Alice és Emmeline - Rendben vagyunk?

Vendég

Alice &&& Emmeline
...

London, 1978. December 31.
Alice, mostanság elég kiszámíthatatlan. Rákérdeztem arra hogy állnak Frankkel. Ő pedig képes volt, ott hagyni engem az üstbe, pedig tudja milyen nehéz évem volt. Nem tudtam elképzelni mi történt vele mi a baja. Olyan rég találkoztunk és ő képes itt hagyni. Emögött Frank áll, szakítottak, talán nem bírta tovább Frank, Alice életmódját. Nem, Frank már hozzá szokott Alice "furcsaságaihoz", amitől ő Alice és láttom Longbottomon, hogy szerelmes volt még belé tegnap is. Nem tudtam elhinni sem, hogy mi történt kettejük között. Talán többet akart Frank Alicetől.
Meg kell keresnem Icet és meg kell beszélnem ezt vele. Nem szeretném ha feldúlva találkozna össze pár halálfalóval vagy halálfaló imitátorral, mert semelyik félnek nem lenne jó.
Mégis merre lehet?
Meg néztem abban a londoni zeneiskolában, ahova csellózni jár kikapcsolódás miatt. Még mindig nagyon jól csellózik. Nem találtam ott.
Hol vagy Ice?
Hideg délután volt és havazott is. Alice pedig kabát nélkül indult útnak.
Kabát nélkül! Eszembe jutott az, amiről mesélt. Az aurori afrikai gyakorlata, az a kis falu, amiről leveleiben írt. Egyszer el is vitt engem is oda. Reméltem, hogy ott lesz, mivel már otthon is meg néztem és a bátyja is elkezdett aggódni miatta.

1978. december 31. Dél Afrika
A hopponálást sikeresen elvégeztem és Dél Afrikában egy kis faluban találtam magam. Most, hogy fogom megértetni magam bárkivel is itt. Oda mentem egy kisebb csoporthoz akik furcsán néztek rám, mégis mit keres itt egy idegen európai boszorkány téli ruhában.
- Valaki beszéli itt a nyelvemet? - kérdeztem meg tőlük- Láttátok Alicet? Alicet, Alice Griffent keressem. Valaki látta errefelé?
Reméltem valaki megérti, de senki nem mondott semmit arról hogy merre lehet. Mosolyogtak rajtam és Alice szót ismételgetek. Majd a hátam mögött egy olyan 40 év körüli színes bőrű szólalt meg:
- Alice a tónál van.
- Köszönöm. - mondtam hálásan a férfinak.
Emlékeztem merre van a tó így elindultam arra felé. Láttam, ahogy magányosan ül a tó mellett egy nő, ahogy egyre közelebb értem, hozzá biztosra vettem, hogy Alice az. Két méterre voltam tőle és nem tudtam tovább türtőztetni magam, hisz a fél világot bejártam érte és nagyon melegem volt a téli ruha kollekciómba.
- Mégis mit képzelsz? Mi van veled? Egyszerűen otthagysz a beszélgetésünk közepette. Se szó se beszéd nélkül elviharzol. Megharagudtál rám? Tudom, hogy sokat beszélek. De te, SEMMIT. Találjam ki mi a bajod? Rákérdezek egy alapvető dolog és ott hagyod a rég nem látod barátnődet. Engem nem taszíthatsz el úgy, mint másokat. Ugye, szakított veled? Most be vagy sértődve rá, hisz te pontosan ezt tervezted egy negyed éve, hogy ez tenne jót nektek vagyis neked. Ez így nem működik. Mesélj és mond el mi a bajod. Egyébként meg nagyon meleg van itt.
Elkezdtem le venni a kabátot a sálat a sapkát és a pulcsit magamról. Figyeltem Alicet, mérges voltam rá, de tudtam, ha elkezd mesélni, akkor hamar megenyhül a szívem felé.

