Lily és Alice

Vendég

Lily és Alice

Fent voltam a szobában. Egyedül. Nagyon szét széledtünk. A szélkakas minden irányában voltak a szobatársaim. Valaki a könyvtárban ücsörgött tanulás vagy más célokból volt ott, volt aki úgy gondolta lent múlatja az idejét a klubhelyiségben. Így én egyedül lehettem a szobában. Nyitva volt az ablak, hogy friss hideg levegő bejöjjön. De nem ez volt a fő célja az ablak kinyitásának. Leveleztem és milyen vicces dolog, ha megtehetjük, hogy papírmadarakkal küldjük el egymásnak a leveleket. Szegény Jadwigát a baglyomat, már az egyik nap nagyon meg dolgoztattam a levelezéssel így őt most pihenőre tettem. Halkan szólt a bakelitlemez lejátszóm, amit már lassan négy éve minden évben elhozok magammal és díszíti a szobánkat és növeli a szoba hangulatát. Egy szép menüettet ment éppen. Most várakoztam a válaszra. Elővettem az egyik könyvemet és egy varázslatot próbálgattam. Egy száraz piros rózsát átváltoztattam egy ceruzává majd vissza. Párat szökkentem a zenére és forogtam egyet örömömben. Végül visszatértem a könyvhöz és tovább néztem lapozgattam jártam körbe-körbe a szobába. Majd leültem az ágyam szélére és hanyatt dőltem kezeimet széttárva. Sóhajtottam egy nagyot. Nem vettem volna észre, ha bárki is belépett volna a szobába, mivel sűrűn elmélyedtem a saját gondolataiba. Felültem és az ablak felé pillantottam.~Nem jött még semmi.~
Fel álltam és egyszerű lebegtető bűbájjal szépen sorba tettem a szanaszét hagyott könyveket. A kedvenc varázskönyvem pedig az ágyon hevert. Az átváltoztástan könyvem amely R.A.V.A.SZ. vizsgára és azon felüli varázslatokkal volt teli. Még mindig ott hevert a száraz piros rózsa, amiből ceruzát varázsoltam. Most egy kis életet és színt vittem a rózsába a szivárvány színeibe pompáztattam és az összeaszott szirmok újra gyönyörűen kinyíltak. Az éjjeli szekrényemen volt egy szép kis régi váza és elhelyeztem a rózsát. Meg csodáltam a művemet. Majd táncra perdültem és pár keringő lépéssel és forgással újra az ágyra huppantam. A plafon bámultam. Nem volt kedvem tanulni és leckét írni se. A holnapi órákra már kész voltak a beadandóim Lumpi bájitaltanjára a 70 cm hosszú esszét megírtam még egy kicsivel többet is írtam a kelleténél hadd örüljön és lássa dolgoztam vele. De ugye jobb előre elkészülni a dolgokkal, mint hogy az utolsó pillanatra hagyjam azokat. Most nem ezt tettem. Tudtam ennek meg lesz a következménye, és akkor bánni fogom, hogy miért nem tanultam most. Csak meredtem ki a fejemből az ágyamon fekve halk dallamokat hallgatva várakozóan. Mosolyogtam magamba. Elképzeltem magam aurorként. ~Igen nagyszerű leszek, olyan mint anya volt.~ Majd egy könny csepp gördült le arcomon, mert tudtam ő nem láthatja azt, hogy én fel cseperedve oda fogok menni, ahol egykor dolgozott. Egy kissé elszomorodtam, de mosolyogtam, mivel tudtam vagyis inkább azt gondoltam, hogy büszke lenne rám, ha látna.

||

Lily & Alice

Ismételten egy hosszú nap felénél tartok. A tanításnak ugyan már vége, de a nap másik fele számomra csak most fogja kezdetét venni. Úgy terveztem, hogy a napom ezen felét a könyvtárban fogok elvégezni, a prefektusi teendőim elkezdése előtt. Viszont, mintha a bájital ami manapság ébren szokott tartani engem nappal, kezd immunissá válni számomra, és nem hat már annyira jól mint eddig. Túl sokat használtam, ez tény. Mivel nagyon fáradt vagyok, és van egy kis időm, úgy döntöttem kicsit ledőlök az ágyamra egy órára. Mikor belépek a griffendél kulbbhelyiségébe, mindenki szétszórtan próbálja a kis szabadidejét hasznosan, vagy nem éppen hasznosan eltölteni. Valahol leckét írnak, valakik gyakorolnak, varázslósakkoznak, illetve hülyülnek. Nem nagyon nézem meg kik vannak lent, csak az ágyamra tudok gondolni. Mint egy zombi ballagok fel a hálószobába. Mindig úgy gondoltam, hogy ekkora teljesen üresen áll a hálószobánk, de Alicet találom bent.
- Szia. - mosolygok rá kedvesen, majd az ágyam felé veszem az irányt. Meg kell néznem, hogy vannak e még hozzá valók az italomhoz. Mivel nem akarom, hogy megcsappanni látsszon a készlet, így magam szerzem be a hozzá valókat. Nem akarom, hogy bárki megtudja. Viszont kissé idegesen nyitom fel a bőröndömet, takarva magammal Alice elő az esetleges tartalmát. De idegesen veszem észre, hogy üresek a fiolák. Egy káromkodást lenyelve, erőszakosan tőlem nem megszokottan lecsapom a bőröndömet, ami eléggé hangosan sikerül, még Alice lágy zenéjét is bezavarja. Majd idegesen leülök az ágyam szélére. Most nem fogok tudni semmit beszerezni, még napok vannak a roxmortsi kirándulásig.
Majd ránézek Alicre, aki döbbenten pillant rám.
- Ne haragudj... - motyogom neki. Majd rám tőr a felismerés. Függő lettem.

