Vendég Vendég
| Tárgy: Casper Phoenix Haynes Szer. 10 Szept. 2014 - 23:34 | |
|
Casper Phoenix Haynes
| Kor: 17, Ház: Hollóhát , Évfolyam: 7. |
Oldal: semleges , Play by.: Dylan O'Brien Vér: Arany Jellem:
Közvetlen vagyok, kedves, barátkozó, szinte mindenkivel összehaverkodom. De igazán a barátom elég kevés ember lehet. Rettenetesen álmodozó vagyok, napjában több képtelenség eszembe jut, imádom ezzel mulatni az időd. Szeretek tanulni, mindenbe beleütöm az orromat, kíváncsi vagyok, nem érem be semennyivel. Szeretek új embereket megismerni. Crispin nagyon nyugis hozzám képest, én kicsit agresszívabb vagyok, de nem varázslatokkal. Senkit sem fogok megátkozni, vagy akármi, de bizony, abból nem csinálok gondot, hogy megüssek-e valakit. Ha beszól, idegesítenek, vagy az ikremet bántják, akkor lehet, hogy valakinek az orra be fog törni. Egyáltalán nem sajnálom. Nem vagyok egy nőcsábász, senki fejét nem fogom elcsavarni, megvárom, míg más indul el hozzám. A családomért bármit megteszek, és ez a bármi komolyan akármi. Eléggé muglibarát vagyok, szeretek elmenni a koncertjeikre, a bulijaikra, lógni velük, de persze csak, ha az ikrem is velem van, nélküle semmi sem az igazi.
Csoport: Diák Kinézet: Hajam barna, kócos, sosem áll arra, amerre én szeretném, de ebbe mér beletörődtem igazából, mélyen a lelkem mélyén már nem is remélem, hogy valaha is sikerül frizurát varázsolnom belőle. ( maximum komolyan varázslattal). Bőröm sápadt, kivéve mélybarna szemeim alatt, mert ott sötétebb. Rossz alvó vagyok. Nem vagyok valami magas, általában mosolygok, még akkor is, ha nincs túl jó kedvem. Az iskolában a szokásos, kékszegélyű talárt viselem inggel, nadrággal, de ha a normális életben vagyok, otthon, anyánál, akkor szeretem a bőrdzsekiket, fekete rarmereket, és a napszemüvegemtől sem szakadok el könnyen. Egyébként van egy tetoválásom a csuklómon.
Történet:
Crispin még nem jöhet ki a gyengélkedőről, ezt az alkalmat ki is aknázom, ahogy csak lehet. Tudom, hogy ma lehet kimenni Roxmortsba, így azt veszek fel, amit csak szeretnék. Egy fekete farmert húzok egy sima, sötétszürke pólóval, és egy fekete bőrdzsekivel, aminek a nyaka és a kezei vége és az alja már más anyagból, simán simul, hogy szorosan zárhassa le a ruhát. Sietek, mint egy eszelős, hogy elkaphassam Lizziet a Hugrabugosok klubhelyiségénél. Tudom, hogy nem fogja azt hinni, hogy a párja vagyok, de nem is ez a célom. Egyébként is lebuknék a zselézett hajammal és a tetoválásokkal a csuklómon és a gerincem mentén ( még ha oda nem is fog benézni ). Soha nem akartam lenyúlni Lizziet Crisp elől, fene tudja, hogy miért nem, nem vagyok az a fajta, na meg egyébként is. Kicsit vicces, hogy én vagyok a könyvbúvár, hollóhátas, és mégis nekem van a rosszfiúsabb külsőm, de ezt dobta a gép. Még elrágom a csokibékát, és átgondolom még egyszer, hogy mit akarok mondani a szöszilánynak, és hogy egyáltalán el akarom-e mondani. Ebben sem vagyok teljesen biztos. Na de a sok agyalás helyett inkább kapom magam. Rakok pénzt a zsebembe, feltolom a napszemüveget a fejemre és eszeveszett tempóban kezdek rohanni lefele. Tekintve, hogy nekünk tornyunk van, a hugrabugosok pedig az alagsorban foglalnak helyet. Csúszva fékezek le a sarkon, és a falnak dőlve figyleem, ahogy áradnak ki az emberek. A legtöbbjük köszön nekem, én pedig mosolyogva viszonzom a szívességet, egyesek hátba is veregetnek, de az egységes, hogy a legtöbb lány egy halk, ábrándos sóhajjal néz végig rajtam ajkukba harapva. Nehéz nem észre venni. Mikor meglátom Lizziet azonnal kilépek a sarok mögül és felemelem a kezem, jelezve neki, hogy a hang, ami nevén szólítja, tőlem jön. - Lizzie! - Intek neki zavartan mosolyogva. Látom, hogy észre vesz, így bevárom. - Sziaa. Na mi ez a nagy Lizziezés?