1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Újra kint lehetem Roxmortsba. Igazi őszi idő van. Melegen öltöztem fel. A sálam, a sapkám és a kabátom nem hiányzott rólam, ilyen hideg időben. Vastag harisnyát vettem fel a szoknyámhoz. Lassan sétálgattam egyedül és gondolkoztam. ~Bent kellett volna maradnom és tanulnom kellene. Nem fognak sikerülni így a vizsgák. Ez egy kikapcsolódási lehetőség... Nem tanulhatok minden egyes percben.~ A macskaköves utcának a köveit néztem. Nem figyeltem a magam elé csak mentem egyenes a kikövezett földet nézve. ~ Nem lett gáz az átváltozástan házim. McGonagall tanárnő remélem ad rá egy "E"-t. Igen szigorúan osztályoz már a R.A.V.A.SZ. vizsgák miatt. Vizsgák. Merlinkém, miért ezen forog az agyam? Miért nem apu új cikkén vagy a kedvenc kviddics csapatom vereségén? Igen, ez nagyon rossz meccs volt, az új őrző nagyon rosszul véd. Veszett ügy, hogy kijussanak a csoportkörból, de ha lecserélnék, akkor csoport másodikként talán tovább juthatnak. De már ebben sem reménykedem. Jé az a kő, de furcsa. Egy kicsit vörösebb, mint a többi. Vörös, mint a megszáradt megalvadt vér. Vér? Biztos valaki csúnyán megsebesült és ez maradt utána emlékül azon a kövön.~ Nem akartam azt gondolni, hogy Roxmortsban gyilkolásznak, de bennem volt az is, hogy öltek itt. Amilyen idők járnak mostanában. Sokszor megfordul a fejembe az a gondolt, hogy veszélyes a mai világban élni. Most nem akartam ilyen sötét tényeket elővenni. Inkább forogtam egyet a séta közben, ami miatt majdhogy nem bele esetem egy srác karjaiba vagy inkább rá esetem volna. De nem így történt, csak egy kicsit beleütköztem. Hátrébb léptem tőle, mert túl közel voltam hozzá. Nem is ismertem vagyis jobb távol maradni tőle. - Bocs, nem figyeltem. Jaj, sajnálom.- kértem elnézést a fiútól. Egy kicsit forgattam a szemem, rosszul éreztem magam a koccanásunk miatt. ~ Hogy lehetek ennyire idióta? Figyelj, Alice, máskor jobban.~ Szembe álltam a sráccal és végig mértem. Szőke haj, elegáns megjelenésű öltözet. Tőlem pár évvel biztos, hogy idősebb volt. A tekintette komoly és szúrósnak tűnt, de ez már érthető volt.~ Ez csak is miattam volt.~ Végül kedvesen rá mosolyogtam, reméltem ezzel lágyul az arckifejezése is.
Levin Dolohov A Sötét Jegy már rajtam van...
Származás : aranyvérű Lojalitás : A mágia hatalom. Családi állapot : Vőlegény, másodszor Lakhely : Moszkva Foglalkozás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya vezetője, politikus Pálca : Almafa, sárkányszívizomhúr, 13 hüvelyk Idézet : "Az idő pénz. Én pedig nem szeretem szórni a pénzemet." Karakterlap : Itt Karakterzene : Would you be scared?
