Lily & Regulus

Lily and Regulus

Már elmúlt a takarodó idő, épp a prefektusi teendőimet teljesítem. Szóval járkálom a kastélyt szabályszegőkre vadászva. A kis gonosz énem élvezi a hatalmat, amit ezzel a kezembe adtak. De természetesen eszem ágában sem volt egy percig is, hogy vissza éljek vele. Ami azt illeti pont hogy az ellenkezője. Csak ténylegesen súlyos kihágásokért szoktam pontot levonni. Ha most is találnék itt valakit kijárási tilalom után, csak figyelmeztetném. De ha még egyszer meglátom kemény 5 pontot levonok. Tudom, szörnyen kemény prefektus vagyok. Csak járkálok mint egy zombi, folyton a gyengélkedőn agyalok. Kattog az agyam Potteren, hogy ez az egész csók mit is jelenthetett. Neki, és nekem. Neki valószínűleg annyit, hogy teljesen betépett a gyógynővényes főzetektől. De a legnagyobb problémát az jelenti, hogy nekem mit jelenthet. Folyton rá gondolok, és arra hogy bárcsak örökké ott tudtam volna maradni. Sóhajtok, nem nem zúghatok bele James Potterbe, nem szabad. Az arcom még mindig dagadt, tegnapi verekedésemből. Nem mentem a gyengélkedőre, mert nem akartam potterrel összefutni. Úgyhogy amíg elnem múlik smink, és a hajam az arcomba. De hirtelen megijedek mikor egy mardekáros srác előttem terem. A szívem majd kiugrik a helyéből, főleg mikor látom az arcán, hogy nagy gond van. Csak hebeg habog.
- Várj lassíts, semmit nem értek. - vérzik.. ki? Merlinre mi a fene történhetett? Csak fogom magam, és egy mardekárosra bízva magam, elkezdek futni utána. Sietve, rohanva oda érünk a bejárati csarnokhoz, kapkodom a levegőt, majd mikor meglátom Siriust. Sikítani akarok, de csak egy halvány utánzata jön ki a torkomon. Sirius valóban vérzik, és elájult. Oda rohanok hozz, legugolok.
- Mi történt... - az agyam kattog, mint egy szallagon sorban sorakoznak fel a varázslatok a fejembe. Nem kap Sirius levegőt. - Menj gyorsan hívd Madame Pomfreyt. - előveszem a pálcámat, és sirius nyakához érintem. Majd nagy határozottsággal kimondom a varázsigét.
-Anapneo - aggódva, könnyes szemekkel nézem Siriust. Vele mindig is jóba voltam, hiába Potter bűntársa. Sirius talpig úriember. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem bírom ha egy élőlény szenved. Hála Merlinnek a varázslat bevált, és egy kis vért köhög fel, ahogy kitisztítja a légutait. Megkönnyebbülten felnevetek.
- Jól van csak vegyél mély levegőt. - mondom neki, aggódva. Közbe végignézem a testén apró sebekből folyik a vér.
- Oké EVans... - még sose gyógyította ilyen súlyos sérülést. Behunyom a szememet, erőt veszek, majd a pálcámat a sebekhez nyújtom. - ... Hippokrax - motyogom minden sebhez oda illesztve a pálcám hegyét. A vér szép lassan kezd felszívódni a sebekbe. Majd végre megérkeznek. Megfogják Siriust és viszik a gyengélkedőre. Én kapok egy dicséretet, és pár ház pontot. De nem érdekel, szinte visszhangként hallom csak meg. Regulus csak annyit mond Dumbledorenak hogy már így találta meg, de remek ember ismerő vagyok, és tudom, hogy többet tud. Majd elmennek ápolni Siriust. Én csak karba tett kézzel, mérgesen Regulus felé fordulok.
- Mond el valójában mi történt...

