1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Narcissa Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : ϑ Aranyvér Lojalitás : ϑ Semleges, de kényszer hatására Voldemort Családi állapot : ϑ Menyasszony Lakhely : ϑ Black kúria Foglalkozás : ϑ Prefektus Pálca : ϑ 10 hüvelykes, rózsafa, egyszarvúszőr maggal Idézet : ϑ Minden, amim van, és minden, ami vagyok, a tiéd Karakterlap : ϑ A Black kúria egyik gyöngyszeme, avagy a leendő-beli Mrs. Malfoy Karakterzene : ϑ Black swan Playby : ϑ Amber Heard Kép :
Tárgy: Lily & Narcissa Szer. 27 Május 2015 - 18:53
Lily & Narcissa
Sejtettem, hogy McGonagall professzor büntetőmunkára fog küldeni engem és Evans-t, amiatt, ami történt az egyik folyosón az iskolában. Egyből arra gondoltam, hogy apám biztosan fog tenni valamit az ellen, ahogy bánnak velem a tanárok, hiszen egy Black-et nem lehet csak úgy, büntetlenül megdorgálni. Abban viszont biztos voltam, hogy hogyha még egyszer megtehetném, ugyan ezt tenném, hiszen nem rúghatnak ki az iskolából egy Black-et, aki ráadásul prefektus is. A vadőrkunyhó már láthatóvá vált, és csodálkozva néztem, hogy még mindig összetartja valami. Mindig csodálkozom ezen, mert egyébként úgy tűnik, mintha bármelyik pillanatban összedőlhetne az a barlang. Nem is értem, hogy hogyan képes valaki itt élni, de Hagrid-ról beszéltünk, aki igazából nem is varázsló, csak itt van. Hagrid és Evans már a kunyhó előtt beszélgettek. Hát persze, a mindenben kotnyeles, és mindent tudó Evans időben itt volt. Nekem fontosabb dolgom is volt annál, mint hogy itt legyek. Nevezetesen Lucius-szal voltam a prefektusi fürdőben, ami számomra sokkal fontosabb, mint hogy egy vadőrhöz, és főleg Evans-hez siessek. Mikor Hagrid és Evans mellé érkeztem, kihúztam magam, és felvont szemöldökkel figyeltem, amit a lány mond annak a szőrös vadőrnek. - Nem sok időm van a büntetőmunkára, szóval essünk túl rajta. Nem vagyok kíváncsi arra, hogy mit bájcsevegsz a vadőrrel. Szerencsére azonnal elindultunk az erdő fele, és csak reménykedtem benne, hogy nem találunk semmit, és senkit. - Legális egyáltalán, hogy a diákokkal végeztetik el a piszkos munkát? Ez amolyan költői kérdés akart lenni Hagrid felé, ugyanis ahogy haladtunk egyre beljebb az erdőben, hallottam, hogy valami mozgolódik a sötétben. Egy percre oda is kaptam a fejem, és most az egyszer örültem annak, hogy Hagrid, és a kutyája ott van mellettünk.
