1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Bellatrix Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : Aranyvérű Lojalitás : A Sötét Nagyúrhoz Családi állapot : Eljegyezve Lakhely : Black kúria Pálca : 12 ¾ hüvelyk, diófa, sárkányszívizomhúr, merev Idézet : Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Karakterlap : Miss Black Karakterzene : Sexy bitch Playby : Katie McGrath Kép :
Tárgy: Három Seprű - Rod & Bella Csüt. 21 Aug. 2014 - 22:10
Rod & Bella
Az idei év első roxmortsi hétvégéjére virradt, legalábbis az elsőre, amikor én is a faluba készültem. Az előző kettőt kihagytam, egyszer dolgom volt, a következő alkalommal pedig semmi kedvet sem éreztem az egészhez. Ez azóta sem változott sokat, de - bár kelletlenül, gyakori sóhajtozásokkal megtűzdelve – magamra öltöttem sötét utazóköpenyemet, és mardekáros háztársaim körében kiléptem a klubhelyiségből. Roxmortsig az utat beszélgetve, nevetgélve tettük meg – vagyis társaim így tettek, én csupán elvétve szúrtam közbe egy-egy megjegyzést, és ezek általában pár percre el is vették az illető - akihez éppen szavaimat intéztem - kedvét a nevetgéléstől. Ha pedig mégis újra meg merészelt szólalni, egyetlen fenyegető pillantásom végleg elnémította. Nem kérdéses, miért vagyok ilyen hatással az emberekre, egyrészt a mardekárosok többsége sejteni véli, hogy több közöm van a felemelkedő Sötét Nagyúrhoz, mint amit biztosan tudni lehet, másrészt természetesen bizonyos tiszteletnek örvendek a Roxfortban, ugyanis soha sem volt szokásom hagyni, hogy nálam alacsonyabb rendűek velem egy szinten merjék érezni magukat. Gondolataimba merülve, kissé elkülönülve a többiektől, elsőként léptem be a Három Seprűbe. A nyomomban barátaim is bevonultak, de ekkor figyelmemet már más kötötte le, így amikor Fay hozzám fordult, egyszerűen leintettem, mielőtt egyetlen szó is elhagyhatta volna száját, majd a pult felé vettem az irányt, ahol egy ismerős alakot véltem felfedezni, akinek pillantása az ajtóban összeakadt az enyémmel, és azóta is fogva tartottuk egymás tekintetét. Közelebb érve hozzá, elvigyorodtam. - Hello! Mi járatban vagy erre, Drágám? – Bár csevegő hangon beszéltem, az utolsó szót megnyomva gúnyos mosolyra görbültek ajkaim. Nos igen, a mai napig képtelen vagyok teljesen elfogadni a házasságot, a kötöttségek, amit jelenthet, annyira taszítanak, hogy már az esküvő, és annak egyre közeledő napjának gondolatától is a hányinger kerülget. Pedig Rod nem rossz parti, még nekem sem. Elsősorban az a fontos, hogy aranyvérű, nemes és vagyonos család sarja, de ami még ennél is lényegesebb, hogy halálfaló –nem is akármilyen -, mindemellett pedig még jól is néz ki. Tisztában vagyok vele, hogy sokan megzöldülnek az irigységtől, amiért nem ők lehetnek a szerencsés kiválasztottak, de ez valahogy csak abban a pillanatban boldogít, amikor keserű szavaikat hallom, vagy magunkon érzem tekintetüket. Mondjuk akár most is. - Keresünk egy asztalt? – mosolyodtam el halványan, miután kivettem kezéből az egyik pohár whiskyt, és ha már ilyen figyelmes volt, felé nyújtottam kezem. Hiába, a látszatra adni kell, ha a nézőközönség kíváncsi.
Note: Remélem tetszik.(:
Rodolphus Lestrange A Sötét Jegy már rajtam van...
Tárgy: Re: Három Seprű - Rod & Bella Kedd 26 Aug. 2014 - 1:28
Bellatrix
x
Rodolphus
Tudtam, hogy Bella hamarosan meg fog jelenni. Nem véletlenül álltam pont most pont itt, pont két pohár whiskyvel a kezemben. Nem számoltam ugyan, de nagyjából egy hónapja nem találkoztunk, és idejét éreztem, hogy meglátogassam a börtönében. Soha nem lógtam a nyakán, nem apáskodtam fölötte, nem voltam a féltékeny vőlegény, nem akartam kisajátítani, nem szóltam bele a dolgaiba, egyszóval hagytam élni. Meglehetősen laza elképzelésem volt a jegyességről, ahogy "a házasság szent kötelékéről" is. Ezen felül azzal is tisztában voltam, hogy Bella képtelen lenne ennél szorosabb kapcsolatot elviselni. Nem vettem magamra a hozzáállását, viszonylag hidegen hagyott, mit érez és mit nem érez irántam. Én sem bírtam volna elviselni, ha a jegyesem lerázhatatlanul lógott volna a nyakamon, akár egy pióca - ez a laza kapcsolat tökéletesen megfelelt. Bellát lehetetlenség lett volna összetéveszteni valakivel, vagy nem észrevenni. Ő egy jelenség. Amint belépett az ajtón, egymásba fúródott a tekintetünk. Láttam megvillanni az arcán a felismerés mosolyát, és nem kerülte el a figyelmemet az sem, mennyire nem őszinték az érzelmek, amiket az arcára varázsolt. Éreztem benne a gúnyt, de cseppet sem lepett meg. Ám ha gúnyról vagy színjátékról volt szó, semmiben sem maradtam el Bella mögött, úgyhogy készséggel belementem a játékba. Felé nyújtottam a karom, hogy egy üres, kétszemélyes asztalhoz vezessem. - Hozzád jöttem, Édesem. Remélem, boldoggá tesz, hogy láthatsz - válaszoltam hasonlóan maró gúnnyal a hangomban. Úriemberhez méltóan kihúztam neki a széket, és csak akkor ültem le, mikor már ő is helyet foglalt. Legalább tíz irigykedő-gyűlölködő szempárt éreztem magunkon, de annyira sem méltattam a csodálóinkat, hogy lövelljek feléjük egy goromba pillantást. Miért is tettem volna? Irigykedni szabad. - Úgy véltem, ideje meglátogatnom bűbájos menyasszonyomat, leendő gyermekeim édesanyját. - Tisztában voltam vele, mennyire az elevenjébe vág ez a mondat, de látni akartam rajta a visszafojtott dühöt, a szemében lángoló tüzes gyűlöletet, ami a következő pillanatban minden bizonnyal fellángol benne. Gyűlölni fog, ha csak néhány pillanatig is, hogy utána hamarosan megint vonzódjon hozzám - érzelmi hullámvasút.