©

Vendég

Lily és Alice

Ahogy Lily köszönt rendeztem gondoltaimat és felébredtem a relaxációmból. Még túl korán volt, hogy Lily feljöjjön a tanulásból ilyen hamar végzett.
-Szia, Lily!-Felültem az ágyamba és törökülésben helyezkedtem el és kiváncsian néztem, hogy mit csinál. Nagyon feszültnek láttam Lilyt. Már hónapok óta, azóta, hogy visszajöttünk az iskolába. Nem ilyennek ismertem őt, de ezt nem hangoztattam előtte. Szerintem ő is tudja, hogy változott.
A bőröndjében kutatott valamit és amikor nem találta, amit keresett meg, akkor hangosan lecsapta a tetejét a bőröndjének. ~Na igen ez nem az a Lily, akit ismerek.~ Egy kicsit megingattam a fejem és tovább figyeltem őt. Mikor bocsánatkérően lehuppant az ágyára . Megszólaltam.
- Mi történt Lilym? - A pálcámat az éjjeli szekrényről levettem és egy mozdulattal becsuktam az ajtót és elmondtam egy bűbájt, amivel nem hallgathatnak ki minket. Mindezt másodpercek alatt sikeresen megcsináltam. - Hallgatlak. Mesélj, mi van veled? Most nem zavar senki. Ilyen vagy szeptember eleje óta. Nem ér ki hátrálni a kérdésem elől. Tudok és látok egy és mást ezt ne felejts el.-
Tényleg tudtam róla sok mindent. Nem ő az egyetlen, aki nem tud aludni. Mivel mellettem van az ágya Lilynek így tudtam, hogy rosszul alszik sokat forgolódik az éjszaka közepén. Későn fekszik le vagy nem is jön fel egész éjszaka. Észrevettem. Nem ő az egyetlen, aki nem tud aludni. Bár nekem nincs olyan sok forgolódásom az éjszaka folyamán. Egy-két kép villanás anyám meggyilkolásáról arról, amikor szemem láttára ölték meg őt. Felriadok. Aztán vagy visszaalszok vagy a plafont bámulom csendben hajnalig. Mindenféle alvási módszeren túl vagyok már. Van, ami egy ideig működtek, de mint a vírus a rémálmok is mutálódnak és visszatérnek.
Lilyre mosolyogtam, azzal az ártatlannak és semmit nem tudó és mégis sokat tudó Alice mosollyal.
- Ne fogd Potterre, hogy kiakaszt téged, mert tudom hogy nem ez a bajod. A szüleid ugye? Vagy más van?- Kérdeztem meg halkan. Apum olvasta a mugli újságokat és sok mindent tudott a mugli világról ő volt a hírek embere a családban. Egy levelet kaptam aputól iskola kezdés első napjaiban. Gondoltam, hogy Lily megosztja ezt a szomorú hírt velem, de jól eltitkolta előlem. Nem beszélt erről nekem. Sok ügye volt, Lilynek, amit megtartott magának, és emésztette őt ez látszott rajta. Nem ő az, aki mindig valamin rágódik, hanem én és a velem szembe ülő lány az, egyik olyan személy, aki néha kihúz a mélypontomról. Most ő volt, akin segíteni kellett és én segíteni akartam. Együtt megyünk tovább aurornak és már lassan hét éve, hogy ismerem őt. Ez a legfontosabb év a továbbtanulás szempontjából és az rosszul esne, ha ő nem kerülne be az auror képzőbe bármi miatt is.
Lily szülei nagyon kedves emberek voltak találkoztam velük párszor az elmúlt években és volt, amikor Apu is velem volt. Az első alkalommal mikor találkozott Apu velük hát az elég kínos volt számomra. Apu elfeledkezett bemutatkozni és lerohanta őket a számára egyetlen fontos témával az újsággal. Az első kérdése az volt Evans házaspárhoz: "Milyen újságra vannak előfizetve?" Fogtam a fejemet. ~Igen ez apám.~ Végül én mutattam be őt nekik. Az első találkozás eredménye az lett, hogy Apu egy éven keresztül elküldte Lily édesanyjának a Szombati Boszorkány egy példányát.
Figyeltem a magába esett kissé karikás szemű vörös hajú lányt. Reméltem, hogy vagyunk még annyira jóban, hogy megossza és kibeszélje azt, ami nyomasztja őt. Nem akartam így látni őt. Ő is megtenné értem. Tudtam vagyis csak sejtettem, hogy így van. Hisz barátnők vagyunk.
Lily sokat jelentet számomra ő volt Emmeline után, akivel szoros barátságot kötöttem és utána jöttek csak a többiek.

||To: Lily ||Note: Sok mindent remélek és gondolok, de remélem így jó. ||Music: Relaxing ||

