Dorcas & Lily

Lily & Dorcas

Hogy én hogy imádom az őszt! Csupa vörös, sárga, meg narancs ilyenkor minden. Mintha a természet is valamilyen furcsa ruhát húzott volna fel. Mintha minden boldog lenne. Még a csupasz ágak is olyan vidámnak látszanak ilyenkor.
Ezért imádom az őszi erdőt. A színek kavalkádja. A falevelek illata. A kis állatok, ahogy a téli fészküket rakják. A mókusok ahogy makkot gyűjtenek. Mind, mind azt mutatja, hogy mennyire gyönyörű a természet.
Ma én is az ősz színeiben pompázok, mivel süt a Nap és nem fúj a szél, így egész kellemes idő állt elő. Nem is csoda hát, hogy az volt reggel az első gondolatom, hogy a barna vászonnadrág lesz a tökéletes választás.
Megtoldva a szintén barna, bár kicsit sötétebb csizmával és a narancssárga lenge, bő, hosszúujjú inggel. Ez mellett még a vörös kis díszmellénnyel, valamint a ma szőkére hasonlító hajammal. Kész olyan képet adok, mintha én lennék az egyik fa.
Pedig nem, pusztán csak azért jöttem ki az erdőbe, mert faleveleket akarok gyűjteni. Itt a Tiltott Rengetegben mindig olyan különleges leveleket lehet találni. Én pedig gyűjtöm a furi alakú és színű leveleket. Otthon kész kömyvespolc van tele olyan könyvekkel, amikben a leveleim vannak.
De most kérdem én, tehetek róla, hogy szeretem az őszt. Tavaly láttam egy sün családot is erre. Vajon még mindig itt vannak. Lehet, hogy vannak helyettük újak. Az is lehet, hogy látni is fogom, őket. Jajj de jó, már a gondolat is feldob.
Fél vállamon átvetett táskával érkeztem meg az erdőbe. Arcomon széles mosoly lett úrrá. Itt az ideje, hogy Dorcas Meadows egyé válljon a természettel. Most megint kicsit szabad lehetek. Nem kell a tanulásra koncentrálnom.
Egy levél, majd még egy, majd még egy! Egyre lelkesebb vagyok. Bár ez egyáltalán nem csoda, hiszen amit szeretek csinálni, abban mindig lelkesen munkálkodom. Egyszer belljebb kerülök az erdőben. Végül a tónál kötök ki.
Kicsit elgondolkodom, hogy mégis hogyan jukadtam én ki itt, de úgy döntök ez egy olyan dolog, amit nem kell feltétlenül megtudnom. Végülis mindennek oka van. Nem hiába jöttem ide, akkor is, ha még nem tudom minek.
Még jó, hogy mindig tartok magamnál egy pokrócot. Igen ismerem magam, bárhol meg tudok állni elbámulni a természetet. Most is ezt teszem. Nem messze a parttól leterítem a pokrócot, majd leülök és kényelmesen elhelyeszkedem.
Elnézem a tavat, ahogy egy-egy levél eléri a víz felszínét és tova úszik. Megifigyelem a kis állatoka körülöttem. Fent a fán mókus szaladgál. Nem messze tőlem balra ott egy nyúl üreg. Jobbra pedig ott menetel a sün csapat.
Kész kavalkád, ami itt van. ~De jó lenne, ha ezt más is látná!~ Gondolkodtam el magamban, ahogy a sünöket figyeltem. Olyan kis aranyosak voltak. Most őszintén sajnálom, hogy nem hozam magammal almát!

Lily & Dorcas

Sajnos nagyon kevés nyugalmas hely van a kastélyban, így kénytelen vagyok a birtokon keresni egy kis nyugodalmas helyet. Bár itt is nehéz, főleg ha jó idő van. Az ősz beköszöntött, minden barna színben pompázik. Kedvenc évszakom a tavasszal együtt. Ezt az időt szeretem mikor se hideg, se meleg. Ilyenkor jól tudom élvezni a szabadban töltött perceket. Már korábban kijöttem a tóhoz, és elhelyezkednem az egyik fa tövében, ölembe az átváltoztatástan leckémmel. Néha a tóhoz sandítok, állítólag sellők is laknak benne. De ezt még senki nem tudta biztosra megmondani, mert senki nem látott. Senkinek nem vallanám be, de ilyenkor mindig reménykedek benne, hogy én látni fogok. Valóságba hogy nézhetnek ki? Csak könyvekbe láttam rajzokat, de azért még is más lenne. Az igaz, hogy akkor is csak egy pillanatra látnám, de legalább némi siker élményem lehetne. Már lassan mindenki felfogja, és megemészti, hogy a mai tanírásnak vége, és lehet egy kis szabadidőnk. Ebben a tempóba látok egyre több diákot a környéken. Nagyon remélem, hogy egy balhés se fogja megzavarni a nyugalmamat.
Ami azt illeti a balhéról jut eszembe, hogy pont annál a fánál ülök, ahol végérvényesen megszakadt a barátságom Servelussal. Szinte megjelenik előttem a jelenet, mintha csak egy merengőbe tekintenék bele. Tavaly év elején történt, mikor arra lettem figyelmes, hogy mindenki üvöltözi, hogy "Potter, Potter". Fogalmam se volt, hogy mit is csinálhat, amiért ekkora szurkoló tábora lett. Oda sétáltam én is a tömeghez, majd láttam, hogy James azzal töltötte a drága szabad idejét, hogy Servelust lógatta ennél a fánál fejjel lefelé. Azonnal közbe léptem, üvöltöttem vele, amire James kelletlenül, de letette Servelust. Aminek az lett a vége, hogy Servelus mérgében rám förmedt, hogy nem kérte egy sárvérű segítségét. James ismét pálcát rántott, amit gyorsan meg is fogtam, még akkor is védtem. Viszont többen nem nagyon álltam szóba vele. A legjobb barátomat ezzel elvesztettem, hiába próbált bocsánatot kérni, de úgy érzem ezzel főleg, annyi ember előtt, megalázott. Öt évig szenvedtem akkor, hogy ne vegyék figyelembe a származásomat, agyon tanulom magamat, hogy bizonyítsak. Ő meg egy szóval porig rombolta ezt.
Sóhajtva az emlékre becsukom a tankönyvemet, majd felnézve látom, ahogy Dorcas kényelembe helyezi magát egy pokrócon a tó szélén. Na igen nem Dorcas lenne, ha nem lenne nála egy pokróc. Felállok, majd oda sétálok mellé. Már rég beszéltem a hálótársamhoz. Jóba vagyunk, de olyan szoros barátságot valamiért sosem kötöttünk. Nagyon szereti James és Sirius csínyjeit, ökörségeit, amivel én nem nagyon értek egyet.
- Szia, leülhetek? - kérdezem tőle mosolyogva, de mire válaszolna, már le is huppantam mellé. - Látom bővülni fog a levél gyűjteményen. És mond hogy vagy? Rég beszéltünk. - szeretek jóba lenni az emberekkel, főleg ha semmi gondom nincs velük. És mikor érdeklődöm felőlük nem üres, és udvarias kérdésnek szánom, hanem valóban érdekelnek.

Lily & Dorcas

Kellett már egy kis idő, amit csak magamban a kedves leveleimmel tölthetek. Hiszen mindig is imádtam az őszt és a színeket. Ahogy a sok meleg árnyalat össze olvad, az olyan varázslatos és olyan elragadó. Igen azt hiszem ez rá a legjobb szó.
Az ősz örömére és mivel nem volt nagyon hideg sem, én is lenge anyagból készült meleg színű ruhákba öltöztem. Valahogy a vidám színek mindig feldobják a napat. Olyan plussz boldogságot ad, pedig alapból is ilyen örökvidám lányka vagyok.
Na igen én egy olyan lány vagyok, akit nagyon ritkán lehet szomorúnak látni. Imádok boldog lenni. Szerintem a nevetés a hosszú élet titka. Márpedig én sokat nevetek. S szerencsémre van is min ilyen sokat nevetnem. Nem is kevés dolgon.
Minden esetre a mai levélgyűjtő hadjáratomat. A Tiltott Rengeteg mellett kezdtem. Igyekeztem nem bemenni, vagy ha sikerült gyorsan kijutni. Aztán úgy elbóklásztam a birtokon, hogy teljesen máshol kötöttem ki.
Most mondja meg valaki, hogy a jó Merlinbe jutottam el a Rengetegtől a Fekete tóig? Ezt azonban elintéztem egy széles mosollyal, meg egy gyors vállrántással. Végülis minden okkal van a világaban.
A parton kezdtem sétálni és figyelni a levelek tengerét ahogy az őszi szellő ide-oda hordta őket. Mint a tó felszíne alkonyatkor. Olyan volt most a levelek tánca is. Nem érdekelt, jön-e erre valaki, csak a levelek foglalkoztattak.
Táskámból előhúztam egy pokrócot. Na persze nem is én lennék, ha nem lenne nálam egy. Fel kell készülni a váratlan helyzetekre, mikor valahol elámulok és ott ragadok. Sokkal kényelmesebb azt egy pokrócon, mint a földön tenni.
Szóval egy szó, mint száz leterítettem a lepedőt, majd elhelyezkedtem rajata. Tekintetem a tó felszíném tartottam. Figyeltem ahogy a színes levelek lassan leereszkedtek a felszínre.
Ez a látvány mindig elkápráztat és elálmosít. Hiszen olyan nyugodt, lomha, ráérős a levelek ereszkedése, mintha a világ össze ideje az övék lenne. Pedig mennyire kevés idejük is van. S mégis milyen szépen kihasználják.
Merengésemból egy ismerős hang zökkentett ki. Lily volt az a szobatársam. Elmosolyodtam, már régen beszéltünk, de mindig jó újra beszélgetni egy régi baráttal. Meg se várta a válaszomat, csak rögtön leült.
- Persze, nyugodtan! - Jegуeztem meg azért mégis. Hiszen az udvariasságot azért csak belém nevelték. Nekem pedig ezzel az ég egy adta világon semmi bajom sincsen.
- Bővülni bizony! Azt hiszem apa szívrohamot fog kapmni, ha beállítok egy újabb könyvnyi levéllel. De ha egyszer olyan szépek! A kérdésedre válaszolva. Nagyon jól! Bár most kicsit unalmasak a napjaim. Nem tudod véletlen, hogy miben mesterkednek Remusék? Hiába akarok velük beszélgetni mindig elküldenek. Valami igazán nagy mókát tervezhetnek. Na és te hogy vagy?
Uh, igen megint elkezdett járni a szám és többet jár a kelleténél sokkal, de sokkal többet. Na mindegy nem tudok vele mit kezdeni. De legalább rám nem lehet mondani, hogy néma vagyok és sosem beszélek senkivel sem.

