1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Régóta tudok Voldemort előkészületeiről, mi több, azt is sejtettem, hogy hamarosan következményekkel fog járni a terve. Viszont a beteljesülés mindig sokkal rémisztőbbnek bizonyul, mint azt feltételeznénk. Azt hittem, elég erős az idegzetem és felkészültem minderre, de elég volt látnom, amint átkok teljes tömkelegét zúdítják egy sárvérű alsósra, máris teljesen megrémültem. Ha ez még csak a kezdeti megfélemlítés, mi lesz később? Nem, eszem ágában sincs tétlenül nézni, amint sorra támadják a kisebbséget. Megvárni, amíg Ted is az útjukba kerül... Hiába óvja magát, a származása nyílt célpontként szolgál, nekem pedig nem lesz örökké kiskapum arra az esetre, ha meg kéne védenem. Elég volt a gyávaságból. Órák után azonnal felkerestem Edwardot. Nem titokban, elkerülve a többiek figyelmét: egyenesen odasiettem hozzá és szenvedélyesebb csókot kapott tőlem, mint addig valaha. Azonban amilyen hirtelen tűntem fel, olyan gyorsan távoztam is, hisz a kapcsolatunk felvállalása korántsem jelenti azt, hogy válaszolnom kell mások kérdéseire. Úgy gondoltam jobban járok, ha meg se várom őket. Ted? Ugyan, képtelen lesz megállni, hogy ne keressen fel magyarázatért, akkor pedig tiszta vizet öntök a pohárba. Minél később, különben túl sok ideje lenne lebeszélni az elhatározásomról. Viszont - minthogy egy napra egy balhé bőven elég - Lilyhez nem személy szerint mentem oda, helyette egy aranyvérű hollóhátast kértem meg, adja át az üzenetemet. Csillagvizsgáló, fél óra múlva, első fokozatú probléma. A túlzás is a lételemem, oké? Másképp nem lettem volna benne biztos, hogy eleget tesz a kérésemnek és megjelenik, ugyanis mostanság nem lehet eléggé gyanakvó. Szintén óvatosságból már negyed órával a kellő időpont előtt a toronyban ácsorgok, kénytelen-kelletlen egy melegítőbűbáj és némi adrenalin társaságában. Másra sem tudok gondolni, mint a mugli születésű fiú eltorzult arcára, hogy mi van, ha Evans mégsem jön el. Alighanem bele is őrülnék a tehetetlenségbe.
words: 284 music: - note: remélem megfelel;)
Lily Evans „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : Mugli Lojalitás : Jó Családi állapot : Se vele, se nélküle... Lakhely : Hogwarts Foglalkozás : Diák Prefektus Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll Keresem a... : ...legrégibb barátomat. Idézet :
Már szép kis névsor összegyűlt a mi kis szakkörünkhöz. Örülök, hogy ennyien vannak, akik osztják a véleményünket miszerint meg kell tudnunk védeni magunkat. Viszont hiába az örömöm nem számítottam ennyi emberre, james pedig igen. Belevetette ő is magát a témába, főleg miután minket is megtámadtak roxmorts-ba. Így a jelentkezők száma alaposan megnövekedett. Természetesen végig ügyeltünk arra, hogy mardekárosok fülébe még véletlenül se kerüljön a tervünk, és a szakkör híre. Félek az lenne az első dolguk, hogy beárulnak minket ahelyett, hogy ők is arra törekednének, ami nekik is jó lenne. Jobban számít nekik, hogy a többi házat beköpjék, és lejárassák, hogy ők nyerjenek év végén a házak versenyét. Épp igyekszem a klubhelyiségbe találkozni Jamesékkel mikor a kövér dáma előtt egy hollóhátas szenvtelenül átad egy üzenetet. Csillagvizsgáló, fél óra múlva, első fokozatú probléma. A papírra csak ennyi volt firkantva. "Első fokozatú probléma" a jelszó arra ha valaki találkozni akar velem vagy valamelyik fiúval a párbajszakkör miatt. Viszont név, vagy valami jelzés mindig szokott lenni, hogy legyen sejtésünk róla, hogy kiről van szó, és biztos nem egy mardekáros akar minket csőbe húzni. Sóhajtok, majd bemegy a klubhelyiségbe. Megmutatom a fiúknak a cetlit, James rögtön felajánlja, hogy követ a láthatatlan köpeny alatt, de vissza is utasítom. Szerintem nem kell félnem, eléggé elővigyázatosak voltunk. Látszólag megnyugtattam a többieket, majd az adott időpontban neki indulok a csillagvizsgáló felé. Néha hátra tekintek majd körbe, remélem James kivételesen hallgatott rám, és esze ágában sincs követni. Úgy is tudja hogy megtudom. Megfogadtuk próbáljuk kerülni a felesleges vitákat, no hogy ez nálunk mennyire válik be? Annyira hogy legalább egymás fejét nem tépjük le. A prefektusi jelvényem csillog a fáklyák fényében, ami biztos utat ad, hogy takarodó után ne kelljen szabadkoznom, hogy miért járkálok. Mikor végre elérem a csillagvizsgálót, és megfordul az illető érhetetlen döbbenet tükröződik le a tekintetemről. - Andromeda ? - a szívem rögtön felugrik a torkomba. Csak igazuk volt fiúknak, és tényleg egy mardekáros az. Próbálom lenyelni a döbbenetemet, és lazának látszani. De nem megy, mert feszülten pislogok minden sötét sarokba, hogy Frics mikor bukkan elő. - Öhmm.. várok valakire. - lehet nem is ő küldte az üzenetet. De mondjuk ki a fene jönne ide ilyenkor?
