Marlene szülinapi pizsipartija

Körülbelül a roxforti levelem óta tervezem nagykorúvá válásom tökéletes megünneplését. Otthon egy hatalmas titkos mappa őrzi a legőrültebb ötleteket a vendéglistától elkezdve, a legnívósabb alkoholos italokon keresztül a tökéletes ruháig. Mások az esküvőjüket tervezik ennyi éven át, én azonban mindig is egy kicsit több önbizalommal lettem megáldva, és vakon hittem abban, hogy tizenhét éves koromra minimum egyhetven magas leszek, divatban lesz még a flitter és a V kivágású miniruhák, havi jövedelmem legalább kétszáz galleonra rúg, lesz egy saját partyházam medencével, a legjobb barátnőim Noelle és Hedvig lesznek a Beautyful Troll-Sisters formációból, és boldog párkapcsolatban élek majd a Dimbourney-i Darazsak sztárterelőjével. És ez teljesen komoly. Milyen álmovilágban éltem én eddig?
Ahogy közeledett ez a nap, kényszeredetten tettem lejjebb és lejjebb a lécet, a végeredményben mégsem csalódtam. Csak szép lassan kihúztam a listáról a hírességeket, a pucéran pancsoló félig férfi, félig isten kviddicsjátékosokat, a házat kicseréltem nagyi régi sátrára, ami túlélt két mugli világháborút, a valaha volt legvérengzőbb koboldfelkelést, és ha hihetek a bolond öregasszonynak, nem egy fülledt orgiának is otthont adott. Mindenesetre azért előre kimosattam a manókkal a függőnyöket és a kárpitot, és mire takarodó után ideértem, az egész hely úgy illatozott, mintha minden egyes négyzetcentiméterét lesikálták volna habos levendulaoldattal. De csak úgy szolidan, manósan spórlósan, így nem kell attól tartanunk, hogy megfájdul a fejünk, mielőtt még egyáltalán esélyt kapnánk a másnaposságra.
Elégedetten nézek körbe. Az egész sátor árasztja magából a woodstock hangulatot. Igen, rajongok a hippikért, és ha csak egy évtizeddel hamarabb születek, most egy boldogabb Marlene állna itt, kezében két rekesz vajsörrel, amit gyorsan le is pakolok a hálóval elkerített konyharészen a lángnyelv whiskys üvegek mellé. Persze én továbbra is tartom a magamnak tett fogadalmamat, és nem iszok egy korttyal se többet a welcome drinknál, de ha úgy kell nagykorúvá válnom, hogy nem láthatom a három szobatársamat együtt részegen, akkor nem ér az egész semmit.
Az órámra pillantok, még csak háromnegyed tíz van. Megegyeztünk, hogy szerre osonunk ki a hálókörletből, hogy ne hívjuk magunkra senki figyelmét. Oldalunkon egy prefektussal persze könnyebb dolgunk van, de azért az arcomra van írva, hogy aggódom, magamra maradok ma este idekint.
Mindent összevetve nem vágytam nagy társaságra, de ezek a lányok egytől egyig valamilyen furcsa oknál fogva hozzám nőttek az évek során. Kivéve az új lányt. Őt igazából csak Lily unszolására hívtam meg. Egyébként csak párszor találkoztunk futólag. Sebaj, azért jó buli lesz.
Egy pálcaintéssel halk, de pörgős zenét kapcsolok, és egy következővel a fények nagy része is kilaszik, csak egy-egy színes lámpa világítja meg a földre szanaszét szórt puffokat, virágokat és a mennyezetről lógó mintás függőágyakat.

//és hogy legyen egy sorrend is: Alice, Lily, és Victoria meg Dorcas, ha csatlakoznak//

