Lily & Sirius & Peter

To: Lily & Peter

Elmondhatom, hogy sosem telik el úgy nap, hogy ne történne valami. Most viszont azt kívánom, bár inkább egy unalmas, roxforti diák életét élhetném. Amióta Peter beavatott abba, hogy mekkora szarba került, azóta másra sem tudok gondolni, csak erre. Senki nem lenne képes egyedül szembeszállni, négy nagydarab, harcias mardekárossal, Peter pedig sosem annyira az erejéről volt híres, így cseppet sem csodálkozom azon, hogy ennyire fél a találkozástól. Jaj, Peter, már megint mibe keveredtél? Természetesen azonnal beleegyeztem, hogy segítek neki, de nem túl kedvező a helyzet, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy még így is ketten vagyunk, négy ellen. Ahogy pedig a mocsok mardekárosokat ismerem képesek és többen jönnek, hogy igazán tudják gyakorolni a hatalmukat a szerencsétlen fiún. De ha rajtam múlik, akkor alaposan be fogják nézni, és egytől egyig az összes napokra a gyengélkedőre kerül.

Így ahogy most itt állok, egyelőre rejtve a többiek szeme elől, engem is elfog az idegesség. Nem mintha, nem tudnám, hogy le fogjuk őket győzni, de féltem Petert. Remélem, még az előtt közbe tudok lépni, hogy bárki is hozzányúlna, mert egyelőre innen nem sok mindent látok. Próbálok nyújtózkodni úgy, hogy láthassam az eseményeket, de egyelőre csak a hangokat hallom, amik követelik Petertől a pénzt. Hát én ezeket kinyírom! Gondolkozás nélkül ugrok elő a rejtekhelyemről, igen csak dühösen. De ezzel nem segítek a dolgon. Már megint túl meggondolatlan vagyok, mert bár ugyan a meglepetés, hogy más is itt van Peteren kívül, az teljes, de arra nem gondoltam, hogy nem mind a négyen egy helyen vannak, hanem a területen szétszóródva. Így mielőtt bármilyen átkot is kiszórhatnék, azt veszem észre, hogy az egyik egészen mögöttem álló mardekáros már le is fegyverez. Hát ez… nem túl szép kilátás.
- Lám, lám… Black is itt van. – Jegyzi meg gúnyosan az egyik mardekáros, mire, ha más nem, puszta kézzel igyekszem leütni őt a francba, de hamar megakadályoz egy másik zöld taláros ebben a tevékenységemben. Hogy rohadnának meg, ott ahol vannak!

-Nézzétek, egy Evanst is találtam. – Vigyorog az egyik nagy drabális állat, és hogy még szuperebb legyen a helyzetünk, Lily is fogságba kerül. Na, most gondolkozz Sirius. Se pálcád, varázslattal össze vagy kötözve, ráadásul már nem csak Peterre, hanem Lilyre is vigyáznod kell. Pazar.
-Három griffendéles pojáca… úgy érzem, jól fogunk szórakozni. – Nevet fel a harmadik mardekáros, mire legszívesebben szétátkoznám a francba. Ha valahogy meg tudnám szerezni a pálcámat… Amíg ezek négyen azzal vannak elfoglalva, hogy mégis mihez kezdjenek ezzel a csodálatos helyzettel, addig Peterre pillantok, aki a legközelebb van ahhoz a szeméthez, aki elvette a pálcám. A szememmel próbálok neki üzenni, hogy szerezze meg valahogy, mert különben még nagyobb gázban leszünk.
- Tudjátok, elég ostobák lehettek, ha még azt sem tudjátok eldönteni, hogy hogyan használjátok ki a lehetőséget. – Beszélek a mardekárosokhoz, ezzel is próbálva elterelni a figyelmüket Peter kis magánakciójáról… ha egyáltalán fogta az üzenetemet. Ha nem, akkor mást kell kitalálnom.