James & Cissy

Soha sem gondoltam volna, hogy egyszer én fogok egy griffendéles fiú mellett sétálva, a Fekete tó területén kutatni, különféle növények iránt, amiket egy bájital tanórára kell gyűjtenünk, ezzel kibillenve a tanórán kapott büntetésből, ami már azért is érdekes, mert eddig soha sem volt problémám sem a professzorokkal, sem az ő általuk megtartott tantárgyakkal, most meg tessék, mégis az iskola birtokán gyalogolok, hogy letöltsem a büntetésem időszakát. Érdekes. És nevetséges, de mégis lassan szánni valónak érzem, emellett pedig szégyellem is magam, hogy sikerült idáig keverednem, annak ellenére, hogy mind idáig kimagaslóan teljesítettem mind a magán, és mind az iskolai tevékenységeimet.
Magamban duzzogva húzom oldalra az ajkaimat, és igazából azt sem értem, hogy miért nem egyedül kell teljesítenem a feladatomat, miért egy nálam két évvel idősebb, hetedéves fiú tölti el velem együtt a saját büntetését? Talán a professzornak nem volt kedve két különféle büntetést figyelemmel kísérni, vagy úgy gondolta, hogy jó hatással lehetünk egymásra, ami, ugye, felettébb érdekes lenne, mert, ha jól sejtem, ez a fiú itt mellettem, James Potter, aki igencsak elhíresült az iskolában, és nem egyszer hallottam már Bellát, Medát, sőt, még magát Luciust is róla mesélni. Nem, nem kellemes szavak hagyták el olyankor a szájukat, kivétel ez alól Meda, mert ő kifejezetten rajong a griffendéles társaiért, de a két másik illető soha sem titkolta, hogy mennyire nem kedveli ezt a fiút, és habár a pletykákat én is hallottam róla, annyira azért soha sem érdekelt, hogy utána is járjak azoknak, vagy egyáltalán figyelemmel kísérjem a fiú útját. Most ellenben semmi kedvem sincs a büntetésem végrehajtásához, ezért szívesebben elegyednék szóba vele, hátha lesz olyan kedves, hogy teljesíti az én feladatomat is. Természetesen, jó tréfa.
Pár percig a talajt szemlélem, majd mintegy mellékesen, beszélgetést kezdeményezek. - Sok mindent hallani rólad a diákoktól.

Nem is idegesíteni annyira ez a helyzet, ha nem lennék a Mardekár ház prefektusa, és nemcsak ezáltal, de ezért is, nem lenne kellemetlen nekem ez az egész. De az. És hiába tudom, hogy nem tehetek ellene semmit sem, csak azt, hogy teljesítem a feladatot, aztán minden rendben lesz, megint, nem érdekel, valamit tenni akarok az egész ellen, mert egyáltalán nem vagyok az ilyen feladatokhoz hozzászokva.Mert azért, még ha nagyon egoistának is hangzik, csak Black vagyok, és nem, nem Bella, aki lassan már hozzászokik az ilyenfajta feladatokhoz, és nem is Meda, akit griffendélesként talán soha sem ítélnek ilyen alkalomra, én Cissa vagyok, akinek az eddigi évei alatt még nem kellett ilyen helyzettel szembenéznie. Én ahhoz, hogy is mondjam, nem vagyok méltó. Szimplán ennyi az egész.
Nem csak azért nem hagyom, hogy a csend eluralkodjon, mert nem akarom szótlanságba burkolózva megkeresni, és leszedni a bájital hozzávalóit, inkább azért is, hogy végre beszéljek pár szót az iskolában olyannyira híres, vagy inkább hírhedt, James Potterrel. Ha jól tudom, akkor a nemrég megismert Lily Evansszal is egészen bizalmas kapcsolatot ápol, ami még érdekesebbé teszi a számomra magát Jamest. Már csak a kezdeti kis vitánk után, mert az eszem azt súgja, találkozok én még ezzel a lánnyal, ha akarok, ha nem.
A kérdésére megvonom a vállaimat. - Azt, hogy talán nem is vagy te olyan rossz, mint, amilyennek mások beállítanak, már csak a származásod miatt sem. Vagy az unokatestvérem nagy hatással van rád? - kérdezek vissza, Siriusra utalva, természetesen. Tudni kell, hogy az unokatestvérem nem egészen azokat a nézeteket vallja, mint, amit a Black család, tehát nem aranyvérmániás, sem pedig mugliellenes. Érdekes ez így nézve, viszont nem mindenki mondaná ugyanezt. A család nem tolerálja a viselkedését, sem pedig az egyik testvéremét, Andromedáét, aki ugyanazt az utat járja, amint Sirius is. A család két fekete báránya. Nem éppen kellemes.