Marlene & Lily

"my friend"

Későn értem vissza a gyengélkedőről. Eleve takarodó már bőven elmúlt, mikor szabályt szegve meglátogattam Jamest. Megérte? Megcsókolt. Az a csók... Nem jár más a fejembe, de miért? Összezavarodottan tértem vissza a klubhelyiségbe.
- Mandragora - suttogom alig halhatóan a kövér dámának. Az csak horkol. - Mondom mandragora... - nem akarok hangoskodni, nem akarom hogy itt a célegyenesbe bukjak le. Csettintek egyet, mire zavarodottan felkapja a fejét a dáma. - Hogy mi, ki ? Ilyen későn drága gyermekem? - hogy tud egy festmény ilyen szigorúan nézni? Komolyan mintha anyát látnék, aki épp leszidja a gyermekét.
- Prefektus vagyok. - megvilágítom a pálcámmal kis jelvényemet kelletlenül, mire a dáma csak két nagy ásítás között végre kinyitja a portrét. Természetesen egy árva lélek sincs a klubhelyiség előterébe, mindenki békésen alszik. Az én fejem momentán szétrobbanni készül, nem tudom hogy fogok ma is aludni. Nem mintha olyan szépen átálmodott estéim lennének. Kezdek vészesen kimerülni a sok átalvatlan éjszakától. Sóhajtok, és felosonok lábujjhegyen a hálótermünkbe. Mindenki alszik, így nem akarok senkit felverni, így úgy ahogy vagyok ruhástul belemerülök az ágyam kényelmébe. Fáradt vagyok, de még mennyire. Mind fizikailag, mind érzelmileg. Hogy melyik győzne egy versenyen? Egy jelenet játszódik le előttem miközben lehunyom a szememet: James megérinti az arcomat, megsimítja, feljebb ül, oda húz magához, megcsókol... Kiveszem a fejem alól a párnát, és az arcomba nyomom. Hogy hogy nem robbanok fel ennyi érzelemtől??

Másnap reggel eléggé kimerülten ébredek. Amíg a többiek alszanak sunyiba lehúzom a bájitalt, amit arra szoktam használni, hogy nappal annyira felpörgessen, hogy tudjam teljesíteni a napokat. Tudom nem valami egészséges dolog, és lehet kicsit függő is lettem. Viszont nem tudnék figyelni az órákon, hisz naponta 2-3 óra alvás cseppet sem elég. Lemegy a napi rutin, reggelizés és majd az órák következnek. Átváltoztatástanon viszont , nem is ismerek magamra, de nem megy... Kezdek ideges lenni. Állandóan elkalandozom, és ez eléggé bonyolult bűbáj.
- Fenébe... - morgolódok, mire Marl aki mellettem ül döbbenten néz rám. Igen néha nekem se sikerülhet minden. - Nézd meg csak a füle, de miért csak az a f... - elkezdek már csapkodni a pálcával , ami nem igen jellemző rám. Ideges vagyok, kialvatlan, és az a nyanvadt csók nem akar kimenni a fejemből. Szétrobbanok. Természetesen Marlene megkérdezi jó baráthoz illőn, hogy mi bajom van, hisz ez nem én vagyok. Sóhajtok, hisz ő a legjobb barátnőm, és ha neki nem mondom el akkor kinek? Amúgy is nem tudok ennyi mindent magamba tartani, valamit ki kell adnom magamból. És azt hiszem a fiú téma az amiért Marl még hálás is lesz, de hogy kiről van szó, azért nem tudom.
- Órák után a könyvtárba...- ott nem sok mardekáros fordul elő, és van engedélyem a tiltott részlegbe is. Azt hiszem ha ott nem akkor sehol nem tudnánk ezt megbeszélni.
Órák után megvárom Marl a könyvtárba, majd együtt bemegyek a tiltott részlegekhez. Ott is a legvégébe megyünk, és jól körülnézek. Egy ideig fel alá járkálok, tördelem a kezemet. Ez nekem igazán nehéz, hisz nem én szoktam sosem beszélni az érzéseimről. Általában más mesél nekem, panaszkodik, tanácsot kér és nem fordítva. Én barátaim körébe híres vagyok arról, hogy magamba fojtom az érzéseimet, és nem traktálok velük senkit. Viszont most tényleg eljött a pillanata annak, mikor : " ez már nekem is sok "
-Szóval, tegnap én.. én takarodó után elmentem a gyengélkedőre. - itt a szívem vészesen elkezd dobogni, majd kiugrik a helyéről, hisz pár másodperc alatt lepereg előttem a tegnap este. -Meglátogattam Jamest. Igen aggódtam. És hát, beszélgettünk, beszélgettünk... kapott egy csomó főzetet, gondolom attól lágyult el ennyire. Őszintén beszélt velem, sose láttam ilyennek. Aztán... megcsókolt. - nyögöm ki végül. Nagyon fura érzés hangosan kimondani, és őszintén szólva kicsit meg is könnyebbültem. Lehet sűrűbben kéne beszélgetnem nekem is?


