Blake Alexander Mallory

Vendég

Blake Alexander Mallory

Kor: 17, Ház: Hollóhát , Évfolyam/Munka: Hetedik évfolyam

Oldal: semleges, Play by.: Tyler Blackburn 

Vér:

Félvér

Jellem:

Békeszerető. Ha van valaki aki igazán vágyik a nyugalomra és csendre minden egyes percben, akkor az ő. Ki nem állhatja, ha mások vitáznak, verekednek és kibeszélik egymást a másik háta mögött. Tisztában van azzal, hogy nem mindenki lehet olyan mint ő, ezért ha reménytelennek is tűnik egyes esett, nem adja fel és mindent megtesz azért, hogy elérje a legbékésebb utat ami mindenkinek nagyon jó lehet. Még akkor sem adja fel, ha ez nem mindig sikerül úgy ahogyan ő szeretné.
Kitartó. Számára nincsen nehéz eset, amit fel kell adni, mert reménytelen és nincs értelme küzdeni érte. Hisz abban, hogy bármit véghez tud vinni amit csak szeretne csak a megfelelő erőre és motivációra van szüksége. Ami valljuk be, neki van bőven. A legnehezebb esetekben is igyekszik nyugodtan és megfontoltan gondolkodni, hogy elérje a kitűzött célját, legyen az bármi. Szóljon akár arról, hogy megbékítse a társait egymással vagy csak szemelőt tartsa saját életét és elérjen egy bizonyos sikert abban amibe éppen belekezdett.
Fogékony. Hamar felfigyel dolgokra, észre veszi azt amit mások nem és azt meg is jegyzi. Elmondhatjuk róla, hogy jó tanuló és a tudást hamar elsajátítja, amit az elkövetkezendőben a saját hasznára fordít. Így neki nem okoz gondot, hogy valamit órákig kell olvasnia, hogy azt megjegyezze és amikor kell, mint egy papagáj elmondja és rögtön azután el is felejtse. Utál magolni, tehát a szöveget ő nem monotonon ismételgeti egymás után, hogy memorizálni tudja azt, hanem elolvassa és értelmezi s, aszerint igyekszik jól az eszébe vésni.
Hízelgő. Talán gyerekkorától fogva mindig is ilyen volt, ha valami rosszat tett azt igyekezett minél előbb úgy megoldani, hogy neki abból semmi bántódása ne essék. Utálja a büntetéseket, ezért mindig mindenki kedvében járt, csakhogy neki ne kelljen feleslegesen pazarolnia az erejét és az idejét. Megesik, hogy a hízelgés sem segít, így természetesen nincs mit tennie az engedelmes viselkedésen kívül.
Rokonszenves. Az ő érzései nem csupán egy ember felé irányulnak, hanem egyszerre több személy felé. Ettől másokkal még inkább megkedvelteti magát, mert elég egy káprázatos mosoly, könnyed megjelenés és máris nyert ügye van. Pont ennek a rokonszenvességnek köszönhető az, hogy neki sokkal hamarabb megbocsátanak, mint társainak mert egyszerűen képtelenség haragudni rá. Amivel tökéletesen tisztában van és ki is használ.

Csoport:

Diák

Kinézet:

Az egyetlen ami talán tökéletes képet tud adni a külsőnkről az a tükör. Csodálatos találmány, akárki találta fel. Mindig azt mutatják, milyennek látszunk kívülről. De vajon mindez valóságos volna? Kiderítsük együtt? Hát jó, akkor kezdj te. Nem mersz kezdeni, mert túl szégyenlős vagy? Nem baj. Majd kezdek én. Mit is mondtál mire vagy kíváncsi? Teljesen mindegy, mert rám bízod, hogy hogyan kezdek? Ez volt az eddigi legjobb választásod, ugye tudod? Semmi probléma ha nem, de most nézzünk együtt mit mutat nekünk a tükör. Kíváncsi vagy már ugye? Hm, gondoltam, akkor elmondom én mit látok magamon. De hé, rám figyelj, ne törődj azzal, hogy most mennyire nézel ki rosszul a tükörben vagy sem. Nézz a szemeimbe! Mit látsz a barna íriszeimen kívül? Észre veszed a kedvességet és nyugodtságot bennük? Azt amit igazán sugallni próbálnak neked? Oh hát persze, hiszen én nem én volnék ha számodra ismeretlen lelkem nem ezt tükrözné neked. Mert ugyebár ahogy a mondást tartja a szem a lélek tükre. Az én mandulavágású szemeim bizonyára azok, ha a megfelelő ember néz bele jókor. Gondolom ezután az következne, hogy mennyire elegánsan ívelt az orrom. De ezt hagyjuk, mert egyszerű és átlagos nincs benne semmi extra amit meg kellene említenem. Bizonyára kíváncsi lehetsz az ajkaimra. Nos mint láthatod se nem túl apró és se nem túl széles, hanem pont olyan amilyennek lennie kell. Én azt a kifejezést használnám rá, hogy átlagos, de megfelelő. Ez után amit jól megfigyelhetsz rajtam az állam. Szívesen mondanám, hogy olyan mint a tiéd, szép háromszög szerű formája van. Úgy hiszem ezután a nyakamat figyeled, szintén olyan amilyennek lennie kell, átlagos. Főleg a bal felén láthatod azokat az anyajegyeket amiket előszeretettel rejtegetek. Nem vagyok oda értük, maradjunk annyiban. Oh a vállam. Jó, hogy megérintetted, mert elmondhatom róluk mennyire határozottak és egy pillanatra sem tűnnek görnyedtnek, ami azt sugallná kedvtelen na meg életunt vagyok. Mert láthatod, hogy nem vagyok az, legalábbis a vállam nem ezt mutatja. Ez a nyugodtságomra vezethető vissza, legalábbis én erre fogom. Ebből már következtethetsz arra, hogy a hátam is egyenes. A szüleim ügyeltek arra, hogy egy percre se tűnjek hátgerinc ferdülésesnek. Mielőtt folytatnánk a tanulmányozásomat megjegyzem, hogy nem vagyok sovány, de kövér sem. Én azt mondanám valahol a kettő között vagyok, ami számomra pont megfelel. Hm mire lehetsz még kíváncsi amit nem említettem meg? Á igen, a hajam. Zavaró mód félhosszú és sötétbarna színű. Hé, nem ér beletúrni! Azt őszintén csak gyerekoromban szerettem, lefekvés előtt amikor anya esti mesét mondott nekünk. De azok az idők elteltek. Mi maradt ki még? A ruha! Hát, hogy is felejthettem el, igaz? Nem vagyok igényes, beérem az egyszerű ingekkel. Csakis a színe számít ami olykor megeshet, hogy kék. Valamiért szeretem ezt a színt, talán azért mert a hűséget szimbolizálja. De ugyanúgy bármilyen szín jöhet. A lényeg annyi, hogy kényelmes legyen és szeressem azt ami rajtam van. Ez ugyanúgy jellemző a nadrágra is, mármint annak a fajtájára. Huh, na azt hiszem befejeztem. Most úgy hiszem eljött az ideje annak, hogy te mond el mit látsz.

