Aiden & Adriana - You really want to kill me?

Even a killer can fall in love!

Oh vendégem van, nem is akármilyen! Egy fejvadász. Elég gyér lett a bejutása, de betudom ezt annak, hogy jó a biztonsági rendszerem. Mit ne mondjak kell, ha egyszer gyilkos az ember, na nem. A hölgy az ajtóban állt meg, mire én beinvitáltam.
Közölte velem, hogy ne merjek megmozdulni mert megöl. Na persze, majd pont ő fog engem megölni. A következő pillanatban már izzó bilincs volt a lábán és egy kígyó fojtogatta. Nem hagyom, hogy betörjenek hozzám és könnyen megússzák!
- Oh, oh az én régi jó barátom bérelt fel! Csak tudnám miért pikkel rám! Szivességet tettem neki, mikor kivégeztem a feleségét, folyton csalta a némber! - Mondtam kárörvendően nevetve. Nem kell mondnia semmit, mindent tudni fogok.
Egyetlen igével tűntetem el a kígyót, s kötöttem össze a kezét. Észrevehetetlenül mértem végig. Nem is rossz! Formás hölgyike! Ahhoz képest, hogy fejvadász! Vajon értem mennyit kap? Csak nem vagyok már valami olcsó!
- Álmodban, hogy megölj mi? Nem, nem engedlek el még! Felesleges erőlködnöd, hogy eltégy láb alól, minden tettedet előre látom! - Mosolyogtam gonoszul. Igen ez vagyok én, a rideg, alkudozó ember.
Közel mentem hozzá, jobb kezemmel megsimogattam az arcát. Egy darabig néztem a szemeit, majd a pálcáját magamhoz hívtam, s az övemre raktam. Majd csettintettem egyet.
A lánc és a kötelek eltűntek egy pillanat alatt. Nem félek tőle! Nem tud bánatani! Gyenge, nem tudja felvenni velem a versenyt. Nem hagyom a közelében a pálcáját. Tudom, hogy az első adandó alkalmmal nekem támadna. Nekem meg nincs kedvem meghalni.
- Foglaljon helyet hölgyem! Italt? Mondja meg őszintén mennyit kapna a fejemért? - Kérdeztem természetes hangnemben. Nem nagyon érdeke, hogy mennyit ér volt barátomnak a fejem. De mit nem mondjak, ha már van esélyem egy ilyen gyönyörűsséggel tölteni az időm akkor kihasználom! Persze, hogy meg teszem!
- Hogy szeretsz ölni. Tudtad, hogy kivel állítottak szembe? Megölhetnélek már most, csak egy gondolatomba kerülne! - Ültem le vele szemben és közelebb hajolva figyeltem. Elővettem a whiskeyt és ittam belőle.
Valami más ezzen a nőn, mint a többin! Látom benne azt a tiszta gonoszságot , ami bennem is ott van. Látom, ahogy csillog a szemem, ha kitalált valamit. Azt is látom mit és ez nem nagyon fényes, de ez van. Tovább figyeltem, az idomait.
Valami megfogott benne, mintha vonzana magához. Olyan, mintha egy mágnes mellett állnék. Érzem, hogy vonz magához, hogy szinte már vágyakozom utána. De nem úgy vágyom rá, mint másokra. Ez teljesen más. Ez valami új. Fogalmam sincs, hogy hogyan jött rám ez, de érzem, hogy a péznellenére ő is érdeklődik irántam.

note: || To: Adriana

Even a killer can fall in love!

