Dorcas & Fabian

Belépek a seprűbe. Egy finom mézsört rendelek a csapostól a pulthoz közeli üres asztalhoz. Benjyvel találkozom innen megyünk tovább. A tervünket meg valósítjuk. Benjy lebeszélt Dumbledoreral is egy találkozott az este folyamára. Szörnyű a minisztériumba dolgozni. Még Traverstől a főnökömtől is elkéretem magam erre a találkozóra. Szombat van én pedig bent dolgoznék ma a minisztériumba.
- Fabian, Fenewick késik két órát nem rég kaptam egy baglyot. Elnézését kéri, de közbe jött neki valami.- Mondja a csapos nekem mikor hozza a korsó sörömet.
- Ez Benjyre vall.- Bele iszok a korsóba. Persze, ő nem dolgozik úgy, mint én és ő késik. Bosszankodhatok magamban, de igazam volt.
Körbe nézek Roxfortos diákokat is láttok, elvétve a Seprűben. Majd a kabátom zsebéből előveszem a Reggeli Próféta mai számát. Még el sem olvastam vagy is nem lapoztam át ezt a szennylapot. Szóval ma milyen hazugságokat hordanak össze és milyen értelmes dolgokat olvashatok benne. Gringottsi lopás kísérlet... Celestina Magicca újabb világ körüli turnéja... A Wizengam új tagjai. Zsebpiszok közben elfogták és bezárták a fekete árukkal üzletelő Norman Perez spanyol származású varázslót.
-Megérdemelte.- Mondom ki hangosan. Majd felpillantok, hogy ki figyelt ide. Senki. Majd tovább lapozok egyet. Halál esetek oldalán találom magam. Itt le ragadok. Majd meguntam az újságot. Megint bele iszok a sörömbe és a gondolataimba révedve bámulom az asztalt. Margaret jár a fejembe. Már két éve halott. 

Milyen gáz az életünk. Van-e olyan ember, akinek nem sérült meg a lelke? Nincs, olyan ember a világon. Mindenki bánt mindenkit. Akarva vagy akaratlanul.
Az asztal néztem a kezemmel a korsó sörömet markoltam.
Egy ismerős hang szólt hozzám, aki fel rázott ezzel a gondolataimból. Arcomra visszatértek fegyelmezett komoly vonások. Ránézek a lányra. Ismerős hang ismerős arc. Dorcas Maedows, Molly évfolyamtársa és egykori háztársam. Most se hagyott cserben az arc és név memóriám. Elmosolyodom. Uramozik tőle aztán nem várná az ember, hogy Uramnak szólítson engem.
- Nem zavarsz. Persze leülhetsz, Doe.- Mondtam kedvesen a lánynak. Tudom ijesztő tudok lenni, ha nem tudja rólam az ember hogy ki vagyok és én pedig a nevén szólítom és mellé egy igazi "Fabian Prewettes mosoly"-t kap, amit most Doe megúszott. Eltudom képzelni azt, hogy nem emlékszik rám. Két éve még én is oda jártam. Semmit sem változott a lány, amit Mollytól elvétve hallok róluk. Szerintem még mindig tőle zeng a Griffendél klubhelyiség.
A lány arcvonásait fürkésztem. Talán egy kicsit komolyodtak az arcvonásai és felnőttesebb lett. Lehet, hogy már rám nem emlékszik, olyan sokat változtam az elmúlt években vagy ennyire gyorsan elfelejtenek engem a diáktársaim.
-Ugye emlékszel még rám? Meghívhatlak valamire, Dorcas?-Kérdeztem meg a velem szembe helyet foglalt lányt. Ezt mind udvariasságból tettem, ami természetemből adódott.
- Na és mi újság veled? Merre mész tovább az iskola után?- szerettem átlagos témákról beszélgetni távoli ismerősökkel. Furcsálltam, hogy egyedül jött, de lehet hogy később csatlakoznak hozzá a barátnői is. Ez tűnt róla a legvalószínűbbnek. Az is lehet hogy tévedek ezzel kapcsolatban.  

-Igen nagyon rég találkoztunk.-  Akkor még volt máshogy állt a szénám. Talán nem voltam olyan karót nyelt, mint mostanság. Margaret és Ivanhoe is mellettem volt. Mára csak Benjy és Gideon maradt.
