1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
A magasságom 170 centi körül mozog, alkatom karcsú, hosszú, barna hajam pedig a derekamig ér. Szinte sosem hordom kiengedve, inkább befonom vagy felcopfozom, hogy ne tűnjön túl szedett-vedettnek. Sokan hisznek jámbornak a hatalmas, zöldes barna szemeimnek és a finom arcvonásaimnak köszönhetően, viszont elég megszólalnom, máris nyilvánvalóvá válik, hogy a külsőm és a belsőm mondhatni külön életre születtek. Nem a csendes, szürke kisegér vagyok, aki zavarba jön, ha egy tekintet is elidőzik rajta. Épp ellenkezőleg. Ha velem nézel farkasszemet, biztos lehetsz benne, ki bírja majd tovább, ahogy abban is, hogy ötven az egyhez az esélye, hogy egyedül láss és akkor, mikor épp hallgatok. Gondolom, nem lepődik meg senki, ha azt mondom, utálom az iskolai egyenruhát. Mikor végre félretehetem a taláromat és a saját felhozatalomból válogathatok, leginkább nőiesen és elegánsan öltözök fel. Előszeretettel hordok csipkés, virágmintás ruhákat, kalapokat, továbbá „magas” sarkú cipőt, ami valójában tompa azokhoz a felhőkarcoló méretű, hajszálvékony talpú, mindent eláruló dolgokhoz képest, amiket többnyire a mardekáros lányok húznak a lábukra. A Gideontól kapott nyakláncomat - a tőle kapott egyetlen ajándékomat - és az Ice-szal közös barátságkarkötőnket sosem veszem le, ezen kívül óra nélkül nem is lépem át a hálókörlet küszöbét.
Jellem:
„Néha elég csak türelmesnek kell lenni. Kivárni, megvárni és nem elvárni.” Hamar leszek ideges, ennek ellenére feldühítenie igen kevés embernek sikerül: bárkiről legyen szó, igyekszem elnéző lenni, ameddig csak úgy ítélem, ez a helyes lépés. Ha mégis úgy alakulna, ugyanolyan nyugodtan közlöm a véleményemet, azonban minden óvatoskodást és célozgatást mellőzve. Szerencsére van annyi önuralmam, hogy addig is megtartsam magamnak a gondolataimat, és később se alkalmatlanul, váratlanul hozakodjak fel vele. Részben ennek köszönhetem, hogy legyek bármilyen kemény, nem szokásom megsérteni, vagy megbántani az embereket. Mivel vagyok olyan büszke, hogy (származásom ellenére is) elvárjam mások tiszteletét, én is igyekszem legalább annyira viszonozni a gesztust. Mindezek fényében azt hiszem, jogosan mondhatom magamról, hogy tudok bánni az emberekkel. Sok háztársammal ellentétben nem vagyok az a magányosan olvasgatós típus, bár kétségtelen, hogy néha én is jobb szeretek elvonulni a kis zugomba, úgy tenni, mintha elég tanult és okos lennék új varázslatok és bájitalok feltalálásához, vagy egyszerűen csak bővíteni a tudásomat. Szívesen vagyok a barátaim körében, ezen belül is Alice társaságában. Ilyenkor igyekszem lerombolni a hollóhát körül keringő sztereotípiákat, és a tudományos felfedezések mellett az élet rejtelmeit is első kézből megtapasztalni, kiismerni azokat. Viszonylag kevés dolog van, amit nem próbálnék ki/tapasztalnék meg szívesen, annál is kevesebb, ami ne érdekelne valamilyen szinten. Nem mondanám magamat megosztó személyiségnek, elvégre akár egy mardekárossal is leállok beszélgetni, ha képes kedvességet mutatni irányomba. Ennek hiányában nem tűröm el senki jelenlétét, és ezt már habozás nélkül a szemébe is mondom az illetőnek. Amilyen hűséges és törődő vagyok a számomra fontos személyekkel, olyan kíméletlen vagyok azokkal, akikkel kölcsönös ellenszenvet táplálok. Ha valamit a fejembe veszek, csupán megfelelő ellenérvekért cserébe vagyok hajlandó lemondani róla. Amik, persze, nem léteznek, mivel minden célomat alaposan átgondolom.
