1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Türelmes embernek tartottam magam, kiváltképp a gyerekekkel, de olykor nagyon ki tudtak hozni a sodromból. Alapvetően jól toleráltam a lányok hisztijeit - a Hugrabug csapatával aztán nagyon nem volt egyszerű egyedüli férfi jelenlévőként - , a fiúk rivalizálását, de volt, mikor nálam is betelt a pohár. Márpedig a mai edzés után Lauren Weasley-nek sikerült teljes mértékben kikészítenie. Az évek során már megtanultam, hogy képtelen veszíteni, de néha nagyon elszaladt vele a ló, és ez is egy ilyen alkalom volt. Gőzerővel gyakoroltunk a közelgő meccsre, igyekeztem mindenkiből a legtöbbet kihozni. Egyesével és csapatban is gyakoroltak, az elmúlt hónapokban több új fogást is mutattam nekik. A hajtóknak a Karvalyfej támadóalakzatot, a terelőknek a Bludger Blackbeat névre hallgató trükköt és még sorolhatnám. Egyik sem volt horribilisen nehéz, ezt bizonyította az is, hogy ügyesen megtanulták. Tényleg, egytől egyig végre tudták hajtani a cseleket, és mindemellett a csapatmunkájuk is sokat fejlődött. Ez pedig azt hiszem, a mardekárosok esetében külön nagy eredmény, elvégre mindig köztük voltak a legnagyobb konfliktusok. Ennyi makacs, önmegvalósító gyerek egy csapatban sosem egyszerű eset... Lauren volt az egyetlen, akinek ma nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna. Igyekeztem elnéző lenni vele, tudtam, hogy máskor sokkal jobban szokott teljesíteni. De mikor nekiállt hisztizni, hamarosan én is elvesztettem a türelmemet. Amíg a többiek is a pályán voltak, addig igyekeztem moderálni magamat és finomabban a tudtára adni, hogy így nagyon nem kéne viselkednie, de ez sajnos nem használt. Amint mindenki leszállt a seprűjéről és elindultak az öltöző felé, félrehívtam a Weasley lányt. Nagyon ritkán osztottam ki a diákjaimat, de neki ezt is sikerült megérnie. - Nagyon remélem, hogy a mai viselkedésedet te sem gondoltad komolyan... Attól, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd, még nem kezdhetsz el így viselkedni és nem üvöltheted le a többiek fejét. - Próbáltam nyugodtan, szinte már kedvesen megközelíteni a dolgot, hátha akkor ő is lenyugszik. Csak sajnos ebben én sem hittem igazán... Az öltöző felé menet többen hátrapillantottak, gondolom, kíváncsiak voltak a beszélgetésünkre. Egyetlen szúrós pillantással sikerült elérnem, hogy inkább beiszkoljanak az öltözőbe. Semmi közük nem volt ahhoz, hogyan szúrom le az egyik csapattársukat. Nem hittem, hogy esetleg utána ezzel piszkálnák Laurent - annál jóval talpraesettebb lány volt - , de azért nem kell hallaniuk. Gyorsan végezni akartam ezzel a fejmosással, ugyanis ezután még volt egy edzésem a hollóhátasokkal is. Mikor tanárnak jelentkeztem, azt gondoltam, majd sokkal nyugodtabban fognak telni a napjaim, mint élsportolóként, de elég nagyot tévedtem. Ugyan nem töltöttem annyi időt edzéssel, mint régen, de így is alig volt pár szabad percem. Ha épp nem órát vagy edzést tartottam, akkor másban kellett segédkeznem. De egy rossz szavam sem lehetett, élveztem. Nem volt annyira változatos és eseménydús, mint mikor hetente utazgattam külföldi meccsekre vagy amikor a napjaim felét seprűn töltöttem, a másik felében pedig kviddics rajongókkal és újságírókkal jópofiztam, de nem unatkoztam. Szerettem a munkámat.
Lauren Weasley „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : |> Színtiszta arany Lojalitás : |> Ha ismersz tudod... Családi állapot : |> Eljegyezve Lakhely : |> Roxfort Foglalkozás : |> Tanuló/ Kviddics tag Pálca : |> Almafa, Merev, Főnixtoll, 10 hüvelyk Keresem a... : Jegyesemet, lelki társamat és unokatestvérem Idézet : |> " A világ nem fekete-fehér. Nem csak jó, és rossz létezik... " Karakterlap : |> A nem átlagos Weasley vér... Karakterzene : |>
Nincs valami jó napom, és ha bal lábbal kelek fel, azt hiszem erről mindenki tud. Az az idióta Charlotte, nem tudott aludni, ezért korán felkelt és azt a lobboncát kezdte kikefélni, amit valljuk be ... reménytelen egy frizurát csinálni belőle. Felkeltett mindenkit, aminek az eredménye az lett, hogy az egyik lány jobban kiabált a másiknál. Én a migrénemet csillapítva magamra kaptam valamit, és lerohantam a reggelihez, amire még vagy egy órát kellett várnom. Richard ült mellém, aki pedig elújságolta mi állt a levébe, amit az apja küldött... kitűzték az esküvő időpontját. Hát azt hiszem az az erőltetett mosoly csak sikerült, mert Richard nem vont kérdőre. Órán pedig láttam Thomast, és majdnem oda jött hozzám, de nemet intettem neki, mert Richard is mellettem volt. Thomas nem értette, így óra után már nem is találtam, azt hiszem.. megsértettem? Igen, még nem számoltam be neki az eljegyzésre. Jesszusom, komolyan szétrobban a fejem. És ez a mai edzés, meg egyszerűen több mint nevetséges. Hát persze, hogy kiosztok mindenkit, aki nem tud rendesen seprűn ülni, vagy kivédeni egy rohadt gvaffot. Igen az őrzőnkről beszélek... komolyan beengedte az összeset.. és nem azért mert mi olyan marha jó hajtók lennénk. Komolyan szánalmas. És persze, hogy ezért be is talál Montgomery professzor. Karba tett kézzel hallgatom a kioktató szövegét, majd hátra nézek, mikor ő is a távolba tekint... páran hátra fordultak. Én csak kacsintok a többiek felé, majd vissza nézzek. - Vallja be, tényleg nagyon béna... új őrző kell. - a csapatunk nem a legjobb, de én egyszer az életbe szeretnék nyerni, mindig a griffendél ver szarrá minket, jó lenne ha legalább egyszer letudnánk szedni Pottert a seprűjéről, bár a nagy arca úgy is megfogná az esést. - És igen ma kicsit... hisztisebb vagyok az átlagnál, és akkor mi van ? Vannak az embernek rossz napjai. - bocsánatot nem fogok kérni, ezt ő is tudja, felesleges arra várnia. Azt is tudja, hogy igazam van. - Kicsit össze kéne kapnia a csapatunkat. Lucius csak a pénze miatt van bent, tehetségtelen, Piton még oké mint fogó, főleg mert gyűlöli Pottert de még ez se elég... Oké hogy maga pártatlan, de ... érezze a fájdalmam. - nézek rá jelentőségteljesen. Nem vagyok a tanárok kedvence, elég nagy szám van, és hát nem hagyom magam.
Oliver Montgomery Professzor vagyok, a tudás hatalom...
Ha legalább egy kicsi bűnbánatot tanúsított volna... De nem, a legkevesebbet sem. Mondhatni még ő kérte számon rajtam, hogy miért nem látom át a problémát. Az eszem megáll... - Szerintem azt majd én eldöntöm, hogy kell-e új őrző vagy sem. Tudod, azért vagyok itt, hogy segítsek nektek az edzésben, hidd el, jobban értek hozzá nálad. Semmi baj nincs az őrzőtökkel. - Idegesen felsóhajtottam. Az őrzőjük valóban nem volt egy őstehetség, de legalább Laurennel ellentétben nagyon készségesen és zokszó nélkül végezte a dolgát. Soha, semmi panasz nem érkezett rá, amit Laurenről viszont nem mondhattam el. - Igen, mindenkinek vannak rossz napjai. De ez nem jogosít fel arra, hogy másokét is elrontsd. Fogalmam sincs, mitől van ilyen rossz kedved, de akkor sem vezetheted le másokon a dühödet. Egyél meg egy tábla csokit vagy tudom is én mi szokott ilyenkor segíteni a nőknek, de ne a csapattársaid életkedvét vedd el... Jobb ötletem nem volt arra, hogy épp miért volt ilyen nyűgös kedvében. Nem ismertem őt túl jól, nem tartozott azok közé a diákjaim közé, akik sokat elárultak magukról. Hallottam róla, hogy eljegyezte az egyik évfolyamtársa, de mivel nem tartozott rám, így nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Szokás szerint megbotránkoztatott, de a mardekárosok körében már egészen hozzászoktam. Attól függetlenül, mint apa, továbbra sem bírtam megérteni, hogy képes egy szülő érdekházasságba kényszeríteni a saját gyerekét, különösen ilyen korán. Én valószínűleg már attól pánikba estem volna, ha a lányom körül fiúk kezdtek volna legyeskedni, nem hogy tizennyolc évesen férjhez adjam... Kívülről szemlélve nem csupán furcsa, hanem egyenesen ijesztő volt az aranyvérűek világa. - Semmi baj nincs a csapatotokkal azt leszámítva, hogy így gyűlölitek egymást. - Mert valljuk be, erről volt szó. - Egyszer mondom el és ezt jól jegyezd meg: a kviddicsben egyedül az számít, ami itt van - mutattam a talárja elején díszelgő csapatcímerre. - És nem az, ami a talárod hátuljára van írva. Érted mire akarok célozni, ugye? Egyszóval a kviddicsben és minden más sportban nem az egyes emberek számítanak, hanem maga a csapat. Lehet valaki akármilyen tehetséges, egyedül akkor sem nyerhet meg egy meccset. De amennyiben sok akár középszerű játékos összedolgozik, akár még győzhetnek is.
Lauren Weasley „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : |> Színtiszta arany Lojalitás : |> Ha ismersz tudod... Családi állapot : |> Eljegyezve Lakhely : |> Roxfort Foglalkozás : |> Tanuló/ Kviddics tag Pálca : |> Almafa, Merev, Főnixtoll, 10 hüvelyk Keresem a... : Jegyesemet, lelki társamat és unokatestvérem Idézet : |> " A világ nem fekete-fehér. Nem csak jó, és rossz létezik... " Karakterlap : |> A nem átlagos Weasley vér... Karakterzene : |>
Tisztában vagyok vele, hogy ma még magamhoz képest is kiváltképp puffancs vagyok. De annyira szétáll a fejem mindenfelé, hogy legszívesebben leszedném a nyakamról, és belehajítanám a tóba... nyilván a polip el is játszana vele. Mély levegőt veszek, és próbálok visszatérni a jelenbe. Megértem kedves edzőnket, hogy kivan akadva, és teljesen együtt érzek vele, ha az én elviselésemről van szó, de nem ma kellet volna belekezdenünk ebbe a beszélgetésbe. - Persze, hogy maga dönti el. Én csak jó tanácsot adok... - mosolyodom el bájosan, ami általában a diák fiúknál beszokott válni, ha akarok valamit. Na még ha elkezdeném csavargatni a hajamat... na jó ennyire messzire még én se megyek. Egyek csokit... ezen akaratlanul is elnevetem magam. - Kedves öntől, és ha van magánál el is fogadom, de amíg nem kerül a számba, addig ingerült leszek... ezt ne értse félre. - najó ez tényleg az volt. Le kéne nyugodnom. Főleg, mert amíg ezt nem beszélem le drága professzor úrral nem megyek innen. Elegem van a mai napból, és még csak délután van. Még van tanuló időnk, még vacsora... komolyan legszívesebben már most lefeküdnék a fenébe, és átaludnám a nap hátralévő részét. Az hogy egy tanárral veszekszem kicsit enyhít a feszültségemen, valamiért ez jó levezetés számomra. Nem hiába csinálom ilyen sűrűn. - Persze, hogy gyűlöljük egymást. - jegyzem meg mintha misem lenne természetesebb. - Mindegyik egy rakás szerencsétlen... na jó ez túlzás, akadva kivételek. - elkezd mutogatni, én meg mint egy buta ember nézem, hogy mit is akarhat. Majd újra karba fonom a kezemet, és úgy nézek rá. - Csapatra akar célozni? Elmondok valamit... rajtam és Pitonon kívül mindenki leszarja. Csak hatalmi játszmának használják fel a kviddicset, hogy minél több embert sebesítsenek meg, és nem az számít nekik amit a játék nyújt. - mert én igenis élvezem a Kviddicset, imádok repülni, szabadság érzetet ad. És persze remek feszültség levezetés, és nincs is jobb érzés annál mikor pontot szerez az ember. Jó lenne ha azért nyernénk egyszer mert jók vagyunk, és nem azért, mert az ellenfél csapat összes tagja a gyengélkedőbe került. - Kizárt dolog, hogy bárki egy csapatként fog a mardekárból játszani.
Oliver Montgomery Professzor vagyok, a tudás hatalom...
Csak jó tanácsot ad, hát persze... Nehezen bírtam megállni, hogy ne küldjem el valamerre a "jó tanácsaival" együtt, de végül sikerült visszafognom magam. Inkább fintorra emlékeztető mosolyt erőltettem az arcomra. Nem, a bájos mosolya a legkevésbé hatott meg. Egyrészt soha nem hatott rám az ilyesmi (kivéve talán a saját kislányomat, de az egészen más helyzet), másrészt pedig erősen kívül esett azon a korosztályon, aki érdekelni tudott ebből a szempontból. Azt ellenben el tudtam képzelni, hogy a tizenéves, lökött fiúkat nagyon is tudja manipulálni ezzel. A következő monológjára csak a homlokomra csaptam. Tényleg nincs jó napja, úgy tűnik... - Mi lenne, ha a mondatod második felét egyszerűen figyelmen kívül hagynám? - sóhajtottam fel. - Vegyük úgy, mintha meg sem szólaltál volna. És nem, nincs nálam csoki. Nem vagyok én Willy Wonka... A könyvért nem olyan rég még teljesen odáig volt a lányom, legalább egy hónapig Willy Wonka csokoládégyáráról áradozott. A végén már kezdtem kicsit megbánni, hogy megvettem neki azt a könyvet születésnapjára... - Szeretném hinni, hogy ez nincs így. Nagyon jó csapat lehetnétek, igenis sok tehetséges játékos van köztetek. És nem csak te és Piton vagytok azok. Jól játszol, igen, de sosem fogod a maximumot nyújtani, amíg ilyen gyerekesen viselkedsz. Lassan felnőtt nő létedre elég minősíthetetlen, amit néha művelsz... - Kár is lenne szépíteni. - Nem tudom, mi bánt ennyire és miért viselkedsz így mostanában, de ezt akkor sem folytathatod. Nekem az a dolgom, hogy maradéktalanul felkészítselek titeket, de az ilyen kirohanásaiddal csak hátráltatod a csapatot. Tudod miért nem fogtok nyerni Potterék ellen? Mert ők veletek ellentétben össze tudnak dolgozni. Nem azért, mert ott mindenki jobban játszik, dehogyis... Egyedül ennyi a különbség kettőtök között. Nem várom el, hogy barátok legyetek, nem is erről szól egy csapat. Épp csak ne öljétek meg egymást és tanúsítsatok a másik iránt némi tiszteletet. Érted? Mostanra már egészen elpárolgott a dühöm. Bizonyára megvolt rá az oka, hogy így viselkedjen. De ezt akkor sem hagyhattam szó nélkül.
Lauren Weasley „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : |> Színtiszta arany Lojalitás : |> Ha ismersz tudod... Családi állapot : |> Eljegyezve Lakhely : |> Roxfort Foglalkozás : |> Tanuló/ Kviddics tag Pálca : |> Almafa, Merev, Főnixtoll, 10 hüvelyk Keresem a... : Jegyesemet, lelki társamat és unokatestvérem Idézet : |> " A világ nem fekete-fehér. Nem csak jó, és rossz létezik... " Karakterlap : |> A nem átlagos Weasley vér... Karakterzene : |>
A hiedelmekkel ellentétben, én nem élvezem, hogy nem vagyok szimpatikus az embereknek. A mardekárházban mintha már szinte versenyt csinálnának abból, hogy a többiek szemében ellenszenvesek legyünk. Valamiért ezt a szokást teljesen átvettem, de ... van mikor felébredek, és nem... nem tetszik. Ráadásul Montgomery professzorral az égvilágon semmi gondom nincs, és még is itt vagyok és vitatkozom vele. Aztán magamba szállva felmegyek a csillagvizsgálóba és azon gondolkodom hogy a fenébe jutottam el idáig. És sosem tudom a választ. Borzasztó ez a lelki válság, bár így kimondva eléggé nevetségesnek hangzik. Kicsit félre érthető lett amit mondta, azt azonnal észre vettem, viszont csak reménykedve pislogtam a tanárra, hogy reményeim szerint nem esett le neki mit és hogyan mondtam. Ahogy megszólalt minden reményem elszállt. - Csak vicceltem.... - szólalok meg végül megsemmisülten. Azért azt nem szeretném, hogy azzal vádoljanak, hogy kikezdtem az egyik tanárral. Azért idáig mindig nem süllyedtem, és nem is áll szándékomban. Aztán úgy gondolom a legbölcsebb döntésem, ha befogom a szám. Így is teszek és figyelmesen végig hallgatom a beszédét. Igaza van, tudom én. De basszus akkor se tudok mit kezdeni. - Na jó, ilyet ritkán mondok ki hangosan de... tudom igaza van. Ez van. - tárom szét a karomat. - De nem tudok mit csinálni egy rakás önző arisztokrata között. És sajnos ebbe én is beletartozom. Ha fizetne nekik megpróbálnák a csapatmunkát, de akkor se sikerülne nekik. Ez a vérükben van, én pedig hiába jártatom a számat, egy csettintéssel elintézik. - kicsit megadó lett a hangom, mert tényleg nincs ebben vitatni való dolog. Tisztában vagyok a helyzettel, csak éppen nem tudok mit tenni ellene. -Oh a mardekárban tisztelettel nincs gond. - vigyorodom el, hisz annyi szarkazmust bele erőltettem a hangomba amennyi belefért. - Mi csak erőszakkal, és csalással nyerhetünk ha nyerni akarunk, ennyi. - megvonom a vállam, mert ez az igazság. Komolyan mikor ezeket kimondom, megbánom a választásomat...
Oliver Montgomery Professzor vagyok, a tudás hatalom...