Nem épp szerepelt a terveim között a büntető munka. Tulajdonképpen nem is emlékszem voltam e már. Nem, nem voltam. Nem nagyon szoktam olyat tenni, amiért akár pontlevonást is kapnék, főleg mert prefektus vagyok. Idén nem is nagyon ismerek magamra, nem szoktam ilyet csinálni. Csak úgy neki ugrani valakinek? Oké provokált, de ezt megszoktam a Roxfortban, mint jó tanuló, és egyben mugli születésű. Viszont kezelem a helyzetet, és nem is nagyon veszem magamra. Viszont Narcissa ezúttal rosszkor volt rossz helyen, és rosszat mondott. Az hogy nem tudok aludni, és kimerült, ingerlékeny vagyok nem nagyon tett jót. Egyetlen egy jó dolog származik az egészből, mégpedig hogy végre találkozhatok, és beszélgethetek egyet Hagriddal. Sajnos az utóbbi napokban eléggé elfoglalt voltam, és nem nagyon volt rá alkalmam, hogy csak úgy leruccanjak hozzá beszélgetni egy kis töklé mellett. Így gondoltam korábban is megyek le hozzá, hogy még Narcissa előtt legyen időm vele beszélgetni. Hagrid mint mindig kitörő örömmel fogadott. Elsőnek megkérdezte mi történt, hallotta, hogy én Lily Evans verekedtem, de nem hitte el, azt hitte bemártottak. De sajnos a monokli a szemem körül mindent elárul, és ha még akarnám se tudnám letagadni a történteket. Csak elvigyorodtam. Nem igazán akartam elmondani, ki miatt ugrottam neki Narcissa-nak. Hisz még magamnak se igazán tudom megmagyarázni miért tettem. James miatt ... mindig nem értetem miért tettem, miért nem engedtem el a megjegyzését a fülem mellett, és mentem tovább. Így csak annyit mondok Hagridnak, hogy eléggé rossz napom volt, és nem hagytak békén a szokásos dolgok miatt. Majd mesélget Ő is mik történt vele az elmúlt hetekben, én pedig élvezettel hallgatom az mulatságos sztorijait, és csak mosolygok ahogy beleéli magát. Majd megjön Narcissa is. Persze nem épp kedves belépővel. - Hidd el nekem is lenne jobb dolgom, mint veled csinálni... bármit. - jegyzem meg fásultan. Megfogadtam magamnak, hogy ezentúl higgadt leszek. - Gondolod bármi közöd lenne amúgy is hozzá, mit beszélünk ? - hagrid csak sóhajt egyet, és egy lámpást nyújt át nekünk. Elmagyarázza, hogy megszökött az egyik kis thesztrál és őt kell megkeresni. Felkapja a nyílpuskáját, ami nem éppen biztató. - Neked már az is piszkos munka, ha egy lámpást kell fognod ? - nézek rá kérdő tekintettel. Számomra mindig is érthetetlen lesz az arisztokrata részleg az iskolában. Közbe megindulunk az erdő felé, nem mondom hogy nekem tetszik az ötlet, de amit meg kell csinálni, azt meg kel nem panaszkodom. Főleg mert tulajdonképpen miattam vagyunk itt.
Narcissa Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : ϑ Aranyvér Lojalitás : ϑ Semleges, de kényszer hatására Voldemort Családi állapot : ϑ Menyasszony Lakhely : ϑ Black kúria Foglalkozás : ϑ Prefektus Pálca : ϑ 10 hüvelykes, rózsafa, egyszarvúszőr maggal Idézet : ϑ Minden, amim van, és minden, ami vagyok, a tiéd Karakterlap : ϑ A Black kúria egyik gyöngyszeme, avagy a leendő-beli Mrs. Malfoy Karakterzene : ϑ Black swan Playby : ϑ Amber Heard Kép :
- Nem is érdekel, hogy mit beszéltetek. Válaszoltam Lily-nek, miközben megfogtam az egyik lámpást. Elég koszor volt az a lámpás, de nem is igazán arra gondoltam. Mindig csináltam kihágásokat, de azért a Tiltott rengetegbe még soha nem küldtek emiatt. Márpedig ott igenis veszélyes lények fordulnak meg. Nem is tudom, mit tegyek, ha szembetalálom magam egy akromantulával. Azt mondják, elég sok él itt belőlük, ahogy a kentaurokból is. Ki tudja, mikre képesek azok a lovak… - Nekem nincs senkim, aki meghalt volna. Mégis hogy fogom észrevenni azt az izét? -vontam fel a szemöldököm kérdőn. Nem is értem, hogy miért nem gondoltak arra, hogy minket nem ölnek csak úgy meg. Mi jó családból származunk, nem olyanból, ahol csak úgy valaki megöli egy családtagom. Fogalmam sincs, hogy néz ki egy thesztrál. A Roxfortban is csak egy kocsit láttam, amit nem húz semmi. Reményvesztetten felsóhajtottam, és magam elé emeltem a lámpást, hogy legalább az orromig ellássak. - De legalább velünk van ez a kutya. Majd ő megvéd… -néztem a kutyára, és igyekeztem úgy intézni a dolgokat, hogy ha arra kerül a sor, ne engem, sokkal inkább őt érje támadás. Mégsem veszhetek én oda egy erdőben. Ahogy mentünk egyenesen az erdőben, hallottam valami neszt, mire a hang irányába kaptam a fejem. - Ezt hallottátok? –kérdeztem a többiektől, és idegesen nézelődtem. Mintha egy kicsit elveszítettem volna az uralmat afelett, hogy olyannak mutassam magam, mint amilyen mindig is voltam, mint aki nem fél semmitől.