_____________________________________________________________

"my friend"

Tudtam, hogy marl megfog lepődni, igazából még én se fogtam fel a dolgot. Kíváncsi vagyok malr mit fog gondolni, tanácsolni. Általában ilyen témában ő szokott lenni a specialista. Sose mondanám neki, de tipikus olyan ember, hogy jó tanácsokat tud adni ilyen téren, de a saját magán nem tud. Erre természetesen Siriusra célzok, hisz nem vagyok hülye sem vak. Randiztam már, nem arról van szó hogy nem tudok mit kezdeni egy fiúval. Inkább arról van szó, hogy nem tudok mit kezdeni James Potterrel. Keserűen elnevetem magam a reakcióján.
- Hát jól hallottad. James tegnap este megcsókolt. És a legrémisztőbb, hogy én is vissza csókoltam. - itt az ajkamba harapok. Mondjam ki amit nem akarok? - Gondolom nem kell kimondanom, hogy ez mit jelenthet. -nem tudom kimondani hangosan, hogy élveztem a csókot, és több mint valószínű valamit megnyitott bennem. Mély levegőket veszek, és abba hagyom a járkálást. - Nem érezhetek ilyeneket. Be volt gyógyszerezve, lefogadom hogy abban az állapotban mást is megcsókolt volna, még Siriust is. - najó ezen elmosolyodom.  - Vagy csak szórakozik velem, vagy tesztelt, vagy fogalmam sincs! Ez őrjít meg, hogy fogalmam sincs miért csinálhatta. Ő az egyetlen egy ember a világon, aki rejtély számomra. Tegnap nagyon más volt Marl, mint akiről leszedték volna az álarcát és végre  őszinte lehet, mikor végre nem kell másnak mutatnia magát.  - egy szuszra hadarom el szerencsétlen marlnak. Megállok levegőt venni, és hogy reagáljon is szegény valamit, ha már a véleményére vagyok kíváncsi. Valamiért bekönnyezek, ezért kicsit lehajtom a fejemet, és megtörlöm a szememet. A szüleim halála óta még jobban vágyom a törődésre, és valakire mint előtte. Tegnap estig nem is tudtam mennyire vágyom valakire. Bonyolult személyiség vagyok, belül törékeny, olyan akinek rengeteg érzelem játszódik le benne egyszerre, és kezd a súlyaiktól a padlóra esni, mert nem bírom tartani. Kívülről olyan vagyok mint egy érzelmi robot, aki nem beszél soha az érzéseiről, nem akarok ezzel fárasztani senkit. De azt hiszem most elszakadt valami. Szegény Marlt most biztos össze zavarom ezzel, hisz még egyszer se kerültem ilyen állapotba.
_____________________________________________________________

"my friend"