Mialatt várakozok, vagy ezerszer felmerül bennem hogy talán okosabban tenném, ha a halálfalók mellé állnék. De mégis mit érne az életem biztosítása, ha a hátralevő éveimet bűntudattal kéne leélnem, Ted nélkül? Persze, egyenlőre nem tudhatom hogy később mellette kötök-e ki, viszont jelenleg képtelen lennék elviselni a halálát. És nem csak róla van szó: nem tudnám végignézni a mugli születésűek rabszolgasorba szorítását, a kínzásukat, a halálukkal pedig én is meghalnék egy kicsit. Ilyesmi egész egyszerűen nem történhet meg a varázslóvilággal. Muszáj küzdenem amennyire csak módomban áll. Na, ez korántsem jelenti azt, hogy nem szorul össze a mellkasom, amint megpillantom Evans közeledő alakját. Képes leszek lemondani a családomról? Elviselni a kitagadásukat? Talán tisztában vagyok vele, mit kell tennem, de abban nem vagyok biztos hogy hosszútávon elég erős is leszek hozzá. - Lily - biccentek. Mikor azt mondja vár valakire, nem tudom megállni, azonnal elmosolyodom. - Csak nem Jamesre? Elég sok pletyka kering rólatok. Miért fedném fel azonnal a lapjaimat, ha addig lehetőségemben áll szórakozni? Ostoba lennék lemondani az alkalomról. A legnagyobb türelemmel hallgatom végig a magyarázatát vagy a hallgatását, majd mikor végzett, mindenféle átmenet nélkül felöltöm a mindent tudó mosolyomat és rátérek a lényegre. - Én hívtalak ide, szeretnék csatlakozni hozzátok. Ha bizonyítékra van szükséged, természetesen bizonyítok, viszont már mindent átgondoltam, és vagy így vagy úgy, de segíteni fogok. - Továbbra is karba tett kézzel állok előtte, viszont végig a szemébe nézve beszélek, hogy érezze, minden szavamat komolyan gondolom. - És mielőtt aggódnál: tudtommal egy mardekáros sem sejti, mire készültök. Ted mondta el. - Szegény nem gondolta, hogy a farkasok közé vetném magam. Tévedett.