Words: -|| Music: || Note:- || credit:&&&

Vendég

To: Emmeline Vance
1978. december 31.
Egyedül arra a napra nem akartam gondolni, ami megtörtént karácsonykor. Már lassan egy éve, hogy az auror képzőbe járok és a barátaim tudják, hogy Frank és én együtt vagyunk.
Keveset találkozok a barátaimmal, mint Emmeline-nel, Frankkel többet voltam együtt azokon a napokon, mikor a roxforti hétvégék alkalmával én is szabad lettem. Már más féléve, hogy egy fiúval vagyok.
Linenal már egy hónapja megbeszéltem hogy együtt fogunk Szilveszterezni. Azután, hogy ami történt karácsonykor rosszul éreztem magam, ha Frankről esett szó.
A foltozott Üstben ültem egy pohár vajsörrel, amit nem is szabadott volna innom, mert bármikor szüksége lehetett volna rám Dumbledorenak. A Rend volt a tanulás mellett az egyik elsődleges dolog. Néha felül írta Frankkel való találkozásaimat is.
Elhanyagoltam őt és nem tudta miért mondom le néha olyan hirtelen a randijainkat. Titokban tartottam előtte is a rendet, ahogy Line előtt is. Egyetlen jó dolog az volt hogy megismertem a nagybátyámat Alastor Moodyt és a Potter házaspárral együtt fejezhettem ki utálatomat Sötét Nagyúr ellen vagyis mostanság "tudjukkiként" nevezet illetővel szemben.
Tudtam, hogy így védem meg a barátaimat.
Line nem tehet semmiről ő arról kérdezett, amiről tudott, vagyis Frankről, mivel a aurori tanulmányaimról leveleket írtam neki.
Rossz döntés volt otthagyni, de nem hazudhatok neki, mert a barátnőm. Elmenekültem a legkedvesebb helyre, kabát és minden meleg ruha nélkül menekültem. Az aurori gyakorlatom alatt fedeztem fel e gyönyörű helyett.
A hopponálás után elég rosszul éreztem magam és a vajsört okoltam e miatt. Ott voltam a tónál abban a csodás afrikai környezetben.
Leültem és nagyot sóhajtoztam. Nehéz döntés állt előttem. Nem akartam elsiettetni semmit, de tudtam döntenem kell és minél előbb.
Line egy másfél órával később jelent meg. Hallgattam a kifakadását és szó nélkül lehajtott fejjel hallgattam a lányt. Néha a sírás kerülgetek, hogy milyen rossz barát vagyok.
Könnyek gyűltek a szembe. Mikor rájöttem, hogy mindig ott állt mellettem már lassan tizenhárom éve és soha sem tágított mellőlem. Elmosolyodtam a "nagyon meleg van itt" mondatára. Tudtam, hogy várja a választ. Megakadtak a szavak a torkomon.
- Nem szakítottunk. - válaszoltam halkan a velem szembe álló lánynak.
Elővettem egy különleges dolgot olyan volt ez, mint azok a szekrények, ami a testvér szekrényben jelenik meg egy bársonyborítású tasak volt. Egy címerrel a Longbottom család címerével.
A másik fele Franknél volt. A kis szütyőt kinyitottam. és kivettem egy kis bársonydobozt amelyben már tudatosulhatott Emmelineba, hogy egy bizonyos ékszer van. Nem nyitottam ki, de a dobozt megmutattam neki. Visszacsúsztattam a tasakba a kis dobozt és eltettem a helyére.
Még mindig rosszul érintet, mert nem tudtam mit válaszolni és ezt éppen karácsonykor kaptam és én voltam annyira idóta, hogy nem válaszoltam rögtön igent vagy nemet. Cserben hagytam őt tudtam csak miattam jött haza szünetre, de én nem találkoztam vele karácsony óta semmit sem.
Én nem házasodhatok meg, mert az veszélyes ebben ki is fulladt minden. Egy aurornak nem szabad családnak lennie mert veszélyt hoz rájuk. Sosem volt Franknek bátorságom meg mondani és így elérkezett az idő, hogy mindent elmondjak neki. Nem folytathatom így tovább.
- El kell őt utasítanom, Line, ez a helyes. - Nem bírtam tovább türtőztetni magam el sírtam magam. - Szeretem őt.
Line utálhat az én gondolkodásom miatt, de tudja nem akartam anyám sorsára juttatni a családomat vagy Franket, hogy engem gyászoljon egész életében, ahogy apám is tette.

