Lily and Andromeda

Lily & Meda

Sok időt töltött tanításon kívül is bájitaltan terembe, mert szeretek kotyvasztani, gyakorolni. Szerencsémre jóba vagyok kedvenc tanárommal Lumpsluck Professzorral. Kitaláltam neki egy remek karácsonyi ajándékot, amit ma csempésztem be az irodájába. Egy picike akváriumot, aminek a tetején egy liliom úszkál. Mi más? Egy cetlit hagytam mellé, egy igézet nevével:
Egy nap alatt fog kifejlődni a liliom egy aranyhallá. Egyik ünnepségén mesélte nekem, hogy sosem volt házi állata. Eléggé szigorúk voltak a szülei. Tréfásan megemlítette, hogy lehet azért mert szinte minden állatra allergiás. Hát remélem a hallra nem, az kész csoda lenne. Remélem örülni fog ennek a szerény ajándékomnak.
Ez nem buzgómócsinkodás, ahogy más nevezné. Egyszerűen hálás vagyok a professzor úrnak. Sok mindent köszönhetek neki, még jobban megszerettem a bájitalokat nála. Sokkal kedvesebb, és közvetlenebb a többi tanárnál. Ahogy kiérek a teremből, természetesen az egész alagsor teli van mardekárosokkal, akik épp térnek vissza a hálókörletükbe, vagy épp hagyják el azt. Sóhajtok, mert rajtuk kívül csak egy két hugrabugost látok, akiknek valahol szintén itt van a klubbhelyisége. Inkább mi szoktuk őket megvédeni mint fordítva. Utálom ha sok mardekáros van egy helyen, és én egyedül. Már komolyan készülök fel a támadásra, mikor megtörténik. Narcissa egyik barátnője állja el az utamat, onnan tudom, hogy ő volt ott mikor össze kaptam vele. Majd csatlakozik hozzá két oldal kinövés barátnője.
- Komolyan nem unjátok? - a vicc az, hogy fiatalabbak nálam. Már azt se tisztelik, hogy idősebb az ember. Ha többen vannak nem mindegy hány évesek? Pórbálnám kikerülni, de mint a dedóba elállják az utamat. Igen ahogy sejtettem a hugrabugosok inkább vissza fordulnak. Ezek tényleg marha gyávák. Nem félek tőlük, láttam már a napokba sajnos rosszabbat is. Inkább csak annyi, hogy lenne jobb dolgom is ennél.
- Azt hiszed megúszod, amit Cissy-vel csináltál? - felemelt szemöldökkel nézek rájuk.
- Komolyan ti véditek meg? Nem úgy nézett ki, mint akinek kell segítség. Jah hogy nem is tud róla... biztos hálás lesz. - mondom gúnyosan, mire ki akarom kerülni őket. Erre válasznak csak neki vágnak a falnak. Jesszusom, ezek mit szednek? Pechemre a fejemet beverem, így egy pillanatra elhomályosodik minden. Csak a levegőbe reflexesen ütök egyet, de nem találok el senkit, amire hatalmas nagy kacaj kerekedik fel. Remek már vicces is vagyok.
- Szálljatok már le rólam !! - Tör ki belőlem üvöltve. elegem van, van elég gondom is!