Lily and Regulus

Valami itt nekem nagyon nincs rendben. Láttam Dumbledore professzor arcán is, hogy nem hisz Regulusnak. De az mindenkinek egyértelmű, hogy ezek csaták nyomai voltak Siriuson. Vagyis egy csatáé, ami egy elég erős és végzetesnek tűnő bűbájnak köszönhető. Még sosem láttam ilyet,és most kivételesen büszke vagyok saját magamra, hogy megtudtam őrizni a hideg véremet, és sikerült segítenem az egyik barátomon.
- Nem tartozol nekem magyarázattal ? - konkrétan fel vagyok háborodva. Oké hogy mardekáros, de azért ez több a soknál. - A saját testvéredet majdnem megölték. És tudom hogy tudsz valamit. Én mentettem meg, szóval igen tartozol nekem egy gyönyörű magyarázattal!! - Eddig észre se vettem, hogy végig idegesen rá szegezem a pálcámat, és hogy a kezem véres. Érzem ahogy elsápadok. Nem a vér látványától, csak egyszerűen feldühít ez az egész helyzet. Majd a következő kijelentésére lassan ránézek.
- Tudom hogy vannak köztetek ellentmondások, de egy percig se gondoltam, hogy ez a te műved lett volna. - hogy miért vagyok ilyen biztos? Mert akkor is a testvére ha kitagadták, és Reguluson látszott ahogy oda jött hozzám, hogy igenis szereti. Másik dolog, hogy ő még fiatal, és ezt a varázslatot egy tapasztaltabb varázsló tudta előhozni. Én speciel nem is hallottam még róla. De ezzel is csak a gyanúm lett erősebb, hogy a kastélyba is beférkőztek az ellenségeink. Meg kell tanulnunk védenünk magunkat, minél hamarabb el kell kezdődnie a szakkörünknek.

Lily and Regulus

Az amúgy is teljesen leterhelt agyam folyton csak pörög. Regulus mardekáros révén eléggé indulatos, és nem éppen barátságos velem, amit persze nem is várok el. Próbálok lehiggadni, a kezemet pánik szerűen letörlöm egy zsebkendővel, közben még egyszer elmondja, hogy nem látta ki volt Sirius támadója. Ideges leszek ezen, legalább valami támpontunk lenne. Melyik házhoz tartozik, vagy akármit. Bár öt csokibékában fogadnék, hogy az illető bizonyára a mardekár ház tagja lehet. Végre sikerül a kezemet viszonylag tisztává varázsolnom, majd ránézek.
- Értem. Remélem Sirius hamarosan felépül, és eltudja mondani hogy ki lehetett. Ezt nem úszhatja meg, de szerintem a professzorok is így gondolják. Még mindig ideges vagyok, eléggé frusztrált a helyzet siriussal, hogy siker e gyógyító bűbájom. Minden mindig sikerül, de még is bennem van, hogy ha éles helyzet van tuti akkor fog az a nagy tudásom felmondani. De hála merlinnek nem így történt, és próbálom lenyugtatni saját magamat. Ráz a hideg, fáradt vagyok, és megijedtem. Karba teszem a kezemet, majd látom Regulus is lehiggad, gondolom nem lát már bennem ellenséget. Főleg, hogy most nem is egymásban kell látnunk, hisz nem rég az én egyik jó barátomat, és az ő testvérét ölte meg majdnem valaki.
- Őszinte leszek veled, de én se hallottam még erről a varázslatról. Bizonyára a tiltottak közé tartozik, vagy valami saját ige is lehet. És ne vedd magadra, de ha az iskola diákja, ami a legvalószínűbb, csak mardekáros lehet. Viszont ha kiderül nem diák, nagy baj van. - az utolsó mondatomnál kicsit elcsuklik a hangom. Még nem lehet, nem juthat be ennyire veszélyes illető az iskolába. Bár az is ijesztő hogy egy diákunk is képes erre. Most már biztos, hogy meg kell tudnunk védenünk magunkat, mert e már nem vicc.