Vendég

Griffendéles lány buli

Ez az este is elérkezett. Ez a nap egy-két kivételt eltekintve nagyon szépen eltel. Igazából, nem voltam fent a klubhelyiségbe reggel óta. Még a háló körletünkbe se tettem be a lában egész nap. Azokat a könyveket, amikre nem volt szükségem felvitte Line barátnőm a kedvemért ebéd után őket. Szerintem az ágyamra dobta őket, ahogy megkértem.
A lányok tudták, hogy büntető munkára ítéltek ezen a héten kicsit túl lőttem a célon az egyik professzor óráján és megkaptam a jól megérdemelt büntetést. A jóslástan szertárt kellett kitakarítanom. Egészen eddig nem is tudtam róla, hogy van ilyen szertár. Poros gömbök, kék és rózsaszín csészék törölgetése és különböző jóskártyákkal találkoztam, amiknek a darabszámát és teljességét kellet ellenőriznem. Sok minden bele tartozott ebbe a takarításba. Már fél tízkor elengedett a professzor, de akkor se mentem a vissza a hálókörletembe. Pedig szigorúan rám szólt:
- Egyenesen menjen aludni, Miss Griffen.
Hát nem így történt még elmentem még egy titkos találkára is egy titkos szobába egy titkos baráttal találkozni. ~Tudom nagyon titokzatos vagyok.~ Háromnegyed tízkor még a Szükség szobájában beszélgettem Frankkel. Azt most nem részletezem, hogy találtam rá ötödikesként a szobára, de ez volt a kedvenc tanuló helyem itt senki nem zavarhatott. Ezt már Franknek mutattam meg először pár napja. Line talán most kicsit meg sértődne, hogy tehettem ilyet vele, de ez most a mi kettőnk titka volt.
~Miért járunk titokban Frankkel? Azért, mert nem akarok a figyelem középpontjában lenni a barátnőim előtt és addig az lennék míg a többiek közül nem lesz valakinek egy normális barátja.~
Mit nem adtam volna, azért hogy tovább beszélgessünk és boldogítsuk egymást, de ránéztem az órára tíz múlt öt perccel. El kellene indulnom. Elbúcsúztam Franktől és felkaptam Marlnak készített ajándékot és elindultam az udvar felé.
Út közben majdnem bele futottam Hóborcba. ~ Merlinnek, hála nem vett észre és nem verte fel az egész sulit miattam. Szépen nézet volna ki és magyarázkodhattam volna valamelyik éjszakai felügyelő tanárnak. Miért járkálok ki az éjszaka közepén?~
De hát más szellem is össze találkoztam Félig fej nélküli Nickkel, aki komolyan nézet rám először, hogy mi ez a szabályszegés.
- Tudod Nick, Marl szülinapját ünnepeljük...- Mikor el kezdtem halkan beszámolni hova tartok elmosolyodott.
- Jó bulizást kívánok nektek, majd lenézek hozzátok, ha meg engeditek.- tette hozzá búcsúzul Nick és tovább ment. Mintha halottam volna hogy a boldog születésnapot dúdolgatja. Bírtam Nicket szerintem ő volt a legközvetlenebb és megértőbb szellem mind közül.
Sok nagy kerülőt tettem hogy véletlenül se ütközzek bele senkibe. Mikor kiértem az udvarra. Fellélegeztem. Még így is óvatosan és körül tekintően lépkedtem. Bárki lehet még itt kint is. Az udvaron sokkal gyorsabban haladtam, mint bent a kastélyba.
Tizenegy felé járt az idő mikor meg érkeztem a tópartra. Reméltem nem késtem el és nem én vagyok az első se, aki meg érkezik.
Felsóhatottam.
- Végre itt vagyok.- Beléptem a hangulatos sátorba. Szép látvány fogadott.
~Marl kitett magáért.~