Amúgy eléggé viccesnek találom a helyzetet. Hogy miért ? Mert Cissyvel azért kerültünk büntető munkára, mert nem össze verekedtünk, erre képesek voltak minket együtt küldeni a büntetésre. Nem is értem milyen észjárás alapján határoztak így. Vagy nem is figyelték, csak mivel a verekedésért büntetés jár, és tudják le ennyivel. Vagy valamiért azt hiszik a közös munka összeboronál minket. Hát ebben cseppet kételkedem. Nem hiszem, hogy történhet ma bármi is, amitől mi jóba lennénk az est végére. - Igen ebben nem kételkedem. - sóhajtok a megjegyzésére. Valahogy sejtettem, mert nem hiszem amúgy se hogy ugyan az a téma érdekelné őt, mint minket. Arról nem is beszélve, hogy köztem és Hagrid között mondhatom, hogy barátság van, és teljesen felszabadultabban beszélget velem, mint mással. A thesztrál dologra én is összehúzom a szemöldökömet, majd Narcissa csodák csodájára értelmes kérdést vetett fel. Hirtelen gyomor idegem lesz mikor átsuhan rajtam a gondolat. Nekem mind a két szülőm meghalt, most azt jelenti én látni fogom őket? Vagy ez csak akkor igaz, ha láttam volna őket meghalni? A gondolatra is ideges leszek, összeszorul a gyomrom. Mélyeket szippantok a hideg levegőből, és máris érzem a hatását. Hagrid csak annyit morog válaszul, hogy nekünk csak világítani kell a lámpásokkal, ő látni fogja őket. De lehet én is. Erre kíváncsi leszek. Mikor Narcissa megemlíti Agyart elnevetem magam. - Agyar nem az a bátor féle kutya, szerintem ő hamarabb fog megijedni, mint te. - jegyzem meg, tudom ez nekem se valami megnyugtató, de én bízom Hagridban. - Remélem értesz az önvédelemhez... - jegyzem meg komolyan, és próbálok visszafojtani egy széles vigyort. Ahogy feltekintek Hagridra látom, ő nem bírta ki. Ahogy belépünk az erdőbe kirázz a hideg, bár ez nem meglepő. Kicsit szorosabban fogom a lámpást, a másik kezem pedig végig a zsebemnél lóg, ha kell gyorsan tudjam elővenni a pálcám. Majd Narcissa megrémül , hallott valami hangot. - Gondolom a szél. Teli van fával az erdő - körbe nézek, én nem hallok a fákon kívül semmi olyan zajt. Az erdő teli van lényekkel, mivel nagy csönd van az is lehet, hogy egy távoli vad hangját is meghallhatta. Ahogy haladunk mélyebbre az erdőbe semmit nem találunk. Jó nagyot ásítok, hisz inkább a puha ágyamat nyomnám. - Ott van! - kiállt fel Hagrid izgatottan, majd lóbálva a nyílpuskáját elkezd futni. - Gyertek má no, mire vártok? - néz gyorsan hátra majd fut tovább. Körülbelül két pislogási időm van, ránézek Narcissa-ra majd elkezdünk futni vadőrünk után.