- Nem hiszem el, hogy te is auror készülsz.- Igazábból nem vagyok oda ezért a szakmáért, de nagyra becsülöm a kiváló aurorokat, mint Alastor. Dumbledore mutatott be egymásnak Ivanhoe temetésén. Elég furcsa egy szerzett. Makacs és nagy skót az öreg. A lényeg az, hogy velünk van. Igaz szerintem még mindig nem bízik meg bennünk, de az egymás kérdés. Majd rájövünk a titok nyitjára, hogy megbízzon bennünk .
-Azt gondoltam tényfeltáró riporter vagy nem annyira híres Átoktörő szakmát választod. Bár mindig is eltudlak képzelni átoktörőként, ahogy felkutatod az elveszett kincseket. Na de mindegy is. Remélem fel vesznek téged aurornak. Igaz azt rebesgetik, hogy most nehezítenek a vizsgafolyamatokon. Főleg pszichológiai részen.- Nem akartam megrémiszteni, az igazságot mondtam el. Oda a legjobbak legjobbjai kerülnek be. Bele ittam a sörömbe majd folytattam.- Hát én tanulok szorgosan és közben dolgozok is a minisztériumban gyakornokként. Még egy évem van hátra tanulmányaimból. Mágiatörténelem, nemzetközi mágiatudományok szakon vagyok és felvettem mellé a politológiát. Tudom nagyon érdekes szakokat hallgatok. Emlékszel még Fenewickre? Na, vele együtt elkezdtünk egy pártot szervezni. Szeretnénk indulni a következő választásokon. Ezekkel foglalatoskodom.- Befejeztem a mondataim. Tudtam mindig is beszélni. Főleg mikor retorika órán beszédet kell mondani vagy érvelni kell az első vagyok mindig. Hát szóval semmi bajom másokkal való kommunikáció terén.  
- Na mond mi újság a suliban? A kviddics csapattal? Potterék mindig csinálják a balhét?- Kérdeztem érdeklődve Doera mosolyogva.
Szerintem a legelevenebb évfolyam volt ez az évfolyam McGongallnak mennyi zűrt csináltak James, Sirius, Remus és Peter is. Aztán nekünk prefektusoknak is. Csoda volt úgy találkozni velük, hogy nem tettek valami csínyt. Hát jó, hogy nem találkozok velük minden áldott nap. Merlinre, hiányoznak a roxforti évek, mikor én vezetem a kviddics csapatot. Ebben sem változtam meg még mindig aktív vagyok és rengeteg dologgal foglalkozom, mint az iskola évek alatt.

Doe, beszéd stílusa és ahogy tud beszélni. Mindig is meg nevetett, ha nem épp nagy dolgozatok előtt zavart, mert akkor bizony mindig zavartak a hangoskodó diákok. Ezért menekültem a könyvtárba, olyankor.
-Hát van egy-két auror ismerősöm. De ne add fel, az álmodat. Ha pedig ennyire nem bízol, hogy nem vesznek fel téged aurornak, akkor szerintem meg Átoktörő szakra menj hasonló izgalmakat rejt az a szakma is mégis csak Boszorkány vagy én csak utána ajánlanám a tényfeltárói szakmát. Egyébként sok más rendvédelmi szak van Varázsbaj-elhárítási szak, ahova kevesebb a követelmény vagy az amneziátor képző is egy egész jó választás lehet. De nem vagyok pályaorientációs tanácsadó, Sosem árt több helyre jelentkezni. - Biztatóan mosolyogtam Dorcasra. Tudtam róla hogy nem a tanulás az erőssége. De, ha valaki valamit el akar érni és nagyon ráhajt.
- Köszönöm ennek örülünk. Számítunk akkor a Meadows családra. Hát pedig a suli után a nagy világban fogsz élni és elég érdekes, furcsa és szokatlan dolgok történek mostanság. Néhány hír, azért igaz is az újságokban.- Egy háború elő szeleként történnek gyilkosságok ami több nappal később az újság egy kis oszlopában apró betűkkel szedve írnak le. Miért? Mert nem akarnak tudomást venni a tényekről. Voldemort hívei gyilkolnak, lopnak, csalnak és áskálódnak a minisztériumban. Még én sem tudom hogy kik az ő kémei és emberei csak sejtem, hogy ott vannak és készülnek valamire.