Lily & Dorcas

Amíg Doe válaszol a kérdésemre, közbe elbambulok a tó felé. Mostanában többször is előfordul, hogy akaratlanul is elkalandozom. Legalább multifunkcionális vagyok, azaz közbe hallom amit mondanak. Kicsit mindig is furának tartottam Dorcast. Nagyon jó ha az emberbe ennyi energia van, és tud vidám lenni. Azért, hogy ennyi energiája van mindig is irigyeltem, bár mondjuk ő annyira nem is fárasztja ki magát mint én. Meg mondjuk az se jöhetne rosszul, ha mindig ilyen vidám lennék. Bár szerintem az is tud fárasztó, és ijesztő lenni. Viszont, most pont Dorcas vidámságára van szükségem. Túl sok nyomasztó napom volt mostanában, túl sok negatív emberrel találkoztam. Most nem kell a dráma, egy vidám beszélgetést szeretnék vele. Oda sandítok a kis gyűjteményére, és elmosolyodom.
- Furcsa egy hobbid van. - mosolygok rá barátságosan. A falevél gyűjtésén valóban furcsának találom. Ez még sose jutott eszembe, hogy egyáltalán megvizsgáljam őket, nem hogy gyűjtsem. Már szinte látom rajtuk az apró kis bogarakat, amitől kicsit kirázz a hideg.  
A következő kérdésen, csak szélesebbé válik a vigyorom.
- Ki mit nevez mókának, ez eléggé tág fogalom. Bár mostanában Potter és tettes társai eléggé vissza fogják magukat. Azt hiszem megkomolyultak az utolsó évre. Remus meg amúgy se volt benne ezekbe. - vigyorgok rá sejtelmesen. Remust első óta ismerem, és nagyon jóba vagyunk. Ismerem, és látom hogy két éve hogy néznek ők ketten egymásra. Szinte izzik a levegő köztük, nem is értem miért nem jönnek össze. Oké Remus egy cseppet gyámoltalan, és önbizalom hiányos. Talán ha Doe adna neki egy löketet, még elhívhatja randira. Kine tudakolnom, valahogy óvatosan, hogy Doenak tetszik e Remus. Bár számomra az is plusz pont, hogy Remusékat mondott, és nem Jameséket. Általában a csapatatot úgy szokták nevezni, mert James az eszményi vezérük.
- Lehet csak azért küldenek el, mert tanulni akarnak. - ez volt a mai nap legnagyobb poénja amire el is nevetem magamat. Igen valószínű, hogy ez az oka. Nah most légy ügyes Evans.
- És Remussal sokat beszéltek?

Lily & Dorcas

Láttam, ahogy Lily elfordult és elbámult a tó felé. Ilyenkor kicsit olyan, mintha nem is figyelne rám. Na nem mintha ez engem megakadályozna abban, hogy mondjam a magamét. Engen nem szokott zavarni, hogy ha valaki nem figyel.
Számomra az a lényeg, hogy kiadjam magamból a dolgokat. Meg azt hiszem ez a nagy szám a mosolyogós, életvidám természetemhez tartozik. Márpedig ilyen alapon nem látom értelmét, hogy visszafogjam magam.
Na jó tudom, hogy vannak olyanok, akiket nagyon tud idegesíteni ez a folytonos hiperaktivitásom. De ki kérem én magamnak, ha valakinek nem tetszik, hogy ilyen vagyok akkor ne beszélgessen velem.
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja. Láttad volna a mamám arcát, mikor meglátta a harmadik könyvemet tele levéllel! De nem tehetek róla, ha egyszer olyan szépek! - Mondtam teljsen ártalan hangot.
Lehet, hogy mások csak bogaras szakadt leveleknek látja őket. Nekem viszont igazi kincsek. Az egész életem benne van ezekben a leveles könyvekben. Egészen attól kezdve, hogy kicsi kislány voltam, mostanáig.
Ezek a leveles könyvek az én emlékkönyveim. Minden levélről tudom, hogy honnan hoztam, hogy mikor szereztem. Mindhez egy egy történet tartozik. Egy kis mese, ami csak az enyém és az én titkaimat örzi.
- Ezek megkomolyodni? Na ne! Oda lesz az összes móka! Pedig én mennyire szeretem a vicceiket. Amúgy pedig szerintem nincs olyan ember rajtam kívül aki a mókát ilyen széles skálán értelmezi. Nekem még ez a beszélgetés is móka.
Valahogy nehezen tudom elhinni, hogy az iskola nagy baj keverő csapata megkomolyodjon! Ahhoz túlságosan szeretnek rossz fát tenni a tűzre. Különben is első óta jóban vagyok velük kizártnak tartom, hogy ezek megkomolyodjanak.
Csak azt tudnám mit vigyorog rám így? Mit mondtam, amit máskor nem? Hogy az a... megvan! Remuséknak hívtam a csapatot. A csodába is  megint kicsúszott a számon! Pedig igyekszem megtartani magnak.
Nem kellene mindeniken tudnia, hogy tetszik nekem. Mit gondolnának rólam a többiek. A hiperaktív Dorcas meg az önbizalomhiányos Remus. Hát tuti nevetség tárgyai lennénk. Márpedig az neki se lenne jó.
De nem tudok vele mit csinálni, mikor mindig elvarázsol, mikor meglátom. A róla szóló gondolataimból Lily válasza zökkent vissza a jelenbe és én is elnevetem magamat. Hiszen nem is lehet más tenni.
- Na ez a nap vicce! Azok tanulni akarnak! Ezt megjegyzem! Nagyon jó vicc volt Lily! - Mondom szememból kitörölve egy könycseppet. Komolyan nem tudom mikor nevettem utoljára ekkorát.
- Hát nem mondanám! - Mondtam elfordítva tekintet, próbálva elrejteni, hogy éppen elpirulni készülök! Nem Dorcas nem mutathatod meg neki sem! Senkinek sem szabad tudnia, hogy mit érzek!

Lily & Dorcas

Persze, mindenkinek kell hobbi. Csak valakinek nem szokványos, ennyi az egész. Egy mugli bélyegeket gyűjt, Dorcas viszont faleveleket. Fura egy lány, és az is biztos, hogy kicsit másabb mint a többiek. Ezért felüdülés vele beszélgetni egy kicsit, feldobja a napomat az biztos. Engem biztos, hogy a szüleim a levelekkel együtt dobtak volna ki. Nem voltak szigorúak, de ők se szerették mint én, ha valamin lehet bármi bogár. Csak mosolygok a lelkesedésén. Sosem hittem volna, hogy ez a nap is elfog jönni, de most Potter mellé kell állnom.
- Órákon már jól viselkednek, arról nem is beszélve, hogy Potter se alszik el, ami azt illeti még jelentkezik is. Kezd vetélytársam lenni. - még mit nem, biztos nem hagynám! De tetszik, hogy Jamesre tekinthetek így, mint kihívást. Jobb az tény párbajba, és talán kicsit bűbájtanon, de ezt is annak köszönheti, hogy sokat gyakorolta a csínyekhez. Viszont előbb kell felkelnie, hogy beelőzzön. Fura, Dorcas több időt tölt velük, de néha olyan érzésem van, hogy nem is igazán ismeri őket. Mondjuk különleges képességem belelátni az emberekbe, ritka kivétel Potter. De akkor is tudom, és látom hogy megkomolyodtak, és próbálkoznak. Amit értékelek. Doe azért nem látja, mert mindig is élvezte a rossz fiúkat. Hiányolná őket ha eltűnnének, és nem tudna min mulatni.
Nah igen a tanulás részét, én se gondoltam komolyan.
- Tudsz titkot tartani ? -nézek rá játékosan. - Potter lebukott. Takarodó után láttam, ahogy a könyvtárban tanul. Épp körbe jártam a kastélyt, ugye mint prefeketus, mikor megláttam. Mivel ritka alkalmak egyike volt. Nem szóltam rá. - nem mintha eddig nem okozott volna örömet, hogy lebuktathatom, és vihettem oda McGalagonyhoz. De semmi rosszat nem csinált, csupán tanult. És nem a klubhelyiségben tette, ami kissé elgondolkodtató.
Kicsit elszontyolodok, mikor Doe bejelenti, hogy nem beszélgetnek sokat mostanában Remussal. Fenébe, pedig tényleg össze akarom őket hozni. Viszont mi a fenét köntörfalazok? Nem sokára vége a sulinak, szétszóródunk. Bár nagyon remélem ez valójában nem így lesz. Nincs senkim a barátaimon kívül.
- Tetszik neked. Te is tetszel neki. Szóval nem érte mire vártok. - jelentem be neki határozottan. - Remus félénk. Sajnos nála kell egy löket, hogy lépjen valamit. Valahogy tudasd vele, hogy mit érzel. Utána lépni fog, ha nem oda lököm. - Nagyon kivagyok éhezve a párkapcsolatokra, ugyan ezt csinálom Frank-el és Alice-al. Nem értek senkit, ha tetszenek egymásnak, mit kell kerülgetni egymást? Mondjuk én beszélek? Az én szerelmi életem... van? James.. és a csók. Nem tudom, érzem valamit iránta, de mit csinálhatnék? Meg tud változni? Megváltozott ? Én úgy látom, de még is félek.

