Louis A. Deveroux „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : félvér Lojalitás : semleges Családi állapot : szabad Lakhely : Roxfort Foglalkozás : diák és bajkeverő Karakterlap : it's just me Karakterzene : it's just me Playby : Ash Stymest
| Tárgy: Louis Axelle Deveroux Vas. 17 Aug. 2014 - 18:39 | |
|
Louis Axelle Deveroux
| Kor: 17, Ház: Mardekár, Évfolyam: 6. |
Oldal: semleges Play by.: Ash Stymest Vér: félvér Jellem: ¤ Szeretem azt hangoztatni, hogy tökéletes vagyok, bár ez kevéssé igaz. Sőt, bőven jutott nekem a hiányosságokból is, például az apám vagy a nővérem... Az élet nem könnyű a nagycsaládosoknak, még akkor sem, ha nem a mindennapi megélhetésért folyik az a bizonyos küzdelem. ¤ Sokkal erősebb bennem a megfelelési vágy, főleg a saját, magasra állított mércéimhez. Tökéletesnek mondom magam - de csak az akarok lenni. ¤ Én magam nem futok a baj után, de ha megtalál, előle sem, szeretem a csínyeket, feszegetni a saját és mások határait, élvezem, ha bosszanthatom az embereket, hiszen ők is folyamatosan bosszantanak engem. ¤ Lobbanékony vagyok, ami azt illeti, de hamar le is nyugszom, ha a körülmények adottak hozzá, és hagyják. Aki egy kicsit is ismer, remekül tud kezelni, nem vagyok egy vészesen nehéz eset. ¤ Jobban szeretem a dolgaimat magam intézni, mint valaki más gondjaira bízni. Szeretem az alapos munkát. ¤ Megvédem, ami az enyém, amit szeretek - és amiből nem sok van. ¤ Kevés dolog van, ami igazán érdekel, de ami közéjük tartozik, azzal bármennyi időt is képes vagyok eltölteni, akár különórát kérni, futkosni a tanár után, órákat gürizni a könyvtárban és kutatni. Ezt hívják maximalizmusnak?
Csoport: Diák Kinézet: Szeretem az egyszerű dolgokat, kényelmes legyen és ízléses, ennyi a mottóm, viszont anyám imád meglepni egy-egy érdekesebb ruhadarabbal. Szerinte a dísztalár akár mindennapi viseletnek is megfelel, főleg, ha a Mágiaügyi Minisztériumban fogok dolgozni. Ezzel csak az a gond, hogy nem fogok ott dolgozni, ahol ő akarja. Hiába nincs még elképzelésem, ennyi biztos. Nem vág a falhoz, ha valami valahol lyukas, általában addig hordok valamit, amíg tényleg hordhatatlanná nem válik. Ami a bőrömet illeti, közel sem makulátlan, de nem is vagyok tetőtől talpig kivarrva. Ezek is inkább a lázadásom, illetve egy-egy ferde este, vagy valami jelentéssel bíró dolog jelei.
Történet: Ha meg akarsz ismerni, a gyökereknél kell kezdenünk... A gyökereim pedig a kis családom. Elsőként az apámmal való kapcsolatom vegyük elő, ami nem túl... példaértékű. De hát ez van, ha az ember tökéletes, igaz? Hiába tudom, hogy ennek eredete leginkább a mágiában lelhető, neheztelek rá, amiért felnőtt férfiként, családapaként nem tudta ezen túltenni magát. Ez van. Folyton a világháborúval jön, hogy az ő apja ott bizony mindenféle humbug nélkül is fontos és hasznos ember volt, kiváló vezér és milyen remek nevelést kapott tőle... Blablabla. Lehet, hogy engem is keményebb kézzel kellett volna tartania, igaz? És itt térünk át az anyámra, aki 11 éves koromig nem volt annyira oda értem, mint utána. Amikor megkaptam a roxforti levelet, hirtelen én lettem a szeme fénye, körülöttem forgott minden, jött velem vásárolni, és egy egészen új világba vezetett be. Ez pedig a nővéremnek nem tetszett... ..Aki igaz, hogy már 15 éves volt akkor, de az a 15 év csak az övé volt, mindenki imádta, amiért remekül teljesített az iskolában és a táncparketten is, fényes jövő állt előtte már akkor. Azóta híres táncosnő, de többet ne kérdezzen senki, még mindig nem sikerült rendbe tennünk a kettőbe tört kapcsolatunkat. Pedig tényleg szerettem, bár azt hiszem, 4 évvel fiatalabban igazi kolonc lehettem a nyakán. Talán ezért sem érti, ő miért nem kapott meg valamit, amit én igen. Én, aki semmiben sem vagyok jó. A helyzetet viszont legjobban a kishúgom kezelte, aki bár csak egy évvel (ehh, ehh, tizenegy hónap) fiatalabb nálam, de kíváncsian és kifejezetten nyugodtan fogadta a hírt, hogy bennem egy kicsit több van, úgy valahogy, mint anyában. Egyedül talán az borította ki, hogy nem kísérhetem el többször a suliba... De igyekeztem neki megmagyarázni, hogy szünetekben úgyis hazajövök és gyakran lát majd. Valamelyest el is fogadta. Aztán csak rontott a helyzeten, amikor ő is levelet kapott, apám pedig nem akarta elengedni, és inkább a közeli Beauxbatonsba íratta. Ha jobban belegondolok, apámmal itt éleződött ki közöttünk legjobban a helyzet, hiszen sikerült teljesen elszeparálnia a családomtól... minő féltékenységből.
Lényeg a lényegben, hogy még egy évet koptatom a jól bejáratott iskolapadot, utána meg au revoir - bonjour, nagy világ!
Patrónus: |
A hozzászólást Louis A. Deveroux összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 30 Aug. 2015 - 19:44-kor. |
|
Lily Evans „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : Mugli Lojalitás : Jó Családi állapot : Se vele, se nélküle... Lakhely : Hogwarts Foglalkozás : Diák Prefektus Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll Keresem a... : ...legrégibb barátomat. Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't." Karakterlap : behind green eyes Karakterzene : I can't live, I can't breathe & "Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"
Playby : Karen Gillan
| Tárgy: Re: Louis Axelle Deveroux Vas. 17 Aug. 2014 - 19:34 | |
| ELFOGADVA! Rövid, de lényegre törő lap. Üdv az oldalon, már csak avi foglalás és játszótárs keresés vár rád |
|