Lőttek a nyugodt estémnek. Vendégem jött. Egy fejvadász. Mondhatnám, hogy megtisztelve érzem magam, de nem. Hidegen hagy, hogy meg akarnak őlni. Sokan akarnak megölni. Ez nem újdonság. Az új itt a gyilkos személye. Egy nő! Komolyan? Most ugye csak viccelnek velem?
Beinvitáltam a hölgyikét. Közölte, hogy ha meg merek mozdulni, akkor megöl. Elmosolyodtam, engem ő? Megölni? Nem, nem! Gyorsan csapdába került. Nekem nem kell megmozdulnom, hogy varázsoljak, pálca nélkül is megy. Hiszen Noir vagyok, a legnagyobb feketemágus család sarja, s hamarosan a fiam is a nyomomba lép!
- Az nem érdekes! Neki nincs joga ellenkezni velem! - Mondtam komolyan. Majd eltűntettem a kígyót, s helyette a kezét kötöttem össze. Merilnre de tüzes ez a hölgy, szinte láng!
Látom a szemében, hogy meg akar ölni. De aranyos. De szép, ahogy gyűlöl. Viszont csak egy darabig látom ezt. Utána valami mást láttam. Tudom, hogy látott már képet rólam látom a fejében. Hmm... nem a legjobb képek azt meg kell hagyni.
- De mindig ki fogom tudni védeni! Nagyon szemfülesnek kell lenned, hogy ártani tudj nekem! - Közelebb léptem hozzá. Láttam rajta, hogy nem akarja, hogy hozzá érjek. De én akarom, hogy perzseljen a tekintete, hogy lássam, ahogy szikrákat szór rám.
- Maga tudja! Én felajánlottam. Nem kapja meg. Nem adom oda! Csak annyit?! - Csattantam fel hirtelen, mikor megláttam az emlékeiben az összeget! - El fogok beszélgetni ezzel a jóemberrel. Ez sértés! Ilyen keveset adni, értem! Áh nem is... oh azért adott ilyen keveset, mert azt hittem megölöm, magát. Mindig is egy skót volt!
Leült velem szemben, kezei karba téve, lábai is keresztben vannak. Azt akarja mutatni, hogy elérhetetlen. Merlinre, de szemrevaló! A mozgása, a hanghordozása, a szemei... Az a gyilkos tekintet... Nem Aiden maradj erős, le akkar venni a lábadról, hogy aztán végezzen veled!
- Uralni életet és halált. Tudni, hogy a te kezedben van a nyomorult élete. Látni ahogy szenved, érezni a félelmét. Tudni, hogy minden rajtad áll és kedved szerint játszhatsz velük! - Fejeztem be a megindított beszédsorozatot.
- Nem áll szándékomban megölni téged! Főleg, hogy védtelen vagy. A pálcádat meg nem adom oda! Mondd csak Adrina Duval! Miért nézel rám úgy, mintha azon gondolkodnál, megölj-e? Igen tudom a nevedet! Ott van a fejedben. Nekem pedig gyerekjáték megszerezni!
Mondtam közelebb hajolva. Megint megnéztem magamnak. Vonz, egyszerűen rángat magához. S egyre nehezebb megmaradni egy helyben. De muszáj. Csak a fejemet akarja elcsavarni és nagyon megy neki! A gonoszsága, a természeti adottságai, a gondolati. Egyre egyre vonzóbbá teszi!

note: || To: Adriana

Even a killer can fall in love!