Lily & Dorcas

Mit ne mondjak igen fura hobbim van. Apa egy sort kiabált velem mikor először beállítottam a nagy rakás levéllel. Még úgy is, hogy tüzetesen átvizsgáltam mindet, nehogy legyen rajta akár egyetlen egy bogár is. Legfőképpen azért, mert anya a világból is kirohant volna, ha megpillantja a bogarakat.
Persze végül megkaptam, amit akartam egy egész könyvespolcot, amire a levelekkel teli rakott könyveket pakolhatom. Az volt életem legeslegszebb karácsonya és nem túlzok ezzel a kijelentéssel, egy cseppet sem. Azóta se voltam még olyan boldog egy ajándék miatt, mint akkor.
- Valld be, hogy csak azért mondod mert tetszik neked! Bár Potter tényleg kevesebbet alszik, mint szokott. - Mondtam játékos gúnnyal a hangomban. Persze nem gondoltam komolyan, csak viccelődni akartam vele. Remélem nem sértettem meg, bár tőlem az is simán kitelik.
Kicsit vicces a gondolat, hogy Lilynek bejön Potter. Mer még az, hogy Potternek bejön ő, az nem olyan furcsa. Opp, azt hiszem ez egy titok volt. Azt pedig nem kellet volna elkotyogni. Még jó, hogy nem mondtam ki. Az lenne csak az igazi hiba. Azt hiszem azt Potter sose bocsájtaná meg, márpedig nem kellene, hogy haragban legyek vele.
Jobban belegondolva nem sokat tudok a fiúkról. Pedig szinte mindig ott lógok a nyakukon, na de nem is azért, hogy többet tudjak meg róluk, hanem azért, hogy lássam, ahogy bajt kevernek. Szeretem az izgalmakat na.
Szeretek a rossz fiúk közelében lenni és nem arra vagyok kíváncsi, hogy milyenek. Ellenben Lilyvel, aki folyton mindenkit meg akar érteni és még érzéke is van hozzá. Kicsit irigy is vagyok rá ezért, de nincs mit tenni én nem az a nagy megfigyelő típus vagyok. S ha elveszne a kis bolond csapat én belebolondulnék.
Mikor Lily elkezdte mondani, hogy milyen titka van Potterrel kapcsolatban, majdnem leesett az állam. Komolyan? Nane, Potter meg a tanulás? Na ezt sose gondoltam volna. Ha olyan fajta lennék akkor most ezzel rendesen meg tudnám zsarolni. De ugyebár én nem vagyok ilyen.
- Ezt nem hiszem el! Sose néztem volna ki belőle. Viszont, ha tényleg ez a helyzet, akkor azt hiszem kezdhetek lemondani a mókákról. Kár pedig én kifejezetten élveztem, mikor ezek rossz fát tettek a tűzre. Csak tudnám miért változott meg.
Mondtam egy sejtelmes félmosollyal. Azért azt tényleg nem hittem, hogy James addig is elmegy, hogy Lily figyeljen rá, hogy elkezd tanulni. Ez az évszázad legjobb története. Legalábbis szerintem, olyan kár, hogy nem mondhatom el senkinek.
Igyekszem nem mutatni, milyen kínosan érint a téma Remussal kapcsolatban, nem szeretek az érzéseimről beszélni. Bár ha jobban belegondolok én nagyon sajnálom, hogy nem beszélgetünk többet mi ketten. Hiszen mindjárt év vége és mindenki megy a saját útjára, legalább egy kicsit meg kellene ismernem jobban. De ha egyszer nem merek hozzá szólni.
- Komolyan gondolod, hogy tetszem neki? Azt hittem, hogy csak nekem tetszik. De akkor is mégis, hogyan mondjam meg neki? És mit fognak gondolni a többiek, ha észrevesznek és Remusnak mégsem tetszem? Akkor neki is csak nehezebb lesz. Ajj a csodába is fogalmam sincs, hogy mit csináljak.
Mondom egy kicsit halkabban, s kerülve a szemkontaktust. Nem akarom, hogy belém lásson, akkor is, ha tudom, hogy feleslegesen próbálkozom azzal, hogy titkot tartsak Lily előtt. Az egy lehetetlen küldetés, legalábbis nekem az.

Lily & Dorcas

Ami azt illeti engem mindig kényesen érint a James téma, főleg ha kettőnkről szól. Potter már régen bejelentette nekem, hogy tetszem neki, de vissza utasítottam. Azóta megváltozott felém nézve, és még többet veszekedtünk, mint eddig. Én azt annak könyveltem el, hogy ezzel megutáltattam magamat vele. Én csak a balhés srácot láttam mindig is benne, aki tisztában van mind a külső, mind a belső tulajdonságaival, ami a fejébe is szállt rendesen. Arról nem is beszélve, hogy a legjobb barátom piszkálásával, és átkozásával űzött sportot. Még is, hogy tetszhetett volna, és járhattam volna vele? Nem tagadom voltak csínyek, és beszólások, amik az én arcomra is mosolyt csaltak, de mindig túlzásba is estek, amivel a korlátaimon túl haladtak vele. A lényeg, hogy mindig felhívtuk mások figyelmét magunkra, hisz tényleg mindig úgy veszekszünk mert egy öreg házaspár, ezzel tisztában vagyok. De ha felidegesít? Tessék már magától a gondolattól is idegesebb leszek a kelleténél. Viszont tényleg komolyabb lett, és a csókunk. Megindított bennem egy visszafordíthatatlan folyamatot, ami ellen nem tudnék mit tenni.
- Nem alszik ? - nézek rá kérdőn, nem is reagálva az én érzésemmel kapcsolatos részre.. Én sem, de szerintem ezzel mindenki kezd tisztában lenni a hálótársaim között. Bájitalokkal tartom ébren magamat. De hogy James se? Rajta nem látszik, hogy fáradt lenne. - Nem úgy néz ki, mint akinek álmatlan éjszakái vannak.
Tényleg láttam egyik éjszaka "őrjáratozás" közben. Bevallom, nem csak ellenőrzés miatt mentem be a könyvtárba, csak tökéletessé akartam tenni, egy dolgozatot, amiért kellett volna egy könyv, amiből több forrást merítek. Igen a tökéletes dolgozatért, is képes lettem már szabályt szegni. Viszont prefektus vagyok, így nem nagy bűn. Épp fordultam be az egyik hatalmas könyvespolc mögött, mikor pislákoló fényt láttam. Feltűrtem a talárom úját, gondoltam most azt illetőt vissza rugdosom a hálókörletébe. Viszont, mikor bekukucskáltam, hogy kivel lesz dolgom, a szívem megdobbant, miután kihagyott egy ütemet. Na Ő volt az utolsó, akit takarodó után a könyvtárba vártam, könyvet olvasni, és jegyzetelni. James Potter volt, és annyira belemerült a tanulásba, hogy észre se vett engem. Én csak ámulva pislogtam felé, két könyv között. Esküszöm, akkor megfordult a fejembe, hogy kéne róla egy képet készíteni, és fegyverként használni. E helyett, csak mosolyogva néztem pár percig. A csók, és ez. Igen akkor tudtam, hogy valóban nem negatív érzésem vannak iránta.
- Igen azt hiszem Potter is megtud minket még lepni. Biztos érzi a közelgő vizsga veszélyeit, és csak a sármos mosolyával nem fog tudni átmenni a RAVASZ-on.- nem is érdekel, hogy miért csinálja, de végre használja a képességeit, amiért mindig is dühös voltam rá, hogy csak a szórakozásra használja.
- Valóban tetszel neki, nem is szórakoznék ilyen témával. Első óta ismerem Remust, az egyik legjobb barátommá vált. Látom mi a különbség, hogy kire hogy néz. Nálad mindig zavarba jön. Azt hiszem nem kéne neki a tényeket elmondani. Csak jelet adnod neki, célozgatni. Csak hogy tudja, nem fogom vissza utasítani. Ha megmondod neki kerek perec, hogy tetszik neked, akkor azzal is meg tudod ijeszteni. Az a helyzet, hogy igen ügyesnek kell lenned. - mosolygok rá biztatóan. - Nem sokára vége az iskolának doe. Lassan vége a félévnek. Ha nem most, nem tudom mennyi lehetőséged lesz. - erre a témára megint csak összerándul a gyomrom. Na jó Lily valami vidámat. - Nem lenne jó, ha idén együtt mennétek a karácsonyi bálra? A végző bál, mennyire romantikus lenne. - igen vannak rejtett romantikus képességeim. Csak bátorítóan vigyorgok rá. Azt hiszem ezt a mondandómat nem csak neki szántam...