Igen kicsit megijedtem először, és igen kicsit reméltem, hogy James utánam mászott azzal a fránya köpennyel. Dühös is vagyok egyben, hisz egyszer az életben igazuk volt, és tényleg egy mardekáros várt itt. Gyanakodva végig mérem meda alakját. Végig rajta van az a fölényes stílusa. Mondjuk ezt minden sznobabb fajta aranyvérűtől megszoktam. Kicsit feszengve állok, de annál határozottabban. Mikor James szóba hozza a szemöldököm megremeg. Azt hiszem egy enyhe tikkelést hozott ki belőlem, aminek nem igazán örülük. Megremeg a szám széle is, de mély levegőt veszek. - Nem őt, az imént váltunk el. - bájosan elmosolyodom, amolyan: " semmi közöd hozzá " sugallata van. - Tudod milyenek a pletykák. Vagy igazak vagy nem. . Hála merlinnek gyorsan témát is váltunk. Figyelmesen végig hallgatom, majd az iménti feszültségemet azonnal átváltja a meglepődés. - Tessék ? - körbenézek megint csak arra számítva, hogy indián kiáltások közepette Frics kiugorjon az egyik árnyékos sarokból. - Hol a csapda? Tudod ez nem játék,nagyon is komolyan gondoljuk... - próbálok semmi konkrétat nem kimondani, nem bízom benne, de ezt ő is tudja. Egyszer már beszélgettünk, és ott már tisztázódott bennem, hogy nem olyan mint a többi aranyvérű mardekáros. De akkor is. Nagyon sokan nagy bajba keveredhetünk, és nem kockáztathatok. - Mond el miért. És a legőszintébben. Ahogy meglátok egy csepp megjátszást vagy hazugságot sarkon fordulok. - jelentem be neki eléggé komolyan, és őszintén miközben pár lépéssel előrébb megyek felé, főleg azért hogy halkabbra vegyük a beszélgetést. - Csak hogy tudd egy titkos képességem az, hogy tudom mikor hazudik valaki, illetve jó ember ismerő vagyok. Tudom hogy nem vagy olyan mint a többi, azért is vagyok még itt. - hangom elégé komoly, és szinte már harcias. Úgy érzem, hogy mindenki aki ott volt a szakkörön a gyerekeim, és meg kell óvnom őket. Eléggé nagy rajtam a felelősség, hisz mindenkit én rángattam bele. Ha baj lesz az én lelkemen fog száradni.
Eddig is tudtam hogy Lily feszült mostanság, figyelembe véve amiket átélt, alighanem így is ez a legkevesebb. Na de hogy ennyire? Épp csak felhoztam Jamest, és már tikkel a szeme. - Minden esetre igazság alapjuk mindig van - jegyzem meg finoman. Nem áll szándékomban ennél jobban felhúzni, sok rossz tulajdonságom van, de a szadizmus nem tartozik közéjük. Helyette váratlanul egészen más irányba terelem a témát: konkrétan rátérek arra, mit keresek itt. Oké, sejtettem, hogy nem lesz egyszerű, hisz én magam is meglepődtem a döntésemen. Ekkora döbbenetre viszont nem számítottam, pláne a múltkori után. Bevédtem, rémlik? Ha a mardekár kémkedni akarna utánuk, rég megtette volna, és biztosan nem rajtam keresztül. Ott van Ralph, tele ilyen-olyan barátokkal és kapcsolatokkal, ő ezerszer gyanútlanabbul kihúzhatná belőlük az információkat. Főképp mert nem elég bátor ahhoz, hogy ellent merjen mondani egy csapat halálfalónak. - Nem gondolod, hogy túl átlátszó lenne a helyzet egy csapdához? - vonom fel a szemöldökömet. Okos lány, be kell látnia hogy van némi igazság alapja annak, amit mondok. Kár, hogy ennyi indokkal nem elégszik meg. Ezúttal nekem rándul meg a szám széle, utálom, ha valaki követelőzik. Talán nem értek egyet Voldemort elveivel, de még mindig úgy gondolom, nem ő van abban a helyzetben hogy támpontokat szabjon. Titkos képesség? Mi vagy te, Superman? - Mert igazságtalan ostobaság, amit tesznek. Mert előbb vagy utóbb engem is érinteni fog, és nem fogok melléjük állni, hogy még több embert tapossanak el. - Veszek egy nagy levegőt, és kissé elpirulva teszem hozzá: Mert nem hagyhatom, hogy Tednek baja essen.