Lily & Alice

Őszintén szólva, eléggé szégyenlem magamat, az előbbi viselkedésemért. Teljesen kivagyok fordulva önmagamból. Megváltoztam, de ez nem ahhoz tartozik. Túlzásba vittem a bájitalokat, mondhatni függő lettem. De ez borzalmas, még magamban is kimondani. Én nem akarom, hogy ilyen legyek, és azt se hogy megtudják. De Alice nem hülye, és tudja hogy valami gond van, amit szóvá is tesz. A kirohanásom után tartozom neki ennyivel, hogy elmagyarázzam neki. Alice jóember, és barátom is, megbízható. Ha elmondom neki, és megkérem ne mondja el senkinek, akkor így is lesz. Főleg akkor nő meg még jobban a bizalmam, mikor szó nélkül óvintézkedéseket tesz, hogy senki ne halljon minket.
- Végülis James is benne van. - sóhajtok mély levegőt veszek. - Tudod folyton kattog az agyam, nem tudom kikapcsolni. Nappal még megy, hisz sok dolgom van, és elterelik a figyelmemet. Viszont éjszaka megrohamoznak. Mikor végre elalszom, nem tart sokáig, és rémálmaim vannak. Mikor már végleg kimerülök elalszom, de addigra kelni kell, és kezdődik a nap. - már minden fele nézek közbe. Kicsit nehéz erről beszélnem, hisz én az a fajta ember vagyok, aki nem panaszkodik saját magáról. Ez ha úgy tetszik védekező mechanizmus. Nekem mondják el az emberek a gondjaikat, de én nem szoktam. De most a gondom túlnőtt rajtam, és ki kell adnom magamból. Legalábbis az egyik felét.
- Hogy bírjam a nappalokat, elkezdtem egy kis főzetet iszogatni reggelente, amitől végig talpon tudok lenni. - végre ránézek szegény lányra, akire most eléggé nagy problémás titkot bízok. - Tudom, és tisztában vagyok vele, hogy nem pótolja az alvást. Én azt hittem hogy maximum 2 hét lesz. De ez az utolsó év, annyi minden miatt aggódom, hogy nem megy nem tudok aludni. - és igen James is benne van, nem tudom hogy állunk. Hogy őszinte legyek mikor vele beszélek úgy érzem, hogy nincs több gondom. De félek tőle, rettegek hogy megbánt.
- Sok a tanulni való, ha nem alszom ki magam nem fogom bírni, ami meg az altató főzethez kéne, veszélyes a készletből elvenni mert az meg feltűnő, és nem tudom a környkéről beszerezni. Ezért volt egyszerűbb az ébren tartót. - gyorsan megmagyarázom, hisz tudom ez lenne a reagálása rá , ami eléggé logikus is lenne, hogy akkor miért nem altatom magamat. - A gyengélkedőre meg nem akartam menni, ott még a falnak is füle van, nem akarom hogy bárki megtudja. - igen a James csókomat is már másnap mindenki tudta, ne értem hogyan. - Sajnálom, hogy megrohamoztalak ezzel.

©

Vendég

Lily és Alice

Örültem, hogy nem kell foghúzóval kihúznom belőle a válaszokat. Mondta és mondta. Én pedig figyeltem. Komoly tekintettel. Jegyeztem meg a dolgokat. Igaz voltak, amiket nem úgy fejtett ki, ahogy én hallani akartam. Mikor befejezte a mondandóját akkor elmosolyodtam.
-Nincs semmi baj. Jó, hogy el mondtad.- Majd komolyan és halkan folytatta,
-Nézd, Lily! Segíteni szeretnék. Én se alszok valami jól, de a te eseted most rosszabb, mint az enyém. Apu nem szereti a az altató főzeteket, de amikor kicsi voltam adott be belőlük, az se jó. Hidd el.- A pálcámmal egy invito varázslattal egy könyvet hívtam magamhoz. Kiröppent az ágyam alól egy könyv.- Ebben egyszerű módszerek vannak a muglik praktikáktól kezdve a bonyolultabb mágiákig. Van amelyik bevállt egy ideig nekem. Odaadom neked most. Lehet, hogy lesz olyan módszer, ami számodra is jó és beválik. Ugye most már nincs abból az bájitalból?- mondtam továbbra is halkan neki. Egy kiszüntet tartottam tudtam, hogy nem tartozik rám. Az kettőjükre tartozik. Sóhajtottam egyet és bele kezdtem.
- Figyelj, ha Jamesszel van bajod akkor azt gyorsan intézd el ne legyen ez nyűg a válladon még pluszba. Szereted őt? Mond meg neki. Manapság már mi nekünk kell meg mondani először a dolgokat a srácoknak, mivel sokkal gyávábbak, mint mi. Nem úgy van, mint a középkorban, hogy a fiú lép előbb.- Ezen mosolyognom kellett. Majd padlóra tekintettem.
- És min kattog annyira az agyad ezen kívül? Mik azok a problémák, amiket nem tudsz elengedni és gyötörnek? - Kérdeztem tőle és hallgattam őt. Beszélje csak ki magából azt, amit akar én meghallgatom. Még mindig a földre szegeztem a tekintettemet. Ha tudok segítek rajta. Egy barát mindig segít a bajban és Lilynek nagy szüksége van minden meg bízható barátjára.
Először ki kell aludnia magát, de még nem jöttem rá hogyan fogom erre rávenni. Lily egyik nagy baja az volt, hogy nem tudott elszakadni a külvilágtól, hogy egy kicsit relaxáljon pihenjen. Mindig valamin rágódik. Én meg tanultam nem anyu könyvéből, hogy hagyjunk magunknak időt pihenni. Abban a könyvben sok hasznos varázslat és jegyzet volt. Mint például az örömre alapuló varázslatok. Igen ezek voltak, amikkel egész nyáron lekötöttem magam. Ezeket gyakoroltam és nyáron nem voltak olyan rossz álmaim, amik egész évben gyötörnek. Talán ez a megoldás, de hát erről senkinek se beszéltem, hogy én már régebben anyu cuccai között kutakodtam, ami számomra érdekesnek tűnt elvettem onnan. Apu ezt nem vette észre, mert a padláson porosodtak néhány nagy dobozba és ő már rég nem jár fel a padlásra. A bátyám pedig pont nem volt otthon, hogy ezt lássa. Itt nem akartam használni, mivel ez már néha magasabb szint volt, mint a vizsgára tanultak. ~Talán itt van. Lehet, hogy elhoztam azt is és tudom gyakorolni a varázslatokat.~ Felcsillant a szemem. A vörös hajú elgyötört lányra néztem. ~Miben tudok neki segíteni? Hallgatni bármelyik barát tud.~