Marl az egyetlen ember akinek ezt elmerem így árulni, és akitől tanácsot kérek. Tudom előre, hogy örülni fog a dolognak, hisz eléggé romantikus. Azt is tudom ha nem, akkor tényleg gond van. Ezért kicsit ideges is vagyok, elhadarok neki mindent, mire ő kezd észhez térni. Hát igen ez egyértelmű, erre még ő se számított. Bocsánat kérően rá mosolygok, hisz ezzel egészen megleptem, és cseppet kiborulva mondtam el mindent. Megfogja a vállaimat, mintha egy légző gyakorlatra készülnénk. Azt is teszem mély levegőt befújok, majd lassan ki.
- Nyugodt vagyok. Jajj ne is mond szerencsétlent. Meggyilkoltad! - nézek rá szigorúan, sajnáltam szegény békát. Majd vissza térve a tárgyra figyelmesen végig hallgatom. Már az első mondatánál kérdően nézek rá.
- Mi az hogy "mi tartott ilyen sokáig" ? Valamit tudsz amit én nem? - ez kicsit meglep. Ha tud valamit akkor azért, mert azt hittem ilyenkor elmondja nekem rögtön. Nem értem mire gondolhat. - James-el rühelljük egymást, azt hittem ez már az iskola legendája közé tartozik. - még magamnak is hazudok, azt hiszem kezdek gondban lenni. Nem rühellem Pottert, csak haragszom rá. Okos, tehetséges, hűséges... és elpazarolja a sok marhaságra. Hát igen el kell ismernem, a csók után már bennem is kezdődnek tisztázódni a dolgok.
- Azt tudom, hogy vigyáznom kell vele. Nem akarok egy strigula lenni. Még mindig dühös amiért negyedikbe vissza utasítottam a randiját, lehet ez valamiféle bosszú... Nem tudom Marl, folyton ezen agyalok, kezdek felrobbanni. Főleg mert... éreztem valamit. Csókoltak már meg, és az nem volt ilyen.. - Miért ilyen nehéz ez? Miért kedvelek olyat, aki 6 évig idegesített? Komolyan kétlábonjáró ellentmondás vagyok mikor Jamesről van szó.
- Főleg azért, mert nem rég még Isla-val láttam. Leakartam menni egyik könyvemért este, és ott voltak a klubhelyiségbe és épp... ölelkeztek. - sóhajtok, olyan kicsinyesnek és féltékenynek hangzik. És az a szörnyű, hogy akkor abban a pillanatban az is voltam. Néztem őket egy-két percig a lépcsőről, majd vissza fordultam, és vissza siettem a hálószobába. Máskor, másnál simán lemegyek ha ilyet látok, vagycsöndben vállat vonva, vagy egy vicces megjegyzést oda dobok. Most csak meg dobbant a szívem, és úgy éreztem nem kell ezt látnom. Ezt a jelenetett nem meséltem el senkinek, mert féltem, ha ezt elmesélem rögtön gyanúba keveredek, és kapnám a "mi van Lily, csak nem féltékeny vagy? " megjegyzéseket. Ezért úgy gondoltam, hogy magamban tartom. Most viszont kénytelen vagyok szóba hozni. Ha valaki tudd róluk valamit, az Marl. És ahhoz hogy tisztázzam magamban a dolgokat, ezt is muszáj leszek tudnom.
- Ha ezek a nő ügyei nem lennének, lehet ennyire nem is bántana a dolog... vagy lenne kérdés, nem tudom. Még soha életemben nem voltam ennyire határozatlan. - sóhajtok. Akaratlanul is eszembe jut egy jelenet, ahogy lent ülünk a nagyteremben, én James mellett Marl pedig Sirius mellett. Igen nem vagyok vak, egyértelmű hogy tetszenek egymásnak, és náluk igazán nem tudom mi a fenére várnak. Kicsit félek rákérdezni, de lehet meg fogom, ha már ennyire pasi témánál vagyunk.
_____________________________________________________________

"my friend"