Munkaügyben jártam Roxmortsban, a Minisztérium küldött ki, hogy beszéljek néhány külföldi üzletemberrel, akik nem olyan rég érkeztek Nagy-Britanniába, hogy megkössenek néhány fontos szerződést. Roxmorts mellett szálltak meg, így a találkozó után tökéletesen útba esett a varázslók lakta kis település. A roxfortosokkal ellentétben engem nem fűzött hozzá semmilyen diákkori élmény, de ennek ellenére is hangulatosnak tartottam. A Durmstrangban semmi ehhez hasonló szabadság nem adatott meg nekünk. A falu nyugalmi állapotban, mikor nem lepték el a diákok, sokkal jobban tetszett, bár ez inkább annak tudható be, hogy nagyon kellemetlenül éreztem magam nagyobb tömegben. Az a sok ember, és egyik sem olyan, mint én… És a társadalom elvárja, hogy minddel kedves legyek, tegyek úgy, mintha minden rendben lenne a fejemben. Amikor semmi nincs rendben. Pontosabban ez volt az a kérdés, amire sosem találtam rendes válaszokat. Mert lehet, hogy igazából semmi baj velem és mindenkinek támadnak olykor olyan gondolatai és indulatai, mint nekem. De az is lehet, hogy az ilyesmit zárt falak között szokták kezelni… Egyszóval inkább elkerültem a legzsúfoltabb helyeket, amúgy is előfordulhat, hogy nem fértem volna be egyik kocsmába sem. Pedig így, munka után jól esett volna egy pohár ital. Mondjuk a szokásos vodkaadagom. Nem vallottam magam alkoholistának, de ennek ellenére egy pohár szinte mindennap elfogyott… Ehelyett az utcákat róttam, a sokadik cigarettát szívtam el és élveztem a kellemes őszi időt. Egész enyhének mondhattuk az idei őszt, bár lehet, csak számomra tűnt annak az orosz klíma után. Ebből adódóan, szokás szerint eggyel kevesebb réteg ruha volt rajtam, mint másokon. És cseppet sem fáztam. Épp kifújtam a cigarettafüstöt a fél perccel ezelőtt, frissen meggyújtott szállal a kezemben, amikor egy elvarázsolt diáklány frontálisan ütközött velem. Eddig abban a hitben éltem, hogy elég nagyra nőttem ahhoz, hogy az emberek észrevegyenek és eljusson a tudatukig, hogy érdemes lenne kikerülni azt a magas szőkét ott szemben… Hátrébb léptem tőle és szúrós pillantással végigmértem. Szerencséje, hogy nem öntötte le semmivel az új zakómat, vagy nem kent össze. - Errefelé mindenki ilyen ostoba? – Eszem ágában sem volt viszonozni a bárgyú mosolyát.
Ráfagyott az arcomra a mosoly. ~ Ilyen ostoba? Mit képzel magáról, hogy leostobázz engem. Lehet, hogy nem vagyok olyan jó tanuló, mint Lily, de az élvonalban vagyok a Griffendéles tanulók között.~ Igaz, ezt néha meghazudtolom mások előtt, de az más dolog. - Ki kérem magamnak, hogy ostoba lennék. Bocsánatot kértem tőled. Te pedig rám förmedsz. Hogy képzeled? - mondtam a szemébe nézve, amelyből úgy éreztem árad a megvetés felém. Tekintettét furcsamód visszataszítónak találtam. Pedig végig arra akartam törekedni, hogy kedves legyek vele, ha már így összeütköztem vele. Legalább lehetne egy kicsivel megértőbb a szőke hajú srác. ~Hányszor kérjek, tőle bocsánatot?~ Forgattam a szemeimet. Nem őrlődöm itt előtte. Inkább tovább folytatom az utamat. Bár szívesen móresre tanítanám őt. ~ Önfegyelem, Alice. Nézd, csak meg nem éppen a legnormálisabb férfi kategóriába tartozik. Sétálj el, mellette és minden rendben lesz!~ Ezzel az erővel oldalra léptem és elindultam. Végig rajta tartva a szemem. Megjegyeztem magamnak ezt a fickót. ~ Remélem többet nem találkozok vele.~ Talán bunkó is voltam vele, mert köszönés nélkül álltam tovább. Biztos egy nagyobb büntető munkát adna valamelyik tanár, ha valami csínyt elkövetnék ellene. Abba bele se gondoltam, hogy visszatámadna a szőke srác. Eszembe jutott, hogy ez tényleg nagy ostobaság lenne a részemről és kiérdemelném a tőle kapott jelzőt is, amit persze megakartam cáfolni valahogy és így szerintem meg is tudom. Ha szépen csendben tovább állok. ~ Higgadtnak kell maradnom. Semmi meggondolatlanság.~
by 