Narcissa Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : ϑ Aranyvér Lojalitás : ϑ Semleges, de kényszer hatására Voldemort Családi állapot : ϑ Menyasszony Lakhely : ϑ Black kúria Foglalkozás : ϑ Prefektus Pálca : ϑ 10 hüvelykes, rózsafa, egyszarvúszőr maggal Idézet : ϑ Minden, amim van, és minden, ami vagyok, a tiéd Karakterlap : ϑ A Black kúria egyik gyöngyszeme, avagy a leendő-beli Mrs. Malfoy Karakterzene : ϑ Black swan Playby : ϑ Amber Heard Kép :
Amikor azt mondja Evans, hogy Agyar, a kutya, akire számítottam, nem egy bátor állat, idegesen fújtatok. Eközben a kutya lihegve nézelődik a sötét erdőben, és minden kis neszre felfigyel. Tényleg rosszabb, mint bármelyikünk. Nem is értem, miért van most itt. Remek! Egyáltalán nem bíztam meg azokban, akikkel voltam, hiszen nem tudtam elképzelni, hogy Hagrid vagy Evans megvédene. Elvégre miért védenének meg? Abban viszont biztos voltam, hogy még akkor is kijutok innen, ha ők nem. Lucius biztosan kerestetne, de akár egyedül is képes leszek visszatalálni, ha az kell. Egyszer csak Hagrid elkezdett futni egy irányba, és közben vészesen lóbálta a kezében levő nyílpuskát. Egy pillanatra Evans-re néztem, majd elkezdtem futni Hagrid után. Az a lényeg, hogy tartsam a lépést az óriással. Egyáltalán nem látok semmi-féle lényt, Hagrid mégis lehajol, és vizsgálgat valamit. -Megsebesült. Csak ennyit mond, én pedig összeszűkítem a szemem, és közelebb megyek. De hiába megyek oda, a lény előttem akkor is láthatatlan. -Aham. –szólalok meg unottam. –Ez így dög unalom. –teszem hozzá, de azért magamban örülök, hogy nem történik semmi olyan, ami miatt félnék. Csak azt sajnálom, hogy Lucius nincs itt. Akkor legalább történne valami… -Na és te látsz valamit? –kérdezem Evans-től elgondolkodva. Habár egyáltalán nem kedvelem, mégis kíváncsi vagyok, vajon ő látja e a thesztrált.
Hagridot eléggé nehéz utolérni, amíg én megteszek egy lépést nála olyan mintha ötöt tennék meg. Így eléggé sebesre kell venni az utána futást. Agyar már el is tűnt pillanatok alatt mellettünk. Majd megáll Hagrid és leguggol. Mikor elnézek mellette a szám is tátva marad, hisz egy fekete csontvázra hasonló kis szárnyas lény fekszik előtte. Nagyot nyelek, és teljesen lefagyok. Egyedül Cissy kérdése ébreszt ki a kábulatomból. - Én... - próbálom össze szedni magam, a kis lény emlékeztet engem a szüleimre a halálukra... - Látom. - elmosolyodom. - Aranyos, még kicsi, ugye ? - kérdezem Hagridot, aki helyesel. - Menjetek vissza kérlek a kunyhóba, ott találtak kötszereket. A kis pára megsérült. - hitetlenkedve nézek kedvenc vadőrömre, aztán hátra nézek. Kissé ijesztő az erdő, és kicsit félek, hogy simán eltudunk tévedni. Viszont tényleg van az állatnak sérülése, és mielőbb el kéne látni. - Jó, rendben, sietünk. - nézek Narcissa-ra jelezve, hogy jöjjön utánam. Elindulok, és próbálom kivenni Hagrid lábnyomát a talajba, hogy így találjunk vissza. Haladunk egy darabig, majd hirtelen megtorpanok. - Mi a... - olyan mintha a talaj regenerálódna, ugyanis hirtelen eltűnik Hagrid lábnyoma... - Hát ez remek. - nyöszörgöm, bár próbálom vissza fogni az ijedségemet. Most hogy fogunk kitalálni ?
