1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Tárgy: Re: Dorcas & James Szer. 13 Aug. 2014 - 18:05
Dorcas & James
Tudom, nem kéne ilyen későn itt mászkálnom, de megnyugtat a csend és az a kihaltság, ami a titkos folyosókon érezhető. Itt érzi az ember igazán a kastély korát és annak a szépségét, arról nem is beszélve, hogy roppantul megnyugtató itt mászkálni. Mondjuk, az én esetemben közrejátszhat az is, hogy engem alapból megnyugtat egy kicsit az az érzés, hogy tilosban járhatok, márpedig ezzel komoly szabályt szegek, nem is beszélve a prefektusokról, akik még idekint mászkálhatnak. Viszont így a kastélyban sétálgatva sokkal könnyebben át tudom gondolni a dolgaimat, mivel mostanában elég sok minden kavarog a fejemben. A Mardekár elleni mérkőzésen történtek, a néha még mindig kicsit sajgó oldalam, a furcsa érzés, hogy valami készülődik, az, hogy a többiek ne vegyék észre, megváltoztam... és persze Evans is ott motoszkál a fejemben. Ebben az évben tényleg mintha minden más lenne, és ez őrá is igaz. Kicsit úgy érzem néha, hogy hozzám is másképp viszonyul már. Azzal a látogatásával a gyengélkedőn igencsak meglepett. Kicsit össze is vagyok zavarodva mostanság, nem igazán tudom, mi lenne a helyes lépés. - A fene... - szitkozódom suttogva, mikor lépteket kezdek el hallani az előző irányból. Halk léptek, mintha az illető maga is tartana attól, hogy prefektusba botolhat, tehát tuti nem a prefektusok vagy tanárok közül való az illető, én azonban mégis jobbnak látom akkor és ott bepattanni gyorsan az egyik lovagi páncél mögé, mielőtt a sarkon befordulva észrevenne az illető, bárkiről van is szó. Még a végén amilyen szerencsém van, valami nagyon szabályszerető diákba botlok bele, bár bajba nem sodorhat, hiszen akkor felmerülne a gyanú, hogy ő mi a frászt keresett kint éjszaka. Csak haladjon el gyorsan, mert ez a lovagi páncél baromira poros, és érzem, hogy lassan tüsszögnöm kell. A fene vigye el...
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Dorcas & James Szomb. 16 Aug. 2014 - 20:11
Jamie && Doe
A növekvő hold gyér fénye olyan erőtlenül próbál áttörni a poros ablaküvegen, hogy belesajdul a szívem. Ugyanolyan erőtlen, mint amilyennek most én érzem magam. Hét eleje óta ez van, szinte csak lézengek, nem tudok figyelni órán, olyan mintha totálisan egyedül lennék, kiabálnék, de senki nem hallaná. Szükségem van valakire, bárkire a legjobb barátaim közül, de bárkihez megyek, túlságosan elfoglalt, Akárhányszor megyek oda valakihez, nem ér rá, tanulnia kell, vagy épp sürgős megbeszélése akadt valakivel, aki még csak a közelben sincs. Mintha mindenki el akarna felejteni, pedig csak egy ölelést akarok, semmi mást.
Tegnap volt anyám halálának évfordulója, és tudom, hogy régen volt, de azért mégis csak az anyám, és néha igen is jó lenne, ha lenne valaki, aki tanácsokkal lát el. És a családom még csak egy levelet se küldött nekem. Mintha már nem is léteznének. Lehet, már nem is léteznek, lehet már csak egy álom az egész, ami akkor volt, és már mindenki el is felejtkezett rólam. Végül is, már majdnem két éve nem voltam otthon. Már nincs is családom Már nem ők a családom. Észre se veszem, hogy sírok, csak mikor az első könnycsepp az ablakpárkányra tett kezemen landol. Szipogok, majd durván letörlöm a könnyeket az arcomról. Mi a fenéért sírok? Mert a hold nem bír erősebben világítani? Majd fog. Csak ki kell várni. Mindent ki kell várni, semmi nem jön azonnal. Csak a baj. Meg a lebukás. Mondom én, tessék, a másik folyosón járkál valaki. Csak be kéne fordulnom a sarkon, és látnám is ki az. De amint egy lépést teszek, megbotlok a saját lábamban, akkora zajt csinálva, mint porcelán az elefántboltban, de még reménykedek. Halkan kezdek lépkedni a sarokig, de a hangok elhalnak. Lehet beugrott a páncél mögé, de nekem akkor is meg kell tudnom, ki az. Előkapom a pálcámat, és egy halk Lumos-t elsuttogva óvatosan fordulok be a sarkon, folyamatosan világítva magam elé, de amint a páncél közelébe érek, nem kell világítanom többé. Ezt az illatot ezer közül is felismerem. Mind a négyük illatát fejből tudom, bárhol képes vagy azonosítani őket. Felé tartom a pálcám, és elmosolyodok. - Nem kell bujkálnod Jamie. Nem foglak beárulni. – Mondom halkan, majd nem is várva válaszra, vagy csak bármi reagálásra, egyszerűen csak közelebb lépek, és megölelem. Az se érdekel, hogy a páncél hatalmas robajjal felborul, és darabokra esik, az se, hogy ezt bárki meghallhatja, csak szorítom magamhoz erősen az egyik legrégibb barátomat, és érzem, ahogy újra elszabadulnak a könnycseppjeim. Pedig nem akarom megijeszteni.