Mostanában egyre több meglepetés ér, de sajnálatos módon több negatív, mint pozitív. A támadások, a barátaimmal amik történnek. Egyetlen pozitív dolog, ami ki is húzott a süllyesztőből az, hogy Jamesel közelebb kerültünk egymáshoz, és ezzel mindenkit megleptünk, még az univerzumot is. Sosem utáltam, vagy gyűlöltem, egyszerűen mindig felhúzott. És hogy miért? Mert mindig is voltak érzéseim iránta, amit elnyomtam, viszont ez ellen harcoltam, és ez odáig vezetett, hogy minden idegesített benne. Mindig csak a kifogásokat kerestem, amit hála neki könnyen meg is találtam, őt se kellett félteni, hogy segítsen ebben. Viszont belefáradtam a harcba, miután jobban megismertem és megváltozott, megkomolyodott. Mióta megtámadtak minket roxmortsba minden szál átszakadt, és rájöttünk szükségünk vagy egymásra. Onnantól kezdve, be kell hogy valljam sülvefőve együtt vagyunk, így nem csoda hogy "Pletykálnak" rólunk. De nem érdekel, mert végre boldognak érzem magam, és végre tudok ismét nevetni, enni, és aludni. Nem hittem volna, hogy pont a szerelem lesz az ami helyretesz. - Azt nem tagadom, de elszoktak szabadulni és kicsit eltorzítják a valóságot. - erre csak vállat rántok, mert ennek is eljött a pillanata, ugyanis nem érdekelnek már a pletykák se. Mindenki azt hisz amit akar, én tudom mi folyik körülöttem, a fontos emberek is. Ennyi a lényeg. Majd következik a mai nap legnagyobb meglepetése, mikor egy mardekáros akar szembe szállni a sötét nagyúrral, és a halálfalókkal. Meda a tűzzel játszik, főleg mert ha jól tudom a családja eléggé szimpatizál azzal az oldallal, ami ellen mi készülünk felvenni a harcot. Tekintetét fürkészem, hátha valamit elárul. Eléggé elszánt, és tényleg látom rajta, hogy komolyan gondolja. Viszont itt a döbbenetet, az aggódás veszi át felettem. - Csak óvatos vagyok, ami a jelen körülmények között szerintem érthető. - a bizalom most az amivel nemigen kéne játszani, és félvárról venni. Arról is szólnak pletykák, hogy a nagyúr szeret kémeket állítani mindenhova, és szó szerint mindenhol van füle. A pletykák azt is tartalmazzák, hogy nem mindenki önszántából teszi meg ezt az árulást. Luciust már egyértelműen tudom, hogy benne van. Végig hallgatom a válaszát arra, hogy pontosan miért is akar beállni közénk. A válasza őszinte, és érthető. Mikor Tedet is beleveszi a szívem megdobban. Én se csak magam miatt csinálom, ami azt illeti főleg a többiek miatt. Sokan vagyunk veszélyben, és több embert nem akarok elveszíteni. Elég volt. És a háború még csak most fog kezdődni. A tekintetem harciasból már átvált megértőbe, és aggódóvá. - Nem sokat tudok rólad Andromeda, de azt tudom Siriustól, hogy nálatok nagyon komolyan veszik az árulást. Jó embernek látszol, és értékelem, hogy velünk akarsz harcolni. De lehet most magadra is gondolnod kéne. Ha tényleg komolyan gondolod megbeszélem a többiekkel, mert megértheted, hogy a házadat tekintve meg kell szavaztatnunk. Viszont ebből nagyobb bajod is lehet. - hallottam már arról, hogy egy két félvér, és aranyvér családot vérárulóknak is neveznek amiért nem szimpatizálnak a sötét nagyúr nézeteivel. Nem tudom ez pontosan mivel jár, de Sirius, James is közéjük tartozik. A gyomrom görcsbe rándul, és golflabda méretűre zsugorodik a gondolatra, mi lesz ha őket elkapják.
Valóban felkeltette az érdeklődésemet a talán kialakulni készülő kapcsolatuk, hisz szerelmes lányként szinte mindenre kíváncsi vagyok, ami a témába vág. Az, hogy Lily eddig nyíltan utálta csak hab a tortán, nem csodálom, hogy ennyi pletyka kering róluk. Viszont tiszteletben tartom hogy a magánügye, eszem ágában sincs faggatózni. Egy viccnek elment hogy abba a hitbe essen, nincs összefüggés közöttem és a levél között, de ennyi. Sokkal fontosabb téma következik, így minél előbb kezdek a mondanivalómba, annál jobb. Ez nem olyan macska-egér játék, mint amilyenekhez hozzászoktam, ezúttal őszintének kell lennem és kiterítenem a lapjaimat, legyen bármilyen idegesítő is a tény. Ha már itt tartunk, tudtommal egy olyan ember sincs közöttük, aki rendelkezne egy mardekáros ravaszságával. Márpedig sok esetben hihetetlen előnyt jelent, ők pedig nincsenek abban a helyzetben, hogy az ilyen előnyökről könnyedén lemondjanak. Remélem jól átgondolja a döntést. - Természetesen érthető - bólintok kissé megnyugodva. Ennyi idősen, ekkora felelősséggel, ekkora tragédia után! Szinte csoda, hogy nem válik paranoiássá. Ő és a többi mugli születésű mind jobbat érdemelnének ennél a helyzetnél. Egyébként is kevesebb joguk van a mai világban, mint nekünk vagy a félvéreknek, legalább a szabadságukat és az életüket meghagyhatnák nekik. - Köszönöm hogy figyelmeztetsz, de tisztában vagyok a következményeivel. Mindent alaposan átgondoltam, és semmiképp sem fogok visszalépni. Persze hazudnék, ha azt állítanám, nem fog el máris a rossz érzés. Ekkora áldozatot még egyszer sem hoztam - se másért, se magamért -, most pedig egyik óráról a másikra égetem fel magam mögött a hidakat. A Teddel való kapcsolatomat ugyan letagadhatnám, Evans emlékeit is kitörölhetném, de azt is tudom hogy nem ez az, amit akarok. Sosem lennék boldog a halálfalók között, örökké rejtegetve a saját érzéseimet és gondolataimat. Tizenhat éven keresztül azt tettem amit mondtak nekem, igyekeztem, hogy elnyerjem az elismerésüket, a szeretetüket. Mit kaptam cserébe? Nem, ebből többet nem kérek. Elég volt. - Ott lehetnék, mikor megbeszéled a többiekkel? Nem hinném, hogy ez bárkinek is hátrányt jelentene, nekem pedig lehetőségem adódik előbb rájönni a vita végkimenetelére. Ráadásul így biztosra vehetik, hogy nem puszta fellángolásból ajánlom fel az együttműködésemet, hanem tényleg komolyan gondolom ezt az egészet.
