1977 novembere. Jelenleg Lily titkos párbajszakkört szervez. Kezdenek kiderülni, hogy kik is a kémek az iskolában, így még fontosabb hogy a diákok megtudják védeni magukat. A halálfalók kezdenek mindenhova beszivárogni, egyre több ember tűnik el, vagy viselkedik furcsán.Tovább...
Jelenleg nincs kaland.
Eddigi legjobb The Marauder's videó. Vajon a mi folytatásunk is lesz... Második legjobb videóFigyelem:Itt minden anyag a mi kezünk munkája! A történetszálat, a karakterek leírását mi fejlesztettük ki. A KÉPEK, KÓDOK amik az oldalon találhatóak mind sajátok (amik esetleg nem azoknál fel van tüntetve a készítő!). Ezeket felhasználni más oldalon TILOS, ÉS LOPÁSNAK SZÁMÍT!
Regulus Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : The Noble and Most Ancient House of Black Lakhely : London, Grimmauld tér Foglalkozás : diák Pálca : Mogyoró, 12 hüvelyk, egyszarvúszőr mag Karakterlap : Én vagyok Karakterzene : Ez Playby : Wade Poezyn
Tárgy: Vicky & Regulus Csüt. 21 Aug. 2014 - 2:45
Regulus + Vicky
Az volt a terv, hogy tanórák után a tónál találkozom a haverjaimmal. Ám mielőtt elértem volna a tóhoz, valami (valaki) felkeltette az érdeklődésemet, és irányt változtattam. Már rég megfeledkeztem a megbeszélt találkozóról, rég nem érdekelt, hogy várni fognak rám a többiek. Elkezdtem becserkészni az áldozatomat. Az új csaj. Az új tag az oroszlánok házában. Szegénynek bizonyára fogalma sincs, milyen bagázsba került. Persze lehet, hogy tényleg közéjük való, de én személy szerint jobban örültem volna, ha a Mardekár esik át egy alapos vérfrissítésen. Tudni akartam, mi van ebben az új csajban, ami miatt mindenki így lelkesedik érte. Persze az újakra általában le szoktak csapni, még akkor is, ha semmi érdekes nincs bennük. Egyelőre semmilyen következtetést nem vontam le a lányról, nem dobozoltam be sehová. De majd most kiderül, hogy utálni fogom-e. Jó esélyt láttam rá, hiszen eddig minden alkalommal Evansék társaságában láttam, ami meglehetősen rossz előjel, de úgy határoztam, adok neki egy esélyt. A teljes nevét nem jegyeztem meg, de arra emlèkeztem, hogy mindenki Vickyként emlegeti. Egy ideig követtem, majd mikor megállt, én is így tettem. Nekidöntöttem a hátam egy öreg fa törzsének, és karba fontam a kezem a mellkasomon. Hátulról méregettem néhány másodpercig, mielőtt megszólítottam volna. - Szóval te vagy az új lány. - Nem erőltettem meg magam vele, hogy kedvesen bájcsevelyt kezdeményezzek, nem volt szokásom. Összeráncolt homlokkal méregettem, cseppet sem barátságos módon, de annál érdeklődőbben. Eddig csak hátulról volt alkalmam tüzetesen végigmérni, most megtettem elölről is.
Hölgyeim és uraim, nagy hírem van. Mától én és A Birtok kapcsolatban állunk egymással, ráadásul hosszú távra tervezünk, mert sokáig szeretnék még errefelé sétálgatni. Már ajándékot is kaptam... nos, loptam magamnak. Ami annyit jelent, hogy jelenleg menet közben próbálok virágos fejdíszt készíteni - több-kevesebb sikerrel. Néhányszor már összejött, de a mai valahogy nem az én napom. Órák előtt maga voltam a frissesség, mostanra azonban eléggé elfáradtam ahhoz, hogy csak úgy ontsam magamból az idióta megjegyzéseket. Is. Mert az, hogy baromságokat hordok össze, még a jobbik fele: bájitaltanon például szánt szándékkal robbanó főzetet készítettem és az egyik egoista srác kezébe nyomtam. Az az arckifejezés, amivel a(-z immár félig zöld) hajához ért... Ha eszembe jut, azonnal vigyorognom kell. Szóval igen, ma mindenki jól szórakozott rajtam. Páran el se akartak engedni, de végül abban maradtunk, hogy este mindenképp átszökünk majd a fiúk hálókörletébe két másik lánnyal. Így már igazán lényegtelenné vált, mihez kezdek a maradék szabad három órámmal, én pedig úgy döntöttem, tanulok. Komolyan! A hónaljam alá csaptam a könyveimet, hogy szabad legyen mindkét kezem, különben nem is tudnék ügyködni. Ha pedig meglesz a fejdíszem, szépen elhelyezem magam valamelyik fa tövében és magolok. Mondtam már, hogy utálom a rúnaismeretet? Nem elégszer. EZAZ! Megtorpanok és széles mosollyal az arcomon távolabb nyújtom a virágos csodámat, körbeforgatom, hogy rendesen megszemlélhessem. Venni se lehetne szebbet, és nem, ez nem önelégültség, sokkal inkább jogos büszkeség. Kár, hogy valaki épp ezt a pillanatot választja arra, hogy rám hozza a frászt. Méghozzá egy ismeretlen - ezt a mondandójából azonnal leszűröm, illetve a hangját se tudom hova tenni. Minden esetre levetkőzöm a döbbenetemet és felé fordulok, már reflexesen nyújtva a jobb kezemet a bemutatkozáshoz. - Pontosan, Victoria d’Argues.