||To: Lily ||Note: Öröm bűbáj || Music: My Favorite Things ||

Lily & Alice

Mindent megtettem, hogy ne derüljön ez ki. De túlzásba vittem és a többiek sem vakok. Viszont beszélnem róla nem egyszerű. A könnyeim vissza tartása se a legkönnyebb, de mindent megteszek. Alice-nak is biztos van elég gondja, mint engem hallgatni, és gondolkodni azon, hogyan is segítsen. Mert biztos vagyok benne, hogy ezt teszi. Nem vagyunk a legeslegjobb barátok, de még is ismerjük egymást. A kezemet tördelem zavaromban, és szégyenemben. Kicsit elmosolyodom magam, mikor bejön amit gondoltam, és rögtön tanácsokkal akar ellátni.
- Tudom, egyszer próbáltam én is az altató főzetet, de majdnem az egész napomat végig aludtam. - nekem aztán nem kell mondani a mugli praktikákat, hisz én az vagyok, és én is sok mindent ismerek. - Kedves vagy Alice, de nekem a mugli fajta dolgok, nemigen váltak be. Túl gyengék, semmit nem segítenek. Nem, nincsen. Elfogytak a hozzá valók, és a közeljövőbe nem megyünk roxmortsba, hogy betudjam szerezni őket. Ezért is lettem ideges. - vallom be neki az őszintét. Nem tudom, hogy jó ötlet e mindent elmondani, azért kicsit félek, hogy annyira aggódna, hogy jelenteni fogja. Csak is az én érdekembe. De nem engedhetem meg magamnak azt, hogy kezeljenek, azt pláne nem hogy megtudják. Főleg nem... majd szóba hozza Jamest szinte egyszerre a gondolataimmal.
- Ez nem olyan egyszerű Alice. Nem tudom mit érzek, nem tudom helyes e amit érzek. És azt pláne nem tudom, hogy Ő mit érez. Semmi se egyszerű, úgy érzem bármit is választok megbánom. Tudom, hogy James változik, látom órákon, és velem is már máshogy bánik. És igen úgy érzem... - itt veszek mély levegőt, és forgatom a szememet. Else hiszem hogy kimondom hangosan. - ... hogy érzek valamit iránta. Nem közömbös már. De hogy ő pontosan mit érzek, nem tudom, és magam miatt félek tőle. - nagyon rám jött ez őszinteségi roham. Komolyan úgy érzem mintha, jó pár kilót leszedtek volna a vállamról. Meg könnyebbültem.
- Hogy még min kattogok? Tudod neked is beszéltem a párbajszakkörről. A helyszíne a szellemszállás lesz. Nem éppen veszélytelen a dolog. Félek ha lebukunk, miattam csomóan bajba kerülnek. Itt az év vége, próbálok minél jobban teljesíteni, de mégsem görcsösen. Mindenképp felvesznek az auror képzőbe, de még is félek, ha rajtam kapnak valamilyen kihágáson, nem fognak. Arról nem is beszélve, hogy... Alice nem tudom meddig fog tartani ez a béke idő, nem is tudom hogy még béke van e valójában. - nézek rá aggódóan, és remélem, hogy tényleg nem hall minket senki.

©

Vendég

Lily és Alice

Nekem az altató főzetek sosem tüntetek el a rém álmokat és az éjszakai horrorjaimat. Velük élek már több mint tíz éve. A könyvemben nem csak mugli módszerek voltak bűbájok, amelyek altató hatásúak. Nem szakítottam félbe. Hadd mondja. Szerintem volt olyan, amit most először mondott el és tudatosított magában igazán azzal, hogy kimondta hangosan. Mikor befejezte úgy, ahogy elmosolyodtam. Bár nagyon komoly témához értünk, amiről néha jobb lenne, ha nem is hallanék. Nem akartam sosem ilyen világban élni. Mégis ilyen helyre és ilyen korba születtem meg. Édesanyám és nagybátyám is ez ellen harcolt és harcol. ~Mit tehetek én? Harcolok a gonosz ellen úgy, mint ők.~
- Nem baj, azért csak néz bele! Lehet, hogy lesz valami érdekesség, amiről nem hallottál még.- Biztatóan mosolyogtam rá. Tettem hozzá a még a könyv témához. Átdobtam a könyvet az ágyára Lily mellé.
- Nem fogod bírni aludnod kell! Tudom hogy van még egy tanítási nap a hétből, de utána az ágyban fekvést ajánlok egész hétvégére. Nem érdekel mit mondasz, hogy sok a dolgod. Aludnod kell most hétvégén, Lily. A végén tényleg lekerülsz a gyengélkedőre. Ha kell, akkor erőszakkal is az ágyadban tartalak.- Sóhajtottam egyet. Reméltem megérte a szembe ülő lány. Komoly tekintettel néztem rá. Lágyan csengő hangon kérdeztem meg tőle.-Ugye megteszed értem és a barátaidért?- Pár másodpercig gondolkodtam. Az aggodalom csak fel emészti az embereket engem is emészt és akadályoz sok tettembe, Lilyt is sok minden aggasztja, amin csak ő tud túl lépni tanácsot adhatok neki, de valaki azt mondta bánjunk csínján az ilyen dolgokkal. Csak ő tudja legyőzni az aggodalmait.
- Ha le bukunk, amit persze én kétlek. Az nem miattad lesz. Mindenki, aki csatlakozik ehhez a szakkörhöz az saját magát okolhatja. Nem kényszeríted rá senkire ezt az elfoglaltságot. Saját maga döntött így és saját felelősségéből. Én kiállok melletted nem egyedül fogod el vinni a balhét és addig ne rágd magad ezen, amíg ez meg nem történik. Rendben van? Azt kell meg oldani, hogy fogunk ki jutni a kastélyból, hogy ne legyen feltűnő senkinek. Szóval rám biztosan számíthatsz. Nem hagylak cserben.- Mosolyogtam rá. A többihez nem fűztem semmit pedig tudtam volna.
A béke idő az már rég nem béke idő már a háború előtti csend vagy a háború előtti lassú feszült várakozás. Pár éve tudom. Apu a híreket olvassa, a Prófétában néha egy- kettő bele kerül, de a legtöbbet nem hozzák le. Ez miatt szidja is őket. Azok a nők, aki Szombati Boszorkányt olvassák, általában nincsenek oda az ilyen hírekért. Ezek a cikkeket nem is jelenek meg így ott sem, pedig mennyi ilyen fordul apu otthoni irodájában és senki nem olvassa rajta kívül. Milyen furcsa egy helyzet? Még azelőtt hogy mélyen bele merülök ezekbe a gondolatokba. Egyszer megropogtatom ujjperceimet.
Felpattanok az ágyról és felállok.
-Kinyithatom az ablakot?- Kérdeztem meg óvatosan Lilyt. Az ablakot becsuktam az ajtóval együtt és utána mondtam el csak a bűbájt. Bárki nevezhetnek ügyetlennek, de közben mindent megtudok csinálni talán jobban is, mint kell. Ezt nevezem Griffen-féle félrevezetésnek. Ki akarja azt hogy rá figyeljenek? ~Én nem az biztos.~
Nem akartam, hogy bármire is fény derüljön. Reméltem a párkányon hever már a levelem, amit vártam.
Én vagyok az a megfejthetetlen lány, aki eltűnik órákra a saját kedvenc helyére. Most is mindenre ügyelek. Az én titkaim azok mindig is az enyémek maradnak.

