Miss Violette Olivier

Tárgy: Miss Violette Olivier Csüt. 20 Aug. 2015 - 20:01

Violette Olivier

Kor: 16 Ház: Hollóhát Évfolyam: hatodik Oldal: semleges

Jellem:

Nincs olyan álarc, amely félre ne csúszna néha.
• Az a lány, akiről senki sem tudja, ki is valójában. Szereti azt hinni, hogy a többiek észre sem veszik, annál is inkább, hogy ha mégis, képes elrejteni előlük az érzelmeit és önmagát. Minden lehetőséget megragad, hogy elterelje magáról a figyelmet, holott épp a különcsége az, ami minden tekintetet magára von.
Bár több roxforti házban is megállná a helyét, igazán sehová sem illik. Mintha egy másik kirakós darabját próbálnák beilleszteni valahová.
• Könnyű vele szót érteni, elvégre kevés olyan téma van, ami ne érdekelné és kellemes társaság, viszont teljességgel bizalmatlan az emberekkel szemben. Ebből adódóan jobb szeret egyedül lenni, elmerülve egy jó könyvben, vagy a rajzolásban. Sosincs nehéz dolga annak, aki őt keresi: csak végig kell járnia a sötét, kihalt helyeket.
• Szívesen végighallgat másokat, de magáról a lehető legkevesebbet árulja el. Aki egy kicsit is ismeri, tudja, hogy ennek ellenére megbízható és a legapróbb titkokat sem adja tovább. Sokszor azok is számíthatnak a segítségére, akik ki sem érdemlik.
• Történjen bármi, megőrzi a ~~látszólagos~~ nyugalmát, mégis ő az első, aki pálca után kap. Minden fenyegetőbbnek tűnő közeledés felkelti a figyelmét, és nem fél megvédeni magát. Tulajdonképpen már akkor is arrébb lép, mikor valaki túl közel megy hozzá.
• Ha valamit a fejébe vesz, ésszerű ellenérvek híján lehetetlen róla lebeszélni. Külön törekszik rá, hogy logikus és tökéletes munkát végezzen, önerőből.

Küllem:

Kissé magasabb az átlagnál, mégsem túl vékony, és a mozdulatai sem esetlenek - mi több, az aranyvérűek utánozhatatlan kecsessége, finomsága tűnik fel gesztusaiban. Akárcsak az örök tartózkodása.
Mélybarna, egyenes haja körülbelül a háta közepéig ér, bőre már-már sápadt, apró szeplőknek ad teret. Jég kék tekintete pedig magáért beszél.
Mint mindenkinek, neki is sokféle mosolya van, ám egyik sem őszintén boldog.

Ami az öltözködését illeti, nem törődik annyit a ruhatárával, mint a többi lány, így a kötelező talárral sincs semmi gondja. Természetesen minden igénynek megfelelően hordja, ahogy minden mást is. Az egyszerű, nőies ruhákat részesíti előnyben, és az év minden napján feketében jár.

Történetem:

Kedves Kislányom!

Talán már a megszólítást is megdöbbentőnek találod, de nagyon kérlek, őrizd meg a nyugalmadat és tiszta fejjel olvass tovább. Fontos, hogy megértsd azokat, amiket most elárulok neked, hisz jelenleg az életed a tét.
Fogalmam sincs mit mondtak neked a múltadról, viszont azt hiszem már rájöttél, milyen csekély része tartalmazhat igazságot. Az én kedvemért tették ezt, én pedig érted folyamodtam hazugsághoz, remélve, legalább te új életet kezdhetsz, továbblépve a múlt sérelmein. Csakhogy azóta változott a helyzet: már biztonságosabb, ha mindenről tudomást szerzel és felkészülsz a legrosszabbra is.
Kezdem is mindjárt a legelején.

A volt férjem, Benjamin Severin és én sosem ápoltunk jó viszonyt, azonban a kötelességünket teljesítenünk kellett. Bár nem voltam mintagyerek, nem kívántam szégyenfolt lenni a családom nevén. De hát nem minden úgy alakul, ahogy azt tervezzük.
Jóllehet szépíthetnék a történeten, nem áll szándékomban ferdíteni a valóságon. Az édesapáddal, Axellel diák korunk óta meghitt viszonyt ápoltunk, ha nem lett volna mugliszületésű, valószínűleg hagyták volna hogy vele kössem össze az életemet, és egészen más élet várna ránk. Így viszont házasodásom után sem szakítottuk meg a kapcsolatunkat. Ő volt a gyerekkori első szerelmem, mint pedig olyan, igyekezeteim ellenére sosem csillapodtak az iránta való érzéseim.
Alig pár évvel a közös élet megkezdése után teherbe estem. Nem volt ebben semmi különös, a következményekkel annál inkább. Véget vetettem az apáddal való románcomnak, és elhatároztam, hogy ezentúl érted teszek mindent. Rengeteg idő után most éreztem először, hogy tudnám szeretni Bent és nem csak egy teher a vállamon.

Aztán megszülettél. Mikor először megpillantottalak, már tudtam, hogy kinek a kislánya vagy. Próbáltam nem tudomást venni róla, figyelmen kívül hagyni az aggodalmaimat, elvégre mégis honnan derülhetne ki? Tíz volt az egyhez az esélye, de így történt, mivel egy gyógyító megállapította, hogy a férjemnek nem lehetett volna gyereke.
Tudom, hogy bár elvettem az emlékeidet, a fájdalmad valószínűleg továbbra is kísér téged. Amint kiderült a bűnöm, az életedben nem volt semmi köszönet. Az apád nem dobott ki, hallgatott a szégyenemről, én pedig nem menekülhettem el és hagyhattalak magadra vele... Viszont attól kezdve minden nap azt kívántam, bárcsak képes lettem volna megtenni. Akkor nem kellett volna végignézned és végighallgatnod, mit tesz velem.

Egészen addig ismétlődött újra és újra, amíg nem találtam valakit, aki befogadhatna téged. Az apádnak akkorra menyasszonya lett, és mindketten beleegyeztek, hogy átszöktesselek hozzájuk. Én persze nem maradhattam sokáig.
Mindent megmozgattunk hogy biztonságba helyezzünk és tovább járhass a Beauxbatonsbe, az apád miatti pletykáknak és az aranyvérűek kegyetlenségének azonban képtelenek voltunk megálljt parancsolni. Ekkor döntöttem úgy, hogy elfelejtetem veled a történteket és Axel gondjaira bízlak.

Voldemortra viszont nem számítottam. Ki számított rá akkoriban?
De Ben halálfaló lett, és természetesen az apád került elsőként a célkeresztjébe. Az apád és te, ezért is írtam neked ezt a levelet.
Továbbra is mindent megteszek, hogy megóvjalak. Kérlek nagyon vigyázz és tartsd nyitva a szemedet! Hamarosan felkereslek.

Csókol édesanyád,
Félicienne Janvier.

Patrónus: holló Vér: félvér Pb: Anna Christine Speckhart Csoport: diák

Tárgy: Re: Miss Violette Olivier Csüt. 20 Aug. 2015 - 20:39

Elfogadva!

Először is üdv köztünk Violette! Nagyon ízléses, és gyönyörűen megfogalmazott lapot olvashattam, amit köszönök! Tetszik a karaktered egyedisége, és hogy nem tipikus hétköznapi lett az előtörténeted. Öröm volt olvasni. Remélem anyukád levele nem akasztott ki teljesen! Smile

» Violette Olivier keresettjei
» Mr. Prewett & Miss Snowhall
» Miss Skeeter & Mr. Dolohov