Regulus Black „Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne tekints másra: Mardekár való neked."
Származás : The Noble and Most Ancient House of Black Lakhely : London, Grimmauld tér Foglalkozás : diák Pálca : Mogyoró, 12 hüvelyk, egyszarvúszőr mag Karakterlap : Én vagyok Karakterzene : Ez Playby : Wade Poezyn
Egy pillanatnyi gondolkozás után kezet nyújtottam neki. - Regulus Black. - Én is felismertem az ő nevét, ő is fel fogja az enyémet. Ez már csak így működik. Feltéve, hogy rendes neveltetést kapott, és nem vált vérárulóvá a család ezen ága a tudtomon kívül. Bár meglepne, ha ilyesmiről nem értesültem volna, ezek remek alapot szoktak szolgáltatni a rosszindulatú pletykáknak, és hónapokig szoktak rágódni rajtuk a szalonok díszes fotelei mélyébe süppedő, idősödő, unatkozó aranyvérű nyanyák. Mint például az anyám. Persze Vicky griffendéles. Ha a családja nem is vált vérárulóvá (egyre biztosabb voltam benne, hogy nem), ő attól még lehet fekete bárány, aki kibújik minden létező felelősség és kötelezettség alól. Ezt teljesen elképzelhetőnek tartottam. Bizonyára a család szégyene. Hiszen griffendéles, és az Evans féle sárvérűekkel barátkozik. Nem túl bizalomgerjesztő bemutatkozás. - Hol tanultál eddig? Hogyhogy csak most érkeztél a Roxfortba? - Cseppet sem éreztem udvariatlannak vagy tolakodónak, hogy ilyen nyíltan és egyenesen szegeztem neki a kérdéseket. Bájcseveghetnénk, de szerintem mindkettőnk ideje drágább annál. Az enyém biztosan. Különben sem úgy nézett ki, mint akinél az az út vezetne célra. Volt valami abban, ahogy virágot szedett, és koszorút font. Nem tudtam volna megmondani, mi, de felkeltette az érdeklődésemet. Hogy kedvelem-e, azt még mindig nem sikerült kiokoskodnom. Hosszú szülés lesz, azt hiszem. Továbbra nem mozdultam el a fától, amit kiszemeltem magamnak. Végigpörgettem a fejemben a lehetséges okokat, vajon miért került át a Roxfortba. Kirúgták az iskolából. Ez jutott eszembe leghamarabb, de ugyanolyan gyorsan el is vetettem. Ha ez lett volna a helyzet, nem jött volna az otthonától ilyen messzire, közelebb is talált volna elfogadható iskolát. A családjának menekülnie kell. Ok hirtelen nem jutott eszembe, de nagyon izgalmasnak találtam a sztorit. Tisztában voltam vele, hogy nem túl valószínű a dolog, de ez mozgatta meg leginkább a fantáziámat, ez a verzió tetszett legjobban. Valami galiba történt a családban, és egyik vagy másik szülőkével ideköltözött. Esetleg a szülei nélkül, valami távoli rokonhoz. Ezt nem tartottam kizártnak, és egészen tetszett volna a történet. Egyszerűen elköltöztek. Ezt találtam legvalószínűbbnek, de a legunalmasabbnak is. Nincs benne semmi különleges vagy érdekes - itt találtak jól jövedelmező állást a szülők, ilyesmi.
Black? Nos, nem mondhatnám, hogy kispályás. Így már érthető a viselkedése, valószínűleg ugyanolyan aranyvér mániás sznob, mint a többi Mardekáros. Mint a Malfoy kölyök. Komolyan nem vagyok ijedős típus - különben mit keresnék a Griffendélben? -, viszont akárhányszor eszembe jut a srác, rendesen kiráz tőle a hideg. „Gázolj az örömben, vedd az édes mérget a legbensőbb mélységeidig.” Magától a monológjától nevethetnékem támadna, de ahogy előadta... El se tudom képzelni, a visszafogott kis Lily hogy merte addig hergelni, amíg rá nem támadt. Persze, sárvérűként alighanem én is kaptam volna már egy-két átkot a képembe, amiért bevédtem az alsóéves kisfiút és kiálltam az igazamért. És igen, akkor is ugyanezt tettem volna, ha cserébe a gyengélkedőn kötök ki. - Mi ez, kihallgatás, Black? - kérdezek vissza mosolyogva. - A salemire jártam, ami pedig az érkezésemet illeti, akadt még néhány fontos elintéznivalóm. - Na jó, igazából csak az apámnak kellett végigülnie pár tárgyalást az indulásunk előtt, én pedig olyan jól belejöttem a várakozásba, hogy a legelső akadémiai kividicsmeccsen (amin már nem is vehettem volna részt) teljesen hazavágtam a jobb lábamat. Sántikálva pedig mégsem kezdhetem az évet, nem igaz? Még jó, hogy a családom már hozzászokott a szeszélyeimhez. Mivel úgy tűnik, Regulusnak cseppet nem áll szándékában megmozdulni, a vele szemben lévő fának döntöm a hátamat és a fejemre emelem a virágkoszorúmat. - Megkérdezhetem, mit keresel itt egyedül?
by 
