1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Szedtem a lábamat mikor fel mentünk a halóba. miután felértünk, gondosan becsuktam az ajtót. Körbe néztem van e valami szokatlan, de nem volt. Majd a böröndömhöz siettem és elő kotortam az édesség halmokat. A csokis kekszet, a zabkekszet, a finom Berti féle mindenízű drazséjai és pár csoki békát, és még találtam pár csomag nagyot pukkanó rágó gumit is. Ezek úgy ahogy van kitettem az ágyamra. Majd a két csomag keksszel oda mentem Dorcashoz. -Melyiket csokis ízesítésűt vagy inkább zabkekszet ennél?- kérdeztem felé mutatva a kettő fajtát. Majd kibontom azt amelyiket választja Dorcas, ha rám bízza a döntést, akkor a csokisat bontom ki és így csoki lesz minden mennyiségben. Leteszem a kibontott zacskó kekszet. a polcra. A forró csoki illata. Merlinre mondom nagyszerű. Nem csoda, hogy az indiánoknak ez volt az istenek itala. Átveszem mosolyogva a forrócsokis bögrét tőle. -Köszönöm. Egészségedre!- mondom hálásan Doének. A meleg bögre a jéghideg ujjaimat elkezdi felmelegíteni, mert igen néha fagyosak a kezeim. Bele kortyolok a finom éden ízébe. -Hmm. Mit szólnál egy kis zenéhez van mindenféle lemezem csak fel kell tenni a lejátszóra? Válassz valamit!- mindenféle stílusban találhatóak bakelitlemezeim az évek során a szobában élő lányok kedvelt zenestílusából is beszereztem egy párat. Még se az én furcsa zenéimet kelljen hallgatniuk. -Meg lehet, hogy Molly most is nagy szeretettel hallgatott Celesztina Warbeck (Maggica) lemeze van fent, amit igazából bevallva nem nagyon szeretek vagyis nyugodtan be tehetsz, ami a kedvedre van.- Mondom nyugalmat árasztó hangon Dorcasnak. Kiveszek négy darab kekszet majd oda sétálok a bögrével az ágyam szélére és leülök. Egy nagyot sóhajtok. Nem tudom engem a csend a zene és csellózás nyugtat le valahogy a magányomban találom meg a nyugalmat. Doera mosolygok. - Jobb már?- kérdezem meg tőle. Bele kortyolok újból. Apu tesz bele narancsot is meg fahéjat is, de így is jó, Meadows módra. Nem szeretnék semmit se kérdezni csak az érdekel tényleg, hogy jobb már így az állapota. A szerelemet nem az ész irányítja. Nehéz bármit tenni ez ellen ezt én is tudom. Elkezdem majszolni az egyik kekszet. Ezzel valamelyest a gyomrom is beéri. A padlóra szegeztem tekintettem. El sem hiszem, hogy Dorcas szomorú és én próbáltam megvigasztalni az, aki félórával ezelőtt megbántotta. Sajnáltam azt hogy úgy reagáltam ahogy reagáltam. A Frankes ügyre, de tényleg nem tudtam, hogy neki ilyen problémái vannak, mert keveset figyelek rá. Most már jobban figyelek rájuk is. Döntöttem el magamban.