||To: Lily ||Note:xxx||Music: Relaxing ||

Lily & Alice

Azért elveszem Alicetől a könyvet, kedves tőle, nem akarom megbántani.
- Köszönöm. - rávetek egy barátságos mosolyt. Próbálom össze szedni magamat, oké hogy Alice a barátom, de előtte se akarok ennyire törékenynek tűnni. Már inkább szánalmasnak tekintem magamat. Majd végig hallgatom a tanácsát. Ami nem lep meg, hisz tisztában vagyok vele, hogy aludnom kell. Abban is igaza van hogy rááldozhatnék egy hétvégét a pihenésre. De tényleg rengeteg dolgom van, és minden percet sajnálok amit nem érdemben töltöm el. Ilyenkor lelkiismeret furdalásom van, hogy ebben a pár percben már sorokat haladtam volna a tanulásban. De az tény, hogy rendbe kell szednem magamat, és én is tudom hogy ez nem lesz jó.
- Tudom Alice, és lehet meg is kéne próbálnom, de ha csak nem ütsz le valamivel, nem tudom mennyire fog sikerülni. - a gyengélkedős fenyegetésnél megrémülök, mert pont azt akarom elkerülni. Nem kerülhetek a gyengélkedőre, mert akkor mindenki megtudja mi bajom van. Így is szégyenlem magam, hogy egy valaki megtudta. Mindenképp megfogadom a tanácsát, és a hétvégét pihenéssel fogom tölteni.
Majd végig hallgatom a véleményét a párbaj szakköről, amiben igaza van, de még is aggódok.
- Tudom, csak valahogy mivel az én ötletem volt az egész felelősséget érzek emiatt. Ha baj lesz, hozzám fog vissza vezetni. És jogosan okolhat bárki. - majd még jobban elmosolyodom azon, mikor bejelenti, hogy rá számíthatok és nem hagy cserben. - Köszönöm - hálálkodom, nagyon örülök hogy ilyen barátaim vannak. Nem is tudom mire mennék nélkülük. Nem is lennék már. A barátaim maradtak már csak nekem. Miattuk fogok harcolni, ha egyszer tényleg csatára kerül a sor. Nem magamért, hanem értük. Ők az olyan barátok akikért érdemes harcolni, és kockáztatni az életemet. Ha meghalok a csatában nagyon remélem, úgy fogok, hogy közben egy szerettemet fogom védeni. Máshogy nem éri meg meghalni. Majd kizökkent egy kérdéssel.
- Persze, már túl vagyunk a titok témán. - hála merlinnek. Nehéz volt ezekről beszélnem, és örülök hogy megtettem , egy kicsit könnyítettem magamon, de annak is hogy már vége van. Remélem mással nem kell megejtenem ezt a beszélgetést.