Lily and Regulus

Most már kezdek úgy, ahogy lenyugodni. Azt nem mondom, hogy a gyomrom már nincs görcsben. De mivel én vagyok Lily Evans, aki a mérgén kívül semmi fajta negatív érzelmeket nem mutat ki magán, nem látszik rajtam. Mély levegőt véve megpróbálok teljesen Regulusra figyelni, összpontosítani.Látom rajta, hogy a mardekáros megjegyzésem nem tetszik neki. Ezzel nem tudok mit kezdeni, eddig a ház minden egyes tagjával voltak gondjaim, még az elsősökkel is. Lehet elfogultnak tarthat, és biztosra veszem, hogy vannak kivételek, de ha még nem láttam? Gyerekkori legjobb barátom, szinte már testvéremként szeretett Servelus is "elromlott" abban a házban. Miattuk elvesztettem, meg persze a felhőtlen gyűlölete miatt, amit James vállt ki belőle. Ezekkel nem tudok kezdeni, de az biztosra veszem, ha más házba került volna, még mindig a legjobb barátok lennénk, és mellettem állna.
- Azt hiszem az amnézián még tudnánk segíteni. Azzal nem lenne gond. De remélem ilyesfajta varázslatra nem volt ideje, illetve nem okozott ez a bűbáj rajta komolyabb kárt. - igen ha a tanárok nem akarnának arra vetemedni, Siriust ismerve engedni fogja nekem a bűbájt, ami használ hogy az agya legmélyéről is de előszedjem a csata emlékeit. Ő akarja majd tudni a legjobban. Az agyam veszettül elkezd kattogni, így vagy úgy megfogjuk tudni ki az illető, csak ne legyen túl késő. Ma még biztos nem fognak felengedni hozzá arra mérget veszek. Igen férfi lehetett, és ennyi a nyomunk rá. Erre legszívesebben, mint egy mugli rajzfilmbe rácsapnék a homlokomra : francba.  De az agyam mindig nem áll le, és ahogy Evans szokta, nem is fog addig ameddig nem derít erre fényt. Oda ballagok közbe a tett helyszínére.
- Valahogy én is érezem hogy férfi lehet. - mondom neki elgondolkodva, miközben leguggolok oda ahol a csata helyszíne zajlott le minden valószínűséggel. Minden bizonyára furcsállhatja, hogy mit csinálhatok. Hajszálat vagy egyéb dolgot próbálok keresni, ami sikerhez vezethet egy nyomkövető bűbájhoz. Igen a türelem nem az erősségem, de ha találnék valamit, lehet tudnánk már most követni a nyomát. És látnánk merre ment... melyik klubhelyiséghez, vagy éppen ki a kastélyból. Bár még mindig nem tudom felfogni az hogyan is lehetne lehetséges, hisz nem lehet hopponálni a birtok területén belül. Az egyéb bejutási lehetőségek is kizártnak tartom, hisz a Roxfort a világ legbiztonságosabb helye. És ennek így is kell maradnia, ezt is kell hinnünk. De valaki még is majdnem megölte Siriust, ami teljesen feltüzelt, hisz tök mind1 diák vagy külsős lehetett, nem vagyunk így se úgy se biztonságban.