Narcissa Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : ϑ Aranyvér Lojalitás : ϑ Semleges, de kényszer hatására Voldemort Családi állapot : ϑ Menyasszony Lakhely : ϑ Black kúria Foglalkozás : ϑ Prefektus Pálca : ϑ 10 hüvelykes, rózsafa, egyszarvúszőr maggal Idézet : ϑ Minden, amim van, és minden, ami vagyok, a tiéd Karakterlap : ϑ A Black kúria egyik gyöngyszeme, avagy a leendő-beli Mrs. Malfoy Karakterzene : ϑ Black swan Playby : ϑ Amber Heard Kép :
Mikor azt mondja, hogy Lucius gonosz, halványan elmosolyodom. -Én ismerem őt. Egyáltalán nem az. –összeráncolom a szemöldököm, és tovább sétálok. Aztán hírtelen már nem is tudom, hogy miért kezdtem ilyen beszélgetésbe Evans-szel. Ő nem értheti, hogy mi játszódik le Lucius-ban és bennem. Csak azt látja, hogy a halálfalókhoz állt, és elítéli. -Ez bonyolult… -teszem hozzá. Nem tudom, miért magyarázkodom, de megköszörülöm a torkom, mert zavarba esek. -Egy kicsit több van e mögött, mint amit mindenki gondol… -sóhajtok fel, de ennél többet nem mondok. Egyrészt nem Lily-vel kellene ezt megbeszélnem, másrészt nem is mondhatok többet. A halálfalók előtt nem derülhet ki az igazság, mert abból hatalmas gondok lehetnek, és talán el is veszíteném Lucius-t, ha kiderülne, hogy csak a családja miatt lett ilyen. Hogy őket és engem védjen azzal, hogy Voldemort mellé áll… -De nem várom el, hogy mindenki megértse ezt. –teszem hozzá megemelve szemöldököm, és kissé gyorsítok a tempómon. -Ez a rész ismerős. Szerintem hamarosan visszaérünk. –elmosolyodom, és ismét az a magabiztos nő leszek, aki eddig.
Kissé kábultan vágok neki a nem éppen veszélytelen erdőnek. Sokkolt, hogy látom a thesztrált, nem éppen kéne ezen meglepődnöm, de ahogy megláttam azt a csontvázszerű, kicsi , sérült lényt.. a szüleim jutottak eszembe, és végig ők vannak előttem, ahogy Hagrid hatalmas lábnyomát követem. Hallom, hogy Narcissa beszél hozzám, de nem éppen tudom felfogni, hogy mit. Csak akkor térek magamhoz mikor elfogynak a lábnyomok. Megtorpanok. - Ne aggódj, biztonságban kijutunk... - azt hiszem aggódott azért, hogy nem tudjuk merre kéne menni, de nekem van halvány sejtésem. - Én sem szándékozom itt maradni. - tovább indulok abba az irányba egyenesen amerre tartottak a lábnyomok, azt hiszem nem is nagyon fordultunk semerre, csak egyenesen jöttünk. A kérdése cseppet meglep, és meg is állok. Nézek rá, hogy ezt komolyan kérdezi e. - Én se hittem volna, hogy egy magadfajta lány Lucius Malfoy mellett fog kikötni...- legjobb védekezés a támadás ugyebár. - Komolyan nem veszed észre, hogy ... gonosz? - próbáltam finoman fogalmazni, remélem valamennyire sikerült. És azt is, hogy nem fog megint verekedésbe átmenni a dolog. - James nem szövetkezik a halálfalókkal, és szerintem ez már eleve egy hatalmas jó pont felé nézve... - oh még mondanék neki ezer okot, miért adtam be a derekam Jamesnek és miért... szerettem bele, amit még én is csak mostanában kezdek átvenni . Egyszerűen nem szeretem megbeszélni senkivel az érzelmeimet, pláne nem olyannal akivel még jóba se vagyok.
Narcissa Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : ϑ Aranyvér Lojalitás : ϑ Semleges, de kényszer hatására Voldemort Családi állapot : ϑ Menyasszony Lakhely : ϑ Black kúria Foglalkozás : ϑ Prefektus Pálca : ϑ 10 hüvelykes, rózsafa, egyszarvúszőr maggal Idézet : ϑ Minden, amim van, és minden, ami vagyok, a tiéd Karakterlap : ϑ A Black kúria egyik gyöngyszeme, avagy a leendő-beli Mrs. Malfoy Karakterzene : ϑ Black swan Playby : ϑ Amber Heard Kép :
Mikor azt mondja, hogy Lucius gonosz, halványan elmosolyodom. -Én ismerem őt. Egyáltalán nem az. –összeráncolom a szemöldököm, és tovább sétálok. Aztán hírtelen már nem is tudom, hogy miért kezdtem ilyen beszélgetésbe Evans-szel. Ő nem értheti, hogy mi játszódik le Lucius-ban és bennem. Csak azt látja, hogy a halálfalókhoz állt, és elítéli. -Ez bonyolult… -teszem hozzá. Nem tudom, miért magyarázkodom, de megköszörülöm a torkom, mert zavarba esek. -Egy kicsit több van e mögött, mint amit mindenki gondol… -sóhajtok fel, de ennél többet nem mondok. Egyrészt nem Lily-vel kellene ezt megbeszélnem, másrészt nem is mondhatok többet. A halálfalók előtt nem derülhet ki az igazság, mert abból hatalmas gondok lehetnek, és talán el is veszíteném Lucius-t, ha kiderülne, hogy csak a családja miatt lett ilyen. Hogy őket és engem védjen azzal, hogy Voldemort mellé áll… -De nem várom el, hogy mindenki megértse ezt. –teszem hozzá megemelve szemöldököm, és kissé gyorsítok a tempómon. -Ez a rész ismerős. Szerintem hamarosan visszaérünk. –elmosolyodom, és ismét az a magabiztos nő leszek, aki eddig.