©

Vendég

Lily és Alice

-Nem kell semmit se meg köszönöd, Lily. Ne aggódj! Mindig a jó győz, bármilyen nehézkes is az út a győzelem felé. Az aggodalom szorongást szül, amely már betegségé fajulhat és azt nem szeretném, ha beteg lennél. Ezt ne felejtsd el!- Odasétáltam az ablakhoz és kinyitottam. Ott hevert már az, amire vártam. Nagyot sóhajtottam és úgy tettem mintha kinéznék a távolba és a szép késő őszi tájat nézném a távoli fenyveseket. Közben el olvasom a levelet, amit kaptam. Egyet mosolygok és egyszerűen felgyújtom és ezzel meg semmisítem a levelet. ~Este majd folytatjuk.~ Visszapillantottam Lilyre. Mosolyogtam.
- Ismersz örömön alapuló varázslatokat?- kérdeztem meg tőle érdeklődve, majd a ládámhoz mentem. Kinyitottam a és kutakodni kezdtem benne. Tudtam hogy van valami, amivel talán most az egyszer ki tudom segíteni őt. Ezt csak vég szükség esetén használnám, azért is volt nálam. Meg találtam a fiolákat. Hét darab volt egyet elvettem belőle. Majd visszazártam a bőröndöt.
- Most az egyszer... Megmutatom mit tanultam a nyár folyamán.- Eközben odaadtam a kezébe tettem a fiolát. Szerintem rá jött, hogy altatóhatású bájital van benne és az egyik erősebb fajta.
A színessé varázsolt rózsáról letéptem egy szirmot. - Amikor nem tudtam aludni, akkor ezt csináltam nyáron ilyen varázslatokkal ütöttem el az időmet. Jól használd el... és jól figyelj, mert egyszer mutatom meg, hogy kell ezt csinálni. Gondolj valami szépre, ami öröm volt az életedben, ha megvan akkor. Mond ki azt, amit én.- Egy nagyobb üveget vettem elő. Tele töltöttem vízzel majd a szirmot rá helyeztettem a víz tetejére és ki mondtam a megfelelő szavakat majd a színes sziromból egy kis aranyhal lett.
- Mit szólsz hozzá? Ez még nem minden.- Majd egy pöccintésre meg szüntettem a halacskát. Meg fogtam az üveget és hirtelen kiöntöttem a vizet belőle de nem ömlött a földre, mivel az egészet lebegtettem. Majd a pálcámmal még egyet suhintottam. És a vízből alakot formáltam először egy oroszlán majd egy sast egy borzot és egy kígyót majd szépen egy sárkánnyá változtattam és ki lebegtettem az ablakon és elengedtem a varázslatot. Reméltem senki nincs a torony alatt és nem kapott hideg zuhanyt. Ezt mind nonverbálisan csináltam. Majd Lilyre néztem.
- Jól telt ugye a nyaram?- Mosolyogtam Lilyre- Készültem a vizsgákra. Igaz ez nincs benne a tanagyagban, de remek kis varázslat. Ennél nagyobb tömegű vízzel nem próbáltam.- Vizet lebegtetni nehezebb, mint tárgyakat, de egy éjszakát rászántam míg meg tanultam a fürdőszobában. A többi már csak formaiság, amit már könnyebb megtanulni. Bár sokak szerint az utóbbi nehezebb. Ezt egyáltalán nem dicsekvésből mutattam neki "nézd milyen nagyszerű vagyok". Inkább csak a gyakorlás volt a célja. Nem felejtetem el nyár óta ezeket a varázslatokat se. A bonyolultabbak itt Lily előtt se merném meg csinálni, pedig tudom ő sok mindent tud értékelni. ~ Majd hétvégén elvonulok és ezt csinálom.~ Döntöttem el magamba.

||To: Lily ||Note: Segítő ital, vizes bájolás||Music: Relaxing ||

Lily & Alice

Nah igen, azért is nem vagyok most makacs, mint amilyen szoktam általánosságban lenni. Tudom, hogy ez az a kialvatlanság, gyógynövény fogyasztás nem épp az egészségemet teszi a legjobbá. Már kezdem is észre venni, hogy nem vagyok fizikailag épp a toppon. És ez kezd megijeszteni. Főleg ha csatáknak nézünk elébe, jó lenne fittnek lenni. Legalábbis biztos nem hátrány.
- Hidd el azt én sem. Amúgy nem is beszélnék veled erről. - mondom neki kissé szégyenkezve. De ezt a témát lezártuk, és nagyon hálás vagyok ezért. Majd kérdésére az agyamban lévő futószalag elkezd pörögni, és csak gyártja az örömből fakadó igéket.
- Hát sok ige van, amihez közrejátszik a varázsló/boszorkány hangulata. De azt hiszem amihez a legjobban kell egy boldog emlék a patrónus bűbáj. - szólal meg a bennem lakozó kis stréber. Viszont be kell vallanom arról csak olvastam, de még sosem próbáltam ki. Hogy őszinte legyek nemtom mi lenen annyira erős, boldog emlékem amitől sikerülne az a bűbáj. Mikor voltam a legboldogabb? Mikor versenyeket nyertem, mikor ösztöndíjat... akkor se voltam boldog, maximum büszke. Nekem ezek mindig is alapdolgoknak számítottak. De olyan boldog, mikor a szívem majd kiugrott a helyéből? Majd átvillan a csók élményem Jamesel. Hirtelen érzem hogy elvörösödök, és valóban elmosolyodom. Talán ha most tudnám kipróbálni a patrónust talán sikerülne. De az nagyon nehéz.
Közbe Alice-ra is figyeltem aki közbe beakarja mutatni mit tanult a nyáron.
- Hát lássuk! - izgatottan neki ülök , és figyelem a lány mesterkedéseit. Imádok minden új dolgot amit megismerhetek a varázslatokkal kapcsolatban. Legalábbis remélem új dolog lesz, bár számomra nehéz olyat mutatni. Majd megmutatja, ahogy egy rózsasziromból arany halat varázsol. Felcsillan a szemem.
- Alice elismerésem. Ezt még nem ismertem. - vigyorgok rá vidáman. - Ez ugye bármilyen virággal meg lehet csinálni? Például egy liliommal ? - az a kedvenc virágom, micsoda meglepetés, nemde?
A vízlebegtetésénél is tovább mosolygok, ezt ismerem, és én magam is kipróbáltam, de természetesen örömömbe tapsolok.
- Egyre jobb vagy Alice, gratulálok. Kezdem félteni a helyemet. - mondom neki gúnyosan az iskola első címre gondolva. - Biztos felvesznek téged is az auror képzőbe.