Elrontották a mai pihenős napomat ez idegesítő. Megáll az eszem egy nyugodt napot akartam, egy kis magányt, minden gond nélkül. Olyan nagy kérés ez? Egyszerűem nem hiszem el, hogy mindig akkor jön közbe valami, ha én éppen pihenni akarok.
Fejvadász érkezett a kastélyomba, na nem mintha nagy gond lenne, de akkor miért pont ma? Egy nőt küldtek rám. Ez röhelyes! Beinvitáltam a kisasszonyt, mire közölte, hogy ha megmoccanok megöl. Elmosolyodtam, s a következő pillanatban már meg is békjóztam.
- Próbálkozni lehet! - Mondtam gonoszul vigyorogva, ahogy eltűntettem a kígyót és összekötöttem a kezét. Merlinre de jól áll neki, ha szikrázik a szeme. Elképesztő. Ez a nő valami álom. Ahogy forrong benne a gyilkolási vágy.
Láttam a fejében, hogy látott rólam már képeket, de meg kell hagyni elég pocsékokat. Vannak sokkal előnyösebbek is. De nem lehet minden tökéletes. Furcsa, mintha valami más is mozogna benne a gyilkolási vágyon kívül.
- Sok szerencsét hozzá! - Mondtam gonoszul vigyorogva, ahogy közelebb mentem hozzá. Láttam, hogy nem akarja, hogy hozzá érjek, de ez hidegen hagyott. Megsimítottam az arcát. Puha bőre van és milyen szép.
- Nem szeretem elsietni a dolgokat! Egyelőre azt mondod? Megnyugtatlak akkor se fog fizetni ha végzel velem. Ismerem, nem szavahihető ember. - Mondtam, ahogy válaszolt nekem.
- Nem gondolom, tudom! Olyan átkokat ismerek, amilyenekről nem is hallottál még. Sőt úgy használom őket, hogy meg sem kell hozzá szólalnom. - Mondtam egy önelégült vigyor társaságában. Hát igen a családi örökség!
Leült velem szemben és elkezdett azon gondolkodni hogyan szerezze meg a pálcáját. Hát leginkább sehogy. Nem fogom neki odaadni. Megint megfigyeltem magamnak. A kisugárzása egyenesen magához ránt ez elmondhatatlan ézés.
- Nem különbözünk mi annyira mint azt hiszed! A te életed is gyilkolásból áll, az enyém is. Az ok is ugyanaz, csak míg te kapsz érte pénzt, addig én a Nagyúr megbecsülését és hatalmat kapok! - Mondtam mosolyogva.
- Nem ontok vért a saját kastélyomban! Legfeljebb a falakon kívül! Mi vagyok? Egy gyilkos! Egy gonosztevő! Egy legilimentor! - Mondtam egyre közelebb hajolva hozzá. Minduntalan figyelmeztettem magam, hogy csak el akar csábítani.
De nem bírom visszafogni magam, megmozgatott bennem valamit, amit még senki. Csillogott a szemem. Vágyom rá, de nagyon is. Meg akarom szerezni! Most nincs esélye ellenkezni. Csak a pálcákat kell biztos helyre raktni. Egyik kezemet ráraktam a pálcákra, mire azok eltűntek. Egyetlen biztos pont van most a kastélyban, ahova senki nem teszi be a lábát és az Seth szobája, ahogy Geer alszik! Oda kerűltek a pálcák az asztalra.
Most már szabad utam volt. Én pálca nélkül is tudok varázsolni főleg itthon. Lassan felálltam, s közelebb mentem a nőhöz. Felemeltem az állát és a szemeibe néztem. Azok a szemek, az a szikra, az a láng a tekintében, milyen csodálatos is.
- Nem tudsz ártani nekem! Én pedig nem akarok ártani neked. Van benned valami, ami nagyon vonz! De nem tudom mi az! Csak azt tudom, hogy nem bírom figyelmen kívül hagyni! -Mondtam szemet, majd ajkait vizsgálgatva.
A vágyam és a vonzása akkora lett pillanatok alatt, hogy éreztem, hogy lehetetlenség volt visszafogni magamat. Tekintetem ajkaira vándorolt, milyen élettel teliek, mennyire édesnek látszanak. A következő pillanatban közel hajoltam hozzá és megcsókoltam.
Lassan és szenvedélyesen csókoltam. Megáll az eszem, még sosem élveztem ennyire egy csókot sem. Pedig nem egyszer csókolóztam már. De ez a nő más, a gonoszsága átjárja a csókját is, a szemében égő tűz az ajkaiban is ott van, s ezt én mind érezhetem.

note: || To: Adriana

Even a killer can fall in love!

