelentés nélkül ugranak be hozzá! De ha tényleg nem zavarok és tényleg elalhatok nálad, akkor elfogadnám! Mondtam kitalálva valami hihető történetet, hogy ne bukjak le. Még nem kellene, nem bízik még annyira bennem. Óvatosnak kell lennem egyetlen rossz mozdulat, vagy szó és minden eddigi munkám oda! Csak az kellene még, nem azért nyalizok itt neki, hogy egy pillanat alatt elrontsam az egészet. Egyre türelmetlenebb vagyok, de nem szabad elsietnem a dolgokat. Nagyon félénk, túlságosan is. Be kell férkőznöm a bizalmába bármi áron! Tudni akarom! Tudni, hogy miért gyűlöli a mágiát. Ha ezt megtudtam utána már nem fog tovább foglalkoztatni! - Lehet, hogy kínos, de bevallom, igen! Mikor kicsi voltam rendszeresen! Annyira, hogy már rémálmaim voltak! - Csak én tudtam ki figyel! Nekem nagyapa miatt voltak néha rémálmaim. Hiszen folyton a fejemben kotorászott. - Jól vagy? Látom, hogy aggaszt valami! - Mondtam aggódó hangon, pedig hidegen hagyott. Kedvesen megsimogattam a karját, majd levettem a kabátját és segítettem neki felvenni, s én is felkaptam a sajátom. - Akkor mehetünk is, ugye? - Kérdeztem mosolyogva. Bele fogok halni ebbe a sok mosolygásba. Karomat tartottam neki, s mikor belekarolt el is indultam vele ki az operából. Hátha ma este sikerül kiszednem belőle.
Note: Köszönöm a lehetőséget angyalom *gonoszul mosolyog* (:
Örültem neki, hogy kisegíthetem, Aiden. Ilyenkor hasznosnak érzem magam. Egyszerűen jó segíteni másokon és hát ennyit ő is meg érdemeli, ha elhívott egy ilyen operát megnézni. Semmi több csak baráti meghívás. Remélem ezt ő is tudja. - Áh, majd el múlik. Nem csak az iskola.- Ennyire látszódnak rajtam az érzéseim. Igen valahogy nem tudom titkolni azt, hogy aggódok. Semmi értelme aggódnom, de közben mégis aggódok. Figyelnek engem. De én azért sem fogok, elmenekülni és nem fogom meg keresni, de régebben mindenkibe bele láttam. Láttam a sötét gondolatait egyes diákoknak láttam a szerelmesek hogyan éreznek egymás iránt. Az én érzéseim pedig el vesztek a tömegben. Miről írtam a dalokat mások érzéseiről, mert az enyémek ahhoz képest semmi nem volt. Most tudom mi zajlik bennem. Igen tudtam irányítani tudtam egy emberre koncentrálni. Mikor engedtem utoljára igazán el magam? Már tizenkét éve. Senki nem tudta, gyermekként mi a bajom. Három éves koromig senki nem tudta hogy nem csak az látom és érzem ki amit mondanak, hanem többet is. Mindenki érzéseibe beleláttam egyszerű varázslat nélkül. Megijedtek mikor rájöttek, és én is rá jöttem rossz dolog. Kihasználni másokat a lelki állapotuknál és a gondolatinál fogva. Jobb volt erről senkinek se tudnia, ki barátkozna egy ilyen lánnyal az iskolában, aki ezt nem tudja kordában tartani. Végül kezelésbe vettek az iskolában külön órákon vettem részt és csak miattam volt egy külön tanár, akit csak miattam volt ott és másodrészben a másik tantárgya miatt. Mikor hazudtak, nem hittem el mert tudtam az igazságot. Színészé váltam köztük a legnagyobb színészé, aki mindent tud és még sem tud semmit...Dolgozatokat könnyen kicsaltam csak a legjobb diákot kellett figyelnem és hasonló dolgokat írtam és meg volt a kiválóm vagy egy várakozás felülim. Nem, ilyet sosem fogok tenni. Hiába kérnek meg... - Igen, mehetünk csak taxit kell fognunk, vagy el kellene egy buszt érnünk így az éjszaka közepén. A taxi kényelmesebb és nincs menetrendhez kötve és ha nem is sikerül nincs is olyan mesze a taxiállomás. Szerintem ez lenne a legmegfelelőbb számunkra.- Válaszoltam örömteli vidámsággal a férfinek. Majd bele karoltam és engedtem, hogy vezessen. Mégis csak, ha felajánlja a karját és ennyire udvarias férfi mellett találom magam örömmel karolok belé, hogy haza kísérjen. Amint kiértünk meg csapot a hideg szél. Ránéztem Aidenre. Nem tudom, valami olyan érzés fogott el, hogy igen... nem mégsem... Csak egy új ismerős... barát. Kedvelem őt, de nem szerethetem őt. Nem azért hívtam meg hozzám vagy mégis. Hasonlít valakire, de kire? Nem tudtam. Nem vagyok szerelmes belé. Közben vonzónak találtam, Aiden... Nem én nem vagyok az... Tagadom? Lehet.
Music:Because Of You* Note: Nem olvasol ugye bennem?* To: Aiden* Words:
by 