Lily and Regulus

A hosszas keresgélés eredménye annyi lett, hogy tagadhatatlan tény, hogy Friccs nem szereti a felmosó rongyot, néha szerintem fel kéne mosni a kastélyt. Annyi szöszt, és felesleges porcicát találta, DNS minta helyett, ami megengedhetetlen lenne egy tisztaság ellenőrzésné. Így eléggé nehéz bármit is találni, de hála égnek Regulus Black-ekhez méltóan nem ostoba, így leesik neki, miért is játszom kiskutyust. Így ő is neki áll a keresgélésnek. A macskás bejelentésen én is elmosolyodom.
- Én se szívlelem őket, olyan beképzelt állatok. - Végre kiadhatom magamból a macskák iránti érzésemet. Minden lány oda van értük, sajnos a klubbhelyiségben is él 2 macska, akik az idegbe kergetnek. Pedig úgy, hogy állatbarát vagyok. Majd ő végül talál egy hajszálat. Oda megyek hozzá, majd elveszem tőle.
- Megpróbálhatjuk, de bárkié lehet aki itt elhaladt. Azért kicsit reméltem hogy takarodó után, némi takarításon megy át a kastély. - óvatosan fogom a hajszálat, és jó stréber kislányhoz méltóan van a talárom zsebében, mélyen becsúsztatva egy üvegecske. Kiveszem, majd belecsúsztatom a hajszálat. - Akkor most irány halkan, a bájitaltan terem. - Hiába vagyunk prefektusok, nekünk se szabadna takarodó után, tanár jelenléte nélkül használnunk a tantermeket. Főleg nem a bájitaltan termet. Viszont Siriust megtámadták, és ezt nem fogom szó nélkül hagyni. Be osonunk halkan. Az egy dolog, hogy bent vagyunk, azt kilehet magyarázni, hogy hangokat hallottunk bentről, és csak ellenőriztünk. De hogy miért használjuk az üstöket, és főzőcskézünk, azt nem igen lehetne kimagyarázni. Így gyorsnak kell lennem. Kiadom az utasításokat Regulusnak.
- Ezek kellenek, szerezd be itt minden van. Én addig bemelegítem az üstöt. - Oda sietek a szekrényhez kiveszek, egy ősrégi kopottat. Sajnos az iskola ez tudja kínálni, ezért kell sajátot használni.
- Remélem vezetni fog valahova. - mondom eléggé feszülten, és várrom hogy felforrósodjon a víz, közbe előkotrom a hajszállat, és kikészítem Regulus által közbe ide cipelt hozzá valók közé. - Komolyan semmi tipped, hogy ki lehetett? Jóba vagyok Siriussal, még ha a csínyjeiket nem igen tolerálom, de ilyen komoly haragost hogy tudott szerezni magának? - Közbe felforrósodik az üst, és elkészítem a nyomkereső bájitalt. Sajnálatos módon egyenlőre nem ismerek gyorsabb módszert erre. Szóval remélem használni fog. Az is benne van a pakliban, hogy Sirius hajszála, hisz neki is hosszabb fiú haja van. De nem tartom kizártnak, hogy egy női támadója lehetett. Türelmetlenül topogok az üst előtt,majd ahogy kész lesz, beleöntöm a fiolába, és szinte rohanunk vissza a csarnokba.
- Remélem, hogy nem a gyengélkedőbe fog vezetni. - sóhajtok majd elmondom az igét, és kiöntöm a földre a löttyöt. Kis lábnyomok jelennek meg, amik kivezetnek a kastélyból.
- Határozottan nem a gyengélkedő felé vezet. - nézek rá kérdően Regulusra. Tényleg követnünk kéne?