Ne már! Oda a napom! Olyan nagy dolog lenne egy kicsit nyugton hagyni? Olyan nehéz ez? Én is kibírom, hogy nem ölöm a diákokat a jóság szentélyében, az ég is kibírhatná, hogy egyszer nyugton hagy csak egy napra. Ezt nem olyan eszméletlenül nehéz megtenni.
A fejvadászom, aki mellesleg egy nő megvárakoztat így beinvitáltam a szobába. Belépett, majd közölte, hogy ha megmozdulok meghalok, mire én elfogtam. Engem megöl, ő ez most valami vicc! Mert ez annak is rossz. Nem fog egy ilyen jött ment fejvadász megölni!
Eltűntettem a kígyót a nyakából és összekötöttem a kezeit. Szabadulni próbált, de hiába. Végignéztem rajta. Csinos, formás és még gonosz is, valami nagyon vonz benne. Ekkor láttam meg, hogy már látott rólam fotókat, s hogy ezek nem a legjobbak.
- Csábító ötlet, de élni akarok! Nem szándékozom hagyni, hogy megölj. Pontosan családi örökség, de van is mire magabiztosnak lennünk! - Mosolyodom el gonoszul válasza hallatán.
Leült velem szemben, láttam ahogy elkezd azon gondolkodni, hogy hogyan szerezze meg a pálcáját. Majd máson kezdett el gondolkodni, de nem törődtem vele sokat. Inkább rá kincentráltam. Nem tudok rájönni mi vonz engem annyira ebben a nőben.
- Olyan érdekes nem? Hogy mennyire hasonlítunk és mennyire vagyunk mások! Nem akarlak megölni! Nem támadok védtelen boszorkányra. - Mondtam teljesen nyugodtan, mintha mi sem lenne természetesebb ennél.
Egyre közelebb hajoltam hozzá, ő pedig hátra dőlt. Látom, hogy vonzódik hozzám, miért menekül. Csillog a szemem. Vágyom rá, hogy megkapjam őt. Meg akarom magamnak szerezni. Felkeltette az érdeklődésemet, én pedig meg akarom szerezni.
A pálcákhoz nyúltam, s felküldtem őket Seth szobájába Geer mellé. Ott biztonságban vannak. Majd felálltam és közel mentem a nőhöz, felemeltem az állát. Mélyen szemeibe néztem. Izgatott volt, nem akarja, de én igen. Megszólaltam, amit végig hallgatott.
- Benned! - Ismételtem meg, ahogy figyeltem. Nevetett, de nem igazából nevetett. Nem hisze nekem, viszont, ahogy szemeimbe nézett rájött, hogy nem hazudok neki. Ráharapott az ajkára, arra a telt, gyönyörű ajak.
Hirtelen megcsókoltam, lassan és szenvedélyesen. Kezei közé vette arcomat, s maga felé húzott, élveztem. Ahogy azt is, ahogy visszacsókolt. Hevesen és szenvedélyesen. Ez elmondhatatlanul jó érzés.
Ahogy befejeztük a csókot eltolt magától. Majd felpattan és idegesen sétált át a túloldalra, hogy messzebb legyen tőlem. Egy pillanatra csalódott voltam. Én élveztem, ahogy csókolt és akartam még. Egyre hevesebben és jobban. Az enyém lesz! Kerül, amibe kerül!
- Nem akarom, hogy eltűnj örökre! - Suttogtam halkan, majd közelebb mentem hozzá. Először megragadtam a kezét, amit felém nyújtott, majd a másikat is. Gyorsan nyakamba raktam, majd karjain végigvezetve ujjaim, átöleltem a dereát. Szemeibe néztem, akarom még őt. Megint ajkaira tapasztottam a sajátom és hevesen kezdtem el csókolni. Szabadon csókoltam és szinte vágyakoztam, hogy ne hagyjuk abba soha a csókolózást.

note: || To: Adriana

Even a killer can fall in love!

