Lily és Alice

Lily & Alice

Elszorul a szívem a gondolatra, hogy Alice is itt hagy. Tudom, nem sokára vége a Roxforti éveknek, amibe nem igen szeretek belegondolni, hisz már az iskola az otthonom. De hogy előbb elveszítsek megint valakit. Nem fér bele. Természetesen próbálok jó arcot vágni hozzá, hisz ez remek lehetőség Alice számára. Az önző gondolataimat pedig meg kell tartanom magamnak. És természetesen nagyon örülök a sikerének. Csak valóban borzalmas belegondolnom, hogy ismételten egy ember sétál ki az életemből. Feszülten figyelem Alice-t, persze külsőleg próbálom minél nyugodtabbnak mutatnom magamat. Majd kijelenti hogy a franciaországi auror képzőbe vették fel, az ország említésére reflexszerűen elfintorodom. Nem nagyon kedveltem meg az országot, de az tény hogy jó iskoláik vannak, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy más iskolák vannak ott.
- Az remek Alice, jó hírű iskola, finoman szólva. - mosolyodom el neki biztatóan. Bizonyára emlékszik még Alice a negyedik évünkre. Első félévben csak a szitkozódásokat lehetett tőlem hallani, a sok sznob csajról, és hogy nem is olyan nagy durranás Franciaország. Kíváncsi vagyok, hogy erre emlékszik e és mennyire hagyott benne nyomott. Bár remélem ez azért nem fogja befolyásolni a döntését, hisz ott csak az iskola a lényeg. Viszont a magány nem segít a tudás megszerzésében. Mondjuk ez is ellentmondásos, főleg tőlem. Hisz nem voltak barátaim, minden lány idegesített abban az iskolában, és semmi mást nem tudtam csinálni csak tanulni. - Ha úgy döntesz tudok segíteni francia nyelvből, bár nem szeretem, szóval nagy áldozat tőlem. - elmosolyodom, gondoltam kéne egy kis "tréfálkodás" ne egészen nyomorodjunk el megint. Komolyan ránk férne már egy jó lazulós nap, mint régen, mikor csak nevetünk és hülyülünk. Ez az év nagyon komolyra fordult. Már James is megkomolyodott, amire azt hittem soha az égbe nem kerül majd sor. Így viszonylag a klubhelyiség is csendesebb mint szokott. Mindenki feszült, és ideges. Több diáknak is eltűnt egy hozzátartozója, és ott vannak a vizsgák. Komolyan kezdem azt kívánni, hogy Sirius és James néha még is csináljanak valamit, hogy kicsit nevessünk. Vissza zökkentem magam, és figyelmem ismét Alice-é.
- Tudom, de én félek... most jól érzem magam ebben a burokban, és félek kilépni, félek ha más kilép. - őszinteségi roham, ez ritkán tőr rám, de ha kitör akkor jön a szófosás. Viszont jó ember jelenlétében jön rám, így nem bánom hogy most kicsit megtörök. - Itt maradok ez az otthonom Alice. Nem akarom elhagyni. Bár igazság szerint fogalmam sincs mihez fogok kezdeni, hol leszek ha vége az iskolának. Az biztos, hogy az itteni auror képzőbe megyek. - egyszerűen elszorul a mellkasom, vissza kell folytatnom a sírást, most Alice a "Beteg" én nem lehetek az akit most sajnálni kell, most ő az. Nyelek egyet, és sikerül megfékeznem a könnycseppeket, amit igen jól betanultam már. - Azt hiszem ... hogy.. szóval James is itt marad... auror képzőbe. - azt hiszem ez egyértelművé teszi hogy miért is akarok maradni. Maradnom kell, ez a természetesen, egy percig nem kalandoztak el a gondolataim azon, hogy máshol tanuljak, mikor a szerettem... szeretteim itt lesznek.

Lily & Alice

Azért kicsit kellemesebb beszélgetésnek hittem a mait, nem hittem volna hogy még a tegnapi után is tudunk még jobban depresszióba esni. De sajnos így lett, efelé alakul az életünk. Egyre jobban félek mi lesz ha elvégezzük a sulit. Nem tudok mit tenni, az aggódó tekintetemet nem tudom megtörni. Igen rosszul esik, hogy Alice más iskola felé kacsingat, mikor már alig vagyunk együtt. Tudom, hogy ez nem azt jelenti, hogy soha többé nem fogjuk látni egymást. De mégis 6 évig szobatársak voltunk. Csak mosolygok a válaszán.
- Biztos menni fog, okos vagy, és ügyes. - nem mondom, hogy nem vagyok féltékeny mert az hazugság lenne. Én voltam eddig aki mindenben jó volt, én vagyok elsős korunk óta az évfolyam első, sakk bajnok, és én nyertem ösztöndíjat harmadikban. Nem sajnálom a barátnőmtől, de ezek után már belerögződik az emberbe, hogy ő mindenben a legjobb.  Ezért egy pici féltékenység azért bennem van. - Büszke vagyok rád, ez tényleg nagyon jó lehetőség, szóval ha kell segítség bármiben, csak szólj. - Az itthoni képzés, nekem olyan egyértelmű hogy ide fogok járni. Nem nagyon gondolkodtam olyan nagyban mint Alice. Mondjuk ő jobban tudja ezeket, hisz ha jól tudom az édesanyja is auror volt. Gondolom innen tudja hova érdemes menni, és hogy kell jelentkezni. Én idén annyira elvagyok foglalva a saját nyomorommal, hogy ilyen nagy gondolataim nem voltak. Viszont McGalagony cseppet sem ellenkezett hogy ide jelentkezzek. Annyira szörnyű még sem lehet. Ahogy James neve elhangzik, remélem nem pirultam el teljesen.
- Igazából magam sem tudom. Egyértelmű hogy van köztünk valami, de nem mondjuk ki... érted, ugye? - ajkamba harapok zavaromba, furcsa ezeket hangosan kimondanom - Egyszerűen úgy érzem az a helyes ha maradok... a közelébe. Egyszerűen nem tudom elmagyarázni... - furcsa dolog a ... szerelem? Ez valóban az lenne? Azt hiszem. Csak remélni tudom, hogy nem viszonzatlan. Nem akarom hogy széttörjön, több törést nem akarok.
- Rendben nem is zavarlak. - felállok majd vissza nézek a kérdésére. - Alice... tud mindenki rólad. Viszont csak annyit, hogy megtámadtak Godric's Hollowban. Hogy ki és mit csinált, azt csak találgatják. Nem kell félned. - mosolyodom el biztatóan. - Pihenj, majd holnap jövök! Szia!- köszönök el tőle, majd neki indulok a griffendél toronynak. Úgy érzem, hogy pihenésre van szükségem.