Lily and Griffendél Csajok

Merlinre, hogy mennyire vártam már ezt az estét. Annyira jó lenne már kicsit lazítani, de az tény, hogy megint nem az alvásról fog szólni az este, és nem fogom kipihenni magam, ami mostanában nem jellemző rám. A sötét karikákat a szemem alatt, kis púderrel szoktam eltüntetni, amit otthonról hozok. A barátaim nagyon aggódóak, és nem szeretném ha bárki megtudná, hogy nem vagyok éppen a toppon. Azt se kéne megtudniuk, hogy bájitalokkal tartom nappal ébren magam. Mindenkinek van elég sok gondja, nem hiányzik hogy én is okozzam bárkinek a problémát. Viszont a lazítás, a nem agyalás, és a problémák elhagyása is eléggé sokat fog segíteni az állapotomon, amin a mai csaj buli igencsak segíteni fog. Imádom ezeket a lányokat, az életemet is rájuk bíznám. Így egy kis szemöldök összehúzás után benne lettem Marlene ötletében, hogy a tóparton takaródó után tartsuk meg páran a szülinapját. Igen jó tanuló vagyok, ha úgy tetszik stréber, de attól még fiatal vagyok, lány, és szeretnék én is lazítani, szórakozni. És a csínyekben, a szórakozásokban is benne vagyok, ha nem komoly szabályszegés, és senkinek nem ártunk vele. Ez a szülinapi buli meg senkinek nem fog ártani, ami azt illeti nekem speciel jót is fog tenni.
Prefektusi mivoltom miatt sikerült a lányoknak infót adnom, hogy merre lehet biztonságosan mindenkinek kiosonni a tóparthoz, hogy biztos le ne bukjanak. Erősen gondolkoztam azon, hogy engedélyt is kérhetnénk , de bármilyen jó fejek is a tanárok, főleg engem szeretnek is általában, nem fognak belemenni. Így végülis ez lett a szülinapi ajándékom Marlene számára, hogy benne lettem ebbe a takarodó utáni, szabályszegésben.
Szóltam a lányoknak, hogy nem tudom mikor fogok érkezni. A prefektusi teendőimet is el kell végeznem, aminek a nagyja természetesen takarodó után kezdődik el. Viszont Frank a másik Griffendéles prefektus, és igen jó barátommal megtudtam beszélni, hogy korábban váltson le. Mikor említettem neki az okot, csodálkoztam hogy már tudott a titkos buliról. És rögtön, kedvesen bele is ment hogy falaz nekünk, és próbál arra fele őrködni, hogy véletlenül se bukjunk le. Kedves srác, de hogy ennyire?
Várom Franket a megbeszélt időben, de egy pár perc késés után meg is érkezik. Elnézést kér, majd jó szórakozást kíván. Én nem győztem hálálkodni. Zsebemben Marlene ajándékával, így el is indulok a megbeszélt helyre. Mivel prefektus vagyok, senkinek nem szúrja a szemét, hogy ilyenkor bárhol járkálok az iskolában, de mikor meglátom hóborcot azon nyomban, bepördülök, akár egy táncos az egyik szobor mögé. Jópofának is tarthatnám, ezt az idegesítő kopogó szellemet, de nem teszem. Kicsit már túl durvák a tréfái nem is értem mi a fenét keres még itt a kastélyban. Óvatosan kikukucskálok, éppen petárdákat dobál az egyik tanteremben, és pontokat számolgatja. Remek, ezzel ellesz egy ideig, én meg egy csomót fogok késni. Pár perc elteltével McGalagony jelenik meg, és utasítja a szellemet, hagyja abba ezt a zajongást. Pár nem épp kellemes szóval ítéli meg a házvezető professzoromat, majd engedelmesen tovább halad. Miután a tanárnő is elmegy, végre felsóhajtok, és kijövök a búvóhelyemről. Igen sietős léptekkel haladok most már, eléggé nagy a kastély, és még mindig csak fél úton járok.
Végre elérem az udvart, majd már látom távolból az igen kis szerénynek tűnő "kívülről" sátrat. Kapkodó levegővel berontok, és győzedelem ittasan felcsapom a két karomat.
- Sikerült, itt vagyok. Amúgy, sziasztok. - nevetem el két levegővétel közben magamat. Majd csípőre tett kézzel körülnézek levegő kapkodás közben. - Marl ez nagyon jól néz ki! - Már 6 és fél éve éle a varázsvilágban, de mindig letud nyűgözni. Kívülről egy falat sátor, mekkora tud lenni belülről, és milyen berendezett. Mint egy kis lakás. Marlene meg természetesen kitett magáért és csodásan néz ki.
- Vicky azt mondta, hogy a divatos késés a kenyere, szóval nem tudom mikor fog betoppanni.