Számomra eléggé kínos erről beszélni, az érzéseimről, főleg a James Potterről szóló érzéseimről. De mit csináljak ha vannak? Zavarban vagyok, csupán attól, hogy beszélnem kell róla. A békás sztori miatt csak rámosolygok, igaz McGalagony megmentette, szóval egy szavam se lehet. Maximum szegény béka lelki traumája miatt. Majd a zavarom, és feszültségem ott kezd tovább fokozódni mikor Marl belemerül, az egész iskola tudja, hogy Potter és köztem volna valami. Itt kikerekednek a szemeim, én azt hittem, hogy pont az ellenkezőjét sugalljuk egyfolytában. Én biztosan. Hisze az egész iskola előtt szünetben, a folyosón képesek vagyunk patáriát csapni. Jó idén nem, idén érzem hogy nagyobb gondjaim is vannak Potternél, bár ő is feliratkozott a csókkal a gondjaim listájára.
- Sosem gyűlöltem, csak idegesített az más tészta. Mindig idegesít, egy öntelt barom. - sóhajtok, ezt most jól esett kimondani. - De emlékszem mi volt, díszes társaság kíséretében, és egy öntelt vigyorral a képén elhívott randira. Én elsőnek elnevettem magam, mikor kiderült, hogy komolyan gondja, elárultam neki, hogy előbb randiznék egy polippal mint vele. - most hogy ezt hangosan kimondtam mit mondtam neki 14 évesen kitör belőlem a nevetés. Úristen nem rég történt és mennyire gyerekes beszéltem. Mondjuk egy 14 évestől mit vár az ember. Az egy dolog, hogy mit érzek, de ezek sosem egyszerű dolgok. Hisz Jamesről van szó. Kezd a fejem szétrobbanni a sok gondolattól, amit ő vált ki belőlem, finoman megnyomkodom a fejemet, és magamba mormolok, mintha az segítene.
- Az természetes, hogy vigyázok vele. És te honnan tudod olyan biztosan, hogy még mindig tetszem neki? Igen voltak jelek, kedves volt, és mikor azt nem viszonoztam akkor robbant igazán a bomba. De őszinte leszek, nem tudnék bízni benne. - nagyon vastag az a páncél amit felhúztam, és növekszik mikor potter közelít felé. - De különben is most, úgy beszélünk róla, mintha ez a csók egyenlő lenne egy lánykéréssel. Csak gondolom meg fogjuk ezt beszélni, és előre félek tőle. - őszintén szólva, én nem ismerem Isla-t. Eggyel alattunk jár, és mindig is csúnyán nézett rám, én pedig az ilyeneket messziről kerülgetem. Szóval én nem ismerem azt a csajt, csak azt tudom róla, hogy nagyon szereti a súlyát ráhelyezni Potterre. Fűha már ettől is ideges leszek, tényleg van velem valami.
- Ismersz, kedves leszek de egyben zárkózott, szerintem ebben a szituációban is ez lesz a megfelelő, mikor beszélek vele. De lehet annyiba is marad a dolog. Mintha semmi nem történt volna - nem is tudom igazán melyiktől is félek jobban. Ha James úgy tesz mintha semmi nem történt volna, vagy ha meg kell vele beszélnem a dolgot. Én sem tudom mit akarok, ez a legrosszabb az egészbe. Majd Marl hirtelen elmondja most kérdésekkel fog bombázni, amire azonnal megijedek.
- Öhm.. hát jó..   - próbálom össze szedni magamat. Jajj marl, már az első kérdésnél belepirulok a nadrágomba. Tudja jól, hogy Lily Evans ilyenekről nem beszél!!  De becsukom a szememet, és belemegyek. Ki tudja, lehet valóban segít. James arca tegnap estéről van előttem, ahogy megérinti az arcomat. -Látom..   - majd ahogy oda hajol, én meg szó nélkül engedem magam... - nincs kifogásom ellene ...   - hogy ha megkérdezne mit mondanék. Mit kérdezne? Marl ebbe a részletbe nem merül bele, de a fejembe egy kérdés van benne, hogy mit mondanék ha randira hívna. - igent mondanék ha randira hívna.. - majd olyat kérdez ami már megtörtént, és folyton benne van az emlékezetembe, mint pár másodperccel ezelőtt is. - engedném, és igen vissza csókolnék. - gyorsan kinyitom a szememet, elég volt ebből. A kezem remeg, gyorsan lefogom. Komolyan kezdek megbolondulni.
- Azt hiszem átmentem a Potter teszten, az én fejemet is becsavarta. - azt hiszem ez az a pillanat mielőtt még jobban belemerülünk, hogy elferdítsem a témát felé. - Mint ahogy a tiédet Sirius. - nézek rá bosszúszomjasan, mindent tudóan.

_____________________________________________________________