|| To:Doe || Note: Finom csoki és keksz, A bánatra|| Music: Throw It Away
Nem hagytam sok lehetőséget Alicenek, hogy meggndolja felmegyünk-e már most a szobánkba, hiszen szó szerint felrángattam az emeletre. Rendesen szednie kellett a lábát, hogy követni tudjon. Pedig nem is siettem annyira. Amíg én azzal voltam elfoglalva, hogy előjotorjam a bőröndömből a forrócsoki kellékeit, addig Alice is kotorászott a sajátjában. Nem nagyon figyeltem, hogy mit csinál, jobban lefoglalt a forrócsoki. - Mond, hogy ezt viccnek szántad Alice! Persze, hogy a csokisat! - Mondom most már szinte teljesen őszinte mosollyal az arcomon. Azt hiszem már az is felvidít, hogy csinálhattam forrócsokit. Figyelem ahogy barátnőm kinyitja a kekszet, majd a polcra. Amint ezt megteszi odanyújtom neki a gőzölgő forrócsokoládét. Igaz ez nem olyan jó, mint otthon, de megteszi. A semminél például ezerszer jobb. - Szívesen! Neked is egészségedre! - Mondom mosolyogva, majd lassan belekortyolok. Arcomon jóleső mosoly terül el. Hogy nekem mennyire hiányzott már a forrócsoki. Azt hiszem, ha legközelebb hazamegyek a mamát megint befogom, hogy csináljon nekem. Alice kérdésére felkapom a fejemet. Kicsit elmerengtem azt hiszem. Hát igen ez nálam mostanában igen gyakori dolog. Bár kezdem már megszokni, hogy néha kiesnek pillanatok. Az ajálat nagyon tetszik. Jó lenne zenét hallgatni. - Őszinte leszek! Nekem se jön be annyira. De tudod mit tegyél fel te. Kíváncsi vagyok neked mi tetszik. Hiszen legutóbb is az én zenémet hallgattuk, mikor egyikünk se tudta, mit hallgassunk! - Mondom mosolyogvan. Figyelem, ahogy leül az ágya szélére, azzal a négy kekszel amit magával vitt. Én is a kekszért nyúlok, de mivel a zacskó az én polcomon van így csak egyet veszek. S törökülésbe csücsülök fel az ágyamra, ölemben a bögrémmel. Tisztára, mint otthon. - Kicsit igen! Bár akkor lenne, ha végre le tudnám rendezni az ügyem Lupinnal! - Halványan mosolyogva bámulok a bögrémbe. Fel se fogtam, hogy mit mondtam, csak úgy kijött belőlem. Megint beleiszok a forrócsokiba. Nem tudom a mama mit rak még bele, de valahogy annak kicsit más íze van, amit ő csinál. De majd megtudakolom én tőle, amikor leközelebb találkozom vele. Viszont jelen pillanatban ez is teljesen megteszi. Lassan belekezdek a kekszbe is. S minden falat után kortyolok a csokiból. Erről mindig az otthonom jut eszembe. Most viszont az az egy aprócska baj van vele, hogy még otthon is csak Remusra tudok gondolni. Nem tudok vele mit kezdeni egyszerűen elcsavarta a fejem.
Az, hogy én válasszak meg lep, Doetől. Valami szépet akarok választani és valami régit. Mégis valamennyire boldog kis zenét és nem bús komort. Kiválasztok egy régen hallgatott bakelitet az angol királyi szimfonikus zenekar játszik rajta. Henry Purcell semi-operáját. Ha meg kérdeznék tőlem mi az a semi-opera nem tudnék rá válaszolni. Van benne szerelem és van benne minden. Tündérek manók, nimfák szép. Purcell angol és szeretem azt a középkorias zene motívumokat, amit használ. A Kövér Dámánál sokkal jobban énekelnek benne. Hála Merlinre, hogy ő ilyeneket nem énekel. -Ha nem tetszik tegyél be egy másikat.- mondom Dorcasnak. Majd le ülök az ágyam szélére. Mikor a kérdésemre meg hallom a választ. Elmosolyodom. Nahát, akkor tényleg Lupin. Csendben maradok. Nem tudom valahogy elképzelem azt hogy Doe Lupinnal együtt van. Valami irgalmatlan beszédes és komolytalan egy sokkal csendesebb sráccal láttok. Biztos mindketten változnának egyik a csendesség felé másik a beszédesség felé. Szerintem én is változtam mióta Frankkal vagyok, de nem tudom miben változtam. Igen, őt közel engedtem magamhoz. Nyitottam felé. -Nem tudok segíteni. Tudod milyen vagyok ezen a téren. Szépek lennétek együtt. Bár lehetne valamit tenni a szerelem ellen. De nincs igazán jó gyógyszer csak a bátorság. Meg hallgatlak szívesen, mert azért jó ha kiadod valakinek azt amit gondolsz vagy hangosan kimondod néha megerősít téged is.- Tudja Dorcas is nem vagyok az a nagy tanácsadó. Meg van mélyen legbelül a véleményem és a tanácsom is, de ha én oldom meg azzal Doenak nem biztos hogy segítek. Meg eszem azt a három kekszet ami még nálam volt. Most legalább ettem is valamit. Majd bele kortyolok forró csokiba is. Becsukom a szemeimet. És hallgatom a zenét. Frankre gondolva, ahogy átkarolva meséli el az edzés az éjszakai prefektusi jár őrözés furcsa mozzanatait. Csendben hallgathatom őt és ott van mellettem. Hogy történhetett meg ez velem? Májusba még bele se gondoltam, hogy ő és én. Lilyéket, akkor is elküldtem valahova egy másik dimenzióba ezzel a témával már, hogy Franket emlegették. Most is elküldöm őket, de más miatt. Leteszem a poharam és egy halkat sóhajtok. Félig meddig figyelek Doera.