©

Vendég

Lily és Alice

Patrónust ezen a nyáron próbáltam idézni, de nem találtam meg a megfelelő emléket hozzá. Egy alaktalan semmi volt. Ez is megfelelő volt akkor számomra valamennyire sikerült, de nem teljesen. Eredmény volt és tudom valaki erre se képes. Remélem majd megtalálom azt az emléket
- Igen liliommal is meg lehet csinálni.- mosolyogtam Lilyre.
Féltem a R. A. V. A. Sz. vizsgáktól mivel elég sok kellett az auror pályához. Átváltoztatás, Bűbáj, Bájital, Gyógy-növénytan és SVK meg persze nekem ott volt a Rúnaismeret is. Hat tárgyam volt. Tavaly még a Számmiszitikám és Legendás lények is volt, de azokat mind leadtam most év elején. Nehéz döntés volt. Szörnyen érzem magam év elején mikor találkoztam a számmisztika proffal.
A házvezetőnk Mcgonagall szerint is jó döntés volt, hogy leadtam. Most így sokkal több időm lesz felkészülni a többi tárgyra. Hát nem éreztem, hogy sokkal több időm lenne, mert tényleg le foglaltak ezek a tárgyak. Rengeteg tanulni való volt. Ötödikben örültem, hogy meg van összes RBF vizsgám. Most pedig már az utolsó évem van és úgy érzem néha magam, hogy nem fog sikerülni az összes R.A.V.A.Sz.-om. Főleg, hogy itt ez az új tanár, aki Bűbájtant akar tanítani nekünk. Szerény véleményem szerint nem tud tanítani. Ezt meg mondtam már neki az egyik órán és én vagyok az, aki ilyet nem szokott csinálni. Pedig a kis kedves Flitwick professzor, aki előző évben is tanított minket. Na ő tudott valamit, de Karkarov nem.
Bátyám nagyon szépen teljesített, az összes vizsgája kiváló lett igaz ő csak négyből tett R.A.V.A.Sz.t. Milyen szépen nézne ki, ha ott virítana az összes tárgy mellett a "K" betű, de hát nem fog. Ennyire láttam reálisan a dolgokat. Lilynek eltudtam képzelni, de magamét nem. Az csoda lenne jó, ha át megyek az összesen.
- Hát reménykedjünk benne, hogy az összes vizsgán át megyek.- Majd elfintorodtam, és hanyatt dőltem az ágyamon. A plafont néztem.
~Valahogy majd sikerülni fognak a vizsgáim.~

||To: Lily ||Note: ||Music: Relaxing ||

Lily & Alice

Azt hiszem ezt a virágos, halas varázslatot megfogom hamar tanulni. És már tudom is mihez fogok vele kezdeni. Ez az utolsó évem,és van egy tanárom akinek nagyon sok mindent köszönhetek, Ő pedig Lumpsluck. Kicsit flúgos, de annál jobb szíve van, és imád tanítani. Mondjuk van egy mániája, mintha a gyerekeket, a jó tanulókat, híreseket trófeának tekintené. Lehet velem is csak azért ilyen mert a legjobb tanulók egyike vagyok az iskolában. Egyszer volt egy meglepő beszélgetésem vele, azt hiszem negyedikes voltam, mikor vissza tértem a Beauxbatonsból tértem vissza. Azt mondta nekem, hogy szerinte a mardekárházba kellett volna kerülnöm. Én ezt inkább sértőnek vettem, bár ő cseppet sem annak szánta. Ezt eltekintve nagyon szeretem, és mindig számíthattam a jó professzoromra.
- Azt hiszem,ha nem bánod megtanulnám ezt az igét, és elajándékoznék egy ilyet.- mosolygok rá Alice-ra. Még is csak ő mutatta meg nekem, és nem akarom elvenni a dicsőséget tőle, ezért kérek tőle engedélyt. Holnap péntek, és a sok könyvre tekintek ami Alice körül van. Ezekről rögtön a házik jutnak eszembe,majd rájövök már mindent megcsináltam. Nincs több tenni valóm tanulás téren. Az agyamat meg több információval nem kéne teljesen kiégetni.
- Jaj simán átmész. Okos, vagy és szorgalmas, simán menni fog a vizsga. Csak nekem van ilyen beteges bizonyítási vágyam, és hogy mindenbe jó legyek.Nehogy hozzám hasonlítsd magad. - mondom neki biztatóan, amit valójában is így gondolok. Néha a tudálékosságom engem is idegesít, és meglep. Nem tehetek róla, mugliként csak úgy iszom ennek a világ dolgait. Mindenről tudnom kell, és meg kell értenem. És ebben persze segít az agyi kapacitásom, ami hála merlinnek tökéletes.
- Ha kell, természetesen segítek neked bármiben. Csak szólj, és tanulok veled. - mindig is segítettem mindenkinek, bár voltak hálátlan emberek is, de még is szívesen tettem. Igen bolond vagyok, ez tény. De barátaimnak, mint alice a legnagyobb örömmel teszem.