Mikor a vendégem belépett közölte velem, hogy ne merjek megmozdulni, mert halott vagyok! Na persze, én halott! Nem ismer engem ez a nő cseppet sem. Csapdába ejtettem, olyanba, amilyenből nem tud szabadulni. Pedig csak a kezét kötöttem meg, meg a bilincsek vannak rajta.
Megnézem magamnak az én fejvadászomat. Nem is rossz! Sőt csinos és van benne valami különös tűz. Milyen szép mikor haragszik rám. Szikráznak a szemei, mint a csillagok! De gyönyörű nő! Egyszerűen lélegzetelállító, nem az nem kifejezés rá.
- Eléggé! - Mondtam ugyanolyan gúnyos hangon. El sem hiszem még az is tetszik, ahogy beszél! A hanglejtése, a szavai, a stílusa! Imádni való, számomra az. Mintha valami ajándékot kaptam volna. Pedig nincs is szülinapom.
Végül leült velem szemben. Elutasító volt, de én csak annál jobban akartam őt! Folyamatosan idomait és gondolatait figyeltem. Vissza akarja kapni a pálcáját! Na azt ugyan lesheti! Nem fogom odaadni, hogy megöljön vele.
- Pontosan és nem nem tudsz rávenni, hogy megöljelek! - Hülye leszek megölni, mikor vonzódom hozzá, teljesen máshogy, mint bárki máshoz. Van benne valami, aminek nem tudok ellen állni.
Lassan egyre közelebb hajoltam hozzá, ő pedig hátrafelé dőlt. Előlem ugyan nem menekül. Csillogott a szemem, akarom őt. A pálcákhoz nyúltam, s a legbiztonságosabb helyre, Geer mellé küldtem őket. Odamentem hozzá és felemeltem a fejét.
Elmondtam neki mit érzek. Gúnyosan nevetett, élveztem a nevetését. Majd mikor felfogta, hogy őszintén beszélek ledermedt. Ajkaiba harapott. Azokba a gyönyörű ajkakba. Majd megcsókoltam. Lassan és szenvedélyesen, visszacsókolt.
Kezei közé vette arcom, maga felé húzott és hevesen csókolt vissza! Imádom ezt a nőt. A csókja mámorító, minden ami ő elkápráztat. Mikor befejeztük ellökött és távolabb sétált tőlem. Mintha menekülne előlem, vajon mit tettem?
Nem feleltem neki, csak csillogott a szemem és az ajkait néztem. Közelebb mentem hozzá. Az egyik kezét felém nyújtotta, hogy adjam vissza a pálcáját, de én csak megfogtam a kezét, majd a másikat is és a nyakamba tettem. Lassan végigsimogattam a karjait.
Leblokkolt. Átkaroltam a derekát. Szemeibe néztem, még mindig csillog a szemem. Majd ajkaimat az övére tapasztom és hevesen csókolom meg. Visszacsókol ugyanúgy ahogy én csókolom őt. Milyen édes, ez a nő különlege!
Érzem, hogy más, van benne valami, ami senki másban nincs. Akarom őt, a karomban tartani. Csókolni, amíg világ a világ. Kell nekem, valami vonzz benne és én meg fogom ezt szerezni. A csók után kapálózni kezdett, de nem engedtem el.
Kapálózva magyarázott nekem. Menekülni akar. Már az sem érdekli, ha a pálcáját sem kapja meg csak engedjem el. Ez nem fog menni. Nem engedhetem el. Kérdésén elmosolyodtam, tudom, hogy nem fog neki tetszeni a válaszom, de hidegen hagy!
- Nem mehetsz el sehol! Azt akarom, hogy maradj itt! - Mondtam határozottan, majd megint megcsókoltam. Merlinre nem bírom abba hagyni. Akarom még csókolni. Magamhoz szorítom és simogatni kezdtem a hátát. Ez elképesztő elveszi az eszemet ez a nő. Ez kész vicc, de élvezem nagyon élvezem.
Tetszik nekem ez a lány, nem is kicsit. Már a megjelenése megbabonázott, mikor megláttam, most meg azt hiszem az eszemet is elvettem. De ha lehet ilyet mondani én még élvezem is hogy teljesen megboldulok, ha ránézek, hogy teljesen kiesik minden más, ami van.

note: || To: Adriana

Even a killer can fall in love!

