1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Utánam jött. Én pedig minden egyes lépcső fokot szép lassan tettem meg. Néha néha hátra pillantva és rá mosolyogva. legszívesebben vártam volna hogy felkapjon és ott a lépcsőn tegyen magáévá, beléptem az ajtón és csak akkor kapott az alkalmon. Maga felé fordított. Leterített az ágyamon és újból elkezdődött a játék. csupasz forró testeink újra egymáséihoz értek és csókolt én is csókoltam. Hagytam hagy tegye azt amit jónak lát. Ki teljesedtem újból az izgalmi állapotom megint a megfelelő lett. Azt tette amit kellett újabb szép együtt létnek lehettem tanúja. Különbözőbbnél különbözőbb pózokba fordított. Öröm és kéj kiáltásaimmal örvendeztettem meg Aident és én meg adtam naki azt amire vágyott. Egy újabb csodás alkalmat. Ott feküdt mellettem pár perce végeztünk és még az élmény hevében voltunk. Igen én legalábbis kiéltem magam, de ahogy sejtem még lesz ma még egy. Legalábbis így voltam vele. A mellkasát simogattam. -Remélem élvezted.- mosolyogtam a sötét hálóban. Semmi értelme a színjátéknak. Én túl élem magam ezen az eseten valahogy. Valahogy mikor meg tudtam hogy hazudott nekem elpárolgott belőlem az hogy szeretem. Mivel nem ismerem őt. -Köszönöm, hogy maradsz.- Majd megcsókoltam. meztelenül egy más mellett voltunk és én tapogattam őt érezni akartam őt még. Nem akartam még igazán elengedni, mert még akartam őt. De megint ott volt az a gondolatom, hogy varázsló és az hogy én mennyire utálom őket, főleg az aranyvérűeket, akik nagyra vannak a nevükkel és származásukkal. -Miért szemeltél ki a vasútállomáson? Tudtad nem, hogy nem szeretem azt a világot?- kérdeztem meg Aidentől halkan suttogva. Kiváncsi volt? Esetleg valaki felbérelte, hogy tiporjon a lelkembe? Nem tudtam eldönteni csak is ezért kérdeztem meg tőle. Csak remélni tudtam, hogy nem fog hazudni, nekem. Music: Mint forró csontok a máglyán * Note: * To: Aiden* Words:
Elindult a lépcsőn. Egy pillanatig vártam, a ruhámat kellett elintéznem, nem szándékozok túl hosszú ideig maradni, csak még egy kicsit élvezkedni akarok. Utána mentem, vissza vissza nézett rám. Jól néz ki, csábító, de olyan, mint a többi ribanc. Semmi kihívás, semmi... Ha a következő is ilyen lesz gyorsan megunom. Mikor felértünk letámadtam, vártam valamire, valamire ami hiányzott. De nem kaptam meg! Csak egy ugyanolyan szenvedélуes szexet, mint az előbb. Pedig igyekeztem, hogy kihozzam, de nem ment. Egyáltalán nem. Ott feküdtünk egymás mellett, de már semmilyen vágy sem volt bennem. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan elpárolog a vágyam, de sikerült. Hát ilyen vagyok! Hirtelen természetű. A mellkasomat simogatta, én meg se mozdultam. Hangját hallottam, boldog. Hát mit ne mondjak egyik partnerem se panaszkodott még. De nem is hagytam nekik esélyt. Jó volt meg minden, de nem az igazi! Inkább nem is mondok semmit sem. Nem sokáig mugli mániás! Mondtam magamban, visszacsókolva. Áh, már ez sem ugyanolyan. Tapogat, jól van most már le lehetne állni! Nem szereti az aranyvérűeket. Egyem meg a szivét, én nem is akármilyen aranyvérű vagyok. Egy álnok gazember, s csak azért marad meg egyben, mert Minerva a rokona. - Először nem foglalkoztam veled, aztán észrevettem, hogy felfigyeltél arra, amikor gondolatot olvasok. Tudni akartam miért utálod azt a világot. Aztán mikor megláttam a Nagy urat a fejedben, megtudtam amit akartam. Onnantól már csak vágytam egy kis játékra! Mondtam teljesen őszintén, csak azt nem tettem hozzá, hogy most már nem vágyom rá. Egy két perc csend telepedett körénk, mikor megpillantottam szemem előtt a kastélyom és egy idegent a falakon belül! Na legalább van más okom is, hogy elhúzzam a csíkot. Elfeketedett a szemem, most aludni fog a kisasszony. Ásítozni kezdett, de valami rosszabbat is. Dúdolni, na ne! Kornyikálni is kezd! Annyira sikerült elaltatnom, hogy ne vegye észre, ha elmegyek, de hangosan kezdett el énekelni. Gyorsan felhúztam a ruhám, alig volt két perc, de már most is az agyamra ment ez a dalocska! Mikor végeztem fogtam magam és hopponáltam. Na végre csend! Nem kellett sok, hogy kivégezzem a betolakodó és lefeküdtem aludni. Másnap reggel fejfájással keltem és nem tudtam mit csináltam este. Nem szokott ilyen homályos lenni semmi, de most az elmúlt pár nap is teljesen felhős, mintha valami álom lenne! Áh, foglalkozom is én vele! Mindenki csinálja azt amiben a legjobb, én gyilkolok.