♫ Zenécske ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Itt valamit elrontottam, de már nem tudom, hogy mit írtam az előző reagban XD Márpedig ez a reag a mostani hsz-odnak a válasza :/ ϟ
Lily Evans „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : Mugli Lojalitás : Jó Családi állapot : Se vele, se nélküle... Lakhely : Hogwarts Foglalkozás : Diák Prefektus Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll Keresem a... : ...legrégibb barátomat. Idézet :
Egy halvány győzelemittas mosoly terül el az arcomon, hisz gyorsan el is tereltem a figyelmét Jamesről. Bár meg kell hogy valljam meglepett, hogy ennyire könnyen ment. Elkezdi hirtelen magát, és Luciust védeni, ahogy ez várható volt. - Az igaz, hogy nem ismerem. De két dolgot egészen biztosan tudok róla. Az egyik az, hogy a legjobb barátomat ellenem fordította. - itt természetesen Pitonra célzok. Mióta bevette az ő kis bandájába, még jobban belemerült a sötét mágiába, és ez szerintem nem véletlen. Közben kirázz a hideg, kezd egyre jobban lehűlni a levegő, enyhén megremegek, majd folytatom tovább. - Második dolog pedig, hogy nyíltan megfenyegetett az iskola udvarán. Konkrétan bevallotta az egészet. Nekem ennél több nem is kell. - amit a Malfoy családról lehet tudni, kétség sem fér hozzá, hogy Lucius önszántából áll halálfalónak, és nem pedig zsarolás miatt, vagy hogy irányítják. Aki pedig magától választja a sötét oldalt az gonosz. Ennyi. - Lehet számotokra több van e mögött, de azt hiszem a lényeget tudom, amit nekem tudni kell. Körülnézek, de őszintén... nekem is ismerős, de nem azért mert a végéhez közeledünk, hanem mert körbe körbe járunk. Megállok. - Fenébe. - jelentem be hirtelen, majd teszek egy kört a tengelyem körül. - Körbe körbe járunk... - sóhajtok majd aggódva körülnézek. - Pedig egészen biztos voltam benne... ha csak nem varázslat, bár nem hiszem hogy valaki ezzel szórakozna... - valóban nem hiszem, hogy egy varázsló lapul az egyik fa mögött, és két tini lánnyal szórakozna. Viszont valami nem stimmel, és már az erdő hangjai se tetszenek nekem.