-Hát akkor nem volt értelmetlen döntés Pottert meg választani kapitánynak. Ennek örülök, hogy sikerült egy eredményes csapatot összeszednie.- Zártam röviden a kviddicset. Hát részben én állítottam össze a csapatot és nagy része még az én időmben is játszott.
- Na, mit tudsz Mollyról és arról a Weasley srácról? Tudom hogy együtt vannak, de nem igen találkozok a húgommal, sajnos, a sok elfoglaltságom miatt és ha találkozunk akkor ez a téma nem igen jön fel egymást közt. Te pedig elég sok mindent hallasz és látsz. Még mindig olyan szeleburdi az a srác vagy változott valamit?- Jó bátyként mindig érdeklődök húgom felől és hát érdekel az ő élete, és hát nem akarom hogy meg bántsa bárki is a húgicámat. Bármikor eltudom kapni az illető személyt és mély benyomást tudok rá tenni. Mert még mindig úgy gondolom, hogy nekem ezt meg kell tennem Molly védelmében. Bár Gideon szerint nagyon rosszul állok Molly fiújához. Én csak azt szeretném, hogy ne sérüljön meg a mi húgunk.
Előveszem a zsebórám és rá pillantok az időre.  Közben figyelemmel hallgatom Doe szavait.
Ez a lány semmit nem változott. Remélem meg marad ez az örökös hiperaktivitása, mert ezt kedvelem benne.

Attól függetlenül még mindig nem volt szimpi a srác. Az, hogy Mollyval járt a srác hát nem kapott helyet a szívembe. Molly azzal jár, akivel szeretne felnőtt boszorkány azzal a tizenhét évével. Össze is házasodhat bárkivel ezt jól tudtam. Azt is sejtettem, hogy mikor eljön az idő jó családanya lesz belőle, olyan lesz, mint anyánk. Már most olyan, mint anya. Az számít hogy tényleg jól meglegyenek egymással. Talán úgy mint, mi Margarettel.  Az hogy jól néznek ki együtt mellékes dolog. Mollynak van esze, csak nem mindig használja. Sokkal nagyobbra is vihetné, de nem akarja. A húgom, ezért nem követem őt mindenhova. Távol élünk egymástól én Londonban a húgom pedig otthon szüleinkkel. Nem beszélünk minden nap egymással, úgymint Gideonnal.
- Na és te, hogy állsz a fiúkkal? Nem, nem kell válaszolnod rá. Bocsánat, ha ez nagyon személyes térbe való belépésünk volt.-
A korsómból kiittam a maradék sörömet és még egyet rendeltem.
Úgy gondoltam, hogy egy ilyen csajnak, mint neki. Van egy barátja. Doet körül zsongják a fiúk, mert szeret a központba lenni még akkor is, ha fiúk közt van. Ez a Dorcas jutt eszembe mikor én is ott tanultam az iskolában.
Akkor máshogy láttam a dolgokat, mint most. Mily könnyűnek gondoltam az életet. Naiv voltam egy cseppet. Talán ezt a barátaim tudják a legjobban rólam.

Figyelmesen végig hallgatom, Doe válaszát. Bátorság kell, hogy bevalljuk a másik embernek mit érzünk iránta. Ezt szerintem Doenak sem kell magyarázni, mert okos lány és ő is tudja.
Kihozták a második korsó sörömet. Aztán mikor be fejezte a válaszadást Dorcastól várhatóan visszakérdez ezzel a témával kapcsolatban. Kitágulnak a szemeim egy pillanatra majd rendeztem arcvonásaimat. Először csodálkozom, hogy nem tud róla. Aztán rájöttem nem olvas híreket így már nem annyira döbbent meg ez a tény, hogy nem tud Az én balsorsomról. Húgom, pedig ilyenekről, meg erről nem beszélget szerintem sok emberrel.