©

Pár végtelennek tűnő egyedül töltött perc után hallok először neszt odakintről. Annyira hangos, hogy még a zenén is átszűrődik, de azt tudom, hogy odakint a zene nem hallatszik, hála a zajszűrő bűbájoknak. A sátor azonban nem láthatatlan, sőt, egészen feltűnő, úgyhogy folyamatosan bennem él a lebukás veszélye. Hegyezni kezdem a fülemet, és lennebb halkítom a zenét. A léptek egyre közelednek, én meg levegőt visszafojtva várok, egészen addig, amíg a jól ismert barna üstök fel nem bukkan a nyílásnál.
- Merlinnek hála, hogy te vagy az, és nem McGalagony – szakad fel belőlem egy sóhaj, aztán már vetem is bele magam Alice karjaiba. A szokottnál kicsit érzelgősebb vagyok ma, hosszan ölelem, és úgy motyogok a vállához préselődve. - Egész nap volt egy olyan érzésem, hogy mindent tud a mi kis tervünkről, na de mindegy. Örülök, hogy itt vagy.
Lazítok a szorításomon, és hátrébb araszolok, hogy egy sugárzó mosolyt küldjek az első érkező felé a félhomályban.
- Amúgy mi tartott ennyi ideig? Azt hittem, hogy rögtön vacsora után jössz. Merre jártál?
Marlenesen számonkérően állok neki faggatni, hiszen elvárom, hogy barátnőim minden lépésükről beszámoljanak, amit nem velem töltenek. És Alice már jó sok magyarázattal tartozik az utóbbi hetekben, de valahogy mindig sikerül időben kivágnia magát, akárcsak most. Szerencséjére ekkor toppan be Lily, így a figyelmemet most már meg kell osztanom kettőjük között, ami jócskán visszafogja a vallató képességemet.
- Minden elismerésem, Lily! Most már hivatalosan is vagány csaj vagy – kacsintok az érkezőre, majd átkarolom mindkét lány vállát, így invitálva őket beljebb a kis lakban.
- Persze félre ne érts, eddig is láttam benned potenciált – fordulok a kis prefektushoz. Ahogy beérünk a konyhának keresztelt italos pultig, elengedem őket és szembefordulok velük, mint valami porondmester. - Azt hiszem, Lils, kiérdemelted, hogy ma este megszabadulj ettől a tehertől.
Ügyes mozdulatokkal pillanatok alatt leszerelem a pulóverjére erősített prefektusi jelvényt, amihez sosem szabadott hozzápiszkálnom, de most fürgébb voltam. Mire észbe kap, már zsebre is vágom, és helyette a kezébe nyomok egy vajsörös üveget.
- Nincs apelláta, ma a születsénapom van – előzök meg mindenféle tiltakozást, és a következő üveg már landol is Alice kezében. - Egyébként is, mikor lazítottál utoljára, prefikém? - Utalok itt a szeme alatt éktelenkedő karikákra, meg egyébként is, én vagyok Marlene, akinek semmi sem kerüli el a figyelmét. Habár igaz, az utóbbi időben csak árnyéka vagyok önmagamnak, azért ma este szeretnék minden szétesett pillanatomért bocsánatot kérni.
Lily dícsérő szavaira csak sejtelmesen mosolygok egyet, hiszen úgyis tisztában vagyok azzal, hogy mennyire értek ehhez, de azért mindig jólesik hallani a pozitív visszajelzéseket. Ezek az éltetőerőim.
- Én csak tervezgettem, a manók látták el a kivitelezés oroszlánrészét, de azért köszi – érkezik végül a tőlem cseppet sem megszokott szerény válasz. Mostanában valahogy egyáltalán nincs kedvem az önfényezéshez, erre a legjobb példa, hogy az egész suli helyett ma este csak a legközelebbi barátnőimet hívtam meg. Mondjuk az sem biztos, hogy még ők is eljönnek.
- Az oké, hogy ő késik, de Dorcast nem láttátok valahol?
Aggodalmasan pillantok a bejárat felé. Igazából azt hittem, hogy ma este ő lesz majd az első, aki iderohan hozzám, de ma egész nap nem láttam. Rosszul esik, de ugyanakkor megértem, ha nem jön el. Ezekben a hetekben valahogy annyira szétesett a mi kis csapatunk, és az a legszörnyűbb, hogy az okát sem tudom.

Vendég

Griffendéles lány buli

Hirtelen Marl ölelő karjai között találom magamat.
-Marl ez csodálatos.-Jelentettem ki neki. Meglepett, hogy én vagyok az első. Dorcas és Lily sem volt még itt. A kérdése nem ért váratlanul.
-Tudod jóslástan szertárt takarítottam megint, büntetőt munkán. Kész káosz volt ott és későn engedtek el.- Hirtelen zajokat hallottam és a bejárat felé fordultam.- Óh, Lily, te is itt vagy.-
Egy kicsit felszusszantam, hogy nem kapok több kérdést, Marltól. Végül hagytam, hogy Marl bevezessen minket a sátorban. Elfogadtam az üveg vajsört.
Örültem, hogy most nem velem foglakozik, hanem Lilyvel.
Mikor megkérdezte Marl hol lehet Dorcas? Megráztam a fejemet.
~Vajon mi történt vele? Nem találkoztam vele én sem sokat.~ Sok más dolgom is volt. Egy kicsit aggódtam, hogy talán el kapták, de reméltem nem így történt.
Felemeltem az üveget és szólni kezdetem.
-Marlene Mckinnonra, felnőtté válásra. Egészségetekre. Sokáig legyünk így együtt!- Mégis csak, ha ital van a kezemben kell valamire inni. Nem voltam nagy ivós, de alkalmanként, azért ezt is meg engedhettem magamnak. Belekortyoltam az üvegbe.
~ Egész tűrhető az ital.~