Narcissa Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : ϑ Aranyvér Lojalitás : ϑ Semleges, de kényszer hatására Voldemort Családi állapot : ϑ Menyasszony Lakhely : ϑ Black kúria Foglalkozás : ϑ Prefektus Pálca : ϑ 10 hüvelykes, rózsafa, egyszarvúszőr maggal Idézet : ϑ Minden, amim van, és minden, ami vagyok, a tiéd Karakterlap : ϑ A Black kúria egyik gyöngyszeme, avagy a leendő-beli Mrs. Malfoy Karakterzene : ϑ Black swan Playby : ϑ Amber Heard Kép :
Ez az Evans annyira álszent. Azt gondolja, hogy csak neki vannak problémái, és hogy ránk nincs is hatással Voldemort. Azt gondolja, nekünk nincs miért félnünk tőle. Pedig, ha tudná, hogy ez mennyire nincs így. Talán velünk lép leginkább kapcsolatba. Mi látjuk őt, és érezzük a halál szelét, amikor megöl valakit a szemünk láttára, vagy amikor éppen minket utasít, hogy öljünk meg valakit. Talán azt gondolja, hogy olyan egyszerű nekem? Csak felsóhajtva megforgatom a szemem, és egy pillanatra szinpadiasan az ujjaihoz támasztom a fejem, mint mikor azt gondolom, "reménytelen". -Igazából nem érdekel a véleményed kettőnkről, hiszen te nem is értesz semmit. -válaszolom lenézően, és ismét magamra öltöm azt az álarcot, amit mindenki ismer. Nem is értem, miért kezdtem el vele beszélgetni, hiszen "tökéletlen Evans" úgysem ért semmit. Mit érthet egy olyan lány, aki muglik között nevelkedett fel, és nem olyan családban, mint az enyém. A Black-ek között hamar megtanulandó, hogy hol a helyed, és hogy el kell fogadnod, amit elterveztek neked. Nos, én ezt teszem. Ebben egyetlen jó dolgot tudtam be magamnak. Az pedig Lucius Malfoy személyében keresendő. Teljesen más, mint amit gondolnak róla... -Te már megint megcsináltad, Evans... -hordom le, és körbe nézek. Fogalmam sincs, mit kezdjek itt, az erdő közepén. -Hol van ilyenkor az a hatalmas megfigyelőkészséged, mond? -kérdezem, miközben felsóhajtok, és próbálok találni olyan pontot az erdőben, amely ismerős. -Velem senki nem merne ilyennel poénkodni. -válaszolom magabiztosan. Tudják, hogy mi várhat rájuk egy ilyen eset után, ezért meg sem próbálják. Vissza kellett volna mennünk a vadőrhöz. Ehelyett itt vagyunk...Ki tudja hol?! Egyre jobban eluralkodik rajtam a pánik, de persze ezt nem mutatom ki Evans előtt. inkább fapofával tovább indulok, és közben körbe figyelek. -Próbáljuk meg erre. -mondom Evans-nek, és csodálkozom rajta, hogy milyen nyugodt hangnemet ütök meg.
Látom a tekintetén, és a testbeszédén, hogy cseppet sem tetszik neki, amit mondok, és amit gondolok róluk. De nem is érdekel. Nem egy oldalon állunk, természetes, hogy nem értem és nem egy véleményen vagyunk. Nem érdekel miért állnak a sötét nagyúr oldalán, számomra nincs megfelelő magyarázat erre. - Van egy sejtésem, hogy addig jó, amíg nem értek semmit. - forgatom a szemem, én is tudok ilyen lenni. Minden egyes lépésnél megrázkódom a hidegtől, ilyenkor össze húzom magam. Csak a piros, sárga csíkos sálamra tudok gondolni, ami ott hever az ágyamon, és lezser módon elfelejtettem elhozni. Mikor meghallom a megvető támadását, csak nézek rá, hogy komolyan beszél e. - Én csináltam meg? Neked halvány fogalmas sem volt arról, merről jöttünk. Egész úton gondolom magaddal voltál elfoglalva! - körbe nézek, de nem vagyok benne biztos, merre lehet az út. Teljesen megtéveszt az erdő, hisz egészen biztos voltam benne, hogy egyenesen kell menni, de mindig ide lyukadtunk ki. Egy teljes kört mentünk. Ha mentünk egyáltalán. Mindig csak nézelődök, próbálok a fákon, a ködön átlátni, hátha meglátok valakit, aki szórakozik velünk. Hogy vele senki nem merne poénkodni. Még a helyzetünk ellenére is elnevetem magam. - Persze, elsőnek megvicceltek, mikor meglátták te vagy az hanyatt esve menekülte el, nehogy nekik is legyen egy monokliuk. - jegyzem meg gúnyosan, bár ez most cseppet sem segít rajtunk. Mutat egy utat, ami még nem néz ki annyira ijesztőnek. Tekintve, hogy fogalmam sincs merre kéne mennünk, mert olyan az erdő mint egy útvesztő, csak bólintok. - Nézzük meg, legfeljebb megint itt lyukadunk ki. - ezzel erőt adok a lábaimnak, és elindulok arra, amerre Narcissa javasolta. Nagyon remélem, hogy nem fognak ránk támadni. Főleg, ha jól tudom az erdő hemzseg a kentauroktól, ők pedig nem nagyon kedvelik az embereket. Mindig jobb, mint itt állni és várni. Már arra is gondoltam, hogy vissza kéne fordulni Hagridhoz, de már abban sem vagyok biztos, melyik út vezetne oda vissza.