- Igazság szerint sehogy, özvegy vagyok.- Röviden válaszolok a kérdésére.Tekintetem leszegtem. -Gyönyörűen megvoltunk együtt. Igen, úgy hívták.- Ezen elmosolyodom.
Margaret név a legszebb nő neve volt. Szeretem még mindig. Ezt nem tagadom. Meg az sem, hogy anyámmal ezek miatt elég rosszul áll a szénám. Mintha szerinte tizenöt évnyi ismeretség amiből nyolc évnyi szerelem volt, ezek után könnyen túl lép ezen bárki is. Hát nem így van. Anyám nincs abban a helyzetben, ezért nem is tudja úgy át élni,mint én.
Sosem néztem senkire úgymint Margaret lehetséges utódjára. Mert nem tudom el fogadni ezt a tényt. Hogy meggyilkolták és a bűnöző szabadlábon van. Fiatal vagyok és már megtanultam nem olyan az élet mint az iskolában. Sokkal keményebb. Lecsuktam szemeimet.
Emlékek törtek fel Margaretről az első csókunk pillanata. Az első összezördülésünk, amely elég nevetséges mai felnőtt szemmel nézve. Az esküvőnk napja. Csodaszép fehér bőre. Gyönyörű haja. Illata, az finom francia rózsa parfüm.
Elkezdek egy papírra vésni a hangokat. Majd lejátszom. Már másfél órája csak zenét írok. A vége hiányzik még. Újra lejátszom. Rájövök nem ez nem jó. Összegyűröm a papírt és bedobom a sarokban lévő szemetesbe. Teli találat. Nem hallottam mikor jött be mióta figyelt engem. Halkan köhintett egyet. Megfordultam rá mosolyodtam. Margaret pedig ki vette az összegyűrt papírt a kukából. Oda jött hozzám. Óvatosan lábujjhegyre emelkedett majd megcsókolt. Végül megszólalt. "Folytasd ez szép volt."
Kinyitottam szemeimet és újból Doera felnézek. Elmosolyodom. egyik kezem a zsebórám  felé halad, hogy megnézzem mennyi az idő, más részről ezzel valahogy úgy érzem Margaret még mindig velem van.
-De most ezt hagyjuk, szerintem.-
Így is úgyis folytatni kell az életet, bár nélküle sokkal nehezebb élnem. Benjy szerint idővel jobb lesz. Remélem is.
- Van még valami éredek feszítő dolog az iskolában amiről jó tudni?- kérdezem ismételten vidám erővel.

Semmi bajom. Ennek így kell lennie. A fájdalmat el kell fogadni és vele kell élnem. Miatta is változtatom és fogom jobbá tenni a világot. Az ilyen események felett, mint a halál nincs befolyásom és hatalmam. Bár sokak azt gondolják ostobán hogy lehet hatalmuk a halálon. A nagy hatalom vággyal teli emberek semmitől sem félnek és ők azok az őrültek, akiknek nincs helyük a világban.
-Ne sajnáld! Nem tudtad, Doe. Te ilyen van és hát valljuk be, igen, van stílusod és bírtuk is mindig. Bár néha nem egyezett össze a prefektusi létünk a tieddel. Neked tényleg ez a lét elemed ez a pörgés. Furcsa úgy látni téged, hogy nincs semmi híred. Mintha elveszett lennél ilyenkor.- Mosolyogtam rá. Olyankor olyan szomorúbbnak és elkeseredett kislánynak tűnik a szememben, Dorcas.
-De nézd a jó oldalát, ha nem lett volna egy ilyen napod nem is találkoztunk volna. Ezt pedig simán elújságolhatod bárkinek, hogy találkoztál a nagyszerű Fabian Prewettel. Igaz nem biztos, hogy az a nagy hír értékem van, mint annak idején mikor még én is oda jártam.- Ez kissé sem volt egoista megnyilvánulásaim egyike. Mert bizony magamat néha fényezni kell és ezt itt meg tettem. Aztán mégse tűnjek annyira gáznak hozzá csaptam azt az utolsó mondatott. Nem vagyok a régi srác az iskolából. Talán letűnt az a tiszteletparancsoló tekintem is. Helyette valami üres komoly melankolikus megüresedett tekintetté változott. HIÁNYZOTT belőlem valami, amit elvesztettem Margaret halálával. Igen. Feltettem magam  az elmúlt években. Oly sok esetben az egyik örök kérdést: Ki vagyok én? Most nem fogok magamról filozofálni és a helyemről a világban. Az otthoni lakásom mélyére való és nem egy Három Seprűbe.