Történetem:
Édesapám, Cornelius Vance és édesanyám, Margaret Vance szerény körülmények között éltek, mikor világra jöttem első gyermekükként. Eleinte nehezen tudtak elhelyezkedni, pénzre márpedig szükség volt - talán ezért is fogadták el olyan könnyen a hirtelen jövő, gyanúsan kedvező lehetőséget, hogy a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozhassanak. Kezdetben természetesen alacsony pozícióról indultak, de nem tartott túl sokáig ez az állapot. Mire évekkel később megszületett az öcsém, már olyannyira előrébb jutottak, hogy a szegényes kis házunkat is otthagyhattunk. Mindkettejüket fűtötte a hihetetlenül gyors feljebbjutás sikere, így ha voltak is kételyeik, nem fordítottak rá figyelmet. Godric's Hollow lett az otthonunk, ahol először tanított apa seprűre ülni, először építettünk kuckót az öcsémmel, és ahol először leltem igaz barátokra a szomszédunkba költöző Griffen testvérek személyében. Bár kicsiként sokkal jobban kijöttem a fiúkkal és magam is inkább közéjük illettem, mint a lányok közé, Alice-szal kezdettől fogva elválaszthatatlanok voltunk. Nem volt olyan nap, ami eseménytelenül telt volna el, csínyek és kalandok nélkül. A szüleim és a testvérem, Rick szinte a családunk tagjaként tekintettek rá, és tekintenek mai napig. Mivel a barátnőm egy évvel előbb kezdett a Roxfortban, alig bírtam kivárni, hogy csatlakozhassak hozzá. Mindig is lelkes természetű voltam, de mikor megkaptam a saját levelemet, olyan komolyan és büszkén viselkedtem, ahogy az önuralmam csak engedte. Ez, és a beosztási ceremónia - a pillanat, mikor a süveg a Hollóhátat kiáltotta - teljesen új korszakot jelentett számomra.
Bevallom, először utáltam a házamat, hiába volt ott Duncan is. Mindenkit túl okoskodónak, visszahúzódónak, esetleg sznobnak találtam. Valósággal átkoztam a süveget, amiért ide küldött, holott sokkal inkább éreztem magam griffendélesnek, vagy mardekárosnak. Fogalmam sincs, mi okozta a fordulópontot a szemléletemben, de egy biztos: hónapról hónapra egyre jobban megszerettem a helyzetemet. Szép lassan minden a helyére került, mi több, a szorgalmam és az érdeklődésem folyamatosan nőtt. Ezzel párhuzamosan nyíltam meg a többiek előtt, hisz már akadt közös témánk, és szép lassan arra is rájöttem, hogy nem mindenki olyan csodabogár, mint amilyennek tűnik. Megtanultam, hogyan lássak a dolgok mögé, ami az embereket illeti.
A második évem elején történt, hogy elhatároztam, minél előbb be akarok kerülni a kvidics csapatba. Nyilván őrült ötlet volt, nem is végződött másképp: büntetőmunkák, csonttörések és a szüleim megrovó tekintete közt őrlődve kellett beletörődnöm a kialakuló tériszonyomba, ami lehetetlenné tette, hogy valaha is az átlagosnál többet tartózkodjak seprűn. Azóta minden egyes meccsen ott vagyok, viszont alig tudom úgy végigülni, hogy ne émelyegjek a puszta látványtól is. Ilyentájt kezdtek különösen viselkedni a szüleim, az ismerős pedig, aki beajánlotta őket a minisztériumba, egyre gyakrabban tett látogatást a házunkban. Akkor még nem tudtam összekapcsolni a részleteket, nem is tudatosult bennem igazán a változás, mégis megéreztem. Nem jártam többé olyan szívesen haza, mint annak előtt, sokszor inkább a Griffen családnál, vagy valamelyik más barátnőmnél töltöttem a szüneteket, mondván, egyszerűen csak több időt szeretnénk együtt tölteni. Mostanra megbántam, mert ezzel a karjaikba löktem az öcsémet. Az addig félénk, kedves és naiv testvéremet ugyanis a Mardekárba osztotta a süveg, azóta pedig csak nő köztünk a távolság.
Hogy a későbbiek folyamán mi történt, lehetetlen rövidre fogni, ráadásul mégsem írhatok le magamról mindent, nem igaz? Legyen elég annyi, hogy hibáztam, tanultam, helyrehoztam és változtam, ahogyan mindenki más. Annak ellenére, hogy folyton azt hangoztattam, nincsen szükségem egy férfira se, az utóbbi egy év és a nyaram alatt túl nagy hangsúlyt kaptak a fiúk. Egyik gödörből a másikba estem azzal, hogy közelebbi kapcsolatba kerültem Molly bátyjával, Gideonnal. Ha már hasonlattal élek, nos, azóta sem sikerült kimásznom belőle. Sosem esett nehezemre a titkolózás, kifejezetten szeretek kérdéseket ébreszteni az emberekben, ez viszont egészen más. Megváltoztatott, és attól félek, lesznek még további következményei. Már csak az a kérdés, mik lesznek azok.
Nem csalódtam benned, nagyon szépen megfogalmazott és tartalmas lapot olvashattam, ezt köszönöm Tetszik a karakter, és az egyedisége. Remélem a játéktéren több minden is fény derül azokról a dolgokról, amiket nem osztottál meg a nagy nyilvánossággal Irány foglalózni! Plyby Foglalás || Évfolyamok ||Patrónus lista
by 
Tetszik a karakter, és az egyedisége. Remélem a játéktéren több minden is fény derül azokról a dolgokról, amiket nem osztottál meg a nagy nyilvánossággal 