// Egy kicsit rövid lett. Sorry//

Lily and Griffendél Csajok

Tényleg csodálatos lett a sátor, csak izgatottan pillantok körbe. Legszívesebben mint egy gyerek körbe futkorásznám az egész helyett. Mikor átkarol minket, rövid időre Marl válára hajtom fáradtan a fejemet, esküszöm nehéz az agyam és húzza le a fejemet? Nagyon fáradt vagyok, de természetesen ebből próbálok semmit nem kimutatni. Reggel ittam meg a bájitalomat, aminek már elmúlt a hatása, mert elvileg már aludnom kéne. Ami a valóságban azt jelenti, hogy az ágyamba fekve nézem a plafont. A mai nap pedig szórakoznom kell.
- Fűha eddig nem voltam vagány? Hogy tudtam így megélni a 17 évemet. Szólhattál volna, hogy eddig nem voltam az. - mondom neki gúnyosan, szórakozottan. Mikor elenged minket, kicsit megvonaglok, vissza kell találnom az egyensúlyomra, ami remekül sikerül is, semmi feltűnő. Mikor leveszi rólam a prefektusi kitűzőmet, csúnyán nézek rá. Úgy érzem magam mint egy zsaru, akitől elvették a jelvényét. Megjátszom, mintha könnyebb lenne a testem nélküle. Próbálnék utána kapni, de Marl már tuti gyakorolta ezt a mozdulatot, mert azzal a lendülettel be is ejti a zsebébe, az én jelvényemet.
- Igen hálás vagyok, ezért. - nézek rá, majd fenyegetőre vált a tekintetem. - Vigyázz rá!- Igen már kezdek lazább lenni, és kevésbé élvezem a szabályok minden gyönyörét. És ez a változást jó barátaim is észre vették. A kezembe kapok egy vajsörös üveget, amiért kevesebb dologért lennék most hálásabb. Majd Alicet utánozva én is felemelem a vajsörös üvegemet.
- Hogy mikor lazítottam ? - elkezdek rajta gondolkodni, de erre nem tudok neki válaszolni. A lazulás eddig nem szerepelt a napi rendemen, épp az ellenkezője. Kivagyok merülve.
- Boldog születésnapot! És igen sokáig még így együtt! - mondom én is, majd koccintunk, és meghúzzuk az üveget. Nagyon szeretem őket, bár nem mondom volt egy kis vihar köztem és Marl között. Vagyis nem volt semmi vitánk, csak kerültem pár napig. Ez akkor volt, mikor kiderült hogy randiznak Potterrel, ami nem is tartott sokáig. Egyszerűen: 1. nem értettem, hogy mit akar tőle Marl. Mert nem vagyok vak, tudom hogy Sirius tetszik neki. 2. Féltékeny voltam, bár ezt magamnak is borzalmas beismernem. Alicet meg nem lehet nem szeretni, nagyon jó ember , és kedves lány. Arról nem is beszélve, hogy annyira össze illenek Frankkal. Mindig próbálok köztök kerítőt játszani, de makacsok, és félénkek.
Mosolygok, majd az le is hervad mikor Marl bejelenti, hogy a házimanók dolgoztak a sátron. Tiszteletben tartom a varázsvilágot, és a szokásaikat, de akkor sem tartom helyesnek, hogy a házimanók rabszolgák. Csak ne tudjak róla, ne lássam, ne halljak róla. Még egyet bele kortyolok a vajsörömbe. Ma jól kell érezned magad Evans! Parancs! Se a párbajszakkör, se Potter, se stb...
- Nem,nem láttam, de majd biztos jön. - válaszolok a Dorcasos kérdésére.
- Képzeljétek! Frank nagyon rendes volt. Korábban leváltott hogy ide jöhessek. Mivel jó barátom, így elakartam neki mondani mi a mai tervünk, de már tudott róla. - itt Alice-ra sandítok. - Aztán nagyon lelkesen felajánlotta, hogy örködik a környéken is , nehogy lebukjunk. Nagyon rendes srác.- itt teljes egészében Alicre vigyorgok. Oké már egyértelműnek kell lennie az összes célzásomnak. De nem bírom sokáig úgy érzem. Kívül: lelkesen mosolyogva, nézem még mindig Alice-t, remélve leesik neki mit akarok ezzel. Belül: gyorsan lekell ülnöm mielőtt elájulok. Gyorsan lehúzom a maradék vajsörömet, hátha segít a kimerülésemen. Felnézek már Marl-ra.
- És veled mi újság? Rég beszéltünk. - így is van hisz mostanában nem nagyon értem rá a barátaimra, Alice-al tudtam a minap beszélni, Marlal kevésbé. Közbe próbálom magam ébren tartani, és egyenesen.