Lily & Meda

Pórbálok lenyugodni, hogy megint ne az legyen a vége ennek, hogy egy nálam fiatalabb mardekáros lányt kelljen megtépnem. A végén ez lesz a védjegyem. Dühös, vagyok és ahogy vissza tér a látásom, már támadnék a szavakkal, mikor egy negyedik mardekáros lány is beáll a sorba. Nem hiszem el. Komolyan, most már hiszti rohamot fogok kapni, ha ez is beáll a sorba. Annyit tudok róla, hogy Andromeda-nak hívják és ő a harmadik Black lány a suliban. Vele még nem volt szerencsém, eddig nem tűnt annak a kötözködős és fellengzős fajtának, mint a nővérei. Bella folyton vérszemekkel néz rám, minden egyes órán, amit együtt töltünk, mintha mindig vissza kéne fognia magát, hogy ne jöjjön oda és szúrjon le valamivel, vagy épp ne küldjön rám valamiféle rontást. A harmadikkal Narcissa-val közelebbről is megismerkedtem, hisz a kedves szócsatánknak verekedés lett a vége, hajtépés ha úgy tetszik.
Meglepetésemre Andormeda elküldi a lányokat, hogy majd ő elintéz engem. Itt már kínomba elnevetem magamat. Nem hiszem el, hogy ezt el kell viselnem, hogy nálam fiatalabb lányok terrorizálnak. Majd hozzám fordul, és megkérdezi, hogy mi történt köztem és a nővére között. Itt meglepetten elpislantom magamat.
- Szerintem te vagy az egyetlen aki nem hallott róla. Főleg hogy mardekáros vagy, és hogy a testvéreddel történt. Ez ... fura. - nézek rá, próbálom megfejteni. - Hát kösz... a mentőakció féleséget. - nem tűnik, hogy nagyon ellenségeskedni akarna, inkább tényleg kíváncsi a történtekre, ami számomra tényleg fura, hogy nem tud róla.
- Volt egy kis szó párbajunk egy hete a folyosón, aminek hajtépés lett a vége. Semmi komoly. - válaszolom tömören, mert nem nagyon szeretném vele megbeszélni, hogy miért is történt. Főképp azt nem, hogy fiúk miatt verekedtünk össze, pláne hogy ki miatt. Nem hittem volna, hogy valaha fogok verekedni a pasiért, pláne hogy James Potterért. De nem tehetek róla, amúgy gyűlt bennem a feszültség hónapok óta, és Narcissa pont eltalálta azt a pontot, ahol tényleg elszakadt az a halvány cérna, ami egybe tartott idáig. Remélem Andromeda nem szándékozik veszengetni az utolsó cérnaszálat, ami arra alkalmatos, hogy az épp eszemet tartsa egybe a napokba. Tényleg nem sok hiányzik, hogy idegösszeropanást kapja. Az iménti kiabálásom a lányokkal is , annak a határát feszengete.

Lily & Meda

Kicsit fura számomra ez a lány. Mardekáros, és megvan a magam előítélete velük szembe. Mintha a klubbhelyiségükbe beszélnék meg, hogy miért jó gonosznak, ellenségeskedőknek leni, mintha egy kiképzésen esnének át. Ezért ritka ha az ember tud "rendesen" beszélgetni a kígyóház egy tagjával. Figyelem a vonásait, mintha erőltetné ezt a felsőbbrendű beszédet, ezen kicsit el is mosolyodom. Azt hiszem ebből a pár mondat váltás után, is kezdem valamennyire ilyen téren kiismerni.
- Igen, itt még szó szerint a falnak is füle van. - hogy ezt honnan tudom? Másnap már tudtak a mardekárosok a csókunkról. Szeretnek másokról infókat szerezni, hogy fegyvert kovácsoljanak belőle, és aztán az ember ellen fordítsák. Hisz én is így jártam, ugyanis ezért is verekedtünk össze Cissyvel.
- A nővéred biztos tudja, hogy hol vannak ezek a fülek elrejtve a falba, lehet beszélned kéne vele. - itt kicsit gúnyos hangsúlyt ütök meg. Valóban kíváncsi lennék rá, hogy hogyan is csinálják. Abba hagyom az egyik lábamról a másikra dőlést, amit akkor szoktam csinálni, mikor unalmasnak találom a beszélgetést, és szabadulni akarok.
- A lényeg, hogy a hugod megtudott rólam valamit, ami mint kiderült kissé érzékenyül hatott rám. Én is támadtam, azzal a kevés információval, amit róla tudok. Aztán kicsit megütöttük a határvonalakat. Nem tagadom, én ugrottam neki elsőnek. - sóhajtok, mert hiába esett jól a hajtépés, nem igen vagyok rá büszke. Nem is nagyon ismerem magamra, ebben az évben. Nem hittem volna, hogy a Potter olyan hatást fog kiváltani belőlem, hogy még verekedni is fogok érte. Ebből látszik, hogy csodák igenis léteznek. A személyiség változás közepén állok, és ez nem minden esetben jelenthet rosszat. Lehet jobban is járok a harcias Lilyvel aki nem hagyja magát, mint hogy eltiporjanak. Mondjuk eddig is az egyik fülemen be a másikon ki. De ez mostanában nem megy.
- Bár hogy őszinte legyek a testvéred nem annak tűnik akit meg kéne védeni. Szerintem unatkoztak, és ürügyet kerestek a kötözködésre. - igazából nem is nagyon értem, miért beszélgetek vele ilyen barátságosan, és mondom el neki mind ezt. Valamiért úgy érzem, ő más milyen mint a többiek. És ki tudja? Mint mondtam vannak még csodák.