|| To:Doe || Note: A bánatra vígasz|| Music: Tündér királynő(mert kedvenc Shakespeare)
Nem vall rám, hogy hagyok másokat érvényesülni, ha éppen valami bajom van, de most nagyon nem volt hozzá huzatom, hogy én válasszak zenét. Nem tudom most valahogy semmihez sincsen kedvem. Semmit sincs kedvem úgy igazán hallgatni. Amit most legszívesebben hallgatnék azt szerintem soha az életben hallgathatom. Ha így haladok akkor szinte biztos is. Hiszen sose fogok Lupin közelébe kerülni, ha ilyen nyuszi vagyok, amilyen vagyok. - Tökéletes lesz Alice! Nagyon jól kezdődik! - Mondom mosolyogva. Majd kiöntöm magamból a fájdalmamat. Jól esil kimondano, csak az egyetlen gond az, hogy hiába mondom ki nem vagyok okosabb tőle. Annyiszor gondoltam már át ezt az egészet, hogy vajon hogy néznék én ki Lupin mellett. Hogy vajon hogy reagálna a szavaimra. Minden létező forgatókönyv a fejemben van, csak nem merek neki vágni a dolognak, mert olyan vagyok, mint egy nyúl, aki megijedt. Bebújtam az üregembe és nem akarok kimenni. - Komolyan gondolod, hogy szépek lennénk? Én nem akarok semmit sem tenni a szerelem ellen. Én szeretek szerelmes lenni Alice, csak azt szeretném, ha lenne annyi bátorságom, hogy ez neki is megmondjam. Már eljutottam arra szintre, hogy nem kell, hogy szeressen csak tudja, hogy én szeretem őt. Ajj Alice miér ilyen nehéz ez? Kérdezem teljes őszinteséggel hangomban. Hiszen komolyan tudni akarom erre a választ. Csak bátornak kellene lennem és minden problémám megoldódna, de nem vagyok bátor és ez itt a nagy baj. Ajj-ajj átmegyek hisztis Dorcasba. Megint olyat akarok, amit nem lehet. S ha én olyat akarok, amit nem lehet, akkor mindig álmodozni kezdek, de abból meg az lesz, hogy megint szomorú leszek. Nem akarok szomorú lenni, de nem tehetek róla egyszerűen eszbe jut, ahogy elképzeltem, hogy milyen lehet, mikor Remus magához ölel. Hogy milyen lehet, ha olyan közelről érezhetem. Maga a mennyország. Hisztis kislány leszek, aki nem kapja meg a játékát. Nekem jelen pillanatban Remus az, akit akarok és aki után hisztizek. Pedig tudom, hogy az egész tajtam áll. Csak oda kellene elé állnom és... igen ez a rész nem megy...