Cseppet kínos helyzetbe kerültem, hisz szinte a mottónkba van, hogy mardekáros kizárva. Most viszont itt áll az egyik, és arra kér hogy hagy álljon be közénk. Őszintén szólva én nem bánnám, valami azt súgja, hogy bízhatom Andromeda-ba, de a többiek nem hiszem hogy engedékenyek lesznek. Persze Ted-en kívül. James és Sirius ős ellenségeknek titulálják a mardekárházat és mindenkit akinek bármilyen csekély közük is van hozzá. Arra hogy semmiképpen sem riad vissza, halvány mosolyra húzódik a szám, szeretem ha valaki elhatározza magát, és harcias. Azt hiszem csak ilyen hozzáállással lehet túlélni. Viszont minden aggodalmam ellenére, nagylány. Tudja mit akar, tudja a következményeket. Én meg senkije nem vagyok hogy az útjába álljak, maximum mint ahogy tettem is elmondom a véleményemet. - Rendben, hát megteszek minden tőlem telhetőt. - mondom őszintén, de nemtudom mennyi esélye van a dolognak. A következő kijelentésére kicsit összehúzom a szemöldököm. Hogy legyen jelen? Hát megakar halni? Feszültebben elkezdek dőlni egyik lábamról a másikra, miközben villámsebesen jár az agyam. Az a gond, hogy ha összehívok mindenkit, csak a szellemszálláson lehetséges, hisz máshol kicsit feltűnő lenne vagy 30 diák minden házból vegyesen más évfolyamból. De kizárt dolog, hogy Andromedat elvigyem a szállásra mielőtt megbeszélném a többiekkel. Nem is tudom kit támadnának le hamarabb. Engem vagy őt? James az tuti leszedné a fejemet. - Tudod most eléggé nehéz dolgot kérsz tőlem. Eléggé nehéz úgy össze szedni a csoportot, hogy ne keltsünk túl nagy feltűnést. - az agyam villámként zakatol. Hisz ha Andromeda ennyire hozzánk akar járni, akkor nagyon eltökélt, és nem akarok az útjába állni. Iskola első vagyok és prefektus, csak van valami módja... talán ha egy tanuló csoport... nagyobbak segítenek a kisebbeknek. - Lehet össze tudom hozni. De nem lesz egyszerű. És figyelmeztetlek, fogsz kapni hideget-meleget. Eléggé erős a sztereotípia főleg ebbe a csoportba felétek. Nem nagyon fognak neked örülni. Biztos vagy benne, hogy személyesen akarsz ott lenni? - tetlegességig nem fog elfajulni a dolog abban biztos vagyok, viszont néha a szavak jobban fájnak, mint egy jó kis csiklandozó átok. Nekem is elég volt a legjobb barátomnak sárvérűnek neveznie ahhoz, hogy egy 8 éves barátság szétszakadjon, mintha nem is lett volna.
