Cissy & Louis

Cissy & Ax

Unalmas. Mindig ugyanilyen unalmas, mégsem tehetem meg, hogy nem jövök el, mert még lekapnak a tíz körmömről, és oda a kinevezésem. Meg kell hagyni, hogy az ilyesmit szigorúan veszik, de bármilyen derék is a tanár úr, minden évben ugyanazt a beszédet adja elő - néhány kis aktuális tanévi infóval fűszerezve. Az igaz, hogy amikor először ültem prefektusi megbeszélésen, nagyon tetszett a dolog. Az egész első évben élveztem, talán, már nem is nagyon emlékszem. Azt viszont tudom, hogy ez az utolsó ilyen izgi évem, viszont az ötödikeseknek az első, úgyhogy mi lenne, ha én rájuk vigyáznék, ők meg mindenki másra?
Persze, nem menekülök én semmilyen feladat elöl, de miközben a füzetembe firkálgatok, valamin agyalni kell.
- Gondolom, Mr Deveroux már mindennel tisztában van - veti ki rám hálóját az ördög, én viszont felnézve máris komolyan bólogatok.
- Idegenvezetést is vállalok - mosolyodok el halványan, és ahogy a prof szemet forgatva máris valaki mással foglalkozik, visszatérek a füzetemhez. Tudom, hogy valahol mélyen ő is (mint ahogy mindenki másra jellemző) bír engem, de azt is, hogy csak azért ülhetek még mindig itt, mert hasznomat veszik. Lehet, hogy nagy az arcom, de tudom, mi a dolgom.
Az eligazítás után mindenki mehet a dolgára, ami igazán kedves, én viszont még maradnék. Vagyis inkább rohannék a dolgom után, hiszen a szőke lány, akivel már egy korábbi és hasonló megbeszélésen ismerkedtem meg, már megy is kifelé. Ejnye.
- Narcissa! Cissy! - kiabálok utána, ahogy gyorsan magamhoz szorítom a füzeteim és kirohanok az ajtón. Nincs sok prefektus, szám szerint hat az egész házban, de most olyan, mintha hatalmas tömegen kéne átverekednem magam. Vagy csak nem akarják, hogy elkapjam a kis ötödikest? Ugyan már, nem akarok én tőle semmi rosszat.
- Sietsz valahova? - állok meg előtte, ha utolérem végre, esetleg, ha megvár. Mindenképpen elkapom, de azért reménykedem, hogy legalább ő könnyít majd a dolgomon.

words: 399 notes: végre.. (: