Lily and Emmeline

A tanórák közti szünetek egyikében összefutottam Rickkel. Egy szóval sem említettem a szokásos, visszatérő témánkat, ami minden alkalommal veszekedést generál köztünk, ennek ellenére ugyanolyan tartózkodó volt, és minden áron le akart rázni. Nem telt sok időbe, hogy észrevegyem, miért: több kék-zöld folt és seb csúfította el a bőrét. Néhány régebbi, néhány egészen friss. Mikor megkérdeztem tőle az okát, mondhatni nekem támadt, pár "barátja" pedig közelebb húzódott hozzánk, közölték, hogy jobb, ha megyek. Majd pár mardekáros kisfiú megmondja mit tegyek, nem? Azonnal elrángattam onnan az öcsémet (természetesen nem szó szerint), viszont hiába, ugyanis nem volt hajlandó beszélni velem a történtekről. Remélhetőleg nem kevertem ennél is nagyobb bajba - van egy olyan érzésem, hogy így sincs híján.
Több ötlet is eszembe jutott kezdve attól, hogy beszélek Dumbledorral az áthelyezését illetően, egészen addig, hogy egy háztársát csípem el és az saját módszerüket használva biztosítom be az épségét. Csakhogy egyik sem elég tartós megoldás, főleg, hogy őt kell elsőként figyelembe vennem. Épp ezért úgy döntöttem, először kiderítem, miről van szó pontosan.
Mivel többek közt Rita a legjobb választás információ szerzés szempontjából, felkerestem Caveliert, hogy beszéljen a fejével. Muszáj, hogy ténylegesen megbízhassak benne. A holnapi nap során még megfigyelek és átgondolom, kit kéne kifaggatnom, nehogy melléfogjak. És jelenleg... Jelenleg a könyvtár tiltott részlegében bujkálok, az első Százfűlé-főzetem elkészítésén munkálkodva, hogy személyesen is beférkőzhessek a bizalmi körükbe.
Persze, valószínűleg lenne megfelelőbb hely is egy zárt könyvtárszobánál, de itt nagyobb biztonságban érzem magam, bármilyen furcsán is hangzik. Mintha a klubhelyiségünkbe térnék vissza: minden egyes nap látogatást teszek, és általában órákat is képes vagyok itt eltölteni. Különben meg csupán egy bűbáj kell, hogy ne érződjön a bájital és a hozzávalói szaga, hogy mást ne említsek.
Eddig viszonylag könnyen sikerül az előállítása, viszont kénytelen vagyok tartani egy kis pihenőt, ugyanis sikeresen az üst felé hajolok, mikor felszáll egy nagy adag gőz - így egyenesen a képembe.
Ijedten hátrakapom a fejemet és az arcomhoz emelem a kezeimet, szerencsére idejében ahhoz, hogy ne okozzon számomra semmi gondot a forró levegő. A szemem így is könnybe lábad a visszafojtott tüsszentéstől, de én kibírom, nem csinálhatok zajt. Halk szipogások közepette törölgetem meg a szemeimet, szóval kis híján szívinfarktust kapok, mikor a látómezőm teljessé válik és egy alakot pillantok meg, közvetlenül előttem. Visszafojtott lélegzettel pillantok fel... Lilyre?
- Uh, de megijesztettél - török ki egy megkönnyebbült sóhajtás kíséretében. - Persze, minden rendben. Foglalj helyet nyugodtan, eltűntettem innen a port, mielőtt beköltöztem. Ugye, milyen otthonos? - Immár mosolyogva biccentek a föld felé, ami igen, valóban tiszta. Mégsem koszolhatom össze a taláromat.
- Mi szél hozott szerény hajlékomba? - kérdezem tovább mosolyogva.

thx for code G ♥

Bár minden párbajszakkörön találkozunk és Alice kapcsán is sokszor beszédbe elegyedünk egymással, nem nevezném barátomnak Lilyt. Ez nem rossz indulat, mert félreértés ne essék kifejezetten kedvelem, sőt: tisztelem a tudásáért, a bátorságáért. Viszont sosem volt igazán közünk egymáshoz, mindössze annyi, hogy összetartunk, ha úgy hozza a helyzet. Alighanem ezúttal is emiatt lesz ideges, amint megpillantja a kipakolt hozzávalókat, de együtt érzek vele, ugyanis engem is sikerül felhúznia a számon kérő hangnemével. Mintha egy harmadikossal beszélne, mintha egyáltalán nem lennék vele tisztában, mit csinálok épp. Értékelem, hogy segíteni próbál a figyelmeztetésével, de ha ilyen okos észben tarthatná azt is, hogy nem az az ember vagyok, aki könnyedén tűri a kioktatást.
- Gondolod nekiállnék egy bájitalnak, ha nem lennék tisztában a következményeivel? - kérdezek vissza egészen lassan, vele ellentétben teljes nyugalommal, majd felpillantok rá. - Válaszokat szeretnél? Foglalj helyet - paskolom meg magam mellett a földet -, és elmagyarázom, miért fontos.
Amennyiben azt akarja, hogy teljesítsem a feltételeit, először neki kell megtennie, amit kértem. Máshogyan nem fog működni, ugyanis nem vagyok hajlandó felállni, amíg el nem készültem a főzettel, így meg nem lehet normálisan beszélgetni. Üljön le, nyugodjon meg, aztán jöhet a többi. Egyébként sem rajongok az ötletért, hogy bárkivel is megosszam a terveimet, kiváltképp az okát. Ha már erőt veszek magamon, legalább ne úgy tornyosuljon fölém, mint Frics a rosszcsont elsősökre.
Amíg letelepszik, tovább folytatom a bájitalt. Minden pontot igyekszek a lehető legprecízebben és -pontosabban elvégezni, épp ezért rá se nézek, miközben beszélni kezdek, nehogy elvétsek valamit. Tudom, nem túl udvarias, de ezúttal kénytelen leszek mást helyezni előtérbe, ha nem akarok végzetes hibát elkövetni.
- Tudtommal nekünk eddig nem volt kémünk, hát, most már van. Tudom mit akarsz mondani, de nem kell aggódnod, óvatos leszek. Mindent alaposan átgondoltam, és legfeljebb magamat sodorhatom ezzel bajba, vagy veszélybe. - Rándítok egyet a vállamon, mintha nem számítana. Mivel a testvéremről, a családomról van szó, lényegében így is van. Bármit megtennék értük.
- Ebből következően amit csinálok az én ügyem, nem tartozok elszámolással, akár fel is dobhatsz a könyvtárosnak. Ellenben ha megtartod a titkomat, megosztom veled - veletek, amit megtudok. Nos?

thx for code G ♥

Amilyen könnyen képes vagyok megőrizni a nyugalmamat máskor, most olyan könnyen húzom fel magam Lily tudálékosságán. Persze, én is ugyanúgy hajlamos vagyok erre, na meg a házamnak köszönhetően különben is régóta hozzászoktam, megtanultam elengedni a fülem mellett, vagy épp úgy visszavágni, hogy ne sértsek meg senkit. Ezúttal viszont nem sikerül, én magam is hamar rájövök, hogy nem fogalmaztam túl finoman. Illetve de, épp csak a hangsúlyom árult el többet, mint kellett volna. Komolyan figyelnem kell rá, hogy ne engedjek utat az indulataimnak, ha nem akarok kifordulni önmagamból. Megőrjít ez a helyzet.
- Nyugodtan - válaszolom megenyhülve, halvány mosollyal az arcomon. Lényegében nem mondtam bántót, ezért nem kérek bocsánatot, az arckifejezésem ellenben magáért beszél.
Folytatom a főzetet, közben vizsgálgatva, minden rendben van -e: eddig nem is látok semmi gyanúsat. Ha továbbra is pontosan követek minden utasítást, később se lehet vele gond. Talán még sem olyan nehéz ez az egész, mint amilyennek tűnik - vagy csak a kezdeti siker bátorított fel annyira, hogy lemondjak az aggodalmaimról? Ritkán cselekszem merészen, és általában a szabályszegéseket is igyekszem elkerülni, így jelenleg egészen feldob a kettő kombinációja. Ha végül elrontanám, hát még mindig sokkal inkább megéri. Nem bírom a tétlenséget.
- Mégsem kémkedhetnek csak ők - válaszolom ugyanolyan könnyedén, majd mikor rátér az okra, elkomolyodva sütöm le a szemeimet. Nem szívesen beszélek erről, de így legalább megérti, miért ennyire fontos ez az egész.
- Félek, hogy az öcsém is beállt közéjük, vagy legalábbis idő kérdése. Ráadásul nem csak arról van szó, hogy ha ez így marad, olyan dolgokat tehet a későbbiekben, amik egyáltalán nem rá vallanak, és nem az ő akaratát tükrözik. Nem is csak arról, hogy elveszítem, hanem hogy veszélyben van. - Veszek egy nagy levegőt, mielőtt folytatnám. Szinte fizikai nehézségeket jelent, mind a téma miatt, mind a személyiségemnek köszönhetően. Elvégre nem szokásom megosztani másokkal a magánügyeimet, főleg, ha a családomról van szó. - Muszáj, hogy legalább tudjam, mi történik a háttérben.

thx for code G ♥

Eddig nem volt köztünk feszültség, sőt, tulajdonképpen semmi, ez alkalommal viszont úgy tűnik bepótoljuk a hiányosságokat. Először mondhatni lerohan, én pedig (tőlem szokatlanul) kissé idegesen reagálom le, bár ezúttal is sikerül elfojtanom a hirtelen támadt düht. Ironikus módon mégis ő az, akivel megosztom a történteket, holott nem szokásom magyarázkodni. Egyszerűen csak szeretném elkerülni, hogy harag legyen köztünk, ugyanis ez az utolsó, amire jelenleg szükségem van. Nem vagyok hozzászokva ennyi idegeskedéshez - talán megérti, hogy ez nem az a helyzet, mikor képes vagyok kontrollálni magamat, vagy figyelembe venni a szabályokat. Biztosan ő is volt már így.
- Köszönöm - mosolygok rá hálásan.
Remélem sejti, hogy fontos információt osztottam meg vele, még inkább, hogy nem szól róla senkinek. Pláne nem Ice-nak. Biztosan rosszul esne neki, ha megtudná, hogy épp előle hallgatom el a problémáimat, viszont komolyan nem szeretném leterhelni. Van elég baja enélkül is. Én elbírok ezzel az egésszel, ő azonban túl sokszor volt már egyedül: szüksége van rám, és ha tisztában lenne vele, hogy mi folyik az életemben, azonnal az én segítségemre sietne.
- Severusra gondolsz? - kérdezem kíváncsian, hisz nem tudok róla, hogy lenne rajta kívül mardekáros barátja (vagy volt barátja), Snape pedig állandóan Malfoyék társaságában sündörög. - Úgy hallottam, már nem olyan jó a viszonyotok. Emiatt? ... Nem is látsz rá esélyt, hogy észhez térítsd?
Közben megteszem az utolsó lépéseket is a főzet elkészítésében, és félve pillantok le az üstre. Úgy tűnik, minden rendben van, de hogy ez csak a látszat, vagy valóban nem vétettem hibát, mindjárt más kérdés.
- Nos, Bájitaltan szakértő? Mit gondolsz? - szólítom meg széles mosollyal az arcomon. Immár szemernyi él sincs a hangomban, sőt, mondhatni megkönnyebbült vagyok. Nehéz bevallani, de jólesett elmondani valakinek a félelmeimet.

thx for code G ♥

Egészen eddig csak pletykákat hallottam arról, miként végződött a barátságuk, azonban a valóság is épp elég borzalmasan hangzik. Persze, aranyvérűként nem érezhetem át teljesen, de ha csak belegondolok, hogy a legjobb haverom személyisége akkora irányt vált, hogy szinte megvetően viselkedik velem...
A folytatásra végképp összeszorul a szívem, ugyanis - mondanom sem kell - azonnal Rich jut eszembe. Ha nem cselekszem, hamarosan ő is erre a sorsra jut.
- Sajnálom - felelem őszinte együttérzéssel. - A helyében én is biztosan utálnám. Elveszi tőle az egyetlen barátját, holott tipikusan az a srác, aki a griffendél felét... na jó, inkább negyedét bármikor megkaphatná, hogy a többi házról ne beszéljünk. Mindketten kiemelkedőek valamiben, viszont Jamest folyamatosan ajnározzák a kvidics meccsek miatt, Severus pedig csak főzögeti a bájitalait, és nem kap érte semmit. És ez még nem minden. Ha valaki, te tudod az okait - pillantok rá, majd egy rövid szünet után folytatom. - Evidens, hogy ezek után a saját házában keresett szövetségeseket, hogy ne legyen egyedül. Más kérdés, hogy átvette a szemléletmódjukat.
Biztosan látnak benne valamit, ha befogadták a köreikbe, elvégre nem illik túlzottan a közéjük. Félvér, hátrányos helyzetű, társaság kerülő, és így tovább.
- Szerintem képes lennél észhez téríteni, hisz olyan régóta voltatok barátok. Csak a kellő módszert kell megtalálnod.
Ahogy nekem is. Minden esetre én is szívesen segítek neki, ha módomban áll, bár nem látok erre sok esélyt. Ahogy elnéztem Severust, egyedül Lily az, aki ténylegesen hathat rá és visszacsalogathatja azoktól.
Szomorúan figyelem tovább, szinte el is felejtkezve a bájitalról. Úgy tűnik, teljesen elment a kedve a témának köszönhetően, én pedig bánom, hogy egyáltalán felhoztam.
Óvatosan a karjára teszem a kezemet és a szemébe nézek.
- Ha mindketten tesztek érte, száz százalék, hogy helyrehozhatjátok ezt az egészet - mosolygok rá biztatóan. - És szólj, ha bármiben a segítségedre lehetek. Akár csak annyiban, hogy lefoglaljam Jamest, mikor vele beszélsz, nehogy féltékenységi rohamot kapjon - nevetek fel halkan. Ezután próbálom inkább másfelé terelni a figyelmét, némiképp talán sikerrel is járok.
A griffendélés megjegyzésén én is elvigyorodom, ezúttal már az sem zavar, hogy meggondolatlannak feltételez. Végül is eddig nem beszéltünk túl sokat, és nincs az arcomra írva, milyen vagyok. Úgy látszik kellett egy kis feszültséglevezetés ahhoz, hogy visszatérjen a megszokott türelmem.
- Egy olyan mardekáros haját dobtam bele, akiről nagyjából tudom, hogy viselkedik és gyakran van a testvérem közelébe. Innentől kezdve már nem nehéz: egyszerűen csak kivonom a forgalomból, és kezdődhet a játék. Egyedül alkalmat kell rá találnom.

thx for code G ♥

Amit Lily mesél, máris szinte betegesnek tűnik, főleg ha belegondolok, hogy ez valószínűleg nem minden. Snape mindig is más volt, mint a többiek, de sosem feltételeztem volna róla hasonlót. Ami a kvidicset illeti, kis híján el is felejtkeztem róla, hisz akkor is teljesen normálisnak tűnt, míg Lucius nemegyszer közel állt ahhoz, hogy lelökjön a seprűmről.
- Dacból se? Dacból megpróbálhatja elérni, hogy azért is foglalkozz vele. Az ilyen tulajdonságok kettős eredményt okozhatnak, ami azt jelenti, hogy csak tudnod kell kijátszani. Ha olyan régóta ismered, egyszerű a befolyásolása is: még azt is elérheted, hogy ő kezdeményezze a békülést.
Persze, tisztában vagyok vele hogy nem az a manipulátor típus, gondolom kelletlenül folyamodna hasonló eszközökhöz, viszont ha valóban fontos neki, minden módszert végig kell járnia.
- Persze, ettől függetlenül Jamesékről úgysem szállna le, és ahogy Pottert ismerem, rá is tenne még egy lapáttal. - Pár pillanatra eltűnődök, rákérdezzek vagy hagyjam annyiban, de mivel a Severus téma is elég bizalmas, nem túl elrugaszkodott a randizás felől is érdeklődni. - Szóval nem csak pletyka, hogy ti ketten... - vigyorodok el. - Épp ideje volt, szerintem már mindenki számított erre, csak ti nem.
Nem akarok tolakodónak tűnni, úgyhogy nem kezdem el faggatni. Elvégre ha szeretne, úgyis fog mesélni róla. A szerelmesek többnyire képtelenek hallgatni arról a bizonyos személyről - ezt már tapasztalatból tudom, hisz nekem is nehezemre esik eltitkolni. Sok időbe telt, mire hozzászoktam, hogy Gideon tabu.
- Egyáltalán nem hangzik hülyén - válaszolom megértő mosollyal az arcomon. - Örülök neki, megérdemelted, hogy végre helyre kerüljenek a dolgok.
Csak remélni tudom, hogy hamarosan én is elmondhatom magamról ugyanezt.
Mikor kimondtam nem is tudatosult bennem azonnal, hogy elrontottam a bájitalt, csak Lily ébreszt rá, hogy a sorrendnek annyi. Annyira belefeledkeztem a beszélgetésbe és a gondolataimba, hogy elveszítettem a figyelmemet. Hatalmas szerencsém van, ha nem hibáztam többet. Nem volt túlságosan nehéz beszerezni a hozzávalókat, de könnyűnek se mondanám, szóval el bírtam volna viselni, ha ráérek a következő adagért rohangálni.
- Persze, van.
Gondterhelten felsóhajtok és beletúrok a hajamba, úgy figyelve a bájitalt, mintha bármelyik percben felrobbanhatna.
- Szerinted mi legyen, folytassam?

thx for code G ♥

Szinte bűntudatosan pillantok Lilyre, mikor rátér arra, hogy Piton megveti a mugli születésűeket. Elvégre még a hozzám hasonló félvérek is sokszor ugyanígy állnak azokhoz, akik nem varázslócsaládból származnak: nem túlzok, ha azt mondom, helyettük is elszégyellem magam egy pillanatra. Sosem értettem egyet az ehhez hasonló nézetekkel, viszont régebben fel sem merült bennem, hogy megvédjem őket, holott számtalan beszélgetés tanúja voltam. Túlságosan lefoglalt a saját világom, ahogy minden kamaszt. Márpedig úgy alakult, hogy sosem volt mugli születésű barátom, így még ennyire sem válhatott személyessé a gondom.
Most, végigpörgetve Lily álláspontját, hogy a legjobb barátja pont a származása miatt ítélje el, ami ellen semmit sem tehet... Szörnyű ez az egész.
- Értem - válaszolom halkan, megértően. Bár azt hiszem lezártnak tekinthetem a témát, ezzel kapcsolatosan felmerül bennem egy újabb kérdés, ami annál is több választ követel. Ő és James. Az, hogy nem rajongok a pletykákért korántsem jelenti azt, hogy nem is hallok róluk. A kíváncsiságom pedig nem hagyja, hogy elmulasszam a tökéletes lehetőséget az enyhítésére.
- Hogy érted, hogy fura? - vonom fel a szemöldökömet meglepetten. - Hát, nem is tudom, Evans. Ha idegesített, már is ott van az a feszültség, ami egészen máshogy is... megnyilvánulhat - tűnődöm ravasz mosollyal az arcomon. Vajon mennyire jön zavarba az okfejtésemtől? Nagyon, vagy nagyon-nagyon? - Nem emlékszem mikor tűnt fel, hogy mennyire gyanúsak vagytok. Ha korábban, talán egyszerűen csak beleláttam valami ehhez hasonlót. Hacsak nem volt tényleg ott. - Továbbra is mindentudó vigyorral pillantok rá, miközben felvázolom a lehetőségeket. Még az is lehet, hogy James régebb óta oda van érte, és ez szúrt figyelmet.
- Én is - válaszolom halványodó mosollyal. - És köszi.
Bár ezt nem árulom el, igazán sokat jelent, hogy számíthatok rá. Úgy érzem jelenleg senki másra nem támaszkodhatok - mármint annyira se, amennyire én egyáltalán képes vagyok elfogadni a segítséget. Az is zavar, hogy nem tudom egyedül megcsinálni a bájitalt, pedig épp az lenne a különös, ha elsőre sikerülne. Alapjában véve is nehéz, hát még úgy, hogy ennyire szétszórt vagyok.
- Biztosan nem okoz gondot?

thx for code G ♥