- Tetstzik a mosolya. Az mindig teljesen megnyugtatott, hogy nem lesz semmi, de semmi gond. - Arra gondoltam, hogy nem... nem jönnél-e el velem... sétálni... kettesben. - Nem sűrűn hívom el, de ha igen, akkor szerintem már ő is tudja, hogy lelkizni szeretnék, vagy ha nem is azt, minimum tanácsért folyamodnék az épeszű, és megbízható szépséghez. - Már ha... elrabolhatlak a barátaidtól - Pislogok rá könyörgő barna szemekkel. - Persze, hogy elrabolhatsz, bőven ráérek még jópofizni- A válaszára elmosolyodok, és együtt megyünk ki a többiekkel, le Roxmortsba, ahol viszont finom húzással elválasztom a többiektől, egy kihaltabb utcarész felé véve az irányt. Nekidőlök a falnak, a lábamat fixírozva. - Van valami, amit nem tudom, hogy hogyan mondhatnék el... Crispinnek, mert még magammal is csak most sikerült megbeszélnem úgy, hogy én is megértsem, hogy... mi történik. Arra gondoltam, hogy talán elmondom neked, és te talán segítesz. De... még ha esetleg ki is borulsz, kérlek, ne mondd el senkinek - Sütöm le a szemem elpirulva. - Mondtam én el valaha is bármit, bárkinek, ami titoknak számított? Nem, szóval hallgatlak, segítek bármiről is legyen szó, és nyugi, nem fogok kiborulni.- A mosolya, az a szép, bátorító mosoly győzött meg. Kifújom a levegőt. - Nyáron elmentünk egy mugli bulira és... találkoztam egy sráccal véletlenül. Huszonnégy éves volt, én meg hazudtam a koromról. Volt bennem egy kis alkohol, de... azóta nem tudom kiverni a fejemből, mert... - Nyelek egyetl, lehunyom szemem, fejem a mögöttem lévő falnak feszítem. Arra még nem nagyon állok készen, hogy kimondjam, csókolóztam vele. - Mert azt hiszem, érzek iránta valamit... érted... - Nézek a szemébe nézve ajkamba harapva erősen. Kikerekednek a szemei, és az arcomat elönti a forróság. szeretnék elfutni, amilyen messze csak lehet, lábaim mégis a földbe gyökereznek, és nem tudok egy hangot sem kinyögni. - Vagyis azt akarod mondani, hogy....vonzódsz a saját nemedhez is, vagy csak....csak azokhoz?- Össze-vissza jönnek az érzelmek az arcán, én pedig tudom,h ogy folytathatom, egy ideig mégis csak keresem a szavakat. - Nem... nem tudom. Soha nem volt barátnőm... vagyis próbálkoztam és egy csomó lány barátom van, de mégis, vele... csókolóztam... először... egész életemben. Ahogy Crispin meg veled - Mosolygok rá kicsit bizonytalanul félénken. - Nem tudom, mit csináljak. Hogy elmondjam-e neki. Hogy... elfogadja-e, hogy nem lesz-e sok problémája-e, vagy nem haragszik-e meg... én eddig próbáltam meggyőzni magam, hogy csak nagyon részeg voltam, de még most is érzem és... félek... azt hiszem. - Naná, hogy félek, mikor lehet, egy olyan valakibe estem bele fülig, akinek a telefonszáma rám volt írva, és mégsem egy futó kaland, mivel emlékszem mindenre. Az illatára, magasságára, ahogy átölelt. Szavai rántanak vissza a valóságba. - Akkor lehet ez az. Az első csók mindenki életében egy igen meghatározó esemény, de az is megeshet, hogy többet jelent, mint remélted.- Nyelek egyet. Igen, többet jelentett, mint reméltem. Ez szinte teljesen biztos. Nem szólok bele a csendbe, tetszik nekem, mert emészthetem. Lizzie egy kicsit mintha jobban ismerne, mint én saját magamat. - Nem hiszem, hogy csak az ital volt, biztos, hogy akkor más is van a háttérben...- Lelövi az egyetlen valamit, amivel még takarózni tudtam. Halkan felsóhajtok. Hát persze, hogy nem az ital volt, mivel nem voltam részeg sem, csak spicces. Bírom az alkoholt, nem csap ki. Csak annyira igyekeztem valami kifogást találni. - Szerintem mond el neki, mármint Crispnek. A testvéred, sőt az ikred, szeret és ezt megfogja érteni, biztos vagyok benne. - halványan elmosolyodok és bólogatok kicsit. Igen, igaza van. Hozzálépek és gyengéden átölelem, arcom az övének simítom, kicsit szorosabban tartom közel magamhoz. - Merlinre, Lizzie, nem értem, miért nem a Hollóhátban vagy, ilyen ésszel. - Simogatom meg a hátát és csókot nyomok az arcára hálásan. - Köszönöm szépen... meghívhatlak cserébe egy vajsörre?
// Lizzie részeit köszönöm Lizzienek ( nélküle magamban beszélgettem volna ) //
Patrónus: |
|
|