Látom rajta a bizonytalanságot, ugyanakkor a tény, hogy hisz nekem, máris hatalmas lépést jelent a cél felé. Ha ő rájön hogy valóban őszinte vagyok és egy szavam se hazugság, mások is rá fognak, akik pedig mégsem... Hát, elég nagy befolyása lehet, hátha meggyőzi a többségüket, a fő hitetlenkedők pedig majdcsak kitalálnak valamit, amivel bizonyíthatom az álláspontomat. Legrosszabb esetben ott az igazságszérum, még abba is beleegyezek. - Köszönöm - mosolygok rá őszintén. Lehet hogy enyhén fogalmazva nem vagyok a leghálálkodósabb ember a világon, viszont tényleg értékelem ezt az egészet. Oké, nyilván az ő érdeke is, de más aligha lett volna ilyen kedves velem. A kérdése azonban váratlanul ér. Hogy akarta volna megbeszélni velük, egyenként? Ilyen kevesen lennének? - Eddig is sikerült - jegyzem meg óvatosan. Nem akarok túl nagyképűen viselkedni, mert nem a felvágásnak van itt az ideje és tudom, úgysem segíthetek olyan hihetetlenül sokat, hogy különösebben legyen mire. Egyenlőre én vagyok az, aki szívességet kér és a minimum hogy továbbra is udvarias maradok. Kissé ironikus... Én, aki annak idején fagyosabb voltam egy jégcsapnál, irdatlan erőfeszítéseket teszek hogy megőrizzem a nyugalmamat. Nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire ideges, valószínűleg soha. - Miért jobb, ha a hátam mögött kapok hideget-meleget? Így is sejtem, miket fogok hallani, nem okoz majd újdonságot - vonok vállat. - Ott szeretnék lenni. Ha megoldható. Nem bírom túl jól a kritikát, de abban biztos vagyok, hogy képes leszek szemrebbenés nélkül tűrni a megjegyzéseiket. Nem lesz könnyű, viszont így ténylegesen szembesülök majd azzal, mit feltételeznek rólam és mit várnak tőlem. Az ilyen események elől nem elbújni kell, hanem arccal előre, felemelt fejjel eléjük állni. Bátor lépést bátran kell véghez vinni. - Mikor fogsz beszélni velük? Egy pillanatig sem szeretnék türelmetlen benyomást tenni, de ezt mindenképp tudnom kell, hogy még időben felkészítsem rá magamat. Ráadásul előtte kénytelen leszek megejteni egy igencsak hosszú beszélgetést Teddel. Azt hiszem alapos fejmosásra számíthatok - újabb fordulat, ilyesmi eddig fel sem merült.
Andromeda őszintének látszik, és általában az ilyen megérzéseim beválnak. Viszont tény, hogy cseppet féltem, de tetszik a bátorsága. Valóban mardekárban a helye? Neki mint Siriusnak, inkább a griffendélbe lenne. Szembeszáll a családjával a nagyúrral. Ez nagy bátorságra vall, és nem egy mardekárosra, aki inkább a "Biztonságos" meghódolást választja, csak hogy inkább ne kerüljön a nagyúr útjába. Kelletlenül is eszembe jut Severus, aki nem csak gyávaságból, de azért is halálfaló akar lenni mert szimpatizál az eszmékkel. Hova jutottál jó barátom? Ellenségekkel. A szívem majd megszakad, de túl kell lennem rajta, mind minden máson. Már velem van James, és semmi nem érdekel már. Együtt akarok vele lenni, és a barátaimmal, ezért harcolok... ők miért? Meda is tud szeretni, ennél nagyobb bizonyíték nem is kell, hogy áruló lesz. Ezért is bízom benne, és ha rajtam múlna, akár jöhetne a következő szakkörre is. - Igen, de eddig a szakkör helyszínén találkoztunk, és ha rögtön oda vinnélek, engem lincselnének meg elsőnek, és csak aztán téged. Meg kell értened, ezzel magam ellen is uszíthatom őket. Megfogadtuk egy mardekáros se léphet be, nem is tudhatnak róla. Erre pont én szegném meg a szavamat. Ez nem valami okos ötlet. - Sóhajtok miközben már lazábban állok Andromeda-hoz elmúlik az aggodalmam, és az idegességem. Mikor elszáll minden idegességem és végre kitisztul a fejem, már agyalhatok egy okos megoldáson. - Rendben te tudod, megpróbálom megoldani, hogy mindenki egy helyen legyen és ott lehess te is. Amúgy külön keresnék fel mindenkit. Ma még tudok beszélni a griffendéles tagokkal, a többi ház diákjaival lennének gondok. - okos lány megfogja érteni mi a gondom ezzel. Viszont ha jobban belegondolok, tényleg jobb ötlet ha jelen van mikor ezt meg szavaztatjuk. Hisz láthatatlanba én is rögtön rá mondtam volna, hogy szó sincs róla. Így viszont ahogy beszélt, és láttam hogy őszinték a szándékai benne vagyok. Lehet a többieket is sikerül megfűznie. - Ha összejön a találka, egy kis jó tanács. Kicsit játszd meg magad, add a törékeny lányt, és ... nem megsérteni akarlak csak kicsit erezd lejebb az orrodat. Aztán vissza térhetsz a színjátékból, csak tényleg nehéz dolog lesz megfűzni őket.