Ez csak mosolyt tud csalni az arcomra, mert hisz. Ez számomra még öröm hogy nem felejtek el. Ki lennék én ha senki nem ismerne engem. Egy senki és én soha sem akartam senki lenni. Mindig valaki akarok lenni hogy az elkövetkező Prewett nemzedékek felnézzen rám úgy, mint én is felnézek az őseimre. Ha Dorcas igazat is mond, de hát ő, ő vagyis kissé túloz is.
-Csak meg akarsz vigasztalni ennyi az egész? Nincs más szándékod ugye, csak az hogy jobb kedvre derüljek Ez egy Maedowsos vigasztalási forma. Meg ne sértődj, Doe, de sokszor láttalak, hogy ezt csináltad.- Mosolyogtam rá majd bele ittam a korsómba. Most már tényleg meg néztem az időt és elő vettem a zsebórámat. Pár perc, ha még nem késik még egy órát Benjy. Reméltem, hogy nem késik. Mert nem akartam miatta itt ücsörögni egy félnapot. Bár jó beszélgetni Doeval, de fontos dolgaink vannak, amik nem tűrnek halasztást. A párt. A szervezkedés a Sötét Nagyúr ellen. Mind fontos dolog volt.
-Tényleg még nem is tudod miért ülünk itt. Ha vársz pár percet, akkor azt is meg tudod kit várunk itt, mert bármelyik pillanatban beléphet az illető személy. Azon az ajtón ott.- Mutattam a bejárati ajtóra. Valami olyasmit is rebesgetett, hogy valakit hoz még magával erre a körutunkra, de nem mondta meg nekem se, hogy ki lesz a vendég személyünk. Vagyis én is vártam Benjy vendégét, kit szerzett a csapatunkba. A meglepetésekért, pedig nem sokszor vagyok oda.

Benjy nem nagy szám szerintem. Bár lehet, hogy Dorcasnak az lesz. Igen Dorcas ebből hírértéket fog előállítani, valahogy. Egy kicsit hangosan felnevettem.
-Nem leszel nagy dolgok szemtanúja, Doe. Inkább csak egy másik régi ismerőst fogsz találkozni.- válaszoltam a kérdésére. Meg kitudja ki toppan be mellette. Bár van Benjynek néha valami eszement dolga akkor is ha hollóhátas. Lehet Gideont jelenti a vendég, de majd megtudom.
Kinyílik az ajtó. Benjy toppan be rajta egy kapucnis és napszemcsis férfival az oldalán. Látszik Benjyn, hogy még nem talált meg a szemeivel. De én a másik férfit nézem az arcberendezkedése valahonnan ismerős. Mikor rá döbbenek ki is ő. Nem, nem lehet ő. Csak valamilyen dublőre. Benjy honnan ismeri őt? Már sejtem, hova megyünk innen, ha tényleg ő az.
-Merlinre!- Mondom ki hangosan a csodálkozásomat. A fejemet fogom, nem hiszek a szememnek. Ezt nevezi inkognitó módnak. Én úgy fel ismertem ahogy az rendje módja szerint szokás. Vagy csak én vagyok ennyire jó meg figyelő.
Kissé se idóta a férfi. El van szállva magától jobban mint Potter vagy én. Sosem ismertem igazán őt. Végzős volt, mikor én elsős. Fenewick, most túl lőtte a célt.
Végül is észrevett, minket Benjy és elindult felénk. Egy fintort vágtam le.  Kiittam a korsómat. Aztán felvettem egy kellemes mosolygást, amivel üdvözölhettem őket. Két méterre voltak tőlünk. Benjy felé bólintottam ő pedig válaszul vissza intett.
Mikor odaérkeztek. Felálltam kezet fogtam Benjyvel.
-Hát Benjy jó téged látni.- Üdvözöltem régi barátomat.