©

Vendég

Lily és Alice

-Lily persze, tanuld csak meg ezt az igét. Biztos örülni fog, akinek adod ajándékként.- mondtam halkan mosolyogva.
Ahogy az ágyon fekve, néztem a plafont és Lily kedves biztató szavait hallgattam. Okos és szorgalmas. Ezen csak mosolyogni tudtam. ~Simán át megyek? Ahhoz sokat kell gyakorolnom és tanulnom.~ Ránéztem az egyik könyvre majd a másikra. ~Édes, Merlinkém nekem tanulnom kéne.~ Felültem és elmosolyodtam lágy hangon bele kezdtem.
- Köszönöm, Lily. Ha nem lesz ennyi dolgod, mint most, akkor talán egyszer segíthetsz nekem is a tanulásban, de addig is a jól megszokott módon tanulok nélküled. Köszönöm, hogy segíteni akkarsz. Tudod mit most tanulni fogok. Te pedig tegyél fel valami jó számot a lejátszóra és hallgasd, pihenjél. Több új lemezt is beszereztem, de vannak régiek Molly kedvence Celestina Maggica is van.- Itt vigyorogtam, mert valaki nagyon szereti vagy valaki ki nem állhatja a számait én az utóbbihoz tartoztam jó talán kettő számot bírtam tőle a többit csak tűrte a fülem.
Reméltem Lily tudja, hogy nem terhelem le most magammal is őt és ezért is utasítottam vissza az kedves ajánlatát.
Én szerettem egyedül tanulni a csendbe és a szoba ezt meg adta kizárt minden zajt. Egyedül lehettem és el voltam egyedül. Bár néha rám fért volna egy-két korrepetitor, de a nélkül is megoldottam a tanulást. Na igen én oda voltam, azért a helyért. Az ott eltölt idők pedig csodálatosak voltak. Bármelyik varázslatot felhőtlenül használhattam és gyakorolhattam. Bájitalokat kutyulhattam és gyakorolhattam hogy következő órán jobban menjen, néha Slucky Professzor is megdicsért, hogy nem lett katasztrófa a főzettem.
Felálltam az ágyam alól kivettem a tarisznyámat és egy pálca suhintásra összeszedtem a könyveket és belekerültek a tarisznyámba. Aztán az író eszközöket is össze gyűjtöttem és azok is a tarisznyámba landoltak. ~Milyen jó nonverbálisan varázsolni.~
- Ha keresne valaki, akkor mond hogy majd jövök. Vacsora után találkozunk, Lily.- Néha még azt is kihagytam, mert annyira bele merültem valamibe, hogy észre se vettem azt, hogy vacsora idő van. Bár most nem hagytam volna ki, mert éhes voltam egyébként is Linenak megígértem, hogy vele eszek ma.

||To: Lily ||Note:--- ||Music: My Cello A megfoghatatlan szépség ||

Lily & Alice

Igen, én is biztos vagyok benne, hogy drága bájitaltan tanáromnak biztos fog tetszeni ez az ajándék. Azért is gondoltam rögtön rá, mikor megláttam ahogy halacska lesz a virágból, mert Lumpsluck professzor egyszer elmesélte, hogy mindig is szeretett volna egy házi állatot, de a szülei nem engedték, még egy halnak is örült volna. Hát úgy hiszem végzős, köszönetnyilvánításnak nagyon szép ajándék lesz. Azt hiszem a héten meg is fogja kapni. Erre mindenképpen kell szánnom időt.
- Köszönöm. - válaszolom neki vidáman. Majd végig hallgatom, hogy egyenlőre nem tart igényt a korrepetálásomra. Természetesen tudom, hogy azért mondja, mint ami az előző témánk volt. Hogy pihenjek. De nekem a korrepetálás, egyáltalán nem fárasztó.
- Hát rendben, te tudod. De tényleg ha kell segítség szólj. - majd felállok és elindulok a lejátszó felé. Hogy őszinte legyek, a varázsvilágból nagyon sok zenét nem ismerek, főleg az ilyen klasszikusokat nem. Ami a mai fiatal korosztálynak szánt "modern" zenéket szeretem. Kicsit más izlése van Alice-nak így beteszek egy lemezt, ami a legbiztatóbban tűnik. Majd oda megyek az ágyamhoz és szó szerint beleájulok. Hallgatom a zenét, közbe bámulom a baldachint, de az agyam ismét elkezd kattogni. Abba a pillanatba ahogy kikapcsolnám egy kicsit magamat, az agyam átveszi az irányítást és elkezd pörögni. Minden téma különböző, és villám sebességgel váltják egymást lelki szemeim előtt. Ezért nem tudok soha aludni, az agyam nem akar kikapcsolni. CSÖNDET! üvöltök magamba, majd rányomom a fejemre a párnát. Közbe meghallom Alice hangját, így leszedem a párnát a fejemről, és felülök. Próbálom össze szedni magamba mit is mondhatott. Azt hiszem most megy, és hogy majd találkozunk.
- Rendben, megmondom. - mosolygok rá. - Oké itt találkozunk. - köszönök el tőle, majd ahogy kimászik a hálószoba ajtaján, vissza dőlök az ágyra. A korgó hasamra ráteszem a kezemet, és tovább bambulok felfele. Pár óra van még a vacsoráig, a házijaim megvannak. Még egy esélyt adok az alvásnak. Behunyom a szememet, és látom a várost ahol laktunk a szüleimmel, majd az autónkat, ahogy a szüleim beszélgetnek, majd az óriásokat. Kipattannak a szemeim, és felülök. Nem, nem fog menni. Kell valami, valaki akivel eltudom terelni a figyelmemet, mert ez csak rossz lesz. Majd valamiért az jut eszembe, hogy Jamesel beszélgetnék, vagy veszekednék. Az az egyetlen ami teljesen kikapcsol, vagy a tanulás, de aközben is van mikor kikapcsolok, és elkalandozok. Az egyetlen aki teljesen tudod kapcsolni, Potter. A fejembe már játszok is le egy veszekedést, és már a puszta gondolatra is elmosolyodom.

©

» Lily és Alice
» Andromeda és Alice
» Alice & Mary
» Seth & Alice
» Dolohov & Alice