Menekülni akar előlem. Érez valamit irántam. Ahogy én is iránta. A pálcáinkat felküldtem Geerhez, ott biztonságban lesznek. Közöltem vele, hogy nem fogom megölni. Felemeltem az állát és elmondtam, hogy mennyire vonz. Nevetett, de amint belenézett a szemembe abba hagyta. Nem hazudom neki. Tényleg vonzódom hozzá.
Ajkait bámultam, amire ráharapott. Abban a pillanatban mozdultam és megcsókoltam, lassan és szenvedélyesen. Kezei közé vette fejemet, s maga felé húzott. Visszacsókolt. Merlinre, olyan mintha egy mágnes mellett állnék ami nem akar elengedni.
Amint befejeztük a csókot eltolt magától és a szoba másik felébe menekült. Kinyújtotta a kezét. A pálcáját akarja. Közel mentem hozzá elkaptam a kezét, majd a másikat is és nyakamba tettem. Végigsimítottam a végtagokon, majd derekát átölelve csillogó szemmel néztem a szemeibe.
Hevesen csókoltam meg, s ő megint visszacsókolt. Merlin szerelmére. Úgy csókol, mint még senki. Úgy vágyom rá, mint még senkire. Nem fogom kiengedni a kezemből. Ezt már most eldöntöttem. Akármi is lesz az ára, ma este velem marad!
Amint befejeztük a csókot kapálózni kezdett. Magyarázkodott, hogy neki nem is kell a pálca csak engedjem el. - Tudom, de az ilyen apróságok nem szoktak zarani. Mellesleg, ha te is itt akarsz maradni az nem emberrablás és tudom, hogy te is úgy vágysz rám, mint én rád!
Mondtam fátyolos tekintettel nézve rá. Akármit is tesz nem fogom elengedni ebben biztos lehet. Ha másra nem legalább egy éjszakáig had élvezzem a testét!
=#00FF00>- Kár! - Mondtam halkan, majd hirtelen megint megcsókoltam. Mire visszacsólt. Ajkainak íze egyszerűen mámoros kell nekem. Bárhogy! Akkor is az enyém lesz!
- Nem! Akarlak téged Adriana! - Magamhoz szorítottam és a nyakába csókoltam majd. Ajkait is megcsókoltam, valahogy más volt a csók, mint szokott. Élveztem és boldog voltam, hogy csókolhatok, símogatni kezdtem a hátát, s kezeim óvatosan bevándoroltak a ruhája alá. Akarom őt. Kell nekem, engedni akarok a mágnesnek.

note: || To: Adriana

Even a killer can fall in love!

Na jó, erre nem számítottam! Kicsit sem számítottam rá, hogy ez a csaj úgy fog magához vonzani, mint a vas a mágnest. De sikerült neki. Akarom őt, már a szeme csillogása, a gonosz mosolya is elég hogy megbolondítson, de tudom, hogy ennél többre vágyom tőle.
A pálcáinkhoz nyúltam, s felküldtem őket Geerhez a kastély legbiztonságosabb helyére. Oda ember be nem jut, aki nem én vagy Seth. Odamentem a nőhöz és felemeltem az állát, elmondtam neki milyen érzelmeket vált ki belőlem. Nem hazudtam neki, igazak az érzelmeim, felesleges hazudnom.
Megcsókoltam, kezei közé vette arcomat és maga felé húzott. Érzem a mágnes megtalálta a párját. Mintha minden eddigi csókom eltűnt volna, mintha most csókolnék először. Minden más női arc elszürkült, csak ő maradt. Csak az ő arca, elvarázsol.
Amint befejeztük a csókot eltolt magától és a szoba másik felébe ment. Nem akarom, hogy távol legyen. Messze van. Azt akarom, hogy itt legyen előttem, a karjaimban. Akarom őt, a testét, a lelkét, a szívét, mindenét. ŐT!
Kinyújtotta felém a kezét, tudom hogy a pálcáját akarja, de én inkább úgy fogtam fel, hogy azért nyújtja, hogy én fogjam meg. Közel mentem és megragadtam, majd a másik kezét is és a nyakamba tettem, végighúztam ujjaim a karjain és  átkaroltam a derekát. Csillogtak a szemeim, ahogy rá néztem.
Hevesen megcsókoltam, ő ugyanúgy viszonozta. Akarom őt minimum egy estére, nem kettőre, nem tízre, nem húszra, nem egy hónapra, nem is inkább egy évre, nem nem örökre, örökre kell nekem. Mikor befejeztük a csókot tiltakozott és el akart menni, nem akarom, hogy itt hagyjon.
- Te is nekromanta vagy! Nem kell tartanunk egymástól. Nem öllek meg, nem akarlak megölni! - Mondtam komolyan, hiszen komolyan is gondoltam. Nem akarom megölni, én vonzódom hozzá, én lehet hogy megőrültem, de belé szerettem.
Belecsókoltam a nyakába, megremegett. Szeretem, Merlinre szeretem. Szavaival mit sem törődve megint megcsókoltam. Lassan simogatni keztem a hátát, élvezem, hogy velem van, hogy itt van velem. Majd a ruhája alá nyúltam be.
Érezni akartam a bőrét, ahogy a kezeimhez ér. Ekkor megragadra a felkarjaim. Nem vagy kurva! Nem akarlak eldobni! Meg akarlak tartani! Örökre, magam mellett! Ziháltam magamban, kicsit elkeseredve, hogy kiszabadult a karomból.
Egyre távolabb került. Ne! Ne! Ne hagyj itt kellesz nekem! Fájt, hogy távolodik tőlem. Nem bírtam magammal, nem mehet el. Elrabolta a szívemet! Utána iramodtam és lekaptam a kezét, magam felé fordítottam.
Hirtelen megint megcsókoltam, de ez a csók már szerelemmel volt tele. Mikor befejeztem arcát kezeim közé fogtam és simogatni kezdtem. Varázslatos, ez a nő egy álom. Az arcát vizsgáltam milyen szép, milyen tiszta. Bámulatos.
- Nem vagy a kurvám, nem is akarom, hogy az legyél. Nem csak egy estére kellesz. Nekem most és mindörökre kellesz. Nem akarlak megölni, nem lennék rá képes. Mert abban a pillanatban ahogy megpillantottalak én... én beléd szerettem! Ne menj el, kérlek. Maradj velem! - Súgtam elhaló hangon.