Lily and Regulus

Szerencsénkre a nyomkövető főzet elég hamar kész van, szép is lenne ha ez is több órás folyamat után készülni el, hisz akkor felesleges is lenne. Kicsit ideges vagyok, de próbálom vissza fogni magamat, és vigyázni, hogy ne remegjen túlságosan a kezem. A bájitalfőzés amolyan művészet, minél precízebben készíted el a főzetet annál hatásosabb lesz. Most viszont nagyon fontos, hogy minél jobb legyen ez a bájital. Regulus gyorsan össze kaparja nekem a hozzávalókat, csörömpölések, koppanások közepette. Nem is merek egyenlőre oda nézni, hogy milyen kupit is hagyott maga után. Aztán megkapom a vallomást is, hogy elég nagy kupit tudott még így is hagyni maga után. Miközben forr az üst a tekintetem körbe vándorol. Idegességem ellenére is elejtek egy halvány nevetést is.
- Reparo - legyintek a pálcámmal, és helyre tettem mindent amit széttört, a fiókot is. Majd egy másik pálca suhintással pedig rendet rakok. - Lumpsluck egyik "kedvence" vagyok, szóval kitudom majd magyarázni a hiányokat, azzal nem lesz gond. -sóhajtok egy nagyot miközben belepillantok az üstbe,aminek a hatására elárad a könnyem. Aggódva tekintek Regurusra miközben válaszol. - Igazad van nem tudom milyen, de még is családtag, a bátyád, a fiúk, hogy lehet ilyet tenni? - mugli vagyok, és minél több időt töltöttem el a varázsvilágba rákellett jönnöm, hogy semennyi galleonért nem akarnék aranyvérű lenni. Inkább nézzenek le, ne tartsanak semmire, és nevezzenek sárvérűnek. Többre tartják, már betegesen a származást, többre mint a családot. Borzalmas, elkeserítő, és szánalmas. - Sajnállak titeket, tudom nem kérsz egy mugli sajnálatából, de be kell látnod, még ha ebbe is születtél bele, ez az egész nem helyes. - közbe a keverék elkészül, fiola, majd rohanás vissza az előcsarnokba. Ahogy használatba veszem a nyomkövető bájitalt, ami kivezet a kastélyból, a gyomrom görcsbe rándul. Regulus kérdés nélkül nekidől a hatalmas nagy tölgyfaajtónak, ami ki is nyílik. Habozok.. most legyek griffendéles... nem a bátorságommal van a gond, hisz fogalma sincs, hogy az elmúlt fél évben miken mentem keresztül 2 halálfalóval is találkoztam. De James. Szólnom kéne neki. A legjobb barátját, már szinte a testvérét támadták meg, ami még valószínűbb már ott is ül a gyengélkedőn, hisz mindig a másikat értesítik mindenkinél előbb, ha bármelyikkel is történik valami. Nem is tudom miért lesz dühös jobban, azért mert nélküle megyek el, azért mert egy mardekárossal megyek el, vagy hogy nem szóltam neki, vagy hogy egyáltalán ilyenen töröm a fejemet. Mély levegőt veszek, hisz az idő ellenünk dolgozik. Jobb bocsánatot, mint engedélyt kérni, nem? Nem ismerek saját magamra. Egy határozott mozdulattal, én is neki iramodok, és átsuhanunk a tölgyfaajtón túlra. El se hiszem hogy ezt csinálom. Majd kis lábnyomok jelennek meg a köves úton. Elkezdjük azt követni.
- Lehet már nincs is a birtokon, és hopponált. - jegyzem meg miközben lélekszakadva rohanunk a szellemlábnyomok után. Majd meglátom merre is vezetnek a nyomok, és kicsit megállok. - Komolyan? Megint a tiltott rengeteg? - kapkodom a levegőt, miközben az oldalamhoz nyúlok. Most hogy megálltam érzem, hogy mennyire hideg van, és a csípős levegő marja a tüdőmet. - Én is épp úgy elakarom kapni, mint te, de jó ötlet bemenni? Éjszaka van... - nem félek, de azért szeretném megérni a R.A.V.A.S.Z. vizsgámat.