Hallgatom félig-meddig Doet. Ki kételkedik a szavamba a ennyire hazug lennék? Nem vagyok az. Bátorság belőlem is hiányzik. Mégis a Süveg ide tette minket. -Igen szépek lennétek együtt, Doe. "Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél. Oda csak az kerül, ki Semmitől se fél". - idéztem a teszlek süveg versét -Te szoktál azon gondolkodni miért tett ebbe a házba a süveg?- Kérdeztem tőle. Én hét éven keresztül sokszor gondolkodtam el ezen , hogy néha lehet, hogy nincs is itt helyem. Félre mondta és nekem valahol máshol lenne a helyem. Néha másoknak is felteszem ezt a kérdést magamon kívül. A szerelem nekem is elveszi az eszemet és többet ábrándozok, mint amennyit egyébként is szoktam és ez rossz azon kapom néha magam hogy félórát kellett volna tanulnom és abból huszonkilenc és félpercet álmodozással töltöttem. Sok kérdés elkezdett kavarogni bennem. Hátra dőltem az ágyamon és a baldachinos ágy függönyét néztem. Csendben voltam és egy nagyot sóhajtottam. Nekem ez kell. Csend vagy zene, hogy megoldást találjak és döntést hozzak. Én se vagyok bátor. Ott van a családom, aki semmit sem tud a valós terveimről. A másik, hogy elmondjam nekik és megbántsam őket vagy ne halasztassam. Így is úgy is fájni fog nekik a döntésem. Ott van Frank. Ott van Line. Line az egyetlen és első olyan barátom volt, akivel mindent megosztottam. Most pedig azt se tudja, hogy van barátom. Ja igen, mert ezt az örömét mindenkivel megosztaná. Bátran felkellenne vállalnom. Igen azt kellene, de mégsem teszem félek. A rosszindulatú pletykáktól és nem akarom ezek miatt elveszíteni őt. Talán az fájna a legjobban mind közül, hogy ilyen miatt veszítsem el őt. Félek elolvasni egy levelet, ami tegnap érkezett. Annyira furcsa. Annyira rossz. Miért félek? Nem tudom. Tudomásul kell vennem, hogy ez így nincs rendben ki kell bontanom még ma, de ehhez este felkeresem McGonagall házvezetőnket is. Azt szeretném, ha ő hallaná meg először a jó vagy rossz hírt. De még van egy másik lehetőségem is, mert két levelet küldtem szeptember elején és csak egyre kaptam választ, aminek a válaszát se láttam. Egy nagyot sóhajtottam. Majd egy mély levegőt vettem. A tovább tanulás rosszabb, mint a szerelem. Döntöttem el magamba. Az ágyam melletti kis éjjeli szekrényre pillantottam és annak is a fiókrészébe ahol az írószereket és a papírokat tartottam ott volt a legalján a bontatlan boríték. Nem tudom, miért nehéz az élet és miért tudunk néha bátrak lenni, néha pedig olyan kis gyáva nyulak lenni, de ha megfejtem szólok Dorcasnak is.
|| To:Doe || Note: A bánatra vígasz|| Music: Tündér királynő(mert kedvenc Shakespeare)
Nem Aliceben kételkedem, hanem abban, amit mond. Hiszen magam sem tudtam elképzelni magamat Lupinnal így nem hiszem, hogy másnak menne ez. De úgy tűnik másoknak jobnan is megy, mint nekem. Ez pedig kicsit zavaró tud lenni. - Na igen de most úgy érzem, hogy a vakmerőségem teljesen elpárolgott. Azért jól esik, hogy úgy gondolod jól néznénk ki együtt. Ez kicsit megnyugtat. Talán sikerül majd összeszednem magam annyira, hogy meg merjem neki mondani. Mondom mosolyogva, s kicsit el is purulva. Hiszen most esett csak le, hogy mit jelent az, amit mondott. Egy kikotyogtam, hogy Lupin az, akiről szó van. Kettő Alice szerint jól néznék ki a szerelmemmel. Ez nagyon megnyugtató. - Nem nagyon. Nálam ez mindenkinek meglepetés volt otthon fogadásokat kötöttünk, hogy hova fogok kerülni. Családi szempontból bárhova mehettem volna. De valahogy szerintem evidens, hogy itt vagyok. Mindig is nagy szám volt és imádtam meggondolatlanul belemenni dolgokba. Ez még ma is szeretem. Válaszolok Alice igen furcsa kérdésére. Én ugyais sosem gondolkodtam, hogy miért vagyok itt. Tudtam, hogy itt kell lennem és kész nekem ennyi elég volt. S elég most is. Mindennek oka van, ha nem griffendéles lennék Remust se ismerném ennyire. Lassan kiittam az összes forrócsokit. Na most már lenyugodtam. Most már csak az a baj, hogy még mindig kisnyúl vagyok. Pedig nem szeretek nyúl lenni. Egyáltalán nem kellemes ilyen helyzetben lenni. Ez le szögezem. Hasra fekszem az ágyon. Elmajszolok még egy kekszet, majd fejemet a karomra hajtom. Egy ideig bámulok a semmibe, most Alice is ki van dőlve, mind a ketten gondolkodunk. Csak természeresen nem ugyanazon a dolgon. Lassan lehunyom a szemem nem fogok aludni, csak így sokkal jobban átjár a zene ereje, mintha nyitott szemmel hallgatnám. Szerintem zenét úgy igazán csak csukott szemmel lehet. Akkor tudsz úgy rendesen egyé válni az egésszel, akkor nem tud zavarni semmi sem. Abban a pillanatban, mikor lehunytam a szemem Remus jelent meg elmém mozivásznán. Szinte olyan volt, mintha ott állt volna előttem. A zenében hallom a hangját. A szívem hevesen ver, elakad a lélekzetem, szinte érzem, ahogy lopva hozzáérek a kezéhez, mikor odaadom neki a könyvét. Milyen varázslatos is a szerelem.