Lily & Dorcas

Ajj-ajj azt hiszem megint kikotyogtam valami olyat, amit nem kellett volna. Hát mondjuk nem csoda, hiszen hajlamos vagyok az ilyen viselkedésre. Ez sajnos a hiperaktivitás velejárója. De én nem bánom.
Olyan fontos dolgokat még nem kotyogtam ki, mint hogy teljesen odaáig vagyok Remusért. Na azt hiszem akkor lenne annyi a magamról felállított képnek. Mellesleg pedig ha kitudódna az mind a kettőnknek nagyon kínos lenne!
De nem tudok mit tenni. Nem tud nem tetszeni az a szerencsétlen feje! Annak ellenére, hogy milyen félénk, olyan aranyos és elbűvölő és... Uh azt hiszem komolyan teljesen belezúgtam. Körülbelül, mint hajtó a kviddics pályába.
Első óta ismerem, de akkor még egyáltalán nem találtam vonzónak. Túlságosan is jó gyerek volt. Én pedig a rossz fiúkat szeretem. Kell az izgalom az életembe. Valahol le kell vezetni ezt a sok adrenalint.
Azóta sok minden változott. Nem mondom, hogy jobban megismertem, mert az hazugság lenne. De elkezdtem máshogy tekintetni rá. S ennek hatására a gondolkodásom is megváltozott. Már nem érdekelt, hogy rosszfiú-e.
Az utóbbi időkben már csak miatta kerestem Jamesék társaságát. Mindig abban reménykedem, hogy ha rossz fát tesznek a tűzre akkor Remus is ott lesz. Elsőre ez kicsit meg is ijesztett, de kezdem megszokni.
Mármint ha meg lehet szokni, hogy folyamatosan őt akarom nézni, mikor a fiúkkal vagyok. A multkor is vissza kellett magamat fognom, hogy nehogy elkezdjem bámulni. Pedig mennyire jó lett volna... Áh, ez csak egy álom.
Folyton ezt hajtogatom magamnak! Az hogy egyszer velem lesz az csak egy álom. Viszont megéri miatta lehunyni a szemem. Ha őt képzelhetem magam elé. Az biztos, hogy sokkal boldogabb lennék, ha nem csak álom lenne.
Gondolataimba merültem, s közben a tavat figyeltem. El akartam terelni a gondolataimat a Remussal kapcsolatos képzelgésekről. Ebben segítségemre volt Lily hirtelen feltett kérdése, amit muszáj volt megválaszolni.
- Hát nem éppen, de ezt csak onnan tudom, hogy legutóbb mikor beszéltem vele azt mondta, hogy egy újabb átvirrasztott éjszakán van túl. De persze én nem hittem neki, mert kicsit se tűnt fáradtnak!
Na igen mert van olyan, aki tud úgy ébren maradni egész este, hogy nem látszik rajta másnap, hogy hulla fáradt. Bezzeg rajtam folyton látni, ha akár egy negyed órával később is alszom el a megszokottnál. Ilyen téren peches vagyok!
Visszatérve Jamesre és Lilyre. Szerintem nagyon jól néznek ki együtt és folyton piszkálják egymást, meg vitatkoznak, kint a házasok, akik már a dédunokákat várják. Igazán vicces látvány, mikor veszekedni kezdenek.
S ezzel nem csak én vagyok így. Perldig kezdetben azt hittem, hogy senki más nem találja viccesnek. Még jó, hogy az ellenkezője derült ki végül. Így legalább nem egyedül nevetek rajtuk. Amúgy is jobb társasagban mulatni.
Csak azt tudnám miért nem jönnek már össze. Na jó megértem Lilyt, hiszen Potter folyamatosan szadizta a legjobb barátját. Biztosan nagyon nehéz lehetett, de azon már túl kellett volna tennie magát.
Ha pedig a saját dolgaimra térek vissza, i a gondolataim megint Remus jár a fejemben a mosolya, a viccei, ahogy csillog a szeme. A fenébe is szerelmes vagyok pedig nem kellene annak lennem. De olyan jó érzés.
Szeretek szerelmes lenni. Mindig boldog leszek ha meglátom. Igaz a gombóc a torkomba nem hiányzik, de elviselhető, mert cserébe ott van ő. Kicsit fura, hogy esténként róla álmodozom, viszont legalább jókat alszom.
Olyan kár, hogy hamarosam vége az iskolának s nem láthatom többé. Na de addig kiélvezem azokat a pillanatokat, mikor közelemben van. Akkor is, ha mások is ott vannak, s nem csak mi  ketten.
Az újabb álmodozási ciklusomból megint Lily zökkent ki. Arcomon széles mosoly terül el! Sármos mosoly mi? Hát Remuséhoz közel sincs. De jó látni, hogy legalább nem egyedül vagyok szerelmes. Így nem érzem olyan kínosnak.
- Hát ki tudja! Az minden esetre igaz, hogy jobban igyekszik, mint szokott. Ennek csak annyi hátránya van, hogy kevesebbet bohóckodik. - Mondtam őszinte sajnálattal hangomban.
- Én meg azt hittem, hogy csak nekem tetszik ő... Szóval azt mondod, hogy nekem kellene kezdeményeznem? Uh, az nehéz lesz. Sose voltam szerelmes nem tudom, hogy kezdjem el. Mit mondjak neki? Hogyan utaljak rá? Mennyivel könnyebb lenne, ha nem kellene megszólalni ahhoz, hogy elmondjam.
Mondtam kifújva a levegőt, majd megint Lilyre nézve. Mikor megpillantottam a mosolyt, én is elmosolyodtam. S megint eszembe jutott Remus és az ő mosolya. Amitől megint teljesen elterelődtek a gondolataim.
- Hát nem sok az tuti. De én nagyon szeretném! Muszáj lesz most lépnem. - Belegondolva még szörnyűbb a tudat, hogy ha végeztünk akkor nem láthatom már.
- Ez lenne életem legszebb bálja! Csak azt tudnám, hogyan beszéljem meg vele. Komolyan Lily én megnémulok, ha meglátom! Megszólalni se tudok, nem hogy értelmesen beszélni. Jajj mamá, ez nem lesz könnyű!
Mondom megvakarva a fejemet. Igen ezt az apróságot eddig figyelmen kívül hagytam. De nagyon nehéz lesz vele beszélni, ha lefagyok, mikor meglátom. Márpedig nálam ez a helyzet. Most nagyon egyedül érzem magam.

Lily & Dorcas

Kezdek rájönni, hogy minden egyes napért hálásnak kell, lennem amit a Roxfortban tölthetek. Félek mi lesz velem, más vissza megy a családjához, tovább tanul. Vagy már munkája van, vagy éppen vagyonos, így rögtön saját otthon alapíthat. Hogy rám mi vár? Kilátástalan. Semmi pénzem nincs, Petúnia megfűzte az ügyvédeket, hogy bolond vagyok így nem kapom meg az én részemet. A nővérem ennyire utál. Gondoltam rá, hogy valamelyik barátommal fogok erről beszélni, biztos befogadnának, de a gyászom még friss, hogy ilyenekről beszéljek. Szánalmas, tudom. Ez lesz az első karácsonyom, amit a Roxfort falain belül fogok eltölteni. Nem lesz rossz. Biztos marad még valaki, akivel eltudok lenni.
- Hát ez James Potternél sok mindent jelenthet, hogy volt egy átvirrasztott éjszakája. Biztos megint azzal a hugrabugos lánnyal... - abban a pillanatban, ahogy ezt kimondtam meg is bántam. Nem hiszem el, már féltékeny is vagyok? Ráadásul hangosan? Vigyáznom kell. Semmi jogom nincs annak lenni, tudom. De akkor is. A szívem, és az eszem konkrétan párbajt folytat. Az eszem folyton célozza átkokkal a szívemet, ami egyfolytában fent tartja maga előtt a pajzsot. Hiába minden tudása, nem tudja áttörni. Talán ha végre megtudnánk beszélni azt a csókot lenyugodnának. De nem hiszem. A szívem azt akarja, hogy enyém legyen James, senki másé nem lehet csak az enyém. Az eszem meg figyelmeztet, hogy gondoljam át. Viszont elegem van. Engedni akarok, de az gyengeség, amit nem engedhetek meg magamnak.
- Szerény véleményem szerint, a tudását inkább a tanulásba kéne hasznosítania, és nem a bohóckodásra. Rendben van, ha néha bolondok, az ellen nincs kifogásom. De az átokszórásokkal kínozni másokat, az már nincs a minden rendben kategóriában. Én is jól tudok mulatni egy vissza fogott csínyen, tudod jól. Viszont nem szeretem ha más kárára mennek ezek a "viccek". - a következő, enyhe kiakadására kicsit elmosolyodom. Na igen a pasik az a kategória, amit nem lehet tudni, hogyan is kezelje az ember. Remus ráadásul eléggé nehéz esett a félénkségéből kifolyólag.
- Szerintem próbálj meg több időt vele lenni, kedveskedj neki, éreztesd vele, hogy mennyire törődsz vele. Ezzel talán leesik neki, hogy többet is szeretnél. De persze ne vidd túlzásba. - ezen kicsit elvigyorodom. - Mondjuk jó ember add neked szerelmi tanácsot. Az én életem kész romhalmaz, pláne ilyen téren. - sóhajtok, majd ismét a tó felé megy el a tekintetem. Sellőt, sellőt akarok látni kiugrani a vízből. Ennyi siker élményem lehetne. Nah igen a végzős karácsonyi bál az, amiről még én is ábrándozom. Csak most már arcot is kapott az a elképzelt fiú akivel elmegyek, csak is James ugrik be. Csak a szomorú valóság az lesz, hogy magányosan fogok állni a táncparkett szélén, és vajsört fogok iszogatni. Nézni fogom, ahogy Dorcas és Remus, Frank és Alice, Sirius és Marline, James és a többi lány táncolnak. Ez tisztességes bosszú a sorstól, amiért Jameset vissza utasítottam. Végülis megérdemlem.
- Mondom csak természetesen, és óvatosan. Segíts neki, kedveskedj. Ha nagyon nem esik le neki, akkor én is besegítek. Én leszek a szárnysegéded.- kacsintok rá. Igen vicces, de rajtuk élem ki magamat.