note: || To: Adriana

Even a killer can fall in love!

Akarom őt kell, egyszerűen nem tudok nélküle meglenni. Már most látom, pedig még csak a szemeit nézem, még csak a mosolya kápráztat el. Érzem, hogy ő más. Ő különleges. Benne van valami, ami mindenki másból hiányzik.
A pálcákhoz nyúltam, s eltűntettem őket. Felemeltem a fejét. A szemeibe néztem és megcsókoltam. Visszacsókolt, két keze közé vette az arcomat és magához húzott. Éreztem a mágnes bennem megtalálta, amit keresett. Most már nem akarom elengedni.
Mikor abbamaradt a csók eltolt magától, s elszaladt a szoba másik felébe. Távol van tőlem. Messze, pedig itt kellene lennie a karomban, itt a helye érzem, hogy itt van. Az enyém. Csak az enyém. Senki, de senki másé. Szeretem őt, beleszerettem.
Kinyújtotta felém a kezét. Tudom, hogy a pálcát akarja, de én annak tudom be, hogy felém, értem nyúl. Engem akar. Odamentem hozzá, megfogtam kezeit és nyakamba tettem. Ujjaim végigfutottak karjain, majd megöleltem, s csillogó szemekkel néztem rá.
Hevesen csókoltam meg. Megint visszacsókolt. Merlin szakállára. Ez megunhatatlan. Édes, heves, szenvedélyes. Akarom, kell nekem. Csak ő. Örökre csak ő. Senki, senki más. Szeretem, Merlinre! Szerelmes vagyok, szerelmes, egy gonosz bombázóba.
- Mert... mert... Nem akarlak megszabadítani az életedtől. - Mondtam halkan, ahogy nyakába csókoltam. Elvette az eszemet. Akarom magamnak, most! Kezeim a ruhája alá vándoroltak be. Éreznem kell a bőrét. Vágyom rá.
Megállított. Elmondta mit gondol, nem bírtam felelni, csak magamban válaszoltam neki. Kiszabadult a karomból és távolodni kezdett. Lassan, lassan egyre messzebb. Ne, nem mehet el. Velem kell maradnia. Itt kell lennie velem.
Álltam és néztem őt. Távolodik tőlem. Hirtelen odamentem hozzá és megragadtam a kezét, magam felé fordítottam és megcsókoltam. Csókom tele volt szerelemmel. Visszacsókolt, a csókjában szerelem volt. Szeret, ő is szeret.
A csók után kezembe fogtam arcát és simogatni kezdtem. Majd vizsgálgatni a gyönyörű arcát. Szeretem, imádom, akarom csak őt. Egyszerűen elbűvöl, elvarázsol, megbabonáz. Képtelen vagyok másra gondolni csak ő van nekem, csak ő. Bevallottam, hogy szeretem.
- Komolyan gondolom Adriana! Szeretlek! - Megint kimondtam és tetszett a hangzása. Közel hajoltam hozzá és megint megcsókoltam. Majd derekánál fogva rántottam magamhoz és felkaptam.
Az enyém lesz, most és mindörökre! Felvittem a szobámba, majd az ágyra fektettem és rámásztam. Újra megcsókoltam, de most már ruháját is kezdtem levenni róla. Kezeim simogatták testét, ajkam pedig folyamatosan csókolta. Élveztem, élveztem a szerelmet, ami mind a kettőnket átjárja.