PANIC

Vendég

Alice &&& Emmeline
A gyürü

Afrika, 1978. December 31.
Ahogy felé közeledtem a meleg ruhák alatt elkezdetem izzadni. Igen is mérges voltam rá és megint egy szót se szól. Még mindig melegem volt, de tovább már nem vetkőztem. Figyeltem minden mozdulatát. Megpróbáltam türtőztetni magam egy újabb kifakadástól, de Alice mellett ez nehéz, aki inkább néma és szótlan, mint beszédes.
Elővett egy díszes kis szütyőt valami címer féleség volt rajta. Egy kis kör alakú ékszer volt benne, egy gyűrű. Egy GYŰRŰ.
- MERLINRE, Ó Hétszentséges MERLIN kalapjára, nem hiszem el. Alice Griffen, hát neked megkérték a kezedet.
Legszívesebben körbe ugráltam volna őt ha állt volna és megöleltem volna. Inkább mellétérdeltem és meg fogtam a kezét. Kimondta azokat a bűvös és unalmasra ismételgetett szavakat. Hogy nemet kell mondania, mert fontosabb számára Frank annyira, hogy ne sodorja veszélybe őt.
- Ha szereted, és ki mondtad az előbb hallottam. Enged meg neki, hogy szeressen. Menj hozzá! Te vagy mindene miattad akar az lenni, ami lesz. Csak miattad akar Auror. Merlinre, ha én egy ilyen fiút fogok ki rögtön igent mondok neki. - Most tudtam, hogy valami másra is szüksége lenne de én csak ennyit tenni, megöleltem és az ölelés közben eszembe jutott, hogy én most kivel vagyok és hogy érzek iránta.
- Most rögtön menj Frankhez és mond el neki azt, amit érzel. - Szóltam halkan, de annál parancsolóbban Icera.
Ismertem őt egy kis ösztönzés kell neki, hogy meg tegye azt amit kell, hogy elfogadja az ajánlatát Franknek.

Words: -|| Music: || Note:- || credit:&&&

Vendég

To: Emmeline Vance
1978. december 31.
Emmeline szavai az agyamig hatoltak. Átölelt és nekem pont erre volt szükség az ölelésére a barátnői- "testvéri" szeretetére. Olyan keveset tudott Line a munkámról, vagyis a mostani hobbimról, hogy az már rossz volt titkolni. Hisz most halálfalókat üldöztem és úgymond kémkedtem utánuk a bátyámmal együtt. Minden a legsötétebb időben kezd szépülni, bátyámmal való kapcsolatom is most kezdett el jobbra fordulni és ha most veszíteném el jobban fájna az elvesztése, mint bármikor az elmúlt években. Nagybátyámmal is most kezdtem el felvenni a kapcsolatot és az aurorképző akadémián a kiképzőmet mindennél jobban kedvelem. Nem csoda hisz anyának volt egyik jó barátja. A legcsúfabb időben is jól érzem magam. Alig találkozok roxfortos barátokkal és alig látom Franket, hiába szabad a hétvégéje mikor nekem hétvégén is gyakorlatom van a világ egy másik pontján.

Hiányzik az életemből, de az őszi szünet felejthetetlen volt vele és a mostani nyári találkozások életem legboldogabb percei közé tartoznak. A tenger parti fürdőzés és a közös esti lassúzások. A csókjai, a szeme ragyogása, a mosolya. Ezek az emlékek mind boldogsággal töltöttek el és forró könnyekkel teltek meg a szemeim.
- Nem szabadott volna bele szeretnem. - Mondtam halkan még mindig ölelő Linenak.
Eszembe jutott az a pillanat, mikor megkérte a kezem. Szemeiben láttam azt a kis félelemet, de azt a bátorságot és határozottságot, amivel elém állt a karácsonyi ajándékként. Félt a visszautasítástól abban a pillanatban vagy talán az elköteleződéstől. A szívem akkor rögtön igent mondott volna, de az eszem gondold át mondott. Nem láttam azóta, nem találkoztam vele, mert nem tudom, hogy mit mondjak.
A távolba néztem arra amerre Anglia és Frank volt és a könnyeim hullottak Emmeline vállára.
- Nem akarom elveszíteni. Ugye nem fogom elveszíteni?- tudtam, hogyha húzom a dolgot, akkor mindenképp elveszítem őt.
Vele eltudtam képzelni az életemet azt az életet, amit mással nem tudnék elképzelni egy csendes otthon és csak mi ketten aztán, ha valamikor úgy lesz néhány gyerek, de ez nem most és így Voldemort terrorja alatt. Emmeline felsője már könnyáztatta volt, de a meleg miatt gyorsan meg is száradt.
- Bocsánat, hogy otthagytalak. Ne velem foglalkozunk. Mi van veled? - érdeklődtem tőle. Kibontottam magam az ölelő karjai közül és elő vettem a pálcámat, a közelben heverő táskámból kireppent egy pár pohár és italos üveg, ami hibernáló bűbáj alatt hidegen tartotta az italokat. Sosem voltam az a nagy italos de hamarosan le megy a nap és ma, ha nem is úgy néz ki Afrika, mint Anglia, de szilveszter éjjele lesz, itt is.
Most is az egyik üvegben tök lé volt a kedvencem, amit valaha is kóstoltam.

How I love you

» Alice & Emmeline
» Emmeline & Mark
» Emmeline & Gideon
» Dolohov & Alice
» Andromeda és Alice