Vendég Vendég
| Tárgy: Coretha Rhodes Vas. 28 Dec. 2014 - 18:27 | |
|
Coretha Rhodes
| Kor: 16 , Ház: Hollóhát , Évfolyam: 6. |
Oldal: Semleges, egyelőre , Play by.:Emily Rudd Vér: Tudomása szerint arany, valójában félvér Jellem: Olyan vagyok, mint az élet. Kedves szavakat sugdosok a füledbe, sok szépet és jót ígérek, aztán alaposan megráglak és kiköplek. Nem vagyok kegyetlen, nem szándékosan bántom azokat, akik a közelembe kerülnek, legalábbis nem igazán, egyszerűen ilyen a természetem. Vad vagyok, zabolátlan, csak akkor kerülhetsz hozzám igazán közel, ha ezt elfogadod, ha nem próbálsz megtörni, leigázni, mert nem tűrőm rabságot és az elnyomást. Szabadnak születtem, és ilyképpen is élem az életem, így minden szabály, korlát betartása komoly nehézséget jelent nekem. A kötelezettség olyan számomra, mint egy gyógyulófélben lévő seb, örökkön viszket, és addig nem nyugodhatok, míg föl nem tépem. Egyedül a családom érdekeit vagyok képes a saját kényem-kedve fölé emelni, azt is talán csak azért, mert genetikailag belém kódolták a hűséget. Csoport: Diák Kinézet: Alkatom nőies, bár a kívánatosnál néhány centivel magasabb vagyok, hatalmas akvamarin szemeim uralják finom vonású arcomat, ajkaim érzékien íveltek. Részemről ennyit a csomagolásról, ha többre vagy kíváncsi egyszerűen nézz rám, még az is lehet, hogy nem csapom félre a fejem. Történet: A szüleim veszekedése elől a tóparti barlangokhoz szöktem. Apám és anyám is megbecsült tagja volt a varázsközösségnek, ám vitájukba nem volt semmi tiszteletreméltó. Kiabáltak, acsarkodtak, ha nem azok lettek volna akik, azt gondoltam volna teljesen kivetkőztek önmagukból, de ők éppen ellenkezőleg, ilyenkor mutatták meg igazi valójukat. Nem azért szaladtam el, mert féltem, ők nem rémítettek meg, csak a gondolat, hogy nem térhetek többé haza. Élveztem a kirándulást igazán, de otthon volt mindenem, a barátaim, a családunk, és nem értettem, hogy gondolhatja anya, hogy menjünk el. Ellentmondott ez mindennek, amiben eddig hittem, amiben neveltek. Lekuporodtam a víz fölé magasodó sziklák csúcsán. Figyeltem a sötét víztükör felszínén hullámzó hínárfövenyt. Megkapaszkodtam a szikla peremében, aprócska ujjaim közül moha, és földmorzsalék hullott a mélybe. Fakó, feszes bőröm alatt hullámzó izmok ugrásra készen megfeszültek. - Coretha!- nővérem hangja, akár egy sirályrikoltás, éles, vékony, fehér szoknyájába és barna hajába belekapott a szellő, miközben riadt arccal felém szaladt. Nőiessége éppen, hogy csak bimbózásnak indult, legalábbis ezt sejtette a testére szorosan ráfonódó vékony szövet alatt kirajzolódó lányka test. Rámosolyogtam, és ellöktem magam a sziklától, hogy aztán tehetetlen testem hulló kőként zuhanjon a semmibe. Nem akartam én véget vetni másnak, csupán ennek az ostoba vitának, minden gyermeki gőgömmel hittem, hogy engem komoly baj nem érhet. A becsapódás a vízbe sokkal keményebb volt, mint amire számítottam, ereje kiszorította tüdőmből az összes levegőt. A vízben burjánzó növények éhes csápokként tekeredtek rá apró testemre, hogy aztán azokat is magammal rántsam a mélybe. Testem lelassult, mire a tómedrének csapódtam. Egy éles kő átmetszette az Achilles szalagomat, az izmokat immár semmi nem tapasztotta az ízülethez így azok gusztustalan gombóccá ugrottak össze. A nővérem cibált ki a partra, a szüleim fittyet hányva, az apám által érzett közelgő veszélyre visszatértek velem a városba, ahol aztán a gyógyító néhány hét alatt teljesen rendbe tett. Egy hónapra rá jöttek és letartóztatták anyát. Tele voltak vele a lapok: a varázstörvények több pontjának súlyos áthágása, Mrs. Rhodes a mintafeleség, valójában egy báránybőrbe bújt farkas, a Newporti közösség kígyót melengetett a keblén...hogy csak néhány szalagcímet említsek. A média őrület hónapokig kitartott, míg a Mágiaügyi Minisztérium meg nem hozta döntését és anyámat 14 év Azkabani fogságra nem ítélte. Utána már nem érdekelt senkit az ügy, nem vártak ránk firkászok és fényképészek a háza előtt. A közösség is csendes egyetértésben fordított hátat nekünk. Nyugalom, nem kell sajnálni, nem szorulunk senki szánalmára. Talán azt gondolnád, hogy mindezek után apám nehezen boldogul három gyermek nevelésével, meg úgy általában az élettel, ha, így van, hát tévedésben élsz. Ahogy anyám hiányának sajgó fájdalma az idő előrehaladtával elcsitult, úgy tért vissza minden a régi kerékvágásba. Apánk nem tért jó útra, köszöni szépen ő kellemesen érzi magát a már kitaposott ösvényen, oly annyira, hogy gyermekeinek is hasonlósorsot készített elő. Hogy bántuk-e? Nem igazán, nem ismertünk más életet, jellemünk és értékrendünkre eddigre már komoly torzulásokon ment keresztül. Mostanra, jó néhány évvel később, már mindannyian a Halálfalók jegyét viselik bőrükön, s már nekem sem kell sokáig elviselnem a sanda pillantásokat, a pusmogást a hátam mögött, még egy pár év és kilépek az iskola falai közül, hogy aztán kövessem őket, azon a sötét úton, amin járnak, mert mi már csak ilyen család vagyunk, összetartó. Addig pedig továbbra is én leszek a Hollóhát fekete báránya.
Patrónus: |
|
|
Lily Evans „Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél."
Származás : Mugli Lojalitás : Jó Családi állapot : Se vele, se nélküle... Lakhely : Hogwarts Foglalkozás : Diák Prefektus Pálca : 10¼ hüvelyk, Fűzfa, Főnixtoll Keresem a... : ...legrégibb barátomat. Idézet :
" She hated him.
Nah, she didn't." Karakterlap : behind green eyes Karakterzene : I can't live, I can't breathe & "Cause I don't need this life
I just need…
Somebody to die for
Somebody to cry for
When I'm lonely"
Playby : Karen Gillan
| Tárgy: Re: Coretha Rhodes Vas. 28 Dec. 2014 - 20:15 | |
| ELFOGADVA! Érdekes, és nem átlagos lapot olvashattam, tetszik a sztorid, így természetesen elfogadva! Üdv köztünk, már csak avatar foglalás, és irány a játéktér! |
|