note: Bocsáss meg a lelépésért, de ez vagyok én! Találkozunk a jövőben, ott már nem lesz ilyen kellemes a vége. || To: Angie
Ott feküdtem mellette és egy kérdést tettem fel neki. Mikor újra a gondolataimba kezdett turkálni. pillanatok alatt felhúztam a falat és csak azt engedtem, látni amit ő akart látni és amit én akartam vele láttatni. Végig hallgattam azt a mondandóját. -Ugye tudod, hogy nem akarlak többé látni. Nem vártam azt, hogy válaszoljon. El kell felejtenie, engem tudtam, hogy ő is közéjük tartozik. A Sötét Nagyúr szolgálja és ha kiderülne az hogy találkozott velem, lehet holnap vagy az után nem élnék. Mert hogy bele láttam az elméjébe egyszer olvastam a gondolait. Undorítóak voltak. Csend szállt közénk és én megfogtam a kezét és Mint a kígyó vagy a sikló úgy kúsztam bele az elméjébe. Csendben és észrevétlenül egy távoli meg figyelőként. Át repültem az akadályon mint a rigó. Csak azért, mert olyan mágiát használok, amit a világon nem sokan birtokolnak csak azért mert a világom a zene. Csak azért, mert azt akarom, hogy ne emlékezzen rám. Ne tudjon jelentést tenni urának ne tudjon visszatérni egy olyan napon amikor akar. El kell felejtenie engem. Láttam a szemeit. Éreztem hogy valamit akar, de azt a falat nem tudja feltörni amit az életem védelme kovácsolt így mágiája sem úgy hat rám ahogy kellene. Aludni igen már álmos voltam, így tényleg ásítottam egyet, higgye csak el hogy elaltat. Utálom másokon használni a képességeimet. El kell felejtenie. A zene a mágia legerősebb formája. Ezt egy nagyon régi könyvben olvastam. Beleláttam így kezdtem eldúdolni egy dallamot az emlékeiből kivett éneket és a lelkéből kivett kis darabbal gyúrtam egybe az én dalomat. Azt hitte elaludtam pedig végig ott ültem az ágyon azt gondolta két perc alatt felöltözött nem az volt vagy tíz is. Nem volt olyan erős hangom de tudtam ott cseng a fejében a dallam. Nem sikerült véghez vinnem a tervem, mivel nem voltam annyira gyakorlott ebben a részben. Reméltem sikerült és nem fog rám emlékezni. Lehetnek hibáim benne. Vannak mellék hatásai ennek a mágiának, de nem fog rám emlékezni még arra sem, hogy találkozott volna velem. Ennyi voltam neki egy kaland, amire nem fog soha többé emlékezni. Elment, elhopponált. Egy nagy légezettel fel sóhajtottam. -Nem tudtál meg semmi fontosat, Noir. Ő volt a harmadik eset, nem emlékezhet rám egy halálfaló sem és igen újból használtam azt. amit nem akartam a varázslatot. Noir gondolataiban olvasni és a zenémmel felejtés okozni. Ez teszi egy született legilimentor, ha tehetsége van a zenéhez és az énekhez, mert amit én kaptam az ajándék mások szerint, míg szerintem átok. Másnap délben kelltem fel hisz hét vége volt és írtam egy dalt. Hét éve nem most először használtam a mágiát és előtört belőlem most a zenében is. Újra el kell zárnom ezt a forrást, mert ezzel csak másokat irányítok amely már- már fekete mágia szintű. Ismerem az erőmet és tudom ölhetnék is vele, de nem teszem. Music: Mint forró csontok a máglyán * Note: Zárás. vége a jövő kifürkészhetetlen. * To: Aiden* Words:
by 