Mertem benne reménykedni, hogy csak viccelt. Valójában nehéz is lett volna komolyan venni az előző megszólalását, azért annyi nos... élettapasztalattal már rendelkeztem, hogy meg tudjam ítélni, mit akar egy nő. Ő meg egyszerűen csak összevissza beszélt idegességében és zavarában. - Tudom, hogy nem gondoltad komolyan - biztosítottam róla. A következő szavai szörnyen megleptek, szerintem az eddigi hét év során még csak hasonlót sem hallottam tőle. Hogy nekem van igazam és nem neki? Nyilván nálam volt az igazság, de hogy ezt beismerte, az szinte történelmi eseménynek számított. - Ebben részben igazad van. De mindenkinek megtanítható a csapatmunka, amennyiben hajlandó leszállni a magas lóról... vagy seprűről, ahogy tetszik. Én még nem adtam fel, hogy egy csapatot kovácsoljak belőletek. Nem olyan reménytelen, mint gondolod. De ezért nektek is tennetek kell, és nem úgy, hogy egymással ordítoztok. Elég elkeserítőnek találtam, hogy ő ezt komolyan így gondolja. Persze, ez volt a Mardekár általános életfelfogása, de elszomorított, hogy már ő is átvette ezt. - Nem értelek. Te ennél sokkal értelmesebb lány vagy, nem kell mindenben követned a többieket. Nézd, én mindenkit kedvelek ebben a csapatban és ezt tényleg komolyan mondom, de... Nem hiszem, hogy te komolyan azt az értékrendet akarod követni, amit ők. Igazam van vagy igazam van? Nem akartam arra buzdítani, hogy lógjon ki a sorból, az mindenkinek az önálló döntése. Épp csak fel akartam nyitni a szemét, hogy ezt lehet másként is. Egy tanárnak az a dolga, hogy a jobb út felé terelgesse a gyerekeket, nem igaz?
Lauren Weasley „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : |> Színtiszta arany Lojalitás : |> Ha ismersz tudod... Családi állapot : |> Eljegyezve Lakhely : |> Roxfort Foglalkozás : |> Tanuló/ Kviddics tag Pálca : |> Almafa, Merev, Főnixtoll, 10 hüvelyk Keresem a... : Jegyesemet, lelki társamat és unokatestvérem Idézet : |> " A világ nem fekete-fehér. Nem csak jó, és rossz létezik... " Karakterlap : |> A nem átlagos Weasley vér... Karakterzene : |>
Kicsit feszélyezz a helyzet, hiába vagyok nagy szájú, azért kellemetlen egy tanárral veszekedni. Tisztelem, és jó oktatónak, edzőnek is tartom. Egyszerűen nem értem hogy, és miért jönnek rám ezek a dührohamok. Komolyan már alig várom a következő meccsünket, hogy levezethessem a feszültséget. Kicsit megnyugszom, mikor bejelenti, hogy tudja miszerint vicceltem. Túlzásokban tudok esni néha tudom, főleg ha elkap a hév. Próbálom is vissza fogni magam. Jól esik, hogy azt mondja nem adja fel a csapatunkat. De nem fognak csapatban játszani, az biztos. - Lucius Malfoy a világ legmakacsabb és önteltebb embere. Nehéz vele egy hullámhosszra kerülni. Én próbáltam, higgye el. - mély levegőt veszek. Luciusnak sok a pénze... és körülbelül ennyi. A családja befolyásos, mindenhova elér a kezük. Konkrétan senki nem mer neki nemet mondani, vagy belekötni, mert azt megnézheti magát. - Néha jól esik ordítozni, és higgye el van is eredménye. - vigyorodom el, majd vissza komolyodok. Szeretném ha látná tényleg komolyan gondolom, és kissé lelkiismeret furdalásom van a kirohanásom miatt. A következő szavaira még jobban megenyhülök. De nem értheti, nem tudja min megyek keresztül, nem tudhatja milyen két személyiséggel küszködni. Szenvedek, és néha így tör ki rajtam... nem tudom már pontosan ki vagyok, és ilyenkor könnyebb mást követni. Nem értheti. - Köszönöm, ez igazán kedves öntől. De én tudom mi a jó nekem, és milyen környezetben, illetve emberekkel érzem jól magam. Én teljesen jól érzem magam ebben a közegben. - hazug, hazug, mint a vízfolyás. Ez már igazán jól megy, hogy nem sül le a pofámról a bőr. Bár már megszoktam, és ez lételememmé vált. Egy hazug skizofrén, nagyon jók a kilátásaim.
by 