Mindketten el vagyunk a saját gondolatainkba. Hallgatjuk a zenét és csendben vagyunk. Lecsukom a szemeimet. Dorcas nem tudom hol jár. Lehet hogy már Remus ölelő karjaiba képzeli magát. Én valahol messze tájt egy rét közepén álltam és vártam. Majd hirtelen meg jelent egy seprű várta hogy felszálljak rá. Rögtön kaptam az alkalmon és felpattantam rá. Pár csodás manővert hajtottam végre aztán egy kviddics meccsre tévedtem el ahol az egyik hajó voltam az angol válogatottban az őrzőt kicselezve be dobtam a kvafftot. Igen és másodpercek múltán elkapja a fogó a cikeszt és nyerünk. Majd tovább szállok a seprűmmel és egy rablás szemtanúja leszek pár jól irányzott átokkal megállítom a rablótámadót. Majd ott terem pár auror és megdicsérnek "Nagyszerű voltál" és kántálják nekem. Én pedig ott helyben elsüllyednék előttük. "Ez semmiség volt rutin munka". Magamba elmosolyodom. Újra seprűn vagyok és repülök valahova távolra egy erdőbe és annak is egy tisztás közepére. Pár darab asztal és szék egy kisebb sátor lámpák és világító fehér színű füzérek. Szentjánosbogarak. Fehér lilom és a kedvenc fehér rózsáimmal díszítve az asztalok és a sátor. Szép csillagos este van. A holdnak is látszik az udvara. Pár embert láttok az asztalok körül csupa ismerőst. Egy hangosat sóhajtok. Oda lépek az ismerős arcokhoz. Ők pedig dicsérni kezdenek. Nem szeretem, ha én vagyok a középpontba. "Milyen szép a ruhád." "Csodaszép vagy." Magamra nézek mit láthatnak ők. Fehér ruhában állok aranyozott hímzés amely mozog a ruhán. Egy madár, ami repül egy történet jelenik meg rajta táncol rajtam azaz aranyszál. Néha egy pillanatra meg állva. Tudom melyik történetet meséli el a kedvencemet. Egy fehér ruha? Várjunk csak ez tudom mi. Hirtelen meg fordulok és előttem áll a Hercegem. Amilyen hirtelen jelent meg olyan szenvedélyes csókkal csókolt meg. Lecsuktam szemeimet majd a táncparketten voltam vele. Aztán Apa követte őt. Dun nevetet mikor velem volt. Nagybátyám Mordon aztán az élő nagypapám is táncra perdített végül anya. Igen ez csak a képzelet. Egy esküvő Frankkel, ami sosem fog meg valósulni, mert utána csak az lenne hogy valamelyikünk elvesztené a másikat egy munka után úgy, mint én anyát. Nem bármit is mond a szívem nekem Franket, ha szeretem ott kell hagynom. Csak ezzel védhettem meg őt. Még egyet sóhajtottam, néha igen jó álmodozni ez is jó volt.
by 
Szedtem a lábamat mikor fel mentünk a halóba. miután felértünk, gondosan becsuktam az ajtót. Körbe néztem van e valami szokatlan, de nem volt. Majd a böröndömhöz siettem és elő kotortam az édesség halmokat. A csokis kekszet, a zabkekszet, a finom Berti féle mindenízű drazséjai és pár csoki békát, és még találtam pár csomag nagyot pukkanó rágó gumit is. Ezek úgy ahogy van kitettem az ágyamra. Majd a két csomag keksszel oda mentem Dorcashoz.