music: Yellow Flicker Beat note: volt már rosszabb is, szedd össze magad:O XD <3
Ahhoz képest, hogy először milyen ideges voltam, Lily nagyon is sokat javított a helyzeten, ezért pedig őszintén hálás vagyok. Még akkor is, ha magamnak csak száj húzogatva vallom be. Sosem hiányzott még ennyire, hogy megoszthassam a gondolataimat Teddel, esetleg az egyetlen őszinte barátnőmmel, pedig aligha tudnék olyan esetet felhozni, mikor nem én voltam a hallgató, vigasztaló és tanácsadó személy a beszélgetésben. De hát hiába olyan fontos dolog, amin töröm a fejem, ha épp emiatt nem árulhatom el. A sakk világbajnokok sem közlik a nézőknek a tervezett lépéseiket. Nem kérnek véleményt, nincs rá szükségük. Nos, én is profi akarok maradni, bármilyen nehéz is. Pláne, mert akárkinek mondanám, lebeszélne róla. Még Evans is megpróbálta, pedig tulajdonképpen semmi közünk egymáshoz. - Így mindjárt más - sóhajtok fel. Ha lehet, még szorosabban kulcsolom össze a karjaimat. Gondoltam késlekedés nélkül bedobom magam, a lehető legnagyobb lendülettel és erővel, de semmi sem alakul kedvezően, hiába az igyekezet. Leszámítva persze, hogy Lily hisz nekem. Tudom, ezt is jobban kéne értékelnem, csak hát… Nehéz. Tessék, Andromeda Black bevallotta, hogy ő sem tökéletes. - Természetesen megértem. Viszont ha egy alkalmas helyet már találtak a szakkörnek, akadni fog második is. Ellenkező esetben szívesen gondoskodom róla én, egy szavába se kerül. Csak hagy essünk már túl rajta. - Többször is veled tarthatok, ha ez akadály. - Elvégre az én érdekem, nekem kell tennem érte. - Vagy keresek egy rejtekhelyet. Akár egy házat is bérelhetek Roxmortsban, nem tart semeddig és gyanakodni sem fognak. - Még anyagilag sem jelent megterhelést, azt pedig nem furcsállnák, hogy ennyi ember odamegy - azt hinnék, egyszerűen csak bulit tart valaki, amire értelemszerűen nem hívtak egy Mardekárost se. Legrosszabb esetben lopok Severustól egy százfűlé főzetet, biztosan egész raktára van a kész bájitalokból. - Nem gondolod, hogy épp az lenne a gyanús, ha „lejjebb ereszteném az orrom”? - mosolyodok el keserűen. - Köszönöm a tanácsot és hogy segítesz, de nem hiszem, hogy ez előrébb vinne. - Mellesleg így is-úgy igyekszem majd kedvesen viselkedni, minimum annyira, mint most.