James Potter „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Tárgy: Re: Dorcas & James Kedd 19 Aug. 2014 - 23:24
Dorcas & James
Fura, hogy milyen rég nem mászkáltam el éjszaka, pláne nem egyedül. Általában ha kilógok, akkor velem van Sirius, de előfordul, hogy még Remus is, már csak azért is, mert úgy könnyebben tudunk haladni, hiszen ha többen figyelünk, hatékonyabbak tudunk lenni a prefektusok és tanárok elkerülésének ügyében. Viszont előfordul az is, hogy sokkal jobb szeretnék én egyedül kicsit elveszni a holdfényben, úgy járva a poros folyosókat. Valahogy ilyenkor még a máskor kicsit idegennek tűnő fáklyák fénye is sokkal hívogatóbb, sokkal barátságosabb és meghittem. Mint egy igazi otthon. Mondjuk a Roxfort lényegében ezt a szerepet is tölti el a gondolataim között. na igen, a gondolataim között, ahol épp elég rendesen szitkozódok, hogy mégis ki a fene lehet az, akibe kis híján elfutottam, és nagyon reménykedem magamban, hogy nem hallotta meg a lépteim neszét, ezrét tovább fog haladni, és ügyet sem fog vetni rám. Persze ez a reményem meglehetősen hamar elhal, amikor hallom az illetőt elsuttogni egy Lumos-t. Várjunk csak... ez a hang, ismerős. Nem is érdekel, ha van vele valaki, és amint meghallom a hangját, mikor odaér a rejtekemül szolgált lovagi páncélhoz, kibújok mögüle, hiszen tényleg felesleges volna már bujkálnom. Meg aztán, miért tenné az ember, ha a legrégebbi barátja áll előtte? Komolyan... ha valaki, ő aztán minden hülyeségemet ismeri már. - Látom, nem csak nekem jött meg a kedvem egy kis éjszakai túrázáshoz. De hogy ilyen felelőtlenül fényt gyújtasz, mikor tilosban jársz... ejj, hát ezt tanítottam neked, Doe? - tettetett rosszallással csóválom meg a fejemet, miközben lelépek a páncél talapzatáról, amire felpattantam, hogy könnyebben beléphessek mögé, tökéletesítve a lebuktatott rejtekemet. Na jó, nem haragszom. Őrá nem. Nem is tudnék, gyanítom. Mondjuk ez a gyors ölelés azért még engem is meglep, pedig tudom, mennyire szereti Doe ilyesmivel letámadni a barátait, engem meg aztán különösen. De nem bánom, nem is lököm el magamtól, főleg, hogy most valami furát érzek abban, ahogy átölel. Mintha bántaná valami. Elég régóta ismerem őt ahhoz, hogy ne tudjon ilyesmit elrejteni előlem, ezért csak némán viszonozom az ölelését, gyengéden simogatni kezdtem a hátát. Bevallom jó érzés így tartani, mintha már ezer éve nem beszéltünk volna... pedig nem volt olyan rég, talán csak a kviddics miatti gyengélkedőn töltött idő okán tűnik olyan soknak. Mikor eleresztem az ölelésből, a fényben megcsillannak könnycseppjei, és azonnal aggódó arcot vágok. Valaki bántotta volna? Esküszöm, kitekerem a nyakát! - Hé... mi a baj, angyalka? Miért hullajtod könnyeidet? - gyengéd simítással törlöm le az arcáról a könnycseppeket. Most is beceneveket adok neki, pedig tudom, hogy utálja, bár eddig sose tiltakozott hangosan, tőlem általában elnézi. Csak derüljön ki, hogy bántotta valaki, az illető tényleg nem fogja túlélni, az biztos!
by 