Történet:

- Ez nagyon furcsa! - jegyezte meg a lehető leghitetlenkedőbb hangján Vincent aki a legjobb barátom volt. Legalábbis ő annak tartotta magát, még ezekben a furcsa percekben is, amikor eljátszotta, hogy nem hisz nekem.
- Mi olyan furcsa? Talán nem tetszett a családom? Pedig ők nagyon kedvelnek téged és szerintem nyugodtan eljöhetsz hozzánk még máskor is. - Vincent-el nem járunk egy házba, de ettől eltekintve mégis nagyon sokat beszélgetünk egymással szüneteken. Igaz, hogy néha nagyon idegesítő tud lenni a buta kérdéseivel, de hát kibírom és kész.
- Jane nem is az édesanyád, hanem csak egy mostohaanya, nem értem... egyszerűen nem tudom felfogni, hogy képes vagy anyának nevezni őt. - felsóhajtottam a megjegyzésére és enyhén megvontam a vállamat.
- Ő kért rá, rögtön azután, hogy megtudtam az igazi a születésem után egy hónap múlva meghalt. Apa nem szívesen beszél az esetről, így ezt a történetet ha akarnám sem tudnám elmondani neked. De még mindig jobb ha azt hinném az a kis nyomoronc a másik szobában Milkával a testvérem és ilyenek. - tisztában vagyok azzal, hogy apának köszönhetően mégis csak az öcsém és kész, ezt meg el kell fogadnom, de valamiért képtelenség. Ha nem volna akkor sokkal kevesebb problémám lenne, mert ha tetszik ha nem... egyidősek vagyunk. Én azt gyanítom, hogy apa már aközben is félrekacsingatott míg anya élt és ebből jöhetett létre az a kis szörnyeteg. Alig néhány hónap választ el minket egymástól, szóval csak ilyesmire tudok gondolni akkor amikor az úgynevezett családomra tekintek az asztalnál ülve. Ezt az elégedetlenséget még senkinek sem mondtam el s, úgy hiszem nem Vincent lesz az első akinek ezt elmondom.
- Milka? Te egy csokoládéról nevezted el a féltesód barátnőjét? - persze, hogy meglepődött, az emberek többsége nem szokta ellátni a testvérük barátnőjét különféle becenevekkel, mert nem illik és mégsem tartozik az illető hozzájuk, hanem a testvérükhöz és ezt el kellene fogadniuk. Őszintén én is ezt tenném ha...
- Igen, Milka. Csak mert nem jutott jobb becézés az Emily névre. Te talán tudsz jobbat?
- Hagyjuk! Nem akarom tudni miért nevezed így Emily-t. Remélem nem hallotta eddig ezt tőled, bizonyára megsértődne egy kicsit.
- Nem, ha elmondom neki miért kapta a Milka nevet! - hiába tűnt ki a hangomból a lelkesedés, valójában nem voltam az. Sokkal inkább az foglalkoztatott, hogy vajon az öcsém és Emily mit művelnek odaát a másik szobában. Ugyebár mindkettőnknek volt egy vendége, nekem foglalkoznom kellett Vincent-el és neki Emily-vel. Csak remélni tudtam, hogy az összebújáson kívül nem tesznek semmi mást.
- Mondd csak, hová tűnt az a Hollóhátas akit ismerek és mit tettél vele?
- Ne beszél erről, tudod, hogy most csak humoromnál vagyok és ezért beszélek így. - megcsaptam a fejét a párnámmal azt remélve ő majd ugyanúgy el fog vigyorodni ahogy én és elfelejti mindazt amit mondtam neki.

Patrónus:

oposszum

https://themarauders.hungarianforum.com/

ELFOGADVA!
Aranyos, tömör és minden benne van ami kell lap Smile

Már csak avi foglalás, és játszótárs keresés!