Lily & Dorcas

Most hogy belegondolok nagyon furcsa lesz itthagyni a Roxfortot. Annyi év, annyi barát, móka, kacagás. Mindet hátra kell hagyni és fel kell nőni. Na nem mintha nekem bajom lenne azzal, hogy mit fogok csinálni, ha végzek, de akkor is.
Sokkal másabb lesz a barátok, a második családom nélkül. Ijesztő lesz, hogy teljesen egyedül kell neki vágni a világnak. Akkor is ijesztő, ha a boszorkánynak megvan a családi háttere ahhoz, hogy elhelyzkedjen.
~A mama levele! A fenébe elfelejtettem! De azt hiszem ez nem a legjobb időpont rá. Talán majd kicsit később!~ Ugrik be a tegnap kapott levél képe, ahogy az egyik falevél az arcomban köt ki.
Nevetve veszem le az levelet az orromról, majd elengedve a szélben megint a hozzám beszélő Lilyre figyelek. Türelmesen hallgatom végig a mondandóját. S nem palástolom, hogy kuncoghatnékom van a helyzeten. Ugyanis szegény Lily kevesebbet tud, mint én, aki csak azért figyeli James Pottert, hogy lássa, ha rosszban sántikál.
- Ki kell ábrándítanalak Lily Evans! James már vagy egy hónapja nem bámult egyetlen lányt sem rajtad kívül. Ami kizárja annak a lehetőségét, hogy egy lány van a dologban. - Hirtelen szám elé kaptam a kezem. A fenébe is elszóltam magam.
Ooo… Ha ezt Potter megtudja nekem annyi! Nem akarok meghalni! Nem, nem és nem akarom magam ellen kihívni a rontások királyának haragját. Merlin mondd, hogy nem fogja komolyan venni!
Azt hiszem kezdhetek imádkozni. Hátha valamelyik isten meghallgat! Én meg az a hatalmas szám, amit nem lehet befogni, ha elkezd valamiről dumálni és olyat is elmond, amit nem kellene kikotyognia. Ez például egy olyan dolog volt.
- Azt ki szereti? Mármint a mardekárosokon kívül természetesen. Azért remélem nem fog annyira megkomolyodni, hogy teljesen elfelejti, hogyan kell viccelődni. Akkor szétesne a világ. De minimum a kis csapata, nem tudom Sirius mennyire merne viccelődni, ha Potter nem lenne ott.
Elterelődött a téma hála istennek. Csak az a baj, hogy pont felém és Remus felé. Ez nálam kényes téma, mert odavagyok Remusért, de ahhoz képest, hogy ekkora szám van, nem merek vele beszélni. Vagy ha igen akkor se sokat.
- Ez nem lesz valami egyszerű, de egy próbát talán megér! Végülis, mit veszthetek? Legfeljebb soha többé nem fogok merni hozzászólni. Hmm… Egész jó esélyeim vannak.
Mondom és őszintén elnevetem magam. Na igen ez tőlem kicsit furán hangzott és még én sem hiszem el, hogy így lesz. Nem nem lehet így, mert nem akarom, hogy így legyen. Remussal akarok lenni és vele is leszek, csak hinnem kell magamban.
- Más a véleményünk a romhalmaz szóról! De azért sajnálom, hogy így érzed! Bár tudnék segíteni! -Mondtam én is a tó felé fordulva. A felszín most is tükörsima, mint mindig.
Karácsonyi bál. Milyen jó is lenne Remussa menni. Az lenne a legjobb bálom. Ráadásul pont a végzős bálra. Maga lenne a tökély, de ki tudja, hogy vajon sikerül-e olyan bátornak lennem, hogy megkérdezzem hívott-e el valakit.
És mi lesz, ha igen? Összetörne bennem a világ! Na, Dorcas térj magadhoz. Komolyan kinézné bárki is Remusból, hogy valakit is elhívjon a bálra. Nem hiszem, úgyhogy nyert ügyem van. Márha nem leszek megint kisnyuszi.
- Köszönöm Lily! Oh jut eszembe! A karácsonyra visszatérve. Tudom, hogy még korai ilyenről beszélni és mondtam a mamának is, hogy nem kellene, de… Szóval az van, hogy… Megkért, hogy kérdezzem meg, hogy… Izé, tudod… Nem lenne-e kedved velünk karácsonyozni? Tudod hallott a… Arról és azt mondta, nem szabad, hogy egy ilyen fiatal lány egyedül legyen karácsonykor. Persze megértem, ha nem akarsz róla beszélni… Vagy korai, vagy… Szóval bocsi, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak…
Na igen most bújtam el a föld alá. Az anyámnak megint sikerült kellemetlen helyzetbe hoznia. De nem tehet róla, családcentrikus. Csak azt nem értem, miért kell letámadni egy olyan lányt, akinek most haltak meg a szülei. De amit meg kell tenni azt meg kell tenni.

Lily & Dorcas

Nem hittem volna, hogy akivel egyszer pasiről, főképp James-ről fogok beszélgetni az pont Doe lesz. Jóba vagyunk, de nem a legjobb barátnőm, és még velük se szoktam bele menni ebbe a témába, ami számomra nagyon is kínos. Viszont ha már belementem végig is kéne játszanom. Nem akarom, hogy Doe bunkónak tartson, valamiért mindig is érdekelt az emberek véleménye róla. Ez nem épp szerencsés egy muglinak, egy varázsló iskolában. Hát igen a nap vicce. Majd érzem a következő bejelentésére lehet el is pirultam.
- Pedig nagyon szép pletykákat hallok róla, és arról a Hugrabugos szőke lányról. - mondták a nevét, de nem hallottam meg. Nem nagyon érdekelt, valamiért a szürke köd elborította az agyamat, ami megakadályozza, hogy ez az aprócska név eljusson a tudatomig. Azt hiszem, hogy erre mondják: féltékenység.
-Hallottál arról mi történt a gyengélkedőbe? - miért Lily, miért mész bele? Nem tudom ki kell adnom magamból. Nem tudom, hogy Griffendélesek közül hallotta e bárki a csókot. Az biztos, hogy a mardekárosok valahogy megtudták, mert kaptam is a gúnyból. Azt se tudom igazából James kinek mondta el. Nagyon ijesztő ez a kastély, gyorsan terjednek a pletykák. Itt szó szerint a falnak is füle van.
- Hidd el Potterből senki nem fogja kiölni a csínytevést, az a lénye része. Nem lenne az, aki. - mosolyodom el. Már tök mindegy lebuktam magam, és Doe előtt is az érzelmeimmel kapcsolatban. Nem tudom már, és lehet legbelül nem is akarom titkolni. Viszont mindig benne van a dologba az a lehetőség, hogy Potter csak szórakozik velem, és csak egy bosszú volt ez a csók. Hogy én szeressek bele, és most Ő rúgjon ki. Borzalmas dolog, de nem nézném ki belőle, ezt nem hiszem, hogy megteszi. Csupán a bál vállamon unatkozó kis ördög súgja bele ezt a fülembe folyamatosan, mikor James bárhogy is, de szóba jön.
- Nem fog rossz történni, hidd el. Ha meg tévedek, elviszem a balhét, bár ebbe is mint mindenbe 100%-osan biztos vagyok. - na jó potterben nem vagyok az. - Viszont ha kell egy kis segítség, szárnysegédkezés akkor csak szólj és ugrom. - kicsit zavarba jövök a következő meghívás hallatán. Füh erre nem számítottam. Az igazság az, hogy már hívtak el ketten is a közös családi karácsonyra, de mindegyik meghívásból csak úgy folyt a sajnálkozás. Nem akarom azokat a tekinteteket karácsonykor: Szegény kislány, a szülei nélkül karácsonyozik. Nem ezt nem lennék képes végig csinálni.
- Nagyon szépen köszönöm a felajánlást Doe, de vissza kell hogy utasítsam. Már más is felajánlotta, de nekem teljesen megfelel a Roxforti karácsonyozás. Nem szeretnék másokat zavarni, és már nagyon kíváncsi vagyok, hogy a kastélyba milyen a karácsony. - mosolygok rá őszintén, mert igaz amit mondok, nem körítek. Valamiért azt érzem, hogy nem szabad máshoz elmennem, mert idén jó lesz a karácsonyom, csak várjak. De kire? Mire?

Lily & Dorcas

Huha elértem, amit még seni sem. Lilyvel beszélgetek a fiúkról. Ráadásul nem is akármelyikről. Egyenesen James Potterről! Ez már egy komoly siker. Kezdek magamra büszke lenni. Na jó Dorcas ne szállj el, azért maradjunk a földön.
Nem vagyok Lily legjobb barátnője és mégis most velem beszél ilyenekről. Hát igen a mama mindig mondta, hogy kihozom az emberekből, hogy olyat is elmondjanak, amit nem akarnak. Ebben csak az a vicc, hogy nem direkt van.
- Na igen a pletykák. James ügyel rá, hogy megmaradjon a kép, amit felállított magáról, de én átlátok a szitán. Nem hiába figyelem őket mindig. - Opp most én pirultam el. Elszóltam magam, hiszen én csak Remus miatt figyelem mostanában a fiúkat.
- a azt mondom igen megölsz? James mondta… és még mielőtt rosszra gondolsz. Nem magától dalolt. Vagy két órán keresztül kellett piszkálnom, hogy elmondja. Ami nem vall rá, általában két PERC alatt beadja a derekát.
Nincs mit tenni. Menthetetlenül elárultam magam, hogy tudok az ő csókukról. Igaz azt még nem árultam el, hogy Potter azóta is csak arról tud beszélni, ha a nő téma felmerül, ha éppen beszélgetek vele.
- Na ebben egyet értünk. A csínytevés olyan nála, mint Remusnál a szégyenlősség! - Hoppá, már megint álmodozni kezdtem. Megint megjelent előttem Remus arca. Hej Dorcas lefelé a fellegekből.
De nem megy, mikor annyira vágyom rá, hogy hagyjam magamnak, hogy elkápráztasson, hogy megbabonázzon a kép. Oh, milyen jó is lenne. Akkor is, ha furcsán hangzuk, hogy én és Remus együtt legyünk. Én akkor is ezt akarom.
- Remélem igazad lesz! Nem akarom elszúrni minden esélyemet nála. De majd szólok, ha ne talán tán elveszteném a bátorságom, vagy valami bajjal találnám szemben magamat.
Na tessék most mind a ketten kínosan érezzük magunk. Én mondtam a maminak, hogy úgysem fogadja el, de mit tehetek egy család mániás nővel szemben. Anya képes az utcagyerekeket is meghívni vacsorára.
- Persze én megértem. Egyszer én is kipróbálnám milyen. Biztosan sokkal barátságosabb, mint az utcakölökkel karácsonyozni. Ez a mamám mániája, mindenkit meg akar hozzánk hívni. Jótét lélek szegény. Én mondtam neki, hogy nem fogod elfogadni, de erősködött, hogy kérdezzelek meg.
Mondom elgondolkodva. Hát igen jobban belegondolva még sose volt egy normális családi karácsonyom sem, de én így szeretem az ünnepeket. Olyan hagyomány már nálunk. Nem is lenne igazi a karácsony, ha nem lennének idegen gyerekek a lakásban.
- Mondd csak Lily te már tudod kivel mész a karácsonyi bálra? - Miért van olyan érzésem, hogy ez a megszólalásam övön aluli volt? Biztos csak megint rossz gondolatim vannak. Csak nem voltam már övön aluli.