Lily & Meda

Próbálok lehiggadni, hisz Andromeda egyáltalán nem támadó szándékkal beszélget velem. Viszont az előbbi mardekáros lányok eléggé felhúztak, hogy vele is idegesen, és nem tisztességesen beszéljek. Fura aranvérüekkel beszélgetni mindig hozzá kell szoknom, hogy más nézeteik vannak, és más stílusban is beszélnek. Néha elvesztem a önkontrollt főleg ha ideges vagyok.
- Szívesen, igen már rájöttem. - felveszek egy barátságos mosolyt, azt hiszem megéri. A tekintetéből adódóan úgy érzem meg kéne védenem magam, még a végén híre járja, hogy valami elvetemült mugli vagyok, aki aranyvérűekre támad. Van egy érzésem, hogy Andromeda értelmes, és lehet vele beszélni, nem úgy mint a többiekkel.
- Sajnálom, hogy neki mentem. - kezdek bele hirtelen, csak úgy jön belőlem. - Nem vagyok ilyen, rossz passzban voltam, és hát rosszkor mondott rosszat. Mindenkinél van az a bizonyos cérna, ami bizonyos időben, bizonyos eseteknél végleg elszakad. Nekem ez volt, de nem vagyok rá büszke. - miért mentegetőzöm? Mert bármit megtettem volna gyerekkorunkba Petuniuáért. Az évek folyamán eltávolodtunk egymástól, de mindig védtem a nővéremet, csak merjen valaki egy rossz szót szólni rá. Így megértem, és biztos most valami hisztis, szemét lánynak tart aki veri a húgát, pedig nem vagyok az, és ezt szeretném ha tudná. Hogy miért? Nem tudom.
- Hát én ennyi idősen nem is mertem volna kötözködni az idősebbekkel. Mondjuk nem mondom, azóta nekem is kinyílt a csipám, csak számomra mindig meglepő, ha a kisebbek támadnak a nagyobbra. - most mennék a mardekár témába bele, de az már előítéletes lenne, hiába gondolom komolyan. És kezdem észre venni, hogy lehet Andromeda a ritka kivételek egyike. Pedig aranyvérű, és a a mardekárba jár, még is itt beszél velem, viszonylag kedvesen a folyosón. Ez már valami. Nem mondom, hogy a felsőbbrendűség, és a magabiztosság nem látszódik rajta.
- Hát igen, még fiatalok, majd megkomolyodnak. - ezt mondom én, aki kezd vissza fele fejlődni. - Azt hiszem odáig amúgy se terjedne ki a hatásköröm. Még a végén elfelejteném a rúna ismeretet. - mosolyodom el én is.

Lily & Meda

Nagyon fáradt vagyok, ha a nagy karikák a szemem alatt nem adnak árulkodó nyomot, akkor semmi. A jobb lábamról dőlök a balra, olyan mintha csak egy láthatatlan cérnaszál tartana két talpon. Az alvási szokásaim nem lettek jobbak, így lehet még jobban ingerültebb vagyok a kelleténél. Így még kevésbé tudom elviselni a kötözködéseket. Azt hiszem meg is oldottam a saját rejtélyemet. Az alvás hiány váltja ki belőlem az agressziómat, és úgy hiszem ezen változtatnom kéne, amíg nem fogok mindenkit megverni aki hozzám szól. Oké a megverés eléggé erős, inkább nekik ugrani. De természetesen minden figyelmem most Andromeda-ra összpontosul, nem vagyok se neveletlen, se bunkó, így minden erőmmel koncentrálok a szavaira. Főleg mert érdekesnek találok egy mardekáros lányt, akivel én eltudok beszélgetni, főleg egy híres nevezetes Black lánnyal. A legnagyobb furcsaság, hogy Sirius Black egy jó barátom, és még sosem mesélt a rokonairól. Andromeda-ról annyit mondott, hogy ő az aki még közelebb áll hozzá, mert nem mutatja ki, de másabb ő is. Ebben látom igaza van. Főleg Sirius oldaláról nézve, örülök hogy nem vagyok aranyvérű, sose vágytam volna ilyen családra.
Majd meglep a következő bejelentése, hogy ő is azt tette volna amit én. Erre elmosolyodom.
- Hát igen, az a bizonyos idegszál mindenkinek más vastagságú, annyi hogy nekem már teljesen elvékonyodott. Viszont most regenerálom. - főleg, hogy ne égessem le saját magamat, hogy ilyenekhez kell folyamodnom, mint a cica harc. Őszintén elmosolyodik, azt hiszem megtaláltam a ritka kivételt, és megváltozik a mardekárosokról alkotott véleményem, legalábbis erről az egyről. Azt hiszem múzeumi feljegyzést is megérdemelne. Nem hittem volna, hogy egy ilyen beszélgetést meg fogok élni a Roxforti éveim alatt. Majd Lumpsluck professzor elhalad mellettünk, és izgatottan figyelem, ahogy bemegy az irodába. Alig várom, hogy megtalálja az én kis karácsonyi ajándékomat, remélem örülni fog neki. Majd vissza figyelek Andromeda-ra, majd elnevetem magamat.
- Nagyobbakkal, és igen az a nevetséges, hogy magasabbak nálam, ilyenkor nem számít az a 2 év kórkülönbség. - még megjegyeztem volna, hogy az aranyvérűeket külön tenyésztik, hogy mind magasabbak legyenek nálam, de ő is az és úgy hiszem az sértő lenne.
- Viszont ha nem sértelek meg vele, te szerint jó példa lehetnél számukra. Bár van egy sejtésem ezt az oldalat nem mutatod nekik. - tényleg nem belemászni akarok az életébe, hisz nem ismerem. Csak egyszerűen jó ember ismerő vagyok, és könnyen beletudom képzelni magamat a helyzetükbe. Sirius más volt, bátor, és nyíltan felvállalta, hogy nem az a sznob arisztokrata, mint a család többi tagja. Annak az lett a vége, hogy immár Potter családnál lakik, mert kitagadták. Gondolom ezt Andromeda nem akarja kockáztatni, és ha őszinte akarok lenni saját magammal én se tenném. - Viszont megértelek... - ezt sejtelmesen mondom, mert valóban nem akarok belemászni. Lehet így is túl messzire mentem a túlzott őszinteségemmel, és remélem tényleg olyan jó fej amilyennek látszik.

