Dorcas és Lucius

Doe & Lucius

Lucius & Dorcas

Na tessék a mai is egy tipikus Dorcas Maedowsos nap. Ma is annyi pletykát gyűjtöttem, hogy csak na. Kicsit aktívabbak lettek mostanában a dolgok. De én nem festem az ördögöt a falra. Inkább megvagyok nyugiban.
Este van a hold magasan jár. Az udvaron sétáltam egyet lefekvés előtt mikor találkoztam az egyik mardekáros lánnyal. Azt hiszem én egy olyan csaj vagyok, akivel még a mardekárosok is van, hogy tudnak normálisak lenni.
Na ez nem volt az. Azt mondta, hogy gyáva vagyok! Én nem vagyok gyáva! Ha valaki bátor akkor az én vagyok! Ezt meg is mondtam neki. Mire közölte, hogy akkor szökjek be a tiltott rengetegbe és hozzak neki el egy különleges füvet.
Én persze belementem. Naná, ha ideges vagyok megszűnik a józan eszem. Ez pedig párosul a hiperaktivitással és kész is a baj. Egyenesen berontottam az erdőbe. Cseles volt a lány, direkt olyan füvet mondott, ami jó mélyen van.
Pálcámmal a kezemben. Haladtam előre. Nem használtam Lumost. Tudom, hogy az éjszakai állatok nemszeretik a fényt. Viszont minél beljebb értem annál kevésbé kezdett tetszeni a hely. S be kell vallanom elkezdtem tartani a helytől. Csak nehogy legyenek itt denevérek.
Hamarosan megtaláltam, amit kerestem. Elraktam a pálcám a táskámba, majd lehajoltam és szedtem a fűből. Persze olyan óvatosan ahogy csak lehet. Tanultam gyógynövénytanra. Az ilyen fűvel óvatosnak kell lenni.
Kiegyenesedtem és elraktam a füveket. Éppen indultam volna vissza, mikor valaki megragadta a karom, de olyan erővel, hogy majdnem széttörte a csontom. Szörnyen fájt. De nem kiáltottam, csak a másik kezemmel igyekeztem megszerezni a pálcám.
- Eress el! - Mondom hangosan. De erre csak az volt a válasz, hogy még mindig szorítva a karom a földre tolt. Hát jól megcsinálta, mert reccsent a bokám. A fájdalomtól sikítottam.
Erre a valaki elengedett. Én pedig seggre esve értem földet. Persze autómatikus reakcióként elkiáltottam magam, hogy "Segítség!" De gyorsan rájöttem, hogy itt aztán egy árva lélek se fog rámtalálni.
Figyelmem a bokámra terelődött. Nem vagyok orvos, de abból kiindulva, hogy majdnem olyan fekete, mint a föld szerintem eltört, vagy rohadtul megzúzódott. A karom pedig biztosan véraláfutásos lett.
Ekkor az egyik fa mögül kilép valaki. Ijedten kapok a pálcámért és tekintetem az idegenre szegezem. Nem adom könnyen az életem. Akkor sem ha sebesült vagyok. Biztos az a valaki jött vissza, aki ezt csinálta velem.
Mikor meglátom a felém közeledő ember arcát, leesik az állam. Malfoy?! Ez meg mi a bánatot keres itt?! És miért segít nekem? Egy griffendélesnek? Na jó velem nincsen semmi baja, ezt már egyszer kifejtette, de akkor is ezt nem néztem volna ki belőle.
- "A mit keresek itt?"-es részt én is kérdezhetném. Amúgy meg be akartam bizonyítani az egyik dinka lány háztársadnak, hogy nem vagyok gyáva! A mi történt pedig nagyon jó kérdés. Volt itt valaki. Véraláfutásosra szorongatta a karom. Aztán meg lenyott a földre.
Magyaráztam el gyorsan a fennálló helyzetet. Akkor is ha nagyon furcsállom, hogy ő ilyenkor itt van. Bár ahogy ismerem biztosan köze van az ittlétének Narcissa Balckhez. Nem szoktam foglalkozni a mardekárosokkal, de azért ott is figyelem a híreket.
- Hát a karom véraláfutásos, a bokám minimum kitekertem. Jah, meg a seggem is fáj, de csak mert egyenesen ráestem! Na de tudsz segíteni, vagy egész éjjel itt fogok csücsülni? Amúgy nem mintha baj lenne, de tényleg te miért vagy itt? Nem hittem, hogy lesz valaki a rengetegben ilyenkor.
Mondom olyan őszinte Dorcasos hangon. Ami azt takarja, hogy olyan mintha hidegen hagyna a dolog, pedig kicsit sem hagy hidegen. Csak most valahogy a bokám állapota kicsit jobban zavar, mint a furcsa tény, hogy Lucius Malfoy az este közepén a tiltott rengetegben bóklászik. Hát felőlem azt csinál, amit akar.