note: || To: Adriana

Even a killer can fall in love!
18+

Csókol, hozzám ér, élvezi, akar engem. Tudom és ezzel olyan érzések szabadulnak fel bennem, amilyenek eddig soha. Belenézek a szemeibe és megszűnik a világ. Megérzem az ajkainak az ízét és repülök. Hozzám se kell érnie, elég rám néznie és elvesztem.
A rabja vagyok. Szeretem, igen azt hiszem ez az a szó, ami takarja az érzéseimet. Azt akarom, hogy örökre velem maradjon, hogy mindig csókoljon. Szeretem, egyszerűen belé bolonndultam egy pillanat alatt. Hevesen csókoltam, ő pedig visszacsókolt. Akarom, akarom őt, magam mellé minden percben.
- Nem tudom megtenni! - Mondom ki halkan. Nem, nem vagyok képes megölni őt. A nyakába csókoltam, megremegett. Merlinre milyen édes, milyen gyönyörű. Kezeim ruhája alatt matattak, megállított és elmondta mit akar, majd kiszabadult a karomból.
Leblokkoltam. Miből gondolja, hogy csak egy kaland lenne? Nem kaland lenne! Az életem lenne! Távolodik tőle. Valami különös érzés van bennem, nem akarom, hogy elmenjen. Az utolsó pillanatban állítottam meg. Megragadtam a kezét és magam felé fordítottam.
Szerelmesen csókoltam meg. Visszacsókolt, ugyanolyan szerelemmel. Szeret, csak szeret engem! Boldog voltam. Kezeimbe vettem arcát és  vizsgálni kezdtem. Lehunyta a szemeit, majd hirtelen szerelmet vallottam neki. Tudnia kell, mit érzek iránta. Majd kérdése után megint kimondtam, hogy szeretem.
- Örökre és azon is túl! - Suttogtam halkan, ahogy egyre közelebb hajoltam hozzá, majd megcsókoltam, visszacsókolt. Nem győztem falni a csókját, de akarom még, örökre ezt akarom. Derekánál fogva magamhoz rántottam, majd felkaptam. Karjai a nyakamban voltak, amíg fel nem értünk. Élveztem.
Nem vettem le róla a tekintetemet. Elvarázsolt, elég rá néznem és tudom, hogy ő az igazi, az egyetlen. Lefektettem az ágyra és rámásztam. Megint megcsókoltam, éreztem puha kezeit a mellkasomon, életemben nem éreztem még ilyen vibrálást magamban. Vetkőztetni kezdtem, hogy az enyém lehessen.
Meghallottam a hangját. Merlinre, ez a leggyönyörűbb hang, amit valaha hallottam. Belecsókolt a fülembe, nem bírtam megint meg kellett csókolnom. Hajába turtam és simogattam, ott ahol értem. Milyen puha a bőre, mint a bársony. Vagy annál is puhább.
- Szeretlek! Azt akarom, hogy az enyém legyél örökre! - Súgtam szenvedélyesen megnyalva a fülét, majd gyorsan megcsókolva őt. Vetkőzni kezdtem. Azt akarom, hogy eggyé legyünk, szeretni akarom őt.
Mikor végre sikerült megszabadulni minden gönctől, magamhoz öleltem és úgy csókoltam meg. Merlinre, a bőre tapintása, már alapból felizgat, a szemei bolondá tesznek. Ő az aki kell nekem. Csókolgatni kezdtem testét. Kezeim jártak rajta, amít meg nem találták leggyengébb pontját, ahol megálltak és csak ott folytatták.
Szeretni akarom, szeretni. Csak őt senki, senki mást. Érzem, tudom. A nyakát kezdtem szívni, lehunyt szemekkel. Majd megcsókoltam a csívás helyét, mély levegőt vettem. Milyen jó illata van. Mintha mindig is ezt az illatot kerestem volna, most pedig itt van a karjaimban. Életem szerelme az enyém lesz, csak az enyém.

note: || To: Adriana