©

Vendég

Csajos este

Le kell magam nyugtatnom nem is kicsit. Nem szabad senkinek se meglánia, hogy valaki megtudja, hogy miben is sántikálunk. Mi a kis baráti kör. Marl születésnapja lesz ma este. De én kicsit túl vagyok pörögve.
Mindig ez van, ha valami érdekes van a kilátádban akkor mindig túl pörgök. Bár most egészen jól tudom magamat tartani. Visszafogtam magamat nagyon, nem is tudom, hogy voltam rá egyátalán képes, hogy ezt véghez vigyem.
Megbeszéltük a csajokkal, hogy nem szabad egyszerre kiosonnunk a kastélyból, mert észre vesznek. Akkor se vagyunk biztonságban, ha tudjuk, hogy Lily mellettünk áll. Ő prefektus ezért is csodálkoztam, hogy belement a dologba.
Nem szereti, ha olyat csinálunk, amivel megszegjük a szabályt. Bár most hálás vagyok, hogy belement ebbe a kis partiba. Hihetetlenül jól fogjuk magunkat érezni ma. Ezt már most tudom. Most, pedig még nem is történt semmi.
Egész nap ezen kattogott az agyam. Összeszedtem Marl ajándékát. Valami olyat szereztem neki, aminek biztosan örülni fog. Sokáig tartott mire meg tudtam szerezni, úgyhogy remélem értékelni fogja majd. Ahogy ismerem így lesz.
Este a takarodó után nem tudtam meg lenni egy helyben. De várnom kellett. Nem mehetek ki sokkal hamarabb, mert még szembe találkozom valakivel. Az pedig nem lenne előnyös kicsit sem lenne az. Nem akarok megint bűntetőmunkára menni.
Valamivel tíz után kiosontam a klubbhelységből. Kezemben az ajándékkal indultam el a tó mellé. Csak csendben ezen van a hangsúly. Nem szabad zajt csapni. A fene ez mi volt. Fény a folyosón. El kell bújni. Egy oszlop mögé húzódtam be.
A fene a mardekáros prefektusba! Miért kell neki pont most itt járkálnia? Itt fogok dekkolni minimum tíz percig. A fenébe is. Nincs mit tenni. Állok és várok. Mikor elég messzeire ment utána néztem. Nincs messze az ajtó.
Három, kettő, egy… Dorcas rohanj! Olyan gyorsan szaladtam, hogy ne legyen esélye meglátni. Amint kiértem az ajtón majd az első adandó helyen elbújtam. Egy perc, semmi. Két perc, semmi. Szabad a terep.
Mosolyogva indultam el a tó felé. Most már senki sem fog rajtakapni. Gyorsan szedtem a lépteimet. Minél hamatabb itt akarok lenni most már tényleg bulizni akarok egyet. Adjuk ki magunkból mindent lazítsunk egy kicsit. Hiszen az mindenkinek kell.
- Hello mindenki! Remélem nem késtem el nagyon! Az egyik mardekáros prefektus az utamba állt. Azta… Marl ez tuti lett! Gratula! - Mondom ahogy belépek a sátorba, ami ma este Marl szülinapi bulijának ad otthont.

» Marlene McKinnon
» Marlene & Regulus
» Marlene & Lily
» Lily && Marlene
» Marlene & Rita