Doe & Lucius

Lucius & Dorcas

Na jó ez fura! Kifejezetten fura. Mi a jó eget keres Lucius Malfoy kint az erdőben ilyenkor. Na jó én se vagyok jobb, de rólam hamarabb el lehet képzelni, hogy ilyen helyeken töltöm az időmet, mint róla.
Ahogy kérte gyorsan felvázoltam neki a helyzetet. Ahhoz képest, hogy most támadtak meg a beszélőkém nem dugult el. Szépen vagyunk mi. Folyamatosan jártatom a szám még akkor is ha veszélyben vagyok.
Bár most nem vagyok abban. Hiszen itt van velem Malfoy. Huhh, ez furcsa volt. Pont az miatt kellene magam veszélyben éreznem, hogy itt van! Lehet, hogy mégsem volt teljesen hatástalan az a támadás?
- Jól van, na! Nem kell így felkapni a vizet! Csak kérdeztem. Amúgy meg hidegen hagy, hogy TE mit csinálsz! - Vetem oda neki ugyanolyan hangnemben, amiben ő beszélt hozzám.
Igyekezzünk az addig rendben van, de nem tudom, hogy ilyen bedagadt fájós bokával milyen iramban fogok tudni haladni. Elkapja a karom és segít felállni. Ha ezt most valaki látná, nem hinné el. Azon kapom mag, hogy a karom a nyaka körül van, ő pedig a derekam fogja. Most kellene elindulni, ugye?
- Még csak az kellene, hogy cipelj. Ha voltam olyan hülye, hogy kijöttem, akkor vissza is vissza fogok botorkálni. De azért köszönöm, hogy segítesz! Hogy őszinte legyek nem néztem volna ki belőled, hogy ilyen is  tudsz lenni. Mondjuk még így is én vagyok az egyetlen griffendéles, akinek nincsen veled baja.
Na tessék megint megeredt a nyelvem. De rögtön abba is hagytam, mikor a járásra kellett koncentrálnom. Nehéz úgy sétálni, hogy sajog az ember lába. Most már tudom milyen, ha le akarják vágni. Borzalmas, egyszerűen borzalmas.