Lily and Regulus

Őszintén szólva semmit nem fogtam fel amit mondott, ameddig a bejárati csarnokhoz nem értünk. Utána ismét a valóságban találtam magamat, főleg mikor a lábnyomok megelevenednek és a az iskolán kívülre vezetnek. Egy ideig hezitálok, majd csak arra tudok gondolni, hogy mindent meg kell tennem, hogy kiderítsem ki támadta meg az egyik jó barátomat.
- Azért mondtam, hogy már kijutott a birtokról és onnan hopponált. - forgatom a szememet, természetemből kifolyólag nem szeretem ha kioktatnak, vagy kijavítanak. Majd rá kell hogy jöjjünk, természetesen a nyomom az erdőbe vezetnek. Nem mintha meglepne a dolog, de azért kicsit reménykedtem, hogy kevésbé veszélytelen lesz ez a kis nyomozás.
- Ne aggódj Black, meg tudom védeni magamat. - a tekintetem most az erdőről rá irányul. - Szerintem amúgy is sokkal felkészültebb vagyok mint te, minden szempontból. - nem akartam ezzel önteltnek tűnni, inkább arra próbáltam felhíni a figyelmét, hogy idősebb vagyok nála, és az iskola egyik legjobb diákja. Arról nem is beszélve, hogy már volt dolgom halálfalóval is, amit persze james-en és a barátain kívül senki nem tud. A következő hozzászólásánál kérdően nézek rá, majd leesik miről is van szó.
- James tudja hogy nem kell engem félteni. - természetesen nem fogom vele megosztani, hogy ezt megtudja szerintem kialakul egy szép kis vitánk. - Tudom nem látszik, de hidd el nem vagyok az a könnyű esett. - próbálok célozni ezzel a marlene-os esetre. Eleve ha hozzám érne minden lelkiismeret furdalás nélkül szabadítanám meg pár felesleges újától. És az biztos, hogy ezzel még jobban járna, ha Jamesel találkozna. Ő mást vágdosná. A gondolatra valamiért halványan elmosolyodok. Nem azért amit tenne, hanem a gondolatra, hogy esetleg valaki ezt megtenné értem. Hiába nem értenék vele egyet, de melyik lány tagadná ezt, hogy nem esne jól neki?
- Szóval akkor ? - már ismét tekintetem az erdőt pásztázza. A pálcámat felemelem. - Lumos. - az igét határozottan mondom ki, majd mély levegőt veszek, és belépek a sötét, és cseppet se bizalom gerjesztő erdőbe. Miközben próbálunk minél csendesebben lépkedni eszembe jut valami, és felnézek. A fák lombjától egyáltalán nem lehet látni a szabad eget, ezért is van mindig ilyen korom sötét itt. Csak reflexszerűen néztem fel a gondolataimra.
- Öhm, nem tudod, ma telihold van? - teljesen kiment a fejemből, és hiába a lépteim, és a szavaim magabiztosak, valójában igen, kicsit félek. Ezért nem is nagyon tudok tisztán gondolkodni, csak a cél lebeg a szemem előtt, és az hogy hogyan tudunk majd innen épségben kijutni. Lehet hallani a távolból ugyanis farkas vonyítástól kezdve pata dobogásokat. Idegesen nézelődök körbe, készen a védekezésre. - Gondolod megtudjuk találni? Sűrű a növényzet, és vaksötét van. - nem arról van szó, hogy inába szállt a bátorságom, mert nem, hisz az elszántságom sokkal nagyobb a kis félelmemnél. De az tény, hogy sok esélyünk nincs, csak a szerencsén múlik,hogy így megtaláljuk.

Lily and Regulus

Minden porcikámat megfeszítem, nem akarom hogy lássa félek, így is folyton kapok a fejemre, főleg mert mugli származású vagyok. Az a fránya bizonyítási vágy mindig bennem van, nem tehetek róla. Enyhe nevetés kitör rajtam a bejelentésére. Nem titkolok semmit James elől, ezt is elfogom neki árulni. De ha csak Regulustól hallaná, úgy se hinne neki.
- Köszönöm, nagyra értékelem. - idegesen kapkodom a lábamat, egyiket a másik után. Mindig gallyakra és száraz falevelekre lépek, amire összerezzenek. Jó lenne hangtalanul mászkálni a tiltott rengetegbe, és nem felhívni magunkra a figyelmet. A pálcámat szorongatom, olyan erősen hogy a körmöm belemélyed a tenyerembe. Itt engedek a szorításon, nem akarom hogy felszakadjon a bőr, és vérezni kezdjen. Ahogy haladunk azt hiszem még farkas vonyítást is hallok, amire a gyomrom ököl méretűre zsugorodik. Nem nagyon szeretnék vérfarkas mardaléka lenni, bár ha jól tudom ma nincs telihold, Remus nem fog átalakulni. Ebben Regulis is megerősít. Akkor sima farkasok tépnek szét, egyre jobb kilátások. Figyelmesen végig hallgatom, és egyetértek vele, nem mentünk messzire, ha megfordulok látom még a kastélyt is.
- Igazad van, nem voltunk elég gyorsak.. vagyis én nem voltam. - fenébe. Hirtelen jött dühömbe bele rúgok a barna levelekből álló halomra, de azok csak álcáztak egy kisebb szikla darabot. Kipattan a szemem, és fél lábon ugrálok. - Franc.... - próbálok minél halkabban káromkodni. - Azt hiszem ez a végszó hogy vissza menjünk... - botorkálok kifele, nem igazán tudok ráállni, de majd a kastélyba kísérletet teszek a meggyógyítására, de már bent akarok lenni a "biztonságos" és meleg kastélyban.
- Sajnálom, próbálom minél gyorsabban összeütni a főzetett. De már akkor gondolhattuk volna, mikor megtaláltuk Siriust, hogy az illető azonban kereket old. - abban reménykedtem kicsit, hogy a tettes még a kastélyban lesz, és rögtön eltudjuk kapni. De már nyilvánvaló, hogy nem diák, de tanár képes lenne ilyenre?