Őszintén szólva Andromeda csak még lelkesebbé tesz. Ezek szerint tényleg nem időpocsékolás és ostobaság ez a szakkör. Viszont reménykedem benne, hogy még véletlenül se kerül továbbra se rajta kívül mardekár fülekbe. A szerelem tényleg bolonddá tesz minket, és határtalanul erőssé és bátorrá. Ezt én is manapság tapasztalom meg a legjobban. Mióta Jamesel együtt vagyunk, és nem nyomom el az iránta az érzelmeimet csak arra tudok gondolni, hogyan is védhetném meg. Igen erre már hallottam reakciót, persze nem az én verziómra. Hogy a férfinak kell megvédenie a nőt. Ez szerintem több szempontból sem igaz. Egyébként is ha két ember szerelmes, akkor egymást védik meg. Nem vagyok nyálas, és úgy érzem soha nem is tudnék az lenni,de tényleg úgy érzem hogy nélküle nem tudnék ...lenni. Annyira természetessé vállt a jelenléte, hogy nem tudnám elképzelni az életemet nélküle. Ha Andromeda akár csak a felét is érzi annak amit én megértem, és támogatni fogom. Csak remélni tudom, hogy nem csap be és most bíznom kell benne. A szemöldököm hirtelen felszalad. - Házat bérelni Roxmortsba? - elsőnek meglepődöm, majd eszembe jut, hogy egy Black-el beszélgetek, egy gazdag aranyvérűvel. Ezen viszont kicsit elgondolkodom, mert valójában nagyon jó ötlet és tényleg veszélytelen. - Ha gondolod, és nem okoz nehézséges szerintem az lenne a legmegfelelőbb ötlet. Majd értesíts a címről meg egyebekről. Őszintén szólva fogalmam sincs mi lenne gyanús, hisz jobban belegondolva nekik elég lesz az hogy mardekáros, hogy hogyan tartja a fejét eléggé lényegtelen. - Rendben, csak azért próbálok segíteni, mert hiába jössz majd Ted-el nem mindenki fog meghatódni. Az nem aki nem érzi azt mint mi. A lényeg hogy sok érzelmet vigyél a kis szónoklatodba, és minél meghatóbb legyen. - valóban segíteni szeretnék, ez szerintem látszik is rajtam, de a végső szó nem az enyém. Sokan vagyunk benne, és nem kicsit kockáztatunk. Ott vannak a szabály szegések, akik aranyvérűek, de még is a nagyúr ellen akarnak összeesküdni. Ha rájuk jönnek ők vérárulók lesznek, ugyan úgy mint andromeda. Nem kis veszélyben kerülhet mindenki egyetlen egy baki miatt. Ezért nagyon feszült vagyok, hisz az én ötletem volt minden. - Jamesékkel se lesz könnyű a dolog, de őket bízd rám. - Jameset talán megtudom puhítani, ő meg majd a srácokat. Egy próbát mindenképpen megér.
Azt hiszem egészen eddig fogalmam sem volt róla, milyen az igazi, nagybetűs Kihívás. Nem árulok el nagy titkot, ha beismerem: szinte mindent készen megkaptam úgy, hogy egy szavamba se került, ellenkező esetben pedig nem kellett sokat küzdenem érte, máris elnyertem. Szó sem volt lázadásról, vagy nyílt lépésekről - tulajdonképpen kevés dolog élvezett elsőbbséget a jókislány-látszat fenntartásánál. Tedért sem törtem magam, őt úgymond „megtartani” nehéz a családi ellentétek miatt. A titkokhoz és az érzelmeim elrejtéséhez viszont régen hozzászoktam, így nem okozott különösebb nehézséget rejtegetni a kapcsolatunkat. Ez? Ez már távolról sem az én pályám, és mivel nem rendelkezem egy Griffendéles bátorságával, minden lépésnél elbizonytalanodok a választásomat illetően. Tényleg jól döntöttem, hogy nem avattam be senki mást a terveimbe, különben nehezen bírnék erősnek maradni. Lilyt könnyű megtéveszteni a magabiztosságomat illetően, de Ted azonnal észrevenné rajtam, hogy a szokásos határozottságom ezúttal jócskán hiányos formában van jelen. Magamat még nehezebb meggyőznöm arról, hogy komolyan ezt szeretném. Ennek ellenére akárhányszor eszembe jut az ellenkező lehetőség végkimenetele… Nem lehetek gyáva. - Persze - bólintok. - Minél hamarabb. Őszintén szólva nem terveztem felhozni Tedet, mikor az érvelésre kerül sor. Ha más se győzi meg őket, ez se fogja, hisz ugyanúgy tekinthető átlátszó indoknak. Emellett mire kezdetét veszi a vita, már mindenki tud majd rólunk - részben ezért okoztam ekkora döbbenetet, sokkal kivédhetetlenebbé teszi az igazságot. Visszavonhatatlanná. Talán meggondolatlan volt, de fenébe a számítással! Túl sok mindenen vagyunk túl ahhoz, hogy olyasmi történjen, amiért semmissé kéne tenni. - Hát sejtheted, hogy igyekezni fogok. … Tényleg köszönök mindent. Meghálálom - mosolyodok el kedvesen. - Indulok is, szeretném minél előbb elintézni. Hamarosan találkozunk. - Remélhetőleg élve. Nem bánnám, ha kivételesen sikerülne elkerülnöm Bellát és Cissyt. Halkan kifújok, majd szinte futva indulok lefelé a lépcsőházban. Már csak Tedet kell megtalálnom.
by 