Doe & Lucius

Lucius & Dorcas

Kell nekem játszanom az agyamat. Most mekkora bajban vagyok! Csak mert megint akkor az arcom, hogy nem tudom elviselni, ha egy mardekáros sérteget. Mondjuk ráfoghatnám, de azzal most nem leszek sokkal előrébb.
Most az a legfontosabb, hogy visszajussak a kastélyba. Szerencsére Malfoy segít ebben. Felemel a földről, majd mikor olyan tőlem megszokott hevességel válaszolok a kérdésére csak mosolyog, s megindul a kastély felé.
Már éppen szólni akarok, hogy nem kell lassúsági versenyt rendezni egy csigával, hogy tudok én gyorsabban is menni, mikor a közelben megreccsen egy ágy. Megremegek. Mikor pedig megjelenik az árny, falfehérre sápadok.
Engem akar?! Miért nem tettem semmit? Miért akar engem? Egyáltalán ki a bánat ez az alak! Lucius leveszi a kezem a nyakáról, majd lassan a derekam is elengedi. Ugyen nem akar itt hagyni? Ugye nem? Nem fog átadni ennek az őrültnek!
Nem! Megúsztam, egyelőre. Magam mögé húz. Mire én gondolkodás nélkül kapaszkodom meg benne. Azt hiszem, ha most Narcissa látna megölne! Márpedig Siriusból kiindulva jobb, ha nem kockáztatom, hogy egy Black mérges legyen rám.
Azt hiszem Lucius Malfoy egy olyan oldalát ismerhettem meg, amit még sosem. Ha nem tartanék annyira attól, hogy mit tesz velem, ha csacsogni merek. Biztos, hogy már holnap mindenki tudná, hogy megmentett engem.
Varázslata hatására fény lesz, s megpillantom a támadó, hát meg kell hagyni igen ronda egy ipse. Még jó, hogy Lucius itt van közte és köztem. Ez valamelyst megnyugtat, akkor is, ha tudom, hogy nem sok esélyünk van a felnőtt ellen.
Mi az, hogy ne aggódjak? Aztán azt mégis hogy csináljam? Na azt mondd meg nekem drága Malfoy! Hogy ne aggódjak, mikor már azóta aggódom, hogy elkezdtem növényt szüretelni? Nem tudok pillanatok alatt lenyugodni. Nem vagyok én gép, amin az idegesség gombot ki lehet kapcsolni.
Malfoy egy támadást intéz az idegen felé, aki kicsit kizökken ennek hatására. Majd olyat tesz, aminek sose akartam tanuja lenni. Az ölébe kap és szaladni kezd velem. A nyakába kapaszkodom és lehunyom a szemem. Csak a robbanásokat hallom.
Megállt. S érzem, ahogy földet érek. Valamit motyog, de nem figyelek oda. Csak kinyitom a szemem. Látom, ahogy támadó irányába lő valamit. De nem vagyok olyan állapotban, hogy felfogja, hogy mit is varázsol, vagy mit nem varázsol.
- Ha túléljük egyetlen egy szót se fogok szólni. A ma este meg nem történt lesz! Esküszöm! - Mondom lassan remegő hangon. Most komolyan megijedtem. S életemben először lennék szívesebben a legutálatosabb órámon, mint a tiltott rengetegben.

Music: Blow Note: Dorcas beijedt! XD

Doe & Lucius

Lucius & Dorcas

Rettegek, pedig nem vagyok félős, kicsit sem vagyok az. Én egy kotnyekes mindenlébenkanál Griffendéles vagyok, de most rettegek. Jobban, mint valaha. Ez pedig idegesít nem is kicsit. Nem akarok félni.
De a tudat, hogy egy nagydarab gonosz idegen akar tőlem valamit, már magában is idegessé tesz. Bele se merek gondolni, hogy mit akarhat tőlem a férfi. De van egy olyan sejtésem, hogy nem csak beszélgetni óhajt.
Tekintetem végig Luciuson volt. Nem merek elfordulni, mert a végén, még elveszek. Szusszan egyet, majd kikukucskál a fa mögül. Már mozdulataiból is pontosan tud, hogy valami nincsen rendben. Könyörgöm nem legyen semmi baj.
Lucius felém fordult, majd elkapta a karomat. Ajj-ajj... itt van! Remegni kezdtem, de nem nagyon tudtam semmit sem csinálni, hiszen Malfoy megrántott, sőt lökött is egyet rajtam.
Egyet fordultam tengelyem körül mire megálltam. Tekintetem a két fiúra vándorolt. Az idősebb meg akarja ölni Malfoyt. Pálcát szegez rá. Mind a ketten halottak vagyunk. Az ki van zárva, hogy Lucius bármit is tudjon tenni ez ellen a vad ellen.
Szavaira rögtön lehunytam a szemem. Nem akarom látni. Csak a Roxfortban akarok lenni. A kandalló mellett a Griffendél klubbhelységben Remust figyelve. De nem itt életveszélyben, két kétes személy közt ragadva.
A következő, amit felfogtam az az volt, hogy felálltam a földről és valaki fogja a karomat. Remgeni kezdett mindenem. Nem nyitottam ki a szemeimet. Még mindig rettegek. Mi van, ha nem Malfoy az? Mi van ha az idegen.
- Te vagy az Lucius? Ha igen kérlek gyorsan tűnjünk innen! - Szóltam halk remegő hangon. Nagyon félek és csak biztonságban akarok lenni megint.

Doe & Lucius