Lily and Regulus

Ez az egész este kész káosz és csalódás. Siriust megtámadták, az életére törtek. Én meg arra se vagyok képes, hogy kövessem, majd megtaláljam az elkövetőt. Persze, miért is benne bármi simán? Aztán természetesen a lábujjamat is elkel törnöm, ami iszonyatosan fáj, de minden önuralmamat össze szedve, veszek egy mély levegőt, és nem mutatom ki. Egy kósza könny, aminek nem adtam engedélyt a távozásra végig csordul az arcomon. Nem akarok egy másodpercnél többet se maradni az erdőbe, vagy a közelébe. Regulus gondolom a tőle telhető legkedvesebb módon reagálja le a bénaságomat.
- Köszönöm. - válaszolom kurtán, majd próbálok óvatosan ráállni, amivel csak annyit érek el, hogy egy újabb fájdalom hullám megy át rajtam. - Fenébe,biztos eltört. - a következő megjegyzésére próbálom össze szedni magamat, hogy ne legyek túl bunkó, hisz most ő az egyetlen akire számíthatok. - Persze, vagy egy lebegtető bűbájjal is próbálkozhatsz. Keress valami hosszú botot vagy nemtudom. - az tény hogy egy lábon ugrálva nem sokáig fogom bírni. Aztán csak pislogni tudok,ugyanis felkap az ölébe és elindul velem. Kipattan a szemem, és elsőnek csak hebegni-habogni tudok. - Te meg... mi? Tegyél le, megoldom, mit csinálsz ? - kiakadok. Értékelem a segítségét, de én eléggé , hát hogy is fogalmazzak. Nem nagyon szeretem az idegen emberekkel való érintkezést amúgy se, de Regulussal amúgy se vagyunk jóba, és egyszerűen kellemetlenül érzem magamat. Enyhén vagyok csak ideges miközben halad felém a kastélyba, és csak remélni tudom, hogy Jamesnek ma épp nem támadt kedve egy kis mászkálásra.

Lily and Regulus

Fülig elvörösödöm és nem azért, mert cipel, hanem hogy Jamest emlegeti. Pont vele nem akarok most találkozni, viszont 99%-ig biztos vagyok benne, hogy James a gyengélkedőn van Sirius mellett és épp boszúhagyjáraton gondolkodik. Ha még engem is meglát miközben Regulus cipel be az ölében törött lábbal... Nenene.
- Hát... jó igaz köszi. De elég a gyengélkedő bejáratáig elvinned majd besántikálok egyedül. - ezt eléggé határozottan mondom neki, hisz szeretném ha komolyan gondolná, és nem rontana be velem. Végig ideges vagyok a gyomrom ökölméretűre zsugorodott. Ebben az évben lesz egy nyugodt napom a kastélyba? De miket beszélek, hisz ha kikerülök van egy érzésem, hogy csak rosszabb lesz a helyzet. Figyelmeztetésem ellenére a gyengélkedő előtt nem tesz le, hanem vállával betolja az ajtót és beront velem.
- Kösz.. - motyogom az orrom alatt. De meg könnyebbülten tekintek körbe, és nem látom Jamest. Felsóhajtok, de aztán egy újabb aggódó roham megy végbe rajtam. Ha nincs itt... biztos szóltak neki Siriusról. Regulus letesz egy ágyra, az agyam pörög nem is vagyok ott a gyengélkedőn teljesen.