Poppy és Fabian ~ Egy segítség Dumbledoretól az őrangyali szolgálat

Késő este lehetett fél tizenkettő. Nem szoktam bajba keveredni, de most nagy bajba kerültem és egyedül voltam. Egyszerűen megtámadott kettő sötét csuklyás alak. Hagyjak fel azzal, amit csinálok célzattal, de én makacs voltam és az igazat megmondva nem hagytam fel. Vérárulónak neveztek, ami a büszkeségemet sértette. Nem vagyok véráruló, de nem szeretem azt hogy "Büdös korcsoknak" nevezzenek Muglikat vagy ennél is durvább kifejezéseket használjanak. Nagy múltú a családom és még mindig aranyvérű, nem vagyok véráruló. Nem én kezdetem, hanem az a két csuklyás halálfaló...
Elhopponáltam, mire az utolsó pillanatban kaptam egy súlyos találatot. Összerogytam. Így nem mehetek a Mungóba. Kérdésekkel és sok mással fognak engem bombázni. Próbáltam összeszedni a gondolataimat és megidéztem a patrónusomat Dumbledorenak címzett üzenettel. Erőm folyamatosan csökkent és csökkent. A Birtok kapujáig el kell jutnom az egyik ház falának támaszkodva feltápászkodtam meg próbálva a szabad kezemmel elnyomni a vérzést az oldalamon. Tudom, veszélyes ilyenkor hopponálni, de tudtam itt fogok elvérezni, ha nem segít valaki...
Hagrid állt a kapuban egy lépés.. két lépés... És ha nem termett volna ott a vadőr a földre kerültem volna ép, hogy elestem. A karjaiba zuhantam a félóriás barátomnak, aki be cipelt a a birtokra... Félájult állapotban voltam.  Már rég átvérzett fehér ingem és öltönyöm is vérfoltos volt, de itt voltam. Hagrid kinyitotta az ajtót. Valami aggódó morgolódó hangon beszélt hozzám vagy inkább magához. Nem is értettem mit beszélt hozzám. Lassan elhomályosodott a látásom a fájdalom miatt.
Szédülés közelben voltam. Hagrid ágyába kerültem? Talán. Mennyire lehet tiszta? Merlinre. Pillanatok alatt eldőltem. az ágyban.
Apró elmosódott női alak jelent meg a szemeim előtt.  
- Margaret. - Mondtam erőtlen hangon mosolyra húzódott arccal, de el is torzultam rögtön, mert egy erősebb fájdalmat éreztem. Mintha valami vagy valaki nyomná a sebemet.
Nem vagyok gyenge, de elájultam.
Felségemet láttam magam előtt, aki nyakamba borult. Rég láttam ilyen élesen emlékeimben. Már meghaltam és vele vagyok vagy csak játszik velem a képzeletem. Szavai kedvesek voltak. Hangja lágyan csengett fülemben. Igaznak kell lenni és nem halt meg két évvel ezelőtt. Megcsókoltam gyengéden ajkait.  Egy pillanatra búbánatos arccal áll előttem lehajtott fejjel. Jobb kezemet álla érintem és óvatosan megemelem a fejét, hogy lássam gyönyörű szép csillogó szemeit.
- Mi a baj? - Kérdezem meg komoly hangon az aggódó szerelememtől.
- Menned kell, segíteni az embereknek. Büszke vagyok rád. Hallgass a szívedre, Fabian. - megérintette a mellkasomat és a szívemre mutatott. - Ha szeretsz, akkor tovább élsz.
Lassan eltűnt feleségem. Ez csak egy álom volt egy szép és szomorú ábránd. Ébredezni kezdtem...