Lily & Dorcas

Elmosolyodom, kicsit azért ijesztően hallatszik az előző bejelentése.
- Figyeled őket mindig ? Nehogy a végén feljelentsenek zaklatásért. - jegyzem meg neki tréfásan. Kicsit rajong a fiúkért. A hirtelen jövő hideg fuvallatra összehúzom magam. Az ősz eléggé szeszélyes tud lenni, így sose tudok megfelelően felöltözni. De a következő bejelentésére elmúlik , és hirtelen melegem lesz. Remek, pedig Doe nem is tartozik a legjobb barátai közé, és még is elkotyogta? Reméltem legalább odáig eljutunk előbb, hogy egyáltalán tisztázzuk mi egymás között. Nem örülök neki, egyáltalán nem.
- Nem öllek meg, csak magánügy lenne. De már lassan az egész iskola, szóval lényegtelen. Mivel fogalmam sincs mi volt az a csók, nem akartam hogy bárki tudjon róla. Tudtam hogy akkor jönni fognak a pletykák, és tessék. Nagyobb gondom is van ennél. Mardekárosok így is tudják és szeretik a rosszabbat feltételezni az egészről. - Cissyvel is ezért volt a hajtépésünk, hisz megtudta ő is a csókot, bár mindig nem tudom, hogy hogyan. Ellenem tudta használni, és tényleg sikerült neki. Eddig sok fegyvere nem volt ellenem senkinek, a mugli származásom, és a stréberségem mindig leperget rólam, ha ezzel volt kedvük velem szórakozni. Viszont a Jamesel való dolgok, jobban felhúznak mint kellene. Ezt Cissy bebizonyította. Mély levegőt veszek, majd vissza kanyarodom hozzá, és Remushoz. Inkább erről beszélek, mint az én zseniális szerelmi életemről.
- Csak okosan csináld, és nem lesz baj. Mondom ha kell én segítek, kerítek, megadom a kezdő lökést. - kacsintok rá.
Hogy őszinte legyek, bármit megadnék azért, hogy a családommal karácsonyozzak inkább. Viszont a kastélyban lévő karácsonyozás mindig jobban hangzik, mint egy idegen családhoz elmenni, és a sajnálkozó tekintetekkel szembesülni, amik mindig emlékeztetnek rá, hogy mi is történt. Nem ezt nem szeretném. Mindent megpróbálok, hogy ne szembesüljek a keserű valósággal. Biztos jó lesz a kastélyban is. Csak nem én leszek itt az egyetlen.
Majd egy újabb hálás téma. Nem nagyon foglalkoztam eddig ezzel.
- Hát elhívott egy Hollóhátas srác, akivel régebben randiztam. Nem adja fel. - keserűen elmosolyodom. Vele volt az első csókom is, de nem illünk össze. Egyszerűen a világnézetünk nem illik össze, és nemtudom. Nem érzem magam vele természetesnek, mint... mint Jamesel. Nem az lenne a lényeg? - De kerülöm. Nem igazán akarok vele menni, de ha nem lesz senki más? Nem akarok egyedül ücsörögni. - húzom fel a számat, mert ez eléggé gyengének, és szánalmasnak hangzik. Végülis, mi történne ha vele mennék? Nem kell hozzá vele járnom, jól érezhetem egy este magam vele. Csak legbelül más felkérésre várok.

Lily & Dorcas

- Na nem mindig, csak mikor unatkozom! Azért én nem mászok rá senkire. Direkt! - Mondom gyorsan szabadkozva. Bár ha bele gondolok volt néha, hogy valaki elküldött, mert már nagyon idegesítettem.
De erre jobb nem is gondolni. Nem tehetek róla, hogy néha túl lövök a célon. Ez csak is a hiperkatív hajlamaim miatt van. Úgyhogy senki sem róhatja fel nekem. Legalábbis szerintem nincsen hozzá joga senkinek sem.
Megint elmélázom. Hűvös van, hiszen az ősz nem kíméli a meleget. De engem nem zavar a hideg. Addig,amíg belül meleg van és forr a vérem. Márpedig az agyam tesz róla, hogy forrjon a vérem. Hiszen folyton eszembe juttatja Remust.
- Hát ha a mardekárosokra gondolsz azom pletykáznak, de a többiek nem nagyon. Senkinek sincs akkora bátorsága, hogy Jamesről pletykázzon. Legalábbis a mardekárosokon kívül.
Na ezt jól megmondtam, de ha egyszer így van, akkor így van. Senki sem szokott pletykázni Jamesről a dilis mardekárosokon kívül. Legalábbis amennyire én tudom nem szoktak. Nem hiszem, hogy ez megváltozna.
De amilyen az én formám már megint csak magammal foglalkozom. S gondolataim megint Remus köré összpontosulnak. Az arca ott lebeg a szemem előtt. Szinte érzem az illatát.
Mamám teljesen belebolondultam abba a fiúba. Jobban, mint valaha bárkibe. Egyre gyakrabban és egyre hosszabb ideig gondolok rá. Teljesen elvarázsolt, lassan még a tanulásra se tudok gondolni csak rá.
Az se érdekel, ha nem lesz jó vége. Csak az érdekel, hogy vele legyek, hogy az enyém legyen. Hogy ne kelljen visszafognom magam, ha látom. Hogy bármikor közel lehessek hozzá, anélkül, hogy zavarba jönnék.
- Nagyon köszönöm Lily. Ezért jövök neked egyel! - Mondom mosolyogva. Úgy ha segít lehet, hogy megfog történni az amire már majdnem két éve vágyom. Elmondhatom Remusnak, hogy belészerettem.
A téma átterelődött a karácsonyra. Nah igen a karácsony egy kínos téma. Főleg, hogy Lily szüleit most ölték meg az én anyám pedig olyan, hogy a világ összes gyerekét meghívná hozzánk ha tehetné.
Na akkor aztán komolyan nem lenne csend otthon. Neee... Még a gondolat is. Így is alig tudok aludni az ünnepek alatt mert mindig zajong az a csapat gyerek, akit meghív hozzánk. Kész idegbaj az egész.
- Áh értem, de ugye nem vele akarsz elmenni. Nem nézném ki belőled! - Már harapdáltam az ajkamat. Majdnem elnevettem magam. Hogy Lily meg az a dilis együtt jöjjenek a bálba. Az egy hatalmas vicc.
- Megnyugodtam. Már kezdtem ideges lenni, hogy komolyan vele akarsz eljönni. - Mondtam, de ekkor már komolyan elröhögtem magam. Ezt már nem lehet röhögés nélkül kibírni.

Lily & Dorcas

Csak elnevetem magam Doe kiakadásán, de valamiért kis gonosz kedvemben vagyok, talán azért mert most kicsit végre felszabadultabbnak érzem magamat.
- Szóval csak akkor kémkedsz utánuk mikor unatkozol? - vigyorodom rá gonoszan. - Vagyis véletlenül, reflexesen mikor unatkozol? - azt hiszem ezért a vérszívásért kapni fogok, de remélem veszi a poénomat, és velem együtt fog ezen szórakozni, és nem veszi igazi kötekedésnek. Azért ismerem annyira, hogy van jó humorérzéke. Az a probléma, hogy nekem sajátos, kötözködős és szarkasztikus humorom van. Így kevés embert találok, aki értékeli a poénjaimat, és viccesnek találja a kötekedéseimet. Épp ezért óvatosan bánok ezzel, így sokszor vissza is kell fognom magamat. A barátaim tudják milyen vagyok, így tudják kezelni, de ezt csak a nagyon közeliek tudják. Jamesnek is ilyen fajta humora van, mint nekem épp ezért is lesznek szépek a mi kis csatáink. És újból a James témához kanyarodunk vissza, amitől megint kicsit összeszorul a mellkasom.
- Arról nem is beszélve, hogy a mardekárosoknak eléggé tág a fantáziájuk. Viszont úgy érzem az egyiknek talán igaza van. Vagyis, amit mondott az én fejembe is megfordult már. És ahogy más is kimondta, még nagyobb nyomott hagyott bennem. Tömören is röviden, annyi volt az alapja, hogy James nem akarna komolyan tőlem semmit. - ez az ami folyton aggaszt, és megrémiszt. Tudom hogy meg kell beszélnem vele egyszer a csókot, de lehet nem is kell, mert úgy fog tenni mintha semmi nem történt volna. A fiúkkal lepacsizza, hogy ez is megvolt, és meg az életünk tovább. Így érzem a kikosarazásom, amit régen adtam neki, okozhatott ekkora sebzést egy magabiztos fiúban, hogy ezt is megtegye. Viszont legbelül remélem, hogy ez az egész csak az én paranoiám, és nem erről van szó.
- Ugyan, a barátaim boldogsága az enyém is. - kacsintok rá. - Remus az egyik legjobb barátom, és szüksége lenne valakire a fiúkon kívül. Vagyis egy barátnőre, szerelemre. Ráférne. - ami azt illeti rám is. Randiztam már nem egyszer, és hát senkivel nem találtam meg igazán az összhangot. Így járásig senkivel nem jutottam el. Nekem egy két randis beszélgetés elég, hogy tudjam nem passzolunk. Az a bizonyos Hollóhátas srác, Gale ő volt akivel több randin is túl voltunk, majd megvolt az első csók is. Akkor jöttem rá, hogy semmit nem érzek iránta. És már bizonyosan tudom, hogy valóban nem, mert amit Jamesel éreztem a csóknál az a közelében sem volt. Akkor váltak egyértelművé az érzéseim, amik megrémisztenek, és vigyáznom kell vele. Mióta egyedül lettem még jobban vágyom a párkapcsolatra. Nincsenek a szüleim, nincsenek már stabil pontok az életembe. Itt vannak a barátaim, de az nem ugyan az.
- Doe ha nem lesz más, vele fogok menni. Nem nagyon szeretnék egyedül lenni a végzős karácsonyi bálon. - azt hiszem ennél megalázóbb dolog nincs is főleg egy lány számára. Gale-el, hát voltak gondjaim, eléggé nagy gondom, amiről senki nem tud. Viszont a történtek utána jó párszor bocsánatot kért. Amúgy se hinném, hogy újra megismétlődne a dolog, főleg nem a karácsonyi bálon.
- Szóval komolyan vele fogok menni, ha más nem hív el akivel szívesebben mennék.