-Szint úgy jó látni téged. Enged meg, hogy be mutassam.- Majd rá nézet Dorcasra és nem folytatta csak elmosolyodott. Tudtam nem bízik az idegenekben.
-Nem kell bemutatni már rájöttem ki.- Majd a férfi felé fordultam és bemutatkoztam. -Fabian Prewett-
-Örülök, hogy megismerhetlek, halottam már rólad Benjytől.- mondta kedélyes hangnemben a fickó. Kigondolta, hogy Benjytől hallott rólam. Majd visszafordultam Fenewick barátom felé. Nem feledkeztem meg Doeról sem.
-Ben, ő pedig Dorcas Meadows, tudod Molly egyik barátnője és évfolyamtársa.- Mondtam nagy örömmel Benjynek.
Aztán vissza pillantottam barátom vendégére. Colin Johnsonra, az angliai kviddics válogatott hajtójára és kapitányára. Szóval most a sportolói közösségek a megcélzottjaink Benjynek. Nem figyeltem Dorcast, mivel fontosabb gondolataim voltak. Reméltem nem fog letámadni senkit se a kérdéseivel. Felismert-e a másik  személyt vagy nem? Erre sem figyeltem különösebb okoknál fogva. Lefoglalt az agytekervényeimben a következő beszédem a célközönség előtt jártam már képzeletben.

Mikor meg említette a pókokat kirázott a hideg. Én utálom és rühellem őket. Felállok. Üdvözlöm barátomat és Colint. Majd lassan bele rázódok egy töménytelen sok szóban. Agyam kattog oda bent, csoda, hogy a többiek nem hallják meg a zúgását. Gondolataimba mélyedtem. Egész jól össze sikerült állítanom egy beszédet. A fejemből ki bambulva nézem a Seprű padlóját.
-Fab, akkor mehetünk?- Zökkentett ki a barátom a gondolataimból.
-Igen, persze mehetünk. Már rég várok rátok.- Vigyorogtam rá, mint a vadalma. Ilyenkor van értelme az életemnek mikor tehetek valamit, ha már a családi életem pillantok alatt össze dőlt két évvel ezelőtt. A világnak jobb helynek kell lennie általam és a társaim által. Majd Dorcas felé fordultam.
-Hát remélem még találkozunk.-Búcsúzok el Doetól, de ahogy néz az arc. Rájövök hogy simán lenne ezer kérdése az újonnan jöttekhez, de mi siettünk. Mert ez idő alatt a gonosz is munkálkodik és nekünk tennünk kell ellene.
Halkan egy kéréssel fordulok Johnsonhoz. Mit nem meg adja azt, amit kérek. Talán félre ismertem az előttem álló embert. Majd vissza fordulok a lányhoz.
-Doe, üdvözlöm Molly. Ja, kifizetnéd az italomat helyettem meg a vendégem voltál mára, Doe.- Leteszem a pénzt Dorcas elé egy képpel együtt melyen ott vírít Johnson feje a hát oldalára írva. "Sok szeretettel Doenak Colin Johnson".  Doera kacsintok.-Legyen szép és izgalmas napod és heted!-
-Na akkor irány nyugat aztán kelet. Meg kitudja merre. Hova is megyünk Fenewick?- Szólt Johnson Benjyhez majd elindultak mindketten a kijárat felé. Elővettem a zsebórámat rá pillantottam az időre. Hát ma se fogok unatkozni. Ha ezek ketten ilyen szórakozottak lesznek. Komoly tekintettel néztem feléjük. Majd Benjy intett,hogy kövessem őket. Elindultam kifelé a fogadóból.
Még egy pillantást vettem, Doera. Végül kiléptem a hideg szeles őszi roxmortsi utcára. Hát emiatt sem szeretem az őszt meg hát sok más miatt sem.
-Hova megyünk?- kérdezem meg barátomat. Ő pedig sejtelmesen rám mosolyog.
-Majd meg tudod. Imádni fogod a helyet.- Nem szeretem, ha ezt csinálja velem, de bízok benne. Mert hisz sosem árulna el. Én egy borzasztó Fabianes mosollyal viszonoztam a válaszát. Hát akkor ne késlekedjünk és együtt hopponáltunk el reményeim szerint az  új támogatóinkhoz.