Narcissa Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : ϑ Aranyvér Lojalitás : ϑ Semleges, de kényszer hatására Voldemort Családi állapot : ϑ Menyasszony Lakhely : ϑ Black kúria Foglalkozás : ϑ Prefektus Pálca : ϑ 10 hüvelykes, rózsafa, egyszarvúszőr maggal Idézet : ϑ Minden, amim van, és minden, ami vagyok, a tiéd Karakterlap : ϑ A Black kúria egyik gyöngyszeme, avagy a leendő-beli Mrs. Malfoy Karakterzene : ϑ Black swan Playby : ϑ Amber Heard Kép :
Mégis ki mással foglalkozzak, ha nem magammal? Az egyetlen ember, aki érdekelt a hármasunkból, az én voltam. Pedig én aztán tényleg nem vagyok beképzelt, de mégis mit várt, kivel fogok foglalkozni....talán vele? A gúnyos hangnemétől most a fogaim csikorgatom, mint valami hibbant az Azkabanból, de inkább meg sem szólalok, mert megint hajba kapnánk, és itt az erdő közepén csak még jobban magunkra vonnánk a figyelmet. Már így is olyan érzésem van, mintha valaki figyelne. Figyelmesen pásztázom a fákkal teli, ködös erdőt, de nem látok senkit. Komolyan fontolóra veszem, hogy beperelem a Roxfortot, hogy ezt meg merik tenni velem. Ilyen veszélynek nem tehetnek ki, most mégis ki tudja, hol sétálok a vadállatokkal teli erdőben, amely mintha valami tréfát űzne mindkettőnkkel. Már egy ideje ismét megyünk, és már eljártam a lábamat. -Szerinted kijutunk innen valaha? Most megint kicsit kedvesebben szólok hozzá magamhoz képest. Legalább is normális hangnemben beszélgetek Evans-szel, és lepöckölök magamról egy kisebb pókot.
Azt hiszem, hogy győzelemnek tekinthetem, mert Narcissa befogta a száját, és nem fűz hozzá többet. A végén kiderül, hogy ő az okosabb? Nem azt nem hagynám. Bár ezt egyáltalán nem tekintem versenynek, nem is értem miért jutnak ilyesmik az eszembe. Talán az, hogy eltévedtünk egy veszélyes lényekkel teli erdőbe összezavar. Próbálok kijuttat találni, így másik irányba indulunk el végül. Másabb sziklás részeket látok, és más fákat, ezt jó jelnek tekintem, kivéve ha nem még mélyebbre megyünk. Meglepődök a kérdésén, főleg mert mintha némi bizalmat is hallottam volna a hangjába. - Természetesen kifogunk jutni, ne aggódj. - mosolyodom el felé, én biztos nem fogom feladni. - Azért hagy kérdezzem meg, csak hogy tudjam. Mennyire vagy járatos a sötét varázslatok kivédésében. - szeretném tudni, hogy mennyire számíthatok rá esetleges támadás esetén. Ez azért is jogos kérdés tekintve, hogy már másfél éve nem tanítanak nekünk elméleten kívül semmit. Ezért is van szükségünk a párbajszakkörre. Ahogy megkérdezem, és válaszol Narcissa azonnal hangokat hallok. Megpördülök a tengelyem körül, majd látok valamit felénk közeledni. - Ne ijedj meg..., de lassan... nagyon lassan vedd elő a pálcádat. - a hangom halk, és amennyire tudtam, magabiztos. - Azt hiszem farkas. - és az még a jobbik eset lenne.
by 