Lily & Dorcas

Most min nevet? Nekem is mondja el? Én is szeretek nevetni? Nem értem szerintem nem mondtam semmi vicceset vagy igen csak nem vettem észre? De azt meg hogy csinálom? Én mindig észreveszem, ha vicceses dologról van szó.
- Hát igen mondhatjuk így is! - Nevetem el magam mert leesett a poénja. - Viszont mostanában akkor szoktam őket figyelni csak mikor Remus is velük van!
Az a hét meg a nyolcát. Ezt hangosan mondtam ki. Na mindegy. Vissza már nem szívhatom. Ez nem valami mese amiből kedvemre törölhetem ki a dolgokat. Pedig milyen jó lenne. Azért egy két dolgot szívesen kitörölnék.
Ahhoz képest hogy későn esett le még felfogtam Lily viccét. Én olyan vagyok, hogy bármilyen rossz viccen tudok nevetni. Még azon is, amelyiken senki sem nevet. Az az elvem, hogy a nevetés meghosszabbítja az életet, akkor miért ne nevessek.
A téma most Jamesre és rá terelődött. Óvatosnak kell lennem, nem szabad elmondanom, hogy mit hallgattam ki. Viszont mikor megemlít, hogy a mardekáros valaki azt mondta neki, hogy James nem akar tőle semmit majdnem felrobbantam.
- Ez hazugság! Hallotam amikor James… Nem Doe nem szabad ez titok! - Kapom a szám elé a kezem. A nagy szám. Mi a bánatért nem tudom befogni egy percre? Miért kell egyáltalán mindenbe beleütni az orromat?
A fenébe is pedig úgy elmondanám neki. De ha kikotyogom és James megtudja, hogy Lily tőlem hallotta nekem annyi. A szó szószoros értelmében, még Siriust is megeskette, hogy nem mondja el senkinek!
- Igazad lehet! Muszáj lesz megpróbálnom a dolgot. Ha már mind a ketten boldogok akarunk lenni, akkor csak nem lesz semmi baj sem. Remélem! Csodába, olyan ideges vagyok! Pedig nem vagyok paranoiás!
Viszont gondolataim tesznek róla, hogy lenyugodjak. Hiszen elég volt csak megemlíteni a fiút máris ő került mindennek a középpontjába a fejemben. S megint a jóleső nyugalom lett úrrá rajtam.
Furcsa dolog ez a szerelem. Nekem még sose volt olyan igazi barátom. Persze volt, hogy valaki megkörnyékezett, de nem is foglalkoztam vele. Nem vágytam rá, hogy legyen bárkim is egyedül akartam lenni. A magam ura akattam lenni.
Mont pedig elkapott a szerelem. Ráadásul egy olyan fiú felé, aki alapból eléggé félénk. Hozzá képest én is világbátor vagyok. Nagyon különbözünk, de nem tehetek a szerelem ellen. Nem tudom eltűntetni. Bár nem is bámom, hogy nem megy!
- Lezagadom, hogy ismerlek! - Mondtam nevetve. Persze mellette fogok állni akkor is, ha a Gale gyerekkel jön! De kihagyhatatlan poén volt. Én pedig minden alkalmat kihasználok a viccekre.
- Majdcsak elhív már! - Ha nem teszek róla, hogy elhívja más. Nem fogom hagyni, hogy Lily azzal az idiótával menjen a bálba! Brr… Még a gondolat is hátborzongató. Fujj!

Lily & Dorcas

Egyre kínosabban érzem magam ebben a mai beszélgetésben Doe-val. Ahogy észre veszem szerintem, Ő is egyre zavarban van, és kínosan érzi magát. Nem tudom mi van a levegőbe, de ma mind a ketten olyanokat mondunk ki amiket nem kéne.
- Akkor Remus már csak felfigyelt erre. A többiek nem? - kérdezem, hisz a fiúk nagyon körültekintőek. Arról nem is beszélve, hogy szeretik a rajongóikat. Doe meg határozottan közéjük tartozik. Eléggé rafináltak, biztos észre vették, és akkor Remus is.
- Jesszus, és mi van ha azt hiszik, más tetszik neked a csapatból? Hisz ha figyeled őket, akkor biztos gondolják hogy valaki tetszik is neked közülük. - itt elnevetem magamat. - Lehet azt hiszik hogy Peter tetszik neked. - vigyorgok gonoszan. Igen ezzel van egy kis hátsó szándékom, még hozzá az hogy Doe ideges legyen, és hátha ezzel bátrabbá válik, és kimutatja végre, hogy tetszik neki Remus. Nem tudom, hogy a rafináltságom jó vagy a rossz tulajdonságaim közé sorolható e, de az tagadhatatlan tény, hogy a hasznomra válik. Ha be is jön a tervem akkor nem csak az én hasznomra, hanem Doe és Remus is hálás lesz ezért. Persze csak tudat alatt. Majd a rafinált vigyorom le is hervad, mikor Doe neki kezd egy beszédnek, hogy James mondott valamit. Ránézek komolyan.
- Ne Doe, ezt nem szeretem. Ha elkezdted már mond el. Hidd el én leszek az utolsó aki oda megy Jameshez hogy elmondjam neki. - valóban ki nem állhatom ha valaki elkezd valamit, és nem fejezi be, és az is igaz, hogy nem vagyok az a pletykás fajta. Épp ez az, hogy sokan szeretnek ez miatt velem beszélni, mert nálam minden jó helyen van.
- Ha elmondod megcsinálom akármelyik házidat! - ez egy olyan felajánlás, ami nem esik nehezemre, és még is sokan örülnek neki. Általában ezen alku tárgya beszokott válni, kedves diáktársaimnál.
Sóhajtok és nyugtatóra válik a hangom.
- Nem kell idegeskedned, mint mondtam minden rendben lesz.
A bálos részhez vissza térve, igazából kicsit ideges vagyok. Nem mutatom ki, hisz ezeket a tipikus csajos dolgokat, amik természetesen bennem is bennem vannak, igyekszem valami nem igazán kimutatni mások előtt. Igenis érdekel a bál, és nem akarok egyedül menni. A legjobb az lenne, ha olyannal mennék el, aki jelent is nekem valamit. James pedig kizárt dolog, hogy elhívjon. Azt hiszem ha együtt jelennénk meg, felkavarnánk a pórt rendesen. Egy kicsit élvezném is.
- Nem olyan rémes. Jó fej srác, és okos. Lehet vele beszélgetni. - csak egy tuskó, amit csak az tudhat aki járt vele. Vagy randizott. Ezt a részét igyekszem elfelejteni, főleg ha vele fogok menni a bálba ami 99%. Kedves barátaimnak, már mindenkinek van potenciás jelöltje, még ha még meg sem hívták őket. Mert megfordul a fejemmel, hogy inkább megbeszélném egy jó fiú barátommal, aki tisztában lenne vele, hogy nem randi, mint azzal az erőszakos tuskóval. Viszont a sok bocsánat kérése némi hatással volt rám, így adok neki egy esélyt. Mint mondtam, egyedül nem fogok elmenni a bálba.

