Alice & Emmeline

Általában képes vagyok leplezni az érzéseimet és a gondolataimat mások előtt, a jelenlegi körülmények azonban jócskán csak próbára teszik ezt a tulajdonságomat. Sosem volt még ilyen nehéz úgy tennem, mintha minden rendben lenne - persze ezidáig valójában nem is akadtak jelentősebb problémáim, ha pedig nagy ritkán mégis, semmiképp sem halmozódtak tovább.
Általában nem számít, milyen helyzet áll fenn, képes vagyok megoldani. De mit kezdhetnék azzal, hogy Alice nemsokára végez és tovább áll, vagy az öcsémmel, aki folytonos rossz-befolyás alá került, ráadásul esze ágában sincs kiszabadulni belőle? Egy haldokló kapcsolattal? Bárhogy is próbálkozok, minden feleslegesnek bizonyul. Ennyi erővel odaállhatnék a fal elé is, hogy ütlegeljem, nem lenne több értelme. Úgy érzem, mintha lassan és csendben mindenkit elveszítenék, mintha bárhogy kapálózok is, sorban kicsúsznának a kezeim közül.
Mégis hallgatok, mert ezt kell tennem. Fabianról még Ice-nak is félek beszélni, arról főleg, hogy el sem ment, de már tartok tőle, hogy elveszítem őt. Eleve aggódik a jövője miatt, önzőség lenne a részemről, ha tovább tetézném a nyugtalanságát. Most az a legfontosabb, hogy támogassam. Egyébként is rengeteg változáson megy keresztül, hisz nem rég még el sem tudtam volna képzelni egy kapcsolatban, hiába vettem észre Frank felé irányuló rajongását.
Az öcsém pedig... egyszerűen csak magánügy. A családdal kapcsolatos problémáimat sosem teregetem ki senki előtt, nem tartoznak másra. Aki közel áll hozzám, anélkül is épp eleget sejt, hogy konkrétumot mondanék. Ha más nem, hát a folyamatos veszekedésünk sok mindent elárul.
Ennek ellenére ezúttal is részben miatta jöttem megnézni a kvidics edzést, ugyanis a griffendélesek után az ő csapatunk kerül sorra. Másrészt tudtam, hogy Alice itt lesz, és rég beszélgettünk már úgy igazán. Most talán alkalmasabb lesz, mint napközben, mikor mindkettőnknek tanulnia kell.
Karjaimat összekulcsolom a mellkasom előtt, mintegy védekezve a kora reggeli, fagyos szél ellen. A hajamat kivételesen kiengedve hagytam: majd az első óra előtt kezdek vele valamit, addig legalább melegít. Ezen kívül az enyhén ködös levegő helyettem is hullámossá teszi. Igen, még hajnalban, fáradtan is minden szempontot számításba veszek, legyen szó bármiről. Nem tudok mit csinálni, amint felkelek az agyam gyors sebességre kapcsol. Főleg így, hogy a tananyagon kívül is bőven van min kattognia.
Nyugodt léptekkel sétálok a lelátó sorai között, majd a barátnőmet megpillantva felé veszem az irányt. Jó szokásomhoz híven előhúzom a zsebemből a pálcámat, hogy felmelegítsem a helyemet, mielőtt leülök. Mégsem fázhatok meg Halloween előtt, nem igaz?
- Jó reggelt - köszöntöm őszinte mosollyal az arcomon, majd a rutinvarázslatom elvégzését követően helyet foglalok mellette. - Hogy vagy?

thx for code G ♥

Fogalmam sincs, mit olvashat Ice - másnak tűnik, mint egy szokványos könyv -, viszont olyannyira belefeledkezik, hogy észre sem veszi a közeledésemet, amíg rá nem köszönök. Nem is baj, addig is igyekszem magamra ölteni a legszebb és legvidámabb mosolyomat. Tudom hogy ha valaki, ő biztosan észreveszi majd rajtam, hogy valami nincs rendben, de van rá egy kis esély, hogy jelenleg még az olvasottakon jár az esze.
Vagy máson.
Aggódva figyelem, ahogy lesütött szemmel ül mellettem, és azonnal bűntudatom támad, amiért nem kerestem fel korábban. Rengeteg mindenen ment keresztül, és most is nehéz időszakot él át. Inkább neki kéne segítenem elviselni a feltámadt káoszt ahelyett, hogy olyan dolgokon kattogok, amiken mondhatni képtelen vagyok változtatni. Időpocséklás. Főképp, hogy a Frankkel támadt problémájukat talán meg is előzhettem volna.
- Ezúttal miért?
Gondolom, hozzáértőbbnek kéne lennem a témához, elvégre nyár óta nekem is van kapcsolatom. De hát amennyit mi Gideonnal vitázunk... Ha problémánk akad vagy azonnal megbeszéljük, mindenféle konfliktust mellőzve, vagy hallgatunk róla és a későbbiek során is alig-alig hozzuk fel. Neki, mint dolgozó férfinak nagyobb gondjai is vannak pár félreértésnél, véleményütközésnél.
Náluk persze minden egészen máshogy működik, jóllehet ugyanolyan bonyolultan. Már a személyiségükből fakadóan sem könnyű páros, hisz Alice talán békésnek tűnik, őt sem hiába osztották a Griffendélbe. Két erős jellem egymás mellett elég sok vihart kavarhat.
Miután kitárgyaljuk a Frank-témát, én kerülök sorra: szerencsére eszembe jut egy-két fejlemény, amit mesélhetek neki anélkül, hogy mondanék bármit is. Eszem ágában sincs a saját nyűgjeimmel tovább terhelni. A legjobb barátnője vagyok, szóval a kötelességem, hogy felvidítsam, ha szükséges. Meg hát egyébként is.
- Ne is kérdezd - sóhajtok fel fáradtan. - Még fel sem ébredtem igazán, úgy tűnik, az én szervezetemnek több alvásra van szüksége - mosolyodok el, majd folytatom a szóáradatot -, de valahogy éreztem, hogy meg kell keresselek, még ha emiatt könnyes búcsút is kell vegyek az ágyamtól.
Mondhatnám úgy is, hiányzott, ez a szó viszont túl elcsépelt. Túl sablonos. Nekem az igazi formájában volt már szükségem arra, hogy rendesen beszélgessünk. Ebédlőben lévő villacsattogtatást, tömeg kerülgetést, fülelő falakat és mozgó lépcsőket mellőzve.
- Képzeld, találtam egy könyvet, ami épp elég romantikus. Éltél már ilyet? Nem olvadnak el a lapok között, de nem is az a krimis van-valami-de-még-sincs stílus. Ha lesz időd és kedved, majd kölcsönadom. Egész este azt olvastam.
Nem mintha nem tudtam volna letenni, egyszerűen csak állandóan elkalandoztak a gondolataim.

thx for code G ♥