Emmeline keresi

Itt és itt lelhetsz több információra.

Mivel Mollyval régóta vagyunk barátnők, téged is szinte a kezdetektől fogva ismerlek. Mindig is úgy tekintettem rád, mint a helyes, elérhetetlen felsőbb éves srácra. Alig beszéltünk, mégis szimpatikusnak találtalak - annak ellenére is, hogy sokszor még a folyosón is elfelejtettél rám köszönni. Persze, mikor egy buli másnapján az ágyadban ébredtem fel, már kénytelen voltál erre a gesztusra.
Egy percig sem gondolnám, hogy kihasználtál és nem számítok neked. Tudom, hogy vannak érzelmeink egymás irányában, épp az a gond, hogy másunk nincs. Mert nem számít mennyit vagyunk együtt, továbbra is mondhatni ismeretlen vagy számomra, és nem úgy tűnik, mintha bármi változna. Csupán négy év van köztünk, de kevesebbnek hat, mint amennyit jelent, bennem pedig kezd nőni a szégyen. Ez így nem kapcsolat. Imádom a titkokat, de hogy én is egy legyek közülük?
Te vagy az első, aki elérte, hogy ne az eszemmel döntsek, másként már nem lennénk együtt. Tehát a kérdés: hogyan tovább?

Nagyon-nagyon várom!

Fogalmam sincs, mi állhat a szüleink gyökeres változása mögött, de egy biztos: rád is egyre inkább hatással vannak. Rossz házba kerültél és még a rossz közegen belül is a legrosszabb társaságba, én pedig kezdek kifogyni a lehetőségekből az észhez térítésedet illetően. Sok szócsatán vagyunk túl, annál is több van hátra, holott eddig ez egyáltalán nem volt jellemző a kapcsolatunkra.
Jobb ha tudod, mindent megfogok tenni, hogy visszakapjam az öcsémet. Hiába próbálsz eltaszítani magadtól, állandóan rajtad tartom a szememet, és ha bajba kerülsz, én mindig ott leszek. Ideje lenne észrevenned, hogy én vagyok az, akire számíthatsz.