Lily & Dorcas

Kezdek egyre idegesebb lenni. Egyre kínosabb lesz ez a beszélgetés és ezt egyre jobban érzem. Nem szeretem a kínos dolgokat. Főleg, ha a kínos rész velem kapcsolatos. Márpedig most a kínos résznek nagyon is van kapcsolata velem.
- Nem tudom Lily! Én mindig is figyeltem őket. Nem hiszem, hogy most nagyobb figyelmet fordítanának rám, mint régebben. De, ha Remus észrevette, hogy őt figyelem, akkor… akkor… nem tudom mi van akkor.
Egy részem akarja, hogy így legyen. Egy másik pedig azt mondja, hogy jobb lenne, ha nem vette volna. Ez a részem az, amelyik kínosnak tartja, hogy pont Remus Lupinba szerettem bele. Pedig nem is olyan kínos.
- Fujj… Ez még viccnek is rossz! Potter? Na ne! Hamarabb Sirius, de semmiképpen sem James! - Huhh, még a gondolattól is rosszul vagyok, hogy nekem Potter tetszen? Neeeem… Ilyennel nem viccelődünk.
De mi van, ha Lilynek igaza van és ezek komolyan azt hiszik, hogy nekem valaki más tetszik és nem Remus? Tennem kell valamit de hiper gyorsan! Nem szabad, hogy téveszmékbe essenek. Nekem egyedül és kizárólag csak Remus tetszik.
Azt hiszem, hogy amint alkalmam lesz rá meg fogom keresni a fiút és beszélgetek vele kicsit. Nem szabad nagyon rámenősnek lennem, de azért közeledhetek felé, annyira amennyire csak lehet.
Ha ezek komolyan azt hiszik, hogy nekem valaki más tetszik, akkor ennek az ügynek a végére nagyon gyorsan pontot kell tenni. Inkább tudják meg, hogy teljesen és menthetetlenül belezúgtam Remusba, minthogy azt higyjék, hogy mondjuk James tetszik nekem.
A csodába is megint eljárt az a hatalmas szám! Miért nem tudom befogni? Elkezdtem elmondani, amit kihallgattam. Hogy mit is mondott Potter Siriusnak, mikor egyszer szóba került Lily és Potter csókja.
De ezt nem szabad elmondani, mert ez olyan titok, hogy még Siriusnak is hallgatási fogadalmat kellett tennie. Márpedig akkor ez nagyon komoly dolog. De elkezdtem és Lily nagyon erősködik, hogy mondjam el.
- Jól van elmondom! A lecke meg nem kell inkább segíts benne. Nem értem a bájitaltant! Na de amit elkezdtem. Akárki is volt az a mardekáros csaj hazudott. Hallottam mikor James beszélgetett a csókról Siriusal. Azt mondta, hogy ha tehetné és nem lennél rá mérges megismételné. Mert igen is tetszel neki! Azért nem akartam elmondani mert még Siriust is megeskette, hogy hallgat a dologról, mint a sír. Én is csak kihallgattam őket az ajtó mögül.
Nah igen most elszégyeltem magamat. Hallgatózom és még el is mondom, amit kihallgattam. Hát milyen ember vagyok én. Dorcas Maedows a lepcses szájú, hiperaktív boszorkány. Komolyan mit vártam magamtól?
- Remélem is! Oh Lily én annyira belészerettem! De annyira, mint még soha senkibe! - Mondtam ábrándos tekintettel. Ahogy gondolataim megint Remusra és a mosolyára terelődtek.
A karácsonyi bál. Milyen jó is lesz, ha sikerülne szerelmemmel elmenni rá. Első óta álmodom a bálról. Két éve pedig már azt is tudom, hogy ki a lovag, akivel részt akarok rajta venni. Remus előtt senkit sem tartottam rá érdemesnek.
- Tényleg nem olyan rémes! Sokkal rémesebb. Nem Lily ezt nem mondhatod komolyan. Megérdemled, hogy egy normális,srác vigyen el! Nem egy olyan, mint Gale! Higyj nekem tuti, hogy más is meg fog hívni akivel szívesebben fogsz elmenni!
Mondom bíztatóan mosolyogva. Ha kell én magam fogom James Pottert odarángatni Lilyhez, hogy hívja meg. De nem fog az egyik legjobb barátnőm egy olyan dilissel menni a végzős karácsonyi bálra, mint Gale! Nem! Dorcas Maedows akcióba lép és megteremti a tökéletes bált Lily Evansnak!

Lily & Dorcas

Ismét elvándorol a tekintetem közbe a fekete tó vízére. Most valahogy ahhoz lenne kedvem, hogy felpattanok, és belerohanok a tóba. A tó elnyel, látom az ottani világot, minden gondom megszűnik. Csak úszom benne, meglátom a sellőket, amiket mióta fürkészek, de hiába. Majd eltűnök a semmiben. Igen, tudom egy cseppet drasztikus, és depressziósan hangzik. Viszont kinek nincsenek ilyen gondolatai? Ki nem jut el ilyen ponthoz az életében, mikor a jövőképe homályba vész. Tervezek, de nem látom. Nem akarok elsüllyedni az önsajnálat mocsarába, de már jól esne valami jó dolog is az életembe. Egy apró öröm hír is jól esne.
Őszintén szólva, kicsit ijesztő Dorcas. Az hogy hallgatózik meglep, és felháborít. Viszont ezt a békát lenyelem, és nem akarok vele veszekedni. Fura lány, lehet nem is tudja mit tesz, eléggé hiperaktív, és ehhez tartoznak bizonyos viselkedési szokások. Lehet ez is egy közülük, és nem akarom megbántani.
- Nem is Jamest említettem, hanem Petert. Szerintem Ő rosszabb feltételezés lenne, mint Potter. - vigyorgok rá még mindig gonoszan. Természetesen semmi gonosz szándék nem volt abba amit mondtam szegény Pettigrew-ról. Egyszerűen nem a lányok kedvence, és nem csak a külső adottságaira gondolok. Nem nagyon találja magát, a saját személyiségét. Szeretne menő lenni, ami a furcsa természetéből, és a külseje miatt nem nagyon adódik meg neki. Így a suli legmenőbbjeivel van együtt, rajtuk lóg, utánuk lohol. Ezért mindig is hálás voltam legbelül Potteréknek, hogy befogadták, és törődnek vele. Egy kicsit elvigyorodom, mikor Doe elmondja a nagy titkot mi szerint elmondta Siriusnak, hogy még megcsókolna. Hát ebben nem kételkedem, és nem értem ebbe mi lehet olyan nagy titok. Ha nem akarna igazán tőlem semmit, akkor is megakarhatna csókolni.
- Ezen kívül nem hallottál semmit? - kérdezem tőle kicsit eltöprengve. Lehet Doe nem is hallotta az egész beszélgetést, vagy ha igen ezt betehetném annak is, hogy csak lopná minden szándék nélkül a csókokat. Igen a paranoiám cseppet kezd túlzott lenni. Viszont nehezen bízom meg az emberekben. Minden más témában megbíznék Potterben kivéve a nő ügyeit. Ráadásul most rólam van szó. Viszont egy apró öröm hír. Nem csókolhatok rosszul, legalábbis nem borzalmasan. Úgy érzem picit elpirultam, és kicsit el is mosolyodtam.
- Hát akkor Doe adj bele mindent. Megértelek, nagyon jó ember. Nála kedvesebbel nem is találkoztam. Ezért is lett az egyik legjobb barátom.- Remus különleges, és nem csak a titka miatt, amit felfedett előttem, hanem tényleg mint ember, és ahogy kezeli a dolgokat. Elismerésre méltó. Szerintem jól kiegészítenék egymást Doe.val. Főleg azért, mert Doe hiperaktivitása lehet jó hatással lenne Remusra, hogy kicsit feldobja. Arról nem is beszélve, hogy önbizalmat adjon neki.
- Hidd el Doe, lenne az iskolába rosszabb választás is. És inkább ez, mint egyedül menni. Lehet úgy el se mennék. - tini rémálmaim között szerepel, mikor egyedül ülök a bálon a padon, és hiába tölt el örömmel a barátaim boldogsága, és szerelmeik. Viszont én egyedül lennék, és magányosan. Inkább akkor a hálóterembe próbálnám álomba nyomni magamat, ami amúgy is elég nagy kihívás számomra.

Lily & Dorcas

Újra elgondolkodom. A tavat nézem, a leveleket és gondolataim már rég messze járnak. Ki a fenét érdekli a józan ész, ha az álmok világa sokkal izgalmasabb és szebb dolgokat ígér. S ki lenne olyan hülye, hogy nem figyel oda rá?
Én mikor tudok mindig figyelek az ismeretlen álomvilág szavára. Bár ez néha pont hártány. Olyankor nem lehet hozzám szólni. Sőt a hiperaktivitásom is megnő olyankor. Hát igen ezt hozza ki belőlem az elmerengés.
Oh, oh témánál vagyunk. Hiperaktivitás, bajkeverés és hallgatózás. Ez vagyok én. Tessék megcsodálni Dorcas Maedows ezennel jelentkezik e legbolondabb hiperaktív lány szerepére. Valakinek esetleg van ellenvetése? Senkinek? Akkor nyertem.
- Ne csináld ezt Lily! Ez már nagyon nem vicces. Brr... Melyik épeszű lánynak tetszene Peter? Oh rossz kérdés melyik hülyének tetszene? Ez már jobb! Fuuu… Már a gondolattól is hányni kell. Azt hiszem jobb lenne, ha hagynánk ezt a témát.
Na igen azt hiszen ez rosszabb lehetőség, mint Potter. Huh, kirázott a hideg ez nagyon nem jó. Azt hiszem ezzel lelombozta kicsit a lelkesedésem a fiúk figyelését illetően. Így már nagyon nincs kedvem szemmel tartani őket.
Na de most visszakapja. Most én fojtom belé a szót. Hála annak a nagy lepcses számnak, amelyik elkotyogta, hogy mit hallottam, mikor James és Sirius beszélgetett. Ki gondolná, hogy én ilyeneket hallgatok. Bár be kell vallani izgalmasabb, mint mondjuk a győgynövénytan lecke.
- Hát… igazából végig rólad beszélt… Legalábbis amit ki tudtam venni az rólad szólt… és nem olyannak hangzott, mint mikor valamelyik lány után csak úgy szórakozásból koslat. Emlékszem meg is lepődtem, hogy így beszél, de ő mondta.
Elmosolyodtam, mikor Lily Remusról beszélt. Tudom, hogy ők ketten nagyon jó barátok ezért is hiszem el neki azt, hogy Remusnak tetszhetek. Hiszen ha valaki, akkor Lily tudhatja, ha ez tényleg így van.
- Jó, hogy megbeszéhetem ezt veled! Nagyon köszönöm, hogy mellettem állsz. S csak remélni merem, hogy igazad lesz és minden rendben fog menni. Én mindenesetre megsteszem, ami tőlem telik.
Mondom teljesen őszinte, kicsit izgatott hangon. Már azon töröm a fejem, hogy mit fogok mondani Remusnak, ha legközelebb találkozom vele. S vajon ő hogy fog reagálni rám? Annyira izgatott vagyok, mint még soha.
- Hát Lily te tudod! Én a helyedben nem vele mennék, de nem szólok bele. Biztosan lesz más is, higgy nekem. Most viszont jobb lesz, ha visszamegyek a kastélyba. Még be kell fejeznem a SVK beadandóm és kicsit sincs hozzá ihletem. Mégegyszer köszönök mindent Lily és remélem hamar beszélünk újra. Kívánj sok szerencsét! Neked meg remélem megoldódik a problémád Jamesel kapcsolatban. Szia Lily!
Mondom mosolyogva, majd lassan összeszedem a dolgaim és felállok. Még egy pillantást vetek a Fekete tóra és a levelekre. Majd búcsút intve barátnőmnek elindulok a kastély felé. A gondolataim pedig megint Remus köré összpontosulnak, ahogy lassan már szokásosnak lehet mondani.