Lily & Meda

Kicsit elszégyenlem magamat, hogy ennyire látszik már külsőleg is a kimerültségem. Próbálok mindent megtenni, hogy a külvilág ne vegyen tudomást a belső nyomoromról, de eléggé nehéz fen tartani a látszatot. A bájital ami segít ébren maradni,csak annyit is tesz, a karikákat és a sápadtságomat nem fogja eltüntetni. Próbáltam kis szépítő bűbájokat is, amit természetesen marl tanított nekem, de az se tart sokáig, így sminkkel amit otthonról hoztam próbáltam kis alapozóval elkenni a karikákat, viszont nem minden reggel van energiám ehhez, sőt általában teljesen elfelejtem a külsőmet. Tudom, össze kell szednem magamat, ezzel tisztában vagyok. Ha végre valami rendbe jön az életembe talán sikerülni is fog.
- Nem, nem veszem. Tisztában vagyok vele, kicsit sok az idei év számomra, de felfogom frissíteni magamat. - kicsit összehúzom a szemöldökömet, nem miatta, csak erre villámgyorsan annyi gondolatom támad, hogy nem akarok egy emlékemtől se megszbadúlni. Ami jobban kikészít az a szüleim és james. Viszont a róluk szóló emlékek tartanak még egyben. Tudom eléggé bonyolult. De nem akarom elveszteni, se halványítani a szüleim emlékét, tisztába akarok vele lenni, hogy mi történt velük, miket tudtam meg, mik a pletykák. Ezekből merítek erőt. És James csókja is összezavart, viszont kellemes emlék, ami mögé szívesen bújok mostanában, hiába önt el utána az aggodalom. - Nincs, és nincs is rá szükségem. Meg kell birkóznia az embernek ezekkel szerintem, attól erősödik. - ismét elkalandoznak a gondolataim, megint eszembe jutnak a szüleim , james és gondolatok áradata áraszt el. Tudom, pont ezét kellene valóban a merengő, de nem. Amúgy is erős mágia, és ha jól tudom csak a tanároknál van, azért is furcsállom a kérdést, bár nem csodálkoznék ha a mardekárosok ezt is megoldották volna. Ha jól tudom nem egyszerű bűbáj kiszedni a gondolatodat. R.A.V.A.S.Z. szintű mágia.
- Hát igen, nem nagyon tisztelik már a kórt, meg úgy semmit. - igen ez eléggé szomorú felismerés. - Ha már egy ember követ, utána őt is, előbb vagy utóbb siker lesz. - közbe ismét egyensúlyt váltok, és kicsi megkönnyebbüléssel tölt el, hogy elbúcsúzik,és nem azért mert nem élveztem volna a társaságát, mert meglepő, de igen. Viszont még nekem is van dolgom, és nagyon fáradt vagyok.
- Igen nekem is akad dolgom. Kösz neked, meg példamutatást. - mosolyodom el magamat. - Öhm.. rendben köszönöm . - nem, nem kérdezem meg honnan van neki merengője, és hogy tudja használni. Azt hiszem erre még lesz alkalmam.